Csorba József

 

 

Az állam
információs modellje
és makrokommunikációs szerkezete

 

KORMÁNYZATI
INFORMÁCIÓPOLITIKA ÉS
TÁJÉKOZTATÁSPOLITIKA GENERÁLÁSA
1.

 

1. A jogi környezet leírása

A számbavétel leginkább problematikus, a tenniakarás legtöbb érdeket sérto, legnagyobb ellenállásra számítható területe: ám megkerülhetetlen, hogy a magyar információjog állapotát (korszeruségét, a jogalkotói aspirációk irányát stb.) összehasonlítsuk a nemzetgazdaság teljesítményeivel, a társadalmi igényekkel, ill. a politikai rendszer demokratizmusának adott szintjével kapcsolatos információs követelményekkel, nem utolsó sorban az EU-információjoghoz hasonulás követelményeivel. A kidolgozásra váró témák többek között a következok.

1.1 Az (írott és íratlan szabályokból álló) információalkotmány

1.2 Az információs kerettörvény értelme

1.3 A létezo információjog-rendszer áttekintése

1.4 Az EURO- és a magyar információjog eltérései

 

2. Az adminisztratív/adminisztrációs környezet

Itt vannak a legnagyobb hiányok, de e területen lehet a legtöbbet tenni is, amennyiben a magyar állam már három nagy (államigazgatási) modernizációs hullámból maradt ki az elmúlt ötven évben. Elsosorban a nagy nyilvántartó rendszerek korszerusítését kell kiemelni (a központi pénzügyi információs rendszer - Giro - megteremtése is közel egy évtizedet vett igénybe, mert nem a szervezet-, a tulajdon- és a pénzforgalom-regisztrálás korszerusítésével, hanem a számítógépesítéssel - számítógépre adaptálással - kezdték a munkát), másodsorban a kormányzati információellátás megoldását olyan körülmények között, amikor az információjog (az információszabadság-eszmény) igen jelentosen korlátozza a kormányzati-hatalmi eszközöket. A kidolgozandó témák többek között a következok.

2.1 A létezo szabályozórendszer, ill. intézményrendszer áttekintése

2.2 A nagy nyilvántartó rendszerek korszerusítésével kapcsolatos programok áttekintése

2.3 A kormányzati információ-hozzáférési szabályok és utak áttekintése

2.4 A hiteles információforrások mint kibocsátók leírása

2.5 A kormányzati koordináció szabályai és csatornái

 

3. A technológiai környezet

E téren van a legtöbb eredmény, az infrastruktúra fejlodése óriási, lényegében az állami, közületi, és a magán (kereskedelmi) fejlesztések összehangolása, valamint a nemzeti információs infrastruktúra információs közmuvé kiteljesítése a kormányzati feladat. Ugyanakkor a gazdasági és a politikai aktorok vonatkozó érdekeltségei (lobbik) a terület nagy forrásigénye és bosége (a növekedés dinamizmusa) miatt igen bonyolulttá teszi a kormányzati teendok mint szükségszeruségek és a lehetoségek közötti mérlegelést. A vonatkozó legfontosabb témák többek között a következok.

3.1 A nemzeti információs infrastruktúra értékelése

3.2 A létezo információs szakmapolitikák áttekintése és összegzése

3.3 Az informatikai koordináció értékelése

 

A szakértoi munka kifejtése és ütemezése

1. Az új szemléletmód (modellezés) és elemzés (információgyujto, -feltáró és -értékelo tevékenységek) átvétele

1.1 Az állam információs modelljének leírása

1.2 Az állam makrokommunikációs szerkezetének leírása

1.3 A központi koordináció megteremtése

1.4 Kormányzati információpolitika generálása

2. A MeH napi információgyujto tevékenységének kiterjesztése: forrástájékoztató információs rendszer telepítése

2.1 A politikai információ strukturálása

2.2 A gazdasági információ strukturálása

2.3 A társadalmi információ strukturálása

2.4 A tájékoztatási információ strukturálása

3. Kormányzati tájékoztatáspolitika készítése

3.1 A hiteles tájékoztatás fórumainak minosítése

3.2 A nemzetközi kommunikációs csatornák elérésének értékelése

3.3 Tájékoztatási funkciók és szerepek muködtetése

 

A
KORMÁNYZATI
INFORMÁCIÓPOLITIKA ALAPJAI
2.

