Indiai levél 1.
Egy másik, illetve egy más színű Indiát mutat be cikksorozatunk, amelyek írója Imi Markos, svédországi munkatársunk, aki a Kreaprenör tudáshálózat szerkesztőségi vezetője Stockholmban.
Cikkeinek tartalma ellentétben áll a nyolcszoros Oscar-díjas filmmel, a "Gettómilliomossal", amely jelenleg telt házakat vonz az egész világon, így Magyarországon is. Habár a filmet az indiai társadalomnak nagy része erősen kritizálja és támadja, mert túl egyoldalúan, a szegény mumbai gettóvilágból mutatja be Indiát. Ez a gettó, egy millió lakosával azonban csak egy kivételes szín a több ezer indiai szín közül. Csupán Mumbaiban él még 13 millió ember más körülmények között.
Imi Markos cikksorozata tehát egy más színt mutat be, vagyis azt az életet a Kerala államban, amely India délnyugati részen fekszik és 96 százaléka a lakosságnak, tud írni és olvasni.
Tartson velünk és végezzen összehasonlítást a Gettómilliomossal.
Indiát lehetetlen nemzetnek vagy országnak feltüntetni. India egy hatalmas federális köztársaság, amely 25 önálló tagállamból tevődik össze, 23 hivatalos és 325 nem hivatalos nyelvet tart nyilván. Ráadásul több mint 2 000 tájszólást.
A képek, amelyek évről évre elárasztják az újságokat és a televíziót, Indiát igaztalanul ábrázolják. Legalábbis nem minden tagállamra érvényesek. Különösen a délnyugati Keralára nem, ahol vendégeskedtem. Itt nem kóborolnak tehenek az utcán, nem fekszenek koldusok a járdán és a vallási fanatizmus nem szennyezi a levegőt.
A lakosság 96 százaléka tud írni és olvasni. Mind a saját nyelvén (malayalámul), mind angolul. A csecsemőhalandóság alacsony, a lánygyerek ugyanolyan értékes, mint a fiú. A gyógykezelés ingyenes. Az IT-technológia olyan magas szinten áll, mint a híres Bangloreban, ahol a világ legjobb programtervezői nőnek fel.
Ezen a pálmákban gazdag tengerparti területen már 3000 éve az életet az idegenek befolyásolták. A hinduk korán megszokták az együttlétet a Palesztinából bevándorlott zsidókkal és őskeresztényekkel, az arabfélsziget muzulmánjaival, a dél-ázsiai kínaiakkal és az Európai gyarmatosítókkal; portugálokkal, hollandokkal és angolokkal.
Eltekintve néhány általános kitéréstől, indiai leveleimben csakis erről a tagállamról írok. Két tapasztalt útmutató kalauzolt. Per J. Andersson, a neves Vagabond svéd folyóirat főszerkesztője, aki felnőtt életének jórészét Keralában töltötte és ”A modern India” című új könyve elbűvölte a svéd kritikusokat. A másik útmutatóm Bede Griffith, az angol származású bencés szerzetes, teológus volt, aki több mint 30 éven át nyílt kolostort vezetett Dél-Indiában (kezdetben Keralában) és ökumenikus vitakönyvével ”Kelet és Nyugat házassága” (amely magyarul is olvasható) nagy felháborodást keltett, mert Keralában szembe kellett neki nézni a valódi vallási megbékéléssel.
Mi hárman, Per, Beda és én, egy izgalmas útleírást garantálunk. Utazz velünk!
A Nobel-díjas svéd érsek, Nathan Söderblom elismerően mosolyog a Teremtő jobboldalán a Jézusnak, a Ganesának és a Mohamednek nevében, ámen!
Valahogy így fejezik be a békeimát India déli csücskében, az Isten saját birodalmában.
Tehát a keresztény Isten birodalmában, és nem a hindu istenek (!) birodalmában. Ezzel a meglepő egyisteni reklám-csattanóval hívja fel a déli tagállam turista irodája a külföldi látogatók figyelmét.
Igen, a délnyugati Keralában, ahol feleségemmel tartózkodtam 2007. karácsonya előtti hetekben és találkoztam végre az ökumenikus „szentháromsággal”. Itt a keresztények, a hinduk és muzulmánok, a három legnagyobb világvallás hívei, a legnagyobb békében és harmóniában élnek egymással. Melyet a fenti plakát tökéletesen ábrázol.
De a plakát még ennél is többet mond. Itt a három világvallás respektálja egymást és együttműködik. A buddhisták a zsidók a támogatását is élvezik. Több ezer Tibetből menekült buddhista él és dolgozik Trivándrumban, a fővárosban és környékén. Egy aktív, de állandóan zsugorodó zsidó hitközség mozgatja már 2500 éve Kochi-t, a virágzó kikötővárost.
Az az érzésem, hogy a legendás svéd lutheránus érsek Nathan Söderblom elégedetten mosolyog a mennyekben, amikor erről a békehírről értesül. Legalább van egy hely a földön, ahol működik az ő álomterve, melyet 1925-ben vázolt fel, amikor Stockholmba meghívott minden keresztény egyházat az első ökumenikus világkongresszusra. És ezért a nagyvonalú meg- vagy kibékülési kezdeményezésért 1930-ban megjutalmazták a Béke-Nobeldíjjal. Az akkori pápa, XI. Pius, nem fogadta el a meghívást.
S az eredmény: a megbékülés és kiegyezés helyett az elmúlt 82 évben egy permanens világháborút élünk át a vallások között. És ebből az utolsó 15 év volt talán a legvéresebb. Gondoljunk csak Észak-Írországra, Iránra, Sri Lankára, Izraelre, Boszniára, Afganisztánra, Pakisztánra, Koszovóra. Ez a spirituális ”szén-dioxid” szennyeződés legalább olyan veszélyes a világra, mint a fizikai.
A 33 millió lakosú Kerala, a világ legsűrűbben lakott régiója, (Magyarország területe majdnem háromszor nagyobb). Meglepően nem foglalkozik a nemzetközi békemozgalom ezzel a csodával annyit, amennyit kellene. Pedig a keralaiak állandóan és nyíltan demonstrálják toleráns nézetüket.
A fenti illusztráció Jézussal, Genesával és a mecsettel (Mohamedet ugyanis tilos ábrázolni) mindenhol látható, különböző környezetben: mint öntapadó dekál az autók műszertábláin, mint plakát a hivatalokban, és mint berámázott kép a családi otthonokban.
