Dr. Lajtha György

AZ INFORMATIKA HAZAI HELYZETE
ÉS JÖVŐKÉPE

A távközlés, a számítástechnika, és az elektronikus média (együttesen infokommunikációs technológiák: ICT) konvergenciája eredményeként kialakuló információs hálózatokra ráépülve most bontakozik ki a következő század társadalmi rendje: az információs társadalom. E társadalmat többek között a világgazdaság globalizációja és ezzel együtt új termékek, szolgáltatások (az ICT ipar ma a világ összes GDP termelésének 6%-át teszi ki!), kialakulása, új munkastruktúrák megjelenése és a munkaerőpiac átalakulása, a világ bármely részén lévő információforrásokkal való kétoldalú kommunikáció, és ezzel demokrácia gyakorlás új eszközei jellemezik. (Megjegyezzük, hogy a következőkben informatikán az ICT-t, és annak alkalmazásait értjük).

E nagymérvű folyamat elől elzárkózni – globalitása miatt – nem lehet, ám a kezdeményező, aktív részvétel számos lehetőséget nyújthat az egyes nemzeteknek gazdasági – társadalmi pozícióik javításához. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy e folyamat adhat számára egy biztató kitörési lehetőséget, ezért feltételeit (befektetés, K+F, vám-, adó, preferenciák stb.) – még erőfeszítések árán is – biztosítani kell.

Ez az a folyamat, amely ma minden ország kiemelkedő, hosszú távú kérdésévé válva, az egyes országokat cselekvési stratégiák kialakítására ösztönözte. Ez az a lehetőség, amelyet az Európai Unió az integráció kiemelt fegyvereként kíván felhasználni. Ezért külön is felszólították Kelet Közép Európa országait stratégiai pozíciójuk kidolgozására. Így válik az Uniós csatlakozásunk kiemelt fontosságú kérdésévé az Európai Uniónak az Információs Társadalommal kapcsolatos kezdeményezéseihez való csatlakozás. Ennek része, hogy az Európai szélessávú hálózatoknak (pl. TEN 34) van Magyarországon csomópontja. Másik kiinduló pont, hogy Magyarországon l995-ben civil kezdeményezéssel jött létre a NIS (Nemzeti Informatikai Stratégia), amely azonban hivatalos állami dokumentummá nem emelkedett.

Országos stratégia kidolgozását az teszi szükségessé, hogy e nagyméretű átalakulás hatékony irányba terelése csak a államvezetés, a vállalkozói szféra, és a magán társadalom egy irányba mutató, ám öntevékeny cselekvésével érhető el.

A kormányzat szerepe mindenütt – de különösként a közelmúltban még centrális államirányítással működő országokban – kezdeményezően meghatározni az ország érdekeit kifejező fő irányokat, felmutatni azokat a társadalom számára, és megnyerni azt a csatlakozáshoz. Ezért is a program kezdeményezni fogja a kormányzat és a kompetens vállalkozások közös tevékenységét.

Magyarország helyzete nem rossz eme új erőforrások és lehetőségek elérésére irányuló nemzetközi versenyben. Az IDC (International Data Corporation) 1996-os felmérése alapján országunk versenyképesség szempontjából a 27. helyen áll. A régióból bennünket Csehország előz a meg a 26. hellyel, de hasonló mutatókkal. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy az utolsó években pozíciónk romolhatott, mert pl. Csehország informatikai beruházási rátája dinamikusabb, 1,8-szorosa a Magyarországinak.

Azonban új gondolat, eszmerendszer, társadalmi működés vagy egyszerűen csak létezési mód elterjedésének legfőbb elősegítője vagy rossz esetben hátráltatója, hogy az emberek mennyire érzik magukénak, mennyire képesek elfogadni. Az információs társadalomba való elkerülhetetlen átmenet esetében sincs ez másképpen. A kérdés “csupán” az, hogy ez az átmenet gyorsan, közös akarattal, eredményesen megy-e végbe, vagy lassan, ellenérzésektől kísérve, a társadalomi szakadékokat szélesítve, a társadalom jelentős részének akarata ellenére.

Az információs társadalom teljes értékű polgára csak az lehet, aki alkotó módon lesz képes használni és létrehozni a jövő társadalmának legnagyobb tömegben termelődő és legértékesebb termékét az információt.

A technológiai fejlődés jelen pillanatban messze az emberiség tudati fejlődése előtt jár, az új informatikai-, illetve információs rendszerek, ugyanúgy a társadalom működési módját is megváltoztatják, tágabb teret engedve az önálló, résztvevő, hozzászólni tudó embernek.

A társadalom az eddigi keményen strukturálódott formából, ahol az információáramlás, a “beleszólás” nagyon szigorúan meghatározott előre meghatározott utakon keresztül történik (csőszerű társadalom), egy lágyan strukturált, az állampolgárnak sokkal nagyobb lehetőségeket hagyó működésre fog átváltani (felhőszerű társadalom).

Az információs társadalom akkor jöhet létre, ha a társadalom többsége részt vehet abban, azaz birtokában van az (ICT) eszközöknek és a felhasználásukhoz szükséges tudásnak. Ez azt jelenti, hogy az előrehaladást nagymértékben meghatározza az országok GDP állapota, és ennek függvényében a lakosság, a vállalkozások, és az intézmények fogyasztási, beruházási szokásai. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy aktív szemlélet formálással, a fogyasztási szokások aktív befolyásolásával, az objektíven meghatározott fejlődési ütem kondicionálható, javítható, amely javulás hosszú távon előnyösebb nemzetközi pozíciót s ennek következtében magasabb ívű gazdasági fejlődést hozhat.

A társadalomnak eme kondicionálását – ami állami erőforrásokat köt le – addig a pontig kell erőteljesebben végezni, ameddig a társadalom ICT eszközökkel való telítettsége, és az ennek talaján megszerzett ismeretei, el nem érnek (egy meghatározható) telítettségi szintet, amely után a folyamat “önjáróvá” (öngerjesztővé) válik, meredek növekedés mellett, részben divat, részben pedig az addigra világosan mutatkozó (verseny) előnyök húzóhatása nyomán. Megjegyezzük azonban azt is, hogy a vázolt gazdasági intervenció egyben a leggazdaságosabban megtérülő beruházás, feltételezve, ha azt kellő gyorsasággal hajtjuk végre. Végül azt várjuk, hogy reálisan Magyarországon a folyamat kb. 75%-os telitettség után fog átváltani már ismét lassuló növekedési pályára.

A kormányzatnak – nemzetközi tapasztalatok alapján - meghatározó szerepe van az irány meghatározásban, promocióban, szabályzásban, saját tevékenységek ellátásában , pilot programok szervezésében, az ország akcióinak kibontásában. Ezen túlmenő feladatok is felmerülnek, mert az információs társadalom nem csak a ma még különálló ágazatok kompetenciájába eső produktumok, folyamatok konvergenciáját hozza, de keményen veti fel az ágazati határokat keresztül szelő informatikai fejlesztések centrális kormányzati szintű irányításának kérdését is.

HAZAI HELYZET

Magyarországon az elmúlt években több jelentős eredmény született, ill. számos kezdeményezés indult el, amelyek mindenképpen alapot jelentenek a további építkezéshez.

• A legfontosabb eredmény minden kétséget kizáróan az ország távközlési infrastruktúrájában bekövetkezett pozitív változás, amely eredményeként a telefoniában kínálati piac, a mobil telefoniában verseny alakult ki. Létrejött a szomszédos országokkal a fényvezetős-összeköttetés; jelentős a szomszédainkat is kiszolgáló műholdas adatátviteli kapacitások is kiépültek.
• Növekedett a számítógépes-hozzáférés a családokban. Kiemelkedő az ICT ellátottság a tudományos szférában (felsőoktatás, kutatás, közgyűjtemények). Megjelentek az Internet szolgáltatók, és újabban az Internetes újságok is.
• Minden középiskola birtokába jutott a hálózati elérésnek, bár a hálózatok használatának pénzügyi háttere nincs megoldva. Elkezdte működését a Nemzeti Távoktatási Tanács, s néhány helyen megindult a felsőfokú távoktatás.
• Az alapnyilvántartások rendezésére, megjelent néhány értéknövelt szolgáltatás, a tömeg igény hiánya azonban nem kényszeríttette még ki a professzionális hazai tartalom szolgáltatást.
• Az államigazgatás számítógépes ellátottsága jónak tekinthető, hiányzik azonban az a kultúra (tudás és igény) amelyek következményeként integrált szolgáltatások jöttek volna létre. Néhány területen azonban kétségtelenül szakszerűen működik az informatika (adónyilvántartás, üzemszerűen működő GIRO szolgáltatás, választási hálózat).
• Megindult az információs iparágakban vezető szerepet betöltő multinacionális cégek betelepülése, megindult az export-orientált gyártás és újabban kutatás-fejlesztési feladatok delegálása.

Az az állapot azonban, amely képessé tesz egy országot arra, hogy az Információs Társadalom építésében sikerrel részt vehessen, azt kulturálisan saját hasznára fordítsa, s az gazdaságilag is a jövő motorja legyen, egyfajta “telítettséggel” jellemezhető. Pontosabban kifejezve hogyan fér hozzá a társadalom nagyobb része a hálózatokhoz, s milyen szolgáltatásokat tud azokon elérni. Csak a telítettség kellően magas szintje mellett válik ez az eszköz a társadalom sajátjává.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk e telítettség jelenlegi, (becsült) mértékét, valamint a még reálisnak nevezhető igényt.

• A kiinduló adatok hozzávetőlegesek, mert rendszeres adatgyűjtés e téren nem folyik.
• Az átlagos adatok elrejtik azt a tényt, hogy a hálózatba kapcsolt családok nagy százaléka Budapesten, még elfogadható nagyságrenddel a nagy városokban van, míg a falvak egy részében alig van informatikai ellátottság. Mint ahogyan azt is, hogy a kor megoszlás alapján, a használók döntő része 30 év alatti.
• A családok hálózati hozzáférése a Skandináv országokban 33%-os, USA-ban mintegy 25%-os, Ausztriában és Nyugat Európa középső részén 16-25%, míg a Mediterrán sávban 2-5%-os.

