Először is tisztázzuk, hogy mit jelent a két alapfogalom, a régió és az információs társadalom, mert csak ezután definiálhatjuk, hogy az ezredfordulón hogyan értelmezzük a tudástársadalmat, a tudásrégiót és ennek egyik központi elemét a tudásparkot.

A feladat így látszólag igen egyszerű és félreérthetetlen: fogalmazzuk meg, hogy mi az aktuális új kor; ha ez az információs társadalom korszaka, akkor nézzük meg, hogy ebben hogyan változik meg a régiók szerepe; ha az új régió nem más, mint a tudásrégió avagy a pentarégió új minősége, akkor nevezzük meg, hogy mi a tudásrégió fejlesztésének programja. Ha ez a tudásrégió stratégia, akkor vázoljuk fel, hogy történetesen Pest megyében mi a tudásrégió program, ha ennek az alternatívának az egyik központi eleme a tudásalapú gazdaság, akkor dolgozzuk ki ennek főbb elemeit, s ha ezek közül az egyik legfontosabb a tudáspark vízió (technológia fejlesztési övezet avagy incopark), akkor ezt a fogalmat részletesen elemezzük.

A régió az európai térszerkezet egyik eleme: a nemzeti és a helyi szint közötti középső szint. Európában ezt a középső szintet három elemre bontják: a nagyrégióra, a régióra és a megyére. Magyarországon központi helyet a megye foglalta el, de a Trianon előtti vármegyéket – mai értelemben – részben akár régióknak is tekinthetjük. A hagyományos régiófelfogás tehát a helyi és az országos szint közötti közvetítő szintet tekinti klasszikus régiónak. A huszadik században regionális politikák hajlamosak voltak arra, hogy a régió szerepét mindenekelőtt abban lássák, hogy a központit akarat végrehajtója.

A régiónak vannak olyan funkciói, amelyek megegyeznek vagy hasonlóak az állammal vagy/és a kistérséggel, sőt a globalizáció egyik eredményeként a helyi szintek felértékelődnek és ezért önmozgásukkal visszahatnak a régiók működésére. Az utolsó húsz évben azonban a régiók már nemcsak egy országon belüli területi egységként kezelhetők, hanem egyrészt a nagyrégiók átléphetik az állam határait, másrészt a kontinentális (európai) térszerkezet is jelentősen átszabja egy–egy régió szerepkörét. Ebből következik, hogy a most létrejött öt magyar régió csak egy globális térszerkezetben értelmezhető.

A globális térszerkezet kiépülése tehát nem más, mint magának a globalizációnak a megvalósulása. Ennek az új világszerkezetnek tehát két nagy eleme van: a globális és lokális világ; valamint a kettő között összekötő-közvetítő szint: az interrégió és a nemzeti/állami szint. Ma már a lokális világhoz tartozik a régió, a megye, a kistérség és a település. Ezért egy-egy régió már nem pusztán az adott országon belüli területi vagy közigazgatási egységként létezik, hanem beintegrálódott a globális térszerkezetbe.

A beintegrálódás egyenlőre azonban nem mindig azt jelenti, hogy például egy-egy magyar régió szervesen beilleszkedett valamelyik európai vagy közép-európai nagyrégióba, mert még gyakran csak arról beszélhetünk, hogy egy-egy régió szigetként vagy sziget-együttesként adaptált vagy önmaga kialakított globális szerepeket. Pest megye egyik új sajátossága, hogy már nem szigetszerű szerveződés, ami nem is lehetne egy nemzetközi nagyváros (Budapest) mellett, sőt most már Budapesttel együtt sem szigetet alkot, hanem az egyik európai (és közép-európai) banánnak vagy hurkának nevezett térszerveződés utolsó déli-délkeleti-eleme.

Ma már tehát bármelyik hazai régió tényleges helyzete csak úgy érthető meg, ha az adott régióban feltárjuk a globális, kontinentális vagy közép-európai funkciókat, s szintén újraértelmezzük a globális térszerkezetben a megváltozott kistérségi és települési funkciókat.

Ezért felfogásom szerint a kistérség vagy a régió fogalma viszont nem értelmezhető úgy, mint húsz vagy ötven évvel ezelőtt. A huszadik században Magyarországon a kistérséget vagy a megyét mindenekelőtt természeti-környezeti és kistáji-kulturális (ezen belül életközösségi, életmódbeli) kategóriaként fogták fel. Közép-Európa keleti felén a kistérségek többségében olyan gyakran változott meg a gazdaság és a gazdaság jellege, hogy egyáltalán nem állíthatjuk azt, hogy a legfontosabb kistérség szervező elv mindig a gazdaság volt. Nincs ez másképpen a hazai régiókban sem. Ettől függetlenül azonban a kistérségek gazdasági (sőt térben szerveződő gazdasági) kistérségként is definiálhatók.

A kistérséggé válásban a döntő elem nem az, hogy a régiók eddig gyakran nem léteztek közigazgatásilag vagy a most tervezett régiók nem eshetnek egybe a régi, történelmi vármegyékkel sem. Ezek a régiók, kistérségek virtuálisan eddig is léteztek, legfeljebb határaik, szerepeik állandóan változtak, ezért most formális megalakulásuk előtt vagy után először is történeti képződményeknek tekinthetők. De a táji, történeti, kulturális térszerkezet változatlanul nem elégséges kistérség- vagy régiószervező háttér. Elég például csak arra gondolni, hogy a magyar településszerkezetet a közlekedés fejlődése (a vasúthálózattól az autópálya hálózatig) újra és újra alapvetően átrendezte.

A most ránk köszöntött információs kor (a globális információs, innovációs, tudásalapú társadalmak korának) globális térszerkezete várhatóan ugyanúgy átszabja a területi-társadalmi egységeket, mint ahogy korábban az ipari forradalom, a vasúthálózat kiépítése vagy a szocializmus hatalmi rendszere tette. Az új régiók egyfelől leírhatók (mediatizált) információs régióként, vagy bonyolultabb, finomabb elemzés keretében olyan összetett régióként, amelyben egyaránt strukturáló tényezők többek között a történelmi-néprajzi, a gazdasági-társadalmi vagy az információs-kommunikációs hagyományok, folyamatok, aktuális változások és az új stratégiai elemek.

Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a régiók eddig is alapvetően öt régiószerveződési folyamat hatására jöttek létre, avagy eddig is pentarégiók voltak, de az elmúlt egy-két évtizedben felgyorsultak azok a folyamatok, amelyekben egyrészt minden régiószerveződési elem tartalma megváltozik, másrészt az ötödik elem (információs-kommunikációs meghatározottság) most központi, minden elemre kisugárzó hatású folyamattá válik.

A magyar településfejlesztésben még nem tartunk ott, hogy széles körben tudatosult volna: a városok, kistérségek, megyék, régiók fejlődése alapvetően az intelligens szerepkörök tudatosításától, adaptációjától függ.

Magyarországon ennek ellenére már ilyen új típusú régiók, megyék, kistérségek jönnek létre. Még akkor is, ha közben a régiók területi és tartalmi határai mozognak vagy éppen mozdulatlanok. Függetlenül attól is, hogy melyik politikai vagy közigazgatási ideológia mit és hogyan feltételez a hazai tér- és településszerkezetről. A magyar regionalisták, a térszerkezet tudományos vizsgálói (Csatári Bálinttól Szoboszlai Zsoltig, Rechnitzer Jánostól Cséfalvay Zoltánig, Miklóssy Endrétől Csefkó Ferencig) már hozzáláttak az új térstruktúrák leírásához, az intelligens programok megfogalmazásához.

Végül: senki sem gondolhatja, hogy például a statisztikai térségek okvetlenül egybeesnek a valóságos, de folyton változó (mobil) régiókkal vagy annak kisebb egységeivel.

A domináns régiószervező rétegek így a következők: nem szorul háttérbe a természeti-környezeti sajátosság, nem iktatható ki a történeti-néprajzi háttér, nem egyedül kulcselem a társadalmi-gazdasági meghatározottság, a tudásalapú korban sem mindenható a kulturális-szimbolikus mező és a virtuális régió alapját jelentő információs-kommunikációs fejlettség sem önmagában döntő elem. Viszont egyik régiószervező komponens sem felejthető el: a magyar regionális gondolkodásban (is) ezért újragondolandó a régió és a kistérség fogalma. Az új típusú téregységeket magasabb szintű pentarégióknak avagy intelligens régióknak nevezem. (Adhatunk más nevet is: tudásrégió, virtuális régió, információs régió, innovációs régió, stb.)

A hazai intelligens régiók politikai-közigazgatási megszervezését-önszerveződését természetesen jelentős mértékben segíti, hogy az Európai Unió évtizedek óta kitartóan hasonló régiókban (nagyrégió, régió, megye) gondolkodik, ami egyúttal azt is kifejezi, hogy a globális térszerkezetben a lokalitás védőfala több szinttel feljebb, a falvak és városok szintje felett értelmezhető. A lokalitás egyik (egyébként: alsó) szintje változatlanul a települések és kistérségek világa, de a globalitással szemben csak közös, magasabb szintű településcsoportok (megyék, régiók) léphetnek fel. Vagyis az összes szintet integráló lokalitás alapvető szerepe a településcsoportok és a régiók összefogása, a globalitással szembeni védőfalként való működtetése. Ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy normális esetben minden területi egységnek elemi feladata kihasználni a globalitás előnyeit.

Talán még az is felvethető, hogy az ezredforduló után valóságos régió és valóságos információs társadalom is csak akkor lehetséges, ha mind a két stratégiai folyamat egymást erősítve valósággá válik a következő század első évtizedeiben. Intelligens régió és információs társadalom - a kettő együtt válhat jövővé. Ez a két dimenzió azonban már potenciálisan jelennek is tekinthető.

Az európai információs társadalom egyszerre jelen és jövő; korszakot jellemző fogalomként még alig használható, mert az információs korszak egyelőre nem választható el az európai ipari-pénzipari társadalomtól, s jövőt felvázoló, megnevező fogalomként pedig csak részben definiálható, mert a pénzipari korszak kötöttségei, determináltságai között kockázatos feladat koncepcionális jövőképet felvázolni. A gondolkodást nehezíti, hogy ez a fogalom sem független tértől és időtől, így Közép-Európából vagy Magyarországról nézve az információs társadalom elsősorban jövőt (sőt sokszor ijesztően gyorsan és ellentmondásosan érkező jövőt) jelent és a racionális fogalomértelmezésben is gyakran domináns szerepet kapnak társadalmi szorongások. Így csak azt mondhatjuk, hogy az információs társadalom kategóriája hívó szó, a minél inkább tudásalapú jövő alapfogalma.

Finn kollégánk, Ari-Veikko Anttiroiko (Tamperei Egyetem) találó magyarázata: Az információs társadalom fogalma a globálisan végbe menő sajátos változásokat tükrözi. Ennek középpontjában a növekvő mennyiségű információáramlás és információcsere, illetve az új digitális média kiterjedt használata áll. Fontos tényezője a fejlődésnek, hogy a globális események és folyamatok nem függnek a régiók befolyásától, sőt ez fordítva igaz, a régiók esélyeit a globális trendek határozzák meg.

A magyar tudományos gondolkodásnak, sőt a közgondolkodásnak most már érdemes történeti folyamatként értelmezi a modernen, a posztmodernen is továbblépő globális és regionális fejlődés újabb állomásait: a kilencvenes éveket jellemző információs társadalom korszakát és már azon is túlhaladó tudástársadalom időszakát. Az európai szakirodalomban is egyre változatosabb fogalmakkal írják le a közelmúlt történéseit: információs kor, innovációs társadalom, hálózati társadalom vagy tudástársadalom. Felfogásunk szerint a globális információs (és/vagy kommunikációs) kor első lépcsője az információs társadalom, míg a második lépcsője a tudástársadalom.

A különbségek még sorolhatók, de talán már ennyiből is kiderül, hogy a technológia központú információs társadalom mindenekelőtt a technológiai feltételeit teremti meg a hálózati társadalomnak, míg a tudástársadalom – az interaktív információs-kommunikációs hálózatok jóvoltából – már a tartalomszolgáltatásra koncentrálhat és nyilván majd a további lépcsők teszik lehetővé, hogy a tartalmak elérhetősége és minősége folyamatosan javuljon. Magyarország a fejlett Európához képest különösebben nincs lemaradva, de az egész Európa minimum egy-két évtizedes fejlődési hátrányban van Észak-Amerikával vagy Délkelet-Ázsiával szemben.

Ebben a tanulmányban vezetjük be először a társadalomipar (avagy társadalom “ipar”) fogalmát. Eddig már ismert volt – mondjuk – a tudásipar és a médiaipar kategóriája. A tudástársadalom szükséglete és esélye ugyanis megteremti annak lehetőségét, hogy az eddigi elvetélt – hatalomközpontú avagy hatalomipari alapon szervezett – társadalmi “átalakítások” után a társadalom tudásipari fejlesztése végbe menjen.

Magyarország – mint közepesen fejlett ország – nem tehet egyebet, mint egyszerre építi az információs és tudástársadalmat. Ennek több az előnye, mint a hátránya. Egyszerre fejlesztheti a földi (optikai) és a mobil hálózatokat vagy egyszerre építhet interaktív kábeltelevíziót és rögtön működtethet – például – távoktatási csatornát. Az Európai Unióban hamarább születtek meg a nemzeti információs társadalom programok, mint a regionális projektek, nálunk már vannak regionális információs társadalom fejlesztések és közben fogalmazódnak a kormány információs társadalom akciótervei. Egyszerre figyelhetünk az Európai Bizottság aktuális programjaira és a helyi (magyar) pilot projektek tapasztalataira.

