Bevezetés: a “2000-szindróma” mint olyan

1. A “2000-szindróma” az országos információrendszer szempontjából

1.1 A millenniumi mérleg

1.2 A kormányzati információigények növekedése

2. A gazdasági tájékoztatás problémái az ezredfordulón

2.1 Az állami információrendszer, a tájékoztatási intézményrendszer és a tájékoztatási szerepek működtetése

3. A média és az országos információrendszer viszonya

A csak dátumváltásra szűkített probléma megoldására a MeH kormánybiztost nevezett ki (Mojzes Imre, BKE): 25 M HUF-nyi (!) világbanki forrás áll rendelkezésére. A stratégiai vállalatok és szervezetek felé egy monitoring rendszer kiépítése folyik, informatikai útmutatásokat adnak a vállalkozásoknak. A helyzetfelmérés állítólag a KSH adatgyűjtési rendszere alapján történt, de a központi beavatkozáshoz élő statisztikák kellenek, a MeH-stratégia viszont 1997-es adatokkal számolt (vagyis 350.000 PC a háztartásokban és 63.000 az államigazgatásban). Mindent összevetve 325 M HUF és 400.000 USD (az eü-i és önkormányzati géppark számára) központi forrás van, s a központi állásfoglalás mint a szakértői útmutatások összegzése késik.

Miközben a hazai állapotokról és eshetőségekről magyar forrásból ennél többet alig tudni, a Gantner Group az amerikai érdekeltségek számára készített valószínűsíthető kárjelentést az “Y2K”-problémákról mo-i vállalkozásaik miatt, különös tekintettel arra, hogy a “feljövő piacokon a labilis gazdasági társaságok és gyenge kormányok fokozott veszélyhelyzeteket jelentenek” a vállalkozásokra nézve. Az USA külügyminisztériumi apparátusai és hírszerzési források felhasználásával, országonkénti kérdőíves beszámolók értékelése alapján a Gantner-jelentés négy kategóriába sorolta a felmért országokat:

1. a legfejlettebbek, szigorú biztonsági előírásokkal rendelkező, betartó országok csoportja (max. 15% haváriaveszély),
2. a fokozottan veszélyeztetett fejlett és fejlődő országcsoport (max. 33%-os veszélyeztetettség, itt van Mo. is),
3. a részben megbénítható országok csoportja (max. 50%-os),
4. nagy biztonsággal előre látható országválságok csoportja (66%-os veszélyeztetettség).

Mo-on a mintaeset az APEH 7 ezer PC-t számláló informatikai rendszerének revíziója, a tervezett 2.500 gép lecserélése, a hálózati üzemmódra áttérés, s mindez együtt mint közgazdasági és információtudományos racionalitás: 2,5-3 Md HUF elköltése.

A 2000-szindróma azonban nem csupán dátumproblémát jelent, hogy mi mindent jelenthet még, arról szól válogatásunk, amely jelzést (és alkalmat) adhat az állam alkalmatlan információs modellje (az információjog rendezetlensége, a kormányzás, a gazdasági tervezés és az államigazgatás információs adminisztrációjának alkalmatlansága (a szervezet-, tulajdon- és pénzforgalom-regisztrálás hiányosságai, a nagy nyilvántartó rendszerek alkalmatlansága), valamint az állam makrokommunikációs szerkezete korszerűtlenségeinek (a tájékoztatási intézményrendszer összeomlása, hiánya, ill. a tájékoztatási szerepek gyakorlásának csökevényessége) felszámolására.

A tapasztalatokat nézve a számítógépek dátumproblémájaként megtörtént az első auditálás a Global 2000 Mo. Csoport tagjainál (ABN Amro, MNB, BpBank, KHB, OTP, Postabank stb.) és a csatlakozó cégek között, 21 pénzintézetnél (az informatikai szakértőjük a Giro). Már vannak (6 hónapos) tapasztalatok a várható eseményekről (amelyeknek a bankközi kliringrendszer, ill. a várható költségek szempontjábóli feldolgozása folyik), miközben a kormánytól még semmi sem jött ki. Jogi problémaként az etalon az amerikai kormány intézkedése, amikor az IT legfőbb exportáló gazdaságát tehermentesíteni próbálta, s a millenniumi bomba lehetséges veszteségei miatti felelősség- és kártérítési vizsgálatok elé ment a “Year 2000 Information and Readiness Disclosure Act” közreadásával: Ennek értelmében a károsultnak kell igazolnia, hogy számítástechnikai eszközök és készségek révén okozták a kárt.

Általános információpolitikai témaként egyre mélyülő ellentmondás van az információtechnológia terjeszkedésével járó hasznok és a magánszféra fokozott sérülése között. Mind nagyobb körben, mind több személyes adatot kell szolgáltatni magunkról ahhoz, hogy mind szélesebb körű részvételünk (fogyasztásunk, tájékozódásunk stb.) biztosítva legyen. Mind több egyedi azonosító kerül a hardverbe és szoftverbe: jogi megoldások, piaci megoldások, infomediáris cégek, technológiai megoldások, transzparencia a legtöbb idézett fogalmak.

A tágabb környezetből származó információ- és tájékoztatáspolitikai események sorában kiemelésre érdemes a globális pénzügyi rendszer változása kapcsán a G7-ek, ill. az IMF új gazdasági tájékoztatási, adatszolgáltatási terve. A nemzetközi pénzügyi biztonsági rendszer adattartalmának kritériumaival, ill. a határokon keresztüli adatszolgáltatás (állami és magán) a hivatalos statisztikai kompetenciákat érinti. A statisztika közgazdasági tartalmát feszegetve Bródy (módszertani és hitelességi aggályainak engedve) a ciklusokat gondolja újra (az USA történeti statisztikai bicentenáriumi kiadványa alapján). A statisztika közgazdasági és információtartalmát illetően jelent kihívást a mostantól kétévenként közreadandó “környezeti adattár” (OECD-KVM), amelyben a környezetgazdaságtan és a környezettudatosság jelenléte statisztikai tartalmaiban hiányosságokat mutat fel.

A hivatalos statisztikai kompetenciákat érintő témák között említendő a mezőgazdasági termelői regisztráció (amely az FVM-hivataloknál készül és közös adatpályára kerül az APEH-nyilvántartásokkal, s az ombudsman kifogásolja), egy új nyilvántartó rendszert hozva létre a mezőgazdasági termelői tevékenységek, teljesítmények a pénzforgalom területeken. Említendő esemény a sorállományról készült szociális térkép, a ZMNVE felmérésében a tanulás, képzés, kikapcsolódás, deviancia, drogosok stb. új statisztikai tartalommal.

A hivatalos statisztika egyik legnagyobb adóssága, hogy nincs Mo-on a mai állapotokat megközelítő információstatisztika (nem is beszélve a tartalmi szolgáltatások méréséről): apropóként az IDC, EITO, CISCO stb. statisztikák szolgálnak a magyar információtechnikai piacról, ill. a GfK, internetto stb. felmérések a számítógéphasználatról, internetezésről. Számtalan hivatkozással reprezentált a magyar információstatisztika mint hiány, hogy a távközlési piac, az internetes szolgáltatás szereplői és célpontjai, a magyar gazdaság legdinamikusabb területe nem jelenik meg a gazdasági mérésben. E téren a revíziót sürgeti többek között a most megjelent információs és kommunikációs világjelentés (UNESCO).

A társadalomstatisztika két súlyos tárgykörben kapott napi aktualitást. Egyrészt a népegészségügy területén 26 országban végzett összehasonlító vizsgálat kapcsán a mo-i hivatalos statisztika kiválósága, másrészt a hazai cigányság létszámarányai körüli polémia kapcsán a hivatalos statisztika alkalmatlansága. Ez utóbbi témakörben az egyértelmű politikai, kormányzati felelősség mellett a KSH csak részben marasztalható el.

A nagy nyilvántartó rendszerek területén érdekes esemény, hogy a külföldi beruházások helyszínkeresései kapcsán kiderült, sem az ÁPV-nek, sem a GM-nak nincs meg a teljes ipari ingatlankatasztere, ami a központi nyilvántartások példátlan botránya. A területspecifikus vagy szakmai központi információs rendszerek témakörben érdekes az Elektronikus Logisztikai Információs Központ, mint referenciahely beindulása, amelyik a logisztikai központok működése, ill. az elektronikus kereskedelem beindulása kapcsán érint bizonyos statisztikai információtartalmakat.

A tudományos környezetben merült fel az intézményi fejlődés komparatív indexe (CIID),az intézmények szerepe a gazdasági növekedésben. Vonatkozó példa az innováció-kutatás mint új önálló diszciplina³ megjelenése, s a hozzá tartozó mérési problémák. Az árnyékgazdaság kapcsán vetődnek fel a Tárki-háztartáspanelből a háztartások vásárlásai, a nem regisztrált szolgáltatások és jövedelmek arányainak behatárolásával. A KSH vonatkozó kötete első ízben próbálja a hivatalos statisztika keretei között felbecsülni a személyi és az üzleti szolgáltatások körében a jövedelemeltüntetést (egyes kimagaslóan jövedelmező foglalkozások alacsony számlaadási aránya jelzi a tartalékokat).

A “2000-szindróma” szinte csak mint dátumprobléma merül fel, viszont soha nem vetődik fel (talán az állam ügyvédje szerep gyakorlása híján), hogy egyben a nagy nyilvántartó rendszerek (végső soron az állam) válságának minden összetevője megtalálható benne. A szűkítésben az informatikai lobbi nyomása érthető, hisz csak a kereskedelmi bankok pénzügyi információrendszerének informatikai átállítása és hitelesítése kapcsán 7,5-20 Md HUF költségről beszélnek (bár egy IDRC-konferencián a lehetségesnek tartott költségek 25%-ára taksálták új gépek és rendszerek révén áthidalni a gondokat). A legkomolyabb gondokat jelentő adminisztrációs és regisztrációs problémákról szó sem esik, bár az APEH, TB, VÁM, KTM-veszélyeshulladék stb. nyilvántartások megbízhatósága az informatikai készségek minősítése nélkül sem éri el az 50%-ot. Ide illik az energiaprognózisok vita (pontosabban a vonatkozó és 2020-2025-ig kitekintő iparpolitika hiánya), amelynek kapcsán felvetődik, hogy az energiaszektor teljesítményadataival is gond van, az energiahatékonyság- és termelési igény számítások között statisztikai diszkrepanciák vannak.

A központi tennivalók szempontjából érdekes, revíziókra lehetőséget adó dolgozat jelent meg a posztmodernizmus és az institucionalista közgazdaság közötti kapcsolat kifejtésével, a statisztikai mérés és értékelés szempontjaival (a mérés filozófiai szemlélete, értékrend, institucionalista statisztikai témák stb.). Hasonlóan érdekes az oktatásgazdaság mibenlétét tárgyaló könyv a humántőke-elméletek, oktatási költség/haszon elemzés, az oktatás és a gazdasági növekedés viszonya, oktatástermelés kifejtésével, mint a termelési statisztikák sürgető felzárkózási igényének példája. Vonatkozó példa a távmunka terjedésével foglalkozó dolgozat, amely a foglalkoztatási szerkezet és munkakultúra változásával a foglalkozási nomenklatúra felfrissítésének igényét veti fel. Mindhárom munka az ezredfordulós átalakulást sürgeti az információrendszerben.

Jelentős mulasztás vetődik fel a kincstári vagyonkataszter hiánya apropójából, hogy az UNESCO-lista készítése, ill. a Világörökség Bizottság érdeklődésekor kiderült, a mai napig nem készült a természeti kincseinkkel és kulturális örökségünkkel elszámoló vagyonlista. 2000 kapcsán amúgy is újat kellene készíteni, egyes szakértői jelentések szerint pedig valamilyen leltár mégiscsak létezik a múlt század végéről?!

