Varga Csaba

Mikor és hogyan lesz e-közigazgatás Magyarországon?

(néhány kérdés a kormányzathoz)

  1. Nem akarok mást, mint logikusan gondolkodtatni.
  2. Nem Európával akarom kezdeni. Ha nem jönne az integráció, akkor még inkább azon kellene gondolkodni, hogy a magyar államot hogyan tegyük magas szinten működőképessé.
  3. Nem a magyar állam tehet arról, hogy az információs társadalom korszakába léptünk, ám az már a magyar állam feladata s felelőssége, hogy az információs kori államot megtervezze és létrehozza.
  4. Nincs semmi baj: most sincs átfogó elképzelés, hiszen a politikai elit eddig nem dolgozta ki az állam modernizációjának stratégiáját1. Európából azonban kölcsönvehetünk egy víziót, amelyben az új állammodellt digitális államnak hívják. Azért ne legyen illúziónk: a digitális állam elképzelése Európának nem egy országában is csak félig végiggondolt modernizációs program. Európa sem tart még ott, s talán nem is tarthat, hogy az egységes Európára komplex államkoncepciója legyen.
  5. Ez a feladat egyébként egy tartalomipari rést mutat az európai stratégiai piacon.
  6. Tegyük lejjebb tehát a mércét. Egyelőre ne digitális államról és e-demokráciáról gondolkodjunk, hanem egy szűkebb feladatmezőről: e-kormányzásról, az e-önkormányzásról, és e-közigazgatásról. A három folyamat és fogalom között is hallatlan nagy a kompetenciabeli és feladatköri eltérés. Az e-kormányzás elsősorban a főhatalom, a központi kormány (a döntéshozó testület) és a kormányzati végrehajtó intézményrendszer (a miniszterelnöki hivatal, a minisztériumok, főhatóságok, stb.) közigazgatása. Ettől részben független az e-önkormányzás, amely a térségi (jelenleg a megyei közgyűlések) és települési önkormányzatok (megyei jogú városoktól a községi önkormányzatokig) választott képviselőtestületeit és hivatalait jelenti. A harmadik modernizációs terület az e-közigazgatás: mindenekelőtt a közép és alsó szintű közigazgatás, ide tartoznak a polgármesteri hivatalok és intézményhálózataik (a földhivataloktól a kórházakig). A három terület szétválasztása stratégiai szempontból sem végleges, és az a kérdés sincs napirenden, hogy az információs korban a különböző szinteken hogyan is nézzen ki a kormányzás és a közigazgatás.
  7. Ma a részben elfojtott politikai vita arról folyik, hogy legyen-e regionális önkormányzati szint, megszüntessék-e a megyei önkormányzatokat, és létrehozzák-e a kistérségi önkormányzatokat és közigazgatási hivatalokat. Miután belátható időn belül nem várható olyan parlamenti ciklus, ahol nagykoalició lesz, vagy valamelyik oldal kétharmados többségbe kerül, így rövidtávon átfogó stratégiái döntések sem várhatók. A részreformok labilis korszaka folytatódik. Ez talán nem olyan nagy baj, mert se a társadalomnak, se a politikai elitnek nincs egy vagy több kikristályosodott programja arra, hogy az információs társadalom korszakának új kihívásai és követelményei szerint a kormányzás és közigazgatás gyökeres modernizációjának hogyan kellene kinéznie.
  8. Tegyük hát lejjebb ismét a mércét. Az Európai Unió lisszaboni paradigmaváltása nyomán Európában az évtized közepéig vagy legkésőbb az évtized végéig végigviszik az e-kormányzás és az e-közigazgatás (e-adminisztráció) reformját. Emiatt a magyar politikai és kormányzási elit nem tehet úgy, mintha semmi dolga sem lenne, és minden maradhatna úgy, mint tíz, harminc vagy százötven éve. Egy 1997-ben írt tanulmányban részletesen elemeztük, hogy a magyar reformkor, avagy a Batthyányi-kormány óta a kormányzás szerkezetében, döntési mechanizmusában - szervezeti modell és szervezetfejlesztési értelemben - lényeges változás nem történt.
  9. Hazai akaratból most sem nagyon indulna el államreform. Miután azonban az eEurope programban az egyes számú prioritás az e-kormányzás, az e-közigazgatás, a kormány nem térhetett ki az elől, hogy elkészíttesse a hazai stratégiai víziót és operatív programot. Óvatosan még az is megfogalmazható, hogy nemcsak az európai programkényszer, hanem már részben a felismert kormányzati-önkormányzati érdek, és a szakértői csoportok tudatosulása is támogatta a politikai döntést. Ennek annyi előzménye van, hogy az elmúlt tíz évben a közigazgatási műhelyekben kiérlelődött a szolgáltató kormányzás-önkormányzás gondolata, s a már megemésztett programgondolatot most érvényesíteni kívánják az e-közigazgatás stratégiai lobogója alatt. Ezért most tegyük zárójelbe azt a kérdést, hogy a szolgáltató közigazgatás elégségesen lefedi-e az e-közigazgatás stratégiai követelményeit.