A globális információs- és tudástársadalom stratégiák elvileg három alternatíva megvalósítását kínálják nekünk. 1. A globális információs társadalom (különösen az információs gazdaság) átnyúl az európai unión és a magyar államon is és közvetlenül a hazai gazdasági és a regionális fejlesztési szereplőkkel köt együttműködést. 2. A magyar regionális információs társadalmak átnyúlnak állami/kormányzati tétovaságokon és közvetlenül együttműködnek az európai unió információs társadalom fejlesztési programjaival és azt támogató (vagy ettől függetlenül jelentkező) nemzetközi információs-kommunikáció társaságokkal. 3. Az aktuális magyar kormány (kormányzatok) tudatos jövőépítő szándékkal közvetlenül együttműködnek és állami támogatást nyújtanak a globális/európai és a magyar országos/regionális közös fejlesztésekhez.

A három alternatíva eleve jól konkretizálja a globalizáció és az információs kor új tulajdonságait. Minden hazai szereplő levonhatja a konzekvenciákat és meghozhatja döntéseket.

A gondolatmenetnek ezen a pontján nézzük meg, hogy a Magyarország szempontjából legfontosabb globális mezőben, az Európai Unióban mi az új, egyszerre aktuális és stratégiai program. Az Európai Bizottság új, Romano Prodi vezette kormánya 1999 decemberében hozta nyilvánosságra programtervezetét, amely az eEurope (elektronikus Európa) nevet viseli.

Most tekintsünk el annak vitatásától, hogy az elektronikus, a digitális vagy az információs jelző felel-e meg a leginkább elfogadható kifejezésnek. Nem valószínű, hogy könnyű voksolni egy fogalom mellett, de egyelőre se a politika, se a tudomány nem találta meg a pontos kategóriát Európában. Az eEuropa azonban nem törődik ezzel, hanem új politikai programot ad az Új Gazdaság (New Economy) korszakára. Szintén ne foglalkozzunk azzal, hogy a globális gazdasági stratégia új programneve (Új gazdaság vagy Új gazdasági rendszer) mit mond. Valószínűleg a kifejezés önmagában nem sokat, azon túl, hogy az eddigi globális gazdasággal szemben – részben annak folytatásaként - új fordulatot jelent be.

A tíz pont együtt mutat egy határozott törekvést: Európa nem akar alulmaradni a világversenyben, ezért sarkosan, világosan ismét az európai információs társadalom felépítése mellett dönt. Természetesen jó néhány további európai dokumentumot idézhetnénk, olyat is, amely magasabb színvonalon fogalmazza meg a stratégiát, de az eEurope programtervezet jelentősége éppen az, hogy ez az európai kormány politikai nyilatkozata. (A választott műfajnak éppen előnye az, hogy mediatizálható, nyilvános “kiáltványként” forgalmazható.)

Az eEurope központi üzenete maga a cím: eljött az az időszak, amikor az információs társadalom előnyeit, áldásait ne csak kevesekhez, hanem lehetőleg mindenkihez jutassuk el, méghozzá mindenekelőtt a fiatalokhoz, akik nem kerülhetnek ki úgy az iskolákból, hogy nem rendelkeznek az új digitális kultúrával. Nálunk viszont még sokszor arról folyik a disputa, hogy egyáltalán jó-e, ha Magyarország vagy az új nemzedékek belépnek a digitális korszakba. Az eEurope másik összefoglaló üzenete, hogy a digitális korszak technikailag lehetséges alkalmazásaival törekedjünk az életminőség javítására, kezdve az elektronikus kereskedelemtől az on-line egészségügyig. A program utolsó pontja pedig a demokráciamodell megújítását követeli az on-line kormányzásra való áttéréssel. Nálunk a politikai és a szellemi elit több hangadó csoportja elsősorban a fenntartásait és a félelmeit hangoztatja, miközben a digitális alkalmazások bevezetése, elterjesztése megindult.

A harmadik átfogó üzenet az, hogy az elektronikus Európa (a digitális Európa, az európai információs társadalom) megerősödése érdekében a tudásgazdaság, az információs gazdaság fontosabb alkalmazásait (e-kereskedelem, smart card, stb.) gyorsan és szélesebb körben terjesszük el. Ez a tíz pont tehát még nem a tudástársadalom, inkább “csak” az információs társadalom mellett voksol. Nálunk a tamáskodó hangadó csoportnak ez nyilván “kevés”, holott ennek a programnak a kormányzati megvalósítása is hihetetlen erőfeszítéseket és kormány forráskoncentrációkat követel, ám érdemes azon eltöprengeni, hogy a tudástársadalomhoz csak az információs társadalmon keresztül vezet az út. Fordítva nem.

A kilencvenes évek közepétől az Európai Unió államában közel harminc regionális információs társadalom projekt indult el. (Ezek a RISI és az IRISI programok, amelyeknek közös európai szövetsége is létrejött Brüsszelben ERIS@ néven.) Ismereteim szerint a regionális projektek nem teoretikus igénnyel fogalmazódtak meg, de ezekben a projektekben nemcsak azért integrálódtak a helyi akaratok, mert Brüsszelből jelentős pénzügyi támogatást lehetett kapni. A RISI-projekteket nem központilag hozták létre, nem a kormányok találták ki, hanem mindenhol regionális – önfejlesztő, innovatív – akarat dolgozta ki a stratégiát.

Európában régóta érzékelik az önkormányzatok, hogy a globalitással szemben a lokalitás – vagy annak egyik konkrét megjelenési formájaként: a régió – fejleszthető tudatosan és a sikeresen. Az európai államok régiói így a posztmodern és az információs kor alapegységei: a természeti-környezeti térben szervesen létrejövő gazdasági, társadalmi és szellemi “városállamok”. Ha a magyar régiókat – többoldalú, több szerepkörű – pentarégióként írtuk le, akkor az európai tagállamok régióiról évtizedek óta ezt mondhatjuk.

A globalizáció egyre inkább egységesülő “birodalommá” szervezi a földi civilizációt, amelyben a helyi (falusi, kisvárosi) szinten változatlanul csak korlátozottan befolyásolhatók a döntések. A valóságos beavatkozási szint a régió, avagy az a térszerkezeti elem, ahol a fejlesztések ténylegesen elkezdhetők. Nem véletlen, hogy az információs társadalom fejlesztések koncepciózusan regionális szinten szerveződnek. Minket az se zavarjon, hogy a beavatkozási szint elvei és módszerei még közel sem alakultak ki.

A legsikeresebb regionális információs társadalom projektek Írországban, Finnországban, Svédországban – és többek között – Angliában vannak. Ezek közös tapasztalatát jól összegzi az alábbi táblázat, amely világosan ábrázolja a projekt kulcselemeinek szerkezeti viszonyát is. (Érdemes felfigyelni arra, hogy milyen fontos szerep jut a regionális közigazgatás modernizálásának az információs társadalomba.

A Pest megyei Tudásrégiónak – svéd, osztrák és német RISI-projektek mellett – a legközelebbi kapcsolata a finn tamperei régióval alakult ki. Finnországban az egyik központi térszerkezeti (és persze gazdasági és társadalmi) alapegység a tamperei régió, ahol a kilencvenes évek közepén dolgozták ki a regionális információs társadalom stratégiát. Ez a Paraddis-projekt.

A tamperei régió programját kidolgozó tematikus munkacsoportok úgy szerveződtek meg, hogy egyaránt fejleszthessék az információs-kommunikációs technológiát és a tartalomipart, a kis- és középvállalkozásokat és az önkormányzást, valamint a távoktatást és a távgyógyászatot. Ez a problémafelvetés és fejlesztési logika teljesen megfelel a kilencvenes években elfogadott információs társadalom kezdeményezéseknek. Ez a megközelítés is jelzi, hogy az új európai (intelligens) régiók szintén több funkciósan működnek.

Magyarország és Pest megye számára legalább ennyire érdekes az is, hogy ez a finn RISI-projekt hogyan született meg és a fejlesztést hogyan irányítják? A tudatosságnak ezen a színvonalán már nem meglepetés, hogy nem a régió felső döntési pontjain találták ki a stratégiát, hanem ennek megfogalmazását rábízták a tematikus munkacsoportokra. (Persze az is tagadhatatlan, hogy a munkacsoportok szükségképpen átvették a korszak fejlesztési sablonjait.) Természetesen a munkacsoportok közösen dolgozták ki az akciótervet, amelyet aztán mintegy két évente újragondolnak és továbbfejlesztenek.

A projekt irányítását nem egy csoport végzi, hanem a funkciókat megosztották a projekt iroda, a menedzser csoport és a konzultatív bizottság között. Ez a megosztás lehetővé teszi a folyamatok állandó nyomon követését és a beavatkozások újragondolását (lásd konzultatív bizottság), a projekt megvalósítás konkrét vezérlését és finanszírozását (menedzser csoport) és a menedzselés napi feladataival nem terhelt projektvezetést (projekt iroda).

Ez egy racionális munkamegosztás, ami ugyanakkor – a magyar viszonyokhoz képest – bőségesebb finanszírozást igényel.

De itt kitapintható egy általános paradoxon: a megyei és regionális önkormányzatok szükségképpen viszonylag nagy létszámú apparátussal dolgoznak, de se a szervezetek, se az apparátusok nincsenek felkészítve arra, hogy az új globális világszerkezetben a regionális szintre “lecsorgó” feladatokat ellássák, ráadásul arra sem, hogy a régióval és a tudatos régiófejlesztéssel a globalizáció negatív tendenciáit igyekezzenek mérsékelni. A helyzetet nehezíti, hogy a fejlesztési projektek zömét a regionális-megyei apparátusokon kívül vezérlik, hiszen ezek gyakran nem állami, hanem főként pályázati pénzekből indulnak és működnek. A regionális fejlesztések sikeres irányítása, vezérlése, kontrollja így előbb-utóbb új szervezeti megoldásokat és stratégiákat követelnek majd. Hogy néz majd ki a következő század információs vagy intelligens régióinak tudásmenedzsment-természetű önkormányzása?

Mindenesetre az új típusú (információs, intelligens) régiók most már jellemezhetők. Ahogy az információs és a tudástársadalom között, úgy az információs és a tudásrégió (intelligens régió) között is látunk stratégiai különbséget.

A táblázatból következik, hogy Pest megyében a feladat nem egyszerűen egy információs régió megszervezése, hanem a tudásrégió projekt megvalósításával belépés a legfejlettebb európai tudásrégiók (intelligens régiók) közé. Az információs régióból való eljutás a tudásrégióba: egymás után következő fejlődési lépcső, ahol az első lépcsőfok nem hanyagolható el, sőt a második lépcsőfok is együtt jár jelentős technológiafejlesztéssel, de a program ekkor már elsősorban a tudásbővítésre, tudásszétosztásra koncentrál. Pest megye abban különbözik jelenleg más megyétől, hogy határozottan programjába vette a tudásrégió-minőség elérését.

Pest megye az ország közepe, Budapest nélkül is a központi megye, egyrészt előszobája Budapestnek, másrészt Budapest kimenekülési célterülete. A megye legkülső gyűrűje jórészt perifériás övezet, ugyanakkor a legbelső gyűrűje Magyarország és Közép-Európa tudásközpontja lehet az információs társadalomban. Tűz és víz: egy nemzetközi város árnyékában hallatlanul ellentmondásos megye, de Budapesttel – Közép-Magyarországi régióként – globális jövőközpont vagy legalább is alközpont lehet.

Ez a táblázat akkor igazán elgondolkodtató, ha ellenpontként összefoglaljuk, hogy mi az, amit Pest megye már meghaladott és mi az, amit nem javasoltunk. Ez a megye tehát nem periférikus megye, nem klasszikus ipari körzet, nemcsak regionális jelentőségű központ. Jövőjét nemcsak abban lehet megragadni, hogy ennek a megyének nemzeti funkciói vannak, hanem most már abban is, hogy a következő évtizedekben milyen globális-kontinentális régiófunkciókat vállal fel. Ezek közül mi a tudásközpont szerepet emeltük ki. (Ebben az esetben a technológiai fejlesztési övezet programja a központi gazdaságstratégiai elem lehet.)

De egy megye vagy régió nem építhető fel egyetlen új funkcióra sem, ezért további régiófunkciókat is erősítettünk vagy javasoltunk: kezdve az interregionális idegenforgalmi központtól a kontinentális logisztikai központ szerepig. Ugyanakkor egyelőre irreálisnak tűnt, hogy Pest megyét pénzügyi, netán biogazdasági központnak vagy felsőoktatási régiónak képzeljük el, holott a gödöllői universitás és a piliscsabai katolikus egyetem távlatai beláthatatlanok.

Ha ezt a megyei jövőképet elfogadja a megyei közgyűlés, akkor szükségképpen Pest megye egész stratégiáját erre a programra kell építeni. Ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy az 1999-ben elfogadott megyei területfejlesztési stratégiai program hibás volt, hanem “csak” azt, hogy ez a program még nem vette figyelembe az információs társadalom korszakának és általában a globalizációnak a követelményeit. (Budapest városfejlesztési koncepciójában viszont már megjelent a “tudásbázis” programelem, a technopolisz vízió.)

Függetlenül attól, hogy Pest megye (vagy Pest megye Budapesttel közösen) mikor és milyen mértékben válik európai tudásközponttá és a tudásalapú gazdaság interregionális központjává, Pest megye térszerkezete az elmúlt ötven évben szükségképpen gyorsuló tempóban alakul át. A hatvanas-hetvenes években a Budapest körüli agglomerációs övezet és a megyei kisvárosi gyűrű (többek között Szentendre, Vác, Gödöllő, Monor, Érd, Budakeszi, Pilisvörösvár) egyaránt fejletlen, sőt olykor perifériális térségnek számított. Ebben az időszakban Pest megye egyértelműen Budapest körüli “Szabolcs megye” volt. Nem azért, mert Kelet-Magyarországról sok képzetlen, iskolázatlan család költözött ide, hanem ezért, mert az országos térszerkezetben Pest megye majdnem olyan hátrányos térség volt, mint Szabolcs megye.