A “hagyományos” és a “hivatalos statisztika” és a “globális gazdasággal” kapcsolatos vitában a UNCTAD és az ILO munkája kapcsán vetik fel, hogy a vállalatokon belüli kereskedelem a világkereskedelem 32%-át teszi ki, ami nem jelenik meg a kereskedelmi világstatisztikákban, ennélfogva a globális gazdaság nem mérhető. Hasonló jellegű hiány fogalmazódik meg a “Natura 2000” apropójából, a nemzeti természetmegőrzési politika tárgyalása közben, amikor a magyar környezetstatisztika találkozik a fenntartható fejlődés indikátoraival, ill. a nemzetközi környezetmetria ismeretanyaga a politikusok elé kerül.

Érdekes téma a hazai piackutatási piac alakulása, ill. a piackutatás mint a gazdasági (fogyasztói, vásárlói) viselkedés figyelése, s mint ilyen érdekes összevetésekre adhat lehetőséget a hivatalos statisztika, a nemzeti és kormányzati tájékoztatáspolitika összefüggésekben. A hivatalos adatkezelés érintőlegesen jöhet szóba a Mainzi Egyetem AITI egészségügyi dokumentációs (és információtudományos) reformprogramja kapcsán, amely a klinikai bázisdokumentáció reformjával a statisztikai szolgálatok számára is példa értékű. Hasonlóképpen csak érintőlegesen érdekes - de nem hagyható figyelmeztetés nélkül a nemzeti információközponti szerep működtetése apropójából, hogy SGI magyarországi cége egy díjmentesen használható, központi helyen működő szuperszámítógépes szimulációs műhelyt ajánlott fel, de sem a megkeresett 50 nagyvállalat, sem a kormányzati, közintézményi szféra nem reagált?!

Nemzetközi környezetben a statisztika közgazdasági tartalmára vonatkozó esemény az IMF-INS rendszerének korszerűsítése a módszertant és az adattartalmat illetően: adatforrásai egyrészt 14 vezető ország egységnyi munkaerőköltség-adatai, másrészt a vezető ipari országok exportadatai (36 ország CPI-bázisú reáleffektív valutaárfolyamai alapján), harmadrészt a primer árutermelők és exportálók teljesítményadatai a “korai figyelmeztető információs rendszer” bázisadataiként.

A gazdasági tervezés és államigazgatás új közgazdasági és statisztikai vonatkozásai vetődnek fel a társadalmi igazságosság és teherelosztás típusú témákkal, amikor a hivatalos statisztika hitelessége és tájékoztatási kompetenciái is vizsgáznak. Ide tartozó hivatkozás ugyancsak, hogy a külföldi elemzők és neves kutatóműhelyek Magyarországról szóló jelentései, előrejelzései nem mindig különíthetők el a hivatalos és a nem hivatalos statisztikai forrásokra, elemzői/kritikai spekulációs hivatkozásokra, s ebben esetenként a KSH is hibás tájékoztatási tevékenységeinek hiányossága folytán. Újra meg újra előbukkanó téma egy ár- és piacfigyelő monitoring rendszer,aminek belföldön és külföld felé is igen fontos szerepe lenne, állandó veszteségek érik a nemzetgazdaságot a hiánya miatt.

A gazdasági és társadalmi statisztikai fogalomtár, ill. a mérés új kategóriái között jelenik meg a társadalmi tőke-koncepció, mint az ország versenyképessége, népegészségügyi és más társadalompolitikai megfontolásokból érdekes modellezés számbavétele. Az információ- és tájékoztatáspolitikai események kulcstémái a 100 M HUF nagyságrendű “twining-program” információs és kommunikációs tartalmai révén, másrészt a kibontakozó régióvita a hagyományos statisztikai egységek felborulása révén.

A hivatalos statisztika közgazdasági tartalmára vonatkozó, közvetett módon elmarasztaló közlések voltak a profitrepatriálással kapcsolatos vita (“mi, mennyi?!”), valamint a turizmus fejlesztési politikájával kapcsolatos kezdeményezések közreadásával (sokadszorra) felmerülő mérési problémák, amennyiben ismét úgy beszélnek százmilliárdos nagyságú fejlesztési politikáról, hogy nincs hiteles ágazati statisztika. Ezért is kiemelkedő információ- és tájékoztatáspolitikai eseménynek számítanak a mezőgazdasági összeírás körüli (politikai) történések, amennyiben sem a mezőgazdasági gazdasági aktorokról, sem a termelésről és a termékekről, sem az értékesítésről és a minősítésről nincsenek korszerű, megbízható adatállományok, ill. nincsen eurokonform regisztrálás. Politikai indíttatású parlamenti vita folyik, miközben a nagy nyilvántartó rendszerek korszerűsítése tíz évet késik (ill. 2000 miatt amúgy is újakat kellene készíteni), s a MeH információpolitikai direktívái hiányoznak.

A területspecifikus információs rendszerek és a helyi, regionális, központi statisztikai adatgyűjtések, valamint a tervezés viszonyát jellemzi a főváros és az agglomeráció vásárlóerejét, közlekedésszervezését prognosztizáló felmérés, a közlekedési tárca, az Útgazdálkodási Koordinációs Igazgatóság, az Állami Műszaki és Információs Kht módszertani és hatástanulmánya 2003-ra: s ilyenkor mindig felvetődik a hivatalos statisztika, az országos információrendszer használata, ill. a magánérdekeltségek információigényének kiszolgálása vásárlóerő-becslésben, a logisztikai tervezés-szervezésben, ütemezésben stb.

A hivatalos statisztika és a KSH helye az országos információrendszer működtetésében: nem kisebb jelentőségű közvetett esemény a MeH (mint “kancellária”) felállása kapcsán a szakbürokrácia-kabinetek (referatúrák) kialakulása: miközben az operacionális államigazgatási (irányítási) és programgeneráló mechanizmusok működtetéséhez nélkülözhetetlen új információpolitikai protokoll késik, a központi és a regionális statisztikai szolgálatoknak a kormányzati információ- és tájékoztatáspolitikai tevékenységekhez csatlakozó eurokonform szerepéről nincs döntés. Hasonló jellegű esemény a GM új iparpolitikáját kiegészítő, a környezetvédelmi ipar helyzetéről, s az EU-csatlakozás forrásigényeiről szóló Öko Rt.-BME tanulmány, mely hangsúlyozza, hogy nincs megbízható környezetstatisztika, valamint a felzárkóztató EU-segélyek kapcsán hangzik el a monitoring rendszer, ill. a KüM és a GM tervezésében a statisztikai bázis hiánya.

Kiemelkedő eseménynek számít a Gantner Group 2000-szindróma tanulmánya, amely az amerikai érdekeltségek számára (hivatalos és nem hivatalos források felhasználásával) készített “Y2K”-jelentés, s Magyarországot a fokozottan veszélyeztetett kategóriában sorolta, ahol 33%-os valószínűségű az információs rendszer-haváriák valószínűsége. A nagy hagyományú, saját számítógépközpontokkal rendelkező információ kibocsátóknak már régen etalonként szolgáló saját forgatókönyvekkel kellett volna előjönni, mindannyiunk megnyugtatására.

Az MTV összeomlása kapcsán felvetődik, hogy nincs a (magyar információgazdaság egészéről, benne a) médiagazdaságról hiteles statisztika (ha készült volna 1990 táján bázisadat-felvétel, az is ismétlésre szorulna a duális médiapiac kialakulása - 1996-1997 -, ill. a 2000-res forduló miatt). Ugyancsak fontos lenne a Matáv-monopólium feladása előtt (számtalan információpolitikai és üzleti balfogás után) a tartalmi piac terjeszkedése, az informatikai integrációs trend szélesebb kibontakozása és internacionalizációja előtt hiteles képet alkotni a magyar információtechnikai és technológiai piac termelő kapacitásairól, foglalkoztató képességéről.

Összességében a gazdasági tájékoztatás alapjainak további javítása, a statisztikai információrendszer adósságainak felszámolása címén szükség van a magyar gazdaságról képet adó legfontosabb, összehasonlítási alapot kínáló statisztikai ismeretekre: a gazdaságdemográfiai (munkaerőigény, aktív-passzív összetétel), a versenyképességi (ipari, hozzáadott érték és fajlagos bérköltség alapú növekedés), a cserearány-tényezők (olaj/élelmiszer-konverzió) terén, de a magyar környezetgazdaság változásairól sincs kifogástalan statisztikai információnk. A társadalmi kohézió és befogadás típusú kutatás sokadszor veti fel a “statisztika tudomány” felelősségét abban, hogy a mai napig nincs átfogó tájékoztatás a népességcsökkenés közép- és hosszú távú hatásairól, hogy a 10 milliós Magyarországra nézve milyen minőségi változásokkal jár, milyen kényszereket jelent a foglalkoztatási szerkezetben, a milliós nagyságrendű bevándoroltatásban és így tovább.

A magyar adatgazdaság 15-20 Md HUF nagyságrendű (a MASZ becslése szerint) az adatbázis ipar és kereskedelem keretei között, jogtárak, tőzsdeárfolyam- és céginformációs tárak, internetes tartalomszolgáltatások stb. formájában, miközben az adattár és adatbázis szakmai fogalomtára, a jogi és adminisztratív szabályozás mind több kérdést mint hiányt vet fel, s a KSH adattárai élen járnak ebben a rendezetlenségben. A statisztika közgazdasági tartalmának megújításában jelentős esemény a kultúragazdaságtan címen megjelent tanulmányok sora, amelyek a kulturális javak körétől a kultúraipar megfogalmazásáig bezárólag tárgyalják pl. a hozzáadott érték és a foglalkoztatás számításait a kultúra területén.

Fontos esemény volt az információbiztonság kérdéskör felvetődése a NATO-csatlakozással (mondván, hogy nálunk gyakorlatilag még 1988 táján megszűnt az állami információvédelem). Mindez újragondolásra készteti az államigazgatásban, a tájékoztatási intézményrendszerben a politikai és a gazdasági aktorokkal kapcsolatos adatkezelést mint biztonságot. Az NBF által kiállítandó tanúsítvány az információbiztonsági előírásoknak megfelelő magatartásról a kormányzati információpolitika hatalmas hiányainak felszámolója.

Az Euromoney aktuális hitelképességi ranglistája, vagy a GfK 19 országról szóló “Kelet-európai piaci alapadatok: 1998” című felmérése veti fel sokadszor, hogy milyen szerepet játszik a külföldi, nemzetközi tájékoztatókban a felhasznált adatok körében a hivatalos magyar statisztika hivatkozása, amikor az interpretációk igen széles skálán szórják szét értékitéletüket (gondoljunk a PlanEcon vagy az EIU elemzéseire).

Kiemelkedő eseménynek tekinthető a hazai térinformatika forráskönyve kapcsán a térinformatika piac felmérésének szándéka, az alapok és a minőségi szolgáltatások kínálata, mindez a KSH mulasztásaként is felvethető. A hivatalos statisztika és a statisztikai információrendszer aktuális eseménye a területfejlesztés kapcsán a regionalizmus fogalomtárának és információtudományos modellezésének (a regionális különbségek számszerűsítésének) tárgyköre. Az önkormányzati feladattelepítés, a közfeladatok értelmezése, méretgazdaságosság az oktatásban kormányzati kompetenciákat érintenek. Hiányosságokat és mulasztásokat vet fel a távmunka helyzetét feltáró elemzés, a Status Report on European Telework’98.

A GfK háztartáspanel figyelmeztet arra a tényre, hogy a háztartási fogyasztás és jövedelem felmérése a magyarországi multik megrendelésére negyedévi és havi gyakorisággal folyik, kisebb és nagyobb dimenziókban, ami egészében megváltoztatta a hivatalos (állami, kormányzati) és a kereskedelmi (magán) statisztika viszonyát, s a menedzser-találkozókon derül fény a hivatalos statisztika alacsony presztízsére (miközben ezzel egyidőben a lakosság nem képes különbséget tenni a hivatalos és magán jellegű adatkéréses zaklatás között). Érintőlegesen hasonló esemény, hogy az informatikai (általában az információtechnikai és technológiai jellegű) statisztikai információ-szerzés és interpretálás szinte teljes egészében a hivatalos statisztikán kívül zajlik, ez már amolyan “köztudott” hiányossága magyar statisztikai rendszernek (a pénzügy- és az információstatisztika a két legnagyobb hiány). Másrészt e hivatkozás, a Szignum Média felmérésében már a szakmai statisztikai információgyártás újabb, magasabb szintjét jelzi, amikor a szakmai közvélemény figyelése - rendszeres szondázása - és orientálása folyik közvélemény-kutatás típusú technikával.

