Sajó Andrea:

Az “információs társadalom” fogalmi megközelítése régi és új paradigmákon keresztül

Bevezetés

Írásom tárgya az információs társadalom, mint fogalom. Hogyan jelenik meg az egyes dokumentumokban, ki hogyan értelmezi ennek a tartalmi lényegét, ki miben látja megvalósíthatóságát. Paradigmák vizsgálata, értelmezések, világképek összevetése, válasz arra a kérdésre, van-e közös szál ezekben a gondolatokban, s mik a lényeges értelmezésbeli eltérések.

Forrásaim az első internetes folyóiratban, az INCO¹-ban megjelent és az “információs társadalom” / “tudásalapú társadalom” fogalomkörbe tartozó cikkek, tanulmányok,² melyeket az alábbi négy kérdéskör tekintetében vizsgáltam:

• az információs társadalom fogalma,
• az információs társadalom korszaka,
• az információs társadalom és a globalizáció,
• az információs társadalom, mint a tudástársadalom szinonimája.

1. Az információs társadalom fogalmi megközelítése

A két leggyakoribb megközelítési szempont magában a fogalomban keresendő. Míg az egyik szemlélet az információközpontú gondolatsorból indul ki, a másik a társadalmi vetületet és az ezzel kapcsolatos elvárásokat tekinti elsődleges kiindulási pontnak. Mindez azonban kiegészül egy harmadik oldallal is, mégpedig a gazdasági szempontú megközelítéssel.

Ezek a különféle vizsgálati irányok nem zárják ki egymás érvényességét, csupán ugyanazt a fogalmat különböző dimenziókból közelítik meg. S noha ezeket a szempontokat szét lehet mesterségesen választani, mégis azt kell mondanunk, hogy ezek a megközelítések önmagukban nem lehetnek 100%-osak, hiszen minduntalan összefonódnak, egymásra utalnak.

“Az információs társadalom terminológia az információ szerepét hangsúlyozza a társadalomban, a legszélesebben értelmezhető információ (mint ismeret-, tudásközlés, communication of knowledge) döntő tényező volt minden korábbi társadalomban is.”³ Egyértelműnek tűnik tehát, hogy mi lesz az információs társadalom legfontosabb terméke ebben az átalakuló értékrendben – az információ. Ki lehet az információs társadalom teljes értékű polgára? “…csak az lehet, aki alkotó módon lesz képes használni és létrehozni a jövő társadalmának legnagyobb tömegben termelődő és legértékesebb termékét: az információt.”⁴

Információból pedig tonnányi termelődik naponta, s az informatikai lehetőségeknek köszönhetően egyre gyorsabban kerül be a hétköznapok világába vagy a tudományos véráramba.

“…az információs társadalom mindenekelőtt a társadalom informatizálását kell, hogy jelentse, amelynek központjában mindig az ember áll.”⁵ De vajon miben áll a társadalom informatizálása? Gépet mindenkinek? Hálóra magyar? Egyenértékű-e az informatizálódás az információhoz való hozzájutás esélyének megadásával? Hiszen ahhoz, hogy a digitális írástudás általánossá váljék, s az emberek jelentős hányadában kifejlődjön az igény a hálózathoz való hozzáférésre, egy új generáció felnövekedése szükséges, az időt pedig nem lehet siettetni. S az új generáció esetében is csak akkor van erre esély, ha már most – késlekedés nélkül – biztosítani tudjuk ezen ismeretek tananyagba való beépülését, s a számítógép használat olyan általános készséggé válik, mint napjainkban az olvasás. De vajon mi lesz azokkal, akik már nem képesek erre a váltásra? “Az információs társadalom eredményeit hasznosítani tudók fogják élvezni annak előnyeit, az elmaradók annak kedvezőtlen következményeit.” – írja Horváth János.⁶ Ez igaz, de egyáltalán nem mindegy, hogy melyik tábor lesz a nagyobb, s milyenek lesznek az arányok. Továbbra is kevesek privilégiuma marad-e az informatika alkalmazása vagy nagyfokú javulás lesz ezen e téren? Az államnak mindenképpen fel kell vállalnia azoknak az embereknek a támogatását, akik – koruknál, képzettségüknél fogva – már nem képesek arra, hogy gond nélkül beilleszkedjenek az információs társadalom folyamataiba, s biztosítani kell számukra a hagyományos ügyintézés lehetőségét. S ezeknek a kérdéseknek a felvetésénél már ki is csúsztunk a tisztán informatikai szempontú megközelítésből, s észrevétlenül átjutottunk a társadalmi szempontok, elvárások megvitatásába.