Nagy meglepetésünkre karácsony előtt Jézus uralta a tagállam képét. Mindenhol, majdnem minden egyes ház ablakában lógott egy ízlésesen megvilágított karácsonyi csillag, amikor mi autóval kocsiztunk a hihetetlen forgalmas Highway 47-en, kísérve az elbűvölő malabári tengerpartot. Színes karácsonyi díszítések, melyek egy varázsló és autentikus szent hangulatot keltettek ebben a kókuszpálmafákkal telített dzsungeli környezetben.
Lehet, hogy illúziókat rombolok, de a melegség és a pálmafák jobban összeillenek Jézussal és Betlehemmel, mint a hó és a fenyőfák. Itt száriba öltözött egzotikus Máriát és fekete bőrű, Jézuskát ábrázoló karácsonyi üdvözlőlapokat lehet vásárolni.
Ebben a karácsony előtti készülődésben úgy tűnt, hogy Keralában nem 21%, hanem 79% a keresztények aránya. Pedig ennek a fordítottja igaz. A hinduk vannak többségben, de itt a hívő hinduk is ünneplik Jézus születését - csupa szimpátiából. Idestova 1956 éve ünnepelnek így. Hiszen Tamás apostol, a „hitetlen”, már 52-ben, Krisztus születése után áthajózott az Arab-tengeren, kikötött a Malabar-parton és hét templomot alapított, ahol Jézus forradalmasító igéjét hirdette. Két évtizeddel előbb, mint Péter Rómában és majdnem ezer évvel korábban, mint Gellért Budán.
S magától értetődően a keralai fővárosban Thiruvananthapurumban (Trivandrumban) egy őskeresztény, keleti formát ismertünk meg, amely gyökereiből a Közép-Kelet szemita világa táplálkozik.
Tamás apostol tudvalevőleg zsidó volt. S magától értetődően a szír kereszténységben ott rejlik a nyugati formáktól elkülönülő, sajátságosan keleti jellem. Nem Rómához, hanem Közép-Kelethez tartozik. Az iszlámmal és a zsidó vallással tükröz rokon vonásokat, ám sem a Távol-Kelettel, sem a kínai vagy indiai gondolkodással nem mutat közös sajátságokat.
A kereszténység olyan keleties formája ez, mely antiochiai központja révén köszönhet valamennyit a hellenisztikus világnak is, mégis megmaradt a maga közel-keleti gyökereinél. Ugyanahhoz a világhoz tartozik, mint maga a Biblia. Minthogy ugyanazt a nyelvet használja, mint amit Palesztinában használtak - az arámot -, s mivel a görög teológia metafizikai nyelve helyett a Biblia gazdag, szimbolikus nyelvén fejezi ki magát, olyan, mintha magával a Bibliával közös talajból fakadt volna. Liturgiája nagyrészt gyönyörű magasztos imákból és ünnepélyes hangvételű énekekből áll. Szertartásait a fenségesség érzése hatja át, mely olyannyira jellemző a szemita szellemiségre, s a Bibliában és a Koránban egyaránt megtalálható.
Valóban, sok közös vonás található a szír kereszténység és az őt körülvevő iszlám között, amelyek kölcsönösen hatást gyakoroltak egymásra. Egymás mellett áll a trivandrumi keresztény katedrális és a főváros nagy zöld-fehér mecsetje (a tagállam 20 százaléka muzulmán). S közel van innen a világhíres, homokkőszínű, piramisformájú és szoborsoros hindu templom, Sri Padmanabhaswamy.
De láttunk újonnan épült, modern építészeti stílusú templomokat is, amikor autóval ”megmásztuk” a Nyugati Ghatshegynek lenyűgöző kacskaringós útjait, miközben meglátogattunk több, kis hegyi falvat, tea- és fűszernövény ültetvényt és vadállományt. Egy ilyen művészi és a Vatikán által finanszírozott templomszépség előtt álltunk meg. Az épület egy hatalmas fehér karácsonyi csillaggal és egy hűsítő asztallal hívta fel magára a figyelmet.
A templom előtti árus kókusztejjel a kókusz héjában - a természet legideálisabb
csomagolásában - csábított bennünket. Nyakában nagy csüngő kereszttel éles
hanggal árulta a tejet. Amire viszont nem volt szükség, hiszen haldokoltunk a
szomjúságtól. S amikor végre „kijózanodtunk”, megkérdeztük az életmentő eladót,
rámutatva a nyakában lógó keresztre.
Az eladó válasza kókuszdióhéjban összefoglalta Kerala ökumenikus misztikáját, mely a mai világ két leghosszabb életi misztikájára épül - a hinduizmuséra és a kereszténységére.
A hinduk, akik folyamatosan a misztikák világában élnek, tulajdonképpen könnyebben értik meg a krisztusi misztikát, mint a szekularizált keresztények. Hiszen majdnem minden egyes hindu gyerek egy istennek vagy istennőnek a nevét viseli.
A hinduk ezrével látogatják templomaikat és a zarándokfalvaikat. Varkala, a fürdőhelyünk, például a kétezer éves Janaradhana-templomával India egyik legnépszerűbb zarándok-csábító vidéke. Természetesen a strandi sétány vendéglőinek és üzleteinek hindu alkalmazottjai a napot egy templomi áldással kezdik.
Egy félórás lelkigyakorlat a kegyelem forrásánál új erőt ad a munkához, mondta egy szállodai alkalmazott. Különösen egy ima Ganésozhoz, az elefánt fejű istenhez, aki Jézushoz közel áll, ugyanis mind születése, mind feltámadása hasonlít Jézuséra.
Ganésa is szeplőtlenül fogantatott. Parvati, az egyik főisten, Siva felesége egy misztikus bőrleülepedésen keresztül szülte meg Ganesát, amikor férje egy többéves távoli úton tartózkodott.
De amikor Siva hosszú távollét után végre hazatért, Parvatival, egy felnőtt
legénnyel találta magát szemben, aki a ház és anyja őrzésével volt
felhatalmazva. Siva be akart lépni, de Ganésa megállította. Siva nem ismerte
meg a fiát, mert nem gondolta, hogy a fia távolléte alatt így felnőtt, Ganésa
viszont nem ismerte meg az apját és tovább erősködött.