A kultúrastatisztikában tapasztalható információs fekete lyukak közül a kiadói statisztikával kapcsolatos esemény volt a szerzők és kiadók előző évi mérlegzárásaként kibontakozó vita, amelyben a hivatalos statisztika és az érintettek tapasztalati adatai között eltérések egyre nőnek. A tudományos kutatás és a KSH mulasztásai között a humán fejlődés index (HDI) körüli szemérmes hallgatást megtörni látszik a MTA Világgazdasági Kutató Intézete munkatársának tanulmánya a magyar életkörülményekről, amelyik felveti, hogy a KSH régóta adós egy életminőség- mérleggel, ahogy a versenyképességünk valódi mérlegével is.

A hivatalos statisztika és az országos információrendszer aktuális eseménye a turizmus mint “a statisztika egyik fel nem tárt terepe”, másfelől hogy a magyar információ(adat)gazdálkodás jellemző megnyilvánulása példájaként a Price/WaterhouseCoopers (a szálloda és vendéglátóiparra szakosodott tanácsadó csoport) megállapodást írt alá az amerikai Smith Travel Research adatfeldolgozó irodával, hogy a 21 országban működő rendszeréhez hasonlóan, hiteles (a külföldiekkel összekapcsolható) turisztikai adatbázist készítsen Magyarországon.

A statisztika közgazdasági, politikai és információtartalmával kapcsolatos fejlemény a MNB fokozott tájékoztatási aktivitása (a gazdaságpolitológiai érvrendszerben kifejezetten ellensúlyként működik), ami a KSH országos információrendszer voltát sérti, a GM vonatkozásában pedig mint a kormányzati gazdaságpolitikai centrummal szembeni fórum működik: az apropó a növekedés makrogazdasági feltételeinek kifejtése (“tőkeinfúzió alapú növekedés”), a jegybanki és a kormányzati gazdaságpolitikai gondolkodás teljes eltérése a statisztikai bázis sajátos értelmezésével. Vonatkozó példa az adattartalom vitája a megtermelt és a felhasznált GDP különbsége mint készletállomány-növekedés kapcsán. A hivatalos statisztika mérési tehetetlensége amúgy is napirenden van a növekedési várakozásokkal kapcsolatos esélyek tárgyalása, ill. a növekedési ciklusokkal kapcsolatos modellező gondolkodás felerősödése kapcsán.

A környezetgazdálkodás szemléletrendszerének és a környezetmetria aktualitása a környezeti menedzsment tárgyalása,a természet és a gazdaság viszonyának számszerűsítésével, a közjavak mibenlétével: mindegyik hiányossága a hivatalos statisztikának. Ide tartozik az EU környezetvédelmi tevékenységeinek statisztikai leképezését, az ökoipar definiálását próbáló, a környezetstatisztikai alapjaira utaló, adathiányokat és becsléseket bemutató tanulmány. Ehhez a tárgykörhöz tartozó hivatkozás az “átfogó” komplex környezetvédelmi adatbázis megjelenése CD-n, papíron és internetes változatban (ingyen) a gazdasági és a társadalmi döntéshozatal segítésére.

A közgazdasági hiányok terén napi aktualitást jelentenek az új információs és kommunikációs technológiák gazdasági hatásait (kétutas kölcsönhatás elmélet a termelő erők és a IKT-k közötti viszony, hosszú növekedési ciklusokkal), ill. az információgazdaság térszerkezetét (méretgazdaságosság kontra komparatív előnyök) tárgyaló tanulmányok, amelyek egyöntetűen a statisztikai hiányosságokra hívják fel a figyelmet.

Információpolitikai esemény a tébéinformatikáról készült ÁSZ-jelentés közreadása (534 M HUF minősített kár, korrupció), s az informatikai szakmai kamara (a kormányzati és más informatikai szervezetek) állásfoglalásának hiánya figyelmeztet az állami politika, koordináció, szakmai ellenőrzés elmaradására. Szakértők szerint az évi 100 Md HUF nagyságrendű hazai informatikai fejlesztések 60% kívül van az országos szakmai kontrollon, a kormányzati koordináción. Érintőleges esemény, amikor a MeH 1997-es információstatisztikával próbál a “2000-szindróma” megoldása érdekében eljárni, amikor pl. az önkormányzati vagy az egészségügyi számítógéppark is nagyságrendekkel növekedett 1999 március 31-ig.

A statisztika közgazdasági tartalma megújításának szükségességét jelzik a “new economy” rendezőelveinek összefoglalásával a Keystone Research Center (egy pennsylvaniai think-tank cég) kutatói, amikor közvetve a gazdasági mérés és értékelés szempontjainak megváltoztatásával dolgoznak. Nemzetközi információpolitikai esemény a nemzetközi számviteli szabványok átvételének német (francia, angol stb.) híre, ami Magyarország esetében is a vállalati versenyképességet értékelendő jelentősen módosító hatású lesz. A gazdasági tájékoztatás mérföldköve a második nagy hitelminősítő fórum (IHB cég) indulása, ami nálunk információbrókerséget (s mint ilyen statisztikákkal kereskedést is), mikro- és makroelemzések közreadását jelenti, de a vállalati statisztikák frissítése és közreadásában biztosan újdonságot jelent.

Az új költségvetés mint tájékoztatáspolitikai esemény kapcsán is számtalan hiányosság fogalmazódott meg: elsőként a kormányzati információpolitika hiánya, az országos információrendszer és az országos információközponti szerepek tisztázatlanságai. Azután a PM érvelése a vitatható adóstatisztika alapján, majd a KSH hivatkozása a vitatható kiskereskedelmi statisztika alapján (mert nem derül ki, hogy a forgalomnövekedés nem tolódott-e el az alacsonyabb adókulcsos termékek felé?!), végül az MNB idézése a saját (a PM, GM, KSH bázisokkal nem kompatibilis) számításai alapján.

A statisztikai rendszerhez fűződő és a közteherviselésről szóló gondokat vet fel sokadszorra a tévéregisztráció kezelése az APEH dokumentációja kapcsán: a 3,8 millió háztartásról nincs használható háztartási információstatisztika, amit az APEH SZJA-nyilatkozat, ill. a kereskedelmi értékesítési statisztikák meghosszabbításával készített becslések kapcsán rendre felpanaszolnak. Az információstatisztika hiányait erősíti a lappiacon példányszámok felett folyó vita (a Primus statisztikái a lappéldányok és az olvasottság arányai, a reklámpiaci részesedések terén adtak okot a vitára).

A jegybank országos információközponti szerepét hangsúlyozandó a “hazai munkaerőpiaci folyamatok jegybanki szemszögből” címen tárgyalja a foglalkoztatási és aktivitási rátákat, nemzetközi összehasonlításban mutatva ki a magyar társadalom elfajulását. A statisztika információtartalma, közgazdasági és szociológiai összetétele a téma a kulturális tőke és a társadalmi reprodukció kapcsán (benne a mérés módszertana és tartalma), ami a fogalmi megújulás szempontjából máris jelentős esemény. A társadalmi modellezéshez szükséges fogalmi megújulás, a gazdasági mérésnek a társadalmi teljesítmény megragadásában jelentkező újdonsága, a “látens fejlettség” körüljárása mint a felzárkózás startvonalának megjelölése.

A gazdaságpolitológiai orientálás keretei közötti esemény, mégsem a tájékoztatás anomáliája elsősorban, hogy a külgazdasági statisztika feletti vitában a lakossági fogyasztás “túlpörgésével” lehet érvelni, miközben hivatalos statisztika hiányában a fogyasztás összetételét mindenki szabadon kezeli. A nagy nyilvántartó rendszerek anomáliáinak soros példája a kistermelők regisztrálása, mint az FVM botránya, ami a KSH mezőgazdasági összeírásával kapcsolatos várakozásokat magasra emeli. Vonatkozó példa, hogy nincs adattár (pontosabban nem hitelesítették és nem adták át a KSH-nak) a földkárpótlásról, ill. a kárpótlásba adott földek (1-5 hektár között) sorsának alakulásáról. Vonatkozó példa a szolgáltatásstatisztika körüli vita, a PM, GM, MNB, ill. a Kopint, GKI torzsalkodás a KSH számai és statisztikai hiányosságai kapcsán. A vitában hangsúlyozzák, hogy az “egyéb szolgáltatásokat” csak a jegybank fizetési mérleg statisztikája követi(!).

Meghatározó esemény az írott és íratlan információjog szempontjából, hogy a KHVM egy kerettörvényt szorgalmaz, de most sem az információs kerettörvény került napirendre, hanem egy (a fejlődésből következően) szükségszerű infrastruktúratörvény, amely a távközlés és informatika együttes (területspecifikus) törvénye lenne az “infokommunikációs” ágazat szabályozására. Itt a fogalomhasználat is abszurd, amellett döntően a lobbik irányította fejlődés soros lépéséről van szó. Vonatkozó esemény (az informatikai nagyrendszereket alkalmazó szervezetek számára mindenképp) a Titász informatikai rendszerének fejlődését bemutató közlés a hardver, szoftver, rendszerarchitektúra, folyamatosan fejlesztett és egyedi MIR stb. bemutatásával.

A statisztika közgazdasági tartalmával kapcsolatos gondok mind hangsúlyosabbak, az apropó a szolgáltatások, az import fogyasztástartalma, ill. az életminőség típusú országmérleg elkészítése: a KSH adós egy reális társadalomkép elkészítésével az EU-csatlakozás előtt. A hiányok között említendő a magyar ipar haditechnikai termelésének maradékával elszámolás, amikor 1.000-1.200 Md HUF fejlesztési forrás felhasználása várható 5-10 éves távlatban, ami egyben a korábban zárt statisztikai témák publicitásában is változást követel.

A gazdasági mérés aktualitása a BUX-kosár összetételének megváltoztatása, amely a cégek kapitalizációja helyett a legnagyobb cégek súlya után a közkézen lévő részvények értékét tekinti mércének. A “közkézen levés” számítása, hitelesítése és közzététele a gazdasági tájékoztatás (“üzleti kommunikáció”) újabb nyitott kérdése, amit a kibocsátók és a letétkezelők által szolgáltatott információk alapján működtetnek, de a “hivatalos információrendszer” egésze szenvedi majd a hitelesség megkérdőjelezését. A WWF magyarországi képviseletének állásfoglalása figyelmeztet arra, hogy a környezetmetria nálunk milyen alacsony színvonalon áll, hogy az FVM és a KTM egyszerűen nem rendelkeznek a szükséges bázisadatokkal, miközben az EU-csatlakozás igen komoly környezetgazdasági információigény-növekedéssel jár.

Adósságként hivatkozható a fővárosi egészségtérképek sorsa, ill. hogy 1990-óta nem sikerült egy átfogó egészségkönyvet (az egészségügyi statisztikák legszélesebb körű összefogásával és korrekciójával) összeállítani. Hasonló, globális hiány a társadalmi újratermelés értékelése: a témának szentelt konferencián 34-szer (!) hangzott el a “hivatalos” statisztikát és a KSH-t elmarasztaló megjegyzés. Valamint az életminőség mérésére és minősítésére figyelmeztetés az MTA-VGK dokumentációban (a GDP/GNP, HDI, HFI, GDI, HPI minősítésekkel).

