Beély Gábor

A KÖNYVTÁR JÖVŐJE - A JÖVŐ KÖNYVTÁRA

 A tudástársadalom, mint a globális világ pozitív alternatívája nemcsak a gazdasági és politikai élet szereplői számára jelent újabb kihívásokat.

Általános iskolai könyvtárosként a könyvtárak átalakuló szerepéről szeretnék írni, mert úgy gondolom, hogy ezek a tudáshelyek - megfelelő menedzselés esetén - az információhoz, tudáshoz való hozzáférésen túl a tudástársadalom fontos színtereivé válhatnak.

A modern tájékoztatási technológia eszközeinek felhasználásával és segítségével az iskolai könyvtárak az oktatás, a művelődés, az információ szétsugárzásának fontos központjai lehetnek.

Mielőtt a könyvtárak jövőjéről beszélnénk, nézzük meg azt, hogy hogyan próbálták az egészen közeli múltban definiálni a könyvtár helyét és szerepét.

• A könyvtár meghal - lejárt az ideje, idejétmúlt.
  E vélekedés mögött ugyanaz a félelem húzódik meg, mely a televízió rohamos elterjedésével a Gutenberg-galaxis végét jövendölte.
• Interaktív hely - ahol a számítógép a főszereplő.
  Ma is sokan gondolják azt, hogy a multimédiás programokat futtatni tudó számítógépek olyan eszközök, melyek képesek lesznek pótolni és helyettesíteni a könyveket.
• Status quo szindróma - minden marad a régiben, semmi sem változik.
  Eme nézet szerint az újfajta technikának nincs helye a könyvtárban, az nem oda való, és nem kell ezeket a dolgokat összekeverni.
• Kulturális műemlék, a múlt egy érdekes darabja, amit meg lehet mutatni.
  Szerintük a könyvtár a legjobb esetben is, múzeummá válik. Ennek oka az, hogy semmilyen értelemben sem lesz képes megfelelni az új kihívásoknak.
• Mindent keveseknek - csak azok fogják használni, akiknek pénze van.
  E nézet szerint a könyvtár a piacgazdaság egyik új szolgáltatójaként tevékenykedik majd.
• Keveset mindenkinek - olcsó és hozzáférhető, de keveset tud nyújtani.
  E vélekedés azt jelenti, hogy habár a könyvtárak többsége rendelkezik majd bizonyos technikai szinttel, hardverrel, szoftverrel és hálózati kapcsolattal, de nem lesz képes követni a technológiai és a tartalomszolgáltató ipar robbanásszerű fejlődése által generált igényeket.
• Ismereteket nyújtó szalon - egy elegáns és divatos hely.
  Szerintük "divatba jönnek" a könyvtárak, éppen azért, mert követik az igényeket, s olyan környezetet és olyan lehetőségeket képesek biztosítani, amelyek otthon nem mindenki számára érhetők el.
• Politikailag szelektáló hely.
  A politika mindig beleszólt abba, hogy milyen támogatást kapjanak a könyvtárak, és kinek legyen ez elérhető és hozzáférhető. A tudáshoz való hozzáférés lehetőségének legitimálása minden történelmi korban aktuálpolitikai kérdés volt, csak a módszerek változtak. A kulturális örökség több esetben is veszélybe került a történelem során politikai okok miatt.
• Otthoni könyvtár.
  Voltak és vannak olyanok is, akik szerint a könyvtár fogalma az otthoni könyvtár fogalmára fog redukálódni.

E válaszkísérletek sokfélesége is jól mutatja, hogy milyen ellentmondásos a könyvtárak szerepének és lehetőségeinek megítélése. A válaszkísérletek tartalmaznak ugyan részigazságokat, de mindegyik vélekedés mellé és ellenében is nagyon sok érvet fel tudnának sorakoztatni a laikusok és a szakértők egyaránt.

Mert mire is valók a könyvek?