Siva mérges lett és dühében levágta Ganésa fejét. Amikor később tisztázódott a
helyzet,
Parvati rábeszélte Sivát, hogy keltse életre a fiát. Ez azonban csak úgy volt
lehetséges, hogy Siva annak az élőlénynek a fejét helyezi vissza Ganésa
nyakára, akit először meglát. Ez az élőlény egy elefánt volt. Siva tett egy gyors
„transzplantációt” és Ganésa „feltámadt”, mint elefántfejű és négykarú isten.
Ez egy kegyetlen és hihetetlen Grimm-mese a keresztények számára, akik félvállról kezelik a hindu misztikát. De ők sajnos elfelejtik, hogy Jézusnak a keresztre feszítése is kegyetlen és hihetetlen volt. S a keresztre feszítés nem mese volt, hanem egy történelmi eset, egy természetes emberi büntetés, egy halálos ítélet, mely azóta sokszor megismétlődött másokkal is a történelem folyamán. Csak az eszközök változtak. A keresztet akasztófa, nyaktiló, elektromos szék és végül gázkamra váltotta fel.
A szimbólum azonban nyilvánvaló mind a mesében, mind a történelemben. Ganésa nem csak a hinduizmus természetimádó szimbólumát képviseli és ábrázolja. Ő egyben egy nagy metafizikai szimbolikus jelenség az ember és az állatvilág között, de ugyanakkor az otthonok és a privát élet őrangyala is. Ganésa képviseli a fiatal ember bátorságát, aki hűségesen védi a családot, a rokonokat és a barátokat.
Az Új Testamentumban kristályosodik ki Jézus áldozatmítosza. Jézus feláldozza magát az emberiségért, míg feltámadása reményt ad a lelki világnak, egy pozitív örömhírt a világmindenségből.
Keralában ma is a vallási mitológiában élnek az emberek – a legtöbbjük a hindu mitológiában. Ez az ősi vallás még mindig élő valóság. Hasonló mitológiák, a római, a görög és az északi mítoszok már réges-régen halottak. Jupiter, Zeusz, Odin és társai csak az irodalomban és az antik művészet múzeumaiban vannak jelen.
Hogyan tudott a hinduizmus mítosza a több ezer istennel ilyen szívósan és makacsul megmaradni? Hogyan tudta a hinduizmus kivédeni és elhárítani a kereszténység, az iszlám, a buddhizmus és a nyugati civilizációnak a kihívásait? Hogyan tudott szembeszállni és átélni a támadásokat?
A válasz egyszerű: a mitológiával párhuzamosan a hinduizmusban egy filozófiai indok is él, amely a gondolkodó embert lenyűgözi. Tehát a hinduizmus nem csupán nap, mint nap előadott mítoszokban és rítusokban gyökeredzik, hanem a mélyenszántó filozófiai érvelésben is. Az Upanisadokból és a védántából fakadó bölcseleti rendszerekben a Védák mitikus világát beható filozófiai vizsgálódásnak vetették alá, s a védánta filozófiájában a valóság végső természetére irányuló legalaposabb és leginkább rendszerezett vizsgálat tárul elénk, melyet valaha is végeztek az emberiség történetében.
Vagyis, védánta nem csak vallási szentírás szanszkritül, hanem bölcsészeti tanulmány is. S ezt a bölcsességet nagyra értékelt gondolkodók, guruk, tolmácsolják, és ezrével vonzzák magukhoz a kiábrándult nyugati fiatalokat, akik évről évre zarándokolnak Indiába, hogy megtanulják a jóga és a meditáció ősrégi technikáját, illetve a bölcsesség alapfokait.
Legalább is ezt állítja Beda Griffiths. A mai világ nem a vallás ilyen-olyan formáját, hanem magát a vallást teszi próbára, érvel. Csak a vallások közötti egyetemes mozgalom képes arra, hogy válaszoljon a vallást ért kihívásokra, amelyekben elfogadják és értékelik a másikban lévő igazságot és szentséget.
Griffith ezért megkérdőjelezi a szemita vallások attitűdjét.
A szemita vallások mindegyikében van egy veszélyes korlátozottság. E vallásokban ott van a vallási türelmetlenség szelleme. Mindegyiküket az a meggyőződés itatja át, hogy övéké az egyetlen igaz vallás, és a keresztényeket és a moszlimokat is az vezérli, hogy mindenkit megtérítsenek a maguk hitére. Ezeket a nézeteket, amelyeket a történelem során oly sokszor a fegyveres erők is támogatták, katasztrofális következményeket eredményez, nem csupán e vallások, hanem maga a vallás számára is.
E téren a szemita vallások sokat tanulhatnak a keleti hagyománytól. A keleti vallásokban ilyesmikre nem lelünk. A hinduizmusban megszámlálhatatlan irányzat és felekezet található, s noha voltak közöttük időnként konfliktusok, de nagy általánosságban, békében és harmóniában élnek egymás mellett és mindegyik tiszteli a másik hitét és vallásgyakorlatát. Azóta sajnos sok víz folyt le a Gangeszon, mert a hindu nacionalisták mostanában erősen rálicitálnak Griffiths nézeteire. Különösen, ha provokálják őket. Amikor Radijv Gandhit meggyilkolták több ezer muszlimot öltek meg Új Delhiben. És nem is olyan régen az Orissa tagállamban, India keleti részén keresztény templomokat égettek fel a hindu fundamentalisták… De Keralában továbbra is csönd van!
Griffithsnek ökumenikus deklarációja ma rendkívüli támogatást élvez Keralában. A tagállam lakosságának 72 televíziós csatorna áll a rendelkezésére és ebből tíznek vallási témája van. Én személyesen három spirituális csatornára figyeltem fel; Salom, God (Isten angolul) és Miracelnet.
Salom, melynek a lógója egy békegalamb, minden vallásnak lehetőséget ad, hogy igéjét hirdesse. God, amelyet tíz éve a brit szabadfelekezeti egyházak kezdeményezték, ma már 475 millió nézővel dicsekszik az egész világon. A kivételek közé tartozik Svédország, ahol a szekularizált „diktatúra” egy mentális „vasfüggönnyel” próbálja izolálni az országot. Bár január óta az ország egy digitális csatornáján a God is előfizethető.
A Mirackenet Európában egy ellentmondásos csatorna, mert egy héten egyszer csodákat közvetít egyenesben a Trivndrum népszerű kerti színpadáról hatalmas nézősereg előtt. A nyomorékok mankóval vagy tolókocsiban törtetnek a színpadon rájuk váró csodatevő pap felé. Egy áldás és egy érintés elég a csodára és a nyomorék eldobja a mankóját, és táncolva hagyja el a színpadot, miközben ö és a többiek is éltetik Jézust.
