Gyorsan fejlődő és globalizálódó világunkban az az ország vagy régió tud prosperáló gazdaságot fenntartani, amelyik lépést tud tartani a többiek fejlődésével, meg tudja őrizni versenyképességét. Ennek biztosítéka a gazdaság folyamatos megújítása, az innováció. Az innovációt itt általános értelemben használjuk. Tehát innováció egy új termék, egy új gyártási eljárás kidolgozása, de innováció az új szervezési módszerek kidolgozása és bevezetése is.
Mivel a gazdaság termelésének egy jelentős részét a kis- és közepes vállalkozások (KKV-k) adják (ebbe beleértendők a mikrovállalkozások is), az innovatív tevékenységnek mind a nagyvállalatok, mind a KKV-k esetében nagy a jelentősége.
A nagyvállalatok innovációs tevékenysége alapvetően különbözik a kis- és közepes vállalatokétól. A nagyvállalatok egy innováció - új termék, technológia, módszer bevezetésével nem vállalnak akkora kockázatot, mint egy KKV, amelynek esetleg egész tevékenysége ezen az ötleten alapul, vagy legalábbis tevékenységének jelentős részét teszi ez ki. E mellett a nagyvállalatok általában nagyobb, illetőleg elegendő erőt tudnak saját kereteiken belül felszabadítani az adott téma kidolgozására, a KKV-knak lényegesen kisebbek a lehetőségei ezen a téren. A nagyvállalatok innovatív tevékenysége, főleg az igazán nagy multinacionális vállalatoké, tudatosan és szervezetten folyik, céljuk alapvetően egy folytonos evolúciós folyamat megvalósítása, s ritkán valósítanak meg vállalati méretekben nagy innovációt. Ma integrális része a nagyok stratégiájának a folyamatos innováció.
A KKV-k innovatív tevékenysége más jellegű. A fent említett nagyobb kockázatvállalás és ugyanakkor az egyszerűbb döntéshozatali mechanizmus miatt a piaci mozgásokra történő rugalmasabb reagálási képesség egyidejűleg határozza meg ezt. Hozzájárul ehhez az is, hogy a KKV-k vezetőinek és munkatársainak szakértelme együttesen általában kisebb területre terjed ki, mint egy nagyvállalat munkatársi együtteséé. Ezért a KKV-knak ötleteik megvalósításához általában külső szakértőket kell igénybe venniük, ily módon egészítve ki szakértelmüket. Egy induló KKV-nál ez alkalmasint anyagi problémákat is jelenthet.
A fentiek miatt nagy a jelentősége az innováció-segítő szolgáltatásoknak, a tudás forrásai és felhasználói között hidat képező szervezeteknek. Szerepük az, hogy segítsék az induló innovatív vállalkozásokat, s a már működő , innovációt megvalósítani akaró vállalkozásokat, vállalkozásvezetési, üzletviteli, technológiai tanácsokkal, megfelelő szakértelmű partnerek keresésében, finanszírozási eszközök és finanszírozási partnerek felkutatásában.
A tudásbázis nem csak a tételes tudásból áll, hanem a munka végzése során összegyűlt tapasztalatok összességéből is. Az így összegyűlt tapasztalatcsomagok leghatékonyabbjait nevezzük ma divatos szóhasználattal a "legjobb gyakorlat"-nak. A tudásbázis kezelése abban áll, hogy mindezt a tudást rendszerezzük, és elérhetővé tesszük az ezt felhasználni kívánók számára. Ez viszonylag egyszerű egy nagyvállalat esetében, ahol egy zárt körben e zárt kör által felhalmozott, illetve felhasznált tudást kell ugyanazon kör számára hasznosíthatóvá tenni, de nehezebb egy nyílt, nem teljesen egynemű, és a legtöbb esetben ismeretlen alapokról induló közösség, a KKV-k számára használható formában "ezüst tálcán tálalva" elérhetővé tenni.
Ez a feladata az innováció-segítő intézményrendszernek. Mivel a tudásbázis tételes része igen sok tudományterületet fog át, és a "rejtett" tapasztalati tudás is igen sok területről származik, az évek során erre az innováció-segítő, tudásmenedzselő feladatkörre az innováció-segítő intézmények széles skálája alakult ki.
Az egyes országok helyi sajátosságaiknak megfelelően más-más intézményrendszert alakítottak ki. A cél mindenütt ugyanaz: megőrizni a versenyképességet folyamatosan megújítva a gazdaságot, e célból ösztönözni az innovációt, és minél jobb feltételeket teremteni a fenntartható, folyamatos innovációnak.
Európai (és magyar) tapasztalatok szerint az innovációt támogató intézményrendszer hatékonysága nem kielégítő, de célzottabb működtetésével hatékonysága jelentősen javítható lenne. Az európai rendszer általában lényegesen nagyobb állami támogatással működő intézményrendszere sok olyan támogatást tud ingyenesen, vagy igen kedvezményes áron biztosítani az induló innovátoroknak és a haladottabb, innovatív terveket megvalósítani kívánó vállalkozóknak, amit a magyar rendszer még nem igazán tud produkálni. Ezzel együtt a nemzetközi tapasztalatok szerint is tovább kell javítani az innovációt támogató intézményrendszer hatékonyságát. Példaként az Egyesült Államokbeli és távol-keleti innovációs tevékenység lebeg a tervezők szeme előtt.
Mivel általában az innováció, s így a KKV-k innovatív tevékenysége is fontos az egész gazdaság fenntartható fejlődése szempontjából, jogos az, hogy az állam a befizetett adók egy részét arra használja, hogy a gazdaság ezen részének innovatív tevékenységét serkentse, javítsa ennek lehetőségeit. Az a világtrend, ami az innováció, és ezzel együtt a tudás jelentőségét felismerve elindította az innovációtámogatás kormányzati programjait a világ fejlett gazdaságú országaiban, ma az információterjesztés és tudásalapú szolgáltatások segítségével az innovációt fellendíteni kívánó gazdaságpolitikában testesedik meg. Az Európai Bizottság felvállalta, hogy szisztematikus fejlesztést valósít meg céltámogatás révén az innováció elősegítése érdekében. Ez a régiók különbözőségét figyelembe vevő fejlesztési stratégia nemcsak az intézményrendszer mennyiségi fejlesztését, hanem elsősorban annak minőségi javítását és hatékonyságának minden módon való fokozását tűzi ki céljául. Része ennek a fejlesztésnek a hálózatok kialakítása, aminek elsődleges célja a tapasztalatok cseréje, másrészt a nemzetközi együttműködés szorosabbra fűzése.
Az 1980-as években indult el az innováció-segítő intézmények szerepének felismerésével ezen intézmények rohamos fejlődése, s hamarosan kialakultak az alapvető típusok. Számuk növekedésével ez egy külön ipari szektorrá vált, s csak általános tulajdonságaikról beszélhetünk egy rövid tanulmányban, illetőleg egy-egy példa ragadható ki a sok közül.
Az intézmények sokféleségét jól szemléltetik Lorraine francia régió innováció-segítő intézményei: mindegyik intézmény elsődleges feladata az innováció és ennek részeként a technológia transzfer támogatása. Fontos eleme a francia rendszernek a Kereskedelmi és Iparkamara, ami financiálisan is támogatja az innováció-segítő intézményeket. A felsorolás:
Ezen szereplők legtöbbje (a technológiai platformok, az ARIST, az INPI és az INIST 3 CTI-je kivételével) tagja az ATTELOR-nak, a Lorraine Régió Technológiai Információt Terjesztő Hálózatának.
Ezenkívül más szereplők is közreműködnek, vagy előbb-utóbb közreműködhetnek a régió innovációt segítő intézményrendszerében:
Az általános vállalkozásfejlesztést segítő intézmények (pl. vállalkozás inkubátorok) némelyike is felvállalja az innováció segítését, de ez esetleges, és inkább a vállalkozásfejlesztés részeként történik. A kifejezetten innováció-segítő intézmények feladata az innovatív vállalkozások alapításának és fejlődésének segítése, s ennek a feladatnak a részeként tevékeny részvételük a tudás diffúziójában.
Az általános vállalkozásfejlesztő intézmények közé tartoznak az induló vállalkozásokat segítő, azoknak kedvezményes indulását lehetővé tevő, s őket alapvető üzleti szolgáltatásokkal is ellátó vállalkozásinkubátorok (igen jellemző a francia elnevezésük: pépiniere - faiskola), s a haladó vállalkozások számára fizikai infrastruktúrát és megvásárolható, vagy bérelhető területet biztosító ipari parkok. A német vállalkozásinkubátorok (mint például a Berlin-Adlershof-i Innovation und Gründerzentrum -- innovációs és vállalkozásalapító központ ) állami támogatással létrehozott, komoly infrastruktúrával felszerelt, kis létszámú személyzettel működő létesítmények, melyek programjukba felveszik az innovációtámogatást is. Szerepük a német újraegyesítés után igen jelentős volt a keleti országrészben, s támogatottságuk is ennek megfelelő.
Az országban, Európában és a világban meglévő tudásbázis hatalmas lehetőségeket biztosít a gazdaság minden ágának fejlődéséhez. Mai felgyorsult világunkban azonban a gazdaság elvárt fejlődési üteméhez képest már nem elegendően gyors a kutatásból, tapasztalatokból és erre alapozott ötletekből létrejövő fejlesztések megvalósulásának sebessége. A technológiai fejlődés sebességére jellemző az internet alapú gazdaság fejlődésének sebessége. Az internet gazdaság a Texas Egyetem 1999-es adatai szerint (Jackson 1999) öt éves fejlődése során a klasszikus nagy gazdasági ágazatok, mint az autóipar, energiaipar, vagy a távközlés versenytársává nőtte ki magát. Ez a hirtelen fejlődés is arra mutat, hogy igen erősen megnőtt a technológia diffúziójának a szerepe a gazdaság fejlődésében. Míg korábban a technológiai innováció, technológia transzfer és hasznosítás (ITC - innovation, transfer and commercialisation) klasszikus és neo-klasszikus lineáris elméleti modelljének (determinisztikus elképzelés) megfelelő ITC politikák (ide tartozik még az Európai Bizottság 5 KTF keretprogramja is) alkották a gazdaságfejlesztés gerincét, ma a modern gazdaságot egy komplex, sok visszacsatolással rendelkező adaptív sztochasztikus rendszernek felfogó nonlineáris elméletek törnek maguknak utat (Jackson 1999). Ezek szerint az innováció, a technológia transzfer jelentősége lényegesen megnő, és dominálóvá válhat egy ország fejlődése szempontjából. Jó példák már láthatók, mint például Mexikó gazdaságának fejlődése az információ technológiára fordított komoly beruházások hatására. Kis országok fejlődését meggyorsíthatja az ITC folyamatok felgyorsítására fordított beruházás, és különösképpen a szomszédos országokkal való ITC kapcsolatok fejlesztése.
