BESZTERI BÉLA
A 20. SZÁZAD MÉRLEGE ÉS A 21. SZÁZAD ESÉLYEI
A század jellemzői
A 20. század mérlegét rendszerbe foglalt tézisek, tendenciaszerű összegzések, pontos analógiák használatával, a tudományos objektivitásra törekedve igyekszem megvonni.
A legnehezebb kérdés a század jellemzőinek summázata. Kiindulópontunk az lehet, hogy a 20. században világunkban, a tudományos-műszaki fejlődésben és ezek következtében az emberek életében olyan hatalmas pozitív és negatív változások történtek, melyekhez foghatók korábban évszázadok egész sorában sem következtek be. Hamis kép állna össze, ha századunkról csak a pozitívumokat vagy csak a negatívumokat emelnénk ki. Így tehát az egy mondatba sűrített jellemzés csak tévútra vezetne.
A 20. század mérlegét így vonhatjuk meg: e század volt az emberi történelem eddigi legösszetettebb, legbonyolultabb, szélsőségekben bővelkedő, legellentmondásosabb korszaka. Csodálatos felfedezések, technológiai-tudományos vívmányok, fejlődést nyújtó lehetőségek, minden korábbit felülmúló teljesítmények, illetve szörnyűségek, emberi tragédiák, szenvedések, abszurditások kora, a legvéresebb évszázad van mögöttünk, amely egyszerre volt felemelő és csodálatos és vad, rettenetes, iszonyatos időszak.
A 20. század mérlege
A legfőbb jellemzők
Európa elvesztette vezető szerepét a világon. Eljött Amerika (USA) évszázada.
Az I. világháború (1914-18)
A diktatúrák kora (náci, szovjet)
A II. világháború (1939-45)
A kétpólusú világrendszer kialakulása és a nukleáris fenyegetettség egyensúlyán alapuló hidegháború korszaka.
Reformmozgalmak, emberjogi küzdelmek és függetlenségi harcok egy igazságosabb világért (nyugati diákmozgalmak, prágai tavasz, a gyarmati rendszer szétesése).
A tudományos-technikai forradalom átnövése az informatikai forradalomba.
A Szovjetunió és az európai államszocialista rendszerek összeomlása, a kétpólusú világrendszer megszűnése. (1989-91)
A pénzügyi spekulációra alapozott tőkepiaci globalizáció.
Az Egyesült Államok mint az egyetlen globális szuperhatalom.
A kapitalizmus globális, alternatíva nélküli világuralma.
Az információs forradalom széles körű kibontakozása. Etnikai tisztogatások és háborúk. Fundamentalista és terrorista mozgalmak erősödése.
A háborúk és népirtások kora. Elszomorító, hogy a világháborúk, a regionális, a helyi- és polgárháborúk, vallási és etnikai indíttatású népirtások, a politikai és katonai erőszaktevések áldozatainak száma növekvő nagyságrendű. Az I. világháború halálos áldozatainak száma 10 millió, a II. világháborúé 50 millió volt, 1945 óta a háborúk, polgárháborúk és különböző jellegű népirtások halálos emberveszteségei meghaladják az I. és II. világháborúét együttvéve.
A diktatúrák felemelkedésének és bukásának kora (náci, szovjet, stb.) Új jellemzőjük az előző századokhoz képest, hogy erősen ideologikus töltetésűek.
A tömegtársadalmak és a modern parlamentáris tömegdemokráciák kialakulásának és széles körű elterjedésének kora. Ezekkel egyidejűleg megy végbe az ember eltömegesedése és elmagányosodása.
Jogilag megtörtént a nők politikai, gazdasági egyenlősége a férfiakéval, és előrehaladt szexuális felszabadításuk. (Az emancipáció nem teljes és nem érvényesül az egész világon.) A női sport egyenjogúsítása és tömegesedése.
Az atomenergia felszabadítása (atom- és hidrogénbomba, energiatermelő atomerőművek).
Sikerek a világegyetem törvényszerűségeinek megértésében (űrhajók, űrállomások összekapcsolása, az ember Holdraszállása, űrszondák, űrrepülőgépek, stb.)
Az orvostudomány, a biotechnológia teljesítményei az elméleti és gyakorlati alkalmazás területén . Fizikai, kémiai kutatási eredmények a relativitás elméletének felfedésétől a műanya
gipar gyakorlati alkalmazásáig.A közlekedés forradalma. Az autó évszázada, repülőgépek. A távolságok és az idő lerövidülése.