Ez már hihetetlen mértéktelenség, talán még nevetséges is nekünk vagy legalábbis nekem, de nem a keralaiak számara, akik függetlenül, hogy keresztények-e vagy nem, a hinduizmus hihetetlen misztikájában nőttek fel. Mert a hinduizmus nem csak hit, hanem életstílus és kulturális örökség, mely erősen befolyásolja a keresztényeket és a muszlinokat is. Nem kételkednek. Nincs szükségük tudományos bizonyítékokra.
A misztika nyomában megjelenik egy nagy rejtély. Hogyan tudnak ezek a vallásos és hívő keralaiak választásról választásra a vallástalan és ateista kommunista pártra szavazni? Mert a Communist Party of India (CPI)M demokratikus úton nyeri meg a választásokat és most is hatalmon van?
A következő levemben megpróbálom megfejteni ezt a sok magyar számára megfejthetetlen rejtélyt!
Indiai levél 2.
Akármilyen hihetetlenül hangzik, a sarló és a kalapács még mindig nagyra értékelt szimbólum a dél-indiai tagállamban, Keralában.
Akármerre utaztunk - autóval vagy busszal - lobogtak Kerala vörös színű termőföldjébe leszúrt rudakon a sarló-kalapácsos vörös zászlók. A kommunisták klasszikus zászlói tovább kísértek minket, amikor a híres keralai folyókon, lagúnákon és csatornákon előkelő ”rizsbárkán” hajóztunk. Az útépítő munkások, a rizstermelő parasztok és a halászok fontosnak tartották, hogy szemléltessék: ebben az indiai tagállamban a szakszervezetek és a marxista kommunista párt - CPI - irányítja a társadalmat.
A párttagok büszkén mesélték, hogy 1957-ben Kerala volt a világ első állama, ahol kommunista kormányt szavaztak meg nyilvános és szabad demokratikus választáson.
”Az elmúlt 50 évben sokszor ültek kommunisták a hatalmi székben, akik nem állítják a párt ateista ideológiáját előtérbe”, magyarázta beavatott társalgó barátom és informátorom Tayapal Thangappan, a varkalai Krishnatheeram Beach Resorts Hotel operatív menedzsere. Korábban ismert ökölvívó volt és sporttanácsadó az indiai hadseregnél. Katonai hátteréből kiindulva így érvelt:
„Én magam természetesen soha nem szavaztam a CPI-re, de nagyra becsülöm a kommunisták úgy nevezett cocktail-forradalmát és annak az eredményeit Keralában.”
A kommunisták nem hívták ki párbajra a három nagy világvallást, hanem ügyesen kiegészítik a vallást, ahol azok szerepe nem elég elmélyült. Ez vonatkozik például az igazságszolgáltatásra, az egyenlőségre és a szociális biztonságra. Míg a vallások egyoldalúan a fizikai halál utáni spirituális, lelki életre koncentrálnak, addig a CPI (M) minden erejével a halál előtti életre összpontosít.
Tipikus indiai „kínzások” nélkül.
Magától értetődően mind a tanítás mind az egészségügyi szolgáltatás Keralában ingyenes. A csecsemőhalandóság is alacsony, mert az anyavédelem és a csecsemőgondozás is díjtalan.
Továbbá az átlagéletkor is magas.
A többi indiai tagállamban a fent említettek ismeretlen jelenségek.
Keralában alig ismerik a tipikus indiai „kínzásokat”, mint a kasztmegaláztatást, a hozománygyilkosságot és a brutális abortuszokat a nem kívánatos csecsemők miatt. Itt jól képzett nők ellenőrzik a családtervezést és hála ennek, a lélekszám növekedése megszűnt.
Ez mind a kommunisták érdeme?
”Nem egészen”, válaszolta Tayapal. „Bár tagállamunk miniszterelnöke V. S. Achuthanandan így szeretné a helyzetet beállítani. Ö erőteljes egyéniség, imponáló víziókkal, de ö is, mint a párt, elfelejtik azokat, akik „megágyazták” ezt a pozitív fejlődést.”
Az indiai hadsereg volt sporttanácsadója utal a Travancorei maharadzsára, aki
valamikor Kerala egész déli részét uralta, és aki sokkal felvilágosultabban
uralkodott, mint a többi maharadzsa Indiában. De nem csak ő, hanem a tagállam
vezető kasztja is hihetetlen jóindulatú hozzáállással közelítette meg a
dalitok, a kaszton kívüliek problémáját. Például korán és erősen támogatták a
páriák iskolai kiképzését. Továbbá a felvilágosult maharadzsa 1947-ben
megnyitotta a hindu templomokat a páriák - a kaszton kívüliek - számára.
De azokat az iskolákat se szabad elfelejteni, melyeket a keresztény misszionáriusok
alapítottak az elmúlt évszázadokban. Ebben a fejlődésben az iszlámnak is része
van, hiszen az iszlám harcolt és ma is harcol a társadalmi egyenlőségért – a
szegények segítése egy vallási követelmény náluk!
Az vitathatatlan, hogy a változás akkor teljesült be, amikor a kommunista pártnak sikerült - vérmentesen - 1957-ben és 1969-ben megvalósítani a földreformot. A földesurak minden ellenállás nélkül elfogadták az országház demokratikus döntését a földosztásról és így minden egyes földmunkás kapott egy darab földet. De ezek az új parasztok is megértették, hogy a szabad versengésben lehetetlen a kis földeket gazdaságosan művelni, ha a parasztok nem állnak össze és szerveznek közös és demokratikus megoldásokat.
A falusi szövetkezetek és kooperatívák korán megalakultak, hogy biztosítsák úgy a parasztok együttműködését, mint önállóságát. A fontosabb bevásárlás közösen történik. A jelentős befektetések komoly árkedvezményeket nyújtanak nekik. A termés eladását is közösen tervezik. Továbbá a jövő beruházásait is, mint például a különböző tenyészetek és ültetvények terveit, melyek egy kis paraszt számára súlyos megterhelést jelentenének, amit egyedül képtelen lenne finanszírozni.
Hála az ilyen megoldásoknak a korábban kizsákmányolt páriák megalázott sorsa Keralában véget ért…
Azok, akik éltetik a hinduizmus bölcsességét és holisztikus érvelését, melyben minden összefügg egymással, a kasztrendszert szinte sohase hozzák szóba – pedig ez aláássa a hinduizmus hihetőségét a mai globalizált világban. S gondolok olyan nagyhírű hinduizmust csodáló egyéniségekre és gondolkodókra, mint a neves bencésszerzetesre Bede Griffithsre, a világhírű kvantumfizikusra Amit Goswamira, a Védákat tolmácsoló Deepak Choprára és a nem régen elhunyt TM-guru Maharishi Maheshi Yogira.
