Homoki Ibolya

 

 

Ollózó tallózás

Nyíri Kristóf cikke alapján

 

Azt várom én, azt az időt, amikor játszva tanulunk, tanulva szórakozunk és örömmel végzett tevékenységünk biztosítja a megélhetésünk. Amikor választott szakmánk, foglalkozásunk mellett, (akár polihisztorként) egyéb területeken is biztonságosan mozgunk, járatosak vagyunk. Magas szinten értünk és beszélünk anyanyelvünkön, s hasonlóképpen használunk idegen nyelveket. Elsajátított, vagy bennünk rejlő képességeinket nem öncélúan, vagy mások hátrányára, hanem konstruktív együttműködésben hasznosítjuk. Emberként tiszteljük egymást bármely náció, vagy generáció tagjai vagyunk is. "Új puritán" módon cselekszünk, viselkedünk magán- és közéletünkben egyaránt. Egyszerre mutathatunk lojalitást családunk, otthonunk, hazánk, és a jelenünket, jövőnket irányító, maghatározó globális vállalatok iránt. Kis és nagy emberi közösségeket nem csupán mindent fogyasztó, bármit megemésztő (árucikkek, média) tömeg szinten alkothatunk. Gazdasági szegénységünket nem tetézi, súlyosbítja információ szegénységünk is. A haszon nem csupán a zsebünkben bujkáló, vagy bankszámláinkon száguldozó nyereség formájában jelentkezik, hanem megmutatkozik szellemi, erkölcsi, társadalmi értékként is. (A szó magyarul eredetileg is többjelentésű, csak mostanában sokan megfelejtkeztünk erről.)

Túl sok ez? Túl szép?

Mindenesetre nem újdonság. Eddig is voltak (lehettek) hasonló elvárásaink.

Újdonság viszont, hogy hatmilliárdan élünk a "globalizálódott" glóbuszon. Sokszájú óriássá cseperedtünk, amely ha nem vigyáz, saját húsába marva felfalhatja önmagát. (Durva asszociáció? Gondoljunk bele!) Kezdheti akár az apró nemzeti kultúrákkal, mint könnyű, finom falatokkal. Akkor pedig a fent sorolt várakozásaim továbbra is csak várakozások maradnak, mivel azok megvalósulásának alapja az "átfogó és állandóan megújuló, a világ felé nyitott nemzeti-anyanyelvi kultúra". Tudomásul kell vennünk, mint a kort is - az információs korszakot - amibe belenőttünk. S ha ez megtörtént, törekednünk kell a "nyitott nemzeti kultúra fenntartására-továbbépítésére".

Ne kelljen sokáig várni azt az időt...