Az információtechnológiai események sorában kiemelkedő volt a Recognita Információs Központ megnyitása, ami az információvagyonnal gazdálkodó szervezeteknek bizonyos revíziókra ad alkalmat az újrafeldolgozás és archiválás terén. A pénzügyi információs rendszer rekonstrukciójának (s a statisztikai információrendszerbe beillesztésének) szolgál hivatkozásul a pénzmennyiség-indexek, a portfóliórendezés, a monetáris aggregátumok és az infláció kapcsolatát tárgyaló tanulmány, amely a pénzügyi mutatók információtartalma és a pénzforgalom-regisztrálás szabályaival mutat rá a gazdasági mérés hiányaira.

A statisztikai modernizáció mint a közgazdasági tartalom, ill. a fogalomhasználat és módszertan szempontjából érdekes az információs és kommunikációs technológiák termelése és szolgáltatása nagyságrendje, ami az USA-ban 1997-ben 2.000 Md USD nagyságrendű volt az IDATE szerint). Vonatkozó példa az alternatív munkahelyek témakörben született amerikai tanulmány is, mely számos ponton revíziót jelent: a virtuális irodában dolgozók aránya 5-ről 11%-ra nő. A sok negatív várakozást és tapasztalatot kiemelő munka már nem olyan optimista, mint az 1990-es évek elején született tanulmányok. A távmunka/teleworking minden formájában mérséklődtek 1997-1998-ban a korábbi optimista trendek: ill. nagyon sok elektronikus vállalkozás mára megszűnt (The Alternative Workplace Study, 1998.).

Az információs társadalommal foglalkozó újszerű (elektronikus és hagyományos) kiadványok már egy új gazdasági, társadalmi és politikai paradigmáról szólnak: az információelőnyös és -hátrányos helyzetek modellezésével lényegében az egész újság- és folyóiratkultúrát áttekintik, revízió alá veszik, s a statisztikai alapú tájékoztatás hiányait is felmutatják, amennyiben a puszta számok mellől hiányzik az analízis, spontán transzformációkra nincs mód: az apropó az ITTK, az Infinit Műhely (és kutatási jelentése) bemutatkozása.

A harmadik kormányciklus zajlik immár, de még csak most készül a minisztériumokról átfogó értékelés, viszont benne a tárcák információgyűjtő, feldolgozó (statisztikai) és tájékoztatási tevékenységeik minősítését lemondta a MeH (pontosabban nem rendelte meg?!). Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nagy zavarok vannak a gazdasági tájékoztatás és államigazgatás, ill. a programgenerálás fórumainak információellátásában.

A versenyképesség alakulása és a szerkezetváltás haladása a legfontosabb közgazdasági témák, számos rangos szerző és műhely foglalkozik vele, amihez a hivatalos statisztika hozzájárulása hiányzik. A várakozások szerint 4-8 év van az EU-csatlakozásig, addig a KSH-nak egy összetett versenyképességi mérleget kell produkálnia. A statisztika információtartalma megújításának szükségessége vetődik fel a multimédia-ipar összetétele, kiterjedése, méretgazdaságossága, fogalmi leírásai stb. kapcsán.

A hivatalos statisztika információtartalmával (közvetve) összefüggő esemény volt a vagyonmérleg és a vagyonadóztatással kapcsolatos politikai vita, mely felveti a vagyoneredet-vizsgálat, három évenként vagyonnyilatkozat végzését, végül pedig hogy az adóbevallási mérlegek és más típusú vagyonmérleg-becslések nem helyettesíthetik a vagyonelemekre kiterjedő, átfogó háztartásstatisztikai felmérés esedékességét. A szemlézett időszak eseménye az egyre mélyülő politikai vita a régiók szerveződése körül. Az EU-kötelezettségek sorába tartozó régiópolitika kialakítása belpolitikai eseményeket gerjeszt, mind nagyobb feszültségek vannak egyes regionális, lokális érdekek és a közigazgatási régiószabályok, ill. a hivatalos statisztikai régiókritériumok és a politikai ambíciók között. A KSH tájékoztatási tevékenysége révén tudatosíthatja a régióképzés és minősítés kritériumait, amelyeket nem lehet aktuálpolitikai céloknak alávetni.

Az információpolitikai témák között a szervezett bűnözés elleni koordinációs központ létrehozása érdemel említést, amennyiben a rendőrség, a vám- és határőrség, az APEH, a nemzetbiztonsági és információs hivatal adatbázisainak összekapcsolhatósága, a vonatkozó adatgyűjtés, -kezelés, -továbbítás, a bűnügyi statisztika átfogó korszerűsítése az országos információrendszert érinti. A szemlézett időszak információpolitikai, jogi és adminisztrációs eseménye az adósnyilvántartási rendszer (a pénzügyi adminisztrációs és regisztrációs rendszerek révén) körüli huzakodás: a BAR és a Girodat kapcsán felmerült gondok összességében a magyar pénzügyi információs rendszerek átláthatóságának hiányát, az adminisztratív korszerűtlenségek és fegyelmezetlenségek miatti szándékos késleltetést reprezentálják: ill. mindezek együtt egy általános revízió szükségességét vetik fel a pénzügyi statisztikában. Másrészt miközben a nagy hitelminősítők még fel sem álltak, működésük körülményei nem jutottak el a közvéleményhez, a magánszektorban már működnek a legalitáson kívüli minősítők: ilyenre példa a Montana Rt és a Credigen Rt együttműködésével készült hitelbírálati és nyilvántartási informatikai rendszer, amely a Cora két áruházában is működik?! Az országos információrendszer, ill. az országos információközponti szerep körül felgyorsult eseményekre is példa, hogy az adósnyilvántartás már működik a Girodat (mint Magyarország és Közép-Európa első üzleti alapon szervezett hitelinformációs rendszere?!) révén a pénzintézeti körben. Ennek kapcsán vetődik fel, hogy már szervezik a természetes személyek teljes körének hiteltörténetét, a földhivatali jelzálog- és a közjegyzői kamara által kezelt jelzálogbejegyzések információs regiszterét is (később a BM-okmánytárt és a közlekedésrendészet adatbázisait is) magába foglaló, ill. elérő rendszert, ami egybevág a központi nagyadatbázis koncepcióval.

Az országos agrárinformációs rendszer alkalmatlanságának felszámolásában az első lépés a 2000 tavaszán esedékes mezőgazdasági összeírás. Az összeírás információtartalma az azonosító adatok regisztrálásától a mezőgazdasági tevékenység irányítási formája és a termelés célján át a munkavégzők foglalkoztatási jellemzői, a gazdasághoz tartozók adatai, a földterület mérete, értéke, a földhasználat jogcíme, a művelési ágak szerinti jellemzőkig terjed, kiegészülve az állóeszköz-állománnyal, ingatlanokkal. A legfőbb információpolitikai, jogi-adminisztratív esemény, hogy a földhivatali nyilvántartásokat, a területi agrárkamarák őstermelői regisztereit a KSH felhasználhatja: ill. hogy az FVM idén bevezetett új regisztrációs rendszere, valamint az új földhasználati nyilvántartás is segíti az új, korszerű információrendszer és bázisadatbázis létrejöttét. Jelentős eseménynek minősül, hogy új kormányzati információs koordináció kezdődik a NBH, ORFK, BRFK, VPOP, APEH adatbázisok összekapcsolásával, a határőrséggel kiegészítve olyan elemző központ jön létre, amelyben a maffiaellenes adatgyűjtést fogják össze: az új szervezetnek nincs nyomozási hatásköre.

A statisztikai és számviteli előírások megsértése, a pénzügyi statisztika vaksága jelenik meg sokadszor abban a botrányban, ami a Budapest Banknál végzett ÁPTF-vizsgálat nyomán indult, miszerint a korábbi revíziók ellenére most sem bizonyult elfogadhatónak a bank számviteli nyilvántartási és informatikai rendszere. Mind többen teszik szóvá az új pénzügyi információs és statisztikai rendszer normái kidolgozásának szükségességét. A statisztika információtartalmának hiányosságára figyelmeztet a tudománymetriával (a belső tudományos teljesítményértékelési előírások hivatkozásával) kapcsolatos felvetés, ill. hogy a minősítéshez szüjséges adatbázis, információs központ létesítése a nemzetköz impakt faktor honosítása megoldhatatlan akadályokba ütközik?! Az elmarasztaló megnyilatkozások sorozatos ismétlődésére példa a turizmus. Az apropó pedig a GfK és a KSH felmérése (18.500 kilépő turista megkérdezésével), amelyik mintegy 1 Md USD nagyságrendű bevétel eltűnését valószínűsíti (folyó áron 241 Md HUF).

A közérdekű, közhasznú és közbiztonsági információrendszerek kapcsán apropó a mobiltelefonos gépkocsi-nyilvántartási adatkérés működésének megindulása (az adatkérés az 1.500 HUF referenciadíj harmada lesz), a BM 3 Md HUF-ot költ a rendszerre, ami a központi adatbázisok program részét képezi és mintegy 10 Md HUF-nyi központi forrást mobilizál. A kormányzati információpolitika eseménye, hogy az idén 230 M HUF-ot költenek a távközlési rendszer fejlesztésére, 450 M HUF-ot pedig informatikai beruházásokra, ami a közigazgatási iratnyilvántartás, forgalom és dokumentáció megoldását célozza. A szükséges jogi és adminisztratív háttér kidolgozását egy ad hoc bizottság végzi. Az új állami információforrásokkal kapcsolatos esemény, hogy elkészült a HISZ-MAP Magyarország 3.200 településéről készített térképgyűjteménye, a megyei mappák minden egyes település belterületi térképét tartalmazzák.

A napi információfigyelés szerződésbe adásának megoldására rávilágító példa amerikai gyakorlatból, amikor a UIC University Library és az USA külügyminisztériuma megállapodása értelmében a tárca hatalmas tájékoztatási tevékenységét segíti az egyetemi könyvtár. Az együttműködés 1993-ban kezdődött amikor a tárca közszolgálati irodája olcsó és megbízható megoldást keresett napi közlendőinek az internetre vitelére.

A központi nyilvántartások vezetése és a hiteles információ kibocsátásnak, azaz az országos információközponti szerep gyakorlásának mintaesete, az OGYI központi nyilvántartásként hiteles gyógyszerészeti információkibocsátó szerepének megsértése a jegyzés nélküli gyógyszer felhasználása a természetgyógyászok által.

Az információpolitika egyik legfontosabb soros eseménye a dátumváltási problémára szűkített jelenségcsoporttal kapcsolatban, hogy mind több zavart visznek be a tömegtájékoztatásba. Az apropó a BM és a HM vonatkozó felkészülését átvilágító nemzetbiztonsági és NATO-vizsgálat bejelentése. Az amerikai tanácsadók figyelmeztetnek a külső hozzáférési pontok beépítésének lehetőségeire a nemzetbiztonsági információrendszerekben. A vonatkozó jogi és adminisztratív szabályozás nincs kidolgozva Mo-on, a közérdekű, közhasznú, közbiztonsági információrendszerekhez férő cégek nyilvántartása, közhitelessége és a szakmai felelőssége sincs deklarálva (ill. szankcionálva).

A hivatalos statisztikai információrendszer hiányossága, a statisztikai szolgálatok alkalmatlanságának, ill. a KSH kompetenciáinak sérülése jelenik meg abban, hogy az ORFK idegenrendészeti állapotstatisztikája szerint 140.000 idegen él legálisan Magyarországon, viszont nemzetközi források (amerikai és európai rendvédelmi szervezetek) 250-300.000 illegális tartózkodót valószínűsítenek. Nem különítik el a határon túli magyarokat (nincs pontos kimutatás), a tízezres nagyságrendű kínai közösségről nincs hiteles statisztika (mert az elhunyt kínaiak papírjait tovább használják?!). Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk, hogy a külföldi lapokban rendre megjelennek olyan híradások, amelyek a magyar rendbiztosítás teljes megbízhatatlanságát teszik szóvá.

