Egy reprezentatív ITá-költség, illetve az információgazdaság alaptermékei alaptörvényének érvényesítése mint az ITá-paradigmák jellemző eseménye, ez a reprográfiai díj bevezetése (ami egyelőre a szkennerekre, nyomtatókra, CD-írókra, faxokra s a vonatkozó szolgáltatásokra nem vonatkozik). A másológépek gyártóira, forgalmazóira és felhasználóira vonatkozó járulék a teljesítményektől függően 2,7 ezertől 72 ezer forintig terjedő reprográfiai díj megfizetése (az irodákban használt, percenként 15-20 lapos teljesítményű gépek általában 18 ezer forintos áremelést jelentenek, a könyvtári gépek után havi 3,2 ezer forintos díjat fizetnek).1
Az országos képzési jegyzék (nómenklatúra) átalakulása kicsit váratott magára (bár a nemzeti szakképzési intézet ezt vitatja), amennyiben már 10 éve zajlanak jelentős változások. A rövidesen kiadandó új képzési jegyzék (OKJ) már 150 szakmával lesz kevesebb (934-ről 787-re csökkenti a szakmák számát), és vagy 60 új szakmával több. Az EU-kompatibilis 2001-es OKJ 21 szakmacsoportot különít el. Az információs foglalkozások száma olyan szaporodásban van, hogy legkevesebb 30-féle foglalkozással jelenik meg az új munkakultúrában.2
Információpolitikai esemény a jogi és adminisztratív szabályozás terén gyengélkedő magyarországi ITá-ban, hogy az elektronikus aláírással kapcsolatos törvény elfogadása előtt irracionális gazdasági és politikai befolyásgyakorlás érvényesül, amiben nem maga a befolyásszervezés kísérlete, hanem annak tartalma veszélyes. Az állami közhitelességi funkció gyakorlásának kisajátítási kísérletei nem szolgálják a gazdasági aktorok érdekeit sem, mert a webaudithoz hasonló helyzet állhat elő (amikor közületi etalon híján a három piaci szereplő nem ismeri el egymás mérését hitelesnek). Aktuálisan kormánypárti képviselők lobbiznak, hogy a kancelláriaminiszter jelölje az aláírás-hitelesítőket, mások a Magyar Posta kompetenciájába utalnák a közületi szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalom közhitelességi jogosítványát. A vonatkozó eseményekkel kapcsolatos tájékoztatás is szűkítés, amikor az EU-előírásokra hivatkoznak a vonatkozó intézményrendszer ismerete nélkül.3
A magyar ITá társadalomképe újabb adalékokkal gazdagodik a GfK aktuális felmérésével, amely szerint 2000-ben már 1,2 millió magyar fér hozzá az internethez, a 15 életév feletti lakosság 14%-a (+5%), mintegy 800 ezren használják rendszeresen, a használati gyakoriság és időtartam is növekedik, ami a magyar adottságokhoz képest kiemelkedő dinamikát jelez. A médiafogyasztás körül némi zavar tapasztalható, miután reprezentatív statisztikai merítésű adatok nem állnak rendelkezésre. A piackutatók médiakutatásai szerint minden médium esetében csökkenés megy végbe.4
A makroösszefüggések a kultúragazdaságtanban (javak, intézmények, piac, művészek és sztárok): szerkezet, szabályozás (a magyar kultúragazdaság makrojellemzői három szféra a művészetek világában, állami tulajdon és privatizáció a kultúrában: a nemzetközi kultúrapiac). Egyes kulturális ágazatok sajátos közgazdasági problémái (színház, zene, média): interdiszciplináris megközelítések (pszichológiai, gazdasági-motivációs, kultúratudományi, művelődésgazdasági megközelítések): nemzetközi áttekintés.5
Az e-voks az ITá-val kapcsolatos véleményeket kutatta, s a tájékoztató jelleggel minősíthető felmérés szerint az állami és kormányzati szerepvállalást a jogi-adminisztratív szabályozás megoldásában, illetve a háztartások internet eléréshez juttatásában elengedhetetlennek tartják. Az átlagos tarifa maximum 7.200 HUF lett (telefon + teljes körű internet-elérés), de a válaszadók fele 6.000 HUF-ot jelölt meg: vagyis a jelenlegi tarifáknál sokkal alacsonyabban jelenik meg a lakossági ITá-várakozások szerinti elvárható tarifacsökkenés.6