A nyolcvanas-kilencvenes években Pest megye új térszerkezetet vett fel.

1. A Budapest közigazgatási határaihoz közel lévő települések zöme (például Fót, Pécel, Gyál, Dunaharaszti, Szigetszentmiklós, Budaörs, Budakalász) a főváros szomszédos kerületeivel majdnem összeépültek és közös övezetet alkotnak. Pest megyében ezt hívjuk - a fenti ábrában - az agglomeráció belső gyűrűjének.

2. A Pest megyei nagyközségi-kisvárosi gyűrű rohamos léptekben fejlődött, a régiek mellett új kisvárosok jöttek létre és ezek ma már az átlagosnál fejlettebb kisvárosi-városi övezetet képeznek. (Ezek közül is kiemelkedik Vác, Gödöllő, Százhalombatta, Érd, Szentendre, s az új egyetemi “város” Piliscsaba.). Az övezet fejlődése akkor is igaz, ha a városi gyűrű nem egy tagja szigetként “emelkedik ki” a környező települések közül. (Az agglomerációs fejlesztési tanács területfejlesztési koncepciója jórészt ezeket a városokat nevezi “köztes” városoknak.)

5. Különösen az autópályák megépítése után Pest megyében egészen különleges szigetek, zárványok, területi “börtönök” jöttek létre. Példa erre Törökbálint, amelyet körbezárt az MO-ás, az M1-es /M7-es, vagy az M5-ös és a 4-es út közé szorult – Gyáltól Ceglédig húzódó – tanyasi vidék, de külön beszélhetünk a Galga-völgyéről és a Zsámbék-Piliscsaba megyeperemről. Törökbálint vagy a Dunakanyar fejlődése még köthető Budapesthez, de a különleges kistérségi “szigetek” többségükben messzebb vannak Budapesttől, mint Budapest a globális szerepektől. (A Tudásrégió-projekt sem tudott egyelőre még mit kezdeni ezekkel a leszakadt kistérségekkel.)

Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy előre jelezzük: Pest megye térszerkezete a következő évtizedben újabb nagy átalakulásokon megy majd át és egyes leszakadt térségek jövője inkább Nógrád, Szolnok, Bács-Kiskun, Fejér, Komárom megyei fejlődési centrumokhoz avagy a Közép-Magyarországon túli városhálózathoz köthető.

Egy távlati jövőkép avagy vízió nem szólhat rövidebb időszakra, mint két-három évtizedre. Pest megye (vagy tágabban: Közép-Magyarország) jövőjére eddig egyetlen átfogó, szakmailag koncepciózus vízió született, amelyet a BAFT (Budapest Agglomerációs Fejlesztési Tanács) készített el 1999-ben. Ebben a területfejlesztési koncepcióban a Budapesti Agglomeráció XXI. századi jövőképe a metropolisz. Ennek lényege, hogy Budapestet és Pest megyét Euro-városállamként képzeli el, amely prosperáló stratégiai döntési központ, információ-irányító centrum, kommunikációs-információs “találkahely”, kulturális “cseretér” és végül kárpát-medencei gazdasági-kulturális központ.

Ez a metropolisz-koncepció – szerintünk – jó nyomon jár, de két lényeges tekintetben átdolgozásra szorul. Az első vitatható eleme, hogy Pest megyét csak köztes övezetnek, kimondatlanul is Budapest külső térségeinek tekinti, amelyek csak a fővároshoz mint nemzetközi városhoz kapcsolódva nyerhetnek fejlődési pozíciókat. Ebben a koncepcióban kifejezetten csak Budapest a központ és Budapesthez képest csak az un. “csapágyvárosok” (Salgótarján, Eger, Szolnok, Kecskemét, Dunaújváros, Tatabánya, Esztergom) jelentik a jelentős fejlődésre számítható városgyűrűt. Így nemcsak Pest megye – a tervezők szerint: agglomerációs - városgyűrűje, hanem az egész Pest megye mint “átugrandó”, mellékközponti térszerkezeti elem szerepel.

A másik korrekcióra szoruló jövőnézet nem kritika, hanem egy végig nem gondolt stratégia meghosszabbítása. A metropolisz-koncepció már felméri a globális – csak gazdasági – tendenciák hatásait, de a jövőkép megreked valahol egy információs-kommunikációs “találkahely” gondolatánál. Miután a metropolisz-stratégia nem ismeri vagy nem dolgozza fel az európai információs társadalom programját, nem is juthat el odáig, hogy Budapest és Pest megye jövőjét az információs kor koordinátái között képzelje el.

A metropolisz jövőképpel részben szemben az európai tudásrégió (szűkebben: tudásközpont) koncepcióját állítjuk. Ezt nem nevezzük “euró-városállamnak”, mert ezt az európai tudásrégiót semmilyen értelemben nem szeretnénk izoláltatni Magyarországon vagy Közép-Európában. (Pest megye vagy Közép-Magyarország tudásrégióként való felfogását is egy tudásország koncepció részeként tervezzük meg.) A metropolisz-jövőképpel azonosan természetesen fontosnak véljük a kárpát-medencei gazdasági és kulturális központ szerepet, de ezzel nem ezt sugalljuk, hogy a Kárpát-medencében nincs vagy nem lehet ugyanilyen súlyú – Bécs-Pozsony-Budapest háromszögön túl is – más gazdasági-kulturális központ.

Alapvetően más rangú funkciót gondolunk Pest megyének. Abból indulunk ki, hogy a fejlettségi fok eltéréstől függetlenül Budapest és Pest megye azonos fontosságú-jelentőségű elem az európai tudásrégióban. Ez nem azt jelzi, hogy csupán Pest megye pártiak vagyunk, de azt sem, hogy Budapest szerepét lebecsülnénk. A kiindulópontot az teszi hitelessé, hogy az információs korban már nem (vagy nem csak) az a döntő, hogy egy városnak, térségnek mennyi a lakosa, s milyen az ipari-szolgáltatási kapacitása. Pest megye azért és úgy válik azonos rangú partnerré Budapest mellett, mert a Tudásrégió projekt révén Magyarország első regionális információs társadalma lesz. Ez ma már nem csak koncepció, hanem olyan stratégiai projekt, amelynek a megvalósítása is megkezdődött.

A Tudásrégió projekt indításáról a szándéknyilatkozatot 1999. májusában írta alá Pest megye és Bács-Kiskun megye közgyűlésének elnöke. A két megye vezetése ambicionálja, hogy az Európai Unión kívül ez legyen az első regionális információs társadalom fejlesztés. Ezt a szándékot támogatja egy-egy finn, svéd, osztrák és német RISI-projekt. A Tudásrégió projektet 1999 nyarán és őszén készítettük elő; messze felülmúlta a várakozásokat, hogy a két megyéből több mint harminc részprojektre érkezett be javaslat. A részprojektek többsége először Pest megyében fogalmazódott meg, de senki nem lepődött meg azon, hogy a leszakadt kistérségekben egyetlen elképzelés sem született.

Már az első pillanatban látszott, hogy Pest megyében azok a települések jeleskednek, amelyek vezetése évek óta kutatja a kitörési pontot vagy amelyekben szellemi erők, értelmiségi akaratok régóta új alternatívákat keresnek. Nem egy esetben a Tudásrégió projekt inspirált és indított el önszerveződési, projekt előkészítési folyamatokat.

Kilenc pont – teljes program. Teljes? Igen: ez stratégiai koncepció. Követi azt az európai felismerést, hogy az információs társadalom program a középponti stratégia, amely teljesen átalakítja a társadalom és gazdaság viszonyait. Kilenc pont – európai minőségű stratégia. Egy ilyen komplex regionális információs társadalom programmal bármelyik fejlett európai társadalom vagy régió is büszkélkedne. Ha ez a Tudásrégió program megvalósulna, Pest (és Bács-Kiskun) megye szükségképpen európai mintává válna.

Ez a Tudásrégió program lényegében megegyezik a finn Paraddis-projekt tartalmával, sőt több területen – például intelligens falvak és városok fejlesztésében – többre is vállalkozik. A magyar szándék érvényesítését nehezíti, hogy szemben a finn vagy más európai RISI-projektekkel mi nem kaptunk másfél-két évet csak arra, hogy a projektet részletesen megtervezzük és kidolgozzuk. A finneknél a tervezési szakaszt jelentős arányban finanszírozta az Európai Bizottság, míg Magyarországon az előkészítés időszakában az érdekelt szakmai, társadalmi és gazdasági szervezetek minden munkát saját költségeik terhére végeztek el.

Nálunk szinte társadalmi mozgalom születik a tudásalapú gazdaság és társadalom születése érdekében. A pillanat rendkívüli és szokatlan: az ezredvégen a két megyében az önkormányzatok vezetői, a szakértői csoportok és a helyi társadalmak reprezentánsai egy időben, hasonló tartalommal voksolnak a belátható jövőre. A paradoxon azért most is észlelhető: senki nem tudhatja pontosan, hogy mit hoz a közeljövő, különösen a távolabb jövő, miközben sokan azt érzik (és nem tudják), hogy a globális vagy európai információs korban Magyarországnak és a magyar régióknak javulnak a felzárkózási esélyei.

Nem tagadható, ha az európai uniós tagság nem lenne ennyire elérhető közelben, ha az unió nem ilyen határozottan fogalmazná meg információs társadalom stratégiáját, nehezebben lehetne az ezredfordulón arra hangolni megyei vezetőket vagy helyi polgármestereket, hogy az általuk vezetett térségeket-társadalmakat a jövő felé fordítsák.

A (kelet) közép-európai nagyrégió egyik jellegzetessége – Francis Fukuyama szavaival -, hogy a család és az állam között gyöngék a közbenső társulások. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy szemben a japán példával vagy a katolikus latin-európai országokkal nálunk gyönge a család is, tehát ebben a nagyrégióban kiemelt feladat az általános létmód csoportorientáltságának növelése. Ezért a Bács-Kiskun és Pest megyei (sőt: kecskeméti) Tudásrégióban nem a hagyományos államorientáltság, hanem a csoportorientáltság erősítése a cél.

A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény 1999. szeptemberi módosítása alapján a Tudásrégió irányítását rövidesen Térségi Fejlesztési Tanács veheti át. Ez sokkal intelligensebb (és intézményesítettebb) megoldás, mintha csak önmagában projekt iroda működne, ugyanakkor a térségi fejlesztési tanács nagyon bürokratikus szabályozása és kötöttsége miatt feltehetően az jobb megoldás lesz, ha a Tudásrégió Projekt Iroda nem közvetlenül a fejlesztési tanács alá tartozik.

Nálunk tehát a funkciókat ugyanúgy megosztják, mint a tamperei régióban, de a fejlesztés menedzselése nem válik annyira önállóvá, mint a finneknél. De nem kizárt, hogy rövid időn belül a projekt iroda tőle félig-meddig független menedzser csoportot hoz majd létre. Az intelligens falvakban és városokban az is természetesnek látszik, hogy saját projektjeik megvalósítása érdekében nemcsak gazdasági konzorciumot, hanem társadalmi egyesületet is alapítanak.

A regionális információs társadalom minden jel szerint új létmód és szintén új gondolkodásmód. Még részben homály fedi, részben kiszámíthatatlan, részben nagyon evidens, hogy milyen lesz az új lét- és gondolkodásmód. A globális tendenciákon és a két megye kreatív tudatosságán múlik, hogy a Tudásrégió Magyarország jövőjének egyik bölcsője lesz vagy ez egy olyan szokatlan fejlesztési stratégia, amely a dolgok és szellemi tartalmak világának csak felszínét fodrozza.

Ez a tét persze inspirál, nem pedig ijeszt minket.

A Tudásrégió projekt egyrészt adaptálja az európai információs társadalom normáit, működési formáit, másrészt szervesen folytatja a magyar kultúra-központú társadalomfejlődés modelljeit, hagyományait. Magyarországon a múlt századi reformkor óta mélyen beívódott a társadalomba, hogy csak az ország életképes, amelyben kiművelt emberfők sokasága van. Ebből a tradícióból nem nehéz eljutni oda, hogy a mostani ezredforduló időszakában globálisan felkínált tudástársadalom alternatívát fogadjuk el és komponáljuk meg a hazai tudástársadalom és tudásrégió koncepciót.

Ennek a tanulmánynak nem feladata, hogy részletesen elemezze a Bács-Kiskun és Pest megyei (valamint kecskeméti) Tudásrégió program elemeit. Először is arra tennénk a hangsúlyt, amire az eEurope teszi, azaz a tudásalapú gazdaság fejlesztésére. Erről azért is nehéz érdemben beszélni, mert ez a gazdaságfelfogás nem csak a hagyományos mezőgazdaságot és ipart, hanem többek között az oktatást, az egészségügyet – sőt a társadalomipart - is szervesen a gazdaság részének tekinti. (Egy későbbi tanulmányban fejtjük ki, hogy az új társadalomiparnak miért alapvető része a regionális fejlesztés, amelyet akár nevezhetünk majd régióiparnak. Magyarországon most éppen annak lehetünk tanúi, hogy a régióipar robbanásszerűen kifejlődik.)