A kormányzati információpolitika és tájékoztatás hiányosságainak eseménye a kormányzati internet-megjelenés, amely egyben a MeH (kancellaria.gov.hu) tájékoztatással kapcsolatos érzékenységének is hű tükre. Másfél évvel a kormányváltás után az interneten még mindig nincsenek felfrissítve a kormányzati oldalak, nincs biztosítva az átjárás (a közvetlen elérés) az egyes fórumok között (Hu.Dir internetes regiszter). Nem lehet olvasni a kormányzati programokat és terveket, nincsenek jelen a tájékoztatási intézmények újdonságaikkal: és persze, a kormányzati programok , ill. a hivatalos statisztikai adattárak átjárása sincs megoldva.

Az MNB első negyedévi állóeszköz-beruházásokról szóló jelentése ismét gazdaságpolitológiai esemény, amennyiben az általános visszaesés mellett a közösségi szektor 25%-os beruházási aktivitása feltűnő: a nemzetgazdasági beruházások 6,4%-kal növekedtek és tartós visszaesést prognosztizálnak a jegybanki elemzők. Az egyes területek számainál ismét vitára ad okot, hogy az MNB számításai eltérnek a hivatalos statisztikától, amennyiben a beruházók és a finanszírozók szerinti csoportosítás nem kompatibilis.

A statisztika közgazdasági tartalmának változását jellemző esemény a “New Economy”-ról folyó vita. A technológia generálta amerikai növekedési szemléletet megerősítve a mai 3%-os növekedésben 2%-ot a technológia számlájára írnak. A Brookings Institute újabb tanulmánya a termelékenység növekedésében az új termékek bevezetésének minden korábbinál nagyobb arányát emeli ki. Egy közgazdász a “hagyományosan mért” növekedés megkettőződésében az infláció jobb mérését, a munkaerő-termelékenység növekedését, ill. egy hosszú távú (0,3%-os) termelékenységnövekedést hangsúlyoz (valamint azt, hogy az elektronikai és számítógép ipartól eltekintve a többi terület nem növekedik). Egy másik összefoglaló tanulmány a technológiai változást és a globalizációt tartja a növekedés alapjának és három érvcsoportba rendezi a hagyományos s az új közgazdasági gondolkodás szellemében készült magyarázatokat. A hosszú távú növekedést kiemelő magyarázatok 2-2,5%-os növekedést számítanak az elmúlt 25 évben, s az újdonságot illetően hangsúlyozzák, hogy a “technológia változik, de a gazdaság törvényei nem” (miközben a gazdasági mérés és a statisztika megbízhatósága folyamatos vita tárgya). Az üzleti ciklusokat kiemelő magyarázatok a munkanélküliség (1995-től 1998 végére 5,6%-ról 4,3%-ra csökkent) és az infláció (1995-1998 között 3,3-ról 1,7%-ra csökkent) közötti rövid távú trade-off-t, a bérnyomás csökkenését, a hosszú távú strukturális változások és a rövid távú sokkhatások elkülönítését hangsúlyozzák. A legjellemzőbb magyarázat a növekedési forrásokat kiemelő számos trade-off-t jelöl meg, mint a megtakarítások:beruházások, fogyasztásmegvonás:oktatási kiadások növelése, a TFP, a reziduális tényező, a méretgazdaságosság stb.

A genfi világgazdasági fórum 1998-as versenyképességi ranglistáján öt hellyel léptünk előre, a 38. helyre. A végső megítélésünknek azonban több szélsőséges konzekvenciája van, amennyiben a (nemzetközi) pénzügyi nyitottságunkat illetően igen előkelő helyen vagyunk (a reformállamok között az élen), a termelési teljesítményünket tekintve viszont a felzárkózásra képtelen, követő (kvázi-fejlett) államok között maradtunk (amit az 1998-2008 időtávra készített IMD-prognózis 2,6%-os növekedési átlaga mutat), s a statisztikai információrendszerünket is bírálják.

A Brookings Institute szakértőjének magyarázata mérsékletre int a növekedés mértékét és tartalmát illetően, ill. a becslések elszaladásától óv a mérés pontatlanságai miatt. A hagyományos statisztikai mérés módszertanán túl, de még az új statisztikán innen tételesen cáfolja a “new economy” kapcsán felvetett technológiai újdonságokból kiinduló becslések hitelességét (pl. HPI-index): a termelékenységi statisztikák továbbra is homályosak maradnak?! A “számítógép-használó iparágak” ilyen szemléletű teljesítményének mérése bajos, mert szolgáltatások, mert a “hivatalosan” mért termelékenységük csökken, mert output-jukat nehéz mérni, mert legtöbb termékük intermedier?!

A statisztikai információrendszer korszerűsítésének szükségességével kapcsolatos esemény az Eustat modernizációjának újabb fejezete, amely a környezeti terhelés feltérképezésében már a csatlakozni kívánókat minősíti: 60 mutatót dolgoztak ki az egyes országok, régiók és térségek minősítésére. A legfejlettebbeknél igen jelentős terheléscsökkenés ment végbe az elmúlt tíz évben (e téren nálunk nőtt a terhelés): a mutatók mielőbbi adaptálása és a magyar környezetgazdasági és környezetterhelési regiszter elkészítése létkérdés.

Az informatikai fejlesztéssel és az adatbázisok korszerűsítésével kapcsolatban vetődik fel az információjogi szabályozás alkalmatlansága, nincs információs kerettörvény, a létező információkereskedelmi (adatvédelmi, informatikai, szellemi tulajdon, szabadalmi, védjegy), gazdasági tervezési és államigazgatási (statisztikai, számviteli, cég, pénzügyi-információs, infrastruktúra), valamint tájékoztatási (hírügynökségi, sajtó, rádió, tévé) törvények hiányosak, ezért megindult a különféle szakterületek önállósodása, tetszés szerinti jogi-adminisztratív újraszabályozás szándékával. Az apropó a MAK-hírlevélben közreadott adatbázis törvényjavaslat-tervezet, melynek a nyelvezete is rossz, korszerűtlen, nem illik az EU-hivatkozáshoz, a létező EU-szabályozásba stb.

Hasonlóképpen a jogi szabályozás anomáliája, hogy miközben a településirányítási rendszerek látványos fejlődése zajlik az IT-készségek révén, a tartalmi összetevők elmaradása hátráltatja a folyamatot. Az apropó a MJVSZ-nek a térinformatika önkormányzati alkalmazásairól készített tanulmánya a felhasználói igények és a használhatóság kritériumainak lazaságait emelte ki. A közmű- és ingatlantérképek (és más közhasznú, közérdekű, közbiztonsági információrendszerek) elektronizálása az információtervezés és -szervezés hiányosságain buknak el.

Az államigazgatási, kormányzati információpolitika eseménye az EU adatbázistára legújabb tájékoztatója (A Guide to Electronic Information Services), miszerint újabb 50 elektronikus információforrás működik online és CD-ROM adatbázisok formájában. Ettől függetlenül jogi téren a CELEX, kutatási téren a CORDIS, kiegészülve újabban az EUROPA-val, könyvtári téren az ECLAS a mérvadó. A napi EU-hírválogatást a RAPID ad, az EUR-OP piackutatásra, az EUDOR pedig az EU hivatalos dokumentációnak követésére használatos. A piaci információkeresésnél az IM Europe az európai elektronikus információs szolgáltatásokról, az ISPO az információs társadalom információkról ad tájékoztatást a szakembereknek. A SCAD egy bibliográfiai adatbázis, a SCADPlus pedig a hivatalos politikai eseményeket szemlézi.

A statisztika közgazdasági tartalmának számonkérése nyilvánul meg az információgazdaság kapcsán, amennyiben az IT nem dokumentált (regisztrált) Magyarországon. A szakemberek az IT hazaii forgalmát évi 100-150 Md HUF közötti informatikai beruházás alapján vonják meg, aminek megtérülésével nem lehet elszámolni a statisztikai hiányosságok miatt. Hivatkoznak a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott mérési módszerekre, a rendszer fenntartásának összes költségével (TCO), a rendszer fenntartásából származó eredményekkel (TBO), ill. a beruházás megtérülésével (ROI) számolásra. Állandóan visszatérő téma a foglalkoztatás számai feletti polémia, a hivatalos statisztikai adatok és a tapasztalatok közötti ellentmondások miatt. A módszertanokat illetően a KSH magát hozza folyamatosan információhátrányos helyzetbe azzal, hogy nem gyakorolja (a hivatalos statisztikát közreadó) országos információközponti szerepét, vagyis nem az eltérő módszertanok együttes bemutatásával adja meg az aktuális számokat, azzal a spekulatív interpretációkat elválasztva a hivatalos statisztikától.

A nagy nyilvántartó rendszerek és a hivatalos statisztika hiányainak sokat idézett reprezentánsa a kincstári vagyonregiszter. A KVI működése még mindig nélkülözi az egységes és hiteles kincstári vagyonleltárt, miközben a kincstári vagyon a régiót tekintve Magyarországon zsugorodott össze a legjobban. Az országos adatállományok vonatkozásában esemény az OKKH-utód Központi Kárrendezési Iroda sorsa, amely 700 M HUF adósságot halmozott fel és további 800 M HUF hiányzik a működéséhez. A gond elsősorban az, hogy nincs meg a pontos helye a KKI-nak a közigazgatásban: az IM-hez csatolása nem teljesen átgondolt, jogi (törvénykezési) problémák vannak, de a társadalmi igazságosságnak, ill. az adatkezelésnek sem tesz eleget ez a megoldás (ráadásul 51 Md HUF értékű kárpótlási jeggyel nem tudnak elszámolni?!).

Esemény a szolgáltatások említése, mert tercier szektor eddig három nemzetközti statisztikai revíziós hullámból maradt ki Magyarországon. Mára akkor is gondok lennének, ha nem jött volna a rendszerváltozás. A MKI és a Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány kiadásában megjelent tanulmány szerint 1998-ban a 3,69 millió munkavállalóból 7,5% a mezőgazdaságban, 34% (1,26 millió fő) az iparban, és 58% (2,1 millió fő) a szolgáltatásban dolgozik. A nemzetközi minősítők szerint viszont csak 31% dolgozik itt, és 1996-tól csökkenés tapasztalható. Ördögi körben vagyunk, mivel a lakosság vásárlóereje gyenge, nem képes igénybe venni a szolgáltatásokat, s fordítva, a szolgáltatások zsugorodása növeli az árakat, még kisebb lesz a kereslet.

A statisztika információtartalmának hiányosságaira utaló esemény az információgazdaság/médiagazdaság mérési bizonytalansága. Az Expend Médiafigyelő reklámköltés-elemzése szerint a médiatarifák bizonytalansága (a számos kedvezmény miatt, amit a televíziók versenyében alkalmaznak) kiküszöbölhető az AGB nézettségi adataira támaszkodva. Az idei első féléves számok szerint a hirdetési tarifák alapján 89 Md HUF-os piac 54%-a a televíziók, 34%-a a sajtó, 5,6%-a a rádiók részesedése. Az árengedményekkel kalkulált áron viszont a 67,7Md HUF-os piac 38,9%-a a televíziók, 45,2% a sajtó, 7,5% a rádiók részesedése. Vonatkozó esemény továbbá a “közvélemény-kutatás mint termék” a médiagazdaság működésének bizonyítékaként a Szignum Média Consulting (Szekfű András cége) második internetes közvéleménykutatása által prezentálva: a “Top-200” alapján megkérdezték a cégek és az IVSZ tagvállalatok informatikusait az elektronikus kereskedelemről.

A sajátos információpolitikai események sorában a forrástájékoztatás dilemmája jelenik meg abban, ahogy az internet (általában az IT) fejlődik rendkívüli gyorsasággal, amit a fogadás (felderítés, rögzítés, feldolgozás stb.) nem képes követni, ezért a keresőprogramok a világháló mintegy 10%-át érik el (a profik, mint a Northern Light 16%-át, legelterjedtebb kereső, a Lycos viszont csak 2,5%-ot!). Vagyis az internet 60%-a állandó jelleggel hozzáférhetetlen a többség számára (ez a bevezetés alatti, vagy a tudatosan rejtőzködő állomány). Mindez a hivatalos statisztikai információrendszer elektronizálási kényszere kapcsán figyelmeztető. Érdekes információpolitikai esemény a világkönyvtár jelentkezése: a New York-i székhelyű Orientation testesíti meg a világkönyvtárt, a forrástájékoztatás központjaként egy olyan könyvtárrendszert, amelyikben minden tagországnak, országnak saját (ország)oldala van (a magyar kapcsolat a Monolith Kft, ingyenes e-mail-es hozzáféréssel, a Savvy search keresővel).

