Először is szeretnék néhány alapfogalomról egy-egy gondolatot megosztani Önökkel. A távmunkáról szól az előadásom, s mivel ez csak az információs társadalmakban jöhet létre, szükségesnek tartom felvázolni, hogy ez utóbbiról mit tartok most fontosnak.
Az információs társadalom az információ központi szerepére és a digitális kommunikáció totálissá válására épül.
Az információs társadalom négy nagy területet ölel át: az információs korszak technológiája, a tudásalapú gazdaság (információs és kommunikációs gazdaság), maga az infokommunikációs társadalom, és végül az információs kor értékvilága, kultúrája.
Az ember gépeivel növeli megismerési és munkavégzési teljesítményét, és ebből az következik, hogy ennek a növelésnek a jóvoltából, a régi és az új információk új logikai rendszerekbe szerveződhetnek. Mindebből az következik, hogy az információk társadalma szükségképpen, de okvetlenül nem mindig új tudást, avagy tudásokat eredményez. A tudáson most nem értünk többet, mint az információk rendezettségét és a rendszerezett információk emberi és társadalmi hasznosítását. Innen nézve már érthető, hogy az információs társadalom miért nevezhető tudásalapú társadalomnak, mert az információk társadalma akkor jelenthet minőségi változást, ha ez már tudástársadalommá fejlődik.
Az Európai Unió 1994-ben fogadta el ezt a ma már közismert információs társadalom programot, amelyet azért említek most meg, hiszen a távmunka, mint fogalom először itt jelenik meg Európában.
A Bangemann-jelentés tíz kiemelt alkalmazási területe közül az első a távmunka végzés, amelynek azt az alcímet adták, hogy több munkahely és új munkahelyek egy mobil társadalomért. A távmunka végzés fejezet a teendőt a következőképpen határozza meg: “Az otthonokban és műholdas hivatalokban végzett távmunka előmozdítása, hogy az ingázóknak ne kelljen többé hosszú utat megtenniük a munkahelyükre. Az adott helyszínről elektronikusan csatlakozhatnak tetszőleges szakmai környezethez, függetlenül a használatban lévő rendszertől.”
A távmunka végzés előnyét a Bangemann-jelentés úgy foglalja össze, hogy a nagyobb termelékenységből, a megnövekedett rugalmasságból és a költségtakarékosságból egyaránt profitálhatnak a nagy-, a közepes- és a kisvállalkozások, valamint az államigazgatás.
Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi szervezet) definíciója szerint: valamennyi nem munkaadói központban teljesített munkát távmunkának tekintjük.
Két fontos dolgot kell ezzel kapcsolatban megemlítenem: egyrészt a vállalkozókat nem sorolja ebbe a körbe, másrészt nem ragaszkodik a távközlési csatornán való kommunikációhoz.
Magyarországon a Távmunka Kht. a következő megfogalmazást nyújtja nekünk: A távmunka személyi számítógépen végzett olyan szellemi tevékenység, amelyben a munkavállaló otthon, vagy egy közelében kihelyezett munkahelyen, önállóan old meg feladatokat a távolban lévő munkáltató megbízásából. Munkája eredményét távközlési csatornán továbbítja, s többnyire a feladatokat is ugyanígy kapja. Munkáltatójával, főnökével és munkatársaival a telekommunikáció révén tartja a kapcsolatot. Személyes megjelenésére a munkáltató központjában csak esetenként van szükség. A munkavégzés ezen új formája az információs társadalom kialakulásához, a számítástechnika és a távközlés forradalmához köthető.
Saját összegző fogalom meghatározásom: Amikor a távmunkát általában távmunka végzésnek definiálják, akkor csupán a munkavégzés más módjáról beszélnek, ezért a távmunkát másképpen határozom meg. Abból indulok ki, hogy az új gazdaság, avagy a tudásalapú gazdaság korszakába léptünk. Ha ez igaz, akkor nem csupán a munkavégzés más, hanem maga a munka is. Amit nevezhetünk tudásalapú vagy tudásipari tevékenységnek. Ha ezt ismét elfogadjuk, akkor ebből az is következik, hogy a tudásmunka valóban növeli a munkavállaló munkateljesítményét is. Az új típusú gazdaság és az új típusú munka szükségképpen új munkavilágot teremt, amiben a munkát végző az eddiginél sokkal autonóm módon végzi a munkát, azaz növekszik a munkavégzés szabadságfoka is. És csak az utolsó lépés jelenti a távmunka bevett fogalmát, amikor előbbiekből következően a munkavégzés módja változik meg. A munkavégzés módjához tartozik az is, hogy a munkahely, avagy a távmunkahely szükségképpen nem a távolban lévő munkaadó munkavégzési helye. Végül már csak másodlagos kérdés, hogy a munkaeredmény továbbítása és elszámolása is másképpen történik, mint a hagyományos ipari munkavilágban.
Magyarországon a politikai rendszerváltással egy időben zajlik le a tudásalapú gazdaság térhódítása. Ezért joggal fogalmazhatjuk meg, hogy a kilencvenes évek közepén-végén ér csak véget a Kádár-rendszer munkavilágának korszaka, amikor ebben a posztszocialista korszakban talán leglátványosabban és az egyén számára a legvilágosabban éppen a munka világa változik meg.