 

a) A nemzeti információpolitika területei

Fejlett országokban a nemzeti információpolitika konszenzussal jön létre a szakmai szervezetek intenciói alapján, rendszerint a kormányciklusok közötti (fél)idoben, négy évre szóló, nemzeti modernizációs célokat és (ágazati fejlesztési) szakmapolitikákat magába foglaló program formájában.

A nemzeti információpolitika hatóköre nagyjából négy területre terjed ki:

 

b) A kormányzati információpolitika feladatai

A kormányzati információpolitika aktuális stratégiai feladatai ugyancsak nagyjából négy területre koncentrálhatók:

 

c) Az új információs rend és tér

A magyar állam 1989 után információs modellje szempontjából sokközpontúvá vált, a gazdasági aktorok száma milliós nagyságrenduvé vált. A radikálisan megváltozott környezetben a mindenkori kormány egy formális és informális hálózat tagjává vált, amelyben szabályozás híján nincsenek biztosítva sajátos jogai (többek között nincs rögzítve a hozzáférési protokoll). A hálózatba szervezodés szempontjából, az állam új információs modelljét és makrokommunikációs szerkezetét tekintve nagyságrendekkel több autentikus információ-kibocsátó és -feldolgozó fórum van, mint a korábbi információmonopólium idején.

 

Az állam új információs modellje

A rendszerváltozás utáni állam információs modelljét és makrokommunikációs szerkezetét tekintve hét szektorúvá vált, s ezek hitelességét, adatgyujtési és tájékoztatási tevékenységeit, ill. az állammal/kormányzattal szembeni kötelezettségeit definiálni, szabályozni, kell.

Az elso a központi kormány a nemzeti intézményekkel, a központi statisztikai szolgálattal, amelyek információpolitikája és tájékoztatáspolitikája mérvadó a makrokommunikációs rendszer egészének muködése szempontjából. A kormány elsobbsége, kizárólagos hozzáférése nincs az új feltételekhez igazítva, az állam muködtetéséhez nélkülözhetetlen adatokat szolgáltató fórumok közvetlen (on-line) összekapcsolódása jogi és technikai akadályok, ill. tartalmi hiányosságok miatt nincs megoldva, ezért a magyar kormányok a lehetségesnél is kevesebb információval rendelkeznek a politikai, gazdasági és társadalmi aktorokról.

A második az államigazgatási szféra a minisztériumokkal és az országos hatásköru szervezetekkel, amely az állam és gazdaság muködtetésében a kormányzattal együtt a legtöbb hiteles adat és információ kibocsátója. A minisztériumok ma szerepzavarban vannak, mert az állami szektor összezsugorodásával felügyeleti jogkörük lényegében megszunt, új feladataikat pedig az elmaradt (funkcionális és szerkezeti) modernizációk miatt ellátni nem tudják.

A harmadik a politikai szféra a pártokkal és a politikai érdekképviseletekkel. A politikai aktorok nagy információfogyasztók, ugyanakkor mint a politikai és a gazdasági élet meghatározó szereploi hiteles információkibocsátók. A politikai információ területén történik a legtöbb merénylet a demokratikus intézményrendszer, a társadalmi nyilvánosság és véleménypluralizmus ellen.

A piacgazdaság jellemzojeként negyedik a vállalkozói szféra a gazdasági érdekképviseletekkel, szakmai kamarákkal, melyek a saját tagság nyilvántartásával hitelesebb információ-kibocsátók (adatgazdák) lehetnek az államigazgatási fórumoknál. A gazdasági információ területén számtalan anomália adódik a cég-, statisztikai, számviteli, pénzügyi információs törvények, a verseny- és a reklámszabályozás jogi, közgazdasági, morális hiányosságai miatt.