A speciálisan tájékoztatási - és az EU-csatlakozásra tekintettel aktuális - példák sorában említendő a termékárak alakulásának gyors követése és közzététele. Az apropó a német gazdaszövetség (DBV) felmérése (majd sajtókampánya) a csatlakozni kívánó országok mezőgazdasági termékárainak alakulásáról. Ezt orvosolni látszik a Központi Árnyilvántartó Közös Vállalat közhasznú információs rendszer létrejötte mint magánvállalkozás, amelyik ugyanakkor hivatalos statisztikai (KSH) kompetenciákat sajátít ki.

A hiteles információkibocsátó (adatbázis és mérőpont-hálózat gazda) problémájaként érdekes az OMSZ és a kereskedelmi meteorológiai információszolgáltatók közötti vita. E példa felveti a közhasznú, közérdekű és közbiztonsági információs szolgáltatások működtetése összes hazai problémáit, egyértelmű utalásokat vet fel a hivatalos statisztikai intézményrendszer, ill. az autentikus információkibocsátó kötelezettségeit és jogosítványait illetően, továbbá az állami információpolitika, szabályozás (információjog és állami adminisztráció) rendezetlenségeivel kapcsolatban.

A politikai és gazdasági kockázatminősítés műfajából vett példa a Dun and Bradstreet magyarországi leányvállalatának konferenciája, ahol a DaB négyszintű minősítésének ismertetésekor a hivatalos magyar statisztikát elmarasztaló jelentéstartalmak vetődtek fel. A primer információtartalom megnevezésekor a DaB-módszertan előadói a MNB és a BÉT adatszolgáltatásait jelölték meg autentikus forrásoknak, miközben a szekunder (IMF, EBRD stb) és tercier (hírügynökségi stb.) információtartalmak mögött is a KSH adatai vannak.

A nemzetközi tájékoztatás vonatkozó példája az ENSZ-EGB regionális jelentése, ill. a bécsi WIIW regionális összehasonlító elemzése az ipari termelékenység-növekedésről, amelyek kapcsán hangsúlyozzák a magyar és a nemzetközi statisztikai eltéréseket a mérési alapok és a közzétett mutatók információtartalma terén. A gazdasági tájékoztatás hitelességét érintő esemény, amikor bécsi közlésben egy regionális összehasonlító elemzés a fizetésképtelen cégek számát nálunk ítéli a legmagasabbnak, s azt a KSH számai nem igazolják (miközben a szomszédos országok csődstatisztikái meg sem közelítik a magyar regisztráció pontosságát).

A hiteles tájékoztatással kapcsolatos problémák (kihívások) tipikus példája jelenik meg a fogyasztóvédelmi, ill. a GVH álláspontjával foglalkozó rádióműsorban. A GVH képviselője hivatkozik arra a gondra, hogy a gazdasági szereplők “az inflációhoz való igazodás jogát” nem a “hivatalos statisztika” talaján értelmezik, ill. gyakorolják. Vonatkozó példa a népességfogyás és elöregedés téma aktualitása, ami egyrészt a gazdaságdemográfia tárgykörben szakmai vitákat (BKE, MVSZ tb.) prezentált a KSH részvétele nélkül, másrészt a tömegtájékoztatásban igen alacsony színvonalú, hamis állítások sorát tartalmazó módon jelent meg, amit az egyes KSH-hivatkozások (megyei közzétételek) nem semlegesítettek. Nagyon sokszor fordul elő, hogy nemzetközi szervezetek Magyarországot érintő adatai és a magyar hivatalos statisztika vonatkozó adatai közötti eltérések a KSH mulasztásaira visszavezethető módon jelennek meg. A tájékoztatás napi működtetése szintjén nincs mód magyarázkodásra, de a hivatalos és a nem hivatalos statisztikák közötti választás minősítését, ill. a magyar és nemzetközi statisztikák közötti eltérések okát jelezni kellene.

Nagyon fontos - a kapitalista piacgazdaságok működésében döntő - gazdasági tájékoztatási tevékenység az inflációs mutató havonként közzététele, ami a gazdasági aktorokat orientálja. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy a KSH a közzététel időpontját, módját, körülményeit illetően kikezdhetetlen korrektséggel jár el, s ami ezzel egyenértékű, hogy az összes többi szereplőt (jegybank, tárcák, gazdasági és befektetési tanácsadók stb.) is erre kényszerítette. Azaz, megkérdőjelezhetetlenné tette az igazodási pontokat a gazdasági viselkedés orientálásában, a média várakozásokat rásegítő tevékenységében. Vonatkozó példa a bankközi adós- és hitelinformációs rendszer (BAR) százezres címtárának magánszemélyek adataival feltöltése, ill. a 40.000 gazdasági aktorról vezetett nyilvántartás, amelyek kapcsán továbbra is (jogi és adminisztratív) tisztázásra szorul a “hivatalos statisztika” és a pénzügyi információrendszer (ill. a pénzügyi információs rendszerek) viszonya, az MNB- és KSH-szerepek, ill. kompetenciák viszonya a gazdasági aktorok újszerű működése (rövid távú, konjunkturális lefutású folyamatok, fokozott orientáció a gazdasági viselkedés befolyásolásában a gazdasági tájékoztatás révén stb.), a statisztika közgazdasági tartalmának módosulása miatt.

A költségvetés tervezésének információtartalma, statisztikai és számviteli tartalma, jelzőszámai, a fiskális transzperancia mint fontos kérdések a gazdasági mérés és tájékoztatás állami, kormányzati kompetenciái jelennek meg egy jegybanki periodikában (miközben az MNB tájékoztatási tevékenysége igen jelentősen kiszélesedett, lényegében rivalizál e téren a KSH-val).

A hiteles információforrások témakörben érdekes esemény az MTV teletext szolgáltatásában megjelenő új, ingyenes ingatlanadattár (Huninfor Kft) megjelenése, amely az ingatlanforgalom hiteles követésének újabb állomásaként értékelhető. Vonatkozó esemény a közlekedési (logisztikai) információrendszer területéről, a BKV forgalmi törzsadatok típusai és kezelése, adminisztráció és regisztráció, az informatika újjászervezése. Nem kevésbé érdekes a legjobb magyar gazdasági magazinban a beruházások mérésének és számításának áttekintése (úgyis mint a statisztika közgazdasági tartalmának egyik legfőbb hiányossága), a leghitelesebb forrásként 1990-1996 között a devizahitelek (!) megjelölése.

Internetes tájékoztatási fórum a hivatalos statisztika megjelenítéséről nyilatkozik kissé lazán, amikor nem tud különbséget tenni a “hivatalos”, az “állami” és minden más statisztikai adatközlési forma és felelősség között. Minthogy a tájékoztatási kötelezettségek betartása és betartatása máig sincs szabályozva nálunk, nem lehet hibáztatni az ilyen szemléletet. A legjellemzőbb hivatkozás a vállalkozásokkal kapcsolatos információk közreadása, állandó hiányokkal és statisztikai bizonytalanságokkal. Az apropó a KfI soros konjunktúrajelentése (de említhető a többi kutatóműhely vállalkozási mérlege is) azzal, hogy a valóban működő vállalkozások és a valóságos foglalkoztatási létszámok egyetlen dokumentumban sem állják ki a bírálatot.

A nemzetközi tájékoztatási botrányaink soros példája a NATO védelmi tervezési kérdőíve, amit - állítólag - hibásan és nem engedélyezett formában töltöttek ki. Mindez sokadszorra veti fel a nemzetközi adatszolgáltatás jogi, politikai, adminisztratív szabályainak rendezetlenségét, s annak az információbiztonsági bizottságnak a hiányát, amelyiknek elnöke a mindenkori kancelláriát vezető miniszter, alelnöke pedig a mindenkori KSH- elnök lenne.

A naponta megjelenő új hagyományos és elektronikus (”tenderek lapja”, “netlap” mint apropók) újságok, napilapok, folyóiratok, periodikák és könyvek vetik fel, hogy a kötelespéldány-rendszer megroppanása ellenére, talán ismét kötelezővé kellene tenni a központi statisztikai szolgálat könyvtárában elhelyezést, mielőtt a veszteségek hatalmasra nőnek. Az események között említendő a közszolgálati formák fenntartását, az objektív tájékoztatást és a nemzeti kultúra terjesztését korszerűsíteni hivatott UNESCO támogatását élvező JAM.Co műsoradatbázis bemutatása, amely a japán példa nyomán az állami és közületi televíziók műsorszolgáltatásban, az információs és hírműsorok működtetésében a közérdekű információk szolgáltatásának forrás- és közreadási gondjait próbálja kiküszöbölni.

A speciális események sorában a Főváros hivatali adminisztrációs és döntési rendszere átvilágításának botránya említhető, mint az információ- és informatikai auditálás, ill. a statisztikai (információ)szabványosság találkozása a magyar államigazgatás gyakorlatával. Az 1998-as értékpapírpiaci mérleg közreadása a hivatalos statisztika, a KSH és a pénzügyi statisztika viszonyát veti fel, a pénz- és tőkepiaci teljesítmények elhelyezését a gazdaság egészének mérlegében.

A tájékoztatás átalakulása (1990-1998) kapcsán érdekes a Jelenkorkutató Intézet felmérése a helyi média működéséről: benne a hivatalos statisztika számára is kötelező megfontolás, hogy ti. a mit, mikor és hol kell közreadni szándékoknak és tevékenységeknek megváltozott a terepe. Politikailag érzékeny téma, a tájékoztatásban állandó konfrontációk tárgya az érdekképviseletek, a szakszervezetek és a civil szervezetek létszáma, a képviseleti arányok. E téren a dilemma ott van hogy az érdekképviseletek is hiteles információkibocsátóknak minősülnek (minthogy a saját tagságukról nekik vannak éves frissítésű adataik), ám a visszacsatolás (ellenőrzés) nem hiányozhat, azaz a hivatalos statisztikának a szakszervezeti tagságról időnként (3-5 évenként) rendelkeznie kell adatokkal.

A NATO-csatlakozással kapcsolatban felvetődik, hogy milyen bázison készült az a NATO-statisztikai jelentés, amelyik a tag Magyarországot mostantól katonai statisztikai egységként tartja nyilván élő- (humán és természeti) és fizikai vagyonként. A tudatos információ- és tájékoztatáspolitika ismérveinek tárgyalása a politikai marketing (kiszivárogtatási) fogások, ill. a PR-tevékenységek (sajtóügynökségi, közvélemény-formáló, egyirányú és kétirányú aszimmetrikus) modellezése kapcsán fontos ismereteket ad az állami és kormányzati tájékoztatási intézményeknek.

Egy világbanki konferencián (előadó Stiglitz) beszéltek a gazdasági információgyűjtés és feldolgozás, az ökonometriai modellezés új igényeiről, eredményeiről, a világbank-imf új információbázis alapján készülő és szükségszerűen új szemléletrendszerről. A DJI 10.000 pontos szárnyalása vetette fel a pénzügyi információforrások és rendszerek megbízhatóságának kérdését, bizonyos statisztikai információforrások megjelenítésének hitelességét (különös tekintettel a számos értékpapírpiaci indexre). Nemzetközi szakmai tényezők állítják, hogy a Dow a tőkeképzési ás felhalmozási folyamat mind kisebb részét képes megragadni, ezért a gazdasági tájékoztatás egészében revíziókra van szükség. (Jelentős eseménye a gazdasági mérésnek az értékpapírpiaci értékelés hitelessége körüli vita, az apropó pedig a DJIA 10.000 pont fölé szaladása, ill. hogy a “price/earning ratio” 25-30 p/e érték között mozgott 1998-ban, miközben a szakértői elszámolás szerint csak 17 lett volna az USA-ban, 15 a UK-ban, ami egészében a tájékoztatás irányított orientálásának a bizonyítéka, s a pénzügyi buborék néven emlegettet jelenség alapja.)