A tudásalapú gazdaság – az OECD dokumentumából származó – megközelítését azért mutatjuk be részletesen, mert az információs társadalom felfogásának kulcskérdése a tudásalapú gazdaság előtérbe állítása, így egy tudásrégió programban is középpontba kell kerülnie a modern tudásgazdaságok fejlesztése és ezzel párhuzamosan a szellemi tőke növelése.

A már bemutatott e-Europe programból idézünk néhány bekezdést, ezzel is igazolva, hogy az Európai Unió mennyire elkötelezte magát a tudásalapú gazdaság (avagy az Új Gazdaság) mellett: “A világgazdaság egy elsősorban ipari társadalomból egy teljesen új helyzet felé tart – az információs társadalom irányába. Gyakran nevezik ezt a most létrejövő dolgot új gazdaságnak.

Ez az új gazdaság óriási növekedési, foglalkoztatási és befogadási potenciállal rendelkezik. Európa mégsem használja ki teljesen a lehetőségeit, mivel nem halad elég gyorsan a digitális korszak felé. Ez a kezdeményezés éppen ezt a folyamatot kívánja felgyorsítani.

Az új gazdaság alapvetően erős dinamikával rendelkezik. A digitális technika egyre olcsóbbá és könnyebbé teszi az információ elérését, tárolását és továbbítását. Már a rendelkezésre álló információ puszta mennyisége is óriási lehetőségeket teremt az új termékeken és szolgáltatásokon keresztüli felhasználáshoz. Az új gazdaság alapját a digitális információ gazdasági és társadalmi értékekké való alakítása képezi, új iparágakat hozva létre, megváltoztatva a régi iparágakat, és alapvetően befolyásolva az emberek életét.

A vállalatok minden ágazatban kezdenek átállni az e-businessre, s ehhez az egész gazdaság átalakítására szükség van. Számos ágazatban (pl. a légi közlekedés, könyvkiadás, tőzsde, távközlés, számítástechnika) pár éve még nem létező üzleti szereplők váltak piacvezetőkké. Növekedésük kulcsa az Internet használatában rejlik, amely segítségükre volt a termelékenység növelésében és a hálózatuk kiszélesítésében. Minden vállalatnak, legyen az kicsi vagy nagy, reagálnia kell a piac átalakulására.”

Azt a kérdést fel se kell tennünk, hogy miért ne tudná Magyarország is megtenni azt a lépést, amellyel szintén dinamikusan válaszol az új tudásalapú gazdaság kihívásaira?

Mindenesetre a Tudásrégió projekt éppen ezt a dinamikus lépéssorozatot szeretné támogatni Pest megyében. Ezért is dolgoztuk ki a Tudásrégió projektben azokat a javaslatokat, amelyek rögtön az új gazdasághoz való integrációt gyorsítanák fel. A legelső projekt éppen a technológiafejlesztési övezet létrehozását célozza meg.

A következő táblázatok azt mutatják be, hogy Pest megyében a Tudásrégió projektnek milyen megyei és helyi (pilot) projektjei születtek meg, illetve születnek meg. A négy kiemelt megyei program mellett továbbiak is előkészítés alatt vannak, például a megyei (interaktív) televízió program vagy éppen az elektronikus kereskedelem projekt.

MEGYEI PROJEKTEK

Ebben a táblázatban is a négy kiemelt projekt között szerepel az INCOPARK fantázianevű technológiafejlesztési övezet program. A felsorolt települések nevei mutatják, hogy az övezet több elemének kidolgozása folyik és a beruházások tervezése már két-három kistérségben elindult.

KISTÉRSÉGI PROJEKTEK

A gyanútlan szemlélő felvetheti, hogy a felsorolt projektek végül is mennyire kötődnek a tudásalapú gazdasághoz. Ezért további két táblázatban – külön bontva Pest és Bács-Kiskun megyét – bemutatjuk, hogy az előbbi említett projektek többsége szerves részét képezi a regionális tudásalapú gazdaságnak.

PEST MEGYE

BÁCS-KISKUN MEGYE

A felsorolásból remélhetőleg kitűnik, hogy a Tudásrégió projekt szakmai vezetői törekedtek a legfontosabb – hangsúlyozzuk: tudásalapú – gazdasági területek mobilizálásának elindítására vagy gyorsítására. A technológiafejlesztési övezet mellett kiemeljük a távoktatási, távegészségügyi projekteket vagy az információs régió alapját jelentő interaktív kábelhálózatok megépítésének programját. A táblázatok azt is mutatják, hogy 2000 februárjában a projektek előkészítése mennyire haladt előre. Felvethető akár az is, hogy lassú a folyamat, akár az is, hogy túl gyors a projektépítkezés. Ezért a következő ábrán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a Tudásrégió projekt elindítására forgatókönyv íródott, amely nagyon gyors ütemet diktál a projektek vezetőinek.

• Első vázlat a Tudásrégió projektről Pest megyében
• Tapasztalatcsere Finnországban és Ausztriában

• Tudásrégió projekt kiterjesztése Bács-Kiskun-megyére
• A két megyei közgyűlés elnöke aláírja a Tudásrégió projekt szándéknyilatkozatát, majd ezeket a közgyűlések jóváhagyják
• Megalakul a két megye közös Tudásrégió projektbizottsága

• Létrejön Pest és Bács-Kiskun megyében a szakértői bizottság
• A megyékben megszületnek a részprojekt javaslatok (összesen több mint harminc részprojekt)
• A részprojekt javaslatok megyei szintű szakértői vitái

• Nemzetközi workshop a részprojektekről (nov. 3-6.)
• A workshop után elkészülnek a megyei Tudásrégió elképzelések, majd pedig a közös Tudásrégió projekt program
• Megalakul a Tudásrégió projektiroda és menedzsercsoport

• A megyei közgyűlések és elfogadják a Tudásrégió projektet, a megyei Településfejlesztési Tanácsok pályázatokat írnak ki
• Az elfogadott és integrált részprojekteknek elkészülnek az üzleti tervei és minden gazdasági számításai
• A RISI-régiókkal közös EU-pályázatok beadása, illetve részvétel az EU V. Keretprogramjában és a hazai pályázatokon
• A Tudásrégió projekt belép az ERISA szövetségbe (Brüsszel)
• A részprojektek megvalósítására megyei, kistérségi és települési gazdasági társulások, konzorciumok jönnek létre
• Megalakul a Térségi Fejlesztési Tanács

• A Tudásrégió projekt (azaz mindenekelőtt a részprojektek) megvalósítása, közben további workshopok, újabb konzorciumok alakulása és folyamatos pályázás…

Itt tartunk tehát 2000 februárjának elején. A vállalt ütemhez képest nincs jelentősebb lemaradás, így ma úgy látszik, hogy fél éven belül a legtöbb (rész)projekt mögé megszerveződik a gazdasági konzorcium. Ebből az következik, hogy a Tudásrégió projekt – tervezés utáni – rajtja egybeesik majd az ezredfordulóval.

A tudásrégió tehát a tudástársadalom regionális formája, a tudáspark pedig a tudástársadalom és a tudásrégió gazdasági alapintézménye. Nem azt mondjuk, hogy ez egyetlen alapintézmény, de az nagyon valószínű, hogy a Bács-Kiskun és Pest megyei Tudásrégió projektben most ez a legfontosabb tudásgazdasági vállalkozás. Olyan kiemelt helyzetben van, mint a tudásház a helyi tudástársadalomban, amely jelenleg a legjelentősebb társadalmi-tudásbeli intézménye. Ez a két – prioritást kapott - törekvés mutatja, hogy a Tudásrégió projektben az általunk szervezett két intézmény (a tudáspark és a tudásház) különleges szerepet tölt be, az egyik a gazdasági, a másik a társadalmi tudásinnováció intézményesített formája.

A tudáspark nem valamilyen új innovációs intézmény, hiszen ennek számos formája alakult ki már. Jellemző a helyzetre, hogy a tamperei tudásparkot – saját maguk - finnül technológiai központnak, angolul tudományparknak nevezik. Ennek az oka, hogy a világon az ilyen típusú gazdasági, innovációs parkokat tudományparknak nevezik, mert a tudás, a tudomány alkalmazását, hasznosítását végzik, ami mindenekelőtt a technológiai tudás és fejlesztés hasznosítása, ezért tehát jogosult a technológiai park elnevezés is. Pest megyében is adhattunk volna tudománypark-övezet keresztnevet, de végül maradtunk a technológia fejlesztési övezet fogalom mellett. Ez azonban csak a műfajt hívja így, ezért a projekt név végül az INCOPARK lett. (Vajda Ágnes kollégánk az INCOPOLIS nevet javasolta.)

Az INCOPARK technológia fejlesztési övezet tehát a tudásalapú gazdaság parkjainak az összefoglaló neve. A projekt lényege az, hogy a budapesti agglomerációban – a főváros körül, de közel a fővároshoz – hat-nyolc (esetleg akár tíz-húsz) tudomány park jönne létre. Ezek a parkok egymástól is különböznének, van olyan, ami inkább “csak” ipari park, lesz olyan típus, ami kifejezetten médiapark, szinte mindegyik innovációs park vagy akár nevezhetjük technológiai parknak is őket, ha a technológia és az innováció fogalmát szélesen értjük, s a műszaki innováció mellett tudás- és társadalmi innovációban is gondolkodunk. (A parkok színhelye lehet Érd, Budakeszi, Pomáz, Erdőkertes vagy éppen Ócsa. Fóton a már létező médiapark mellett valószínűleg megépül az INCOPARK technológia fejlesztési övezet központi parkja is.)

Az előkészítés szakaszában kétszer is meglátogattuk a finn (tamperei) technológiai központot. Először is érdemes megnézni, hogy ennek az innovációs intézménynek jelenleg mi is a tevékenységi területe. (A táblázatból látszik, hogy öt nagy szakterületre koncentrál. A tamperei technológiai központ teljes anyaga olvasható az INCO internetes folyóirat 1999/1-es számában. www.inco.hu)

Miután Tamperében magas színvonalú az egyetemi oktatás, érthető, hogy a technológiai központ nem különösebben foglalkozik oktatással, távoktatással. Tamperében van a talán a leghíresebb finn transznacionális világcég, a NOKIA központja, ezért nem meglepő, hogy a város gazdaságának nem kis része a Nokia tevékenységéhez kötődik. A technológiai központ nem csak tudástermeléssel, tudásfejlesztéssel, hanem a fejlesztések eredményeképpen részben gyártással és piaci bevezetéssel foglalkozik. A tamperei tudomány park tehát már nagyon kinőtte magát, ezért nyugodtan nevezhetnénk technológiavárosnak vagy akár tudáspolisnak is.

Az európai intelligens városok egyike Manchester, amelynek elkészült az infováros terve. Az információs hálózatai közül kiemelhető az üzleti hálózat, amely egyrészt szintén a tudományparkra és a technológiai menedzsment központra épül.

Összefoglalás: Kiss Endre tanulmánya részletesen bemutatta, hogy a globalizációban milyen új stratégiai korszakot jelent a tudástársadalom programja. Szoboszlai Zsolt és Szarvák Tibor elemzése igazolta, hogy a területfejlesztésben milyen új megoldást jelent a tudásrégió és a technológiafejlesztési övezet elképzelése. Saját tanulmányom arra törekedett, hogy felvázolja az európai regionális információs társadalom projekteket és a hazai tudásrégió programban meghatározza a tudásparkok szerepét. Pálmai Zoltán pedig a nemzetközi tudományparkok hálózatából kiindulva megtervezte a Pest megyei technológia fejlesztési övezet programját. A tudományos elemzések közös konzekvenciája, hogy Magyarország számára nincs más és nincs jobb alternatíva, mint a tudástársadalom választása. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor a Pest (és Bács-Kiskun) megyei Tudásrégió projekt a tudástársadalom intenzív, koncepciózus megvalósítása.

Pest Megyei Területfejlesztési Stratégiai Program (Pest Megye Területfejlesztési Tanácsa, 1999 február)

Miklóssy Endre: A regionális tervezés alapjai (Agroinform Kiadóház, 2000)

Fleischer Tamás: Gondolatok a Budapest körüli hurokról

Fleischer Tamás: Budapest regionális szerepköre és az autópályák (Budapest – nemzetközi város, 1998)

Varga Csaba: Régiók az információs társadalomban (A falu, 1999 tél)

Varga Csaba: Vidékfejlesztés az információs korban, avagy a lokalitás esélyei (Agroinform Kiadóház, 2000)

Négy év tükrében 1994-1998 Pest megye (KTM, 1998)

The World in 2020 (OECD, 1997-1999)

Cséfalvay Zoltán: Helyünk a nap alatt.. (Kairosz-Növekedéskutató, 1999)

Matolcsy György: Sokk vagy kevés (Kairosz, 1998)

Varga Csaba: Hagyomány és stratégia (Kapu Könyvek, 1998)

Pest Megye Statisztikai Évkönyve 1998 (KSH,1999)

Régió 8 Szakértői Munkacsoport: A Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa Területfejlesztési Koncepciója (1999 júl.15.)

Rechnitzer János: Területi stratégiák (Dialóg Campus, 1998)

Gáspár László: Általános innovációelmélet (Magyar Innovációs Szövetség, 1998)

Francis Fukuyama: Bizalom (Európa1997)

Ari-Veikko Anttiroiko: Az információs régió (INCO 2000/1 www.inco.hu )

Információs Világjelentés (Információs Társadalom Könyvek 4. ORTT, Magyar UNESCO Bizottság, HÉA Stratégiakutató Intézet)

e-Európa

Az e-Európa egy politikai kezdeményezés, amelynek célja, hogy az Európai Unió biztosítsa, hogy az eljövendő generációk minél jobban élvezhessék az információs társadalom kínálta előnyöket. Ezek, az ipari forradalom óta a legnagyobb, változások nagy horderejűek, és az egész világot érintik. Nem csak a technikáról szólnak; mindenkire és mindenhol hatással lesznek. Közelebb hozhatják a városi és vidéki közösségeket, hozzájárulhatnak a jóléthez és a tudás megosztásához, s ezáltal óriási lehetőségeket rejtenek életünk gazdagabbá tételéhez.