  10. Az elmúlt hetekben a kormányzati szerkezet három pontján (a Miniszterelnöki Hivatalban, a Belügyminisztériumban és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban) elkészült egy-egy komplexebb, teljesebb változata a hazai e-közigazgatási stratégiáknak2. A tervezési nehézséget ugye az okozza, hogy az e-kormányzás-önkormányzás és az e-közigazgatás a jelenlegi kormányszerkezetben egyaránt jelent önkormányzási, közigazgatási, területfejlesztési, információs/kommunikációs és informatikai reformot. A három szakterület feladatainak és az ebből fakadó akciótervének valamilyen stratégiai egyeztetésére csak a részstratégiák szintjén került sor. Sajnos még tovább kell mennünk: a magyar kormányzatban nem volt és nincs társadalommal foglalkozó minisztérium3, és ezért abban senki sem igazán kompetens, hogy a közigazgatás és a helyi társadalom közötti együttműködéssel foglalkozzon. Holott semmilyen igazgatási rendszer e-közigazgatássá nem alakulhat át anélkül, hogy minden településen és térségben ne jöjjön létre az információs kori helyi társadalom, avagy az un. intelligens civiltársadalom és intézményrendszere.
  11. A felsorolt és fel nem sorolt okok miatt a három, egymást viszonylag kiegészítő e-közigazgatási elképzelés jelentősen leszűkül nem kizárólag, de elsődlegesen informatikai modernizációvá. Szerencsére a közigazgatási tartalomfejlesztés már szerepel a programokban. Nem tehetünk mást, minthogy most kényszerből tesszük lejjebb a mércét.
  12. Aktuálisan nincs más lehetőségünk, mint a részleges e-közigazgatási stratégia komolyan vétele. Ennek egyes számú prioritása az, hogy az állampolgár elektronikusan intézhesse el ügyeit a kormányzás/önkormányzás szintjein, hivatalaiban és intézményeiben. Ez a jelenlegi csúcscél valóban fontos és helyes. Most tegyük zárójelbe azt a kérdést, hogy ez a részleges állam- és közigazgatási-reform főként technológiai reformként valóban sikeresen végigvihető-e.
  13. Európában már nincs homályban az a gazdaságpolitikai felismerés, hogy az e-közigazgatás bevezetése egyúttal kiemelten javítja a gazdaságfejlesztés esélyeit, a versenyképességet. Most ne elemezzük azt sem, hogy nemcsak az állami működés válik iparszerű, gazdaságszerű folyamattá, bár igaz még az ellenkezője is, az állami tevékenység jelentős mértékben visszahat a piac/posztpiac működésére és fejlesztésére.
  14. Komoly haladásnak számit, hogy az informatikai minisztérium jóvoltából újraindul a közháló fejlesztése, de ennek rizikótényezője nemcsak az, hogy a meglévő hálózatok összekapcsolásával létrejöhet-e egy valóban gyors és szélessávú hálózat, hanem többek között az is, hogy a közháló egy-egy térségben vagy településen mikor és milyen minőségben jut el minden önkormányzati intézményhez. És akkor még hol vagyunk attól, hogy legalább minden második választópolgár rácsatlakozhasson a közhálóra? A közháló bővítése, fejlesztése, működtetése elképzelhetetlen az e-közigazgatás elterjedése nélkül. A külföldi tapasztalatok szerint a közháló finanszírozását ugyanakkor jelentősen megkönnyítené az e-gazdaság, az e-kereskedelem tömegessé válása, de ennek fejlesztésére mintha most nem lenne állami akarat.
  15. A magyar kormányzás szereplői tudják, hogy mintegy öt-hét éven belül (lehetőleg 2010-ig!) a magyar közigazgatást teljesen át kell alakítania e-közigazgatássá. Az időtáv tehát nagyon rövid, még akkor is, ha a jelenlegi európai tagállamok nem járnak sok évvel előttünk, viszont az nagy hátrány lenne, ha sok évvel előttünk fejeznék be.