Egyik alapvetően meghatározó tényezője e folyamat gyorsaságának az ismeretek, s az aktuális információ terjedésének sebessége. Mint a későbbiekben látni fogjuk, ehhez nem csupán a technika, technológia által biztosított lehetőségek szükségesek, sokkal inkább azoknak megfelelő alkalmazása. Tenni kell azért, hogy ez a spontán is megvalósuló, de akkor lassú folyamat az emberi és technikai lehetőségek célszerű alkalmazásával felgyorsuljon. Az információ terjesztése intézményi hátterének megteremtése ezért a fenntartható gazdasági fejlődés lényeges eleme. Ennek az intézményrendszernek a feladata az, hogy az alapvetően különböző nyelvet beszélő hivatásos innovátorok - a kutatók, a technológia szakemberei, valamint az innovatív vállalkozók között közvetítsenek. Ezen intézmények munkatársainak mindkét csoport nyelvét érteni kell, s elegendő vállalkozásszervezési és technológiai ismerettel kell a szakszerű közvetítéshez rendelkezniük.
Az elmúlt évtizedek során bekövetkezett gyors technológiai fejlődés, a gazdaság részben ennek köszönhető globalizálódása, az információ és tudás ennek következtében egyre növekvő fontossága közvetetten, de közvetlenül is megváltoztatta az egyetemek és kutató intézetek szerepét, és ezzel működésük feltételeit is. Jóllehet a tudományos kutatás, elsősorban a természettudományok területén, mindig is globális volt, a technológia terjedésének voltak gazdasági akadályai is. A tudomány ma a technológia és gazdaság fejlődésében játszott egyre erősödő szerepe következtében egyre nagyobb nemzeti és nemzetközi támogatást kap.
Mivel a kormányzatok már nemcsak a távoli jövőt megalapozó tudást, hanem a jelen gazdaságának aktív szereplőjét is látják a tudományos kutatásban, igyekeznek olyan gazdaságpolitikai eszközöket találni, amelyekkel erősíthetik a tudomány szerepét az innovációban, és ezzel megőrizni az ország versenyképességét, elsősorban azzal, hogy igyekeznek növelni a kutatási intézmények kapcsolatát a magánszektorral. Egyértelműen felismerhető egy olyan tudomány és technológiapolitikai eltolódás, amit Skoi után innovációs offenzívának nevezhetünk. Ez azon a felismerésen alapszik, hogy a tudás előállítói, terjesztői és alkalmazói együttműködésének köszönhető az innováció és a technológiai fejlődés.
Jellemző általában az, hogy a kutatás finanszírozása ma csak részben valósul meg állami eszközökből, egyre nagyobb részaránya van ebben az ipar részére végzett szerződéses kutatásnak és fejlesztésnek. A csúcstechnológiai ipar kialakulása óta annak fejlődése közvetlenül is magával hozta a kutatás és az ipar közötti kapcsolatok erősödésének szükségességét, de a kormányzati, költségvetési korlátozások is ebben az irányban hatottak és hatnak.
Ez a trend azt is jelenti, hogy változik az alapkutatás, és az alkalmazott kutatások, illetve a fejlesztés aránya a kutatásban. Jóllehet az alapkutatásnak megvan a saját, a kutató belső indíttatásából fakadó mozgatóereje, a kutatási irányokat jórészt a kereslet-kínálat szabályozza, valamint a kormányzati költségvetés, ami szintén a kereslet egy része.
Mivel az egyetemek és egyéb kutatóintézmények részére biztosított költségvetési támogatás ma általában favorizálja a rögtön, vagy hamarosan hasznosítható eredményeket, természetesen ez ilyen irányú változásokat hoz magával az egyetemek és kutató intézmények kutatási profiljában és szervezeti megoldásaiban is. Igen nagy különbségek vannak a különböző országok és ezen belül is s különböző intézmények által alkalmazott megoldások között.
Egy 1998-as OECD report szerint egy sor OECD országban csökken az egyetemek támogatása. Míg hagyományosan 80-90 százalékát támogatta az állam az egyetemi kutatásoknak, mára ehhez képest a költségvetési támogatás lényegesen lecsökkent. Az egyetemek költségvetése abszolút értékben is csökkent, s vannak egyetemek, ahol a kutatási ráfordítások több mint 50 százalékát fedezte az ipar. Változik a támogatás természete is. A kutatás támogatása egyre inkább célorientált, és jobban függ a teljesítményektől.
Az egyetemek és az ipar együttműködése lehetővé teszi azt is, hogy a gazdaságban az innovációhoz, a technológia fogadáshoz szükséges speciális tudást az egyetemi oktató rendszer juttassa el az iparba. Ez a vállalkozások alkalmazottainak oktatásával, és a frissen diplomázott hallgatók munkába lépésével történik meg. Ezzel ellentétesen működik az a folyamat, ami az eredményeit hagyományosan gyorsan közzétevő, s nem szabadalmaztató (több országban az állami költségvetésből finanszírozott kutatóknak nem is lehetett eredményeiket szabadalmaztatni) kutatói társadalmat abba az irányba viszi, hogy szabadalmaztassa eredményeit, szerzői jogokat őrizzen meg, s ez az eredmények nyilvánossá tételét lassítja, késlelteti a publikálást, egyszersmind lassítja ezen eredmények széles körű gazdasági hasznosítását is.
Finnországban, ahol jelentős előrelépés történt az utóbbi évtizedben ez irányban, a következő számok jellemzik az üzleti szektor által támogatott egyetemi kutatások arányát (Kaukonen & Nieminen, 1999): Az elmúlt évtizedben az egyetemi kutatások 90 százalékos támogatottsága 85 százalékra csökkent 1997-re. Ekkor ez nemzetközi szinten igen magas értéknek számított. Míg 1991-ben a kutatási kiadások 3,9 %-át fedezte az üzleti szektor, ez 1997-re 6,2 %-ra változott. Az üzleti szektor támogatásának a növekedése a gépészmérnöki karoknál volt a legjelentősebb. 1997-ben itt a támogatás 14,4 %-ot tett ki, míg a humán tudományoknál ez csak 0,1 % volt. A többi tudományág a két szélsőség közötti támogatást kapott: a természettudományi kutatások 6,3 %-ot, s a társadalomtudományok 3,1 %-ot. Itt kell megemlíteni, hogy a központi támogatás 41,5 százalékát pályázatok nyerteseinek adták, s általában a központi támogatási irány egyre inkább célorientált lett.
A számok természetesen országonként változnak, de az általános trendet ezek jellemzik. Jóllehet az együttműködés a tudományos kutatásra mindig is jellemző volt, ezekben az években (az ilyen irányú célzott támogatásoknak köszönhetően is) ez erősen fellendült.
Az egyetemek szerepe a tudásalapú társadalomban hármas: egyrészt a tudásalap előállítása, másrészt a tudás átadása oktatással, harmadrészt tudás és technológia transzfer az iparba. Ebben a feladatban segítenek az innováció-segítő intézmények közvetítőként.
Az egyetem-ipar kapcsolat fejlesztését célozzák meg az európai T3 programok, amelyek az angol TCS (Teaching Company Scheme - Tanító Vállalat Szisztéma) program sokéves tapasztalata alapján (ezt a programot az angol gazdaság hanyatlásának megállítására indította be az angol kormány már 1975-ben) indultak el. A kormány pénzügyi támogatásával jó képességű frissen végzett egyetemi hallgatókat helyeztek el vállalatoknál, hogy fejlett technológiai fejlesztési projekteket hajtsanak végre a helyi vezetés és a hallgató által alkalmazandó technológiát jól ismerő egyetemi oktatók irányításával. Ilyenformán a TCS program új technológiát és az annak alkalmazásában jártas embereket vitt azokhoz a vállalatokhoz, amelyek mindkettőt nélkülözték. A program sikeresen működött, elsősorban a gépgyártásban, de általában a legtöbb ágazatban, beleértve a mezőgazdaságot és a szolgáltatásokat is. Néhány jellemző szám 1996-ból (Monniot 1999):
| Átlagban minden 1 millió font kormányzati támogatás a következő hasznot hozta |
| 47 új munkahely |
| 640 kiképzett vállalati alkalmazott |
| 2,2 millió font egyszeri profitnövekedés |
| 2,5 millió font éves profitnövekedés |
| 1,3 millió font beruházás telephelybe és gépekbe |
A fenti eredmények érthetőek, ha meggondoljuk, hogy a programban résztvevő társaságok új, a versenyképességet növelő képességekre tettek szert: a saját piacukhoz illesztett modern ismereteket és olyan munkatársakat, akik ezeket az ismereteket használni tudják. A programot nem régen kiterjesztették a magyar műszaki főiskoláknak megfelelő, érettségi utáni technikusképző szakiskolákra, a vállalkozásoknál elhelyezkedő technikusokkal növelve azok műszaki tudását.
Más országokban is indultak hasonló programok: a T3 előtt a francia CIFRE (doktoranduszok vállalkozásoknál), egy hasonló dán ipari doktorátusi (PhD) program, s az angol technikusképző programhoz hasonló ír Techstart.
Az Európai Bizottság egy 1999-es összegző tanulmánya (European Commission 1999) értékeli ezeket a közvetett technológia transzfer programokat, amelyeknek a célja a képzett kutató és fejlesztő munkatársak alkalmazásának elősegítése a vállalkozásoknál. Következtetései így szólnak:
Az innovációtámogatás alapintézményeinek kompetenciáját kiegészítő szakértelem széles, specifikus spektruma található meg a szakközépiskolákban. Szakértelmük révén elsősorban sok apró technikai, technológiai feladat megoldásával tudják kiegészíteni az innováció-segítő alaprendszer technikai eszköztárát. Ezek azok a feladatok, amit a nagyobb vállalatoknál a speciálisan képzett technikusok oldanak meg.
Ez a kiegészítő szakértelem-kínálat azonban általában nincs megfelelő módon kihasználva, legalábbis nincs megfelelő módon összekapcsolva az innovációt segítő alaprendszer klasszikusabb szolgáltatás-kínálatával. Az üzleti együttműködés, és így az ebből következő szinergikus hatás a szereplők különböző csoportjai között meglehetősen gyenge.
Ahhoz, hogy a szakközépiskolák ténylegesen részt vállaljanak a technológia transzferben, egy sor konkrét intézkedést kellene hozni a szakközépiskolák technológia transzfer tevékenysége erősítésének támogatására. Ez a tevékenység mind a partnerek, mind a szakközépiskola számára hasznos lenne.