Ennek az átalakulásnak a kezelése az Unió központi gazdasági és társadalmi kihívása. Nagyban befolyásolja majd az európai munkaerőpiac, gazdasági növekedés és termelékenység alakulását az elkövetkező öt évben, valamint a későbbi évtizedekben.

Az e-Európa fel kívánja gyorsítani az Unión belüli pozitív változásokat. Célja annak biztosítása, hogy az információs társadalomhoz vezető út az összetartást erősítse, és nem megoszza a közösséget; hogy integrációhoz, és ne fragmentációhoz vezessen; hogy lehetőségként, és ne veszélyként éljék meg az emberek. Lényegében az e-Európa célja az, hogy az információs társadalom előnyeit elérhetővé tegye minden európai állampolgár számára.

Az e-Európa legfontosabb célkitűzései a következők:

1. Minden állampolgár, háztartás és iskola, vállalat és szervezet átsegítése a digitális korba és az Internetre.
2. Egy digitálisan művelt Európa megteremtése, amelyben a vállalkozói réteg kész anyagilag is támogatni az új ötletek kifejlesztését.
3. Annak biztosítása, hogy a folyamat nem kirekesztő, növeli a fogyasztói bizalmat, és erősíti a társadalmi kohéziót.

Egy döntő pillanat és egyben kivételes lehetőség előtt állunk. A partneri együttműködésen keresztül az információs társadalmat a saját értékeink, elveink és erősségeink szerint alakíthatjuk. Ritkán adódik ilyen esély, ezért azt meg kell ragadnunk.

Bevezetés

1. Az európai ifjúság a digitális korszakban
2. Olcsóbb Internet-hozzáférés
3. Az e-kereskedelem felgyorsítása
4. Gyors Internet a kutatók és diákok számára
5. Intelligens kártyák (smart card) a biztonságos elektronikus hozzáféréshez
6. Kockázati tőke a high-tech kis- és középvállalatok számára
7. A fogyatékosok e-részvétele
8. Online egészségügy
9. Intelligens közlekedés
10. Online kormányzat

A világgazdaság egy elsősorban ipari társadalomból egy teljesen új helyzet felé tart – az információs társadalom irányába. Gyakran nevezik ezt a most létrejövő dolgot új gazdaságnak. Ez az új gazdaság óriási növekedési, foglalkoztatási és befogadási potenciállal rendelkezik. Európa mégsem használja ki teljesen a lehetőségeit, mivel nem halad elég gyorsan a digitális korszak felé. Ez a kezdeményezés éppen ezt a folyamatot kívánja felgyorsítani.

Az új gazdaság alapvetően erős dinamikával rendelkezik. A digitális technika egyre olcsóbbá és könnyebbé teszi az információ elérését, tárolását és továbbítását. Már a rendelkezésre álló információ puszta mennyisége is óriási lehetőségeket teremt az új termékeken és szolgáltatásokon keresztüli felhasználáshoz. Az új gazdaság alapját a digitális információ gazdasági és társadalmi értékekké való alakítása képezi, új iparágakat hozva létre, megváltoztatva a régi iparágakat, és alapvetően befolyásolva az emberek életét.

A vállalatok minden ágazatban kezdenek átállni az e-businessre, s ehhez az egész gazdaság átalakítására szükség van. Számos ágazatban (pl. a légi közlekedés, könyvkiadás, tőzsde, távközlés, számítástechnika) pár éve még nem létező üzleti szereplők váltak piacvezetőkké. Növekedésük kulcsa az Internet használatában rejlik, amely segítségükre volt a termelékenység növelésében és a hálózatuk kiszélesítésében. Minden vállalatnak, legyen az kicsi vagy nagy, reagálnia kell a piac átalakulására.

Amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy az új technika elősegíti a növekedést és új munkahelyeket hoz létre. Az Internetes vállalatok által közvetlenül foglalkoztatottak száma 1998 óta 1,6 millióról 2,3 millióra nőtt, nem számítva a közvetett foglalkoztatási hatásokat. A digitális technika munkaerő- és tőkepiaci felszívó hatása, illetve a versenyt gátló szabályozások csökkentése a termelékenység növekedéséhez vezetett, és megalapozta a hosszantartó, erős és inflációt nem gerjesztő gazdasági fejlődést az Egyesült Államokban. Bár az új gazdaság mennyiségi implikációival még nem egészen vagyunk tisztában, az Amerikai Szövetségi Jegybank mutatói szerint a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatási helyzetre egyaránt jelentős hatással bír.

Európának az erősségeire kell építenie. Vezető szerepet játszik a mobil kommunikációban és a digitális televíziózásban, az Internet terén viszont viszonylag lassú a fejlődés. Ezek az ipari ágazatok folyamatosan közelednek egymáshoz, ami lehetőséget nyújt Európának arra, hogy technikai erősségeiből tőkét kovácsoljon, és kiváló oktatási hátterének kihasználásával óriási üzleti energiákat szabadítson fel. Ezzel párhuzamosan támogatni kell a kulturális örökségre és nyelvi változatosságra épülő európai tartalomszolgáltatást. A digitális műveltség és a mobil kommunikáció ötvözésével Európa vezetheti a világot a vezeték nélküli Internetes világba.

Az új gazdaság sikere azon múlik, hogy a fogyasztók mennyire képesek kihasználni a felkínált lehetőségeket. Ehhez olyan készségeket kell elsajátítaniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy hozzájussanak a keresett információhoz, és sikeresen kommunikáljanak az Interneten. A fogyasztói bizalom kiépítése elengedhetetlen a piaci fejlődéshez.

Az új gazdaságban az európai piacok fejlődésének előfeltétele a kiváló minőségű tartalomszolgáltatás. A vállalatoknak erősebb szolgáltatói kultúrát kell teremteniük, hogy a fogyasztókat ezekre a piacokra vonzzák. Az indulótőke-piacoknak támogatniuk kell a vállalkozói kedvet.

Európai szinten számos intézkedés született az információs társadalom támogatására: a távközlés liberalizációja, az e-kereskedelem jogi kereteinek tisztázása (adatvédelem, személyazonosítás, biztonság), a tartalomszolgáltatás illetve a Kutatás+Fejlesztés támogatása. Ezek a programok tovább folytatódnak, akárcsak azok a szerkezetátalakítási reformok, amelyek lehetővé teszik, hogy a digitális technika alkalmazásával nőjön a termelékenység. A kedvező adókörnyezet és a szellemi tulajdoni jogok továbbra is napirenden maradnak. Mindazonáltal, már most létezik egy biztos alap, amelyre az ágazat építhet.

A technika és piac ma gyorsabban változik, mint bármikor korábban a gazdaságtörténelemben. Nincs időnk kivárni ezeknek a programoknak az eredményeit. A most zajló változások már a jelenlegi Bizottság hivatali ideje alatt át fogják alakítani az európai gazdaságot és társadalmat. Komoly erőfeszítéseket kell tennünk, hogy bizonyos politikai programokat felgyorsítsunk. Ezért van szükség az e-Európa kezdeményezésre.

Az e-Európa nagyra törő terveket tűzött ki maga elé. Célja, hogy Európában mindenki – minden állampolgár, minden iskola és minden vállalat – minél hamarabb rákapcsolódjon a világhálóra. Az Internet használatának , történjen az számítógépen, mobiltelefonon vagy televízióhoz kapcsolható készüléken keresztül, mindennapossá és megszokottá kell válnia. Ennek eléréséhez Európának kezelni kell gyengeségeit, és ki kell használnia erősségeit. Felül kell kerekednie azokon a hátrányokon, amelyek megakadályozzák a digitális technika gyors fellendülését:

1. Általában drága, nem biztonságos és lassú Internet és e-kereskedelem hozzáférés;
2. Viszonylag kis számú digitálisan képzett online lakossági réteg;
3. A kellően dinamikus, vállalkozás- és szolgáltatásorientált kultúra hiánya;
4. Az új alkalmazások és szolgáltatások fejlődésének elősegítésében nem kellően aktív közszolgálati szektor.

Az e-Európa kezdeményezés a jelenlegi politikai keretre alapozva azokra a kulcsfontosságú cselekvési területekre koncentrál, amelyek ezeket a hátrányokat próbálják csökkenteni. Ott, ahol az európai stratégia fontos; ahol az európai cselekvés számít; ahol a tagállamok között az Internethez való hozzáférés és használat terén fennálló különbségek csökkenthetők; ahol az összeurópai megközelítés előnyt jelenthet. Ezek a cselekvési területek a következők:

1. Az európai ifjúság beléptetése a digitális korszakba
2. Olcsóbb Internet-hozzáférés
3. Az e-kereskedelem felgyorsítása
4. Gyors Internet a kutatók és diákok számára
5. Intelligens kártyák (smart card) a biztonságos elektronikus hozzáféréshez
6. Kockázati tőke a high-tech kis- és középvállalatok számára
7. A fogyatékosok e-részvétele
8. Online egészségügy
9. Intelligens közlekedés
10. Online kormányzat

Minden egyes cselekvési terület olyan ambiciózus célokra koncentrál, amelyeket sürgősen meg kell valósítani. Az Európai Bizottság egyedül nem képes megvalósítani ezeket a célkitűzéseket. A tagállamok, az Európai Bizottság, az ipar és az állampolgárok együttes erőfeszítésére van szükség. Ezeket az erőfeszítéseket a társult országokra is ki kell terjeszteni.

Az oktatás kulcsfontosságú tényező a gazdasági és társadalmi haladás, illetve az esélyegyenlőség szempontjából. A digitális korszakban még fontosabbá válik, hogy biztosítsa az élethosszig tartó tanulást, új alkotó-, kutató- és vállalkozógenerációk kifejlődését, valamint az állampolgárok aktív részvételét az információs társadalomban. Mindez az iskolában kezdődik. A tagállamok már most is sokat tesznek annak érdekében, hogy az iskolákba is eljusson az információs korszak. A foglalkoztatási irányelvekben a tagállamok vállalták, hogy 2002-re minden iskolát rákapcsolnak a világhálóra. Ennek a kezdeményezésnek a célja, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsa, illetve, hogy minden fiatal európai digitális alapműveltséggel rendelkezzen. Ez három fő területet érint:

1. Az Internet és a multimédia használatának elsajátítása,
2. Ezen új eszközök és információforrások felhasználása a tanulásban és új készségek elsajátításában;
3. Olyan készségek megszerzése, mint a csapatmunka, kreativitás, több tudományág kombinálása, alkalmazkodóképesség, kultúraközi érintkezés, és problémamegoldó képesség.

Az oktatási rendszereknek kedvező környezetet kell teremteniük a diákok és tanárok számára, hogy teljes mértékben élvezhessék az új technika kínálta lehetőségeket. Külön hangsúlyt kell fektetni a technikai szempontokra (berendezések, hozzáférés, tartalom és szolgáltatások), illetve arra, hogy ezeket hogyan használják. Az oktatási tartalomnak merítenie kell az európai kulturális és nyelvi sokszínűségből, illetve tükröznie kell azt. A kezdeményezés sikere végső soron attól függ, hogy a tanárok és iskolai vezetők mennyire vesznek részt benne, illetve, hogy az ipar mennyire hajlandó együttműködni az oktatással a minőségi, testreszabott szolgáltatások, termékek, és tartalomszolgáltatás terén.

A tagállamoknak az Európai Bizottság vonatkozó eszközeinek segítségével a következő célkitűzéseket kell teljesíteniük az információs társadalom, kutatás, oktatás, kultúra és kohéziós politikák területein:

• Minden iskolának hozzáféréssel kell rendelkeznie az Internethez és a multimédiás forrásokhoz.
• Minden diák és tanár számára elérhetővé kell tenni a segédszolgáltatásokat, beleértve a web-alapú információforrásokat és oktatási anyagokat.
• Minden fiatal számára elérhetővé kell tenni az Internet-hozzáférést és a multimédiás forrásokat a nyilvános központokban, beleértve a hátrányos helyzetű területeket.

 

• Minden tanárnak rendelkeznie kell saját számítógéppel, és értenie kell az Internet, illetve a multimédiás források használatához.
• Minden diáknak nagysebességű Internet- és multimédia-hozzáférést kell biztosítani a tantermekben.

 

• Minden diáknak "digitálisan képzett"-nek kell lennie az iskola befejezésekor.

A távközlési infrastruktúra és szolgáltatási piac liberalizációja új irányt vett 1998. január 1-én. A csökkenő árak és a növekvő fogyasztói választék azt bizonyítja, hogy ez a politika pozitív eredményeket hozott. Ugyanakkor még sok a tennivaló. A verseny előnyeinek még egyenlőtlenül oszlanak el a tagállamok között. A valódi pán-európai szolgáltatások még nem eléggé fejlettek, ami részben az igen különböző – és néha túlzott – engedélyezési feltételeknek és eljárásoknak köszönhető. A régebben monopol helyzetben lévő cégek a mai napig dominánsak maradtak, főként a helyi hurok piacon.

A hagyományos telefonhálózat egyre inkább az Internet-hozzáférés, valamint az új integrált szolgáltatások eszközévé válik. Ezáltal a versenytársak hátrányos helyzetbe kerülnek a domináns cég helyi hurkán történő kötegeletlen szolgáltatások piacán. Az alternatív infrastruktúrák, mint a vezeték nélküli és kábel hálózatok, alapvetők lennének az olcsóbb és gyorsabb Internet-hozzáférésben, de egyelőre még nem elég fejlettek.

