Mervin King:
Financial Times 1999. augusztus 30. 10. odal.
Fordította: Pálos László

 

 

Bizalmi test

 

A központi bankok fontos szerepet játszottak az elmúlt század pénzügyi politikájának kialakításában, de a technológia fejlődése alááshatja jövőbeli szerepüket.

Az ezredforduló egy megfelelő időpontot jelenthet a központi bankok modern világunkban betöltött szerepének értékelésére. Más oldalról a millennium nem a megfelelő lépték, hiszen az elmúlt század volt az, amelyben a központi bankok szerepe egyre inkább meghatározóvá vált.

Száz évvel ezelőtt nem létezett az USA központi bankja a Federal Reserve System. 1900-ban csak 18 országnak volt központi bankja. Ma ez a szám 172. Mennyi lesz száz év múlva? Lesz-e akkor egyáltalán központi bank?

A század kezdetén, a kontinentális Európán kívül egyedül Japánnak és Indonéziának volt központi bankja. A központi bankok száma és státusza emelkedett a század folyamán. Ma az ENSZ tagországok több mint 90%-a rendelkezik központi bankkal. Ebben az évben az utolsó és vitathatóan a legfontosabb volt az Európai Központi Bank alapítása.

Most nincs itt a csipkelődés ideje. A század során a diszkrecionális (önkényes) pénzügyi politika felszabadulva először az aranyalap, majd később a Bretton Woods rögzített árfolyamos rendszer kötöttségei alól, inflációt okozott. A bilincseitől megszabadított önkény nem volt sikeres. Nem véletlen, hogy a pénzpolitika infláció ellenes (az 1990-es években oly népszerű) célját visszafogott pénzkibocsátás névvel illették.

Világosan a központi bank feladatává kell tenni az árak stabilitásának tartását, és ehhez rendelkezésére bocsájtják a szükséges eszközöket - ez tűnik egy hiteles pénzügyi rendszer alapjának. A nyelvezet változhat országról országra, de az a szemlélet, hogy az árak stabilitása a pénzpolitika elsődleges célja, ma jellemző mind az ipari országokra, mind a fejlődő piacokra.

Ma széleskörű konszenzus - szinte közös bölcsesség - van a központi bankok feladatát illetően. Abban is, hogy milyen eszközökkel tudják ezt elérni. Ez egy nagyon veszélyes pozíció. Jelentheti ez azt, hogy 1999. a központi bankok erejének delelője?

Ha a központi bankok szeretnék megtartani a gazdaságpolitika meghatározásában a központi funkciójukat, akkor szembe kell nézniük az előttül álló intellektuális és technológiai kihívásokkal, különben a népszerűség csalódottsággá válik.

A központi bankok jövője nem egészen biztos. A kormányok vágya a nemzeti valuták iránt egyre gyüngül, ahogy a tőkeáramlást liberalizálják és az átváltási árfolyamok bizonytalanná válnak. Több regionális pénzügyi únió alakulhat. Pénzhelyettesítő kötvények és komplett pénhelyettesítő eszközök szintén csökkenthetik a független nemzeti bankok számát.

De ennél sokkal fontosabb a technológia fejlődésének potenciális hatása. Jelenleg a központi bankok monopóliumát képezi a pénzalap kibocsátás bankjegy és banki tartalékok formájában. Mivel a pénz alap a végső eszköze a cserének és a végső egyezségnek, a központi bankok hatalmas erővel rendelkeznek az gazdaság értékeinek tranzakcióiban, annak ellenére, hogy forgalmuk nagyon csekély a privátszektorhoz képest.

A technológia fejlődése oda vezethet, hogy azok az önkényes feltételezések, amelyek ahhoz kellenek, hogy a pénzkibocsátás szigorú modelljét meghatározzuk, feleslegessé válnak és a világban lejátszódó folyamatok a cserekereskedelemre kezdenek hasonlítani. A valósidejű elektronikus tranzakciók erre lehetőséget adnak. Elvileg semmi sem indokolja azt, hogy az üzletekkel kapcsolatos végelszámolást a privát szektor a központi bankok közreműködése nélkül ne végezhesse el.

Egy ilyen rendszer bevezetése sokkal nagyobb számítási kapacitást igényelne, mint ami ma rendelkezésre áll. De annak semmilyen elvi akadálya nincs, hogy a tranzakcióban érdekelt két fél az érték átruházását az egyik elektronikus számláról a másikra valós időben tegye meg.

Előzetes megállapodás szerinti algoritmus határozná meg milyen pénzügyi eszközt ad el az árú vagy a szolgáltatás vásárlója a tranzakció értéke alapján. Az adott árú vagy szolgáltatás szállítója pedig tudná, hogy a bejövő fizetőeszköz az értékek megfelelő kombinációjaként kerülne tárolásra egy másik előre megállapodott algoritmus alapján. Értékmérő lehetne bármilyen pénzhelyettesítő, amelynek az adott időpontban csereértéke van. Ugyanaz a rendszer hasonlíthatná össze az adott cikkek keresletét és kínálatát, határozná meg az árakat és végezné a végelszámolást.

Az értékmérők, a valóságos áruk és a szolgáltatások árazása olyan elszámoló egységekben volna lehetséges, amelyet a közösség választ és a szabályozás történhetne a meglévő mérésügyi és minőségellenőrzési hivatalokban. A használati értékstandard szélesebb stabilitást eredményezne az árak szintjén.

A végelszámolás a központi bankok forrásainak igénybevétele nélkül történhetne. Amint azt mások megjegyezték, egy központi bank lehetőségének kulcsa abban van, hogy a törvények számára biztosítják: a piac sarokkő legyen a végelszámolások egyenlegének kialakításánál.

A központi bankok nem léteznének tovább a jelenlegi formájukban, de a pénz sem. Azt a társadalmi igényt, ami korlátozza a felesleges pénzkibocsátást, felváltaná a cserét bonyolító számítástechnikai rendszerek integrált muködésével szembeni elvárás. Szükség volna egy ellenőrzést ellátó szervezetre. Az ellenőrzést jelenleg ellátó szervezetek, így a központi bankok is pályázhatnának erre a szerepre. Hasonlóan ahhoz, ahogy az Internet sem tiszteli a nemzeti határokat, a végelszámolást bonyolító rendszerek is nemzetközivé válnának.

Egy ilyen megoldás kulcsa a számítógépek valósidejű kommunikációja, ami lehetővé teszi a szereplők hitelképességének azonnali ellenőrzését és ezáltal biztosítja a privát szektor számára a végelszámolások lebonyolítását. Minden olyan értékpapír, ami kapható az elektronikus piacon, alkalmazható lenne a végelszámolások bonyolítására.

Ebben a helyzetben nem lenne a pénznek kitüntetett szerepe és így a központi bankok pénzkibocsátási monopóliuma sem jelentene értéket. A központi bankok ezzel elveszítenék azt a képességüket, hogy beavatkozzanak a pénzpolitikába. Bill Gates utódai kiütnék az üzletből Alan Greenspan követőit.

A központi bankok lehet, hogy most vannak hatalmuk csúcsán. A számuk lehet, hogy kevesebb lesz a jövőben, de a megszűnésük sem zárható ki. A társadalmak a múltban jól el voltak a központi bankok nélkül. Lehet, hogy a jövőben is jól meglesznek nélkülük.

(A megjelent cikk szerkesztett változata a szerző beszédének, amit az USA központi bankjának Kanzas City-ben tartott éves szimpóziumán mondott el. A szerző a Bank of England helyettes kormányzója.)