“Az információs társadalom akkor jöhet létre, ha a társadalom többsége részt vehet abban, azaz birtokában van az (ICT) eszközöknek és a felhasználásunkhoz szükséges tudásnak.”⁷ Meglepő volt számomra, hogy a társadalmi oldallal – folyamatos utalásokon keresztül – milyen sokat foglalkozott a Lajtha-féle tanulmány, noha a címe alapján (Az informatika hazai helyzete és jövőképe) ez nem tartozott volna a szorosan vett témájába.

A fenti gondolat más szerzők munkájában is megjelenik azzal a kis különbséggel, hogy ők a hangsúlyt az egyenlő esélyekre helyezték, s ezt nem csak az informatikai területre, a hálózati hozzáférésekre értették, hanem magára a szociális biztonságra, a munka- és életkörülményekre. Az ő nézeteik szerint a felgyorsult társadalmi változásoknak el kell vezetniük egy olyan jóléti rendszer kialakításához, “…amely elősegíti az emberi képesség (kapacitás, minőség) és önbizalom fejlődését egy biztonságot és egyenlő esélyeket biztosító szociális-gazdasági környezetben”.⁸ Az ő megközelítésükben a civil társadalom kialakulásának, az életminőség javításának biztosítéka az lehet, ha a gazdaság nem cél, hanem eszköz annak megvalósításában. Olyan eszköz, melynek célja a jólét megteremtése – nemtől, kortól, vallástól, származástól függetlenül. Ehhez azonban az kell, hogy a források igazságosan és méltányosan kerüljenek szétosztásra, gátolva ezzel a társadalmi olló szárainak további szétnyílását, a szociális problémák továbbgyűrűzését.

A másik nagyon fontos társadalmi változás a munkaerő fogalmának újszerű megközelítését hozza magával. A hasznosítható tudással rendelkező munkaerő helyzete felértékelődik, előtérbe kerül a szellemi érték, a felhalmozott ismeret, tapasztalat, mely a vállalat tudásvagyonát gyarapítja. Bárdos Iván írásában azonban még tovább megy, s azt mondja: “Figyelembe kell venni a felhalmozott ismereteket és tapasztalatot (ez részben eddig is megtörtént), és azt a képességet, hogy a jövőben mennyi új ismeretet képes egy munkavállaló elsajátítani.”⁹ S ezzel a gondolattal egy egészen új típusú megközelítését adja a munkaerő értékének, hiszen napjainkig – noha a tudás fontos tényezőnek számított a kiválasztásnál – többségében minden vállalat a “kész tudással” rendelkező munkaerőt kereste, s a tehetséges pályakezdő csak akkor jöhetett számításba, ha a cég anyagi érdekei (rendelkezésre álló bér, stb.) ezt úgy kívánták. “A jövő ideális munkavállalója jó alapképzettséggel rendelkezik és megvan benne a hajlandóság a tanulásra.”¹⁰ – folytatja Bárdos. Vitatkoznék azonban azzal a megállapításával, hogy a “vállalatoknak az elbocsátott vagy önként távozott dolgozókat veszteségként kell elkönyvelni”,¹¹ hiszen ez csak abban az esetben igaz, ha a távozó munkatárs fejében lévő tudás és kreativitás hiányként fog jelentkezni a cég további munkájában. Ez pedig – sajnos – nem mondható el minden esetben.