Távközlési, kommunikációs forradalom (Rádió, televízió, mobil telefon, fax, internet). A világ belépése az egyes ember otthonába.
Az információs és tudástársadalom kialakulásának lehetősége és esélyei.
A fejlett országokban a népesség fogyása és a társadalom elöregedése jelent súlyos gondot, a szegény országokban és kontinenseken pedig a túlnépesedés. Az aránytalanságok jelzőszámai: Európában 1,45, Ázsiában 2,65, Afrikában 5,31 a születésszám. A népességrobbanás és az aránytalan elosztás olyan negatív következményekkel járnak, mint a szegénység, az éhezés, a hajléktalanság robbanásszerű növekedése (mintegy egy milliárd ember, két milliárdos munkanélküliség és cselédsors, az egészséges ivóvíz hiánya (1,3 milliárd ember), nagyvárosi nyomornegyedek szaporodása.
A társadalmi gazdagság és a nyomor egyidejű növekedése figyelhető meg: 2 milliárd ember él napi egy dollárnál kevesebből. A világ fogyasztásának 96 százaléka a népesség 5 százalékára esik. Viszont súlyos ellentmondás, hogy a gazdag és szegény országok kirívó jövedelmi aránytalansága a 25-30 évvel ezelőtti harmincszorosról 79-szeresére nőtt, mégis a tudományos-technikai fejlődés következtében az emberiség összességében anyagilag és egészségileg emberibb életet él mint az előző évszázadban.
A pénzügyi spekulációra alapozott tőkepiaci globalizáció egyre inkább kiteljesedik. A piac, mint “láthatatlan kéz” nem tud harmóniát teremteni.
A globalizáció tartalmi sokrétűsége fejeződik ki csaknem az élet minden területén.
A globális információs társadalom esélyei.
A természet és az emberi élettér pusztulása Földünk globális problémája. A Föld területének egynegyede környezetileg veszélyeztetett.
Nyugat-Európában létrejött a jóléti állam. Az “emberarcú” kapitalizmus olyan vívmány, amely “először a történelemben humanizálni tudta a hatékony, sikeres, de immorális és embertelen piaci kapitalizmust.” (Berend 1999: 21). A jóléti állam több évtizeden keresztül megteremtette a szociális biztonságot, érvényesítette az emberi jogokat.
A Szovjetunió felbomlása és az európai államszocializmusok bukása után - ellenfél híján - a globalizálódó tőke mohó profitszerző érdekeitől vezérelve a jóléti állam leépítésén fáradozik, offenzívája egyre sikeresebb az “esélyteremtő állam jelszavával”.
“A közép- és kelet-európai országok számára e század a nagy várakozások és a nagy kudarcok százada volt.” (Berend 1999: 18) Mindezt azzal indokolja, hogy a Nyugat és a Kelet gazdasági teljesítményének különbsége 1:4, 1:5, most nagyobb mint a történelemben bármikor.
A térség fontos jellemzője, hogy a rendszerváltozások után nőttek a felzárkózás esélyei és reményei. Ugyanakkor a lehetőségek a régión belül eltérő mértékűek.
A század az iskolázottság forradalmát hozta. A fejlett országokban és Közép-Kelet-Európában (az utóbbiak alig lemaradva) az általános és középiskolai végzettség a korosztályos tanulók nagy többsége körében megvalósult realitás. Az egyetemi-főiskolai képzésben részesül a fiatalok egynegyede-fele (országonként nagy eltérésekkel). A mélyről indult Ázsiában 9 éven át járnak iskolába a fiatalok, Latin-Amerikában is majdnem 8 év az iskolai évek száma.
Jelentősen fejlődött az innovatív intelligencia a technológiában. Alkalmas a problémamegoldásra és a szükséges beavatkozások megtételére.
A kultúrában a történelmileg kialakult normák és értékek felbomlása, relativizálódása megy végbe. Amerikai életvezetési és fogyasztási minták terjednek a világon, egyre inkább megvalósul az ízlésvilág szabványosítása. Dekadens, eldurvult, morálisan felhígult a civilizáció.
A félműveltek száma exponenciálisan növekszik. Mindez a pozitív és negatív folyamatok egyidejű jelenlétét mutatja. Ennek feloldásában is fontos lehet az állami szerepvállalás.