A magán üzleti szolgáltatók és tanácsadók szakértelme kiegészíti az innovációtámogatás alapintézményei kompetenciáját. Az innováció segítésének alapintézményeihez képest a magán szolgáltatók és tanácsadók igen specifikus szakértelemmel és szolgáltatáspalettával rendelkeznek, mégpedig elsősorban az innováció nem technikai oldalában tudnak az innovációt megvalósítani akarók segítségére lenni. Feladataik közé tartozik az is, hogy segítsék a vállalkozókat abban, hogy igényüket pontosan fogalmazzák meg. Ezután a már jól megfogalmazott igények ismeretében a tanácsadó a vállalkozót a megfelelő technológiai szakértelemmel rendelkező intézményhez, vagy tanácsadóhoz irányítja.
Kiemelendő azon tanácsadók szerepe, akik projekt menedzselési szolgáltatást tudnak nyújtani, tehát a projektet szürke eminenciásként, azaz a vállalkozó vezetése mellett teljes futásidejében végigkísérik , egészen a kereskedelembe vitelig (ha termékről van szó), vagy esetleg még az ezután következő első lépéseknél is. Viszonylag kevés az ilyen felkészültségű tanácsadó. A projekt végigkísérésén értendő mindazon folyamatok összessége, amelyekkel a vállalkozás vezetőjét kell segíteni a projekt (innovációs, modernizációs, vagy a termékskálát bővítő projekt) vezetésében és a projekt folyamatának követésében a felfutó fázistól (az elvégzendő feladatok felvázolásától és a marketing elkezdésétől) egészen a végső, lecsengő fázisig (gyártásba és piacra vitel).
A projekt kísérésbe beletartozik:
Ahhoz, hogy egy tanácsadó ezt a tevékenységet hatékonyan tudja végezni,
Technológia diffúzió: Az OECD úgy definiálja a technológia diffúziót, mint "a műszaki eszköz, műszaki információ és az ehhez kapcsolódó felhasználási ismeretek átadása, terjesztése egy, vagy több felhasználónak, főként KKV-knak" (OMFB 1998). Ez magába foglalja a szűkebb értelmű technológia transzfer fogalmát is.
A legegyszerűbb technológia transzfer a tudással és tapasztalattal rendelkező tapasztalt kutató alkalmazása. Jó példa erre az Egyesült Királyságbeli VG (Vacuum Generators) cég gyors fejlődése azzal, hogy nem sokkal az ESCA (Electron Spectroscopy for Chemical Analysis) módszernek a Nobel díjas Kai Siegbahn által történt kidolgozása után alkalmazta a technológia egyik élvonalbeli képviselőjét, és elindította meglévő vákuumtechnológiai tapasztalatait ötvözve az új elektronspektroszkópiai módszerre vonatkozó ismeretekkel az ESCA analizátorok gyártását, ami világsiker lett. Természetesen a tudásnak a tudást hordozó fejjel együtt történő átvitele az iparba nemcsak a vezető kutatók alkalmazásával valósul meg, hanem, mint arra az előbbiekben láttunk már példát, a néhány éves kutatási tapasztalatot szerzett, kutatómunkával doktori (PhD) fokozatot szerzett fiatal kutatók stratégiai (stratégiai, mert nem kész technológiát visznek, hanem bennük van a technológia fejlesztésének lehetősége) alkalmazásával is. Az előzőekben láttuk azt is, hogy ezt a folyamatot hogyan lehet állami támogatással hatékonyan felgyorsítani.
A továbbiakban a technológia transzfer intézményeivel foglalkozunk. A technológia transzfer alapintézményei általában magán, vagy államilag támogatott technológia transzfer ügynökségek. Ezeknél a szűken vett cél technológiai eredmények közvetítése alkotók és felhasználók között. Eszközük a minél szélesebb körben történő információterjesztés. A közvetítés befejeződhet a partnerek összekapcsolásával, de van olyan ügynökség is, amelyik végigköveti és segíti a folyamatot. Franciaországban a már említett regionális technológia transzfer intézmények az alapintézmények. Az első ilyen CRITT-et 1982-ben hozták létre a felületkezelési technológiák terjesztésére, s ma országos hálózatként működnek. Két típusa van: a vállalkozásokhoz közelebb álló általános (szakértőinek képzése kiterjed az innováció pénzügyi tervezésére, innovációs projektek megvalósíthatósági tanulmányainak készítésére is), és a szűk speciális technológiai területen (például kompozit anyagok és ragasztástechnika - G3F - Rhône-Alpok régió) működő speciális egységek. Az alkalmazottak száma 1-től 15-ig változik, s míg a nagyobbak saját épületükben működnek, a kisebbek az intézményrendszer nagyobb tagjainak épületében nyernek elhelyezést. Ezen intézmények feladata a megfelelő technológia terjesztése a vállalkozások között, és szolgáltatás nyújtása az adott technológia területén, a vállalkozások ilyen jellegű problémáiban való segítségnyújtás.
A következőkben egy jól működő európai technológia transzfer hálózatot ismertetünk: Az IRC (Innovation Relay Centers -- Innováció közvetítő központok) nemzetközi hálózatot az Európai Bizottság 1995-ben hozta létre a kutatási eredmények terjesztésére és a nemzetek közötti technológia transzfer elősegítésére. Ma a hálózat 68 IRC központból áll és kizárólagos célja a nemzetek közötti technológia transzfer elősegítése. A célkitűzés és a hangsúly áthelyezése is jó döntésnek bizonyult, az Európai Bizottság a tapasztalatok alapján 2000 áprilisától kezdve további két év időtartamra meghosszabbította a rendszer finanszírozását.
Az IRC első ötéves működésének értékelése (Mandl 2000) azt mutatta, hogy a hálózat jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy tudatosítsa a európai iparvállalatok és a KKV-k körében a kutatás jelentőségét és a vállalatok technológia transzfer tevékenységének fontosságát. Az IRC hálózat jól működött úgy is, mint a nemzetek közötti technológia transzfer elősegítője. A hálózat szolgáltatásai közé felvette a kockázati tőke források közvetítését is, ami jelentős lépés volt ezen a területen. A hálózat összteljesítménye jó, és működése közben. láthatóan fejlődött Rontotta a hatékonyságot az, hogy a hálózat munkatársainak nem voltak ipari tapasztalatai és hogy a hálózatnak nem mindig voltak meg az eszközei a transznacionális technológia transzferhez. Az IRC hálózat menedzselésének folyamatos javításához hatékony segítséget adott az egyes központok teljesítmény önértékelésére alkalmazott módszerük. Az értékelés eredményeként javasolták a hálózat tagjainak az eddigieknél szorosabb együttműködést egymással és a helyi viszonyokat (helyi, regionális, országos) ismerő, technológia transzfer tapasztalatokkal rendelkező cégekkel, hogy így megszerezzék a hiányzó ipari tapasztalatot.
Egy korábbi Egyesült Államokbeli kezdeményezés alapján sok országban létrejöttek az egyetemi kapcsolati irodák (liaison office) azzal a céllal, hogy eljuttassák az egyetemeken kidolgozott technológiákat az iparhoz.. A CM International 1996-os helyzetértékelésében (CM International 1996) már nem látja egyértelműnek azt, hogy vajon tényleg az egyetemeken belül érdemes-e létrehozni ezeket az egységeket, vagy célszerűbb külső technológia bróker ügynökségekkel dolgozni. Az utóbbiak nagy része magán kézben van, s így érdekeltségük közvetlenebb, mint az egyetem költségvetése által támogatott kapcsolati irodáké. Ezenkívül az egyetemi kapcsolati irodáknak a vállalkozói körrel sokkal szűkebb körű kapcsolata van, mint az egyetemen kívüli magáncégeknek.
A következő egy állami és magáncégek konzorciuma által működtetett távol-keleti példa: IIS Japan. Az IIS Japan (Industry Innovation System -- Ipari Innovációs Rendszer) non-profit, de önfenntartó szervezet. Célja a technológia transzfer és új környezet létrehozása új innovatív vállalkozások számára, nemcsak az alapító Kansai tartományban, de egész Japánban. A Kansai Gazdasági Szövetség támogatásával alapították 1997. szeptemberében.
Internet alapú rendszer: a tagok technológiai és üzleti igényeit és ajánlatait közzéteszik honlapjukon, ezenkívül itt teszik közzé a társaság alapszabályát, a rendszer használatának szabályait, a tagok névsorát, és egyéb aktuális információt. Mindennemű kommunikáció az interneten keresztül történik.
A tagok rendes, rendkívüli és társult tagok, tagdíj van. A rendes tagok japán termelő szervezetek, bankok, biztosító társaságok. A rendkívüli tagok az önkormányzatok, kamarák, civil gazdasági szervezetek, kutatóintézetek, valamint egyéni tagok a régió egyetemeiről és kutatóintézeteiből.
Az egész egy jól szervezett és erősen szabályozott technológia transzfer ügynökség Internet alapú kommunikációval. Lényeges részét képezi a rendszernek a működés részletes szabályozása. A felhasználási szabályokkal biztosítják azt, hogy senki ne hagyhassa ki őket az ő közvetítésükkel létrejött üzletekből, s cserébe adnak egy jól működő szakmai hirdetési lehetőséget. A működés szabályozása elég tipikusnak tekinthető az önfenntartó technológia transzfer intézményeknél
A rendszer használatáért a felhasználók díjat fizetnek. Kétféle díj van:
A Európai Unió regionális politikáért felelős igazgatósága (DG XVI) mintegy 15 évvel ezelőtt indította el az üzleti és innovációs központok (BIC - Business and Innovation Centre) hálózatának EBN (Business and Innovation Centre Network) fejlesztését. Ezek az intézmények azonos metodikával, de a helyi sajátosságoknak megfelelően segítik elő az innovatív vállalkozások alapítását és fejlesztését. Általában részben vagy teljesen állami, önkormányzati vagy kamarai finanszírozással működnek, szolgáltatásaik a következőkre terjednek ki:
Vállalkozásalapítás segítése, vállalkozásfejlesztési tanácsadás, technológiai szakértők közvetítése, technológia transzfer információ közvetítése. Kockázati tőke közvetítése. Telephelyükön kezdő vállalkozó bérlőket fogadnak, korszerű infrastruktúrával felszerelt irodákat adnak bérbe, s szolgáltatásaikkal segítik a vállalkozások működését.