Az ezredforduló egyik kiemelt sajátossága, hogy az ember megismerési és munkavégzési teljesítménye radikálisan megnövekedhet. Ez azonban önmagában nem csak azért következik be, mert az emberek sokkal nagyobb számú információhoz jutnak hozzá, és nem csak azért, mert a technológia fejlődése megkönnyíti és egyben megjavítja az információk értelmezésének lehetőségeit, hanem azért is, mert ugyanilyen alapvető módon megváltozik a modern gazdaság, a gazdasági működés módja, a munkaszervezetek jellege és maga a munkavégzés is.
Amint az közismert, harminc-ötven évvel ezelőtt egy-egy gazdasági termékben 70-90%-ot az alapanyag és a munkaerő ára tett ki, így a tudás értéke legfeljebb 15-20%-ot ért el. Ma ez az arány teljesen megfordult. A tudásalapú gazdaság korszakában egy-egy termékben a tudás értékének aránya elérheti a 70-90%-ot, és az alapanyag valamint a munkabér értéke mindenképpen egyharmad alá süllyed.
Az elmúlt egy évben Magyarországon is egyre inkább ismertté lett az e-gazdaság kategóriája, ami nem egyéb, mint az elektronikus gazdaság rövidítése. A munka új világára is új fogalmat kerestek, ami nem más, mint az elektronikus jelző széles körű, már-már rutinszerű bevezetése. Ezért olvashatunk e-munkáról, e-munkaerőről, e-munkavégzésről, stb.
A tudásalapú gazdaság világában a munkavállalónak nem elég, ha egyszerre több szakmát tud, mert az általános követelmény, hogy bármikor képes legyen rövid időn belül egy új szakmát elsajátítani. Divatos szóval ez azzal azonos, hogy minden egyénnek élethossziglan tanulnia kell, mi több nem csak szakmai képzéseken kell részt vennie, hanem saját tudáskészletét és tudáshasználatát folyamatosan megújítania szükséges. Ma már a napi nyolc óráról vagy a heti 40 órás munkahétről sem beszél senki, mert a munkaidő szerkezete és időtartama szintén gyökeresen megváltozik. Egyrészt úgy, hogy lehet olyan munkanap, amikor valaki 16 órát dolgozik, és nem azért, mert egyszerre két műszakot lát el, másrészt úgy, hogy az Európai Unió tagállamaiban ma már a foglalkoztatás-politikában nyilvánvalóvá vált, hogy a heti munkaidő akár 30 óra alá is süllyedhet, mert a munkanélküliség komolyan csak úgy vihető lejjebb, hogyha egy-egy munkavállaló naponta átlagban négy-négy órát dolgozik.
A fejlett gazdaságban ezért ma már minimális követelmény, hogy egy-egy munkavállaló magas szinten, kreatívan tudjon részt venni az elektronikus üzletmenetben. De az új munkavilágot már az is jellemzi, hogy egy-egy munkavállaló párhuzamosan több gazdasági társaságnál akár különböző munkát is végez, avagy egyszerre több üzletmenetben jelenik meg szereplőként, és ennélfogva a saját munkavégzését önmagának kell szintén megterveznie és lebonyolítania. Végül arról se feledkezzünk meg, hogy az új munkavégzési szerkezet miatt egy-egy munkavállaló egyszerre több helyről kap munkabért, amely ráadásul nem egyszerre és nem mindig egy időben érkezik meg az elektronikus bankszámlájára. Ezért a munkavállaló nem tehet mást, minthogy figyelemmel kíséri az olykor kiszámíthatatlanul érkező jövedelmeket, és előre felkészül a jövedelem nélküli időszakok finanszírozására.
“Munka a tudásalapú társadalomban”. Ez a címe annak a fejezetnek, ami az e-Europe Akciótervben szerepel. Ez arra utal, hogy az Európai Unió stratégiai tervezői végül is önálló pontot szántak a munka és ezen belül a távmunka világának.
Az e-Europe Akcióterve
|
1. Olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb Internet |
|
|
|
a. Olcsóbb és gyorsabb Internet hozzáférés |
|
|
b. Gyors Internet a kutatóknak és diákoknak |
|
|
c. Biztonságos hálózatok és intelligens kártyák |
|
2. Befektetés az emberekbe és az ismeretekbe |
|
|
|
a. Az európai ifjúság beléptetése a digitális korszakba |
|
|
b. Munka a tudásalapú gazdaságban |
|
|
c. Mindenki részvétele a tudásalapú gazdaságban |
|
3. Az Internet használatának ösztönzése |
|
|
|
a. Az e-kereskedelem elősegítése |
|
|
b. Elektronikus közigazgatás: elektronikus hozzáférés a közszolgáltatásokhoz |
|
|
c. Távegészségügy |
|
|
d. Digitális tartalom a globális hálózatoknak |
|
|
e. Intelligens közlekedési rendszerek |
Forrás: INCO internetes folyóirat 2000/2. szám (www.inco.hu)
Nagy kihívás a munkaszervezés modernizálása. A nagyobb rugalmasság a változatos időbeosztás és munkahely előnyét nyújtja. A társadalmi partnereket bíztatni kell a rugalmas munka bevezetésének támogatására, mely egyaránt kedvez a munkáltatónak és a munkavállalónak is.
Az új európai stratégia szerint nem pusztán annyi a feladat, hogy terjesszük el a rugalmasabb munkavégzést, avagy a távmunkát, hanem az, hogy az egész munkavilágot gondoljuk újra.