Vonatkozó példa a “világ-GDP”, a globális termelés és árupiaci index működésével kapcsolatos dilemmák kibontakozása a “globális recesszió” kapcsán. A CRB-index mint a globális kereslet/kínálat mércéje kapcsán kibontakozott vita a globális gazdasági tájékoztatás válságát mutatja.

Az első internetes hírügynökség bejelentése a Magyar Rádió intézménye által számos okból sántít (többek között nem az első), de a “krónika” online újság működtetése mint hírügynökség felveti az országos információrendszer, a hivatalos statisztika, a közzétételi hitelesség információjogi és adminisztratív kritériumainak tisztázatlanságait. Aktuális esemény az üzleti információ tarifája összetételének megváltozása (az alapdíj mint műszaki és csatlakozási díj, a termináldíj, a tartalmi szolgáltatás díja terén), ami természetszerűleg felveti az információ(adat)források elérése technológiai és közgazdasági vonatkozásait is.

Hasonló fontosságú esemény, hogy az Europolhoz társulásunk kapcsán a új (biztonsági) számítógépközpont felépítésével az alapvető adatszolgáltatók (APEH, Tébé, VPOP, rendőrség, határőrség, KSH) közötti forgalom jogi, adminisztratív, közgazdasági feltételeiben is változások következnek, amelyek az országos információrendszer és az országos információközponti szerep újraépítését szolgálják. Vonatkozó esemény az új bűnügyi nyilvántartó rendszer DNS-nyilvántartásának felállítása is, ami nemcsak technikai és technológiai, hanem jogi és adminisztratív téren is felbolygatta az információpolitikát. Szakmapolitikai eseményként érdekes a “társadalmi elvárások az informatikus szakemberekkel szemben” című tanulmány, amelyik felveti ismételten a szakmajegyzék tarthatatlanságát, a kvalifikációk és szakértői kompetenciák bonyolódását a hivatalos statisztikai nómenklatúrával egyetemben.

A tájékoztatás terén vált eseménnyé egy alapvetően statisztikai lyuk mint a közérdekű információ hiánya: amennyiben az adóbevallások összesítése után kiderült, hogy mintegy 500.000 tévékészülék után nem fizetnek díjat: az arányos közteherviselés mint társadalmi igazságosság szempontjából sokadszor vetődik fel a tévékészülékek gyártási számának mint közhiteles adatnak a központi nyilvántartásba vételével kapcsolatos (közel 500 M HUF értékű) mulasztás.

Az állami tájékoztatási (statisztikai) diszkordancia egyre kínosabb példája (ami egyértelműen gazdaságpolitológiai síkon, tájékoztatáspolitikai manipulációk formájában működő szándékoknak ad lehetőséget) a GM-MNB ellentét, a pénzforgalmi statisztikák alapján készült külkermérleg és a vámstatisztikák közötti rendszeres és jelentős különbség, és minthogy statisztikai tartalmi és módszertani eltérések következményéről van szó, csakis a tájékoztatás útján érvényesülő megkerülő mechanizmusok működéséről beszélhetünk, amelyek felszámolására a hivatalos statisztikának állást kell foglalnia. Mint a fizetési mérleggel kapcsolatos viták érvrendszerében is előfordult a “statisztikai rendszer gyengeségének” emlegetésével - a magyar állam makrokommunikációs rendetlenségei immár nem menthetők jogi és/vagy adminisztratív hézagok felmutatásával, az információs és tájékoztatási intézményrendszer hiányosságai a magánérdekeltségek tudatos beavatkozásai folytán léteznek. Így mind kínosabb tájékoztatáspolitikai eseményekben nyilvánul meg a pénzügyi, a vám, a termelési és a fogyasztási statisztikák összehangolásának problémája. a KSH ismételt késése (kiskereskedelmi forgalom, a létszám- és keresetadatok közreadásának csúszása), ill. a PM és a MNB konfrontálódása gazdaságpolitológiai érvrendszerben kiszélesedő vitákra ad alkalmat a követő tájékoztatás szerepét gyakorlók (média) és a politikai orientálásban érdekeltek (pártok) számára.

A tájékoztatáspolitika eseménye a magyar online újságok számbavétele, e fórumokon a statisztikai információforrások és -szolgáltatások hitelességének vitatása. A közérdekű, közhasznú és közbiztonsági információk közreadásának, a hivatalos tájékoztatásnak aktuális botránya a hivatalos és a kereskedelmi meteorológiai szolgálatok háborúja a (információgyűjtő, rögzítő és közzétételi) kompetenciák felett: a hivatalos adatok közzétételének jogi és adminisztratív útja a kormány információpolitikájának hiányában nem tisztázott. (A történtek komikus utóélete, hogy 62 ország 112 televíziós időjárás jelentésének versenyében az itthon alul maradni látszó MOSZ nyert magasan!).

Az információtudományos társadalmi modellezés fogalmai közötti gondokat jelez az EU felzárkóztató támogatási programjának igénybevételéhez szükséges területfejlesztési programok, ill. a magyar regionalizmus statisztikai dokumentálásának ütközése, amennyiben jelentős támogatási forrásokat veszíthetünk a helytelen adatszolgáltatással. Hasonló jellegű problémákat jelez az oktatásgazdaságban, hogy a gyermekszám, pedagógusszám, intézményszám és régiók, a vonatkozó infrastruktúragondok együttese, az elmúlt tíz év változásai miatt nincs hiteles oktatási dokumentáció a központi kiegyenlítő programok elindításához.

A tájékoztatásban jelenik meg gondként, de statisztikai bázisadatbázis hiányáról van szó az agrárium kapcsán, amikor tőkevesztés, földár, földbérlet, tulajdonlás, birtoknagyság, termelési kapacitások, hozamok, gépállomány stb. statisztikai témák hitelességét naponta vonják kétségbe: az FVM ma gyakorlatilag nem rendelkezik használható statisztikai alapokkal. A tájékoztatás ugyancsak sokat idézett témája napjainkban a szellemi tőke, mely mint ilyen teljességgel kívül van a hivatalos statisztika dimenzióin, jóllehet a nemzetközi irodalomban már elég sokat lehet tudni róla.

A tájékoztatás problémája az az egyre mélyülő ellentmondás is, ami az IT terjeszkedésével járó hasznok és a magánszféra fokozott sérülése között feszül. Mind nagyobb körben, mind több személyes adatot kell szolgáltatni magunkról ahhoz, hogy mind szélesebb körű részvételünk (fogyasztásunk, tájékozódásunk stb.) biztosítva legyen. Ennek megfelelően mind több egyedi azonosító kerül a hardverbe és szoftverbe (vonatkozó problémák a jogi megoldások, piaci megoldások, infomediáris cégek, technológiai megoldások, transzparencia címen jelennek meg).

Az országos információrendszer működtetése, a statisztikai információközponti szerepből következő tájékoztatási kötelezettség gyakorlása szempontjából etalon a “Statistical News” (amelyet a brit Government Statistical Service megbízásából ad ki az Office of National Statistics): ez a negyedéves kiadvány az összes hivatalos statisztikát kiadó szervezet statisztikai információ-kibocsátásának témáit és a közreadási időpontjait is publikálja. A KSH feladata lenne az összes magyar statisztika-kibocsátásról s a vonatkozó időpontokról tájékoztatni (papíron és/vagy interneten).

A gazdasági tájékoztatás mai hazai gyakorlatának jellemzője már a sokszereplős tájékoztatás, amikor a gazdasági napilapok 6-13 makroelemzőt foglalkoztatnak, szembesítik a közvéleményt a KSH, a MNB, a PM, ill. a gazdaságkutató műhelyek érveivel. Az infláció minősítése ilyen körülmények között különös felelősséggel ruházza fel a KSH-t.

Az ENSZ illetékes főbiztosságának jelentése tárgyilagosan mutatta be magyarországi szólásszabadság és tájékozottság helyzetét. Megállapítása szerint a tárgyilagos tájékoztatás függőségét a baloldali cenzúra után a gazdasági-pénzügyi függés váltotta fel, a lappiac túltelített, ami ugyancsak erősíti a függéseket. Másfelől utal a magyar médiatársadalom és a kommunista diktatúra kapcsolatára, a politikai pártok és újságírók túlzottan szoros kapcsolatára (a sajtómunkások 30-40%-a bizonyítottan kötődik a politikai pártokhoz?!), rámutat az egységes információjog hiányára.

A tájékoztatás sorozatosan visszatérő anomáliája (benne a “hivatalos statisztika” közzététele, az országos információközponti szerep gyakorlása, az országos (statisztikai) információrendszer és a jegybanki kompetenciába tartozó országos pénzügyi információs rendszer protokollja) a külkereskedelmi mérleg közreadása. A tájékoztatásban kialakult bizonytalanság alapja, hogy nem a hivatalos statisztika alapján készült, nem az országos információrendszerben megjelenített (a vámstatisztikai nyilvántartáson alapuló) mérleg a bázis (amit egyébként másként is lehet számítani), hanem a KSH információközponti szerepét csorbító MNB (a külkereskedelmi termékforgalmi regisztrációján alapuló) tájékoztatását hangsúlyozva lehet zavarokat okozni a tájékozódásban. A hivatalos statisztika közzétételének jogosítványai alapján működő országos információrendszerben a KSH-nak (a GM-Kopint regisztrálás alapján) kellene közreadni a “hivatalos” adatokat, amelyeket azután össze lehet vetni az MNB eltérő bázison készült számításaival, és nem fordítva. Az árumozgás és pénzmozgás alapú mérés az időbeni, az adatok megfigyelt körében és a devizaátszámításban tapasztalható eltérésekkel állásfoglalásra késztet mindenkit.

A jegybank ismét módosított tájékoztatási tevékenységén, s a napi pénzügyi műveletek és aktusok, ill. üzleti folyamatok igénye szerint korábbi 16-ról 8,30-órára tette közleményeinek közzétételi időpontját (nem számítva a negyedéves MNB-mérleget, ill. a nemzetközi tartalékmérleg közzétételét). Mindez ismételten felveti, hogy az országos információközponti szerepet gyakorló KSH-nak közzé kellene tenni (negyedévre előre) minden hivatalos (és - lehetőség szerint - a nem hivatalos) statisztika kibocsátó tájékoztatási menetrendjét (időpontok, témák, kibocsátók)! Az MNB azóta ismét módosított tájékoztatási tevékenységén (egy éve szabályos tájékoztatási vetélkedés folyik a KSH és az MNB között), amikor bevezeti a “háztartási megtakarítások” helyett a “nettó finanszírozási képesség” fogalmát (hasonulás a “net lending” fogalom használatához?!). A jegybank folyamatosan visszaél a országos információközponti szereppel, amennyiben olyan módszertani változtatással él, aminek tartalmát előzőleg nem ismertették, ill. meghatározását nem a KSH-án keresztül ismertették.

A rövid távú tájékozódás információforrásai változóban vannak, s újabban a különböző tőzsdei mutatók (árfolyamok) mozgásainak megelőző mutatóként értelmezése jött szóba. A “leading indicators” összetétele tíz kulcsmutató aggregálásával készül (közöttük az árfolyammozgások, a munkanélküli segélyért folyamodók száma, aránya, az átlagos munkahét jellemző adatai, az építési engedélyek számának változása). A tájékoztatási finomságok közé tartozik annak értelmezése, hogy a tőkepiacok gyakran negatívan reagálnak pozitív makrogazdasági hírekre, ami mögött az erősödő gazdasági teljesítmény inflációgerjesztő hatása húzódik meg: viszont gyenge makrogazdasági helyzetben a pozitív hírekre egyértelműen pozitív árfolyammozgások kezdődnek. A legérzékenyebb mutató a munkanélküliség jelzése (amit egy FED-tanulmány dokumentált).