Ezen a ponton pedig már átlépünk az információs társadalom egy újabb dimenziójába, azaz a társadalomelméleti dimenzióból a gazdaságelméletibe.

c.) 3. modell: Az információs társadalom gazdaságelméleti vetülete

A harmadik megközelítési szempontunk tehát a technológiák fejlődése révén bekövetkező gazdasági átalakulás, mely az ún. információgazdaság létrejöttéhez vezet, ahhoz az információgazdasághoz, melynek középpontjában a pénz, a bevétel áll. Ezek a bevételek az új típusú hálózati szolgáltatások megjelenésének köszönhetőek, s a kialakuló új gazdaságban (new economy) megjelennek az elektronikus kereskedelmi formák (e-business, e-commerce), az online tartalomszolgáltatás, az online reklám, az információbrókerség, s minden olyan elektronikus vagy azzal kapcsolatos tevékenység, mely bevételi forrása lehet az információs társadalom állítólagos elvárásainak megfelelő új típusú szolgáltatásoknak.

d.) 4. modell: A komplex modell: információs gazdaság – antropológiai koncepció¹²

Vajda Ágnes elmélete szerint a hagyományos információelméleti vagy gazdaságelméleti paradigma nem képes maradéktalanul lefedni az információs társadalom új elméletét, hiszen “ha az új gazdaságot társadalompolitikai eszközökkel kell megteremteni, ha az új gazdaság középpontjában az információt szülő, felhasználó és profittá konvertáló ember áll - akkor az információs gazdaság paradigmájának társadalomantropológiai elméletnek kell lennie”.¹³ Éppen ezért a jól ismert tényeket, kutatási eredményeket újrarendezi, s más optikából szemlélve vizsgálja azt, hogy “a valóságos történelemben hogyan jöttek létre azok a fejlődési trendek, amelyek mára információs meghatározottságúvá tették a társadalmat”.¹⁴

2. Az információs társadalom, mint a jövő társadalma?!

Következő vizsgálati szempontom az volt, hogy vajon melyik idősíkban realizálódik az információs társadalom, s a tanulmányok szerzői mely korszak termékének, eredményének tekintik. A múlt, a jelen vagy a jövő társadalma lesz-e? Elmondható, hogy a cikkek mintegy 80%-a egyértelműen a jövő társadalmaként könyvelte el, így is írt róla, hiszen számára az információs társadalom megvalósulása a fejlett információtechnológia + infrastruktúra fejlettségi fokának függvénye volt, megvalósulását ettől tette függővé.

Ennek azonban ellentmondott néhány eltérő gondolat, mely

1. az információs társadalomról kimondta, hogy ez nem újkeletű dolog
2. másrészt úgy gondolta, hogy az információs társadalom eljövetele elkerülhetetlen, a kérdés csak az, hogy felkészülten ér-e minket vagy felkészületlenül.

Az egyik cikkben érdekes ellentmondás is fellelhető, amikor a bevezetésben az ITá, mint a jövő társadalma szerepel, majd a következő fejezetben – pár sorral lejjebb – az alábbi mondat olvasható: “Azt kevesen vitatják, hogy az információs társadalom bekövetkezésében a számítástechnika gyors ütemű fejlődése játszotta a meghatározó szerepet.”¹⁵ Mindez múlt időben, egy már lezajlott, megtörtént dologra utalva. Mi lehet a magyarázata ennek az ellentmondásnak, s találunk-e rá feloldást? Miért ez az állandó mozgás múlt, jelen és jövő között? Nos, lehetséges magyarázat például, hogy az információs társadalomba való átmenet egy hosszú folyamat eredménye, melynek kezdeti lépésein túl vagyunk, jelenleg dolgozunk a folytatáson, s munkánk eredményeként a – remélhetőleg – közeli jövőben elmondhatjuk, ez már az információs társadalom. Valószínű azonban az is, hogy senki sem tud majd pontos dátumot mondani arra, hogy mikor is történt meg ez a váltás, nem tudjuk majd jelentős évfordulóhoz kötni az információs társadalom bekövetkeztét, csak érezni fogjuk Huxley szellemét, egy “szép, új világ”(?!) kezdetét.

Persze minden valószínűség szerint lesznek olyanok is, akik az ITá elérését informatikai mérőszámokhoz kötik, s úgy vélik, információs társadalomról csak akkor beszélhetünk, ha már a lakosság X százalékának van otthon számítógépe, Y százalékuk hozzáfér a hálózathoz, s Z százalékról pedig elmondható, hogy rendelkezik a digitális írástudáshoz szükséges ismeretekkel. Ki határozza meg azonban a kívánt és célként előírt arányszámokat? S ha ez a feltétel, vajon milyen messze vagyunk még a célszalagtól?