Az üzleti és innovációs központok általában az európai kezdeményezést és támogatást felhasználó helyi kezdeményezések alapján jöttek létre, s az elmúlt 15 év alatt bizonyították életképességüket. Több központ továbbfejlődése során technológiai parkot, vagy technopoliszt alakított ki maga körül. Ehhez a szükséges támogatást a nemzeti vagy regionális innovációs politika szolgáltatta a BIC addigi teljesítményét is elismerve ezzel. Más üzleti és innovációs központok működését pedig az a technológiai park, vagy technopolisz finanszírozza, amelynek a területén jött létre, vagy amely létrejöttét kezdeményezte saját szolgáltatásai kiegészítése végett. A Francia Technopoliszok Szövetsége a két különböző, de egymást kiegészítő és ezért egyre inkább összefonódó hálózatot a franciaországi üzleti és innovációs központok, valamint a technopoliszok hálózatát egyesítve létrehozta 2000 januárjában a Francia Technopoliszok, Vállalkozások és Innováció Szövetségét.
A különbözőségek mellett három területen azonos a kétféle szervezet tevékenysége:
A technológiai központok, technológiai parkok, tudományos parkok, technopoliszok definíciói nem teljesen egyértelműek, a gyakorlatban mindegyikük speciálisan technológiai vállalkozások létrehozására, a nekik nyújtott szolgáltatásokra, segítésükre és aktív technológia transzferre kialakított parkot jelent. Elnevezésük és definíciójuk függ attól is, hogy melyik ország területén vannak, illetőleg milyen nyelven szól az elnevezésük. Jellemző erre az , ahogy a heidelbergi technológiai park a saját elnevezését németül Technologie Park-ként, angolul pedig Science Park-nak adja meg, a híres Sophia Antipolis (La Technopole de Sophia Antipolis) angolul Sophia Antipolis Science Park-nak, tudományos parknak titulálja önmagát. Inkább magyarul van keveredés az elnevezésben, attól függően, hogy ki milyen nyelven ismerte meg ezt a típusú létesítményt. Természetesen az adott intézménynek helyet adó országtól is függ megvalósításának a módja, mások a német, az angol és a francia létesítmények, és a többi ország parkjai is különböznek a többiektől, mindegyik magán viseli a helyi gondolkodásmód jellegzetességeit.
Ezek a parkok olyan, többnyire állami támogatással létrejött intézmények, amelyek a tudományos eredményeknek az iparba történő aktív átvitelét célozzák meg, s ahol a kutatási rendszerek bizonyos elemeit is megtalálhatjuk az alapkutatástól a fejlesztésig, természetesen elsősorban, vagy majdnem kizárólag alkalmazott kutatást, illetve technológiai fejlesztést, és ennek kiszolgáló egységeit, valamint innovatív, technológiai vállalkozásokat. A technológiai centrumok többnyire az adott földrajzi területen hagyományokkal rendelkező technológiákra és tudományos kutatásokra specializálódott intézmények, az adott területen elérhető komoly szaktudást összpontosítva a központban.
A Tudományos Parkok Nemzetközi Szövetsége definíciója szerint: Egy tudományos, vagy technológiai park egy olyan ingatlanon alapuló kezdeményezés,
Kissé eltérő ettől az Egyesült Királyság Tudományos Parkjai Szövetségének definíciója, jobban kiemeli az induló technológiaorientált vállalkozások támogatásának fontosságát (Kleinheincz 2000).
A technopolisz olyan technológiai, vagy tudományos park, amelynek területén felsőfokú képzési intézmények is működnek, s céljaként ugyanaz mondható el, mint amit a technológiai és tudományos parkok céljaként megjelöltünk, kiegészítve azzal, hogy az oktatással végrehajtott tudástranszfer is tevékenységi körébe tartozik. Persze itt is van átfedés a tudományos parkok definíciójával. A technopoliszok a technológiai parkokhoz és tudományos parkokhoz hasonlóan általában bizonyos technológiai területekre szűkítik le tevékenységüket, s ezen a területen hoznak létre erőkoncentrációt.
A technopolisz angol definíciója: A technopolisz egy jól meghatározott régió intézményeinek, szervezeteinek és ügynökségeinek együttműködő vállalkozása azon célból , hogy közösen ajánlják fel szolgálataikat, kapacitásaikat, berendezéseiket és információ bázisaikat a helyi gazdaságnak, hogy a vállalkozások hasznot tudjanak húzni speciális szakértelmükből és technológiájukból.
A technopolisz fentebb leírt formájában elsősorban francia, olasz és japán műfaj, bár technopolisznak nevezett tudományos parkokat találunk Belgiumban, Kanadában, és most már az Egyesült Királyságban is.
A francia technopoliszokra jellemző, hogy egy egész városrészt, vagy egy város részeit vonják be az intézménybe, tehát igyekeznek valódi technológiai városokat létrehozni. Néhány példa:
A tudományos parkok nemzetközi együttműködését az 1984-ben alapított IASP, International Association of Science Parks - a Tudományos Parkok Nemzetközi Szövetsége szervezi. A Szövetségnek csaknem 200 tagja van 47 országból. Tagjai között megtalálhatók a tudományos és technológiai parkok mellett az innovációval, technológia transzferrel, kutatással és fejlesztéssel, regionális gazdaságfejlesztéssel kapcsolatban levő egyéb szervezetek is, mint az innovációs és technológiai inkubátorok, egyetemek és kutatóintézetek, tanácsadó szervezetek, stb.. A szövetség tagjai összességükben mintegy 40000 vállalkozást képviselnek. Ezek a számok a tudományos parkok elterjedtségére is jellemző adatot adnak.
A IASP célja az, hogy egy ténylegesen aktív hálózatot működtessen, elősegítse a tagok közötti együttműködést, és segítse a tudásalapú projektek sikerre vitelét. A hálózat működését a kis létszámú titkárságon kívül a tagjainak sok területen információt kínáló internet alapú on-line szolgáltató és információs rendszer biztosítja. Ez ellát partnerkereső, tagjairól s annak bérlői profiljáról információt szolgáltató, és technológiai bróker szerepet is, emellett on-line konferenciáknak és on-line tematikus diszkusszióknak is helyet ad.
A szakértői és a kiválósági központ ugyanannak az intézménynek a különböző elnevezése. Lényege az, hogy az intézményben valamely tudomány, illetőleg technológiai területen a terület minden ágában koncentráltan találhatók szakértők.
Példaként a Tampere régióban (Finnország) megvalósított szakértői központ hálózatról szólunk néhány szót. A tamperei szakértői központ program 1994-től 1997-ig tartott, s ennek sikerére alapozva most folyik a második program, ami 1999-től 2006-ig tart. A régióban meglévő sokféle szakértelemre alapozva dolgozták ki és hajtották végre a programot. A program során a régió a műszaki szakértelmet kívánja kombinálni a gazdasági és társadalomtudományi szakértelemmel. A program támogatja az ezen területeken működni kívánó vállalkozások alapítását, és a szakértelem fejlesztését. Támogatják a vállalkozások egymással való együttműködését, a vállalkozásoknak a szakértői központokkal történő együttműködését és a nemzetközi együttműködést. A vállalkozások közösen ruháznak be kutatási projektekbe, s elsősorban saját hálózatukon belül végeztetnek minden, a programhoz tartozó munkát. A finn állam Tampere Régió Fejlesztési Tanácsa útján 530 millió finn márkával támogatta az első programot. (1 FIM = 44,65 forint). A program működését a vállalkozók felmért igényeire alapozva tervezték meg.
Tampere régió szakértői központjai: Gépgyártási és automatizálási, információtechnológia és távközlési, egészségügyi technológiai, média szolgáltatások szakértői központok, és az új program során most létrehozott Tudásintenzív Üzleti Szolgáltatások szakértői központja.
Az első periódus eredményei: a gépgyártásban jelentkező dekonjunktúra ellenére meg tudták őrizni mind a 20000 munkahelyet ebben az ágazatban. Az IT és távközlés területén a munkahelyek száma 3000-ről 7000-re emelkedett. Az egészségügy területén a munkahelyek száma megkétszereződött, és még mindig folyamatosan növekszik.
Fontos tényezője a sikernek az, hogy minden területen egy teljes állású közvetítőt alkalmaztak. Őt a szakértők egy csoportja segíti ebben a munkájában. Az ő feladata az, hogy egyeztesse a vállalkozások igényeit az elérhető szaktudással, és hozza létre az együttműködést az érintett kutatóintézet szakembereivel, illetőleg, amennyiben átképzésre van szükség, az ilyen tevékenységet végző oktatási intézményekkel. A második periódusban 14 további szakértői központ létesítését tervezik.
Az intézményrendszer hatékonysága általában kívánnivalót hagy maga után. Ez természetesen országtól és intézménytől, intézménytípustól függően változik. Néhány, elsősorban az alap intézményrendszer hatékonyságát csökkentő tény:
A fenti megállapításokon túl az intézményrendszer munkatársaival folytatott beszélgetések során fény derült funkcionalitásuk bizonyos további hiányosságaira és gyengeségeire is.
A felmérések értékelése azt mutatta, hogy
A fenti analízis megerősíti azt, hogy ha hatékony innováció-segítő intézményeket akarunk, ténylegesen két kulcselemet kell figyelembe venni egy innovációt támogató politika kialakításakor:
Nagyon kevés az az állami, vagy magán szolgáltató, amely tájékozott lenne a világ projektmenedzselési erőforrás kínálatában, míg éppen az ipari kereslet analízise húzza alá azt a tényt, hogy a vállalkozások az erőforrások (technikai és nem technikai) igen széles spektrumát kívánják elérni ahhoz, hogy innovációs projektjeiket sikerre vigyék.
Minden, erről a témáról megkérdezett szervezet megegyezett abban, hogy a külső tanácsadás szerepe egyike a komplex projektek sikertényezőinek, mivel ezek a projektek sokféle beavatkozást igényelnek, s ezt a legkülönbözőbb területeken.
A megkérdezett szervezetek elmondták azokat a nehézségeket is, amelyek a külső tanácsadókkal együtt végzett projektmenedzseléssel járnak. Különösen kiemelték:
Az Európai Bizottság által indított RITTS (Regionális innovációs és technológia transzfer stratégia) projektek tapasztalatai (Charles 2000) értékes információt adtak az innováció szervezésének technikájához, illetőleg az innováció szervezhetőségéhez. Igen lényeges, hogy ez egy szisztematikusan előkészített, véghezvitt és értékelt projektsorozat volt. A RITTS projekteket követte a RIS, a Regionális Innovációs Stratégiai projektek sorozata (a legutóbbi időben már elindultak a csatlakozni kívánó országokra is kiterjesztett projektek) és a RIS+ projektek. A RITTS végső értékelési jelentése egyben a koncepció értékelése is. Ennek megfelelően az újabb projektek kiírásának tervezésénél már figyelembe vették az idézett végső jelentés megállapításait és ajánlásait.