Egy civilizált nemzet identitása miatt nagy jelentőséggel bír az, hogy kultúrájának, történelmének és irodalmának írásos bizonyítékait megőrizze. Minden kor felteszi a maga kérdéseit, s ezekre a kérdésekre ugyanazokból a forrásokból kíván válaszolni. Emiatt a könyvek nem tekinthetők egyszerű "termékeknek", vagy "információhordozóknak". A generációkon át hagyományozódó könyvek megőrzésének a célja az, hogy bárki, akit érdekel, hozzájuk tudjon férni. A hozzáférés lehetősége viszont ellentmond a megóvás követelményének. Hisz optimális tárolás esetén a könyvekhez nem lehetne szabadon hozzájutni. Ha viszont korlátlanul hozzáférhetővé tesszük, akkor az utókor számára nem tudjuk megfelelő állapotban megőrizni ezeket a kincseket.

A legfontosabb kérdések

Az eredményes és céltudatos tevékenységhez a könyvtáraknak olyan jövőképre van szükségük, melynek alapján megfogalmazható a könyvtár "küldetés-nyilatkozata".

A reális jövőkép kialakításához azonban sok kérdést meg kell válaszolnunk. Először is azt kell tisztáznunk, hogy "kiknek" és "mikor" kell(ene) a válaszokat megtalálni? A "kiknek" kérdésre viszonylag egyszerű a felelet:

1. A döntéshozóknak - politikusoknak.
2. A kulturális élet szakembereinek.
3. A könyvtárüggyel foglalkozó szakembereknek.
4. A könyvtárak fenntartóinak.
5. A könyvtár vezetőjének.
6. A könyvtárosnak.

Ám ahogyan haladunk a gyakorlati megvalósulás színterei felé, egyre nyilvánvalóbbá válik: azzal, hogy a könyvtáros megfelelő válaszokat talál arra a kérdésre, hogy mi az általa vezetett könyvtár jelenlegi szerepe, mik a feladatai, csak a lelkiismeretét nyugtathatja meg. Hiszen ahhoz, hogy bármi is megvalósulhasson ebből, az összes többi, felette lévő szint egyetértése és mindenféle értelemben vett támogatása is szükséges. Ezek a szintek pedig sok esetben "agyonnyomják " a könyvtárügyet, mellékes, sokadrangú kérdésként kezelve azt.

A KIKNEK kérdése után próbáljuk megválaszolni a MIKOR kérdését. Ez már jóval nehezebb feladat, hiszen minden négy évben új megváltók jönnek, és új falovakból új messiások hirdetik a "szebb jövőt".

1. A jövő társadalmi berendezkedéseinek megtervezésekor (prioritások).
2. A kulturális és oktatási terület megtervezésekor.
3. A könyvtárügy stratégiai fejlesztésének kialakításakor.
4. Egy-egy könyvtártípus stratégiai céljainak kialakításakor.
5. Egy adott könyvtár stratégiai céljainak kialakításakor.

Két, témánk szempontjából rendkívül fontos fogalom van itt: prioritások és stratégia. A megfelelő stratégiai tervezéshez ugyanis elengedhetetlenül szükséges a prioritások felállítása. Azonban hiába tudom, hogy mit akarok kiemelten kezelni, ha ennek megvalósításához nem rendelkezem megfelelő stratégiai tervvel. A stratégiai terv fontos része a források feltárása, azonban ezek hosszú távon tervezhető biztosítását a döntéshozók sok esetben feláldozzák az aktuálpolitika oltárán.

Mert jó ma az, hogy törvény írja elő az iskolai könyvtárak létrehozásának és fenntartásának szükségességét. Jó, hogy 1998-ban "pántlikás pénz" állt rendelkezésre az iskolai könyvtárak és az iskolai informatikai rendszerek fejlesztésére. De nem jó, hogy 1999-ben ezt a pénzt csökkentették, és ismét bekerült a települések "nagy kalapjába", ami sok helyen előrevetítette a "lenyúlás" lehetőségét.