AZ OKTATÁS A BELÉPŐ AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBA

Az információs társadalom létrehozásában és működtetésében kulcsszerepe van a szükségszerűen szintén megújuló oktatásnak, hiszen ott van az államnak lehetősége legkisebb ráfordítással a leghatékonyabb beavatkozásra.

Az oktatás két fókuszpontja közül az első a közoktatás és a távtanulás, amelyek jelentőségét országos és tömeges méretű hatásuk adja meg. Az ismeretek terjesztésében feladata van az ifjúságnak, a tanároknak, a politikusoknak, és a média szereplőknek. Befogadása pedig minden vállalkozónak, a köztisztviselőknek, és az értelmiséginek létkérdés.

A második a média. A legtöbb embert a hagyományos tömegsajtó, illetve a televízió és a rádió adásai képesek elérni és megszólítani. A napi- és hetilapok színes, rendszeresen megjelenő számítástechnikai, telekommunikációs mellékleteikkel teszik a dolgukat, ugyanúgy a televízióban szaporodó informatikai tematikájú adások is. Újabb népszerűsítő informatikai folyóiratok, újságok jelennek meg, és ez a folyamat minden kormányzati ösztönzés nélkül folytatódni fog. Néhány olyan terület azonban látható, ahol gondolkodni kell a hatékonyabb módszereken:

Az informatika hatékonyabb megismerésére a politikának, a médiáknak kell serkentenie a lakosságot. Ezzel azonban csak az érdeklődést keltik fel, a valódi ismeretanyagot elsősorban a közoktatásnak, a felsőoktatásnak és az átképzési lehetőségeknek kell kínálniuk. A következőkben ezért ezeket a témákat tárgyaljuk.

Közoktatás

A folyamatban lévő információs forradalom várhatóan jelentős változásokat fog előidézni az oktatás, a képzés, a továbbképzés és az önképzés területén. Az új információs technológiák megjelenése az iskolákban komoly kihívást jelent a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái, módszerei és tartalma számára. Az iskolát fel kell készíteni a kihívásokra, hogy élni tudjon a lehetőségekkel. Az információs technológiák megismerése és értelmes, célszerű felhasználása egyúttal az oktatás esedékes, ésszerű és kívánatos korszerűsítésének fontos elemét is képezheti.

Ahhoz, hogy az információs és telekommunikációs rendszereket megfelelően hasznosítani tudjuk, jelentős változtatások szükségesek az iskolák működésében, a tanítás-tanulás tartalmában, szervezésében, módszereiben, valamint az ezt szabályozó jogi környezetben.

• minden iskola rendelkezzen hálózati hozzáféréssel
• hogy minden iskola legalább egy olyan szakteremmel rendelkezzen, amelyben minden hallgató számára legalább hetenként 2 órai időtartamra rendelkezésre álljon egy számítógép
• hogy a tanári kar el legyen látva néhány számítógéppel, és legyen lehetőség hálózati hozzáférésre,
• hogy az iskolai könyvtárak rendelkezzenek hálózati hozzáféréssel.

Célszerű és igen jó hatásfokú lenne végzett tevékenységük alapján az innovációra képes és kész tanárok számára évente ösztöndíj odaítélése.

A tanártársadalom erősödő kontraszelekciójának fékezése sürgető és kiemelt feladat kell hogy legyen. A tanári tevékenység szükségszerű módosulása, kibővülése egyúttal jó lehetőséget teremthet általában a tanári munka felértékeléséhez is. ennek elmaradása vagy késlekedés esetén a fejlődés szükségszerűen lelassul, esetenként időlegesen lehetetlenné válik, sőt, be sem indul.

Tanárképzés és továbbképzés

Egyszerre több kritikus ponton kell beavatkozni, ha változást szeretnénk elérni.

Az információs technológiai eszközök használatával, ugyanis szaktárgyuktól függetlenül a pedagógiai, didaktikai, oktatástechnológiai tárgyakhoz kapcsolódóan kell a leendő tanároknak megismerkedniük. A felsőoktatási intézményekből kikerülő fiatal tanároknak ismerni, érteni, és célirányosan használni kell az új, integrált médiákat.

A számítógéppel segített oktatás módszereinek elsajátítását kötelező tartalmi modulként be kell építeni a pedagógusképzésbe.

A közoktatás a következő súlypontokon igényel változásokat.

Az enciklopédikus tudás közvetítés jelentősége csökken, az elmélyülés, begyakorlás és az egyes tárgyak közötti integráció erősítése kívánatos. A tudásközvetítéssel egyenlő hangsúlyt kell kapnia az információs társadalom által megkövetelt készségek és képességek kialakításának és a személyiségformálásnak. A tradicionális kulturális technikák (beszéd, írás, olvasás, számolás) és az idegen nyelven történő kommunikáció megtanulása mellett az új információs és kommunikációs technológiák használatát is meg kell ismerni. A hagyományos “számítógépes írástudás” (computer literacy) mellett, azon túl nem csak a technológiában való jártasság (technological fluency), de az informatikai kompetencia néven összefoglalható képesség-együttes is kialakítandó. Ez magában foglalja a médiaismeret és médiahasználat elemeit csakúgy, mint az információhordozó médiák által közvetített és megformált tartalmak kritikus értelmezésének képességét és az információhordozó médiák kreatív használatához szükséges előfeltételek kialakítását. A napjainkban felerősödő média integráció feltehetően maga után fogja vonni a multimédia-pedagógia, mint interdiszciplináris módszer és szakterület általánossá válását az iskolában.

A felsőoktatási intézmények mindegyike jelenleg rendelkezik Internet kapcsolattal, így a legújabb információkhoz való hozzáférés, a világ tudományos közéletében való részvétel, a legújabb technológiák megismerésének lehetősége elvben biztosított.

Bár az oktatók Internetes hozzáférése a hallgatókénál lényegesen jobb, kevesen vannak, akik az oktatásban rendszeresen használják a számítógéppel segített tanítás lehetőségeit. Mivel a számítógépes prezentációra a legtöbb felsőoktatási intézményben igen kevés teremben van lehetőség, s a számítógép-termeket informatikai alapképzésre használják, az oktatásban gyakorlatilag nincs mód a CD-ROM/DVD eszközök és az Interneten elérhető információforrások megismertetésére és használatára.

Az informatikai alapképzés a felsőoktatásban nem korlátozódhat a minimális számítástechnikai eszköz-használatra.

Mivel a felsőoktatás a információs társadalom legfontosabb értéktermelő elemét, az értelmiséget hozza létre, folyamatosan biztosítani kell számára az élenjárást lehetővé tevő környezeti – technológiai és egzisztenciális – feltételeket. E célból a felsőoktatásnak kell az információs társadalommal kapcsolatos kutatások fókuszává válni, és az ehhez szükséges informatikai hátteret biztosítani kell.

Az átképzés az idősebb generáció részére teszi lehetővé, hogy feladatai ellátásához megismerkedjen az informatika alapjaival és a számára leginkább szükséges részletekkel. Ez a generáció még nem kapta meg a közoktatásban vagy a felsőfokú képzésben a kor igényeinek megfelelő ismereteket. Három lehetőség kínálkozik tudásuk bővítésére. Felsőfokú képzettségűek igénybe vehetik az egyetemi továbbképző intézmények már most meglévő, rendszeresen ismétlődő tanfolyamait. Ezek színvonalára az intézmények múltja és hírneve a garancia.

Részt lehet venni kisvállalkozások által szervezett oktatásokban. Itt természetesen meg van a kockázata annak, hogy a befizetett összegnek nem kellő ellenértéke a kapott tudás. Érdemes ellenőrizni, hogy a meghirdetett tanfolyamok rendelkeznek-e valamilyen hatósági jóváhagyással, támogatja-e az intézményeket anyagilag valamelyik minisztérium és vannak-e tapasztalatok az ott végzett átképzések hasznosságáról.

Legnagyobb biztonságot az ad, ha olyan vállalat tanfolyamán vesz részt az informatikával megismerkedni kívánó, amelyik a tanfolyam elvégzésre után automatikusan állást kínál. Ez a tudás azonban nem konvertibilis. Tehát kérőbb ezt a tudást nehéz másutt hasznosítani. A lehetőségek közül a pillanatnyi szükség és a perspektíva mérlegelésével lehet dönteni.

AZ INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE

• távközlési infrastruktúra, mely a hálózaton túlmenően magában foglalja az információ feldolgozó kezelő, irányító számítógépeket is,
• számítógép-hálózati infrastruktúra, amelynek elemei a hálózatok együttműködését lehetővé tevő számítóközpontok,
• a felhasználók által használt végberendezések (távközlési végberendezések, ( PC, Web-TV stb.).

E fenti három elem mindegyikének megfelelő rendelkezésre állása szükséges a fejlett infrastruktúra és “Internet kultúra” hatékony működéséhez.

A távközlési infrastruktúra kérdését itt most nem tárgyaljuk részletesen, mert mint már a bevezetőben említettük ezzel az újság hasábjain rendszeresen foglalkozunk.

Magyarországon 1986 óta folyik számítógép-hálózatok és erre alapuló alkalmazások fejlesztése az IIF/NIIF program keretében. 1994 közepén már 5418 számítógép volt az Interneten. A további fejlődést a világ számainak tükrében az alábbi táblázat mutatja.

Az Interneten lévő számítógépek száma a regisztrációs táblázatok alapján (ezer darab):

Érdekes megnézni az egyes európai országok adatait a népesség számához viszonyítva (regisztrált számítógép/1000 fő).

A fentiek alapján, ha elfogadjuk azt az ökölszabályt, miszerint egy Interneten lévő számítógéphez átlagosa öt ember rendelhető, az mondható, hogy ma az Internetnek Magyarországon mintegy 500 ezer felhasználója van. 1995 után az Internet kereskedelmi termékké vált. Magyarországon is egymás után jelentek meg az Internet szolgáltatók (ISP). Az ISP-k az Internet Európai Internet Koordinációs Központ (RIPE) regisztráltatják magukat, így kapnak szétosztható IP címeket.

Az 1988 októberi regisztrációban Magyarországra vonatkozóan öt nagy négy közepes és 23 kis szolgáltató szerepelt. Az ISP-k kiszolgálják a hazai vállalatokat is és a magánszemélyeket is. A vállalatok Internet helyzetével később foglalkozunk, a magánszemélyek otthonról általában a távbeszélő vagy ISDN szolgáltatást igénybe véve kapcsolódnak valamely ISP-hez. Az otthonról kapcsolódó Internet felhasználók számát ma 50 ezerre becsüljük.