Lényeges információ, amit a jelentés nem mond ki, de implicite tartalmaz, hogy az innováció támogatása akkor működik hatékonyan, ha az innovációs tevékenységet egy gazdaságilag összefüggő régióban közös elvek szerint a közös cél, tehát a gazdaság növekedése és új munkahelyek teremtése érdekében kívánjuk élénkíteni. Ehhez szükség van a régió gazdaságfejlesztési szervei politikai (és financiális) támogatására, s egy, a régió gazdaságának növelésében érdekelt hatékony központi menedzsment irányítása alatt kell az együttműködő innováció-segítő intézményeket működtetni. Ily módon az innovációsegítés része lesz a terület gazdaságfejlesztési politikájának, s nem ettől független üzleti tevékenység.
Az értékelők szerint a RITTS projektek sikerét és kudarcát meghatározó tényezők a következők:
Megállapították, hogy jóllehet az előfeltételek - a regionális innovációs kapacitás és az hogy milyenek voltak a RITTS projekt meghatározó szereplői - fontos meghatározói voltak a RITTS projekt eredményeinek, a siker mégis elsősorban a projekt menedzselése hatékony voltának, míg az esetleges kudarcok inkább a regionális menedzsment gyengeségének voltak köszönhetőek, mintsem a kedvezőtlen kiindulási feltételeknek.
A RITTS projektek ott voltak sikeresek, ahol a regionális innovációs kapacitás, a projektet mozgató erők és a menedzsment döntései összhangban voltak és szerencsésen találtak egymásra. A következő döntések látszanak elsősorban kritikusaknak a jó innovációs stratégiai eredmények szempontjából:
Egy innovációs politika eredményeinek értékelésénél elsősorban az a lényeges, hogy mennyiben sikerült a kiinduló innovációs helyzethez képest megváltoztatni a helyzetet az ebben az irányban kifejtett akcióinkkal. Éppen ezért minden egyes régióban az ott elért eredményeket a régió alap innovációs helyzetéhez képest elért relatív változásokkal kell mérni. Emiatt aztán a különböző régiókban elért eredményeket is nehéz összehasonlítani. A legjobb RITTS projektek azok, amelyeknél sikerült megvalósítani a regionális innovációs rendszer egészséges analízisét és egy, az innováció összes szereplője által azonosan látott képet alkotni a régió innovációs helyzetéről. Ebből a képből kiindulva lehet kidolgozni egy sor gyakorlati teendő tervét, és kialakítani egy követendő stratégiát.
Az elvégzendő teendők közé tartozik az innovációt segítő szolgáltatási kínálat átszervezése az elérendő céloknak és a felderített keresletnek megfelelő, párhuzamosan futó projektek sorával. Ezt a folyamatot megfelelő monitorozási rendszerrel nyomon kell követni és ennek megfelelően alkalmasint módosítani.
A helyi innováció-segítő rendszer kialakítása láthatóan nem egyszerű, s nem egy lépésben megoldható folyamat. Egy RITTS projekt elvégzésével a legtöbb régió nem ért el minden vonalon nagy eredményeket, de az elmondható, hogy mindannyian jelentős lépéseket tettek a tanulási folyamatban.
Poitou-Charentes régió gazdasági szerkezete erősen diverzifikált, és az összes vállalkozás mintegy 10-15 százaléka tekinthető innovatívnak. A régió iparára a hagyományos ágazatok túlsúlya a jellemző. Kevés a K+F tevékenység, gyenge a vállalkozások vezetőinek képzése, nem jellemző a francia vállalkozások közötti együttműködés, igen kevés az európai szinten létrejött kooperáció, s kicsi az újonnan alakuló vállalkozások száma. Mivel a régió érzi az innováció és modernizáció szükségességét éppen az ebben való elmaradottsága miatt, törekszik e hátrány ledolgozására, s a technológia transzfer helyi intézményrendszerének kiépítésében az országos átlagnál jobb eredményei vannak.
Az innovációt és modernizációt segítő intézményrendszer aktuális helyzetének a felmérések alapján végzett értékelése azonban azt mutatja, hogy a rendszer túlzottan a műszaki, technológiai támogatás felé tolódott el, és nem igyekszik bevonni a támogatásba magán szolgáltatókat és magán finanszírozókat.
Az analízis részleteiben a következő eredményeket szolgáltatta:
Ahhoz, hogy a befektetett energia maximálisan megtérüljön a gazdaság fejlődésében, fontos egy, a kiépített innováció-segítő intézményrendszer működését és hatékonyságát nyomon követő, jól működő monitorozó és értékelő rendszer kifejlesztése, hogy az egyszer beindított innováció-segítő intézményrendszer működési hatásfokát optimalizáljuk. A pénzügyi támogatás hangsúlyának a megválasztásához, és egyáltalán az innováció-segítő tevékenység regionális koordinációjának erősítéséhez szükség van arra, hogy ez a monitor rendszer folyamatosan kövesse és értékelje a tevékenység eredményességét, a különböző újonnan bevezetett kezdeményezések hatását, a vállalkozások innovációs tevékenységének változását. Meg kell gondolni azt, hogy milyen paraméterek figyelésével tudjuk az intézményrendszer eredményességét ténylegesen nyomon követni. Míg a lineáris modell alapján a technológia fejlődésének mérőszámai a benyújtott szabadalmak száma, a közlemények száma, a licencmozgási aktivitás, az új munkahelyek száma, illetve a GDP növekedése, a nemlineáris modellben ennél több, és főleg jellemzőbb paraméterek figyelése lenne célravezetőbb. Ennek kidolgozása még nem befejezett, de mindenképpen tudni kell róla.
Az innováció-segítő intézményrendszer tevékenységének hatásához tartozik a vállalkozók innováció iránti érdeklődésének növekedése is. Tehát ez is figyelendő, és a vállalkozók igényeinek, igényei változásának folyamatos nyomon követése is lényeges, s itt hangsúlyozottan kell figyelni a nem műszaki igényekre, mivel a műszaki oldalon jobb a szolgáltatás. Ez lehet az alapja az intézményrendszer aktuális igényekhez való illesztésének.
A fentiek szerint megfigyelt adatok értékeléséből származó következtetéseket fel kell használni az innováció-segítő rendszer tervezésében, és a rendszer folyamatos fejlesztésénél, mert ilyen visszacsatolás nélkül öncélú vizsgálatokká értéktelenedik az elvégzett munka.
Az innováció-segítő intézményrendszer támogatására fordított összegek nem öncélúak, ilyen, vagy olyan formában végső soron a KKV-k támogatására fordítódnak (Közvetlen financiális támogatás, vagy a KKV-k érdekében végzett tevékenység formájában).
Lorraine régióban minden évben jelentős összegeket fordítanak a KKV-k támogatására. Így például 1995-ben az államot képviselő szervezetek által a vállalkozások közvetlen segítésére fordított összeg körülbelül 210 millió frankot (1 FRF kb. 40 forint) tett ki. Ez az összeg az innováció, tanácsadás és munkahelyteremtés finanszírozására szolgált.
Ha nem tekintjük, csak a ténylegesen az innovatív projektek közvetlen támogatására fordított összegeket, akkor is 110 millió frankra rúg a regionális gazdaságba befektetett összeg 1995-ben.
Ezek a támogatások a következőképpen oszlottak meg:
- az összes támogatott projekt kétharmada KKV;
- az ipari szektor kapta a támogatás jelentős részét;
- a támogatási összegnek több,mint felét a metallurgia és fémfeldolgozás, a fa- és bútoripar, vegyipar és műanyagok, valamint az elektronikus és elektromos alkatrészgyártás területén működők kapták.
Az is kiderült, hogy erősíteni kell a magánfinanszírozással kapcsolatos tőke és információkínálatot.. Megállapítható ugyanis, hogy a magán befektetők kevéssé orientálódnak az innovatív projektek felé. Ez részben azon múlik, hogy a finanszírozóknak hiányzik az innovációnál meglévő kockázat kezeléséhez szükséges tapasztalata, másrészt pedig az innovatív vállalkozók elsősorban a vállalkozások megalapítása körül igénylik a külső finanszírozást, amikor még nem tudnak elegendő bizalomkeltő hátteret felmutatni. Az értékelők javaslata szerint hamarosan nagyon komoly intézkedéseket kell ebben az irányban tenni (megvalósíthatósági tanulmányok finanszírozása, kockázatbiztosítás). Ez megkönnyítené az innováció-segítő intézményrendszer ezen a területen közvetítő tagjainak a munkáját is.
Eléggé általános az a megállapítás, hogy sokszor hiányoznak az állami finanszírozás irányításának és a finanszírozás hatása követésének eszközei. Ennek következménye, hogy a támogatási eszközök felhasználásának koordinálása elégtelen, jóllehet igény van a koordinálásra. Hiányt jelent ezenkívül, hogy a támogatott akciók és intézmények nem mutatnak megfelelő elkötelezettséget arra, hogy mind a kedvezményezett, mind a finanszírozó intézmény részesüljön a haszonból. További gyengesége az irányításnak, hogy a régióban történő innovációs mozgásokkal kapcsolatos információ töredékes, és nem ad megfelelő rálátást a folyamat állami, vagy regionális politikáját meghatározó döntéshozóknak a döntéshez.
Mint azt a technológiai parkok, tudományos parkok és technopoliszok leírásánál láttuk, több ezek közül helyileg egymástól távol eső intézmények hálózataként működik. A mai információ-technológiai eszközök felhasználásával a jól szervezett intézményhálózatok úgy tudnak működni, mint ha egy telephelyen lennének. A hálózatok jelentősége elsősorban abban van, hogy közel azonos területen működő, de egymást kiegészítő szakértelemmel rendelkező intézmények és szakemberek egymás tevékenységét kiegészítve egy közös cél érdekében végzett tevékenység során az egyes tevékenységek által külön-külön elérhető eredmények összegénél jobb eredményt tudnak elérni.
A cél az, hogy a segítséget kereső vállalkozó egyetlen helyen megkapjon minden információt arról, hogy ki az a technológiai, vagy más területen működő tanácsadó, akitől a legjobb segítséget tudja megkapni.
A hálózatban végzett innováció-segítő munka közvetlen eredménye az is, hogy a véletlenszerűen, illetőleg a helyi divatnak megfelelően kialakuló párhuzamos tevékenység helyett, a hálózatban résztvevő partnerek egymás tevékenységéről tudva, nem fognak a szükséges kapacitás megteremtésén túli párhuzamos tevékenységet végezni. A hálózaton belüli versengés a diverzitást részesíti előnyben a homogenitás helyett.