Az igazsághoz tartozik, hogy a kezdetben a Rigvéda nem említette se a kasztrendszert, se a reinkarációt (a lélek más testben való újraszületését). Ez a világ legrégibb vallási írása, mely Krisztus születése előtt 1500-1200 körül lett ismert az őskori Indiában és 1028 „szenténeket”, zsoltárt, szertartást és varázsszert tartalmaz. De az eredeti szöveg „ártatlansága" sem bocsátja meg a későbbi kibomlás káros folyamatait.
A kutatók szerint egy fehérebb színű nomád néptörzs, az aryan, vagyis az indoárják megtámadták a sötétebb bőrű dravidokat, akik a Rigvéda szerint az Indus folyó környékén éltek. Az árják legyőzték a dravidokat és rabszolgasorsra kényszerítették őket, azzal a magyarázattal, hogy a dravidok alacsonyabb rendűek, mert a bőrük sötétebb.
Így az indoárják felosztották az ősi indiai közösséget négy különböző varnára – a varna szanszkritul színt jelent. Három kiemelt kasztba kerültek a papok, a hivatali nemesség, a katonák, a kereskedők, az iparosok és a földbirtokosok. Ők képviselték a fehérbőrűeket, míg a színesebb bőrű dravidok a szolgák és a rabszolgák sorsára jutottak, mint dalitok, kaszton kívüliek.
A reinkarnációt (az újra születést) is csak 600 évvel Krisztus születése előtt említik a hinduizmus írásaiban.
A hinduizmusnak nincs alapítója, hanem egy lassú fejlődésen és átalakulásokon ment át évezredeken keresztül. A különböző népcsoportok szokásai és hagyományai keverednek benne. A vallás India különböző tagállamaiban különböző sajátságokkal bír. Keralában például az indoárják nyomása mindig sokkal enyhébb volt, mint Észak Indiában, ahol a kasztrendszer továbbra is rányomja bélyegét a hétköznapi életre – pedig hivatalosan, mind a politikában, mind a jog területén már 1950-ben betiltották.
India törvényeitől függetlenül az északi államokban a kaszton kívüliek (cirka 167 millió ember) még most is a mások ruhamosására, az utcák takarítására, a latrinatisztításra és a hullakezelésre kényszerül. A latrinatisztítók többségét megfertőzik a székletek gázai és bacilusai, ezért fiatalon halnak meg.
Magától értetődő, hogy sok kaszton kívüli ezt a kivételes megaláztatást ma már nem tűri el, és sokan elhagyják a hindu hitet. Így próbálják megváltoztatatni sorsukat.
2006. októberében több ezer északon élő kaszton kívüli közös szertartáson áttért a buddhista vallásra. Ez nem jött váratlanul, hiszen ötven évvel korábban is – októberben – volt a dalitok első tömegkonvertálása, melyet a legendás dalit vezér B. R. Ambedkar kezdeményezett Nagpurban.
Ambedkar Gandhival perelt, mert az új India atyja, Mahatma határozottan küzdött a kasztrendszer megtartásáért.
Gandhinak erről a kellemetlen oldaláról keveset ír a történelem – különösen nyugaton nem, ahol nagyon ügyelik Gandhi szent nimbuszát, az erőszak nélküli harc megcsodált apostolát.
Keralában a kereszténység és az iszlám korán adott lehetőséget a dalitok kitérésére. Az elmúlt 50 évben a marxista kommunista párt CPI (M) erős befolyást gyakorolt rájuk. A dalitok iskolába járhatnak, nincsenek kiközösítve (a keralai lakosság 96 százaléka tud - ahogy ezt már említettük - írni és olvasni).
A varkalai Thiruvambadi Beach mindenki által tisztelt népszerű embere Babu, a világszerte ismert Funky Art Café och a Babu Travel tulajdonosa egy kaszton kívüli családból származik. Babu - szorgalma és iskolai eredményei (a malayalamon kívül beszéli a hindit és az angolt, továbbá érti a szanszkritot) - figyelmet keltett a tagállam felsőbb rétegeiben és megjutalmazták egy állami tanulmányúttal. Továbbképzésére az észak-norvégiai Tromsöt választotta, ami kitűnő húzásnak bizonyult.
Babu megtanult norvégul és a skandináv turistákkal jó kapcsolatban van. A norvég, svéd és a dán „hátizsákosok”, (backpackers) interneten lépnek vele kapcsolatba és kérik, hogy megfelelő áron, családias környezetben, ha lehet összekapcsolva jóga – és meditációs kurzussal, szerezzen nekik szállást, elsősorban Varkala nevezetes Északi Szikláján. Babu csodákat művel. „Bűvészkedései” mellett szabad idejében írni és olvasni tanítja a varkalai még analfabéta öregeket (a 65 éven felülieket). Egy jól működő hálózatot épített ki. Céljuk, hogy Keralában 100 százalékos legyen az írni és olvasni tudás.
Ezt a szolidáris magatartást és a hihetetlen tudásszomjat tulajdonítják a keralai ember elnyomással szembeni hagyományos ellenállás motívumának. S erre az ellenálló attitűdre a kommunisták és a szakszervezetek még rátettek pár harcos lapáttal, amely megköveteli az előírt alapfizetést és javak igazságosabb elosztását. Legalábbis ezt állítja Per J. Andersson, a Vagabond jó nevű svéd folyóirat főszerkesztője „A modern India" című könyvében.
A teljes képhez tudnunk kell, hogy a hinduk többsége nem úgy tolmácsolja a kasztrendszert és a reinkarnációt, mint mi Nyugatiak: a reinkarnációt egy visszaható erejű isteni igazságszolgáltatásnak tekintik.
Reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás hite szerint a lélek újra születik egy más fizikai testben. S ezt a karma dönti el, hogy milyen testben születik újra a lélek. A karma ugyanis cselekedetet jelent. Aki becsületesen cselekedett és erkölcsösen élt az egy előkelő kasztban folytathatja az életet, de akik korábbi életükben erkölcstelenül éltek és rosszul viselkedtek, újra születnek, mint dalitok. Valószínűleg, mint latrinatisztítók, de még utálatos állati sorsra is ítélhetők, mondjuk egy patkány testében fog újra születni.