Kereskedelmi Internet szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéskörében kitüntetett szerepük van az Internet nevekkel és címekkel kapcsolatos kérdéseknek. Melyek kiosztását és felhasználását a piaci szereplők önszabályozására kell bízni. Így történik ez mindenütt a világon.

A hazai kutatási infrastruktúra az elmúlt több, mint 10 év fejlesztési eredményeinek köszönhetően - nemzetközi összehasonlításban is - szinte minden tekintetben kimagaslóan jó. A kutatási-oktatási-közgyűjteményi infrastruktúra megőrzendő jellemzői közül kiemelendők az alábbiak:

• A hazai kutatási szféra információs infrastruktúrájának fejlesztését és alkalmazásait támogató NIIF (korábban IIF) Program szerencsés módon ötvözte a kormányzati forrású finanszírozást és a munkák alulról építkező demokratikus szerveződésének támogatását.
• Ebben a kedvező (kezdettől fogva nemzetközi viszonylatban is előremutató) környezetben jöhetett létre a ma már mintegy ezer intézményt és mögöttük többszázezer alkalmazót tömörítő HUNGARNET Egyesület, mely keretet ad a kutatási-felsőoktatási infrastruktúra fejlesztésének és működtetésének, egyúttal az alkalmazói szempontok érvényesülésének demokratikusan szerveződő “bottom-up” együttműködési kereteit is biztosítja.
• A HUNGARNET nemzetközi színtéren is (TERENA, DANTE, QUANTUM stb.) sikeresen képviseli a teljes hazai kutatási-felsőoktatási-közgyűjteményi közösséget. E kapcsolatoknak köszönhető egyebek mellett, hogy a magyar kutatási-oktatási-közgyűjteményi közösség csatlakozhatott az EU által támogatott legkorszerűbb európai “információs szupersztrádához”, a TEN-155-höz.

A végberendezések szerepét nem lekicsinyelve, de rögzíteni kell, hogy ezek a felhasználók igényeit vannak hivatva kielégíteni. Nem hisszük, hogy szükség lenne bármilyen egységes, központi irányelvre.

A fejlesztési célok megvalósítása szükséges a jó helyzetünk megtartásához. A következő időszak egyik országosan kiemelt programja marad a kutatás-oktatás-közgyűjtemények információs infrastruktúrájának, számítógép hálózati és informatikai kutatási-fejlesztési feladatainak, az érintett közösség számára nyújtott szolgáltatásoknak, az infrastruktúrára és szolgáltatásaira épülő alkalmazásoknak, valamint a szolgáltatások és alkalmazások mögött felhalmozódó információs tartalomnak a folyamatos fejlesztése, fenntartása és működtetése és közreadása. Ehhez kell költségfedezetet biztosítani, figyelembe véve a nemzetközi, és a belföldi konnektivitási költségek és a fejlesztésekre.

A programnak folyamatosan a világ élenjáró technológiáival és módszereivel kapcsolatos fejlesztési feladatokat kell megfogalmaznia, a mindenkori legigényesebb alkalmazások igényeiből kell kiindulni. Az alkalmazásoknak lehetőség szerint le kell fedniük valamennyi diszciplína informatikai (kommunikációs és információs) igényeit, beleértve a legigényesebb, térben elosztott, valós idejű, szélessávú, interaktív, multimédiás információforgalmat is.

Az élvonalbeli alkalmazásokhoz illeszkedően kell a programnak tartalmaznia - a fejlesztési igényekből előrevetíthető tartalékokkal - a szolgáltatásokra vonatkozó fejlesztési feladatokat és a folyamatosan bevezetésre kerülő szolgáltatási spektrumot. Mindezek alapján, a kísérleti és a kipróbált, bevezetett szolgáltatások együttesét egyaránt lefedő, a szolgáltatások előrevetíthető igényeihez illeszkedő tartalékokkal is rendelkező infrastruktúra (az ezredfordulóig 155-622 Mbit/s nemzetközi kijárati sebességet és 34-155 Mbit/s belföldi hálózati sebességet elérő, az ezredforduló után hamarosan - a külső és a belső forgalmat tekintve is - gigabites sebességű alaphálózat és arra épülő alapszolgáltatások) folyamatos fejlesztése, fenntartása és működtetése jelenti a program infrastrukturális szintű fő feladatát.

A kutatási-oktatási-közgyűjteményi infrastruktúra és az arra épülő szolgáltatások tekintetében el kell kerülni a párhuzamosságot. A nemzetközi színvonalú széleskörű szolgáltatások fenntartásával és továbbfejlesztésével együtt futó NIP (Nagysebességű Internet Projekt) előremutató fejlesztései fizikailag nem szeparált, csupán virtuálisan elkülönülő alaphálózatra kell, hogy épüljenek.

AZ ELEKTRONIKUS TARTALOM LÉTREHOZÁSA, SZOLGÁLTATÁSA

Az alábbiakban igyekszünk áttekinteni a távközlés, számítástechnika, elektronikus média technológiai konvergenciájának folyományaként létrejövő információs értéklánc első három elemét: az előállítását, csomagolását (szerkesztésével, közlésre alkalmassá tételével) és szolgáltatását. Az értéklánc modell alapján a piac egyes szereplőinek feladatai, elhelyezkedése, illetve mozgása érzékeltethető.

A magyar nyelvű tartalom előállítás kulcsfontosságú kérdés, mert e nélkül az információs hálózat nem ad motivációt a felhasználásra. Ugyanakkor a magyar nyelvterület szűkös volta miatt e terület sokáig bátorításra szorul. A pénzügyi-, szabályzási segédleteken túl keresni kell egyéb motivációt is, amely mentén országos mozgalom alakulhat ki a tartalom előállításában (pl. iskolák bevonása e munkába).

Az oktatás önmaga is tartalom fogyasztó. S miután az “új írás” tudás elsajátítása – különösen a fiatalok esetében meghatározó jelentőségű – a tartalom fejlesztések (az archívum digitalizálásnak) egyik legfontosabb priorizálási, sorrend alakító kérdése a változatos digitális tananyagok előállítása.

E fontos szempont mellett meghatározó a közszolgálati adatok digitalizálása, s a hálózaton való közrebocsátása. E célból a rendelkezésére álló nyilvános adatok lajstromba vétele szükséges, s ennek alapján kiválasztandó, ill. meghatározandó a közszolgálatra való bocsátásuknak prioritásai. Szükséges – a civil szféra bevonásával – a kereskedelmi, tájékoztató, tényleíró anyagok, és az ezekből elemzésekkel készült, összetett adatok nyilvánossá tétele is.

A szórakoztató média szerű anyagok a hálózati hozzáférés bővülésével piaci alapon várhatóak.

A szabályozás fő feladata, hogy megteremtse a piaci és közösségi érdek érvényesülésének egyensúlyát, azaz serkentse a piac kibontakozását, ugyanakkor biztosítsa a piaci szereplőknek a társadalom szempontjából kívánatos magatartását.

• A távközlési szektor tradicionálisan továbbítás-szabályozott (carrier-regulated). Az üzemeltetőket jellemzően engedélyezési kötelezettség, valamint diszkriminációmentes és tartalom független hozzáférés felelőssége terheli. A szabályozók felelőssége kiterjed a piacra lépés és a szolgáltatások árainak szabályozására, valamint a berendezések együttműködésének, a hálózat integritásának biztosítására.
• A média (műsorszolgáltató) szektor ezzel ellentétben tartalom-szabályozott (content-regulated), az előírások a kibocsátandó, szórandó programra, műsorra vonatkoznak.
• A számítástechnikai szektor tradicionálisan szabályozatlan (unregulated), bár a dominancia kialakulását megelőzendő, illetve dominanciával való visszaélés okán e szektorban is vannak versenyszabályozási beavatkozások.

A konvergencia előrehaladása, a globális információs társadalom technológiáinak és szolgáltatásainak kialakulása egyes szabályozások törlését, másoknak a konvergálódó (infokommunikációs) szektor egészére való átvételét, megint mások értelmezésének újragondolását, módosulását fogja eredményezni, és várhatóan jelentőssé válik az állam iránymutató, innovációt ösztönző (promoter) szerepe is.

Az alábbiakban a piac serkentésének alapvető módozatait, illetve a védendő közérdekek tipikus csoportjait tekintjük át.

A piac serkentése érdekében a távközlési, média és informatikai technológiák konvergenciájából fakadó piaci lehetőségek kibontakozásához az állam egyes szabályozási korlátokat megszüntet (dereguláció), másokat összehangol a konvergálódó szektorok között, valamint projekteket kezdeményez, esetleg finanszíroz.

Dereguláció az új, összetett szolgáltatások és termékek kifejlesztésének és piacra vitelének gyorsítása végett nagyobb mértékben kell támaszkodni a piaci erők szabályozó erejére, előnyben kell részesíteni a versenyszabályok érvényesülését. A távközlési szektor szabályozási tradíciói éles ellentétben állnak a szabadpiaci környezettel. Konvergencia várhatóan lazább szabályozáshoz vezethet a távközlési- és média-szektorokban, de nem vezethet több szabályozáshoz az informatikai szektorban sem. Az egységes digitális technológiai háttér várhatóan tarthatatlanná teszi a különféle szektorok közti bármilyen kereszttulajdonlás és keresztszolgáltatás tiltását.

Szabályozási harmonizáció, egyértelműsítés a meglévő szabályok szektor specifikus jellege a szolgáltatási csoportok közeledése, összeolvadása folytán, a szabályok nemzeti jellege a pán-európai, illetve globális szolgáltatások létrehozása során szabályozási bizonytalanságokat szül, a haladás gátjává válik. A konvergencia révén születő szolgáltatások fejlődése hátrányt szenved, ha a szabályozói illetékesség bizonytalan, ha a piaci szereplők több szabályozó rezsim alanyai, vagy ha több szabályozó testülethez kell folyamodniuk. Az országonként eltérő korlátozások, szám- és frekvencia kiosztások megnehezíthetik, sőt ellehetetleníthetik a pán-európai piacokat célzó egységes stratégiák megvalósulását. Ezért pl. az illegális és káros információk terjesztésével kapcsolatos szabályozások a várhatóan az infokommunikációs szektor egészében alkalmazásra kerülnek. Az új interaktív képességek megjelenése, elterjedésük támogatása, pl. a távorvoslás, távoktatás területén, az engedélyezési gyakorlat egyszerűsítését igényeli. A frekvenciasávok és számmezők használatára vonatkozóan a kormányszintű, nemzetközi megállapodások elengedhetetlenek.

