Farkas Roland

 

 

Az energia fejlődése.

 

Az emberiséget ma és a belátható jövőben nem fenyegeti globális energiaválság, jelenleg még túlkínálat van energiából. Szénből és gázból különösen nagy tartalékaink vannak, a jelenlegi fogyasztási szintet alapul véve még kétszáz, illetve hatvan évig elegendőek a források. Ez azért fontos, mivel a világ energiájának nagyobbik része, mintegy 75-80 százaléka a fosszilis energiahordozókból származik, a jövőben remélhetően egyre jobban csökkenő ütemben. Vizsgáljuk meg az energiaipar egyes területein várható változásokat!

Ahogy a világ igyekszik stabilizálni a globális éghajlatot, a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás összetétele is változni fog. Mivel a földgázégetés hozzávetőleg feleannyi széndioxidot eredményez, mint a széntüzeléses, biztos, hogy megnő a gáz szerepe.

Igen nagy biztonsággal jósolhatjuk meg a nukleáris energia szerepének további csökkenését, illetve máshol (például Kínában) annak növekedését. Az 50-es években azt hitték, hogy rendkívül olcsó és tiszta lesz, szemben az akkori erőművekben leggyakrabban használt szénnel. A hulladék-elhelyezésben, és feldolgozásban, az atomreaktorok biztonságában akkor még nem láttak problémát, mindemellett kiderült, hogy mégsem olyan olcsó (12 cent/kilowatton, vagy annál drágábban termel). Mindez hozzájárult, hogy az 1980-as csúcspontjához képest meredeken zuhant az atomerőművek építése és feltehetően ez a tendencia tovább fog tartani, hacsak Kína nem javít rajta a közeljövőben felépíteni kívánt atomerőműveivel. Ugyan ehhez hozzátartozik, hogy a növekvő gazdaság - legalábbis a kínai ipar - növekvő energiaigénye újabb források bevetését teszi szükségessé, a demokrácia hiánya pedig az emberek ellenállásának megtörésével mindehhez lehetőséget is biztosít.

A vízi energia bővítésének lehetőségei szintén elég korlátozottak. Bár a világháborút követő időszak hatalmas vízierőmű-építkezésének köszönhetően a vízi energia ma nagyobb résszel járul hozzá a globális energiaegyensúlyhoz, mint a nukleáris energia (6, illetve 5 százalékkal), a jövőben ez a szám nem valószínű, hogy növekedni fog. A duzzasztókért nagy árat kell fizetni, a környezeti károk is súlyosak, a termőföld elvesztése sem mellékes és nem igazán vannak már építésre alkalmas területek sem. Kínát itt is meg kell említenünk, hiszen nemrégiben kezdték el a Jangce folyón a Három Szurdok nevű vízerőmű építését. A terv véghezvitelében a fenti okok ugyanúgy közrejátszanak, mint az atomerőmű-program esetében. Földművesek tömegeit költöztették ki ősi otthonaikból, világhírű műemlékek kerülnek majd víz alá.

1987-ben a bizonyítottan létező olajtartalékok 32,5 év fogyasztására voltak elegendőek, tehát ha nem tárnának fel újabb lelőhelyeket, 2020-ra nem maradna olaj. Az olajpiacra vonatkozó jóslatok már többször látványosan megbuktak, az azonban teljesen biztosra vehető, hogy az olajpiaci feltételek szigorodni fognak és ez áremelkedést von majd maga után. Feltéve, ha addig a világ át nem áll az olajról egy más olcsóbb, tisztább energiaforrásra...

Mondjuk a vízre. Óriási készleteink vannak vízből, és már egy pohárnyi is elég ahhoz, hogy mondjuk New-York egyheti áramszükségletét fedezni lehessen belőle. A hidrogénatomok fúziója játszódik le a napban is, és mindannyian tudjuk, hogy ez micsoda energiát jelent.
A hidrogén-egyesítésből nyert energiával való kísérletezés a földön a hidrogénbomba felrobbantásával kezdődött, napjainkban már békésebb célok által vezérelve folynak a kísérletek (a képen a folyamat beindítása látható), mégpedig igen bíztató eredménnyel, bár az alkalmazhatóság távolinak, 2025 utáninak tűnik. Ha érdekel a téma és tudsz angolul, kattints ide!

Szerencsére más megújítható energiák is egyre növekvő részesedéssel járulnak hozzá a világ energiatermeléséhez. Sajnos az ilyen, környezetbarát energiatermeléssel előállított energiamennyiség még csak labdába sem rúg a fosszilis tüzelőanyagokból előállított energiamennyiség mellett. A szélenergia részesedése például még a 0,1 százalékot sem éri el a világ villamosenergia-termelésében. Az ilyen technológiával előállított villamos áram ára - köszönhetően a sikeres kutatás-fejlesztéseknek - azonban meredeken csökken. 2000-re a gyártók valószínűen 10 cent/kilowattórára is le tudják szorítani az árakat, és ezzel a világ egyik legnagyobb iparágává nőheti ki magát a fényelektromos-cellagyártás. A szélenergia hasznosítása még közelebb áll a boomhoz. A nyolcvanas évek elején a szélturbinák még 20, a kilencvenes évek elején pedig már mindössze 7 cent/kilowattóra áron termelték az áramot, ami alig több a földgáz-, vagy széntüzeléses erőművek 4-6 centes áránál A legújabb "szeles" hírekhez kattints ide!.

A versenyképessé válás mellett az egyre szigorodó környezeti előírások is bíztató jövőt ígérnek a környezetbarát technológiáknak.


Ha sikerül a megújuló energiaforrásokra történő átállás, az természetesen hozzájárulhat majd a környezetszennyezés csökkenése nyomán létrejövő egészségesebb életmódhoz, a halálozások csökkenéséhez (az USA-ban 60 ezerre teszik évente a káros részecskék áldozatait), az egészségügyi költségvetés terheinek csökkenéséhez (elemzők szerint ha ezen költségeket, valamint a betegszabadság miatti termeléskiesést is hozzáadjuk a szén-, olaj-, földgáz tüzelés költségeihez, akkor a megújuló energiaforrásokból nyert energia már most is olcsóbb). A munkahelyek elvesztésétől sem kell tartani, hiszen egy 1992-es, az Amerikai Gázszolgáltató Társaság, a Napenergia Társaság és az Energiatakarékossági Szövetség által szponzorált tanulmány szerint az USA-ban legalább 175 ezerrel több munkahely teremtődne 2010-ig így, mint a mai helyzet fenntartása esetén.