Végül szeretnék egy mondatot idézni a munka fejezetből: “A munkavégzés vonzóbbá tehető sokkal kedvezőbb és elérhetőbb, rugalmas munkakörülmények megteremtésével, mint például a távfoglalkoztatás.” Ez azt jelenti, hogy a jelen és a közeljövő Európájában a munkavilág fejlesztésének egyik központi célja a távfoglalkoztatás elterjesztése, avagy a munkavégzés vonzóbbá tétele.
Manapság számtalan területen alkalmazható a távmunka, de vannak tipikus tevékenységi körök:
Nemzetközi tapasztalatok szerint az egyes munkafolyamatokból:
|
Adat és szöveg feldolgozás |
50% |
|
Programozás |
40% |
|
Írás, szerkesztés, fordítás és könyvelés |
30% |
|
Titkársági szolgáltatások |
20% |
|
Kutatási és tanácsadói tevékenység |
15% |
végezhető el távmunka keretén belül.
Magyarországon meghonosodhat a teleházak segítségével a közhasznú távmunka, mégpedig a közhasznú tájékoztatás rendszerének fokozatos integrálásával és karbantartási rendszerének megszervezésével. A rendszer működtetéséhez igénybe óhajtják venni a közhasznú munka költségvetési forrásait.
Mit takar a közhasznú távmunka fogalma?
A közhasznú távmunka fogalma minden olyan közérdekű információs tevékenységet magában foglal, amelyet távmunkában lehet végezni. Itt elsősorban a távmunka “közhasznúsága” az újdonság. Állami, önkormányzati közfeladatokon kívül minden – például civil – távmunkában végezhető közérdekű tevékenység szóba jöhet: adatgyűjtés, tanácsadás, közvetítés. A mi szempontunkból minden olyan távmunka ide sorolható, amelyeket a munkaügyi központok a közhasznú munkaforrásokból támogathatónak ítélnek meg. Ennek kritériuma az, hogy állami, önkormányzati kötelező vagy vállalt közfeladat megoldását szolgálja a tevékenység.
Technikai feltételek
A távmunkára való átállást csak azon szervezeteknél érdemes elkezdeni, ahol a munkahelyi kultúrának már részévé vált a korszerű kommunikáció-technológia alkalmazása; az e-mailt, az internetet a dolgozók nagy része és a vezetés is rendszeresen használja. Sokat lendíthet a sikeren egy vállalati intranet megléte, melyen keresztül egy helyileg távol kerülő dolgozó is részese maradhat a vállalat belső információs vérkeringésének.
A tényleges technikai igények mindenkor a megoldandó munkafeladathoz kell, hogy illeszkedjenek. Nem lehet általánosítható technikai vagy technológiai feltételekről beszélni.
Az otthon végzett távmunkához – a rendelkezésre álló lehetőségek és anyagiak függvényében – az alábbiak figyelembe vétele célszerű (de semmi esetre sem kötelező): a személyi számítógép legyen kellően gyors, korszerű, viszonylag nagy memória kapacitású, legyen alkalmas az internetezésre és rendelkezzen korszerű (jogtiszta) programokkal, szoftverekkel. A hagyományos perifériák mellett a faxmodem és a telefonvonal (analóg vagy ISDN vonal) biztosítsa a kellő adatátviteli sebességet. Az e-mail cím mellett nem árt, ha üzenetrögzítővel is rendelkezünk. Otthoni irodánkat lézernyomtató, szkenner, fénymásoló, CD-ROM, digitális fényképezőgép, tartalék winchester, célszoftverek (korszerű vírusvédő programok), és ergonómiailag gondosan megtervezett irodabútorok tehetik kényelmesebbé és versenyképesebbé. Látni kell viszont azt, hogy e nagyobb értékű eszközöket akkor érdemes beszerezni, ha erre ténylegesen van mód és igény. A nemzetközi irodalomban elterjedt SOHO (Small Office Home Office – azaz “kis iroda, otthoni iroda”) kategóriának való megfelelés elsősorban az egyéni lehetőségek függvénye.
Kik lehetnek a távmunka végzés potenciális munkavállalói?
Miért hasznos a vállalatnak a számítógépes távmunkában való foglalkoztatás?
Az imént felsorolt előnyök mellett komoly nehézség viszont a távmunka tervezése, szervezése, ellenőrzése.
Nagy gonddal kell kiválasztani azokat a munkafolyamatokat, amelyeket érdemes otthon végeztetni. Az addiginál is pontosabban kell a feladatköröket, követelményeket meghatározni.
Az erre vállalkozó dolgozókat alaposan meg kell válogatni: nem elég, ha valaki maga jelentkezik az otthoni munkára, mert így megszabadul a közlekedés fáradalmaitól, olcsóbban kosztol, stb. Hamar kudarcot váll, ha nem elég önálló, ha nem tudja beosztani az idejét, megtervezni a munkáját.
A munka ellenőrzését biztosabb alapokra kell helyezni. Igazi ellenőrzés nem pótolható többé azzal, hogy a főnök gyakran megnézi, helyén van-e a dolgozó, mit csinál. Tisztában kell lennie azzal, hogy mennyi idő alatt mekkora és milyen minőségű teljesítményt kívánhat tőle.