Az elektronikus tartalommal kapcsolatos különleges kérdések közül első az egységes elveken nyugvó keretrendszer megvalósítása szükséges, amely az átvitel eszközeitől függetlenül biztosítja a fiatalkorúak és az emberi méltóság védelmét. A Közösség jogharmonizációjának hiányában az egyes tagállamok saját belső szabályaikat alkalmazhatják más országok szolgáltatóival szemben, de csak, ha e szabályok a közérdek védelmét szolgálják és arányosak az elérendő céllal.

• jogellenes információtartalom (pl. emberi méltóságot sértő)
• ártalmas információtartalom (pl. pornó): elsősorban a tartalom minősítésével és megfelelő címkézésével küzdenek ellene, a minősítés alapján a szülőkre bízva a fiatalkorúak védelmét
• nemkívánatos információtartalom (spam).

A legégetőbb szabályozási feladatok elektronikus tranzakciók, alkalmazások biztonsága, hatékonysága terén jelentkeznek, különösen az elektronikus kereskedelem jogi kereteinek kialakítása miatt. A szabályozás csak a biztonságot, hatékonyságot növelő funkciókra terjedhet ki, az üzleti döntésekbe nem avatkozhat be. Effajta szabályozási problémák megoldásában növekvő jelentősége van a technológiának (pl. kriptográfia).

Kérdéskörök:

• védelem az on-line csalások ellen
• elektronikus tranzakciók szabályai (banki szolgáltatások, elektronikus kereskedelem)
• elektronikus adatcsere szabályozása: elektronikus okmányok, dokumentumok sértetlensége, titkosítása, hitelesítése, letagadhatatlansága (EDI, EDIFACT stb.)
• digitális aláírás: a hitelesítés intézményi kereteinek és felügyeletének kialakítása.

ÖSSZEFOGLALÁS

Az információtechnológiai eszközök és alkalmazások, a média, valamint a távközlés robbanásszerű technikai fejlődése, továbbá ezen területek konvergenciája, összeolvadása olyan gazdasági és társadalmi változásokat indított el a világban, melyek jelentősége és társadalmi hatása vélhetőleg még az ipari forradalménál is nagyobb. Az információs társadalom paradigma középpontjában az állampolgárok életminőségének érzékelhető javítása, javulása áll. E cél elérésének meghatározó eleme az információs társadalom fejlődéséhez hozzájárulni képes, hatékony, az újszerű információs technológiai eszközöket jól kihasználó gazdaság. Az állításból az is következik, hogy bármiféle gazdasági stratégia végrehajtására a (globális) információs társadalom körülményei között kerül sor, a stratégia megfogalmazásánál figyelembe kell venni az információs technológiák fejlődéséből és alkalmazásából eredő hatásokat.

1. Az információs technológia fejlődése radiálisan átalakítja a gazdaság szerkezetét, a kapcsolatrendszerét, az értékteremtő folyamatokat. Az általános globalizálódás miatti átalakulás érinti a hagyományos vállalatok architektúráját, dekonglomerizációs és kihelyezési (outsourcing) folyamatoknak lehetünk tanúi, leépülnek a sokszintű hierarchiák, a vállalatok gyors reagálású molekuláris egységek intellektuális holdingok által globálisan irányított hálózataivá alakulnak át, megjelennek a virtuális szerveződések, átalakul a munka világa, a felértékelődő tudásmunkások létrehozzák a távmunkások világát és a sort lehet még hosszan folytatni.
2. A fejlődés túllépett azon a szakaszon, amely az információs szektor folyamatos bővülésével volt jellemezhető, ma már nem csupán a gazdaság bizonyos szektorai, hanem az egész gazdaság a tudás intenzív felhasználására épül, a low tech iparokba is behatol az információs technológia, nem csupán a high tech iparokba (tudásalapú gazdaság). Az információs társadalom jelenségei – ezen belül elsősorban a tudás-alapú gazdaság előtérbe kerülése – egyedülálló kitörési lehetőséget nyújtanak a magyar gazdaságnak, főként olymódon, hogy versenyképes emberi erőforrásokkal, fejlett kommunikációs infrastruktúrával tudunk a nemzetközi munkamegosztásban részt venni. Ha azonban elmulasztjuk az információs társadalom és az azon alapuló korszerű gazdaság kiépítését, már középtávon is biztosan elveszítjük nemzetközi versenyképességünket.
3. Az Információs Társadalom kialakításában Magyarország előtt álló kihívások megoldása az egész társadalom feladata. A világtendenciáknak megfelelően ebben meghatározó részt a privát szférának, a (hazai és külföldi) vállalkozóknak kell vállalniuk. Ehhez a vállalkozóknak ill. az ipar vezetőinek megfelelő üzleti környezetre van szükségük, amelynek létrehozása a Kormányok felelősségi körébe tartozik. A környezet kialakításához a kormányzat elsősorban a gazdaságot ösztönző jogi szabályozási keretek létrehozásával járul hozzá; továbbá meghatározza azokat a prioritásokat, amelyek az ICT eszközeinek a gazdaságban való hatékony alkalmazását elősegítik.

AZ INFORMATIKA SZEREPE
A GAZDASÁG HATÉKONYSÁGÁNAK ÉS
VERSENYKÉPESSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁBAN

A magyar modernizáció sarokkérdése a gazdaság versenyképességének javítása. Az információs technológiák elterjedésével párhuzamosan a hagyományos iparágak átstrukturálódnak. A globális termelésszervezés és kereskedelem, az automatizált tervezés és gyártás nem képzelhető el új informatikai rendszerek és az ezeket alátámasztó szervezeti feltételek nélkül. A magyar gazdaság szereplőinek tehát az ezredfordulón el kell érniük, hogy ipari és mezőgazdasági termelése megújuljon, termékei igazodjanak az informatikai kor elektronizált (intelligens) termékeihez, s a gazdasági és egyéb szervezetek képesek legyenek befogadni eme új technológiát.

A VÁLLALATI SZERVEZETEK ÁTALAKULÁSA

A poszt-indusztriális korszak gazdaságát több olyan jelenség határozza meg, amelyek kétoldalú kölcsönhatásban vannak az info-kommunikációs forradalom technológiai eredményeivel: egyrészt széleskörű igényt teremtenek az ICT eszközök alkalmazására, másrészt e jelenségek kialakulást éppen az említett technológiai lehetőségek segítették elő. A két – a hazai gazdaság szempontjából is - legfontosabb ilyen tényező

• a gazdaság globalizálódása, és
• az a (világméretű) “technológiai rendszerváltás”, amely a hagyományos tömegtermelés (“fordizmus”) helyébe a tömeges testreszabást (mass customisation, “toyotizmus”) állítja.

Mindkét jelenség nyilvánvaló módon elképzelhetetlen az ICT eszközök széleskörű alkalmazása nélkül, - mi több, azok következménye - és nagymértékben lesz hatással azokra a vállalati szervezetekre is, amelyek a világgazdasággal szoros – és az esetek nagy részében elkerülhetetlenül alárendelt, beszállítói – kapcsolatot fenntartó hazai ipart jellemzik. Ennek egy lehetséges forgatókönyve a következő:

Körülbelül 5 éven belül az. un. virtuális vállalatok fogják átvenni a hagyományos beszállítók szerepét. A virtuális vállalat a globalizáció terméke, ahol is az egyes termelő berendezések nem egy körülhatárolt telephelyen (gyár) vannak (esetleg több épületben), hanem egymástól akár földrésznyi távolságban, különböző országokban. Az ilyen szervezetek esetlegesek, mindegyik dolgozik más megrendelőnek is, szövetségük egy megadott feladat elvégzésére (pl. egy termék gyártására) szól.

Az említett szervezeteket két dolog köti össze: az informatika és a logisztika.

Az információáramlás magában foglalja a gyártási dokumentációt (pl. CAD megjelenítés, esetleg közbülső formátumban [IGES], vagy gyártási dokumentáció alakban [STEP], de ez lehet CNC szerszámpálya [CL Data], vagy mérési dokumentáció). Szélesebb értelemben ez lehet multimédia szerelési és karbantartási információ is. Növekvő szerepet játszik a hálózaton történő "alkatrészátvitel", ami a különböző un. felépítő típusú technológiák, pl. lézeres szinterezés, sztereolitográfia (amelyeket összefoglalóan rapid prototyping-nak is neveznek).

Ha Magyarország a hagyományos low-tech típusú beszállítói szerep helyett a magasabb hozzáadott értéket szeretné vállalni, két vonalat célszerű erősíteni:

• a hazai kis- és középvállalkozásoknak a nagy külföldi szervezetek virtuális gyáraiban kell csomópontként szerepet kapniuk,
• magas intelligenciájú részegységeket kell szállítani, amelyek önállóan fejlesztve a fő termék fejlesztéséhez is hozzájárulnak (pl. új ABS rendszereket, mint a Knorr-Bremse).

Az első lehetőség a beszállítás, a második az outsourcing, amely már a fejlesztést is magában foglalja. A két dolog azonban nem választható el egymástól, mert az előző is hozzáadott szellemi értéket kell, hogy tartalmazzon, különben nem érdemes kihelyezni, mert itt már nem játszik akkora szerepet a munkaerő ára, mint egy egyszerű beszállítói szerepnél.

Az ilyen, magasabb szintű beszállítói feladat megköveteli a “fraktális” vállalati szerkezetet. Ez azt feltételezi, hogy az így felépülő virtuális vállalat elemei is ugyanazokat a funkciókat látják el kicsiben, mint a nagy vállalat (fejlesztés, gyártás, pénzügy, karbantartás, vevőszolgálat (szerviz). Ez viszont a kisvállalat Intranet rendszere felé támaszt magas követelményeket (pl. ipari multimédia).