Lényeges az, hogy az innovációt támogató szervezetek "látsszanak", azaz az innovátorok tudjanak róluk abban a kritikus pillanatban, amikor segítségre van szükségük a továbblépéshez. Az innovációt segítő szervezetek együttműködéséhez szükség van arra, hogy egymásról legyen naprakész információjuk, egymással hatékonyan tudjanak együttműködni, tulajdonképpen azt kell megvalósítani, hogy a különböző szervezetek úgy tudjanak együtt dolgozni, mint egyetlen olyan szervezet, amelynek különböző egységei földrajzilag különböző helyen vannak elhelyezve. Ez a mai elektronikus kommunikációs lehetőségek mellett technikailag megoldható.
Lényeges az is, hogy ezek a szervezetek lássanak, tehát legyen naprakész információjuk mindarról, ami a tanácsadási szakterületükön történik, és arról, hogy kit, hol lehet megkeresni egy adott kérdésben tanácsért, legyen az technológia, vagy üzletvitel.
Az üzleti tevékenység mára már ténylegesen világméretűvé vált. Ez magával hozza azt is, hogy a korábban csak kis piacoknak szóló és csak kis piacokról származó üzleti információ olyan hatalmas mennyiségűvé változott, hogy nehezen kezelhető. A technológia gyors fejlődése meggyorsítja a termékek erkölcsi kopását, s a gyártástechnológia változása a versenytársak árcsökkentése miatt reménytelen helyzetbe hozhatja a nem eléggé tájékozott, s ezért későn reagáló vállalkozót. Mindezek kiemelik az információtechnológia stratégiai fontosságát.
Információtechnológián ma egy 1995-ös OECD definíció (OECD 1995) szerint mindazon technológiák összességét értjük, amelyeket adatok gyűjtésére, tárolására, grafikus ábrázolására, és átvitelére alkalmazunk, s ez ily módon átfogja a számítógépeket, rendszerprogramokat, felhasználói programokat, valamint a távközlési technológiákat és berendezéseket.. Jellemző az információtechnológiára, hogy ez egy olyan alapvető technológia, amely a legkülönbözőbb területeken alkalmazható.
Az információtechnológia megfelelően kezelve lehetővé teszi a világgal való lépéstartást, a versenyképesség megőrzését. A kis- és középvállalkozások jellemzően el vannak maradva az információtechnológia (IT) alkalmazásában, s ezért lényeges az IT-re vonatkozó korszerű ismeretek terjesztése és alkalmazása módszereinek kidolgozása ebben a szektorban.
Egyik oka annak, hogy a KKV-k körében nem eléggé terjedt el az IT alkalmazása, az, hogy kevés vállalkozó gondolkodik stratégiailag (Stroeken & Coumans, 1998). Az IT alkalmazásával elérhetővé váló információ lehetővé teszi azt, hogy a vállalkozó hosszú távra gondolkodjon, mivel időben értesül a vevői magatartás változásáról, a tevékenységi területén megjelenő új piaci és együttműködési lehetőségekről, új termékekről és új gyártási technológiákról. Stimulálja az innovációt, mivel világossá teszi a világméretű üzleti környezetben az innováció jelentőségét. Ahhoz, hogy az IT alkalmazását elősegítsük, s ezzel előmozdítsuk a KKV-k innovatív tevékenységét, elsősorban a vállalkozóknak az IT alkalmazási lehetőségeire vonatkozó ismereteit kell növelnünk.
Az Internet, mint az elektronikus kommunikációra ma legalkalmasabb világméretű hálózat, biztosítja a technikai lehetőségét annak, hogy mindenki az egész világon elérhetően közzétegye azt az információt, amit magáról közzé kíván tenni. A probléma inkább az, hogy túl sok az elérhető információ, tehát pontos információval kell rendelkezni ahhoz, hogy csak a kívánt információt kapjuk meg, s ne kelljen az információrengetegben tévelyegve tetemes időt fordítani arra, hogy megtaláljuk a keresettet. Célszerű tehát olyan Internet platformokat hozni létre egy-egy célra, ahol egy helyen lehet megtalálni a témával kapcsolatos összes információt, vagy az információ hollétére utaló internet címeket. Ez hangsúlyozza az együttműködés szükségességét. Magát az információt szolgáltató rendszert (hardver és szoftver) együttműködés nélkül is létre lehet hozni, és információt is lehet szolgáltatni. Minden információszolgáltatásnak lényeges eleme azonban az, hogy az információ naprakész legyen, és lehetőleg minden információt tartalmazzon arról a területről, amit megcélozott. Ahhoz már mindenképpen hatékony együttműködés szükséges,hogy az információk összegyűjtése és naprakészen tartása zökkenőmentesen történjen. Ez magába foglalja azt is, hogy az információs rendszer résztvevői egyetértsenek a rendszer céljaival és ne csak kötelességszerűen és véletlenszerűen szolgáltassanak adatokat.
Az információ tartalmán kívül tálalásának a módja is nagyon befolyásolja azt, hogy kihez jut el az információ. Az a tálalás, ahol a felhasználónak egy rejtvényt kell megoldania,mielőtt megtalálná azt az információt, amit keres, hiábavalóvá teszi a tartalomba fektetett munkát. Jellemzően nehezen kezelhető a jó nevű Montpellier Mediterranée Technopole honlapja, míg a későbbiekben bemutatott két honlap (Heidelberg és Málaga) szerkezete gyorsan elérhetővé tesz mindenféle információt. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a honlap megszerkesztésekor próbáljunk a felhasználó fejével gondolkodni, aki nem a mi technikai ügyességünkre kíváncsi, hanem információhoz akar jutni, lehetőleg gyorsan.
Az innováció-segítő szervezetek közötti együttműködés célja az, hogy a rendszerhez forduló vállalkozó a rendszer bármelyik intézményéhez fordul is, egy helyen találja azt az összes információt, ami megmondja neki, hogy kikkel vegyen fel kapcsolatot ahhoz, hogy megkapja mindazt a technológiai és üzletviteli tanácsadást, amire szüksége van. Ehhez szoros együttműködés szükséges és pénzügyi támogatás.
Az innováció-segítő intézményrendszer a közvetítő a vállalkozó és a technológiai és üzletviteli tanácsadók között, célja az, hogy a vállalkozókhoz eljuttasson minden olyan információt, ami szükséges ahhoz, hogy szolgáltatásaival előmozdítsa az innovatív gondolkodást, segítse az innovatív vállalkozókat terveik megvalósításában. El kell juttatni hozzájuk mindazt a technológiai információt, ami a vállalkozás működési területén a mai tudást jelenti, valamint azokat a módszertani ismereteket, amik szükségesek ahhoz, hogy korszerű termékeket modern eljárásokkal tudjanak hatékonyan gyártani. Ezenkívül ismereteket kell átadni az üzlet területén alkalmazott legjobb üzletviteli eljárásokról, marketing módszerekről, szervezési lehetőségekről.
Mindezt az információt oly módon kell tálalni, hogy annak ténylegesen ismeret átadás, illetőleg figyelem felkeltés legyen az eredménye. Az információátadás két partner között történik. az információt szolgáltatónak kell arra figyelnie, hogy a szolgáltatott információ tartalma alkalmas legyen arra, hogy az információt fogadó megértse, formája pedig keltse fel a figyelmet a tartalom iránt. Egy RIS program keretében (RIS-NÖ 2000) Alsó-Ausztria tartomány végzett vizsgálatokat arra vonatkozólag, hogy mennyiben alkalmas az intézményrendszer által kínált szolgáltatás ajánlatcsomag arra, hogy az célját elérje. A vizsgálat során kikérték mind a vállalkozók, mind a technológiát szolgáltatók véleményét. Az eredmény az volt, hogy a létező változat tartalmazott mind tartalmi, mind formai hibákat. A kialakított változat hasonlít a későbbiekben az IASP információs rendszerénél ismertetett megoldásra: egy néhány oldal terjedelmű információs füzet, ami tartalmazza a szolgáltató koordinátáit és egy igen rövid leírást a szolgáltatásokról. Ezenkívül kell egy részletes információt adó füzet, amiben a különböző ágazatok, ezen belül technológiák, majd alkalmazási területek szerint csoportosítva jelennek meg a különböző technológiai ajánlatok. A papír dokumentumon kívül igen lényeges egy központi webhely, ahol az összes együttműködő partner minden szolgáltatása megtalálható és jó grafikai megoldásokkal figyelemfelkeltő módon van tálalva.
Poitou-Charentes régióban vizsgálatot végeztek egy 72 vállalkozásból álló mintán (CM International 1996 b) azzal kapcsolatban, hogy mennyire ismerik a vállalkozók az innováció-segítő rendszer elemeit és az elérhető támogatásokat. A vizsgálat a következő eredményeket mutatta:
A CORDIS (Community Research and Development Information Services -- az Európai Közösség Kutatási és Fejlesztési Információs Szolgálata) a teljes 5KTF keretprogram és valamennyi kutatási programjának elektronikus tájékoztatási és kommunikációs szolgálata.
A CORDIS céljai: Az innovációs politika segítése, az európai Kutatási és Technológiafejlesztési programokban való részvétel ösztönzése és ezen program eredményei felhasználásának elősegítése. Ennek az internet alapú szolgáltatásnak a fejlesztése egybeesik az Európai Unió azon céljával, hogy az internetet a különböző szervezetek és egyének mindennap használt eszközévé tegye.
A webhelyet mintának is szánják, egyesítenie kell magában a mai technikával elérhető legjobb megoldásokat. A CORDIS szolgáltatásnak tervezői célja szerint demonstrálnia kell a hálóban rejlő lehetőségeket és meg kell szabnia a szintet. Hosszú távon a kapcsolatok költségében, sebességében, pontosságában és a kétirányú kommunikációban kiváló teljesítményt kell nyújtania. A mai website jó alapot ad ezeknek a reményeknek a megvalósíthatóságára.
A webhely kivitelezése megfelel a ma elérhető legjobb technológiának, van saját belső kereső programja, tartalmaz egy e-mail küldő programot, amely a valamely terület iránt érdeklődő felhasználót e-mailen értesíti arról, ha valami újdonság van az őt érdeklő területen. Itt meg kell jegyezni, hogy ennek a rendszernek a kulcsszó alrendszerét még finomítani kellett (ez megtörtént 2000-ben), mert még mindig sok volt a zaj, azaz a nem releváns információt tartalmazó e-mail küldés.
Hiányossága a rendszernek, hogy, mivel felhasználóinak nem kell azonosítaniuk magukat az információk kereséséhez és letöltéséhez, így a CORDIS nem kap elegendő információt a felhasználói szokásokról, s nem tud elég gyorsan reagálni a felhasználói szokások változásaira.
Hiba az is, hogy a hírek szekcióban megjelenő információk egy része már elavult, de még mindig olvasható a weblapokon.