Tehát a karma korábbi életünk összes cselekedetének végösszege.
Mi nyugatiak fájó szívvel együtt érzünk a dalitokkal, ugyanakkor az előkelőségek Indiában ignorálják a kaszton kívülieket azzal indokolva, hogy vessenek magukra, mert elmúlt életükben vétkesek voltak. A felsőbb kasztok szerint a dalitoknak meghunyászkodva kell tűrni helyzetüket és jó cselekedetekkel remélni és kiérdemelni a jobb sorsot az elkövetkező életben.
A karmának van egy láthatatlan ereje, melyet minden lélek magával hordoz. A rossz cselekedetek előbb vagy utóbb utolérik az embert. Cselekedeteitől senkit se enged megszökni, mondja a karma törvénye.
A karma ereje abban a pillanatban a legerősebb, amikor valaki világra jön és a lélek új testet választ. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy kaszton kívüli nő nem a „saját” fiát vagy lányát szüli meg, hanem a csecsemő testében valamilyen bűnös hátterű idegen lelket.
(A reinkarnációnak és a karmának van egy bizonyos hasonlósága a keresztények eredendő bűnével, bár a bűnnek látszólag nincsenek ilyen a reinkarnációhoz hasonló brutális következményei a hétköznapi életben.)
Pál apostol, Augusztinusz és Luther állítása szerint az ember önkéntelenül
bűnbe fogantatik (Ádám és Éva bűnét örökli), de a hit megigazolódása a
kereszteléssel és utána való jó cselekedetekkel a hívő életben a vétségektől
megszabadít.
Kálvin viszont szigorúbb következményeket állít a kettős predesztinációjával. S
e szerint Isten minden embert eleve kárhozatra ítélt. Az ember sorsa független
jó vagy rossz cselekedeteitől.
A legtöbb szabadfelekezeti egyház elutasítja ezt a kálvini elvet. Szerintük az ember nem örököl se bűnt, se büntetést, hanem a teremtés a bűnbeesésen keresztül sérült meg; betegen születünk, szenvedésre és végül halálra vagyunk ítélve. Így az embernek nincs tehetsége arra, hogy minden helyzetben a helyes utat válassza és ezért elkerülhetetlenül minden ember bűnözni fog.
A hinduizmusban az élet értelme és célja a moksha, vagyis hogy elkerüljük az újraszületést és egyesüljünk egy szent élettel, a Világegyetemes lélekkel. Ebben a formában a moksha egy túlvilági paradicsom, ahol biztonság, harmónia és boldogság uralkodik.
A moksha szolgálása tökéletes karmát igényel. A mokshahoz vezető út sokrétű, mert a hinduizmus egy toleráns hit és mindenki számára nyitva tartja a legmegfelelőbb utat. Az utak egyike a jóga, amely egyesíti a testet és a lelket. A Jainism követése a másik út; az erőszak minden formájának elutasítása. A Bhakti az érzelem útja a moksha felé. De legtöbben a Jó Cselekedetet választják, míg egy kisebb csoport a Bölcsességét vagy a Lemondásét, vagyis az Aszkéta utat választják
Kerala a kivételes koktél forradalmat választotta. A hindu bölcsesség és a józan marxizmus vegyületét, amelyeket tovább erősít Gandhi erőszakellenes széruma és megfűszerez pár csepp nyugati demokrácia.
De ezért a „szemtelenségért” a keralaiak nagy árat fizettek. Legalábbis1990-es évek közepéig. A nyugati és a japán ipari és kereskedelmi vállalatok sokáig nem tudták eldönteni, hogy Kerala „kék” vagy „vörös” és így elálltak a befektetésektől, annak ellenére, hogy tudták, hogy ebben a tagállamban dolgoznak India legképzettebb és legügyesebb munkásai.
”A külföldi beruházók féltek a sztrájkoktól és a szakszervezetek
beavatkozásától”, mesélte Tayapal, az informátorom. „Ez több évtizeden át nagy
munkanélküliséget okozott. Keralában. Nincsenek gigantikus gyárak vagy ipari
árukat nemesítő vállalatok. Pedig itt termeljük az indiai gumi 95 százalékát és
az ország fűszere, kávéja és teája jelentős részét. Vagyis azokat a
nyersanyagokat, melyeket rosszul fizet a piac. Nekünk kellene mind ezt
nyereségesen nemesíteni, ha lenne rizikótőkénk hozzá.”
De a tagállam lakossága ezt a problémát is megoldotta. A férfiaknak jelentős
része elszegődött vendégmunkásnak az Arab-félsziget olajban gazdag országaiba.
Ott jó fizetést kapnak és fizetésük javát hazaküldik, ahol a nők (anyák és
feleségek) ügyesen kezelik a pénzt.
A háztartáson és egyéb fogyasztáson kívül okos befektetésekkel növelik a család alaptőkéjét. keralai nők a társadalmi életben mindenhol jelen vannak. A kivételt az esti élet teszi ki, amelyet megkövetel a férj vagy szülő kísérete.
Naplemente után továbbra is a hagyományos, vagyis a férfiak számára előnyös vallási erkölcs uralja a társadalmi szabályokat. A televízió híres Hollywood-filmjeiben, ha látszólagosan is, de érzékelhető, hogy az új idők a nőknek is kedveznek; 24 órán át a képernyőn kihívóan kacérkodnak és táncolnak. Távolról nézni már szabad a szerelmi közeledést.
A keralai nőknek egyébként régi és mély hagyományai vannak mind a háztartásban mind a háztartáson kívüli uralkodásban. Itt ugyanis az ősközösség társadalmi szakaszában matriarchátus volt. A nők vezető szerepet játszottak a gazdasági –, társadalmi életben. A leszármazást anyai ágon vezették és ez a feminista hagyomány a formaságokon ma is átüt.
 |
 |
A férfiak halásznak, de a nők foglalkoznak a hal eladásával. A háziasszonyok és a vendéglők szakácsai Varklában a női eladókkal alkudoznak. Sőt, a nők kezében van a legtöbb üzlet a hosszú strandi sétányon.