A nemzetközi tájékoztatás aktuális híre, hogy a hitelminősítői értékeléseket mind határozottabban figyelembe veszik az országkockázatok minősítésében, s mindez a nemzetközi bankfelügyeleti bizottságnak a tőkemegfelelési szabályok módosítására irányuló fellépése kapcsán történik. Az új rendszer szerint Magyarország országkockázati besorolása 50%-ban a hitelminősítői besorolásoktól függ majd, ami az általános nemzetközi statisztikai információszabványoktól eltérően nem kevés szubjektív szempontot tartalmaz, s mint ilyen lényegesen ronthat Magyarország megítélésén.

A tájékoztatási anomáliák tipikus megnyilvánulása az is, amikor a magyar hivatalos statisztika gyengesége vagy nem ismerete miatt, nemzetközi összehasonlításban kerülünk (rendszeresen) információhátrányos helyzetbe. Ilyenre példa a Fessel GfK regionális felmérése: a “társadalmi teljesítmény”, “életminőség”, “fogyasztási szerkezet”, “vásárlóerő” témákban elmarasztalva a magyar adatszolgáltatást. A magyar állam makrokommunikációs válságának jele az is, hogy kiszivárogtatás gyanújával lehet zavart kelteni a tőzsdén (100 pontos esés miatt, majd egy héttel később 200 pont feletti esés következik!). A GDP-mutató idő előtti kiszivárogtatása igaz is lehetne, de az előző napok médiatükrében nem volt valószínű. A KSH abban mindenképpen érintett, hogy a gazdasági tájékoztatás működésének ismerete teljes egészében hiányzik a szakértő és a laikus közvéleményben egyaránt. Senki sem tájékoztatott arról, hogy a hivatalos statisztika mellett a tőzsdei orientálás már egész iparággá lett, s mint ilyen függetlenedett a KSH-tól.

Tájékoztatási esemény volt a bérinfláció interpretálása (egyben gazdaságpolitológiai esemény a szakszervezetek sztrájkfenyegetése miatt), amely a kormányétól eltérő MNB-s és Kopintos számokkal operál (a Kopint a KSH átlagolás szerint, az MNB viszont a szakszervezetek által előadott, a fizikai és szellemi foglalkozások, ill. ágazatok közötti súlyozással, “szűrt” mutatókat adott közre): ezért lehet a Kopintnál 15%, az MNB-nél 16,7% bérinfláció.

Gazdaságpolitológiai esemény volt a jövedelemnivellálódás felerősödése mint az ENSZ-jelentés tárgya, amit érdekes módon interpretálnak. Az 1980-as éveket a kapzsiság évtizedének nevezik, ami az 1990-es években - amikor sokkal inkább nőttek a különbségek - megszűnt, mert a tömegtájékoztatás és a kultúra a középosztály kezében van(!). A másik esemény a nyugdíjasokról szóló Tárki-tanulmány, amely a tájékoztatás társadalmi tükör szerepét betöltve a szembesítés kellemetlenségét fokozta, hogy ti. a nyugdíjasok nem tudják elfogadni a tényeket, helyzetük kevésbé romlott, mint a gyermekes családoké. A magyar társadalomban az aktívak-inaktívak arány már egészségtelen arányú: másrészt a társadalmi igazságtalanságot növeli az a rendszer, ahogy az idősebbek visszavonulnak, s a fiatalabbakra teszik a terheket. Mindkét esemény a hivatalos statisztikai információrendszerrel szembeni hiányosságokat vet fel.

A tájékoztatás általános válságában mind többen foglalkoznak az újságíró társadalommal. Az apropó, hogy az adatvédelmi ombudsman a televíziók személyiségi jogokat sértő mindennapi működését minősíti néhány napra korlátozódó vizsgálat alapján, médiaetikai szabályozást sürget, amit az újságíró társadalom buzgón megígér, azután minden marad a régiben. Csakis az információs kerettörvényben lehet az információjogi réseket lezárni, s akkor a médiaetikának is meglesz a szerepe. Más bírálat szerint a szakmai hitvallás tartalma változóban van, de a változásoknak nincsen pozitív tartalma. A hazai újságíró-csoportok reprezentánsai a médiamunkások, akik számára az elmúlt évtized nem hozott semmi újdonságot, minden tekintetben kiszolgáltatottak, nem várhatnak tőlük tárgyilagosság. A második csoport a hangadó médiaelit, amelyik a hatalom szócsöve szerepéből egyes érdekcsoportok partnerévé vált (szerkesztő, moderátor szerepekben, szólási monopóliumokkal, egymás bírálatát elkerülve). A harmadik a független publicisták kis csoportja egzisztenciálisan független, és csak mellesleg ír?!

A médiareprezentációban kiemelkedő gyakoriságú a KSH, a PM, ill. a kormány közötti látszólagos ellentét, ami pl. az ÁHT hiánya kapcsán kommunikációs álprobléma. Magasan reprezentált téma az inflációszámítás, aminek csúcsát a független értékpapírpiaci elemzők, a Cinkotai- és a Surányi-féle inflációtartalom-számítások (jelentős eltérésekkel) jelentik. A hivatalos statisztikai tájékoztatás állandó problémája jelenik meg a bevezető tájékoztatással kapcsolatos (állami és kormányzati) rendezetlenségek miatt, amennyiben a KSH az MTI révén teszi közzé a “hivatalos” statisztikát, az elektronikus média viszont rendre az írott sajtó, ill. az új hírmonopóliumokat működtetők által kommentált információkat adja közre. Ilyen példa a KSH és PM említése a GDP-korrekció kapcsán, ill. a KSH, a GM és a MNB említése a cserearány-javulás kapcsán, amikor közvetve a statisztika pontosságát, megbízhatóságát és tartalmát illetően merültek fel kétségek.

A központi és a regionális statisztikai szolgálatok reprezentációja a tömegtájékoztatás egészében megnövekedett: a tényszerű közlések aránya elsöprő, megalapozott szakmai kifogások nem bukkannak fel (politikai támadásnak mindössze néhány példája volt, visszhang nélkül). Említhető az FVM agrárstratégia közzététele kapcsán a mezőgazdasági statisztikák jelentős tájékoztatási konjunktúrája, miközben az országos információrendszer és a KSH elmarasztalása adathiányok vagy szolgáltatáskésések említése formájában csekély. A negatív példák sorában a bűnügyi statisztika szerepel, ahol a kriminalisztikai fórumok vitáiban és az állampolgári tapasztalatokban nincs közeledés, s ezáltal közvetve a KSH mutatóit is vitatják.

A hivatalos statisztika jelenléte a tömegtájékoztatásban látszólag már elérte növekedése határait fővárosi és országon szinten egyaránt. A minőségi jelenlétnek azonban vannak még további hiányai, amit a lakossági bizalomnak alakulásával lehet mérni, elsősorban az érthetőség, a mindennapi életet jobban illusztráló statisztikai mutatók megjelenítésével.

A tájékoztatás széleskörűsége tovább javult, de a hatékonyság és a tartalom javulása nélkül. Az állampolgári és a vállalkozási adatszolgáltatással kapcsolatos elégedetlenség tovább erősödött, amit pl. a KSH új SZJ-kódolása mint tájékoztatással elő nem készített módosítás is tovább táplált. A társadalmi, szociális jellegű, vagy ellenzéki politikai aktivitások mentén felerősödött (ill. ismét működő) rendszerkritika folytán a “hivatalos statisztika” is jobban az érdeklődés, pontosabban a közvélemény-formáló tájékoztatás homlokterébe került.

A gazdasági tájékoztatás eseménye az elektronikus magazinok jelentőségének növekedése, amennyiben a rádiós és televíziós gazdasági elemző jellegű műsorok reprezentativitása már messze meghaladja a hagyományos tájékoztatási formákét (az apropó a Radio Bridge inflációanalitikája, a statisztikai információ összetételével és módszertanával).

Az országos információrendszer alapját képező statisztikai rendszer alkalmatlanságát leginkább a radikális véleményeknek is hangot adó lapok (mint a NMO, VG vagy a HVG) hangoztatják, de az is nyilvánvaló, hogy a kormányváltás után jelentősen megnőtt, kibontakozott ismét a rendszerkritika, ami a mérsékelt lapok (MN, NSZAB, Napi) statisztikai információtartalmának gazdagodását is jelenti. Minthogy Magyarországon nincs afféle “magyar spectator kör”, amely a tájékoztatás pártatlanságát felügyelné, a statisztika interpretálása helyenként függetlenedik a tájékoztatás alapnormáitól, a pontosságtól és a hitelességtől.

Jelentős esemény a KSH-arculat megújulásának felvetése, ami egy offenzív tájékoztatáspolitika eredménye, a hivatalos statisztika presztízsének javulásával, az országos információközponti szerep lassú helyreállításával egyetemben. A KSH befolyása érezhetően növekedik, miközben a tájékoztatás interaktivitása is erősödik, vagyis mind több kérdést tesznek fel a hivatalos statisztika hiányosságaival, a tájékoztatási bakikkal kapcsolatban. A KSH szerepe a magyar állam makrokommunikációs szerkezetének helyreállításában kiemelkedő az új vezetésnek köszönhetően, az állam információs modellje további korszerűsítésének azonban igen komoly jogi és adminisztratív (szabályozási) akadályai vannak. A statisztikai adattartalom finomításának igénye a legtöbb hivatkozás, különösen igaz ez a kereset, foglalkoztatás, gazdasági aktivitás, beruházások, lakásépítés tárgykörök tekintetében. A reprezentativitás javulásával nőtt a “hivatalos statisztikát” elmarasztaló megnyilatkozások száma is, a PM, az MNB, a GM, a MeH képviselői egyaránt megengedtek ilyet maguknak, a legfőbb vezetőktől a szakértőkig bezárólag. Nem ártana ilyen szinten sem erősíteni a KSH jelenlétét, hogy ti. megfelelő módon reagáljon az államigazgatásból, kormánytól, kutatóintézeti és akadémiai környezetből jövő, nem ritkán méltatlan (a statisztikai rendszer, a KSH adottságaival) és a realitásokkal nem számoló támadásokra, valamint az ombudsmanok jelentéseiben hivatkozottakra. Ugyanakkor igen jelentős várakozások vannak a statisztikai rendszer és tartalom megváltozásával kapcsolatban, és nem ártana a jogos várakozásokat tekintve jelezni a változtatás szándékát.

Számos hivatkozás veti fel azt az igényt, hogy a statisztikai adatgyűjtőkről és szolgáltatókról, a szolgáltatások időpontjáról és tartalmáról a tömegkommunikációs csatornákon rendszeres és széleskörű tájékoztatás történjen. Kezelendő probléma az új régiószerveződés körüli érdekütközésekből gerjedő politikai vita, amibe a statisztikai szolgálatok szervezetei is belekeveredtek. Az elektronikus média közzétételi versenyében, az “üzleti kommunikáció” orientáló közegében a KSH bázisadatai adják a legfontosabb tájékozódási, a gazdasági viselkedést döntően meghatározó támpontokat. A média tudatában van a gazdasági aktorok fokozott információ(statisztika)- érzékenységének, hogy a mai magyar kapitalizmusban a gazdasági viselkedés orientálásának milyen kiterjedt mindennapi statisztikaigénye van, s azt miképpen kell(ene) kiszolgálni. Viszont a tájékoztatás minőségének és mennyiségének változásai egyáltalán nem tudatosultak a közvéleményben. A tájékoztatás mulasztásait bepótolandó laikus és szakmai környezetben egyaránt érdemes lenne folyamatosan bemutatni a gazdasági mérés kulcsfogalmait, melyik mutató mire terjed ki és mit jelent (ezt az igényt a dilettáns újságírói megnyilatkozások váltják ki).