Markóczi Mária

 

 

Az új Leviatán,
avagy a civilizáció és a barbárság kérdése Collingwood filozófiájában

 

Amikor R. G. Collingwood a negyvenes évek elején kijelenti, hogy a liberalizmus válságba került, egyszerre veszi számba a történelmi tényeket, és a politikai hitrendszert. Rádöbben, hogy a liberalizmus, melyet idáig a lehető legjobb politikai berendezkedésnek vélt, védelemre és erősítésre szorul, különben még megélhetjük a liberalizmus elhalását. A második világháború tombolása közben két kérdésre keresi a választ, melyek egyike természetes módon következik a másikból. Mi okozta a háborús válságot, és hogyan lehet túllépni rajta? Az első kérdésre közvetlenül, és történelmi perspektívából ad feleletet. A barbárság civilizáció ellen vívott harcában a civilizáció erői és eszméje megrendültek, ideig-óráig a barbár eszme jutott győzelemre. De miként történhetett mindez? Történelmi perspektívából a liberalizmus válságát vallásos krízisnek, a háború kitörését pedig politikai krízisnek tekinti. Collingwood az első kérdésre a Glitter and misery of ideologies (Az ideológiák tündöklése és nyomorúsága) című esszéjével, a másodikra pedig egy átfogó, de sajnálatos módon befejezetlenül maradt művel, a The New Leviathan-nal felel. Szerinte a történelmi sorsfordulókért felelős új eszme a történelemben vulkánként tör utat magának, és üldöztetésében csupán megerősödik. Így volt ez a kereszténységgel, melyre Európa civilizációja épül, amikor a pogány eszme hanyatlásával a római birodalom kimúlt. Az összefüggés nyilvánvaló: az eszme hanyatlásával az adott politikai rend sem maradhat fenn, de nem azért, mert egyenlő eszmék vívják harcukat, hanem azért, mert a győztes eszme egyszerűen betölti a hanyatló eszme helyét. Persze az eszmék lehetnek értékteremtők, és értékrombolók is olyannyira, hogy átmenetileg a civilizáció megdöntésére is képesek. Bár az eszmék jelen harcában a civilizáció nem mutatkozott elég erősnek, a civilizáció létrehozásában bevált eszme, a liberalizmus mégiscsak megérdemel egy kis figyelmet. Az átmeneti kudarc jó lecke kell legyen egyben. A liberalizmus, mint eszme válsága - szemben a náci ideológiával - abban rejlik, hogy az emberek nem képesek többé hinni benne - mondja Collingwood. Ezért nem tudnak érveket felhozni a védelmében más eszmékkel szemben, nem tudnak küzdeni és meghalni érte. Márpedig amennyiben ez így van, a liberális értékrendszeren alapuló civilizáció veszélyben forog. Mi a megoldás tehát? Fel kell támasztani a liberalizmus értékrendszerét, mindenekelőtt belső hitben, szenvedélyben, ha ilyen kívánság teljesítése egyáltalán lehetséges. A liberalizmus pozíciói az 1940-es években valóban megrendülnek, és Collingwood jóslata a fasizmus, sőt a szocializmus átmeneti győzelméről igaznak bizonyult. Bár a liberalizmus, mint szenvedélyeket felkorbácsoló eszme egyáltalán nem kelt életre, csaknem hatvan év távlatából mégsem állíthatjuk, hogy letűnt volna a történelem színpadáról. Sőt egyesek a liberalizmus világméretű győzelméről, így a történelem végéről beszélnek (F. Fukuyama). Kérdés: történelmi távlatból helyesnek bizonyulhat-e Collingwood megállapítása, hogy a történelem erői ott törnek vulkánként felszínre, ahol erős hit segíti felszínre törni őket?

 

Így visszatérhetsz az első osztott ablakhoz

Így jutsz el a teljes szöveghez