A másik kulcsszó a stratégia. Magyarországon egy múltba néző rendszerváltás zajlott le. Valahogy úgy volt, hogy mindenki mást akart, de ami kijött belőle, azt senki sem akarta. Az azóta eltelt időszakot a jövőképek, és stratégiák hiánya jellemezte. Ezért is örömteli dolog, hogy a közelmúltban a Miniszterelnöki Hivatal felkérésére kiváló szakértői gárda elkészítette azt a tanulmányt, mely remélhetően a magyar információs társadalom stratégiája kidolgozásának egyik alapdokumentuma lesz.

A könyvtárügy stratégiájának kidolgozása megfelelő tervezést igényel. A tervezésnek, mint intellektuális tevékenységnek figyelembe kell vennie a jövőbeni fejlődés lehetőséghatárait. A jelenlegi világtrendek és Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának folyamata ezeket a lehetőséghatárokat ma nagymértékben kibővítette!

E kibővült lehetőségeket figyelembe véve kell elkészíteni a könyvtárak cselekvési programját, mely a politikai megfontolásokat is figyelembe vevő szándékolt döntések összehangolt rendszerét tartalmazza. A távlati tervezéshez ismernünk kell a jövőképet alakító legfontosabb politikai, gazdasági, társadalmi és szociális tényezőket. A stratégia elkészítéséhez tervekkel, programokkal, fejlesztési koncepciókkal, forgatókönyvekkel, prognózisokkal és jövőképekkel kell rendelkeznünk.

A könyvtárügy fejlődése szempontjából azonban számunkra még fontosabbak a szakterületünket érintő fejlődési irányok, trendek. Ezek alapján ma olyan kérdésekre kell választ találnunk, hogy:

1. Mit jelent a globalizáció a könyvtárügyben?
2. Mit jelent a világméretű együttdolgozás?

A könyvtári munka többek között adatbázisok kezelését is jelenti. A globalizáció során azonban nemcsak adatbázisok kezeléséről, hanem egyre inkább adatbázisok egymás közötti kommunikációjáról van szó. Ez pedig egy olyan humán interakció keretében történik, melyben a könyvtáros kulcsszerepet tölt be.

Világméretekben azt mondhatjuk, hogy még alig kezdődött meg a kéziratok és archív anyagok gépi feldolgozása. Az is igaz viszont, hogy az Internet megjelenésével ma már egyre több országra vonatkozó gyűjteményt megtalálhatunk.

Az átalakuló világnak van néhány olyan jellemzője, melyre munkánk során oda kell figyelnünk. Melyek ezek?

• Az információszerzés és feldolgozás hihetetlen mértékű felgyorsulása.
• Az alternatív információforrások megjelenése.
• Egy olyan nemzedék megjelenése, akiknek akár még arra is van esélyük, hogy sikeresek legyenek. Ők azok, akikkel meg kell tanulnunk együtt dolgozni.

A nemzetállamok funkcióvesztésének, a hálózati nemzedék megjelenésének (N-Gen kultúra¹), az új közösségiségnek, az individualizációnak, a globalizációnak a korában különös hangsúlyt kap az identitás kérdése. Az Európai Tanács kulturális alapelvei szerint a cél az, hogy minden ország őrizze meg kulturális identitását, mert csak ez tudja biztosítani a világ sokszínűségének kívánatos fennmaradását. Az alapelv egyértelmű, a cél nemes, de pl. az ehhez a kérdéskörhöz tartozó kisebbségi nyelvhasználat ma is konfliktusok és politikai ellentétek állandó forrása. A nemzeti - nyelvi identitás megőrzésének jó eszköze és terepe lehet az Internet, s az ehhez való hozzáférést az iskolai könyvtár is biztosíthatja.

Együttműködés és egyensúly

A könyvtár újfajta szerepének kiteljesítéséhez a szereplők közötti együttműködésre és egyensúlyra van tehát szükség. Együttműködésre a források megteremtése, a szolgáltatások és a tapasztalatok átadása terén.