A nők tömeges munkábaállása a háborúk következménye. A nők emancipálódásának következménye a családi kötelékek bomlása.
A nagyüzemi munkásosztály felbomlása, fragmentálódása a hagyományos munkás-burzsoá ellentét csökkenéséhez vezet. A munkások, alkalmazottak érdekérvényesítő képessége, szakszervezeti szervezettsége romlik, a nemzetközi tőke szinte ellenállás nélkül tudja követni profitszerző céljait.
A középosztályosodás és perspektívái térségenként eltérően jelennek meg.
Az értelmiség és a tudás szerepe felértékelődik.
Az emberi jogok liberális megközelítésével a bűnelkövetőben is a jog az embert látja, akit vissza szeretne hozni a társadalomba.
A brutális gyilkosságok, a maffiabűnözés és a terrorcselekmények növekedése.
A társadalom és a jog emberképének alapvető különbözése (a halálbüntetés eltörlése ügyében).
Az Európai Unió jogrendjének harmonizációja a nemzetállami joggal.
Kisebbségek, etnikai csoportok esélyegyenlőségének biztosítása illetve akadályozása.
A 21. század esélyei
A jövőről való gondolkodásunkat a 20. század örökségére építhetjük. Az új évszázadban egy ideig még bizonyosan a 20. század jellemzői, tendenciái fognak folytatódni.
A jövőbelátás realitása igencsak korlátozott.
A múltból és a jelen folyamataiból és tendenciáiból történő előrejelzés az idő előrehaladtával egyre több előre nem látható véletlen tényezőt, változást, és eseményt rejt magában, amelyeket nem ismerhetünk, így nincs arra módunk, hogy azokat figyelembe vegyük és értékeljük, cselekedeteinket hozzáigazítsuk.Mai ismereteink alapján aligha tévedünk abban, hogy a 3. évezred minden korábbinál bonyolultabb, nehezebben áttekinthető, gyorsabban változó fordulatokat hozhat a világban, Európában, hazánkban és az egyes ember személyes életében. Ebből csak arra következtethetünk, hogy jövőbelátásunkat sokkal több körülmény zavarja, mint a korábbi generációékét.
x x x
Szomjazik a világ az emberi sorsokat és a világ sorsát fordító pozitív változásokra. 5000 év írott történelme arról tanúskodik, hogy a világ változik körülöttünk, de mi nem változunk. Az emberiség genetikailag, intellektuálisan pszichológiailag ugyanolyan maradt. Az emberek a jövőben sem lesznek sem bölcsebbek, sem okosabbak, sem boldogabbak.
Nem tudhatjuk, jobb lesz-e a 21. század, mint amilyen a 20. volt. De bizonyosan téved, aki egyértelműen szépnek véli az új századot. Egyre gyorsabb, durvább, erőszakosabb, de kényelmesebb is lesz az élet. Reménykedhetünk tehát abban, hogy rosszabb és csúnyább sem lesz az elmúltnál. Jó lenne, ha a 3. évezred történelme nem lenne csupán folytatása a 20. század negatívumainak, hanem tapasztalatokban gazdagodva, bölcsebben folyna a világ sora és alakulna benne az ember sorsa.
Hivatkozások
Berend T.Iván: A mi huszadik századunk. 168 óra. XI. évf. 51-52. sz. 1998.dec. 23. 18-21.
Beszteri Béla: Az ember sorsa a globalizálódó világban. 2000. Kézirat
Kurzweil, Raymond C. Mesterséges intelligencia. In: Gondolatok a 21. századra.
Business Week összeállítása. 1999-2000. 57.
Moore, Gordon E.: A gépek agyafurtabbak lesznek az embernél. In: Mesterséges intelligencia. Gondolatok a 21. századra. Business Week összeállítás 1999-2000. 55.
Civilizáljátok a kapitalizmust! Günter Grass Nobel-díjas író és Pierre Bourdieu szociológus televíziós beszélgetése (Die Zeit 49. sz. 1999. december 2.
Magyarul Népszabadság Hétvége 2000. január 8. 19.)
Inotai András: Az emberiségnek újra kell tanulnia élni. XXI. század. MH 2000. január 3.
Nyírő András: Archimédeszi pont. Figyelő 1999./51-52. sz. dec. 23. 2000. január 5. 79.
The World in 2000. Published by The Economist. (Gen. Ed. By Dudly Fishburn)