  16. A nemrég elfogadott információs társadalom kormányzati program egyértelműen rögzíti azt a felismerést, hogy az információs társadalom korszakában Magyarország előtt három alternatíva áll. Azt első egy negatív lehetőség, ami úgy foglalható össze, hogy Európa gyorsabban halad előre 2010 vagy 2015-ig is, mint mi, ezért a lemaradásunk, nem csökken, hanem nő. A második mozgáspálya az, hogy Magyarország legalább olyan ütemben és mértékben fejlődik, mint Európa átlaga, ezért lemaradásunk ugyan nem csökken, de nem is nő. Végül a harmadik alternatíva az, amikor Magyarország számos területen gyorsabban fejlődik, mint Európa átlaga, ezért reálissá válik, hogy a következő tíz-tizenöt évben lemaradásunkból keveset vagy sokat, de behozunk. Elvileg nyilván senki nem vitatja, hogy ez a harmadik alternatíva lenne az optimális megoldás. Ha ezt választanánk, az egyik gyorsító tényező az lehetne, ha Magyarország Európával azonos időben és mértékben, vagy esetleg kicsit magasabb szinten fejezné be a kormányzás/közigazgatás átalakítását.
  17. Ehhez az kellene, hogy Magyarország a hét régióban, a 19 megyében és a fővárosban, valamint a 168 kistérségben és persze az összes településen öt éven belül fejezze be az e-közigazgatás bevezetését. Ehhez a kihíváshoz képest egyelőre egyetlen igen szerény lépés látszik: a Nemzeti Fejlesztési Terv gazdasági versenyképességi operatív programja e-közigazgatási pályázatainak segítségével legfeljebb a kistérségek és települések egyötödében-egyhatodában indítható el az e-közigazgatás adaptálása 2007-ig. (Ebben a pályázati ablakban a tervek szerint olyan kevés pénz lesz, hogy ebből három év alatt maximum huszonöt-harminc kistérség kaphat egyenként száz-százötven millió forintot. És akkor hol vannak még a városok?)
  18. Arra egyelőre nem született komplex terv, s különösen nem pénzügyi program, hogy a megvalósulás folyamata a 2005-ös költségvetési évtől kezdődően hogyan és milyen forrásokból4 gyorsítható fel. Noha többszörösen lejjebb tettük a mércét, s elfogadtuk a minimális programot, de így sem látszik, hogy 2007-2010-ig, vagy akár 2012-ig Magyarországon hogyan fejezhető be az e-közigazgatás bevezetése. Ennek az informatikai és tartalomipari költségigénye – mai árakon számítva - minimálisan 300-350 milliárd forint, ami öt évre elosztva is legalább évente hatvan-hetven milliárd forint. Ez az éves költségvetésekben egyébként nem lenne elérhetetlen cél, ha erős kormányzati stratégiai szándék lenne. Ha volna egyáltalán hosszú távú, komoly kormányzati program. Ha a miniszterelnök hivatal és a két érdekelt minisztérium az e-közigazgatást egyes számú prioritásként kezelné. Ha lenne például egy olyan oktatási tárca, amely legalább három egyetemnek az állami- és az önkormányzati apparátus e-közigazgatási képzésének-átképzésének megszervezéséhez azonnal száz-száz millió forint támogatást nyújtana. Mindehhez lendületet adhat majd, hogy 2007 után (egy második NFT keretében) a megpályázható új európai források összege jelentősen nő.
  19. De mit teszünk 2007-ig?
  20. A magyar parlamenti és önkormányzati képviselők és a velük azonos érdekű gazdasági vállalkozások képesek lesznek-e a döntések és a fejlesztések gyorsításának kikényszerítésére?
  21. Az államreformban vagy csak az e-közigazgatásban Magyarország felzárkózása egyelőre kevés reménnyel kecsegtet.

Jegyzetek

1 Talán Magyarországon is elindul az új – nemcsak jogközpontú - államelmélet kidolgozását szorgalmazó disputa. Ennek jele például a Világosság egyik friss - 2003/7-8-as - számában két publikáció. (Pokol Béla: A politika logikája Niklas Luhmann és Carl Schmitt megközelítésében; Tallár Ferenc: Sacrum és politicum...)

2 Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központ: e-Kormányzat stratégia és programterv; IHM MITS: e-Önkormányzat Ágazati Informatikai részstratégia; Belügyminisztérium ágazati szintű középtávú informatikai stratégiája (2003-2006).

3 Ezt a feladatot nem oldhatják meg az esélyegyenlőséggel és a civil szervezettel foglalkozó államtitkárságok.

4 Az e-Önkormányzat ágazati részstratégiában szerepel egy fontos ígéret: „2006. végéig a kormányzat mintegy 15.000 millió forinttal támogatja az e-Önkormányzat megvalósítását.”