Arról is gondoskodni kell, hogy az otthoni dolgozó ne szakadjon ki a munkahely információ-áramköréből, érzelmi kapcsolatrendszeréből. Jelenhessen meg a munkaértekezleten, kapja meg a belső körözvényeket.
Külön gondot jelentenek azok, akik új alkalmazottként mindjárt otthon kezdenek dolgozni, mert “online” nem lehet őket beavatni a vállalat hagyományaiba, a közös munka szellemébe.
Biztonsági problémák is felmerülnek. A vállalat felelős az épületben található berendezések biztonságáért – azt viszont előre tisztázni kell, ki a felelős azért, ha az otthonra kiadott gép elromlik, vagy ellopják.
Az adatvédelem is kényes kérdés, hiszen bizonytalan tényező, hogy illetéktelenek is hozzáférhetnek a cég adatbázisához. (Az ügyfelek is tiltakozhatnak emiatt!)
Külön érdekessége ennek a munkaformának, hogy a munkáltató a munkavállalója fűtési és áramköltségéhez is általában hozzájárul.
A távmunka társadalmi szintű előnye, hogy elterjedése kis társadalmi ráfordítással csökkenti a munkanélküliséget, hozzájárul a munkaerőpiac korszerűsítéséhez, a munkaerő egy részének átképzéséhez, a modernizációhoz, az új munkakultúra kialakulásához. A távmunka döntően befolyásolja a hagyományos munkahelyek decentralizálását.
A kisebb vállalati központok és a kevesebb közlekedés révén számottevően csökkenti a környezetszennyezést.
A túlterhelt közlekedést javítja.
Könnyen összehangolható a nyitott szakképzéssel, a távoktatással (lásd Gábor Dénes Főiskola tapasztalatai) és távtanulással, a távkereskedelemmel, a telemedicinával, az elektronikus ügyintézéssel. Ösztönzi a munkaerő átképzését és továbbképzését, fejleszti a humán tőkét.
Javítja a hátrányos helyzetű térségek és rétegek munkához jutási esélyét. Ezzel növeli a gazdaságilag passzív körzetek népességmegtartó erejét. Elősegíti a különböző régiók foglalkoztatási és jövedelmi különbségeinek csökkenését. (lásd Széchenyi terv)
Hozzájárul a korszerű technológiák és szolgáltatások elterjedéséhez, valamint az informatikai kultúra kialakításához.
Javítható az irodakapacitás kihasználtsága, a munkavállalók ergonómiai feltételei, optimalizálható a megfelelő szaktudás igénybevétele.
A kiváló minőségű termékeket és szolgáltatásokat, a fejlett nyugati országokhoz képest kedvezőbb árú munkaerőt kínáló vállalatok bekapcsolódhatnak a nemzetközi távmunkába. A globális munkaerőpiac előnyeit ésszerűen kihasználó vállalatok megerősödhetnek.
A távmunka alkalmazásával csökken az üzemanyag- és energiafelhasználás. Az otthoni munkahelyeken a dolgozók takarékosabban bánnak az energiával, mint a központi irodákban.
Első hallásra talán bizarrnak tűnhet az ötlet, hogy a távmunkát a börtönökben is alkalmazzák a rabok körében, mégis van, ahol ez már meg is valósult. A büntetés-végrehajtási intézetek számára mindig is problémát jelentett a rabok foglalkoztatása, hiszen a rabok mozgatása a munkahelyekre veszélyes lehet. Egy manchesteri üzleti tanácsadó, Bill Murray ötlete alapján valósult meg az első ilyen kísérlet. 10 rabnő a saját cellájában, oda telepített számítógépeken dolgozhatott. “A programban résztvevő nők társadalomba való visszailleszkedési esélyei jelentős mértékben javulnak, sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy szabadulásukat követően visszaesők lesznek” – állítják a program támogatói. Mindenképpen megjegyezendő, hogy a magyarországi kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Szociális szempontból azonban veszélyeket is rejthet magában a távmunka. Ürügy lehet például, hogy csökkentsék az óvodák, napközis gyermekintézmények számát.
A távmunkát arra is felhasználhatják a vállalatok, hogy munkajogilag bedolgozóvá minősítsék ezeket az alkalmazottakat, vagyis növeljék az olyan dolgozók számát, akik egyrészt nem részesülnek alapbéren felüli juttatásokban (fizetéses szabadság, különféle biztosítások), másrészt nem vehetnek részt a vállalati közéletben. A szakszervezetek éppen ezért sok helyütt tiltakoznak a bedolgozási rendszer ellen.
A távmunka megkönnyíti új munkahelyek létesítését. Azonban megkönnyíti a munka exportját is. Már tíz évvel ezelőtt is 40 amerikai cég tartott fenn külföldön adatbeviteli alvállalatokat, alacsonyabb bérű helyi dolgozókkal.
Előnye lehetne a távmunka terjedésének, hogy csökkenne a közlekedési utak terhelése, a tömegközlekedési eszközök zsúfoltsága. Kevesebb új parkolóhelyre volna szükség, s ezekből máris következik, hogy a levegő szennyezettsége is csökkenne.
A közlekedés ilyetén javulása egy bizonyos határon túl még a településszerkezetet is megváltoztathatja. Az áruházak, éttermek többnyire a belvárosban tömörülnek, hiszen napközben ott tartózkodnak az emberek, csak este térnek haza otthonukba. Ha nő a távmunkások számának aránya, akkor az irodaházak építése is feleslegessé válhat, illetve a szolgáltatóipar is kitelepül a zöldövezetbe, a lakókörzetekbe, így csökken a belvárosban a zsúfoltság.