A beszállító és kooperációban működő gazdaság egyik legfontosabb gazdasági tényezője a logisztika. Ez látszik az eddigi megújult hazai iparszerkezeten is. A logisztika több, mint az egyszerű anyagmozgatás, mert itt az anyag és információ térben és időben rendezett áramlásáról van szó. (Így, az előzőekben, a virtuális termelő egységeknél említett második összekötő kapocsnál is a kulcsszerepet az IT jelenti). A honnan? hová? mikor? mit? rendezett kérdéssorra adott válasznak csak az egyik része ennek az információnak az agens (ember, vagy robot) felé való továbbítása.

A másik fő kérdés a navigáció és a nyomkövetés. Ezen két alapvető logisztikai tevékenység a digitális térképre és a műholdas helymeghatározásra épül. A makró navigáció esetében az elsőrendű szempont nem a célállomás megtalálása, hanem a folyamatos nyomkövetés. Ez azt jelenti, hogy a szállító járművek pillanatnyi tartózkodási helye folyamatosan rendelkezésre áll. Ez nagyon fontos a stratégiai logisztikánál (pl. Országos Vérellátó Szolgálat, rendőrség, tűzoltóság, mentők, honvédség stb.). Az árúra vonatkozó passzív jeladókkal kombinálva a nyomkövető rendszert a virtuális gyár minden pillanatban teljes értékű leltárral rendelkezik, mert a nyomkövető rendszer kiterjed a termékre is. (Ez a szolgáltatás 2-3 éven belül általános lesz a hadseregeknél alkalmazott személyi passzív nyomkövető bevezetésével a polgári logisztikába).

A tér és az idő korlátjait feszegető technológia - nem függetlenül az előbbiektől - magasabb hatványra emeli a globalizációt is, amely tovább növeli a komplexitást és a bizonytalanságot. Az új rezsimben a túlélés feltétele - legyen szó egyénekről, vállalatokról vagy állami, illetve nemzetközi bürokráciákról - a rugalmasság és a gyorsaság. Mindebből az alábbi trendek következnek.

1. A monolitikus, nehézkes konszernek helyébe lépő laza, LEGO-elven összerendeződő hálózati szervezet felborítja a hagyományos, állandó foglalkozatást, túlhaladottá teszi az ehhez kötődő statisztikai kategóriákat (munkanélküliség, foglalkoztatottsági szint stb.) és az ennek szabályozására irányuló hagyományos politikákat is. Az atipikus munkaerő válik általánossá (önfoglalkoztatók, szerződéses munkavállalók, munkaerőlizing ideiglenesen és részlegesen foglalkoztatottak, home workerek, hot-desking stb.). A kormányzatnak minden módon elő kell segíteni e modern formák terjedését. Ezt leginkább az információs infrastruktúra kiépítése és a telekommunikáció területén jelenleg meglévő versenykorlátozások lebontása mozdíthatja elő.
2. A munkahelyek biztonsága a szociális intézményként működő vállalattal együtt lassan már a múlté. Az alkalmazásban lévőkre irányuló foglalkoztatáspolitikát ennek megfelelően “munka-politikával” kell felváltani. Vagyis a szabályozásnak nem a munkanélküliség hagyományos eszközökkel történő kezelésére kell irányulnia, hiszen az világszerte bizonyította alacsony hatásfokát. Ehelyett a társadalom tagjait kell képessé tenni arra, hogy eredményesen kapcsolódjanak be az atipikus gazdasági aktivitás különféle formáiba. vagyis a most terjedő kifejezéssel “foglalkoztathatók” legyenek (esélyteremtő állam) A munkaviszonyok szabályozásának súlypontját is át kell helyezni a hagyományos 8 órás foglalkoztatottakra szabott törvényalkotásról, a “nem tipikus” dolgozókat védő, illetve bátorító szabályozásra. A szociális védelem legjobb módja ma az oktatás, a képzés támogatása, a “minden piacon eladható” munka ( nem bérmunkás) kialakításában való állami részvétel.
3. A rugalmas foglalkoztatási viszonyok gyorsan alkalmazkodó, “verzatil” munkaerőt követelnek, sokféle kompetenciával. Vége az egyenes vonalú karriereknek, senki sem készíthet hosszú távú karrierterveket, s a “portfolió élet” válik jellemzővé. Ez állandó tanulást követel a munkaerő minden válfajától. A tanulás és a munka sem időben, sem térben nem válik szét, a munka tartalma nagyrészt tanulás a “tanuló”, illetve “tanító” szervezetekben. Szociális juttatások helyett a vállalat a talpon maradásra és a gyors változtatásokra fegyverzi fel - tanítás révén - a dolgozóit. A hazai kisvállalkozásoknál támogatni és katalizálni kell a folyamatos és kiterjedt tanulást. A pénzügyi támogatásnak a kisvállalkozások hálózataiban szervezett oktatásnak, illetve tudástranszfernek az előmozdítására kell elsősorban irányulnia.
4. Az élethossziglani tanulás nemcsak a laza és permanensen változó foglalkoztatási viszonyok következménye, hanem a “helyben maradó” munkaerőre is vonatkozik. A molekuláris egységeikre szétszervezett vállalatok csak gyors reagálású önirányító, önjáró munkacsoportokkal maradhatnak versenyben. A független egységek hálózatává szervezett vállalat “belső piaca” és a külső piac egyaránt felelősséget vállaló és a piacot közvetlenül érzékelő “vevőorientált” munkavállalót feltételez. A tervezés, kivitelezés és eladás toyotizmusra jellemző egysége sokoldalú képességeket követel, amelyre csak az állandó tanulásra felkészített és edzésben lévő agyak alkalmasak. Mindennek következtében a hagyományos foglalkoztatáspolitika súlya csökken az oktatáspolitika javára. Az oktatáspolitika kliensei között azonban egyre nagyobb arányban kell szerepelniük a gyakorlati és iskolán kívüli képzési formáknak.
5. A munkaerő rugalmassága térbeli mobilitásként is értendő. A globális vállalatok virtuálisan vagy valóságosan együttműködő nemzetközi teamekre alapoznak. Kialakul a “tudás világpiaca”, ahol a tudás-áru promóciója és marketingje meghatározó lesz az ország szempontjából Mindez felértékeli a kommunikációs készségek és a “tudásbrókerek” szerepét. A tudás tudatos nemzetközi marketingjében az államnak is tevőlegesen részt kell vennie. Ügynökségeket kellene létrehoznia a hazai tudás külföldi értékesítésre, a nemzetközi pályázatokon való részvétel támogatására. Ugyanezen okból minden eszközzel támogatni kell a nyelvtanulást és a számítógépes ismeretek elsajátítását. Ez utóbbiakat - a nyelvvizsgákhoz hasonlóan - a felsőfokú képzésbe való belépés feltételeként kellene deklarálni.
6. A munkaerő tetemes része (egyes becslések szerint a nagyobb része) képességeinek, készségeinek hiányai miatt hosszú távon is kívül reked ezeken a folyamatokon. A társadalom “információs szegényekre” és “információs gazdagokra” oszlik. E polarizáció nem feltétlenül követi a hagyományos társadalmi szakadékok vonalát. A tudástőke birtokosai és az annak hiányában szenvedők közötti jövedelemrés a jelenlegi sokszorosára tágul. Biztonságáról és “foglalkoztathatóságáról” az egyénnek növekvő mértékben magának kell gondoskodnia, a súlyában szükségképpen visszaszoruló államtól csak a legelesettebbek várhatnak segítséget. Az államnak azonban mindent el kell követnie, hogy a képesség- és tudáshiány miatt kirekedteket különféle képzési programokkal visszavezesse a gazdaságba. Az információtechnológiára alapozva el kell érni, hogy csökkenjenek az elmaradott és a fejlett régiókban élők közötti esélykülönbségek
7. A gazdasági aktivitáson kívül maradók - minden erőfeszítés ellenére - várhatóan növekvő száma miatt felértékelődik a szolidaritás magánintézményeinek a szerepe, a munkán kívüli értelmes elfoglaltság biztosítása (tanulás, szociális tevékenység). Egyidejűleg azonban - legalábbis átmenetileg – növekvő devianciákra, súlyos egészségügyi problémákra, migrációs konfliktusokra kell felkészülni. Az állami politikának az egymásra “átváltható” folyamatok terelésében lesz nagy szerepe. (Akár “öncélú” felsőoktatás-fejlesztés a tanulatlan emberek körében szükségképpen magas bűnözés vagy egészségkárosodás kezelése helyett stb.). Ebben a vonatkozásban alapos felmérésekre és cost-benefit analízisekre van szükség.

AZ ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM (TELEKERESKEDELEM)

Az elektronikus kereskedelem a gazdasági és a társadalmi rendszerek fejlődésének egyik katalizátora, elsősorban nem azáltal, hogy a hagyományos folyamatok elektronizálását, tehát egyszerűsítését, gyorsítását eredményezi, hanem azzal, hogy új kihívásokat hoz, új lehetőségeket teremt a gazdasági életben éppúgy, mint a társadalom egyéb területein.

A telekereskedelem fogalma

A telekereskedelem (EK) az

• árukra, árakra és szállítási feltételekre vonatkozó kereskedelmi információk,
• a kereskedelmi tranzakciókra vonatkozó információk, továbbá
• esetenként maga a termék (pl. szoftver, hang, vagy mozgókép, stb.), illetve szolgáltatás (utazási- és más jegy, helyfoglalás, biztosítás, stb.) valamint
• a pénz
• elektronikus formában, számítógép-hálózatok (Internet, vagy ma még jellemzően más hálózatok) útján történő továbbítását jelenti a kereskedelmi partnerek között.