Ezek a szempontok képezik az 1999-es Távközlési Tanulmány tárgyát, amely a távközlést szabályozó jogi keretről ad átfogó képet. Ennek alapján a Bizottság 2000 tavaszán számos törvényi változást fog javasolni, amelyek célja a szabályozás enyhítése a piaci verseny erősödésével párhuzamosan. A hagyományos jogalkotói eljárások mellett azonban a javaslatok megvalósítása akár három évbe is kerülhet a tagállamokban. Egy ilyen dinamikus piacon ez túl hosszú idő.

Az uniós tagállamoknak – a Bizottság ajánlásai alapján – el kell kötelezniük magukat a következő célok elérését biztosító intézkedések meghozatala mellett:

• a nagy szolgáltatóknak kötegeletlen hurkokat kell felajánlani nem-diszkriminatív feltételekkel, hogy minden szolgáltató újszerű szolgáltatásokat biztosíthasson.
• A bérelt vonali tarifákat jelentősen csökkenteni kell, beleértve az nemzetközi bérelt vonalakat.
• A távközlési koncessziós feltételeket jelentősen meg kell könnyíteni, és, amennyiben lehetséges, az egyes koncessziókat általános engedélyekkel kell felváltani.

• El kell végezni a vezeték nélküli multimédiás rendszerek frekvencia felosztását

Az elektronikus kereskedelem, másképpen e-kereskedelem, azaz áruk és szolgáltatások vétele és eladása az Interneten keresztül, már 17 milliárd euró (kb. 4250 milliárd forint) értékű forgalmat bonyolít az Európai Unióban, és ez az érték 2003-ra várhatóan 340 milliárd euróra (kb. 85 000 milliárd forintra) fog nőni. Ez a szám, azonban, jóval alatta marad az Egyesült Államokénak, ahol egy közel azonos nagyságú gazdaság e-kereskedelmi bevételei több mint háromszor magasabbak. Európa ugyanakkor számos kulcsfontosságú területen, például a biztonság, titkosítás és elektronikus banki szolgáltatások terén, vezető szerepet tölt be. Az euró használatának elterjedése az elektronikus tranzakciókban hozzájárulhat a széles uniós elektronikus piac kifejlődéséhez. Ezekre az erősségekre kell építeni.

Európának fel kell gyorsítania az e-kereskedelem fejlődését, különösképpen a kis- és középvállalatok körében, hogy egész Európát potenciális piacnak tekinthessék. Ehhez megbízható belső piaci jogi keretekre van szükség, amelyek jogbiztonságot teremtenek, elhárítják a határokon átnyúló szolgáltatások útjából az akadályokat, ösztönzik az online innovációt és növelik a fogyasztók bizalmát. Ennek érdekében már számos jogi kezdeményezés folyik uniós szinten. Ezeknek a javaslatoknak a gyors elfogadása és végrehajtása elsőbbséget kell hogy élvezzen. Az európai közigazgatásnak példát kell mutatnia az elektronikus beszerzés elősegítése és használata terén, beleértve a nyílt és kompatíbilis rendszerek használatát, illetve biztosítania kell a hatékony fizikai elosztási csatornákat (pl. postai és futárszolgáltatások) az online kereskedelem támogatására.

A változások gyorsasága és a globalizáció következményei miatt az e-kereskedelem szabályozása általában véve korlátozott kell hogy legyen. Ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önszabályozás és társszabályozás szerepére, különösképpen a fogyasztói bizalom növelése érdekében, illetve a globális együttműködés további fejlesztésére.

• Az Európai Tanács és az Európai Parlament mindent meg kell tegyen annak érdekében, hogy a hiányzó e-kereskedelemmel kapcsolatos irányelveket meghozza.
• A Bizottság javasolni fogja az EU közbeszerzési jogi keretek módosítását, hogy lehetővé tegye a közbeszerzési eljárások és tranzakciók elektronikus lebonyolítását.
• A Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell az online vitarendezést és az alternatív fogyasztói jogorvoslati eljárásokat.
• A Bizottságnak és a tagállamoknak el kell indítani egy olyan kampányt, amely hozzájárul a kis- és középvállalkozások "digitalizálódásához" a technikai szakértelem átadását elősegítő gyakornoki rendszer, illetve szakértői központok hálózata útján.
• A Bizottság támogatni fogja egy ".eu" top-level domain (TLD) létrehozását az Unión belüli határon átnyúló elektronikus kereskedelem ösztönzésére, valamint támogatást nyújt azoknak a cégeknek, amelyek az egész Unióra kiterjedő Internetes jelenlétet kívánnak létrehozni.

Az egyetemek és kutatólaboratóriumok mindig elöl jártak az Internet kínálta lehetőségek kihasználásában, amely óriási előnyöket hozott a tudományos és kutatói közösségnek. Az e-mailes kommunikáció és az adatok Interneten keresztüli elérhetősége mára a tudományos és szakmai élet kulcsfontosságú elemévé vált. Az online együttműködés azonban Európában még gyermekcipőben jár.

Az egyes tagállamok modernizálják kutatási és oktatási hálózataikat, de az Internetes ellátottság szintje jelentős különbségeket mutat az Unión belül. Ennek tudható be, hogy az Internet Európában 'változó geometriájú'. Ennek nem csak az a következménye, hogy egyes kutatók és diákok hátrányos helyzetbe kerülnek a jobb Internetes ellátottsággal rendelkező társaikkal szemben, hanem az is, hogy a pán-európai együttműködés korlátozott marad, és a felhasználók nem tudják teljesen kihasználni a világhálóban és a digitális kommunikációban rejlő lehetőségeket.

Az interaktív hálózatok kínálta lehetőségek kihasználásával teljesen megváltozhat a tanulás és képzés – e-oktatás – iránti megközelítésünk, hiszen a diákok számtalan tudományos és kutatási anyaghoz illetve intézményhez férhetnek hozzá online. A gyors Internet-hozzáférés elősegíti majd a hatékonyabb interaktív kutatást – hiszen földrajzilag távol eső kutatók oszthatják meg így egymással az eredményeiket és eszközeiket –, előrevetítve ezzel egy új munkamódszer, az e-kutatás, létrejöttét. Ehhez azonban egyaránt szükség van egy végpont–végpont multimédiás kommunikációt garantált minőségben támogatni képes hálózatra, valamint olyan újító jellegű tartalom, gyakorlat és eszközök kifejlesztésére, amelyek bizonyítani tudják a virtuális főiskolák és intézmények hasznát.

• A kutatók és diákok rendelkezésére álló internetes infrastruktúrát modernizálni kell. Az újító jellegű gyakorlatokat támogatandó, tovább kell fejleszteni az oktatási és kutatási szolgáltatásokat és alkalmazásokat.

• Országonként legalább egy egyetemnek és egy tudományos kutatóintézetnek rendelkeznie kell multimédiás kommunikációt támogatni képes hálózattal. Ezt minél hamarabb ki kell terjeszteni minden egyetemre, kutatóintézetre, felsőoktatási intézményre és egyéb szakmai képző és átképző intézményre.
• Minden európai diáknak elérhetővé kell tenni az online interaktív multimédiás előadásokat, amelyeket egy minden tagállamban legalább egy egyetemből, nyílt és távoktatási, vagy képzési intézményből álló virtuális európai főiskola szolgáltat.

Az intelligens kártyák hozzáférést biztosítanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz, elektronikus fizetési módokhoz, vezeték nélküli Internet-kapcsolathoz, tömegközlekedéshez, a fizetős TV csatornákhoz, és még sok más alkalmazáshoz, méghozzá megfizethetően, biztonságosan, mindenkinek mindenhol elérhető módon. Ezek a kártyák lehetnek egyéniek, többcélúak, és különböző eszközökbe építettek. Ha Európa vezető helyzetbe tud kerülni ezen technikai fejlesztések terén, akkor óriási piacok nyílnak meg előtte, és határtalan új lehetőségek tárulnak fel a fogyasztók és az üzleti élet számára a jövőben.

Ehhez az európai beszállítóknak, szolgáltatóknak és közigazgatásnak szoros együttműködésben kell meghatározniuk a mobilitás, biztonság, személyi adatvédelem, valamint a felhasználói kontroll közös szabványait.

Az egész iparágra kiterjedő együttműködésre van szükség egy versenyképes megbízható Internetes infrastruktúra (azaz Public Key Infrastructure – PKI) létrehozásának felgyorsításához. Az európai iparnak részt kell vennie, sőt vezető szerepet kell betöltenie a pontos célkitűzések, módszerek és működési javaslatok meghatározásában. A közszolgáltatásoknak ki kell tudni használniuk ezt az infrastruktúrát, pl. az egészségügyi vagy közlekedési domain-ek terén.

• A Bizottság és a portugál elnökség egy 'smart card csúcstalálkozót' szervez 2000 áprilisában valamennyi érintett kulcságazat képviselőinek részvételével, hogy további lökést adjon a közös szabványok kidolgozásának. A csúcson a további közös akciók menetrendjéről is megegyezés születik majd.
• Az ágazatoknak megállapodásra kell jutniuk az általános intelligens kártya infrastruktúra szabványokat illetően.

• El kell kezdeni a közösen megállapított szabványok alkalmazását, nyitott hozzáférést biztosítva az alapvető fizetési szolgáltatásoknak a különböző ágazatokban (pl. e-kereskedelem, nyilvános telefonok).

• Bővíteni kell a felhasználást olyan kiegészítő alkalmazások irányába is, amelyek szigorú biztonsági és/vagy mobil hozzáférést tesznek szükségessé (pl. vezetékes vagy vezeték nélküli hozzáférés egészségügyi adatokhoz, vállalati intranet és extranet hálózatok).

Mi történik ha egy európai vállalkozónak, egyetemi diáknak vagy vállalati alkalmazottnak újító jellegű ötlete támad? Vajon az EU-ban fogják finanszírozni, kifejleszteni és kereskedelmi forgalomba hozni? Lehetséges. De sokkal valószínűbb, hogy az Egyesült Államokban, ahol a vállalkozói kultúra jobban kedvez a kockázatvállalásnak, ahol a gyorsan növekvő innovatív vállalatok indulótőkéje három-négyszer magasabb, mint az Unióban, és ahol a high-tech iparágak tőkekoncentrációja sokkal magasabb.

Ennek azért van jelentősége, mert ha egy ötlet üzletileg sikeresnek bizonyul, munkahelyek ezreit teremtheti. A sikeres uniós számítástechnikai cégek száma meg sem közelíti az amerikaiakét. A rendelkezésre álló indulótőke kulcsfontosságú egy ilyen gyorsan változó világban, ahol a kreativitás, a tőke és a gyors piacra jutás a versenyképesség legfontosabb meghatározói. Amennyiben az Európai Unió és a tagállamok nem képesek megfelelő környezetet teremteni az ötletek Unión belüli üzleti kifejlesztéséhez és piacra dobásához, akkor ezek az ötletek máshova vándorolnak, vagy örökre eltemetődnek az esetleges előnyeikkel együtt.

Európa azért van lemaradva, mert túl sok a kockázatvállalást akadályozó tényező. Ezen akadályok egy részének a lebontását a Kockázati Tőke és a Pénzügyi Szolgáltatások akciótervek már megcélozták. Az EU-ban azonban a mai napig fejletlen a kockázati tőkepiac, ami közvetlenül érinti az EU teljesítményét az új gazdaságban. Mivel Európa teljesítményét sürgősen javítani kell, további széleskörű erőfeszítésekre van szükség az indulótőke-ellátottság javításához Európa-szerte. Ez közvetlenül segíti majd az információtechnikai ágazatot, valamint a tartalomszolgáltatókat.

• A Bizottság és a tagállamok felülvizsgálják politikáikat a rendelkezésre álló eszközök (Európai Központi Bank, Európai Befektetési Alap, 5. K+F Keretprogram, MEDIA, Transzeurópai Távközlési Hálózat, regionális és szociális alapok, növekedési és foglalkoztatási kezdeményezés) egységesítése érdekében, illetve megvizsgálják, hogyan lehetne azokat az induló-befektetések elősegítésére felhasználni. Ez előreláthatólag hozzájárul majd a lisszaboni rendkívüli Európai Tanács tárgyalásainak sikeréhez.

• Az említett felülvizsgálat alapján a Bizottság új tőkefinanszírozási formákra tesz javaslatot, beleértve a közös állami–magán társulásokat, kiegészítve a közösségi pénzek átirányításával (pl. mentorálás, üzleti angyalok, inkubátorházak, stb.).

• fel kell számolni a teljesen integrált pán-európai kockázatitőke-piac kialakulásának még meglévő akadályait.
• Az indulófinanszírozás szintjét legalább háromszorosára kell növelni. Ennek a fejlődésnek elsősorban a magánszektor erőfeszítésein kell alapulnia.

A digitális technika vívmányainak köszönhetően a fogyatékosok sokszor felül tudnak kerekedni a különböző (társadalmi, gazdasági, földrajzi, kulturális, időbeni, stb.) akadályokon. A speciálisan az ő igényeiket figyelembe vevő technikai újítások lehetővé teszik, hogy egyenlő esélyekkel vegyenek részt a társadalmi élet és a munka különböző területein. Az elkövetkező évek egyik legnagyobb kihívása a technika és ezen felhasználói csoport közötti szakadék további csökkentése.