Egyensúlyt kell teremteni a legkorszerűbb információs és kommunikációs technológia és az emberi kommunikáció között olyan módon, hogy az alkalmazott technológia az emberi kommunikáció kiegészítő eszközeként szolgálja a gyorsabb és hatékonyabb hozzáférést.

Beszélnünk kell az emberi tényezőről, mivel a könyvtárosi munkában a szerepváltás szükségszerű.

Az emberi tényező

Mik a szerepváltás szükségszerűségének okai és indokai?

• Egyfajta paradigmaváltás zajlik le.
• Az információs társadalomban a tudás maga az erőforrás!
• Alapvetően megváltoznak az információszerzési-, és használati módszerek.
• Még ma is fontos a könyvtáros közvetítő funkciója, ehhez azonban ma a megfelelő szakmai ismeret mellett a "számítógépes írástudás" képessége is szükséges. Ennek megléte esetén a presztízsünk is emelhető.
• A korrekt válaszokhoz maximálisan együtt kell működni a használókkal!
• Velük együtt kell megfogalmazni a kérdéseket, és a megválaszoláshoz szükséges kapaszkodókat is magunknak kell kialakítani és felépíteni.

A könyvtáros megszűnt "minden titkok tudójának" lenni. Információ átadó funkcióját csak úgy tudja megtartani, ha együttműködik a használókkal. Az a könyvtár és az a könyvtáros tudja presztízsét megtartani, amelyik, és aki meg tud felelni e megváltozott igényeknek.

Ebben a globalizálódó világban, ahol a homo sapiens egyre inkább homo informaticussá alakul, meglepte a kutatókat az a tény, hogy mennyire felértékelődött a lokalitás szerepe. Mennyi új "helyi csoda" született, mely a globális hálózatok segítségével lokális értékek megőrzését, fejlesztését és átadását tűzte ki célul.

Az információs társadalom veszélyeit kutatók szerint a társadalom 75-80%-át a végleges leszakadás veszélye fenyegeti.

Ebben a világban a könyvtárak egyik legfontosabb szerepe a társadalmi esélyegyenlőség szolgálata! Az tehát, hogy mindenki számára megadjuk az esélyeket. Ez pedig már életminőséget befolyásoló tevékenység, melyet a könyvtár jó emberi légkörben, fogódzók adásával segíthet. Az információs társadalom új "agorákat" nyit meg, melyek közül éppen a könyvtár az egyik!

A könyvtár ezeknek a feladatoknak csak úgy tud megfelelni, ha a könyvtárosnak sikerül az új lehetőségeket az emberi kapcsolatok, az emberi kommunikáció szolgálatába állítania. Ehhez egy újfajta közvetítői attitűd kell. Ennek legfontosabb elemei: a hivatás- és feladattudat, rengeteg figyelem, nagyfokú segíteni akarás. És még valami, ami ma még egy kicsit szokatlan, és nem ennyire egyértelmű: a mainál több alázat és szerénység. Mert ma még az is előfordulhat, hogy akár egy gyerek is többet tud nálunk, a jól felszerelt könyvtárunk lehetőségeiről!

Persze az igazi nagy kérdés azért ezek után is mindnyájunkban felmerülhet: hoz-e a fejlett technika fejlett emberi kapcsolatokat? A gépek segítségével megspórolt időt arra tudjuk-e fordítani, hogy "emberebbül éljünk"?

A könyvtárak megváltozott szerepe és feladatai

Remélem, hogy ez a vázlatos számvetés is mindenkit meggyőzött arról, hogy a könyvtárügy manapság sorsfordító időket él. A prioritások kijelölésének és a stratégiai tervek készítésének az időszaka ez. S ha nem tesszük ezt, az is egyfajta válasz.

1. Adatok és információk közvetítése.
2. Értéknövelt szolgáltatások készítése és közvetítése.
3. Információkezelési, szervezési, és értékelési tapasztalatok közvetítése, az információs intelligencia növelése.
4. Alkalmazható szabályok, normák “előrejátszása”.
5. Szocializáció segítése.