Jellegét tekintve, a kereskedelmi folyamatok különbségeiből fakadóan, elválik egymástól a

• végfelhasználói kereskedelem, az eseti, véletlenszerű tranzakciók köre (business-to-consumer), ahol egy személy (PC-browser) és a hálózaton elérhető informatikai rendszerek közötti, interaktív adatcsere folyik, és ahol nagy szerepe van a grafikus, mozgó és hangzó információknak,
• professzionális kereskedelem, a tartós kereskedelmi partnerek közötti ismétlődő tranzakciók köre (business-to-business), ahol számítógépes alkalmazások egymás közti, automatikus adatcseréje zajlik, többnyire strukturált (EDI) formában, ide sorolandó több kormányzati alkalmazás is (pl. közbeszerzés),

Az elektronikus kereskedelem fogalma a köznyelvben többféle értelemben használatos:

• a kereskedelmi és üzleti tranzakciók végrehajtása elektronikus eszközökkel (információk és dokumentumok, valamint egyes esetekben az áruk és szolgáltatások továbbítása a kereskedelmi partnerek között),
• mindazon informatikai és kommunikációs módszerek, eszközök és szolgáltatások összessége, amelyek a tényleges kereskedelmi alkalmazások mellett sok egyéb területen is felhasználhatóak (közigazgatás, egészségügy, stb.).

Az EK két fő alkalmazási területe közötti alapvető különbség abból ered, hogy amíg az első esetben egy személy és valamilyen informatikai rendszer közti kapcsolatot kell megoldani, addig a második esetben számítógépek közti, automatikus adatcseréről van szó, ahol nincs szükség WEB eszközök kínálta grafikus, hangzó és mozgó lehetőségekre.

A végfelhasználói elektronikus kereskedelem

A fogyasztók közvetlen kiszolgálására új marketing módszerek (a kínálat figyelemfelkeltő elektronikus tálalása mellett a vásárlók jobban célzott kiválasztására, megközelítésére), új on-line kereskedelmi módszerek (a készletek radikális csökkentése, a megrendelések automatikus kezelése) és új fizetési módszerek alakulnak ki. A nemzetközi piacon már megjelentek azok a szoftver megoldások, amelyek a WEB alapú marketing módszereket támogatják, megvalósítják az elektronikus katalógus rendszereket, vagy támogatják az Internetes fizetési módszereket.

A végfelhasználói (elektronikus) telekereskedelem alkalmazása az alábbi szinteken valósulhat meg:

1. Információk továbbítás a vásárlók figyelmének felkeltésére (hirdetések, elektronikus katalógusok stb.)
2. Végfelhasználói megrendelés, vásárlás az Interneten (elektronikus áruház, automatikus rendelés és feldolgozás, autorizáció stb.)
3. A termék szállítása, továbbítása az Interneten (szoftver- és média termékek, utazási- és egyéb szolgáltatások)
4. A fizetés megoldása az Interneten (bankszolgáltatások, autorizációs és titkosítási módszerek és eszközök)

A végfelhasználói elektronikus kereskedelemben ma Magyarországon már megtörténtek az első lépések, megjelentek az első - még kísérletinek mondható - rendszerek, így az elektronikus katalógusok, sőt elektronikus áruházak is, ahol már meg is lehet vásárolni egyes termékeket. Az elektronikus fizetés megnyugtató megoldása azonban (nemcsak Magyarországon) még várat magára. A végfelhasználói kereskedelem fejlődésének serkentésében, támogatásában elsősorban a kereskedelmi és pénzügyi szervezeteknek és a törvényalkotásnak van nagy szerepe.

A végfelhasználói kereskedelemre az OECD felmérése az Egyesült Államokban az alábbi becslést adja:

A telekereskedelem becsült bevétele összehasonlítva más értékesítési formákkal

A végfelhasználói kereskedelemben - elsősorban az amerikai példák hatására - már megjelentek az első, Interneten elérhető elektronikus katalógusrendszerek, sőt elektronikus áruházak is. A magyar piaci szereplők fontosnak tartják az új eszközök kínálta lehetőségek kipróbálását, a jelenlétet az új piacon annak ellenére. hogy a magyarországi Internet felhasználók száma még nem kecsegtet nagy üzleti haszonnal.

POLGÁRBARÁT ÜGYINTÉZÉS

Az információs infrastruktúra nyújtotta lehetőségek segítségével az állam-, és közigazgatás átalakítása gyorsítható. Bár ez nem jelenti közvetlenül a gazdaság hatékonyságának növelését, de segíti az abban szereplők tájékozottságát és javítja a vállalkozások kapcsolatát a pénzügyi és irányító intézményekkel. A lakosság ügyfélként színvonalasabb kiszolgálást vár, de adófizetőként nem kíván többet költeni az adminisztrációra. Ezen a helyzeten az állam-, és közigazgatás átalakításával lehet segíteni:

• Az információs infrastruktúra segítségével javítani kell az igazgatás hatékonyságát,
• ugyanakkor az elrendelő-, ügyintéző szerepkörből szolgáltató intézménnyé kell alakítani az igazgatást.

E feladat végrehajtása azért is sürgető, mert a szabad versenyes gazdaság tovább fejlődésének akadályává válhat (a nemzetközi versenyképesség romlása miatt) ha a vállalkozó nem jut nemzetközi mértékben egyenlő feltételek mellett, garantált minőségben és gyorsan a gazdasági tevékenységéhez elengedhetetlen, ámde állami tulajdonban lévő információkhoz, ill. szolgáltatásokhoz.

• bemutatva annak pozitív lehetőségeit,
• segítve a lakosságot annak elsajátításában,

• Elősegíti a jobb társadalmi integrációt.
• Felébreszti a közösséghez tartozás érzését.
• Fejleszti a demokratikus értékeket és megőrzi az azokhoz kapcsolódó hagyományokat,
• Szolgáltatásaival, információkkal a világversenyben résztvevő vállalkozásainak egyenlő esélyeket biztosít.

Ahhoz, hogy a közigazgatás e társadalompolitikai célkitűzéseknek eleget tegyen, magának is vonzónak kell lennie, s ehhez hatékonyan kell működnie, azaz szervezetében és eljárásaiban a polgárai számára áttekinthetőnek kell lennie, gyorsabban olcsóbban, kell megbízható adatokat és szolgáltatásokat nyújtania.

Mindennek érdekében fel kell használnia a párbeszéd, a polgári konzultáció, az együttes véleményformálás lehetőségét, egyenlő (digitális) viszonyt kialakítva a polgár és az adminisztráció között, a politika primátusának jelenlegi gyakorlatával szemben.

Emellett nyilvános szolgáltatásai legyenek szélesen hozzáférhetőek (univerzális szolgáltatási kötelezettség!), megfelelő jogi biztonságot, és jog előtti valódi egyenlőséget nyújtva.

Az univerzális hozzáférés (mint állampolgári jog) a fejlett ipari országokban a szabad egyéni hozzáférést jelenti a közigazgatás által biztosított információkhoz, eljárásokhoz és szolgáltatásokhoz. A mi esetünkben azonban a következő néhány évben csak a településekben, vagy település részletekben nyújtott közösségi hozzáférés biztosítását jelentheti. Ebből következően közigazgatásunk fontos feladata megszabni azt, hogy mik azok az információs formák és adattartalmak, amelyek az információs alapellátásba tartoznak. Ennyiben tehát az államigazgatásnak e régióban feladta nem csak a fentieknek megfelelően vonzó szolgáltatások megteremtése, de az univerzális hozzáférés szintjének meghatározása, és a színt elérésének arbitrálása.

Az új technológia ismeretlen eszközök tömegét állítja használatba, és alapjaiban megváltoztatja a közigazgatási eljárások ügyrendjét, a partnerek kiszolgálásának attitűdjét. A bürokrácia dolgozói ezeknek az ismereteknek nincsenek birtokában, azok alkalmazásától kényelmi, vagy munkahely féltési okokból húzódoznak. Ez megjelenhet a teljes elutasítás formájában, vagy izolációban, (vagyis abban, hogy a kérdést pusztán az informatikusok feladatának tekintik). Más esetekben azt vélik, hogy az új technológiai eszközök önmagukban hozzák meg a megoldásokat, s nem látják az információs szerepének és annak kezdésének, szervezésének megújulásának központi fontosságát.

Ugyancsak akadályként jelenik meg az, hogy a közigazgatás szervezetileg megosztott, rivalizáló egységekből áll, amelyek – érdekből, vélt érdekből, szervezetlenségből – ellenállnak az információk egységes folyamként való kezelésének. Nem könnyíti meg ezt az ellentmondást az sem, hogy ma még hiányzanak a közigazgatás megfelelő költség-haszon elemzésének és a beruházások kiértékelésének megfelelő modelljei, valamint az informatikai rendszerek tervezésének elfogadott, bevezetett eljárásai.

Nehezítik az informatika hatásos bevezetését azok az egyedi félelmek, amelyek az egyén információs jogainak sérelmétől, a biztonság hálózatok által történő megsértésétől, ill. a központosított (összekapcsolt) információk illetéktelen összekapcsolásától tartanak.

Az egészségügy fejlesztése és a lakosság egészségi állapotának javítása ma már elképzelhetetlen az információ technológiai eszközök széleskörű és mind tudatosabb használata nélkül.

Az elmúlt 15 évben világszerte egyre növekvő mértékben vonultak be az IT alkalmazások az egészségügy minden szektorába. Ma a fejlett ipari országok kórházaiban általános gyakorlattá vált az információrendszerek használata mind a gyógyításban, mind a kórház-üzemeltetés területén. Az Európai Unió tagországai összehangolt akció keretében standardizálják az egészségügyi informatikai fejlesztéseket, napirenden van az elektronikus egészségügyi útlevél bevezetése, mely nagymértékben javítja a sürgősségi betegellátás biztonságát Európa szerte. Vizsgálat alatt áll az a telematikai projekt, mely robottechnika felhasználásával teszi lehetővé a műtétek nagy távolságból történő biztonságos elvégzését. A felsorolt példák csak illusztrálják azt a folyamatot, amely gyökeresen átalakítja az egészségügyi ellátás jellegét, emelve annak színvonalát és megteremtve egy gazdaságosabb működtetés feltételrendszerét.

Hazánkban 20 éves múltja van csak az informatikának az egészségügyben. A kezdeti rossz feltételrendszer, a technológiai lemaradás a pénzhiány mellett gátja volt annak, hogy az új technika megjelenése átformálja a rendszer hétköznapjait. Az utóbbi 6-8 évben gyorsuló ütemben nyer teret nemcsak az elvárás, hogy az IT által támogatott megoldások hatékonyan járulhatnak hozzá a rendszer érdemi megreformálásához, de néhány alkalmazás (pl. kórházi informatikai projekt), is jól bizonyítja.