A szociálpolitika szempontjából hátrányos, hogy a távmunkás által bemutatott hátrányokat segítenie kell kompenzálni, valamint fokozott képviseletüket fel kell vállalnia, mivel a kezdeti szakaszban a kevés távmunkás érdekeit nem nagyon képviseli senki, míg a másik oldalról nagyon kiszolgáltatottakká válhatnak.
Az otthoni munka lehetősége egyszerűen előfeltétele a munkavállalásnak bizonyos csoportok számára (mozgássérültek, kisgyermekes anyák, elvált szülők, stb.), mégis, a British Telecom felmérése alapján a “telemunkások” jellegzetes típusai a következők: a vezető beosztású szakember, aki munkájában eddig is gyakran vette igénybe a posta szolgáltatásait; a kereskedelmi, üzleti tevékenységet folytató üzletember, aki szívesen él a telekommunikáció korszerű lehetőségeivel.
Az adatok szerint az átlagos európai távmunkás 40 év körüli, magasan képzett, felelős beosztásban dolgozó férfi. A felmérés ellent mond az általános felfogásnak, miszerint a távmunka elsősorban a nők számára megoldás: a háztartás és a gyerekek nevelése remekül összeegyeztethető az otthoni munkával. A sztereotípia megdőlt, a felmérés szerint a távmunkásoknak csak 20%-a nő. Az iskolai végzettséget vizsgálva egy másik tévhit oszlott szét: a tipikus távmunkás nem otthon pötyögő szorgalmas adatrögzítő, szövegszerkesztő, ellenkezőleg, többségében felsőfokú végzettséggel rendelkező, vezető beosztásban dolgozó menedzser, szakember. Az életkor tekintetében nagy a szóródás: a távmunkás-populáció Skandináviában a legidősebb, Dániában a legfiatalabb.
Mindenkinek nagy előny, hogy megszabadulhat a csúcsidőben való közlekedés terheitől, s rengeteg időt és pénzt takarít meg. A közlekedésen megtakarított időből meghosszabbíthatja munkaidejét, amit egyébként maga is oszt be. Így termelékenyebb a munkája, főként, ha rutinmunkát végez. A kreatív munkát viszont már nehezíti a kollégákkal való eszmecsere hiánya.
A család is hasznát láthatja ennek a munkavállalási formának. A gyerekek nem üres lakásba jönnek haza az iskolából, nem hulla fáradtan állítanak be este a szüleik. A tizenéveseket már érdekelheti a szüleik munkája, amelybe így bepillantást is nyerhetnek.
Az elektronikus munkabörze révén javul a munkához jutás esélye. A munkavállaló elegendő munkakínálat esetén válogathat a felkínált munkákból. Szabadon kiválaszthatja a számára legszimpatikusabb munkaadót anélkül, hogy azzal közvetlenül, személyesen találkozna. Egyidejűleg több munkaadónak többféle munkát végezhet, sőt távoli cégeknek is vállalhat munkát.
Nincsenek életkori kötöttségek, életkori korlátok. Képzettségének és képességének megfelelő munkát választhat, ha képes az önmenedzselésre és képes önállóan dolgozni.
A munkához jutást kevésbé akadályozzák olyan, a hagyományos munkaerőpiacon sok esetben indokolatlanul előtérbe helyezett szempontok, mint az életkor, vagy a megjelenés.
Az alábbi érvek bizonyítják, hogy a távmunkások egészségesebben és nagyobb biztonságban élnek. Ennek okai:
A napi közlekedés kiiktatásából eredő megtakarítások jelentősek: a bérlet vagy úthasználat, az üzemanyag, a gépkocsi javítási, parkolási költségeinek elmaradása mind csökkentik az egyén kiadásait. Egyénenként változóan, de további megtakarítást jelent az öltözködésre és az étkezésre fordított költség csökkenése.
A mérleg másik oldalán természetesen ott állnak a távmunka végzés költségei: számítógép-fejlesztés, javítás, hálózathasználati díj, telefonszámla, stb. Amennyiben a munkáltató tudatosan alkalmaz távmunkát belátva annak előnyeit a cég oldaláról, hozzájárulhat a távmunkás költségeinek csökkentéséhez.
Az otthon dolgozó ember abszolút kényelmet élvez. Önmaga választhatja meg dolgozóhelyét, irodabútorát, eszközeit. Igénye szerint állítja be a fűtést, világítást, háttérmuzsikát. A dohányzás magánügye, mások füstjét nem kell elviselnie. Megteheti, hogy tetszőleges időpontban sétával, étkezéssel oldja fel a munka feszültségét. A leggondosabban menedzselt vállalati ergonómia sem veheti fel a versenyt az otthoni munka komfortjával.
Ám eddig a dolgozónak menedékhelye volt az otthona, legfeljebb a problémákat vitte haza fejben. Most viszont ott vannak körülötte munkájának tárgyai és eszközei, melyek csábítják, hogy ne hagyja másnapra a tennivalókat, haladjon előbbre a munkával. Tehát könnyen munkamániássá válhat. Érdekesség, hogy a távmunkások átlagosan 10-20%-kal többet dolgoznak, mint a hagyományos módon irodába járó munkatársak.