Az ötödik a társadalmi szféra a demokratikus társadalom alapját jelento civil szervezetekkel, a kulturális és muvészeti fórumokkal. Mint hiteles információforrás ez a szféra tud a legkevésbé hatni a politika, a gazdaság, ill. a tájékoztatás területeire.

A hatodik a tudományos és kutatási szféra az akadémiai, a közületi és magán intézetekkel, az országos információs központokkal. Hiteles információforrás voltuk nem vitatott, a makrokommunikációs hatékonyság viszont meg sem közelíti a fejlett országok gyakorlatát.

Végül a hetedik szféra a média, a politikai napilapokkal és gazdasági újságokkal, elektronikus magazinokkal, közvélemény-kutatókkal, politikai marketing és PR-szervezetekkel, médiaelemzokkel és információbrókerekkel. Minthogy a hitelességet a jog és a piac sem definiálja, ill. garantálja, ezt a szférát sújtja legjobban az információtörvény hiánya.

A rendszerváltás után létrejött sokosztatú makrokommunikációs térben nagyon sok hiteles információforrás és érdekérvényesíto (közvélemény-formáló) fórum van, amelyek meghatározó módon alakítják a közvéleményt. Az információgazdaság muködését, a gazdasági tervezést és államigazgatást, valamint a tájékoztatás egyensúlyi helyzetét biztosítani csak az információs kerettövény és annak alapján megfogalmazott (politikai, ill. szakmai konszenzussal elfogadott) információpolitika révén lehet.

 

Az információs kerettörvény szerepe

Az információs kerettörvény egyrészt meghatároz olyan információjogi kánonokat, mint a kötelezo adatszolgáltatás, a közzétételi kötelezettség és a hozzáférés, ill. a hiteles információforrások megnevezését; másrészt keretbe foglalja az információgyujtés, -feldolgozás, -tervezés és -szervezés, az információkereskedelem és a tájékoztatás egyéb, az információs alapjogokra (kötelezo adatszolgáltatás, közzétételi kötelezettség, hitelesség) visszautaló törvényeit is.

Az információkereskedelem törvényei

Az információkereskedelemnek a fejlett országok normáihoz igazodó szabályozási igénye napi gyakorisággal veti fel az adatvédelmi, az informatikai, a szellemi tulajdonjog, védjegy és szabadalmi, a verseny- és a reklámtörvények muködésének hiányosságait, de Magyarországnak mégsem igazán ez a baja, hanem hogy e (létezo) törvények következetes alkalmazásától rendre eltekintve az állam modernizálását, a kormányzati munka hatékonyságának javítását odáztuk el, kiszolgáltatottá téve az állampolgárt - nem annyira az állam által, mint inkább a szürkében és feketében muködo informális állam révén-, és a társadalmat (az informális államot építo politikai, gazdasági és deviációs érdekcsoportok manipulációjának).

 

A gazdasági tervezés és államigazgatás törvényei

A gazdasági programalkotás és menedzselés szempontjából legfontosabb cég-, statisztikai és számviteli törvények rendezetlenségei és alkalmazásuk hiányosságai a versenytörvénnyel együtt jelentos mértékben járultak hozzá a rendszerváltó kormány bukásához, s a második kormányciklus gazdasági programalkotó és irányítási tehetetlenségéhez, a törvényességet ellenorzo - a legitim hatalmat szolgáló - intézmények hatókörét megkerülo informális állam politikai és gazdasági erocsoportjainak mind gátlástalanabb fellépéséhez.

A befektetésszervezés címén jogi, pénzügyi, politikai és társadalmi viszonyainkat figyelo információs szakértok Magyarországot a fejlodo világ második (fejletlenebb) csoportjába sorolják, ahol bajok vannak az információs infrastruktúrával, nincs információtörvény s ahhoz kapcsolódó információpolitika, mely megjelölné a hiteles információkibocsátó intézményeket. A rendelkezésre álló adatok nem konzisztensek a nemzetközi gazdasági élet politikai és üzleti kockázati mutatóihoz felhasznált információkkal. A statisztikai és számviteli törvény a módosításaik ellenére sem képesek követni az igényeket, nem fogalmazódott meg a modern állam szerkezeti és funkcionális igényeihez közelítés menetrendje.