A Lajtha-féle tanulmány¹⁶ tartalmaz óvatos becsléseket a következő 15 éves periódusra (2015-re) vonatkozóan, s az alábbiakat jósolja:

• jelenleg a családok 30%-a rendelkezik PC-vel, a jövőben ez várhatóan 80% lesz
• jelenleg a családok mintegy 1,5%-ának van hálózati hozzáférése, ez 15 év múlva 50%-osra emelkedhet
• 15 év múlva a hivatali ügyek 75%-a elektronikusan is elintézhető, minden hivatalnak van home page-e
• stb.

Arra azonban nem kapunk választ, hogy ezek a számok jelentik-e azt a fajta telítettséget, amellyel egy országnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy az információs társadalom építésében sikerrel részt vehessen, csupán annyit mond: ez a reálisnak nevezhető igény az elkövetkező 15 évben. Persze lehet összehasonlításokat végezni a fejlett országok statisztikáival, ki lehet mondani, hogy ez a követendő példa, de ne felejtsük el: nem egyforma rajtvonalról indultunk.

Ennek ellenére tudomásul kell vennünk, hogy nincs mód a kívül maradásra, az információs társadalom kora eljön, akár felkészültek leszünk rá, akár nem. Rajtunk múlik, hogy az alábbi alternatívák közül melyik lesz a ránk vonatkozó:

• “az információs kor ellenőrizetlenül végigsöpör
• az információs kor Magyarországot kiselejtezi
• az információs kor elől (amennyire tudunk) elzárkózunk
• az információs kort nyögve-nyelősen (központilag) kontrolláljuk
• az információs kort (amennyire lehet) saját stratégiánk szerint alakítjuk a Kárpát-medencében”¹⁷

3. Információs társadalom és a globalizáció viszonya

“A Föld gazdasági átalakulásának alapvető trendje a globalizáció. Az átalakulást több átfogó válságjelenség kíséri, amelyek környezeti, gazdasági és szociális jellegűek.”¹⁸ Gyökeres átalakulás következik be például a közlekedés, az egészségügy, a kereskedelem, az oktatás, valamint a munkafolyamatok terén. A pozitív változások mellett várhatóan számos negatívval is szembetalálkozunk majd, s ezért ezeket a változásokat nem mindenki értékeli a “Kánaán eljöveteleként”. Várható, hogy olyan átalakulás indul el, mely kikényszeríti a jelenlegi jóléti rendszer gyökeres átalakulását. “A globális integráció rideg piaci logikájának érvényesülése”¹⁹ következtében egyre nagyobbodnak az egyes társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenségek, melynek következtében a középréteg szinte teljesen eltűnik. “Csökkennek a kevésbé képzettek lehetőségei, a magasabban képzetteknél teret nyer a részidős foglalkoztatottság és a távmunka.”²⁰ Beszteri Béla tanulmánya²¹ egy kegyetlen XXI. századot mutat be, a pénz uralmának időszakát, s olvasás közben az ember szinte Nostradamus jövendöléseit hallja. Írásában “a kapitalizmus globális, alternatíva nélküli világuralma és a nemzetközi pénztőke diktatúrája, a megavállalatok világméretű expanziója”²²-ként mutatja be az elkövetkező éveket, melyben “az információs és tudástársadalom egyeseknek új típusú esélyeket nyújt, de a többség számára növekednek az esélyegyenlőtlenségek. Milliárdos nagyságrendű tömegek válnak a kommunikációs forradalom áldozataivá, és veszélyeztetik a világ stabilitását.”²³. Hasonló gondolatok már a ’90-es évek közepén, egy San Francisco-i konferencián is megfogalmazódtak, ahol a résztvevők a jövőt egyetlen aránypárral jellemezték, mégpedig így: 20:80, ami az ő értelmezésükben annyit jelent, hogy “az elkövetkező évszázadban a munkaképes lakosságnak csak húsz százaléka fog megfelelően fizetett állással, munkahellyel rendelkezni, … és ez elegendő lesz, hogy működésben tartsa a világ gazdaságát.”²⁴