Az európai iparnak eleddig nem sikerült kihasználnia a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek igényeit kielégítő termékek és szolgáltatások piaci lehetőségeit. Ezek kifejlesztése gyakran csak minimális pluszköltséggel jár, ha az univerzális tervezés alapelvei szerint járnak el, amely figyelembe veszi a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek különleges igényeit a tervezési folyamatban. Az Amszterdami Szerződés 22. Deklarációjában a tagállamok vállalták a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek igényeinek figyelembe vételét. Most erőfeszítéseket kell tenni ennek a kötelezettségvállalásnak a gyakorlati megvalósítására az információs társadalom területein.

Az Unió tagállamainak jogi keretszabályozása változatos ezen a téren. Gyakran hiányosak az erre a piaci szegmensre szánt termékek szabványai. Éveken keresztül az Unióban tíz különböző szöveges telefon szabvány létezett. Mára, igaz jelentős erőfeszítések eredményeként, egy javasolt szabvány létezik Európában. A Bizottság mindent megtesz, hogy a termékek és szolgáltatások szabványainak kidolgozásakor tekintettel legyenek a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek igényeire is. Az európai iparnak fel kell nőni ehhez a feladathoz.

Figyelmet kell fordítani a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek oktatási és képzési feltételeinek javítására, és a teljes értékű társadalmi részvétel biztosítására. Az ellátó rendszereknek speciális többnyelvű online szolgáltatásokat kellene nyújtaniuk a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek függetlenségének és biztonságának elősegítésére. A digitális technika elősegítheti a magán és állami szociális ellátó rendszerek működéséhez kötődő adminisztratív formaságok megkönnyítését.

• Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak át kell tekinteni az Információs Társadalomra vonatkozó jogi és szabvány programokat annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a hozzáférhetőség elvének és meggyorsítsák a szabványosítási folyamatot.
• Az Európai Bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek igényeinek figyelembe vételére az információs és kommunikációs termékek és szolgáltatások beszerzésekor.

• az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak el kell kötelezniük magukat, hogy valamennyi nyilvános internetes lap formáját és tartalmát úgy alakítják ki, hogy az a fogyatékosok és csökkent munkaképességűek számára is hozzáférhető legyen.

• Az Európai Bizottság támogatni fogja tagországonként legalább egy olyan minőségközpontokból álló hálózat kialakítását, amely kidolgoz egy európai “univerzális design” tantervmodult a tervezők és mérnökök képzésére.

A minőségi egészségügyi szolgáltatások biztosítása minden állampolgár számára az európai kormányok előtt álló kihívások egyik legnehezebbike. Az egészségügyi technika és ellátás drámai gyorsasággal fejlődik, miközben a legtöbb kormányzatnak öregedő lakossággal, és egyre nagyobb terhet jelentő egészségügyi kiadásokkal kell számolnia közép- illetve hosszútávon. Ez tehát kettős kihívást jelent: az egészségügyi ellátás minőségét és elérhetőségét javítani kell minden európai állampolgár számára, miközben a költségek nem növekedhetnek.

Ezeknek e kihívásoknak csak integrált, átjárható és modernizált egészségügyi rendszerekkel lehet megfelelni. A digitális technika javíthatja az egészségügyi ellátás hatékonyságát és lehetőségeit. Nem használjuk ki eléggé ezt a lehetőséget – az egészségügyi kiadásoknak mindössze egy százalékát teszik ki az informatikára fordított összegek. Összegezve, biztonságos szolgáltatásokat kell fejleszteni a kórházak, laboratóriumok, gyógyszertárak, járóbeteg-ellátó intézmények és háztartások összekapcsolására.

A felaprózódott Uniós egészségügyi piacok gátolják az innovációt és a legjobb megoldások elterjedését. Az egészségügy óriási üzlet. Az európai kormányok, átlagosan, az ország GDP-jének több mint 8 %-át fordítják az egészségügyre. Ennek következtében az egészségügyi termékek és szolgáltatások egységes piacának kiépítése nagy hatással lesz Európa versenyképességének alakulására.

Ilyen feltételek mellett az EU-nak minden oka megvan az együttműködésre a közegészségügy megóvásának és javításának terén (Szerződés 152. cikk). Az egészségügy EU szintű formális harmonizációja helyett a közös kutatás, a termékszabványok egyeztetése, és a pán-európai egészségügyi könyvtárak kialakítása lehet a közös munka elsődleges célja.

• Meg kell találni a legjobb megoldásokat az egészségügyi networking, az egészségügyi monitoring, a fertőző betegségek nyomon követése, valamint a kórházak, laboratóriumok, gyógyszertárak, orvosok, járóbeteg-ellátó intézmények és a háztartások közötti kapcsolat megteremtése terén.
• Megegyezésre kell jutni a prioritások tekintetében, hogy 2004 végére több kulcsfontosságú online orvosi könyvtár és egészségügyi szakértői központ is elkezdhesse működését.
• Az egészségügyi informatika szabványosítása terén a 2000 végéig egyeztetni kell a prioritásokat.

• Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy valamennyi európai polgárnak intelligens egészségügyi kártyája lehessen, amely biztonságos és titkos hozzáférést biztosít a hálózaton található beteginformációkhoz.

• Valamennyi egészségügyi szakembert és vezetőt hozzá kell kapcsolni egy prevenciós, diagnosztikai és kezelési célokat szolgáló telematikai egészségügyi infrastruktúrához.

Az európai közlekedés volumene erősen növekvő tendenciát mutat, ami problémák egész skáláját veti fel. A tavalyi év során az Európai Unióban 43 ezren haltak meg és közel 1,5 millióan sérültek meg közúti balesetben, s ezen kívül még számos komoly baleset történt alagutakban, vasúton és tengeren egyaránt. Becslések szerint a közúti torlódások évente mintegy 120 millió euróba kerülnek, és 1999 júniusában a repülőjáratok 37 %-a késett. A fosszilis tüzelőanyagok használata káros hatással van a környezetre.

A digitális technika segítségével biztonságosabbá tehetjük a közlekedést, és javíthatjuk a tömegközlekedés minőségét, főként a nagyvárosokban. A forgalomirányítási és információs szolgáltatások hatékony használatával sikerült csökkenteni a légszennyezést, az üzemanyag-fogyasztást és az utazási időt. A változtatható feliratú táblák használatával az autópályákon 30 %-kal (ködben 80 %-kal) esett a rácsúszásos balesetek száma; a vezetést segítő és ütközésmegelőző rendszereknek köszönhetően pedig mintegy 50 %-kal esett vissza a balesetek száma.

A tagállamoknak megfelelő anyagi forrásokat kell biztosítaniuk az alábbi célok megvalósításához. Európai szinten a Bizottság teljes körű támogatást biztosít a különböző kapcsolódó közösségi programokon keresztül, beleértve az új generációs műholdas navigációs rendszer, a GNSS-2 (Galileo) elméleti és gyakorlati kifejlesztését.

• Az Európában utazóknak a 112-es telefonszámon teljes körű nyelvi szolgáltatásokat, híváslokalizációt, és segélynyújtást kell biztosítani.

 

• Minden Európában eladott új személygépkocsit fel kell szerelni aktív biztonságnövelő rendszerekkel.
• Támogatni kell az értéknövelt, személyre szabott közlekedési és utazástervezési információs rendszereket, hogy azok az európai közép- és nagyvárosok 50 %-át lefedjék
• Minden jelentős transz-európai hálózatot le kell fedni olyan rendszerekkel, amelyek balesetekről és torlódásokról adnak információt.

 

• Minden fontos légifolyosót fel kell szerelni olyan légi, földi vagy műholdas rendszerekkel, amelyek elfogadható szintre csökkentik a torlódásokat, és növelik a biztonságot.

Minden európai állampolgárnak és vállalkozásnak érdeke a közszolgálati információkhoz való jobb és könnyebb hozzáférés. Ennek egyik módja az Internet jobb kihasználása. A jobb közérdekű online információ a mindennapok részévé tenné a világhálót, növelné az Internet-felhasználók számát, és ezáltal szélesebb rétegeket vonna be az információs társadalomba. Az Internet kínálta lehetőségek kihasználásával teljesíthető az Amszterdami Szerződés célkitűzése, azaz az uniós intézmények munkájának és döntéshozatalának átláthatósága (transzparenciája).

A tagállamok kormányai és az uniós intézmények egyaránt sokat tettek azért, hogy olyan internetes oldalakat hozzanak létre, amelyen a kormányzati információ mindenki számára elérhető online. A legjobb honlapokat a számítógéphez csak felhasználói szinten értő polgárok igényeinek figyelembevételével alakították ki, és sokrétű jogi és adminisztratív tájékoztatást nyújtanak. További erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy minden kormányzati internetes oldal könnyen használható, interaktív tájékoztatási eszközzé váljon, természetesen a közösségi adatvédelmi szabványok betartása mellett.

Csökkentheti a kormányzati kiadásokat és a bürokráciát.

Munkahelyeket teremthet az értéknövelt szolgáltatások ágazatában.

Javíthatja a pán-európai piaci tájékoztatást.

• A tagállamoknak könnyű hozzáférést kell biztosítaniuk a nyilvános adatok legalább négy fontos típusához: jogi és adminisztratív információ, kulturális információ, környezetvédelmi információ és valósidejű közlekedési és forgalomtorlódási adatok.
• A tagállamoknak és a Bizottságnak ki kell terjeszteniük az Internet használatát, hogy biztosítsák a konzultációt és a visszajelzést a fontos politikai kezdeményezések esetében. A cél az, hogy a törvények és fehér könyvek internetes közzétételén túl egy vita- és visszajelző fórum jöjjön létre, lehetőleg független moderátorokkal.
• A tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a polgárok kétoldalú (interaktív) hozzáféréshez jussanak (pl. adózási űrlapok, finanszírozási űrlapok, stb.) ami az információszerzést és a kitöltött űrlapok leadását egyaránt lehetővé teszi számukra.

A Pest megyei Közgyűlés és a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés elnöke 1999. májusában szándéknyilatkozatot írt alá, hogy az Európai Unióban már működő regionális információs társadalmak tapasztalatait átvéve, négy ilyen európai régió (finn, svéd, német, osztrák) támogatásával, létrehozza a magyar Tudásrégiót, mint funkcionális régiót. Ezzel Magyarországon megszületik az első információs társadalom régió, az első RISI projekt.

Ha Pest és Bács-Kiskun megye tudásrégió, akkor Pest megyében a kistérség, ahol koncentráltan valósul meg a regionális program, a “Tudásfolyosó”.

Ez azt jelenti, hogy a frekventált Pest megyei településeken (Fót – Veresegyház – Erdőkertes – Gödöllő- Kistarcsa), a lakosság széles körének lehetővé kell tenni a számukra szükséges tudás megszerzését. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ebben a térségben a korábbinál jobb feltételeket kell teremtenünk a megszerzett tudás innovatív hasznosítására. A tudásfolyosó projekt nem csak tudásfolyósítást, hanem tudáshasznosítást is akar.

Ha a tudásfolyosót konkrétan is elképzeljük, akkor ez azt jelenti, hogy mindegyik településnek van sajátos tudás előállító és szétosztó szerepe. A tudásfolyosó egyik központja Gödöllő, az Intelligens Város, amely nemcsak Gödöllő számára, hanem a másik öt település számára is felsőfokú professzionális tudást biztosít, elsősorban a gödöllői Szent István Egyetem jóvoltából. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a gödöllői egyetem rendelkezik olyan kutató és fejlesztő csoportokkal, melyek a fenntartható fejlődés érdekében dolgozzák ki stratégiájukat.

A tudásfolyosóban Fót, az Intelligens Nagyközség, mely a Tudásház programmal, a Tudásfolyosó központja. A településen megszülethet a Regionális Távoktatási Egyetem, amely mindenek előtt a szakképzésre és a felnőttoktatásra szakosodhat, továbbá szerepet szeretne vállalni a vallási nevelésben is. Ebből az következik, hogy a tudásfolyosó egyik végén - Gödöllőn - van egy egyetemi távoktatási központ, míg a másik végén – Fóton - van egy andragógiai távoktató központ. A két távoktatási intézmény lehetővé teheti ebben a térségben, a lakosság által igényelt minden közép és felsőfokú tudás megszerzését.

A tudásfolyosó közepén lévő egyik település Erdőkertes, mint Intelligens Falu, ahol Magyarország egyetlen olyan általános iskolája működik, melyben - Neumann János szellemében - a felső tagozatosok számára térinformatikát, az alsó tagozatban pedig a számítástechnika alapjait tanítják. Ez a minta értékű iskola tehát képes arra, hogy a tudásfolyosó településein élők számára ezt az ismeretet és pedagógiai gyakorlatot felkínálja. Az erdőkertesi modell képes arra is, hogy a régióban elsőként interaktív kapcsolatot hozzon létre az általános iskola és az iskolába járó gyermekek szülei között.

A tudásfolyosó közepén található másik település Veresegyház, mely eddig is arról volt nevezetes, hogy Pest megye egyik legkreatívabb települése. Veresegyház nemrégen két modell értékű fejlesztést - Misszió Egészségház, Életmódpark program - indított el. A Misszió Egészségház, amely kiinduló pontja lehet a kistarcsai Flór Ferenc Kórházzal, valamint a fóti Károlyi István Gyermekközpontban tervezett másik egészségügyi – szociális központtal együtt, egy kistérségi távegészségügyi információs - távgyógyászati rendszer és program megvalósításának. Az Életmódpark program irodával folynak az egyeztetések a kapcsolódási pontok kidolgozására.

Kistarcsán a Tudásfolyosó távegészségügyi programja keretében, tárgyalások folynak a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház csatlakozására, valamint tervezzük egy Digitális Ifjúsági és Sportcentrum kialakítását az uszoda és egyéb sportlétesítmények bevonásával. Feladata az ISM által felállított Regionális Ifjúsági és Sport Központ (Pest Megyei Önkormányzat épületében), valamint a Tudásfolyosóban résztvevő települések ifjúsági és sport szervezetei és egyesületei közötti interaktív információ csere, valamint ifjúsági és sport rendezvények szervezése koordinálása.