Egyetértek Torsten Husén: Az oktatás világproblémái című könyvének azon megállapításával, mely szerint minél magasabb egy nép (nemzet) átlagos iskolázottsági szintje, annál gyorsabban képes reagálni a megváltozó körülményekre. Ma nemcsak a könyvtárügy sorsa múlhat a gyorsaságon, alkalmazkodó képességen és kreativitáson.

Nagy feladat vár a magyar könyvtárakra. Az élethosszig tartó tanulás követelménye, az önálló tanulás szükségessége, a távoktatás fokozatos elterjedése a közkönyvtárak, a szakkönyvtárak, az iskolai könyvtárak szerepének átalakulásához vezet.

A könyvtárak mobilizálható komponensei egyre gazdagabbak. A számítógépek jelentősége a könyvtári katalogizálás és a levéltári munka terén egyértelmű, és számos program, valamint esemény is felhívta a figyelmet ennek lehetőségeire a világban. Egy teljes nemzetközi katalógus a tizennyolcadik század könyveiről nemrégiben készült el, és arra szolgál jó példával, hogy az egyezményes formátumot és katalógus szabványokat mennyire hatékonyan lehet alkalmazni. Vagy itt van például az UNESCO által kezdeményezett "Világ emlékezete" elnevezésű program. Ennek célja az, hogy biztosítsa a világ dokumentációs örökségének megőrzését és hozzáférését².

1994 óta működik a Magyar Elektronikus Könyvtár, ami ma már több mint 3000 dokumentumot tartalmaz. A NIIF Program támogatásával indult kezdeményezéshez ez év szeptemberétől az Országos Széchenyi Könyvtár biztosítja a szükséges intézményi és szakmai hátteret.

A könyvtáros csak úgy tudja a könyvtárat, mint funkcionális rendszert hatékonyan működtetni, ha túllép saját közösségén, és hagyományos feladatkörén. A könyvtáros szakma napról-napra alakul, lehetőségei nagy sebességgel bővülnek. A köztudatban élő reál vagy humán értelmiségi könyvtárostanár mellé belép a könyvtári informatikus.

A "gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" igazsága ránk, könyvtárosokra is vonatkozik. A globális világ megélésének csak az egyik lehetséges, igaz pozitív alternatívája a tudástársadalom. Ma már az egymástól eddig elszigetelten létrejött és működő "helyi csodák" sok helyen tudnak egymásról, és az ország középső részében elkezdődött a Pest és Bács-Kiskun Megyei Tudásrégió Projekt megvalósítása. E kezdeményezéshez már több megye (pl. Somogy) és térség is csatlakozott, és egy tavaly november eleji balatonfüredi informális konferencia jóvoltából az ország minden megyéjében ismerik ezt a kezdeményezést.

Megindult egy olyan erjedési folyamat, melyet figyelnünk kell, s ahol csak lehet, be is kell tudnunk kapcsolódni. Hiszen a kisebb településeken az iskola és a könyvtár az a hely, ahol valamiféle "tudásközpont" hozható létre. Ez lehet Teleház, vagy KINCS, ami Kommunikációs és Információs Csomópontot jelent. Az iskolai könyvtár szerepe definiálásának alapdokumentuma az iskola helyi pedagógiai programja, mely a prioritások, kialakításával meghatározza az iskola, s azon belül a könyvtár szerepét e megváltozó társadalmi erőtérben.

Az Erdőkertesi Neumann János Általános Iskolában 1996. szeptembere óta indult el az ATOM (Alapfokú Térinformatikai Oktatási Módszertan) Program. Az elmúlt 3 évben a 41 fős tantestület 30.000 órát fordított arra, hogy a számítógéppel jó barátságba kerüljön³.