A magyar ITá legbotrányosabb fejleménye az információszabadság-eszmény súlyos megsértése, hogy folyamatosan kényszerhelyzetbe hozzák a háztartásokat a tévécsatornák, műsorok fogadásának befolyásolásával, a technológiai feltételekhez társuló kompetenciák kisajátítása és elmagánosítása révén. Az apropó, hogy különféle szolgáltató cégek rendszeres zavarásokkal késztetik állásfoglalásra a háztartásokat, az előre megfontoltan szétválogatott műsorkínálat-csomagok megvásárlására. A legnyilvánvalóbb kisajátítások illusztrálására tudni való, hogy a német televíziók adáskúpja messze átnyúlik Magyarország felett, s a legtöbb adójuk minden gond nélkül fogható lenne az általános szolgáltatások keretében, ha a szolgáltatásnyújtó a csatornaelosztás révén nem zárná ki ezeket az adókat. Másfelől a kormány ITá-ellenes magatartása vagy érzéketlensége is minősül abban, nem képes rávenni a szolgáltatókat, hogy (a közszolgálati adók, a MTV1, MTV2, DTV mellett) az ismeretterjesztők (Spectrum, Discovery, National Geographic) ingyenesen járuljanak minden csomaghoz az információ közjó jellege nevében.7
A kormánynak szinte semmilyen eszköze sincs a magyar ITá segítésére, de mindenki szívesen belétörli a lábát a kormány információs minisztere és csapata által képviselt politikába. Körülbelül ennyi a summázata a szakmai és laikus morgolódásnak. Minden megszólaltatott személyiség felveti a központi stratégia hiányát, ám anélkül, hogy a stratégia három alapvető feltételének teljesülése is szóba kerülne: úgymint a szakmai reprezentativitás (a legszélesebb körű szakmai képviselet bevonása), a konszenzus (a különféle szakértői, tudományos, stb. testületek végső egyetértése) és a források (mobilizálható modernizációs célú források a társadalmi és gazdasági ITá-programok beindítására) teljesülése késik.8
A magyar ITá feltérképezésében érdekes esemény, hogy az alapok nélküli magyar elektronikai ipar számos napi eseménnyel van jelen a gazdasági hírekben. Aktuálisan a pesti székhelyű és három vidéki üzemmel rendelkező Elektronikai és Mechanikai Kft (EMT) igazolja ezt (6 M HUF törzstőkével rendelkező cég tavaly 4,8 Mrd HUF árbevételt ért el): amennyiben elektronikai alkatrészgyártóként gyors váltásokkal sokféle terméket, mint alkatrészt gyárt. Most éppen a Grundig tévékbe komplett elektronikai paneleket készít (miközben éppen felfuttatják DKÁ-i cégek a televízió gyártást): elképesztő fordulatok vannak a magyar gyártói/termelői és fogyasztói elektronikai piacon.9
A forrástájékoztató kereskedelmi kommunikáció (B2B) jelentős eseménye (miközben Magyarországon nyoma sincs a tudatosodásnak) a svájci "sourcingparts.com" nevű vállalkozás online piacterének kiterjesztése Magyarországra, amelyen keresztül a gépipari alkatrészgyártóknál közvetítenek a nyugat-európai cégeknek alvállalkozókat, amennyiben 50-100 nagyvállalat, vállalkozó mintegy 30 ezres beszállítói bázisból válogathat. A megbízók évi 8 ezer eurós regisztrációs díjat fizetnek, az alvállalkozók ingyenesen regisztrálhatnak (de megjelenésük megfelelő elkészítése nem olcsó). A magyar alvállalkozó gépipari alkatrészgyártó cégek beiratkozása a forrástájékoztató adattárba a magyarországi Open Gates Hungary Kft-n keresztül történik.10
A magyarországi informatizáció terjedésének, az információgazdaság növekedésének alapvető (i)politikai gátjai vannak, ami a nemzetközi összehasonlításokban egyértelműen kiderül. Az alapvető távközlési költségek drága volta, illetve az eszközvásárlási adottságok (lakossági vásárlóerő-hiány, kormányzati támogatási részvétel hiánya) gyengesége miatt Magyarország már a posztszocialista országok 15-ös listáján is a 8. helyre esett vissza, mert a többiekkel szemben az informatizáció haladását kizárólag a lakossági magánerős beruházásokra bízta. Ezt a trendet erősíti továbbá, hogy a kínált számítógépes eszközkészségek a magyar vásárlóerőt tekintve kimagaslóan drága kínálatot jelentenek, pl. a kiskereskedelmi forgalomban (!) megjelenő Compaq 350.000 HUF és 400.000 HUF áron kínálja a legolcsóbb komplett eszközkészletét (ennek megfelelően 500 készüléket adtak el tavaly a hipermarketekben)!11