A gazdasági programalkotás szempontjából létfontosságú statisztikai bázisadatokkal kapcsolatos kötelezo adatszolgáltatásnak, az adatfeldolgozásnak és a közgazdasági folyamatok megértése szempontjából releváns információk eloállításában (ami információtervezést és -szervezést is jelent) kell jelentos javulást elérni az EU-csatlakozás miatt is. A gazdasági aktorok napra kész nyilvántartásával, a készpénzforgalom radikális visszaszorításával, a szervezet- és tulajdonregisztrálás hatékonyságának javulásával lehet csak eredményt elérni, ill. a kormány szempontjából az APEH, a TB, a VPOP, a cégbíróságok vagy a KSH adatállományainak azonnali (összefoglalóan a szervezet-, a tulajdon- és a pénzforgalom-regisztrálás) összekapcsolhatóságának megoldásával lehet az árnyékgazdaság visszaszorításával számolni, de ehhez a jogszabályi alapok nincsenek lefektetve, a politikai ellenorzés nincs megoldva.

 

A tájékoztatás törvényei

A hírügynökségi, a sajtó-, a rádió- és televíziótörvény muködése a kiegészíto verseny- és reklámtörvénnyel együtt ugyancsak az információs kerettörvény kánonjaira vezethetok vissza. A médiának be kell illeszkednie az állam makrokommunikációs struktúrájába és államigazgatási rendjének szabályozott követésébe, a világ egyetlen államában sem diktálhatja a maga muködésének szabályait, ahogy ez ma Mo-on történik. A médiatörvény eddigi tárgyalásai a politikai és a szakmai érdekcsoportok konfliktusainak állomásai, a közélet fórumain a sajtószabadság, a BBC etikai kódexe, a liberális médiapolitika fogalmak alatt összerendezheto, szakmai és politikai oldalról nézve is egyoldalú megközelítésekkel találkozni, holott ezt a problémakomplexumot az információtörvénytol a tájékoztatás egyensúlyi helyzetén át a véleménypluralizmus biztosításáig tartó, a verseny- és a reklámtörvény nemzetközi normáinak talaján az információmonopólium és a véleménymonopólium kialakulását megakadályozó nemzeti információpolitika és kormányzati tájékoztatáspolitika keretei között kellene tárgyalni.

 

A nemzeti információpolitika szerepe

A nemzeti információpolitika szükségességét egyrészt a társadalom és a gazdaság muködtetéséhez szükséges megnövekedett információtömeg indokolja, másrészt pedig az a tény, hogy az állampolgár egyre inkább az információ által érintkezik környezetével, semmint a közvetlen tapasztalás útján, ezért az információ hitelesítése és kereskedelmének szabályozása az Állam (az alkotmányos jog) feladata. A modern és hatékony államban a kormánynak rendelkeznie kell az információtörvényre épülo információpolitikával, mely iránymutatást ad az információ termelésével, közvetítésével és felhasználásával foglalkozók, ill. általában az állampolgárok számára. A nemzeti információpolitikában össze kell hangolni a fejlesztési terveket, a társadalmi célokat és a spontán mozgások követését, a nemzetközi megjelenést formáló külügyi tájékoztatási stratégiákat és így tovább. A nemzeti információpolitika alapján a kormány biztosítja az állam muködéséhez szükséges információt, egyrészt koordinálja a különbözo állami és nem állami szervezetek információgyujto és kibocsátó munkáját, másrészt az adott helyzet feltárásával a tájékoztatás társadalmi tükör szerepének (a társadalmi nyilvánosság) muködtetéséhez szükséges keretek biztosításával.