A munkahelytől való elszakadás nem feltétlen könnyíti meg a távmunkás életét. Ha fennakad valamilyen problémán, nehézkesebb bárkitől is tanácsot kérnie. Munkájának eredményessége, értéke felől is bizonytalanabb, nincsenek ott közvetlen összehasonlítási alapként a kollégák. Sikerélménye csak elvétve adódhat.
A munkahely által nyújtott védelem, kollegiális légkör megszűnése, a kapcsolatok elidegenedése elszigetelődéshez, gyökértelenné váláshoz vezethet. Tanácsos a következő módok valamelyikével távmunka végzés közben emberi kapcsolatokat létesíteni:
Míg a központi munkahelyeken dolgozók munkaidejük alig több mint felét töltik tényleges munkával (a többi kapcsolattartásra, szünetekre és munkahelyen belüli helyváltoztatásra megy el), addig a távmunkások munkaidejük 89%-át fordítják az aktív munkavégzésre.
Amíg a dolgozó naponta bejár a munkahelyére, közvetlen módon kommunikál munkatársaival, főnökével, könnyebben jut személyes jellegű információhoz. A személyes kontaktus alapvető fontosságú a karrier építésében. A távmunka révén a dolgozó kikerül a főnökök látóköréből, kinevezéseknél kevésbé jut neve a vezetők eszébe, csökken az esélye a továbblépésre. Akadnak pozitív példák, amikor a cég bekapcsolja a távmunkást a kommunikációs vérkeringésbe, s az pályázhat a meghirdetett pozícióra. Ám nagy általánosságban elmondható, hogy a távmunka nem a karrierépítgetők terepe.
A számítástechnika fejlődésével a jogi szabályozás nem tudott lépést tartani. Számos fontos kérdés szabályozatlan, például a szellemi tulajdon védelme, a nemzetközi munkavállalás, elektronikus úton kötött szerződések.
Az európai országok közül Hollandiában a legmagasabb a távmunkások aránya: a lakosság 18%-a vett részt valamilyen formában ilyen típusú munkavégzésben. Az ETD (European Telework Development) adatai szerint 7 millió távmunkás dolgozik Európában. Ez lemaradást mutat az USA-hoz képest, ahol számuk 15 millió fölött van, azonban a növekedés ütemét tekintve sikerült megelőzni Amerikát. Egyes EU országokban jelentős mértékben (13-160%) nőtt a távmunkában dolgozók aránya. Az átlagos növekedési ráta 44%-os volt, ami 2%-kal magasabb az amerikai indexnél. Elmondható, hogy a távmunka Európában is kezd tömeges méreteket ölteni: egymilliót meghaladó a távmunkában dolgozók száma Németországban, Nagy-Britanniában és Hollandiában. A távmunkások összes dolgozókhoz viszonyított számát tekintve az élen járók: Hollandia, Dánia, Svédország, Finnország. Az európai átlag 4,5%, szemben az amerikai 12,9%-os penetrációval.
Jelenlegi adatok szerint az európai dolgozók 45%-a használ a munkája során számítógépet, ez az arány a szellemi dolgozók körében eléri a 74%-ot. A dolgozók mintegy 20%-a otthoni PC-jén is dolgozik, bár 10 alkalmazottból csak egy fér hozzá otthonról a vállalati intranet hálózathoz – állapítja meg az EU Információs Társadalom Főbizottságának jelentése.
A klasszikusnak nevezett alkalmazotti távmunka rendkívüli elterjedtsége Dániában a munkaadók és munkavállalók képviselői, valamint a szakszervezetek között folytatott párbeszéd eredményeképpen létrejött keret-megállapodásokkal magyarázható. A hosszú egyeztető folyamat során kialakult keret-megállapodás nagyban megkönnyíti a távmunka alkalmazásának mindkét fél számára megnyugtató szabályozását. Hasonló megállapodások születtek más európai országokban is (pl. Svédországban, Írországban), illetve folyamatban van EU szinten az erre vonatkozó irányelveinek kidolgozása.
A keret-megállapodások megkötéséhez a bizottság alapelvként javasolja a munkavállaló önkéntes részvételének biztosítását, visszatérési lehetőséget a hagyományos “benti” munkavégzéshez, az alkalmazotti státusz fenntartását, a telephelyen dolgozókkal azonos bánásmódot, az információval való ellátás szükségességét, a költségek fedezését, továbbképzés biztosítását, szükséges egészség- és munkavédelmi intézkedéseket, a munkaidő tiszteletben tartását, a privát élet és a személyes adatok megőrzését, kollégákkal való folyamatos kapcsolattartást, valamint a kollektív jogok és egyenlő lehetőségek biztosítását.
Az egyik legérdekesebb a finn távmunka fejlesztési program, amelyet 1995. márciusában fogadtak el. A vidéki térség fejlesztésével foglakozó tanácsadó bizottság távmunka témacsoportja országos programot dolgozott ki a távmunka-lehetőségek kialakítására és e foglakozási forma támogatására.
A programmal úgy kívánják irányítani az új munkakultúra meghonosítását és a vállalatok hálózatépítési törekvéseit, hogy a lakosságnak megfelelő tevékenységi és oktatási lehetőséget nyújtanak úgy, hogy ezáltal az ország egész területe lakható maradjon. A finnek egyébként 1997-ben távmunka útmutatót készítettek a munkáltatók számára.