Az EU-nak van még néhány, kutatással és innovációval kapcsolatos szolgáltatása, mint a PROSOMA, vagy az IRC (Innovation Relay Centers -- Innováció közvetítő központok) hálózat intranetes elektronikus adatbázisa. A tervek közé tartozik a szolgáltatás bővítése egy aktív elektronikus technológia piaccal.
1999-ben a CORDIS Website látogatóinak a száma meghaladta a havi kétmilliót (Mandl 2000)
A jövőben a tervek szerint meg fogja könnyíteni a rendszer használatát az automatikus fordítási szolgáltatás.
Az IASPNET on-line szolgáltatásai célja az, hogy:
Ezen célok eléréséhez az IASP kifejlesztett egy olyan szolgáltatást, ami a tudományos parkok menedzserei kezébe egy globálisan alkalmazható eszközt (IASPNET) ad, amely segíti őket abban, hogy egy újabb értékteremtő szolgáltatást nyújthassanak bérlőik számára.
A digitális korszak megváltoztatja az üzletvitel eddig megszokott módját. Természetesen megváltoztatja a tudományos parkok üzletmenetét is. Az IASP, mint a parkok nemzetközi együttműködésének szervezője, vezető szerepet játszik a tudományos parkok világában és ezt alátámasztandó, korszerű on-line szolgáltatásaival is segíti a parkok bérlőit az egyre jobb üzleti lehetőségek megtalálásában. A tudományos és technológiai parkok a világ legsikeresebb K+F szervezeteinek néhányát is magukhoz vonzzák. Ennek a fő oka abban rejlik, hogy a parkba települt helyi cégekkel való együttműködés sok előnyt rejt magában.
Annak a felismerése, hogy nemcsak a világméretű termékforgalmazásnak nagy a jelentősége korunkban, de a stratégiai üzleti együttműködés is globálissá válik, arra indítja a tudományos és technológiai parkokat, hogy ezt a lehetőséget is használják ki, s ezzel még inkább vonzó üzleti telephelyet szolgáltassanak az ilyen iránt érdeklődő bérlőknek, s a digitális korban is megmaradjon a parkok jelentősége.
A IASPNET egy, az interneten át bárki által hozzáférhető adatbázis, ami a IASP honlapján át bárhonnan elérhető. Az adatbázisba bekerülésért fizetni kell egy nem túl jelentős összeget. A IASP tagjai kedvezményesen kerülnek ide be, s a belépő parkok bevihetik bérlőiket is. Az adatbázis információt tartalmaz mind a belépett parkokról, mind azon bérlőikről, akik beléptek. Minden park maga tartja karban az adatbázisban a rá és bérlőire vonatkozó adatokat. Az adatok az elérhetőségi koordinátákon túl kiterjednek a parkok és bérlő vállalkozásaik profiljára, azok felkínált termékeire és szolgáltatásaira. Az adatbázis előnye, hogy egyszerű a hozzáférés az interneten keresztül, de az internet hálón általában elérhető információhoz képest az IASPNET fegyelmet és következetességet valósít meg az információszolgáltatásban, s ez az ami szükséges ahhoz, hogy egységes és jól értékelhető információt lehessen minden tudományos parkból és parkról szolgáltatni. Lényegében a IASPNET fő erőssége az, hogy globális, jó minőségű információt ad a tudományos és technológiai parkok bérlőiről, a tudományos kutató és fejlesztési szervezetekről, valamint ezek tevékenységéről. Használatához csak egy szabványos internet böngészőre van szükség, mint a Netscape, vagy a Microsoft Internet Explorer. Az IASPNET rejtett erőssége annak a modern tudásbázisnak a felhasználásában rejlik, amely a háttérben működik. A hálózat eljuttatja az információt a parkokhoz és mozgatja az információt a parkok között. Ezzel a megközelítéssel a tudományos és technológiai parkok élvezhetik az internet interaktivitását és rugalmasságát, az IASPNET megbízhatóságával és funkcionalitásával együtt. Az adatbázisban keresést lehet végezni a cég neve, személyek neve, a IASPNET szabványosított tevékenységi szektor beosztása szerint, vagy a különböző bérlő társaságok által kínált vagy keresett termékek és szolgáltatások kulcsszavas rendszerének felhasználásával.
A rendszer az osztott intelligencia elvén működik. Ez megoldja az információ központi kezelésének problémáját, ami, főleg nemzetközi szinten, sok időt igényel az adatok begyűjtésére, és még többet az adatok naprakészen tartására. Az információ is osztott a rendszer négy nagy központja között: Spanyolországban, Portugáliában, Hollandiában és Ausztráliában van a rendszernek egy-egy központja, mindegyik egy tudományos parkban elhelyezve. Az elosztott menedzselés a IASPNET egyik alaptulajdonsága, ez biztosítja az adatok gyors elérhetőségét. Az egyes központok közötti információcsere az interneten történik, ami gazdaságossá, és akárhonnan elérhetővé teszi az adatokat. Az internet szabványok használata biztosítja azt, hogy a rendszer jól együtt tudjon működni az egyes tudományos parkok WEB oldalaival és kommunikációs infrastruktúrájával.
Annyiban is osztott az információkezelés, hogy minden park maga tartja karban a rendszerben a rá vonatkozó információt, ami valamelyik IASPNET központban (IASPNET HUB) van elhelyezve. Ezek a központok speciálisan konfigurált hálózati szerverek. A hardver és szoftver megoldás az előzőekben már ismertetett elemekből áll össze.
Ez a felépítés megoldja a központi adatgyűjtés és az egyes adatbázisok azt követő időközönkénti (6-12 hónap) felfrissítéséből származó problémákat, ami amellett, hogy költséges, az adatok elavulását, és így az információ minőségének romlását jelentené. Az információtartalom menedzselését azok végzik, akik a legtöbbet tudják erről az információról - magukra a Parkokra (itt vagy a Park igazgatása, vagy az egyes bérlők maguk tartják karban a rájuk vonatkozó információt). Ily módon az információtartalom mindig naprakész lehet, nem avul el gyorsan.
A globalizálódó üzleti világ gyors gazdasági és technológiai fejlődése lényegessé teszi az információtechnológia (IT) stratégiai alkalmazását a vállalkozásoknál, vállalatoknál. A kis és közepes vállalkozások az IT alkalmazása területén világszerte el vannak maradva a nagyokhoz képest. A globális üzleti világban a versenyképesség jelentős üzleti tényező, tehát a KKV-knál is ösztönözni kell az IT terjesztését és befogadását. (Stroeken & C. Knol, 1999).
Az információtechnológia az üzleti élet sok területén alkalmazható. Első, és leginkább ismert alkalmazása az információterjesztés, információk beszerzése. Másik igen fontos alkalmazása a tudásmenedzselés területe. Ezenkívül alkalmazást talál az IT a termék és gyártástechnológiai innovációban, s igen jelentős a szolgáltatási technológiákban betöltött innovatív szerepe is. E két utóbbi közül különösen az IT gyártástechnológiában és a szolgáltatások technológiájában való alkalmazása jelentős, mivel ennek az ipar és szolgáltatások hosszú távú korszerűsítésében van jelentős szerepe, és ez igen erősen befolyásolja a versenyképességet. (Barras, 1990). A következőkben az információtechnológia információterjesztési, információszerzési és távmunka, távegyüttműködési aspektusáról szólunk.
Az IT alkalmazásának elterjedését elsősorban az ezzel kapcsolatos ismeretek hiánya akadályozza. Itt nemcsak a technikai oldalról van szó. Ahhoz, hogy egy vállalkozó egy technológiába beruházzon, meg kell, hogy legyen győződve annak (rövidebb, vagy hosszabb távon) nyereségtermelő voltáról. Ahhoz, hogy az információtechnológia közvetlen irodai célokon túli alkalmazását a KKV-k körében elterjesszük és alkalmazásának előnyeit elfogadtassuk, elsősorban meg kell győzni a vállalkozókat az IT stratégiai jelentőségéről.
Mivel bármely innovációnak, így az információtechnológiai ismereteknek a terjesztése és előnyeinek elfogadtatása is egy hosszú és komplex tanulási és megismerési folyamat végeredménye lehet csak, és ez a megismerési folyamat csak az alapismeretek és realitások figyelembevételével segíthető elő hatékonyan. A nagyvállalatok előnye a KKV-kal szemben, hogy könnyebben küldik el munkatársaikat és vezetőiket egy-egy stratégiailag fontosnak vélt területen továbbképzésre, mint az a kis- vagy középvállalkozó, aki nem tudja mással helyettesíteni a tanfolyamon, továbbképzésen levő munkatársát a tanfolyam idején, még kevésbé tud ő maga hosszabb időre kikapcsolódni a munkából. Ilyenformán marad az aktuális tevékenység során való tanulás, aminek eredményeként szintén sok ismeret halmozódik fel, de ami nem stratégiailag megfontolt ismeretszerzés (Polanyi 1969). Ily módon a stratégiailag fontosnak ítélt ismeretek átadásában jelentős szerep hárul a tanácsadókra és az innováció-segítő intézményekre. Talán egyik legfontosabb szerepkörük az ilyetén ismeretterjesztés.
A vállalkozók munka közbeni tanulása folyamatának részletes elemzésével és az erre alapozott elméleti megfontolásokkal el lehet jutni valamilyen, a gyakorlatban hatékonyan alkalmazható módszerhez. (Stroeken & C. Knol, 1999). A tanulás folyamata úgy zajlik, hogy az egyén cselekvésének eredményeit meggondolva és értékelve megváltoztatja értékítéletét valamivel kapcsolatban. Kolb (1976, 1995) négy lépést különböztet meg: konkrét tapasztalat, megfigyelés, a tapasztalatok meggondolása, ennek eredményeként absztrakt fogalmak és elméletek képzése, majd az így megalkotott elmélet következményeinek a tesztelése a gyakorlatban. Ez együtt adja a teljes tanulási ciklust. Egy ilyen tanulási ciklus végrehajtása után az, aki végigcsinálta, ismert helyzetekre vonatkozó biztos ismereteket nyer, amit aztán eddig nem ismert helyzetekben is alkalmazni tud. Egy ilyen tanulási ciklus végrehajtása során megszerzett ismeretek mennyisége természetesen függ az egyéntől. Az ismeretek alkalmazása elsősorban az egyén innovatív készségétől függ, ami viszont függvénye tapasztalatainak, képzettségének, szociális helyzetének (Rogers 1995).
Az előbbiek aláhúzzák az innováció-segítő intézmények és a tanácsadók szerepének fontosságát. Elsősorban abban tudják segíteni a vállalkozókat, hogy megszerezzék az IT alkalmazásához szükséges stratégiai döntésekhez a megfelelő ismereteket. Másodsorban pedig, hogy segítsék őket a megszerzett ismeretek birtokában meghozott döntések megvalósításában, abban, hogy az elképzeléseiknek megfelelő módon, és legjobb technológiai megalapozottsággal valósítsák meg az IT beruházásokat, elkerülendő a csapdákat.