Az IT alkalmazások egyik célja, hogy gyors és biztonságos hozzáférést tegyen lehetővé mindazon információkhoz, melyet a lakosság és az egészségügy sokszereplős rendszere igényel:

Segítse ezenkívül elő az egészségüggyel kapcsolatos tervezési, szervezési, finanszírozási és üzemeltetési tevékenységek eredményes végrehajtását.

A felhasználók következő csoportjai igénylik az információszolgáltatást:

A betegek, akik szeretnék jobban megérteni saját betegségüket, tájékozódni kívánnak a szükséges kezelésről és szeretnék megtanulni krónikus problémáikkal való minél jobb és minél kevesebb komplikációval járó együttélést. Információt igényelnek az ellátáshoz való hozzáférési lehetőségekről, az alternatív beavatkozásokról és jogaikról a rendszer igénybevétele során. Ugyancsak igénylik az első és később a folyamatos kapcsolattartás lehetőségét mindazon személyekkel és szervezetekkel, akik ellátásukban szerepet kaphatnak, kaptak.

A gyógyító-megelőző szolgáltatást nyújtók, akik gyors, megbízható és könnyen érthető információt igényelnek betegeikről, hogy minél eredményesebben végezhessék feladatukat. Elvárásuk ma már, hogy a betegorientált információk együtt jelenjenek meg a különböző tudásbázis kapcsolatokkal (útmutatók, protokollok, szakirodalmi hivatkozások, referencia adatbázisok, stb.), melyek garantálják, hogy beavatkozásaik az orvostudomány legmodernebb eredményein alapulnak, a legkevesebb kockázattal járnak és ugyanakkor költség hatékony módon kivitelezhetők. Az információk egyben tegyék lehetővé a kutatást, valamint a személyes tudás karbantartását és fejlesztését, ami elengedhetetlen feltétele a színvonalas gyógyításnak.

Az egészségügyet működtetők, akik napi és jövőbe mutató feladataik végrehajtása során folyamatosan hoznak olyan döntéseket, generálnak cselekvési sorokat, végeznek beavatkozásokat, melyek garanciáját képezik az eredményes, színvonalas és költséghatékony betegellátásnak. Ezeket az információkat csak olyan integrált trendszerek képesek biztosítani, melyeknek gyökerei a betegellátás hétköznapjaiban erednek és kvázi melléktermékként biztosítják az egészségügy irányításához szükséges adatokat.

A társadalom, amely ma nem tekinti az egészséget értéknek és egészségi állapota oly mértékben rossz, hogy az gátját képezheti az ország felemelkedésének, európai integrációjának is. Ez a társadalom, megfelelően bemutatva, a legszélesebb körben igényli a minőségi információkat életmódjáról, környezeti állapotáról, szociális lehetőségeiről, és betegsége esetén gyógyulásának módozatairól. A társadalom ma még alig tud valamit az egészségügy működéséről, pénzügyi mechanizmusairól, humán erőforrásgondjairól. Az ezekkel kapcsolatos információk nagyban javíthatnák a lakosság informáltságát és elősegíthetnék a helyi egészségügyi intézmények működésnek eredményesebbé tételét, az egészségüggyel kapcsolatos helyi és országos politikai döntések megalapozottságának javulását.

LAKOSSÁGI INFORMATIKA

A lakossági informatika fejlesztése is része egy hatékony, jól működő gazdaság kialakításának. Ezzel kapcsolatban is érdemes néhány területre kiemelt figyelmet fordítani.

A televáros, digitális település, intelligens település programok konszenzust keresnek a városi problémák megfogalmazásában, elősegítik a vállalkozások (globális) versenyképességének javítását, olcsóbb, hatékonyabb közszolgáltatásokat céloznak meg. A táv-rendszerek korában kisebb a földrajzi távolság súlya. A jól képzett, innovatív közösségek hatékonyabban kapcsolódhatnak a nagy (globális) rendszerekhez.

Az egyes térségek sikerességének az is feltétele, hogy a globális gondolkodás, a nyitottság része legyen társadalmi tudatunknak. A kis országok, a kis népek különösen sokat nyerhetnek a nyitottság új lehetőségeivel. A nyitottság rövidtávon is előnyös, mert erősíti a gyors változások idején az alkalmazkodó képességet. Előnyöket tud elérni az a térség, amely nagyobb számban képes erre az új, fizetőképes keresletre kínálatot felvonultatni. Az információs társadalom az alkalmazkodni képes régiók számára közép és hosszabb távon több munkahelyet teremt, mint megszüntet. Az “információban gazdagok” élet- és munkaminősége javul, ehhez azonban élethosszig tartó tanulás szükséges.

A régiók (valamilyen - földrajzi, kulturális - értelemben közös érdekeltségű és tudatú térségek) közötti kapcsolattartást megkönnyítik a telematikai szolgáltatások. Az információs rendszerek kiépítésekor szükséges figyelembe venni a régiók fejlettségét, és össze kell hangolni mind a környezetvédelmi, mind a területfejlesztési koncepciókkal. A telematika eszközei segíthetnek az egyes térségek közötti és azokon belüli kapcsolattartásban, információáramlásban. Az elmaradottabb régióknak nagyobb esélye lehet a felzárkózásra.

A városok szerkezetére nagy hatást gyakorol a táv munkavégzés vagy általában a jó kommunikációs szolgáltatási kínálat. A távszolgáltatásokkal a gazdaságilag elmaradott településeken élők másokhoz hasonló oktatási, kulturális, szórakozási, táv-diagnosztikai, távmunka végzési lehetőségekhez jutnak - ezzel legalább “virtuálisan” csökkenhet elzártságuk, miközben megtartják kistelepülési előnyeiket.

Az egyének egyszerűbb ügyintézést, nyitottabb világot, több szórakozásra, művelődésre fordítható időt nyerhetnek, továbbá új emberi kapcsolatokat.

A lakosság teljes mértékű bevonása

Reális veszély, hogy a társadalom megosztottsága növekszik az információhoz hozzáférni illetve azt használni képesek és a mindezt megtenni képtelenek között.

Hosszabb távon az információs végpontok közvetlenül a felhasználóknál lesznek (otthon, a munkahelyen, illetve - a mobilitás általánossá válásával - ott, ahol a felhasználó). Egy adott térség gazdagságától függő ideig azonban kulcsszerepe lesz a hozzáférés egyenlőségét biztosító más, közösségi megoldásoknak. Ezek egy része üzleti alapon működhet (cyber cafe, szolgáltatóház, postai nyilvános terminál), a legtöbb országban szükség lesz azonban az esélyegyenlőséget szolgáló közpénzekből finanszírozott lehetőségekre is (közkönyvtárak, iskolák, hivatalok). Ugyancsak társadalmi erőfeszítést igényel a fogyatékos és idős emberek különleges szükségleteinek figyelembe vétele.

Az információ megszerzése önmagában kevés. Feldolgozásához, megértéséhez a legtöbb embernek a jövőben is tanácsra, segítségre lesz szüksége. A hozzáférési végpontok egy részében (közkönyvtárban, iskolában, hivatalban) tanácsadó szolgálatnak is kell lennie. A tanácsadó szolgálat nem csak az eszközök használatában segít, hanem az elektronikusan elérhető információk megítélésében is. Az információhoz való hozzáférés és a közérdekű információ feldolgozhatóságának biztosítása állampolgári jog lesz.

Közösségépítés

Az emberek többsége helyi közösségekben él, és szakmai-, érdeklődési közösségekben fejti ki tevékenységét. A polgári hogylét alapvető kérdése e közösségek működésének támogatása, intenzívebbé tétele az információs hálózattal. Ehhez természetesen az kell, hogy a lakosság egyedileg vagy közösségileg hozzáférhessen a hálózati szolgáltatásokhoz.

E közösségek között kiemelkedő szerepe van az önkormányzatoknak, amelyek az alapinformációin túl önálló közösségi web-oldalon jelenjenek meg a lokális események, munkaerő közvetítési hírek, stb. E vonatkozásban segítséget jelenthetnek a keresztprogramként megfogalmazott intelligens elérési pontok (pl. teleházak).

A második szinten a közös érdeklődéssel szükségletekkel bíró egyénekből szerveződő “on-line” közösségek kialakulása bátorítandó.

E közösségek kiterjesztendők a mozgáskorlátozottak, egészségügyileg korlátozottak, körülményeiknél fogva izoláltak (pl. kismamák, távoli tanyákon élők) egymást támogató közösségeiknek kialakítására. Ezek végül kiterjedhetnek az elektronikus beszerzés, ill. a távoli munkahely teremtés irányába is.

 Speciális helyzetű felhasználói csoportok

Az információs társadalom természetes polgárai a számítógép, hálózat ismeretével felnövekvő fiatal generáció tagjai. Átalakul az ismeretszerzési stratégiájuk: multimédia-eszközöket böngészve akár még az írás ismeretének elsajátítása előtt is képesek kezelni, értelmezni bonyolult információs rendszereket. Ugyanakkor felületesek: ami érdekes és vonzó, azon elszörfözgetnek, de a hosszadalmas, unalmas leírásokat egyszerűen "átugorják". Az elsődleges találkozás a számítógéppel várhatóan valamilyen számítógépes játék formájában következik be. Nem mindegy, milyenek a számítógépes játékok. A logikai és ismeretterjesztő játékokat érdemes támogatni.

Fontos, hogy az informatikai eszközökhöz való hozzáférés minden iskolás gyereknek adott legyen, lehetőleg legkésőbb az általános iskola felső tagozatban, az otthoni anyagi háttértől függetlenül. Ehhez rendkívül fontos megfelelő (tartalmi!) szakismeretekkel rendelkező pedagógus segítsége, de interaktív versenyek, regionális és tematikus akciók is sokat segíthetnek. Ajánlott tematikus link-gyűjteményeket lehetne létrehozni, az egyes szaktárgyak, életkori csoportok számára.