Hollandiában 1996. májusban indult el Nederlands Telewerk Forum (Holland Távmunka Fórum). A fórum oly módon segíti a távmunka hollandiai elterjedését, hogy a kormány illetékesei, valamint a munkaadók és a munkavállalók elé tárja ennek a foglalkoztatási formának az előnyeit.
A programnak négy fő feladata van: informálás, adatbank és bemutató, kutatás, kijárás és konzultáció.
A holland példánál érdekesebb a német távmunka kezdeményezés, amelyet 1996-tól kezdtek el bevezetni. Ez a program egyébként az Info 2000 – Németország útja az információs társadalom felé c. akcióterv része. Ez a távmunka kezdeményezés a következő akcióterveket foglalja össze: tájékoztatási és motiválási kampány beindítása, a jogi bizonytalanságok felszámolása, felhasználó és alkalmazás-orientált díjazás kialakítása, az adózási feltételek javítása, távmunka projektek támogatása a regionális politika keretei között, a kísérleti projektekből leszűrt távmunka tapasztalok intenzívebb átadása, kísérleti távmunka programok indítása a szövetségi szintű közigazgatásban, az információs rendszerek biztonságának garantálása, a témához kapcsolódó szabványok összegyűjtése, külső tanácsadó testület felállítása, a távmunka európai és globális vonatkozásainak számbavétele, és végül a megtett intézkedések folyamatos értékelése. Egyébként Kölnben 1997. márciusában külön program indult a kis- és középvállalatok távmunka támogatására.
A felsorolt példák egyértelműen mutatják, hogy az Európai Unió és tagállamai a Bangemann-jelentés elfogadásától kezdődően intenzíven láttak neki a távmunka fejlesztési projektek kidolgozásának és a pilot projektek elindításának.
A távmunka gyors terjedése 1998-1999 során az alábbi tényezőknek volt köszönhető:
Gátoló tényezők:
Az európai és amerikai adatok közötti nagy eltérésre éppen Európa konzervativizmusa a magyarázat. Az amerikai munkaerő sokkal innovatívabb, gyorsan alkalmazkodik a változásokhoz, mobilabb az európainál. Az amerikaiak 25%-a kész arra, hogy egy másik államba költözzön, ha történetesen ott kap állást, míg az európai lakosok csupán 3%-a vállalná ezt adott esetben.
A skandináv országok a távmunka adaptációját tekintve az élvonalban vannak. Eddig az északi országok kisebb népsűrűségével magyarázták a távmunka gyorsabb fejlődését: a nagy távolságok miatt az elszigetelt kis települések lakosai számára a legjobb megoldás a távmunka alternatívája. Ezzel szemben Hollandia, a távmunka éllovasa Európa legsűrűbben lakott országa. Tehát nem csupán gazdasági és demográfiai adatok befolyásolják a távmunka elfogadását, hanem bizonyos kulturális különbözőségek is.
Az európai távmunka hálózat információbázisa az Europen Telework Online – ETO (www.eto.org.uk). A webhelyet látogatók fogalmat alkothatnak az európai távmunka helyzetéről, az egyes országokban zajló eseményekről, táv-kereskedelemről, táv-együttműködésről, virtuális szervezetekről, teleházakról és az ezen témákhoz kapcsolódó publikációkról.
A www.eto.org.uk/events címen az eseménynaptárt rendszeresen frissítik. Ugyanitt olvashatók az események, konferenciák beszámolói is.
Magyarország 24. országként lépett be az ETO hálózatba. A kikötő címlapjáról kiindulva, az országonkénti információkat lekérve eljuthatunk a 24 tagország legfontosabb távmunka híreket és kapcsolatokat tartalmazó oldalára, Magyarország esetében két nyelven, tehát az angol mellett magyarul is találhatunk friss információkat.
Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy az európai információs társadalom programban a távmunka elterjesztése az egyik legfontosabb feladat. Nálunk illik szkeptikusnak mutatkozni és azt hangoztatni, hogy se az információs társadalom, se ennek részeként a távmunka program rövid időn belül nem hoz áttörést, sőt az egyik legnehezebb lecke a távmunka bevezetése, elfogadtatása és széles körű használata. Aki csak egy kicsit is ismeri az Európai Unió államaiban folyó fejlesztéseket, a távmunka elterjesztését segítő projekteket, annak legalább részben fel kell adnia szkeptikus szemléletét. Nekem az a meggyőződésem, hogy a 21. század első évtizedének végére Európában széles körben végeznek távmunkát a munkavállalók. Onnan nézve már másodlagos lesz, hogy az áttörés az évtized elején vagy közepén történt meg.
A magyarországi távmunka helyzetét a következő megállapításokkal jellemezhetjük:
Mindezek alapján a következő problémákat és konfliktusokat érdemes összegzésül megfogalmazni:
A csak részben megszületett magyar új gazdaságban a távmunka még nem elterjedt munkavégzési mód, már csak azért sem, mert a távmunkában kiadott és elvégzett munkák minősége és bére meglehetősen alacsony színvonalú.
Sarkosan azt fogalmazhatjuk meg, hogy a remélt táv-tudásmunka végzés csak a tudástársadalom korszakában lehet tömeges, és az egyén számára magasabb jövedelmet garantáló tevékenység.