Településünk a Pest Megyei Tudásrégió Projekt Tudásfolyosó alprojektjében vesz részt. A cél térinformatikai felnőttoktatási, szakoktatási központ, akkreditált pedagógusképző hely kialakítása, oktatási információs térségi központi szerep, multimédiás bázisiskola kialakítása, részvétel a Sulinet-Irisz program tartalomszolgáltatási fejlesztésében, stb…. Ehhez egy olyan tudásközpont kialakítására van szükség, amelynek az iskolai könyvtár szerves része.

A mintegy 6000 kötetes iskolai könyvtárunk egyre inkább forrásközponti szerepet tölt be. A nyilvántartás és a kölcsönzés már számítógépes program segítségével történik. A közeljövőben tervezzük 2-3 multimédiás, Sulinet hálózatba bekapcsolt gép beszerelését (az első világban, a világ legfejlettebb részén az Internethez való hozzáférés legfontosabb helye a könyvtár). A kollégák igényeinek megfelelően tartom a könyvtárismereti órákat, a szaktanárok által tartandó könyvtári órák legfőbb akadálya a helyhiány.

Napi gondokkal küzdünk, de úgy tartjuk, hogy aki a lehetetlennek látszó dolgokba nem mer belevágni, az a lehetségeseket sem fogja megvalósítani.

Hát így látom én, mindössze három éves iskolai könyvtárosi múlttal a hátam mögött a könyvtárak jövőjét, s a mai világot. Végezetül hagy idézzek egy gondolatot a finn Észak-Karéliai Tudásrégió Programjából (www.inco.hu), melyet nagyon tanulságosnak tartok:

Ma a valóságos világban élünk, dolgozunk, tanulunk, szórakozni pedig a virtuális világba "járunk". Jó lenne, ha a jövőben ez megfordulna: a virtuális világot munkára és tanulásra használnánk, s a megóvott, féltve őrzött valós világot választhatnánk szórakozásunk, kikapcsolódásunk színteréül.

Irodalom:

A mai világ és a jövő forgatókönyvei 1. Szerk.:Varga Csaba és Tibori Tímea.
Nemzeti Stratégia 2020-ig Könyvek c. sorozat. Kapu Kiadó, Budapest,1997

Magyar jövőképek 2.. Szerk.:Varga Csaba és Tibori Tímea.
Nemzeti Stratégia 2020-ig Könyvek c. sorozat. Kapu Kiadó, Budapest 1998

Mi a jövő? Szerk.: Bognár Vilmos, Fehér Zsuzsa, Varga Csaba.
OMFB-ORTT-HÉA Stratégiakutató Intézet, Budapest 1998.

Zöld könyv az információs társadalomról Portugáliában, 47-50.l.; 54-65.l. Információs Társadalom Könyvek 2.

OMFB-ORTT-HÉA Stratégiakutató Intézet, Budapest 1998

Információs Világjelentés 1997-1998. Szerk.: Varga Csaba Információs Társadalom Könyvek 4.
Magyar UNESCO Bizottság-ORTT-HÉA Stratégiakutató Intézet, Budapest 1998

Megérteni a globalizációt Szerk.: Molnár János, Kiss Endre Friedrich Ebert Alapítvány, Budapest 1999

Torsten Husén: Az oktatás világproblémái Keraban Kiadó, Budapest 1994

Az iskolai könyvtár. Szerk.: Celler Zsuzsanna OPKM, Budapest, 1998

Nyíri Kristóf: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában
Magyar Tudomány 1998/11 1286-1297.l

Magyar Gábor: A telematika és a fenntartható társadalom.
Magyar Tudomány 1998/11 1298-1310.l.

INCO című Internetes újság 1, 2. Számának anyagai (www.inco.hu)

Adatbáziskezelők Országos Konferenciája, 1998, Budapest
(Fonyó Istvánné, Gyüre Péter, Bobokné Belányi Beáta előadásai)

Z. Karvalics László: A gyermek második évszázada
Internet Kalauz, 1999/12 58-59.l.

Jegyzetek