Az informatikai társadalom kihívásait legnehezebben az idős emberek dolgozzák fel. Vannak ugyan szép számmal kivételek, elsősorban a magasabb iskolai végzettségű, esetleg minősített kutatók és a műszaki értelmiség körében, akik hozzáférnek és sajátjukként alkalmaznak informatikai eszközöket. Ebből a szempontból különösen jó kezdeményezés a HUNGARNET egyéni kutatói hálózata, amit ugyan nem korosztályi alapon válogattak össze, de főként érettebb kutatók a tagjai. Az ő közreműködésüket is igénybe lehet venni, hogy az informatikai társadalom ne a "fiatalok bolondságaként" merüljön fel az idősebb generációban. Széles körben hozzáférhetővé, elérhetővé kell tenni a felnőttoktatás különféle formáit, akár művészettörténeti "kurzusba" csomagolva az informatikával való közelebbi ismerkedést.

Azoknak, akik bármilyen okból (hátrányos társadalmi helyzetűek, egészségkárosultak) nehézséget jelent az információs társadalom alapvető eszközeinek használata, csökkennek az életesélyei és szükségszerűen periférikus helyzetbe kerülnek. Az egyre összetettebb berendezések és szolgáltatások kezelése a fogyatékos emberek számára gyakran lehetetlen (pl. pénzkiadó automaták, többfunkciós és kártyás telefonkészülékek). Az átlagéletkor növekedésével a probléma súlya is növekszik. A technikai fejlődés azonban nem szükségszerűen növeli a fogyatékos emberek kiszolgáltatottságát.

Sürgős feladat, hogy az információs berendezések és szolgáltatások tervezésekor figyelembe vegyék a 'mindenki számára használhatóság' követelményét. Ennek több szintjét különböztetjük meg:

• a 'hozzáférhetőség' (accessibility) arra vonatkozik, hogy az adott eszközt a potenciális felhasználók nagy része minden módosítás nélkül használhatja (pl. személyre szabott válaszidő határokkal a pénzkiadó automata nem 'időzíti le' az átlagosnál lassabban, nehézkesebben reagáló ügyfelet).
• a 'hozzáilleszthetőség' (adaptability) azt jelenti, hogy a berendezéshez , szolgáltatáshoz lehet olyan kiegészítőt kapcsolni, ami adott fogyatékhoz 'illeszti' a szóban forgó eszközt (pl. a telefonkészüléken van egy olyan csatlakozó, amin keresztül a vonali jelzések fényjellé alakíthatók a siket emberek számára).

Intelligens kártya

Az információs technológia nem korlátozódik számítógépek használatára. Az intelligens kártyák szintén számos lehetőséget kínálnak a jövő társadalmának. Zsebben hordozhatóságuk, “univerzális felhasználhatóságuk, titkosíthatóságuk következtében kiváló információs eszköznek látszanak.

Magyarországon már jól használják a telefonkártyákat készpénz kímélő szolgáltatások kiváltására, kísérletek történtek krónikus betegek nyilvántartására e technika segítségével, jelenleg van bevezetés alatt a diákigazolványok ilyen technológián történő megszervezése.

Miután ugyanaz a kártya több célra felhasználható, akár adatok nyilvántartására (mint pl. azonosító okmányok), akár aktív felhasználásra (mint például fizetés bonyolítása), s miután a jól alkalmazhatók a például a tömegközlekedésben, autópályákon, elektronikus kereskedelemben, célszerű lenne e kártyák széles körű bevezetése. Az Európai Unió egyes országai például kísérleteket folytatnak a kártya univerzális személyi okmányként való használatára. Annál is inkább, mert a “személy azonosítást” a szokásos (és könnyen hamisítható) aláírás helyett biometriai paraméterek figyelembevételével (újlenyomat, íris vizsgálat) nagybiztonságúvá fokozhatja.

Szükségesnek tartjuk e terület vizsgálatát, a felhasználási területek valamennyi résztvevőjével közösen, ill. e kártyák jogi kérdéseinek szabályozását.

TÉRINFORMATIKA

A szóba jöhető “kereszt irányok” közül jellegzetes példa lehet a térinformatika. A térinformatika a térbeli információk elméletével és feldolgozásuk gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A helyhez kapcsolódó (térbeli) információkkal kapcsolatos funkciók ellátására szolgáló információs rendszereket (szinonimák: Geographical Informaton system (GIS), geoinformációs rendszer) széles körben alkalmazzák a közigazgatásban, a gazdasági életben. Az alkalmazás legismertebb területei: a közművek, az önkormányzatok, a környezet-vizsgálat, az üzleti élet, a közlekedés, a hadsereg.

A térinformatika képes a különböző nem informatikai szakmai területek által használt adatok integrálására. Az adatok egy része a helyre vonatkozik (geometriai adatok). A geometriai adatok hagyományosan térképművek formájában realizálódtak. Az adatok másik része a természet, a környezet, a gazdasági és társadalmi szféra, az infrastruktúra jellemzésére szolgál (attribútum adatok). A különböző adatok gyűjtése, kezelése, elemzése különböző szervezetek feladata, karbantartásuk speciális folyamatokat feltételez. A térinformációs rendszerek létrehozása feltételezi a kormányzat és a nem állami szféra közötti együttműködést.

A térinformatika vizsgálatakor – a téma komplex jellege következtében – indokolt foglalkozni a makrogazdasági hatásokkal, a jogszabályi problémákkal, a térinformatikai reguláció kérdéseivel, az adatgyűjtés fejlesztésével, a térinformatikai adatok minőségbiztosításával, a marketing és PR tevékenységgel. A vizsgálatok súlyponti területét képezi a szolgáltatások kérdésköre, az EU és a NATO csatlakozás követelményei, az oktatás és az adatgazdálkodás. Ez utóbbi területtel kapcsolatos szabályozás kidolgozása példaértékű lehet az informatika egyéb területein is.

• az állampolgároknak nyújtott szolgáltatások fejlesztése (a közigazgatásban, új szolgáltatásokkal),
• az Európai Unió rendszerébe való beilleszkedés elősegítése,
• a rendelkezésre álló erőforrások hatékony elosztása (az elosztás fejlesztése, szervezeti keretek, kontrolling folyamatok),
• a térinformatikát kiszolgáló folyamatok áttekinthetőségének növelése (adatok minősége, minőségbiztosítási rendszer, szellemi tulajdonjogok szabályozása stb.),
• a térinformatikához kapcsolódó folyamatok áttekinthetőségének növelése (beillesztés a közigazgatási folyamatokba, ténylegesen infrastruktúrává válás),
• az adatgazdálkodás hatékonyságának növelése (aktuális adatok, szolgáltatásrendszer),
• a vállalkozók bevonása a térinformatikai szolgáltatások fejlesztésébe (stratégiai feladatok állami kézben, technikai funkciók vállalkozóknál),
• a végrehajtás kockázatainak csökkentése (tervezés, koordináció, koordinálatlan kormányzati fejlesztése megszüntetése, hosszú távú megközelítés stb.),
• a befektetések és bevételek egyensúlyának javítása,
• a közigazgatásban dolgozók munkájának segítése,
• az állampolgárok tájékoztatása a térinformatikai szolgáltatásokról.

HATÁSVIZSGÁLATOK, KUTATÁSOK

Az eddigiekben leírt prioritások illetve programok szinte mindegyike igényli a (kísérő) kutatási, elemzési, értékelési tevékenységet. Az alábbiakban az “eggyel korábbi” fázis kutatási igényeiről lesz szó: azokról a kutatásokról, melyek a még csak születőben lévő magyar információs társadalom viszonyai között keresnek választ a majd felvetődő kérdésekre. Sőt, az is kutatás és elemzés tárgya, hogy milyen kérdések (problémák, helyzetek) fognak valóban felvetődni, napirendre kerülni, és ezzel szemben melyek azok a vágy- és rémképek, chimaerák, melyekről sok szó esik, de valóságos jelentőségük ezt nem igazolja.

Az információs társadalom nem olyan, mint a tavasz, amely egyszerre köszönt be szegénynek és gazdagnak, öregnek és fiatalnak, Budapesten és a tanyán. Minden tanulmány jelzi, hogy időben és minőségben egyenlőtlen eloszlásban fog ránk köszönteni. Ez az egyenlőtlenség, mely társadalmi-politikai szinten negatívum, lehetővé teszi, hogy vizsgáljuk az információs társadalom néhány működési módját jóval az össztársadalmi elterjedés előtt. Azokat a szektorokat lehet és kell ugyanis vizsgálatunk tárgyává tennünk, melyek valamely okból előbb részesültek az információs társadalom áldásaiban (és netán árnyoldalaiban is), mint a társadalom többsége. Ez az időelőny több évet is kitehet, mivel nem műszaki, hanem műszaki “álruhában” jelentkező társadalmi különbségekről van szó. A javasolt vizsgálatok egyszerre tartalmazzák a “best practices”, a “benchmarking” és a “worst practices” elemeit. (Megjegyezzük, hogy ugyanezzel a logikával indokolható bizonyos, előttünk járó országok információs társadalmának magyar szempontú elemzése - “jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek…”, mutatis mutandis.)

ÖSSZEFOGLALÁS

Az informatika hazai helyzete és jövőképe című cikk lényegileg a tanulmány első fele. Ennek végére azonban tettünk egy összefoglalót, mely az általános képet igyekszik vázolni. Ezen második cikkben olvasható megállapításokból néhány, ezen túlmutató tanulságot is levonhatunk. Az információs társadalom egészének fejlődése számos, kis lépésből tevődik össze. Az új lehetőségekhez megfelelő szervezetek kialakítása, a lakossági szokások megváltoztatása, a telekereskedelem és általában a távszolgálatok iránti bizalom növelése, a társadalom struktúrájának megváltoztatása, az ügyfél és a hatóság kapcsolatának szolgáltatássá alakítása. Ezek alapján az informatikának olyan természetes elemmé kell válni, amely az emberek minden tevékenységét befolyásolja.

Ez a folyamat hosszú átmeneti időszakot igényel. Ennek során a kevéssé képzett és az idős emberek számos nehézséggel találkoznak. Hátrányos helyzetük esetleg tovább is növekedhet. Ezért az átmeneti időszakban az államnak gondoskodni kellene arról, hogy akik még nem tudnak beilleszkedni az információs társadalom folyamatába, azok a klasszikus módszerekkel is tarthassák kapcsolatukat a hatósággal, vásárolhassanak és hozzájussanak a szükséges információkhoz. Érdemes arra is figyelni, hogy ne legyenek problémáik a munkahely keresésnél amiatt, hogy nem járatosak az új módszerekben.