A globalizáció motorjai a transznacionális társaságok, melyek meghatározó szerepet töltenek be a gazdasági átalakulások folyamatában. Ennek oka pedig nem más, mint a pénz hatalmának működése a globális gazdaságban. A pénzvilág uralma azonban nem csak a gazdasági változásokra van hatással, hanem a politikai, technológiai és társadalmi tényezőkre is. “A fizetőképes kereslet után haladó fejlesztések hatalmas társadalmi egyenlőtlenségeket (információs fekete lyukakat) hoznak létre. … Az internetes műveletek kiterjedése, mint a globalizáció kiterjedésének következő lépcsője lényegében egy új gazdasági, politikai és társadalmi rendszermodellbe vezet át bennünket.”²⁵

Hogyan viszonyul tehát egymáshoz az információs társadalom és a globalizáció? Nyíri Kristóf szerint a globalizáció az információs társadalom fonákjának tekinthető, hiszen míg “az internet, az információs társadalom alapvető kommunikációs közege, demokratikus és befogadó; a globalizáció önmagában antidemokratikus és kirekesztő”.²⁶ Kiss Endre szerint viszont az “az információs társadalom a globalizáció mimezisét adja, ami természetesen nem felel meg a "visszatükrözés", sokkal inkább megfelel a "megjelenítő utánzás" gondolatának. Az információs társadalom a maga módján "képezi le" mimetikusan a globalizáció viszonyait”,²⁷ láthatóvá téve azokat.

4. Információs társadalom = tudástársadalom?

Noha sokan a két fogalmat szinonimaként alkalmazzák, valószínűleg az ő válaszuk is nemleges lenne arra a kérdésre: azonosnak tekinthető-e az információ a tudással? Számos tanulmány foglalkozik e két fogalommal, ízlelgetik, definíciókat találnak ki rájuk, keresik a köztük lévő kapcsolatot. A vizsgálat eredménye azonban minden esetben az, hogy a tudás emberfüggő dolog, mely nem helyettesíthető, s a számítógépeknek sem tanítható.

“Az információs társadalomban a gazdaság döntő forrásává a tudás válik”,²⁸ ezért több szakember is azon a véleményen van, szerencsésebb lenne, ha az információs társadalom helyett a tudástársadalom kifejezés kerülne be a mindennapi nyelvhasználatba, érzékeltetve ezzel is az információ és a tudás közti tagadhatatlan különbséget.²⁹

Filozófiai megközelítésben is jelentős különbség van a két fogalom között. Varga Csaba szerint “a tudástársadalom fogalma nem azonos az információs társadalom kategóriájával, mert a tudástársadalom gyakorlatilag az információs társadalom magasabb szintje; a tudástársadalom nem más, mint az ember (transzcendensen) kapott és a földi létben szerzett szellemének globális tudatként és globális tudástársadalomként való visszafordíthatatlan megvalósulása; a tudástársadalom tehát (a téridő koordinátái között) az emberi kultúrák múltjának-jelenének hipotetikus összegzése egy konkrétan elérhető jövőkép formájában.”³⁰

A vélemények alapján tehát elmondható, hogy “az "információs társadalom" kifejezés ugyan elterjedtebb, mégis a "tudástársadalom" vagy "tudás-alapú társadalom" tűnik szerencsésebbnek, hiszen míg az “előbbi mintegy a világban keringő információk általános bőségére, utóbbi arra a kézzelfogható gazdagságra utal, amelyet a tudás teremt - és arra a kézzelfogható szegénységre, amelyet a tudás-alapú társadalom viszonyai között a tudás hiánya okoz”.³¹

Vizsgált források

Beszteri Béla: A 20. század mérlege és a 21. század esélyei
In.: INCO, 2000/1. szám
http://www.inco.hu/inco3/tudas/cikk3h.htm

Csorba József: A globalizáció az információs társadalommal kapcsolatos információtudományos gondolkodásban
In.: INCO, 1999/2. szám
http://www.inco.hu/inco2/global/cikk2r.htm

Csorba József: Az információs társadalom irodalma (2): Az állam az információs társadalomban (Manuel Castells: Az információs kor)
In.: INCO, 1999/2. szám
http://www.inco.hu/inco2/szemle/cikk2r.htm

Csorba József: A magyar ITÁ és információgazdaság eseményei
In.: INCO, 2001/1. szám
http://www.inco.hu/inco5/infogazd/cikk1.htm