Az egyik divatüzlet női vezetője teljesen „megbabonázott” minket elegáns fellépésével és jó eladó megnyerő szóbőségével. Ráadásul áruválasztéka is mércén felüli volt. Körülbelül 90 százalékát a karácsonyi bevásárlásnak nála bonyolítottuk le. Ez a bájos nő hihetetlen agilitással dolgozott – az üzletért élt. Nem csak kínálta az áruit, de azonnal leült a varrógéphez, ha átalakításra vagy módosításra volt szükség. Elbűvölte a vevőket. Még a strandon is felkeresett bennünket, hogy bemutassa legújabb áruit. Mindent ő csinált és férje csodálva nézte őt karosszékéből, ahonnan vigyázott a három gyerekre, akik nem ritkán rámenősen kotnyeleskedtek az anyuk szárija körül az eladásban.
Sri, magyarul Sári a bájos hölgy neve. Szívesen bemutatom őt gyönyörű és színes keralai öltözékében. A nyugati divatra és a nyugati márkásárukra ritkán hivatkozik.
Tessék, Öfelsége Sri Laksehmi, Karnataka handcraft, North End Cliff, Varkala. Érdemes megkeresni őt, ha erre járnak.
A következő indiai levelemben a tudástőkésekről írok, akik az elmúlt évtizedekben tudásukkal visszavágták az ipari társadalom mellőzését.
Indiai levél 3.
Itt özönlik a fehér arany!
A gumiültetvény gondnoka energikusan szemléltette Kerala többszázezer tropikus nemes fája egyikén a kaucsukfa „fejésének” művészetét. A fák tejnedve India egész gumitermelésének 95 százalékát szolgáltatja. A tejlé ugyanis azt a latexot tartalmazza, amelyből a kaucsuk nyers gumija állítódik elő.
 |
 |
A gondnok jellegzetes késével diagonális metszést vágott a fakéregbe, félig a törzs körül, ami érzékeny kézügyességet követel, mert ha a gondnok túl mélyen metszi, akkor megsértheti a fa nedvállományát.
A tejnedv, a fehér arany, a metszés végén lévő kis tartályban gyűlik össze, amelyet a kék színű „plasztik esernyők” védik, hogy az eső ne tegyen kárt benne.
A puha latex-abroszok úgy lógtak a Nyugati Gathshegy lejtőin levő tanyák kertjei többségében, mint a frissen mosott ruhák a szárító zsinórokon. A hegylánc kb. 1000 méter magas Panmudi-csúcsát busszal közelítettük meg. Egyébként a legmagasabb csúcs az Anmudi, 2700 méter magas. Kapaszkodásunkat a csúcs felé egy lenyűgöző gumiültetvény rövid megtekintése szakította meg. Itt egy még ennél is lenyűgözőbb tropikus fűszernövénykert tárult elénk.
Miközben természetes környezetükben csodáltuk és kóstolgattuk a konyha különleges ízeit (koriandert, mustármagot, ánizst, gyömbért, sáfrányt, szerecsendiót, borsot, kardamómot, fahéjat, vaníliát, szegfűborsot, kurkumát) nagy hévvel vitattuk, mind az ültetvény gondnokával, mind a helybeli úti kalauzunkkal a nyersáruk árfolyamát (különösen a nyersgumi világpiaci árát). „Mostanában az egész világon jó pénzt kapunk a nyersgumiért. Ezért elégedettek is vagyunk” - magyarázta útvezetőnk.
Elégedettségüket nem valóságos elemzés, hanem felületes gazdasági tudásunk okozza. A nemzetközi közgazdászok tudvalevőleg állítják, hogy a nyersanyag eladása nem eléggé profitáló, még akkor se, ha pillanatnyilag a vételár kedvező. Hosszú távon csak a nyersáru nemesítése és feldolgozása nyújt jelentős bevételeket; a különböző járművek kerékgumija, a csővezetékek, a tömítések, a szállítószalagok, a búvárruhák, az úszódresszek, a sportcipők stb. Nem beszélve arról, ha a nyersanyagból márkásáru lesz, mint a Good Year, Pirelli, Firestone, Michelin, Speedo, Arena, Nike, Adidas.
De ezek a multinacionalista cégóriások a keralai befektetésektől eddig elálltak. Idegenkedtek az erős szakszervezetektől és a tagállam kommunista kormányától. Röviden, féltek!
Volt-e vagy van-e okuk a félelemre?
A válasz: IGEN is, meg NEM is!
NEM, állítják a semleges politikai szakértők. Mert azt a politikát, amelyet a jelenlegi keralai kormány (a kommunista párt és a szövetségesei) folytat nem lehet se kommunistának, se szocialistának nevezni. Ez a politika egyáltalán nem hasonlít arra az egész társadalomra rányomott szervezett tervgazdálkodásra, amelyet annak idején a Szovjetunióban vagy Kínában uralkodott. Keralában a hivatalos szektoron kívül a szabad piac korlátlan, amely, mint ahogy mindig tette: tárt karokkal várja a külföldi befektetőket.
CPI(M) és szövetségesei politikáját szociáldemokrata törekvésnek, vagyis parlamentáris mozgalomnak lehet tekinteni, melynek célja az általános jóléti társadalom skandináv modellje.
2002-ben például a tagállam kormánya úgy döntött, hogy minden olyan sztrájkot, amely leállítja vagy komolyan befolyásolja mind a munkapiacot, mind a tagállam működését törvénytelennek minősít. Akik pedig általános sztrájkot szerveznek, felelősségre vonhatók – sőt, büntetést kell fizetniük az okozott károkért.
Ez a tőkéhez való közeledés akkor vált aktuálissá, amikor a Good Year és a Pirelli kollektív szerződést tervezett kötni a szakszervezetekkel. A teljes képhez tartozik, hogy a keralai kommunisták ezideig mindig szabad teret biztosítottak a hazai iparnak, de a földbirtokosoknak nem.
A megavállalat Tata, az indiai General Motor birtokolja például a Munnar hegyiváros 37 teaültetvényét. Ezen kívül a Tata tulajdonában van minden egyes munkás lakóház, óvoda, iskola és kórház. És a CPI (M) szemet huny afelett is, hogy a Tata-impérium Keralában csak a szomszéd tagállamból, a tamil Naduból beköltözött dolgozókat alkalmaz. Ok ugyanis nem kötekednek és követelődznek, mint a helybeli keralai szervezett munkások.
(A képen Ratan Tata látható, a hatalmas Tata-vállalat elnöke, aki jelenleg piacra viszi a világ legolcsóbb gépkocsiját. Ezen kívül a tulajdonában van a világ két talán legismertebb autómárkája – a Jaguar és a Land Rover. Nos, ma már nem Anglia vásárolja Indiát, hanem megfordítva…)
IGEN. A félelmük jogos, legalábbis azt állítja a liberális Kongresszus Párt. A liberálisok a provinciális szakszervezeti mozgalmak állandó tiltakozásaira hivatkoznak, mert a gyártulajdonosok lassan elégítik ki az egyenlőségre, az alapfizetésre, az egészségügyre és a munka- és környezetvédelemre irányuló követeléseiket.