A magyarországi dinamikus információs infrastruktúra hiánya független szakértők körében közismert, most viszont az EIU-Pyramid Research összehasonlító elemzése figyelmezteti Magyarországot, hogy "aktív államra van szükség". A 60 ország "e-érettségét" értékelő tanulmány 30%-ban a hozzáférés lehetőségét, 20%-ban az általános üzleti környezetet, 20%-ban a cégek és a fogyasztók e-vásárlásokra vonatkozó felkészültségét, 15%-ban a jogi környezetet, 10%-ban az e-kert támogató szolgáltatásokat, 5%-ban a szociális-kulturális infrastruktúrát minősítette. Magyarország 28. helye és 5,49 pontja (a lehetséges 10 pontból) arra a minősítésre késztette az EIU-t, hogy "Magyarországon hiányzik az infrastruktúra, ami az internet használatát tömegessé tehetné": kevés a telefonvonal, a PC, a hitelkártya, az Internet-használat költsége az egy főre jutó GDP-hez képest kiugróan magas. Az első 15 hely a minősített ITá-ké, 25-35 között vannak a követők, felzárkózók (5,71-5,00 pont között): minden másként van?!12
Az első alternatív kormányzati információ-akció a linux adaptálásának segítése, amikor a székesfehérvári Contact számítástechnikai kft elnyert 40 M HUF-ot a MeH pályázatán a magyarításra. A Windows és a Microsoft Office találkozása a linuxxal mérföldkő a magyar információs társadalomban, amennyiben ingyenesen a köz rendelkezésére áll, az információszabadság, a vállalkozási szabadság, a program- és munka(üzem)mód-választási szabadság esélyei növekednek. Ezzel Magyarország is a minősített információs társadalmak közé kerülhet.13
Óriási - ellentétes - várakozások vannak a fogyasztók és a szolgáltatók oldalán is: a társadalom (5 fokozatú skálán) 3,36-ra értékeli a magyar távközlési szolgáltatásokat, ami a közepesnél alig valamivel jobb. A piacnyitás mint kommunikációs téma nem izgatta fel a laikus közvéleményt, ami ugyancsak az ellentétes várakozások megalapozója: a megkérdezettek több mint 60%-a azonnal szolgáltatót váltana a nyitás után, s a váltás okaként 88%-ban a magas tarifákat jelölik meg. A vezetékes és a mobil rendszerek közötti átjárás, tarifa- és a szabályozás megoldása, valamint a Matáv monopóliumának leépülése nem a szándékok szerint halad.14
Az OECD hatodik alkalommal elkészített, 1999-2000-es statisztikák alapján készített távközlési országjelentése szerint csak Magyarország és Törökország nem liberalizált a 30 tagországból. A magyar adatok egy lassan romló helyzetet mutatnak a többiek gyors fejlődése miatt: pl. egy domain név fenntartásának ára a tagországokban a 10,99 dolláros dán és a 219,81 dolláros magyar között helyezkedik el. A telefondíjak lakossági piacán is a legmagasabbak között van Magyarország: az 1 főre jutó beruházások terén Magyarország a negyedik legrosszabb. A 100 lakosra jutó Internet előfizetők számát tekintve Magyarország 1,1 értékkel az OECD-országok között az utolsó helyen áll.15
A társadalmi modellezés tárgya, hogy a magyar információs társadalom paradigma az akadémiai és a technológiai lobbi interpretációjában, a mobiltávközlés konjunktúrájának hullámait meglovagolva építkezik, s kerül a tágabb közvélemény elé. A "21. század kommunikációja" című társadalomtudományi kutatás a MTA Filozófiai Kutatóintézete, a Westel és a MUOSZ közös felléptével már produkált egy tanulmánykötetet is "mobil információs társadalom" címmel. Az ITá tudományos megítélését jelzi, hogy nincs definíciós igény, nincs társadalomkritika, a kiszolgáltatottság miatt pedig a technológiai lobbi finanszírozta tanulmányok és események apologetikus műveket produkálnak.16
1mti/nszab'2001.03.27. p.14./ifti
2mti/vg'2001.04.05. p.6./ifti-
3mti/vg'2001.04.12. p.1,13,15./ifti
4mti/nszab'2001.04.13. p.14./mh,p.12./ifti
5Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. szerk.: Daubner, K. et al. Aula'2000, p.376/ifti-
6e-voks/telecomp'2001/7.sz. p.8./ifti
7mti/vg'2001.04.18.p.9./mh,p.12./ifti-
8mti/mh'2001.04.26.p.halló,p.1-12./ifti
9mti/napi'2001.05.02.p.4./ifti
10mti/napi'2001.05.02.p.11./ifti-
11telebit'2001/5.sz., p.1-8./ifti
12mti/vg'2001,05.10.p.1,10./ifti-
13mti/mn'2001,05.19.p.11./nszab,p.11./ifti
14 12.comptech'2001/18.sz. p.9./mti/napi'2001.05.22.p.1,3,4,8./vg,p.15./nszab,p.4./ifti
15 14.mti/napi'2001.05.23.p.18./ifti-
16 3.computertechnika'2001/20.sz. p.5./ifti