Csurgó Mária: A Közép-magyarországi Régió egészségügyi fejlesztési koncepciója: Az egészségügyi telematika szerepe
In.: INCO, 2000/1. szám
http://www.inco.hu/inco3/tudas/cikk5h.htm

eEurope – Információs Társadalom mindenkinek – program fontos elemei
In.: INCO, 2000/1. szám
http://www.inco.hu/inco3/vita/cikk0h.htm

Farkas Roland – Szoboszlai Zsolt – Varga Csaba: “Információ szegénytől az információ gazdagig: stratégiák a 21. századra.”
In.: INCO, 1999/2. szám
http://www.inco.hu/inco2/tudas/cikk3r.htm

Horváth János: Információs társadalom: itt és most
In.: INCO, 2000/1. szám
http://www.inco.hu/inco3/tudas/cikk1h.htm

Kiss Endre: A globalizáció társadalomfilozófiájához
In.: INCO, 1999/1. szám
http://www.inco.hu/inco1/global/cikk1.htm

Lajtha György: Az informatika hazai helyzete és jövőképe
In.: INCO, 1999/2. szám
http://www.inco.hu/inco2/tudas/cikk1.htm

Magyar Gábor: “Fenntartható” lesz-e az információs társadalom?
In.: INCO, 1999/1. szám
http://www.inco.hu/inco1/infoert/cikk3r.htm

Molnár László: Információs vagy tudás társadalom? Néhány gondolat a tudásról és az információról
In.: INCO, 2000/1. szám
http://www.inco.hu/inco3/tudas/cikk2h.htm

Neumark Tamás: Helyi közösségek közös érdekeltségű – partneri – együttműködése: egy helyi szociális jóléti stratégia körvonalai
In.: INCO, 2001/1. szám
http://www.inco.hu/inco5/infotars/cikk0.htm

Neumark Tamás: Jólét és globalizáció: a közösségi gondozás közösérdekeltségű együttműködés
In.: INCO, 2000/1, szám
http://www.inco.hu/inco3/tudas/cikk4h.htm

Neumark Tamás: A jóléti modellváltás gyakorlati lépései
In.: INCO, 1999/2. szám
http://www.inco.hu/inco2/tudas/cikk5.htm

Nyíri Kristóf: Információs társadalom és nemzeti kultúra
In.: INCO, 1999/1. szám
http://www.inco.hu/inco1/infoert/cikk0.htm

Szarvák Tibor: Értelmiségi szerepek és funkciók az információs és tudástársadalom küszöbén
In.: INCO, 2001/1. szám
http://www.inco.hu/inco5/infoert/cikk0.htm

Szarvák Tibor: Az információs társadalomra való áttérés lehetőségei egyes leszakadó társadalmi csoportokban
In.: INCO, 1999/1. szám
http://www.inco.hu/inco1/valos/cikk2.htm

Szoboszlai Zsolt: Az információs társadalom háttere I-II.
In.: INCO, 1999/1. és 2. szám
http://www.inco.hu/inco1/valos/cikk1r.htm (I.)
http://www.inco.hu/inco2/valos/cikk1r.htm (II.)

Vajda Ágnes: Az “eEurope: információs társadalmat mindenkinek” dokumentum háttere
In.: INCO, 2001/1. szám
http://www.inco.hu/inco5/tudas/cikk2.htm

Vajda Ágnes: Miért van szükség új paradigmára az információs társadalom értelmezéséhez?
In.: INCO, 2001/1. szám
http://www.inco.hu/inco5/tudas/cikk1.htm

Varga Csaba: Egységkor víziója: posztmodern utáni jövőkép poszt-neokonzervatív szemlélettel
In.: INCO, 2000/1. szám
http://www.inco.hu/inco3/tudas/cikk0h.htm

Varga Csaba: Az információs társadalom stratégiája I-II.
In.: INCO, 1999/1. és 2. szám
http://www.inco.hu/inco1/foliak/cikk1r.htm
http://www.inco.hu/inco2/foliak/cikk1r.htm (II.)

Z. Karvalics László: Szemlélet, módszertan és szervezet: az információs társadalom magyar stratégiájának irányításához
In.: INCO, 1999/2. szám
http://www.inco.hu/inco2/tudas/cikk2r.htm

Jegyzetek