 

A kormányzati információpolitika szerepe

Az állampolgárnak elegendo információval kell rendelkeznie ahhoz, hogy felelos módon jelenjen meg a társadalomban, vegyen részt a termelésben. Az információ a társadalom innovációs motorja, ezért gondoskodni kell arról is, hogy az állampolgár megfelelo orientációval elegendo információt kapjon. Ha ugyanis az állampolgár elegendo információval rendelkezik és orientációt is kap hozzá a nemzeti és kormányzati információpolitika szellemében, akkor a makrokommunikációs egyensúlyi állapot létrejöttével az adott társadalom muködési alapjai is stabilizálódtak. Az “elegendo információ” és a “megfelelo orientáció” biztosítása olyan kormányzati feladat, amelynek alapjai az információs kerettörvénybe foglalt gazdasági tervezési és államigazgatási, az információkereskedelmi és a tájékoztatási törvények alapján konszenzussal elfogadott nemzeti információpolitika szellemében rakattak le, s amely érzékenyen orködik a véleménypluralizmus megorzése felett.

 

 

1. számú melléklet

 

Az információs (keret)törvény kánonjai
és az információpolitika alapjai

 

it-1. a kötelezo adatszolgáltatás (a gazdasági, politikai, társadalmi aktorok száma milliós nagyságrenduvé vált, ezért újra kell szabályozni a nagy nyilvántartó rendszerek - személyi, szervezet-, tulajdon- és pénzforgalom-regisztrálás, ill. a vonatkozó adatgyujtés és szolgáltatás jogi, politikai, szakmai szabályait)

it-2. a közzétételi kötelezettségek (a különféle címen gyujtött adatok széles körének közzétételi formái, a tájékoztatás mikéntjének és felelosségének szabályozása)

it-3. a hitelesség (a hitelesség jogi, szakmai, politikai kritériumainak deklarálása, ill. az autentikus információ-kibocsátó intézmények megnevezése, jogosítványaik és kötelezettségeik rögzítése)

it-4. nemzeti információközpontok (nemzeti - gazdasági, biztonsági stb. - információs központ, nemzeti számítógép központ, nemzeti tájékoztatási központ: az állam korszerusítésének hiányzó láncszemeként a szakmai és politikai szintek elkülönítése)

it-5. az információs társadalom alapjai (direktívák az ITá felé vezeto út modernizációs lépéseinek megtételéhez)

 

 

2. számú melléklet

 

A hiteles információforrások (mint intézmények) köre
az új információs modellben és makrokommunikációs szerkezetben

 

Kormány

Államigazg. szféra

Politikai szféra

Vállalkozói szféra

(nemzeti intézmények,

(minisztériumok, országos

(pártok, politikai

(gazdasági érdekképvi-

pl. statisztikai szolgálat)

hatásköru szervezetek)

érdekképviseletek)

seletek, szakmai kamarák)

 

Társadalmi szféra

Tudományos/kutatási szféra

Média

(kulturális, muvészeti ill.

(MTA-intézetek, független kutató-

(újságok, gazdasági

civil szervezetek)

intézetek, országos információs

magazinok, közvélemény-

 

központok)

kutató, politikai marketing

   

és PR-szervezetek, médiaelemzok,

   

információbrókerek)

 

 

3. számú melléklet

 

Az információs kerettörvény1 hatálya alá tartozó,
ill. a létezo törvényekbe foglalt tevékenységek

 

Információkereskedelem

Gazdasági tervezés és államigazgatás

Tájékoztatás

adatvédelmi tv.,

statisztikai tv.,

hírügynökségi tv.

informatikai tv.,2

számviteli tv.,

sajtó tv.

szellemi tulajdon tv.,

cégtv.,

rádió tv.

szabadalmi és védjegy tv.,

pénzügyi inf. rendsz. tv-i,

televízió tv.

stb.

infrastruktúra tv-ek,2

könyvtári tv.

 

stb.

stb.

 

 

Kiegészítő

   
 

(vagy mozgó tv-ek)

   
 

reklám tv.

   
 

verseny tv.

   

 

1. Az információtörvény kánonjai: a kötelezo adatszolgáltatás, a közzétételi kötelezettség, ill. a hitelesség.

2. Az makrokommunikációs szerkezet formálódásának következo lépcsojeként az informatikai és az infrastruktúra-törvények (ill. a hatályuk alá tartozó tevékenységek és területek igen dinamikus érdelérvényesíto terjeszkedése) révén az “infrastruktúra”, “gazdasági tervezés és államigazgatás”, “tájékoztatás”, “információkereskedelem” négyes szerkezet és modell jön létre.