A tudásfolyosó projekt tehát, minden a program által érintett településen néhány önálló sajátos tudásszolgáltatást kínálhat. A projekt első feladata a szolgáltatások megszervezése és intézményesítése. Továbbá, hogy ezeket a szolgáltatásokat, intézményeket összekössük egymással, mindenek előtt megteremtve közöttük az interaktivitást (optikai kábel).

A projekt befejező része foglalkozik azzal, hogy stratégiai tervet kellene készíteni arra, hogy ez a tudás-előállítás és előállítási rendszer miképpen segítse a résztvevő települések ezredforduló utáni korszakát. Talán az is felvethető, hogy a településeken külön-külön, de a kistérségben is készüljön el legalább középtávú területfejlesztési koncepció (komplex terület és társadalomfejlesztési terv).

Tervek között szerepel a tudásfolyosóban egy Technológiai Fejlesztési Övezet létrehozása, valamint a programok koordinálására a résztvevő Önkormányzatokkal létrehozandó “Tudásfolyosó Parlament” felállítása.

Ennek eredményeképpen a tudásfolyosó alprojekt, az egész tudásrégiónak mintát szolgáltathat, a tudástársadalom korszakába való belépéshez.

1. Előterjesztés

………………. sz. anyag

Előterjeszti: Szent-Iványi Géza polgármester

Pest Megye Közgyűlése és Bács-Kiskun Megye Közgyűlése elnökei 1999. májusában szándéknyilatkozatot írtak alá, hogy az Európai Unióban már működő regionális információs társadalmak tapasztalatait átvéve, négy ilyen európai régió (finn, svéd, német, osztrák) támogatásával létrehozza a Magyar Tudásrégiót. Ezzel Magyarországon megszületik az első információs társadalom régió, az első RISI projekt. A tudásrégió programok kidolgozására, a megvalósítás szakmai irányítására felkérték a HÉA Stratégiakutató Intézetet és Varga Csabát, az intézet igazgatóját.

A két megye által 1999. november 3-6. között megtartott Tudásrégió nemzetközi workshop-on 30 projekt került ismertetésre és elfogadásra. Ezek közül három program létrehozását tervezzük Fót nagyközség részvételével, bevonásával. Az egyik a felnőtt oktatásra alapuló “Regionális Távoktatási Központ, Fót” projekt, a másik a kistérséget átölelő, öt települést érintő úgynevezett “Tudásfolyosó projekt”, melynek központi feladatait és programjait részben Fóton szándékozunk megvalósítani, végül a Tudásfolyosó részeként az Intelligens Város Fót program.

• Az 1999. december 21-i Testületi Fórumon, ahol vendég volt Hadnagy Zsolt Pest Megye Közgyűlése alelnöke. Beszámolt arról, hogy a programokat kiemelt megyei programként kezelik és ismertette a támogatási lehetőségeket.

• Az 1999. december 28-30. között Fóton, a Károlyi kastélyban, megrendezett Globalitás – Tudástársadalom – Lokalitás konferencián, melyen részt vett több, mint 50 neves, ezzel a témával foglalkozó társadalomkutató, filozófus, szociológus, informatikus, valamint az egészségügyben érdekelt szakember, innovációs szövetség vezetői és a programokban már részt vevő vállalkozók.

A konferencia résztvevői december 29-én felhívást fogadtak el, amely válasz az EU
Bizottság 1999. december 8-án közzé tett “eEurope: Információs Társadalmat mindenkinek”
kezdeményezésére. Az eEurope programhoz illeszkedő “e-Magyarországot-most” programvázlatot, melyet a konferencián felállított munkacsoport készített az előterjesztés mellékleteként csatoljuk. 

• 2000. január 17-én Civil fórum keretében, a Művelődési Házban, ahol nemcsak a fóti szervezetek vesznek részt, hanem a Tudásfolyosó programban szereplő települések meghívott szervezetei is.

Ezekről az eseményekről igyekeztünk a település, a kistérség és az ország lakosságát a lehető legszélesebb körben - tv, rádió, írott sajtó útján - tájékoztatni. Ezért örömmel vettük, hogy 2000. január 20-án este 20:30-kor a váci Elektroszignál TV élő egyenes adásban 30 percet biztosított a programok bemutatására kerekasztal beszélgetés formájában. Azért is üdvözlendő ez a lehetőség, mert a Tudásfolyosóban részt vevő többi település számára is elérhető ez a műsor.

A feladatok megvalósítására konzorciumokat hoznánk létre.

• vállalkozói oldalból (részben már meglévő cégekből, informatikai és kommunikációs társaságokból)
• önkormányzat(ok)ból,
• az e célra szerveződő civil szervezetekből tevődne össze.
  (Fóton: az Intelligens Városért Egyesület Fót)

Felnőttoktatási, átképzési, továbbképzési, posztgraduális feladatokat ellátó távoktató központ, avagy távegyetem. Ezek az előadások, kurzusok, képzések azonnal elérhetők lennének az interneten, és/vagy ezeket felvételről két-három országos TV-csatorna közül valamelyik adná éjszakai programjaiba illesztve, így a legszélesebb körben, még a határainkon túl is elérhetők lennének.

• szakképzés (OKJ szerint)
• civilegyetem – információs társadalom szakember-képzés
  (jövőképzés, téma: Magyarország jövője)
• banki, pénzügyi szakemberképzés
• számítógépkezelés, információfeldolgozás
• nyelvoktatás
• családi ház építés, digitális családi ház, kertművelés
• országos kresz oktatási és vizsgáztató központ
  (otthonról lekérhető tananyag, baleset-megelőzési oktatási programok)

A programok két-három hónapos kísérleti jelleggel már 2000. áprilisától indulnának.

A kísérleti szakasz után – még egyeztetés alatt álló – más oktatási programokkal bővülne a rendszer.

Kistérségi szintű – öt települést – átfogó fejlesztési program, melyben a Tudásrégió programjai részben elsőként és koncentráltan valósulnak meg. Fő programprofilok: távoktatás, távmunka, távegészségügy, intelligens települések (digitális önkormányzat), Teleház és Tudásház programok, média programok, innovációs technológiai fejlesztési park, s magának az infrastruktúrának létrehozása (interaktív hálózat-építés). Egyben mintát is ad a regionális programok széleskörű megvalósításához. Nemcsak tudásfolyósítást, hanem tudáshasznosítást is akar.

• Távoktatási központ (lásd előző pontban),

• interaktív médiaközpont,
• távoktatási központ,
• virtuális és valóságos művelődési központ,
• kreatív művészeti műhely,
• városi civil műhely,

• saját rádió és tv stúdió,
• kábeltelevízión tudáscsatornák,
• önálló felnőttoktatási intézmény,
• virtuális folyóiratok,
• családi, kisközösségi tartalomszolgáltatások,
• kistérségi forrásteremtő intézmény,
• virtuális (és valóságos) kapcsolat az EU régiókkal.

• távoktatási és távmunka központ,
• tudásfolyosó központ,
• tudás-közvetítés (teleház fejlettebb változata),
• virtuális (és valóságos) művelődési ház funkciók,
• nyári egyetem és nyári tábor programok,
• ifjúsági önképzőkör (jövőképzés),
• mini csillagvizsgáló-bázis létrehozása és működtetése (Zombori Ottónak, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatójának, szakmai segítségével és irányításával),
• elektronikus lap Fóton,
• Internetre mobil helyszíni élő közvetítést biztosító stáb és technika felállítása
  (légvonalban kb. 15 km-es távolság, közvetítési lehetőség más településekről is).

• Fót Nagyközség Önkormányzatának információs rendszere, honlapja, információs szolgáltatásai, konzultációi, avagy digitális önkormányzat program,

• nyilvános elektronikus térségi és falufejlesztési fórum, program,
• városfejlesztési stratégiai tevékenység,
• térségi információstársadalom központ,
• térségi környezetvédelmi programok,
• elektronikus demokrácia térségi központja,

• szociális, rehabilitációs és távegészségügyi központ,
• digitális családiházas minta-telep,
• digitális galéria (Németh Kálmán ház),
• kistérségi kábeltelevíziós-hálózaton tudáscsatornák működtetése,
• könyvtár, mint információs-tár
  (2-3 Internetes munkaállomás, audio-, video-, és CD tár is),
• regionális integrált egészségügyi információs rendszer-fejlesztés.

Fót Nagyközség Önkormányzata Képviselő Testületétől

1. A KT döntsön arról, hogy a Fóton megvalósítandó programokat elvileg támogatja.
2. Az intelligens város programot és a digitális önkormányzat programot sajátjaként kezeli és elvileg, valamint gyakorlatilag támogatja.
3. A KT. készíttesse el a várossá válásához szükséges stratégiai programot, melynek kidolgozására az Intelligens Városért Egyesület Fót civilszervezet javaslatára, az MTA RKK (regionális kutatóközpont) Alföld Intézet szolnoki csoportját kérje fel.
4. A KT vizsgálja meg, hogy a távoktatási és a tudásfolyosó projektek konzorciumaiban miként tudna részt venni , ezzel kapcsolatosan folytasson tárgyalásokat.
5. A Képviselő Testület a Művelődési Házban 2000. március 1- től biztosítson helyet , térítésmentesen az üzemeltetési költségek biztosítása mellett , Tudásház céljára az Intelligens Városért Egyesület Fót civil szervezetnek. A KT járuljon hozzá, hogy az Intelligens Városért Egyesület Fót civil szervezet pályázati és egyéb saját pénzforrások bevonásával a Művelődési Házat – az épület stílusának megváltoztatása nélkül és a jelenlegi funkciók ellátása mellett – funkcionálisan átalakítsa és felújítsa. Bízza meg az Intelligens Városért Egyesület Fót civilszervezetet, hogy a következő testületi ülésre adja be a Tudásház részletes programját.
6. Bízza meg Intelligens Városért Egyesület Fót civilszervezetet, hogy a településen megvalósítandó programokhoz szervezze meg, fogja össze a szakmai, társadalmi részvételt.

Ezzel a programmal Fót Nagyközség megválasztott vezetői egyedülálló lehetőséget adnak a településen élőknek, hiszen az Európai Uniós országokon kívül még nem működik sehol hasonló átfogó program. Olyan technikai-, és tudásfejlődés lehetőséget biztosítanak a lakosok részére, mely Magyarországon belül is minta lehet más hasonló kezdeményezések számára. Az itt élő minden korosztályának nyújthat megfelelő ismereteket, információkat saját életük jobbá tételéhez. Egyben biztosíthatják a várossá válás lehetőségét, mely erkölcsi és nem utolsó sorban anyagi támogatással is jár. Ezzel a település megteszi azt a lépést, mellyel Magyarországon az elsők között csatlakozhat az Európai Unió legfejlettebb információs társadalmi régióihoz.

Az itt élő emberek méltán lehetnek büszkék a település vezetőire, hiszen lehetőséget kapnak életminőségük javítására és településük referencia lesz a kistérségben és az országban egyaránt.

Fót Polgármesteri Hivatala

2151. Fót, Vörösmarty tér 1.

K I V O N A T

Készült Fót Nagyközség Önkormányzat Képviselő Testülete 2000. január 26-án megtartott nyílt ülésének jegyzőkönyvéből.

18/2000. KT határozat

Fót Nagyközség Önkormányzat Képviselő Testülete az információs társadalom folyamatos kialakulását, valamint az ezzel kapcsolatos Európai irányelveket figyelembe véve támogatja az olyan szerveződéseket, kezdeményezéseket, amelyek Fót Nagyközséget segítik felkészülni a XXI.sz. kihívásaira, az információs társadalomhoz való csatlakozásra.

1.,A Képviselő Testület a Magyar Tudásrégió programokban megfogalmazott, Fóton megvalósítandó projekteket támogatja, az Intelligens Város programot sajátjaként kezeli és támogatja.

2., A Képviselő Testület a várossá válásához szükséges stratégiai program kidolgozására a MTA RKK, Alföld Intézet Szolnok Csoportjától kér árajánlatot.

Szent-Iványi Géza polgármestert, továbbá Lévai Sándorné alpolgármestert és Dr. Hajduné Tuli Mária képviselő asszonyt, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a HÉA Stratégiakutató Intézettel, valamint a konzorciumba már jelentkező önkormányzatok, vállalkozások, szervezetek vezetőivel, megbízottaival. A konzorciumok szerződéstervezetét megvitatásra és elfogadásra terjesszék a soron következő KT ülés elé.

Határidő: azonnal

5.,A Testület felkéri a KOB elnökét, a TFB elnökét, a PEB megbízottját, az ÜJB megbízottját, a KGB elnökét és az Intelligens Városért Egyesület Fót elnökségét, hogy az Önkormányzat és az Egyesület közötti használatba vételi és együttműködési megállapodás tervezetet készítsék el és a márciusi testületi ülésre terjesszék be.

Határidő: azonnal

A Képviselő Testület felkéri az Intelligens Városért Egyesület Elnökségét, hogy helyi szakértők bevonásával dolgozza ki a projektek megvalósíthatóságát és költségigényét. A megvalósíthatóság térjen ki a távoktató központ kialakításának részletes elemzésére.

Az Egyesület adjon tájékoztatást arról, hogy az érintett Önkormányzatok milyen programokkal, milyen mértékben, milyen nagyságrendű kötelezettségvállalással vesznek részt.

A kivonat hiteles.

Fót, 2000. január 31.

Gere Kálmánné