Németh Tibor

 

 

A kommunikáció a 21. században

 

Az új kommunikációs technológiák gyökeresen átalakították a bennünket körülvevo világot, a telefon, rádió, televízió után az egymásról való tudás világhálózata és a tudatosan megtervezett kommunikáció napi  gyakorlata az élet minden szintjét átjárja. A számítógép megjelenése, személyes birtokbavétele és a globális hálózat kialakulása alaposan átrajzolta gondolkodásmódunkat és társadalmi életünket. A technológia oly mértékben oldja föl a megszokott törvényszeruségeket, hogy paradox módon a fejlesztés fo finanszírozója a potenciális vásárló lett, az o döntései határozzák meg a fejlesztés irányait. Ezért óriási a jelentősége annak, hogy digitális játékszereinkrol ne csak az újdonságnak kijáró önkéntes promóció szintjén gondolkozzunk, hanem hosszabb távú, történeti-társadalmi összefüggésben is lássuk az ezredvégi technikai produkálta új eszközeink hatásait.

A XX. századra a vizuális illúzióteremtés az új médiatechnika - a fényképezés, a film és a videó - birodalmába került. A valószeru látványokat a számítógépes játékoktól az internetes virtuális világokon keresztül a hollywoodi filmekig teljes mértékben az MC-k, Macek, Onyxek és valósággépek uralják. Manapság ezeket a gépeket világszerte új, digitális illúziógenerátorokkal - számítógépekkel - cserélik fel. És talán ezek a dolgok határozzák meg a 21. század kommunikációs rendszereinek fejlesztésének az irányvonalát.

A virtuális világ alatt, olyan háromdimenziós számítógép által generált, interaktív környezetet értek, amelyek egy, esetleg egyszerre több felhasználó számára hozzáférhetok. Ez a definíció fedi a csúcstechnológiájú, VR-sisakkal felszerelt VR rendszereket, ma még költséges számítógépek által generált fotorealisztikus grafikákat, az arcade-ot, a CD-ROM-ot és a több résztvevos, online számítógépes játékokat; valamint az Interneten és a legtöbb nagy számítógép-hálózaton elérheto grafikus csevego-környezeteket is. Számuk a közeljövoben emelkedni fog, mivel a virtuális világok növekvo trendet jelentenek a számítógépes kultúrán belül, és valószínuleg az emberi-számítógépes "interfészek" új normáit alkotják majd.

Talán ma még nehéz elképzelni, hogy egy nem túl távoli jövoben ezt az un. virtuális valóságot nem a ma oly divatos VR-sisakkal érjük el, hanem közvetlenül az emberi agyat befolyásoló szerkezettel. Ennek a technológiának számtalan elonye mellett azért akadnak hátrányai is.

Elonyei között említem, hogy két vagy akár több ember olyan kontaktust tud létrehozni egymással, amely eddig csak személyes találkozás utján válhatott valóvá. Nagy a veszélye annak, hogy a hirtelen belecsöppent virtuális valóságba olyannyira beleszeret az ember, hogy nem akar onnan visszatérni.

Az új muszaki eszköztárban felcsillan egy jobb jövo lehetosége. Egy biztos: a számítógépesített kommunikáció az információ tárolásának, visszakeresésének és forgalmának kiemelkedo lehetoségével szolgálja azokat, akik rendelkeznek a szükséges hardverrel, szoftverrel és jártassággal. Másfelol kiemelkedo lehetoséget kínál létfontosságú információk jobb elérésére, a gyorsabb információ cserére és -terjesztésre, valamint a kultúrák közötti muvészi és kritikai együttmuködésre is. Az elektronikus rendszerekben az emberiség számára kétségbevonhatatlan javak rejlenek. Azonban ezek a lehetoségek nem mindenki számára lesznek kiaknázhatóak. Míg a kommunikáció új lehetőségei megszüntetik egyes csoportok, a csökkentlátásúak, a csökkent hallásúak, a mozgáskorlátozottak hátrányait, összességében inkább növelik az emberek közötti egyenlőtlenségeket, akár a lehetőségek, akár a képességek oldaláról tekintjük a kérdést.