A távmunka tehát egyelőre se a munkaminőség, se a munkateljesítmény növelésével nem jár. Ezzel együtt már most kimondható, hogy munkavállalói oldalról igen jelentős igény lenne a távmunka végzésre, mert ez a munkavállalók életvitelének és életminőségének javulását hozná, még akkor is, ha a távmunka végzés miatt kénytelenek elsajátítani az elektronikus munkavégzést.
A jelen még nem a távmunka időszaka, de ezt oktalanság is lenne elvárni, ugyanakkor Magyarországon öt éven belül a távmunka elterjedhet, mert ehhez komoly munkaadói és munkavállalói érdekek fűződnek.
Gondoljuk végig a különböző megvalósulási alternatívákat!
Magyarország a fejlett világhoz képest hol lassan, hol gyorsan alámerül. A jövő jelentheti azt is, hogy Magyarország esélyei lecsökkenek. Ebben az esetben a tudásalapú világgazdaság peremén vagyunk és így a magyar gazdaság sem képes a posztszocialista és a klasszikus kapitalista korszakból továbblépni. Távmunka természetesen lehetséges a hagyományos nemzeti vagy kapitalista gazdaságban, ahol a technológia fejlődése korlátozottan lehetővé teszi az elektronikus munkavégzést, de a távmunka természetesen másodlagos kérdés.
A 90-es évek közepe a globális információs társadalom küszöbére vitte el Magyarországot, ami a mi szempontunkból azzal volt egyenlő, hogy a távmunka problematika egyáltalán szóba kerülhetett. Ha Magyarország a következő két évtizedben nem képes gyorsabb ütemű fejlődést elérni, mint amit a fejlett világ átlaga produkál, a távmunka terjedése és színvonalának növelése akkor sem akadályozódik meg. Ebben az esetben azonban aligha remélhető, hogy a négy – négy és fél millió munkavállaló 3-5%-ánál nagyobb része folytat majd távmunkát. Ebben a korszakban még mindig csak a távmunka végzés módja változik tömegesen.
Az ezredforduló utáni évtized már egyértelműen az információs társadalom korszaka, és ennek sikeres megvalósulása a 10-es, 20-as években a tudástársadalom forgatókönyv valóra váltását hozhatja. Akár az információs társadalom, akár a tudástársadalom korszaka van, a magyar tudásalapú gazdaság és társadalom széles körben kiépül, sőt a 10-es, 20-as években Magyarország a fejlett világ egyik meghatározó tudásközpontja lehet, különösen, ha a népesség csökkenése és a népesség öregedése nem folytatódik a mai ütemben. Az információs társadalomban a munkavállalóknak akár 10-20%-a is távmunka végző lehet, a tudástársadalom időszakában pedig a munkavállalók 30-40%-a tudásmunkát végezhet, és ennek az utóbbi 30-40%-nak – noha ez nehezen megbecsülhető – akár 50%-a táv-tudásmunkát végző lehet. Ebben az alternatívában a távmunka tehát széles körben elterjed és mindenekelőtt magas minőségű, kreatív munkatevékenységet követel.
A 21. század közepét jelentő egységteremtő korszak részletei ma még nem körülírhatóak. Ennek ellenére ez az alternatíva azt hozhatja magával, hogy a magas szintű tudásalapú társadalomban nem csak elkezdődik, hanem be is fejeződik a személyes és társadalmi tudat fejlesztése, ami elvileg azzal lehet azonos, hogy a társadalom tagjainak nagy többsége képes lesz a magas színvonalú szellemi tevékenységre, és ennek a szellemi tevékenységnek szerves tartalma és formája az általánossá váló távmunka, avagy táv-tudásmunka. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, de nem kizárt, hogy 50 éven belül a távmunka ugyanolyan természetes munka lesz, mint 500 évvel ezelőtt a földművelés, vagy mint az elmúlt 200 évben az ipari munka volt.
Az előbbi alternatívák világossá tették, hogy a munka jellegének és a munka végzésének tartalmi és módbeli változásai alapvetően összefüggnek a földi civilizáció, avagy a globális világ általános jövővariációival. A magam részéről azt tartom reálisnak, hogy kisebb-nagyobb zökkenőkkel és visszaesésekkel Magyarország a 10-es években belép a tudástársadalmak korszakába, független attól, hogy ezt a korszakot így, vagy másképpen fogják nevezni. Ha valóban ez az alap forgatókönyv, akkor a távmunka és ezzel párhuzamosan a tudásmunka széles körben bevezetett és elfogadott életforma lesz. Innen nézve másodlagos, hogy a gyors tempójú technológiai fejlődés a következő években mikor és mennyire teszi könnyebbé a távmunka végzést, és az sem jelentős probléma, hogy a magyar parlament mikor és mennyire jó távmunka törvényt – vagy egy teljesen új típusú munkatörvényt – hoz létre. Ebből a szempontból látszólag az sem perdöntő, hogy a szociális és gazdasági kormányzat mikor és milyen támogatásokat ad a távmunka végzés bevezetése érdekében, noha most azt kell mondanunk, hogy a következő öt évben a kormányzat szerepvállalása jelentős mértékben gyorsíthatja a munka és a munkaellátás modernizációját. Az aktuális kulcs a gazdaság stratégiája és kreativitásképességének növekedése. Azt gondolom, hogy 5-10 éves távlatban a magyar tudásalapú és csak részben tudástevékenységet folytató gazdaság a saját önérdeke miatt is kikényszeríti a távmunka elterjedését.