Az információtechnológia talán a leggyorsabban fejlődő technológia ma. A hardver és szoftver eszközök egymást kiegészítő, egymás fejlődését ösztönző változását ki kell egészíteni a technológia alkalmazóinak képzésével, és az információáramlás legjobb technológiájának kiválasztásával.
Az Európai Unió jelenleg is támogatja az innovációtámogatás információ-technológiai eszközeinek kidolgozását.
Egy, a földrajzilag szétszórtan elhelyezkedő együttműködő partnerek közös munkáját segítő szoftver eszköz a BSCW. A BSCW a felhasználó szempontjából tulajdonképpen egy megosztott tároló terület, amit sok hasznos célra fel lehet használni, például egy adott projektre vonatkozó, illetőleg azzal kapcsolatos dokumentumok és egyéb objektumok gyűjtésére, vagy egy - esetleg földrajzilag egymástól távol eső helyeken elhelyezkedő tagokból álló munkacsoport közös munkájához szükséges fájlok elhelyezésére.
A munkaterület sokféle információt tartalmazhat, ezek lehetnek fájlok, más Web oldalakra mutató linkek, grafikák, táblázatok, vitafórumok, vagy felhasználó specifikus objektumok, mint határidőnaptárak, címgyűjtemények, stb. A rendszer az adott objektumtól függően sokféle funkció végrehajtását engedi meg, egy dokumentum több szerző általi menedzselt módosítását, megjegyzések hozzáfűzését egy vitafórumhoz, stb., s a csoport tagjait informálja arról, hogy mi történt a tag két látogatása között a munkaterületen és részletes jegyzőkönyvet ad a történtekről. A munkaterület csak a regisztrált tagok számára hozzáférhető: felhasználói név és jelszóvédelem biztosítja ezt. A bejelentkezéshez és regisztráláshoz nem szükséges a rendszergazda közbelépése, minden munkaterület megszervezését, s a hozzáférési jogok megadását a munkaterület menedzsere végzi, aki az a felhasználó, aki az egész munkaterületet inicializálta, s nyilván tagja a csoportnak. Ahhoz hogy a Web alapú BSCW rendszerhez bárki hozzáférjen, elegendő egy létező (nem ingyenes) elektronikus levelezési (e-mail) cím és egy böngésző.
Sok szó esik manapság a digitális gazdaságról, az e-kereskedelemről, e-businessről, e-szolgáltatásokról. Csodálatos lehetőségeket biztosít az információtechnológia az üzletvitel megszervezésére, a vállalkozások hatékonyságának megnövelésére. De azok számára, akiknek nem maga az információtechnológia az üzleti területük, mindez csak eszköz, s nem pótolja a jó üzleti ötleteket, s a jól menedzselt üzletvitelt. Tekintsük tehát annak, ami: eszköznek, mai környezetünk részének, amivel számolnunk kell, s amit alkalmaznunk kell az üzleti életben. Nem lehet nem alkalmazni, mint ahogy a vasút elterjedése korában sem lehetett elkerülni a vasút alkalmazását.
A kutatások eredményeinek hasznosításával kapcsolatban a legfontosabb megfontolandó témák egyike annak az eldöntése, hogy vajon célszerű-e az egyetem, illetve kutatóintézet falai között megvalósítani a kutatási eredmények hasznosításának és az ezzel kapcsolatos technológia transzfer kezelésének a funkcióját, vagy érdemesebb külső partnerekkel megoldani ezt?
Mind a technológiai és tudományos parkok, mind a technopoliszok példája azt mutatta, hogy igen eredményesek azok az elképzelések, amelyek a helyileg elérhető szakértelemre hagyatkozva, annak továbbfejlesztésével és az együttműködés bővítésével kívánják a helyi gazdaság fejlődését egy többé-kevésbé természetes úton megoldani. A már meglévő szakértelem felhasználása az új, innovatív vállalkozások megteremtésére és a régiek fejlesztésére simább utat és gyorsabb fejlődést ígér, mint a teljesen új utak keresése. Persze ezzel ellentétes példát is találhatunk. Ott, ahol a régi, hagyományos ipar már nem fejlődőképes, sőt visszafejlődik és nincs más hagyományos tevékenységi forma a környéken, ott az új technológiák sok képzési és átképzési feladattal járó megtelepítése a célravezető (például Arras (F), vagy Coventry (GB) környéke)
A tapasztalatok azt is mutatják, hogy az oktatás integráns része a technológia transzfernek és a tudásbázisnak. Ezért fontos minden területen: a technológia, tudásmenedzselés, vállalkozásmenedzselés, innovációmenedzselés területén az oktatás és képzés erőteljes fejlesztése a helyi gazdaságfejlesztés igényeinek figyelembevételével.
Célszerű létrehozni a projektmenedzselés segítésére irányuló szolgáltatási kínálatot.
A ma még eléggé technológiai irányú tanácsadás mellett meg kell erősíteni a nem technológiai tanácsadást is.
Meg kell erősíteni a különböző kezdeményezések regionális koordinációját a tevékenység értékelésével és a vállalkozások igényeinek folyamatos figyelésével.
A tapasztalatok azt is mutatják, hogy az innováció-segítő intézmények hálózatai a szakértelem sokkal szélesebb spektrumának felmutatása miatt hatékonyabbak, mint ugyanazok az intézmények, vagy tanácsadók egyedileg, s a hálózatok száma egyre nő.
A technológiai innováció, technológia transzfer és a technológia hasznosításának (ITC) klasszikus lineáris megközelítése helyett a jövő nonlineáris modelljének megfelelően változások várhatóak az ITC szervezésében, megnő a virtuális közösségek száma és szerepe. Várhatóan javul az oktatás hatékonysága is.
Az innovációt támogató intézményrendszernek a jövőt kell támogatnia, tehát stratégiai céljait és felépítését úgy kell megszervezni, hogy az a vállalkozások jövőben szükséges innovációját támogassa, s ne a jelen feladatait igyekezzen jobban alátámasztani.
Wolfgang Appelt and Peter Mambrey, Experiences with the BSCW Shared Workspace System as the Backbone of a Virtual Learning Environment for Students, Proceedings of the World Conference on Educational Multimedia, Hypermedia and Telecommunications Ed-media99, Seattle, 1999, http://bscw.gmd.de/Papers/EDIMEDIA99/index.html
Appelt, W.: WWW Based Collaboration with the BSCW System, in Proceedings of SOFSEM'99, Springer Lecture Notes in Computer Science 1725, p.66-78; November 26 - December 4, Milovy (Czech Republic)
Barras, R. (1990), Interactive innovation in financial and business services: The vanguard of the service revolution, Research Policy, vol. 19, pp. 215-237.
David R Charles, Claire Nauwelaers, Benedicte Mouton, David Bradley, Assessment of the Regional Innovation And Technology Transfer Strategies and Infrastructures (Ritts) Scheme, Final Evaluation report, August 2000, http://www.innovating-regions.org/
Rogers, E.M. (1995), Diffusion of innovations, 4th edition, The Free Press, New York.
CM International, Diagnostic du dispositif de soutien a l'innovation et a la modernisation en Lorraine - Rapport de synthese (1996)
CM International Quels développements pour le transfert de technologie et le soutien ŕ l'innovation et la modernisation en Poitou-Charentes, (1996)
Charlie Jackson, Technology innovation, transfer and commercialisation: need for a nonlinear approach, 3rd International conference 'Technology, Policy and Innovation' in Austin, U.S.A, August 30 - September 2, 1999
Alain Jantzen 1995 Acceuil, connaissance et evolution du réseau Edition CRITT G3F
Erkki Kaukonen & Mika Nieminen, The changing role of universities in research and innovation systems: the case of Finland, 3rd International conference 'Technology, Policy and Innovation' in Austin, U.S.A, August 30 - September 2, 1999
European Commission 1999, European Technology Assessment Network on Indirect Measures to Support Employment in RTC, European Commission, DG XXII, Brussels
Kleinheincz Ferenc: Tudományos parkok az Egyesült Királyságban 2000, http://www.inco.hu/inco3/innova/cikk0h.htm
Lee W. McKnight, Internet Business Models: Wake up and smell the Tulips or Business as usual, 3rd International conference 'Technology, Policy and Innovation' in Austin, U.S.A, August 30 - September 2, 1999
Kolb, D.A. (1995), The learning process, in Organizational behaviour: an experimental approach, ed. D.A. Kolb,
Christoph Mandl, Antti Kiika, Dan Maher, Giorgio Tuninetti, George Kakouros Five Year Assessment Report to the Specific Programme: Innovation and Innovation-SME, European Commission, May 2000.
OECD (1995), Information Technology (IT): Diffusion Policies for Small and Medium-sized Enterprises (SMEs), http://www.oecd.org/dsti/sti/it/infosoc/prod/e_95-76.pdf, Working Paper, vol. 3, GD(95)76, Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris.
OECD (1996), The Knowledge-based economy, http://www.oecd.org/dsti/sti/s_t/inte/prod/kbe.pdf, Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris.
OECD 1998, University Research in Transition, OECD.
European Commission: Green paper on Innovation, December 1995.
OMFB 1998 március -- A kis- és középvállalatok innovációs képességét segítő technológiapolitikai feladatok,September 2, 1999
Polanyi, M.(1969), Knowing and Being, Routledge & Kegan Paul, London.
Reichnitzer J., Dőry T., Hardi T., Dusek T., Grosz A., Az innováció alapú gazdaságfejlesztés modellje a Közép-Dunántúlon. A Regionális Innovációs Stratégiák kidolgozásának mintaprojektje, OMFB, 1999.
Amt der NÖ Landesregierung, RIS-NÖ - Regionale Innovations Strategie Niederösterreich, http://euris.noe.gv.at, 2000
Skoie, H. 1996, Basic Research - A New Funding Climate? pp. 66-75, Science and Public Policy, vol. 23, number 2.
Stroeken, J. & Coumans, J. (1998), The Actual and Potential Use of Information Technology in Small and Medium Sized Enterprises, Prometheus, vol. 16, no. 4, pp. 469-483.
J.H.M. Stroeken & W.H.C. Knol, IT scenarios for small and medium-sized enterprises, 3rd International conference 'Technology, Policy and Innovation' in Austin, U.S.A, August 30 - September 2, 1999
Council of Tampere Region and Tampere Technology Centre Ltd., Tampere Region Centre of Expertise Program, 1999
Laval honlap http://www.lavaltechnopole.qc.ca/
HTP honlap www.heidelberg.de/technologiepark