Ennek következtében a Good Year & Co állandó bajban van. A legtöbb más ipari vállalat is, amelyek a nyersáru kémia úton való nemesítésével foglalkozik. Mert hát Charles Goodyearnek galvanizáló-módszere, amelyet 1839-ben szabadalmazott, nem sok változáson ment keresztül az elmúlt századokban. A korunkbeli tanulmányok rávilágítanak, hogy a gumiipar ma is a régi mérgező és káros anyagokat használja a gyáraiban, amely a munkások jó részét különböző rákbetegségek és lélegzési zavarok sújtják.
Az ipar legnagyobb gondja a kerékgyártáshoz szükséges puhítás, amelynek rákelőidéző hatása van. Az alapkeverék ún. PAH-olajai aromatikus polyciklikus szénhidgrogént tartalmaz, ami a rák első számú kórokozója.
Ezek rendkívül kényes kérdések és nyilvánvalóan életbevágó harci téma a lokális és vállalati szakszervezeti csoportok számára függetlenül attól, hogy külsődleges béke uralkodik a tagállam kormánya és a tőke között. A munkaélet hétköznapjait állandó zavargások jellemzik tehát.
Keralaban az egészségügyet és a környezetvédelmet mindig prioritálták a tájék gazdag ökologikus rendszerének megóvásának érdekében. A Coca-Cola három éve tapasztalta, hogy a jól informált és jól szervezett nők tüntetései és vádjai a Coca-Cola egyik palackozó üzemének bezárását eredményezte.
Vandana Shiva, atommagfizikus és az emberjogok aktivistája inspirálja a keralai nőket. Shiva továbbá ökofeminista és antiglobalista, akit alternatív Nobel-díjjal és Right Livelihood Award-dal tüntettek ki. Vandana Shivát régóta vonzották a víz- és demokrácia kérdései és óva intett azoktól a veszélyektől, melyeket a Coca-Cola jelenléte okozhat Keralában. (Szerinte a harmadik világháború egy pohár tiszta ivóvízért fog kitörni!) A talajvíz túl erős kihasználása az egyik veszély, ami arról szól, hogy a helyi lakosság a tiszta ivóvízre való jogát elveszti. Csak egy palackozó üzem, amely engedéllyel működik Keralaban, naponta felhasználja a helyi lakosság körülbelül 1,5 millió liter vizét.
A másik veszélyt a sok hulladék és a gyárak melléktermékei okozzák; első sorban a kadmium és az ólom. Tehát a környezetvédelem és a lakosság egészsége forgott kockán…
Az észak Keralában levő faluban, Plachimában a nők már évekkel ezelőtt rámutattak a Coca-Cola tevékenységének káros következményeire. Folyamatosan tüntettek az ellen, hogy a Coca-Cola kiszárítja a vidék víztárolóit och kútjait. A nők, akik hagyományosan a tagállam házgazdasági életéért felelnek, több kilométeres napi víz utáni gyaloglásra, kényszerültek. És nem ritkán Coca-Colával, Fantával és Sprite-tal pakolt teherautók előzték meg őket. (Az utóbbi két hűsítő ital is a Coca-Cola cég terméke.) Indiában már régóta szinte lehetetlen nem a Coca-Cola hálózat által gyártott és piacra vitt hűsítőt és ásványvizet vásárolni. Az 1970-es években kiutasították a Coca-Colát Indiából, hivatkozva az akkori korlátozó törvényekre, amelyek a külföldi befektetőket érintette. De 1993-ban India enyhített törvényein, a Coca-Cola újra megjelent és jól időzített stratégiával és reklámmal sikerült legyőzni a hazai márkákat.
Keralában viszont továbbra is erős nyomást gyakorolnak a Coca-Colára és a multicég helyi képviselőire, itt ugyanis a szociális felelősségvállalás magától értetődő szempont. A Coca-Cola megpróbálta kiengesztelni a tüntető nőket. Sok helyen esőtárolót és duzzasztógátakat építettek a lakosság vízellátásának érdekében.
Az igazsághoz tartozik, hogy egyes keralai falusi tanács engedélyezte a Coca-Cola helyi képviselőinek, hogy erős motorral hajtott szivattyúval víz kitermelő kutakat építsenek. De a következmények katasztrofálisak lettek. Voltak helyek, ahol a talajvíz száz méterrel is süllyedt. Több száz ivóvízre szánt kút kiszáradt.
A törzsek női képviselői és a parasztok emiatt akciót indítottak, feljelentették a Coca-Colát, és követelték a tagállam vízforrásai kiaknázásának betiltását. Továbbá elvárták a Coca-Cola keralai képviselőitől, hogy a falusi tanácsok felé beismerjék működésük káros következményeit.
Coca- Cola elutasította a követelméseket. A falusi tanácsok reakciója a gyártási engedélyek visszavonását eredményezte. A Coca-cola erre vesztegetéssel próbált visszavágni. (Félmillió angol fontot ajánlottak az engedélyek újraszerzéséért), de a tanácsok válasza elutasító lett.
A történteket erőszak nélküli ülő demonstráció követte, Gandhi, a Satyagraha szellemében. A békés tiltakozás nagy feltűnést keltett Indiában és a nemzetközi médiákban is. A mozgalom egyre szélesedett, az ezt követő száraz időszak növelte a gondokat, amely egy történelmi döntést szült Keralában. A kormány rendelete szerint a Coca-Cola keralai képviselőinek 2004. első félévében az üzemeiket be kellett zárni.
A Coca-Cola bezárásával bizonyára sok munkalehetőség eltűnt Keralában, de ez a veszteség a keralaiknak nyereséget adott mind a ma élő lakosságnak, mind a jövő generációjának. Egészség és környezetvédelem formájában. Nem lényegtelen az öröm se, amit a helyi nők éreztek a döntő győzelem folytán egy multinacionális cég és annak képviselői felett.
A Coca-Cola azonban nem adta fel a harcot. Béketárgyalást folytat a keralai nőkkel és a turista szervezetekkel. A szobánk minibárja, a szokás szellemében, Coco-Cola üvegeket tartalmazott és a varkalai vendéglőkben kiszolgálták a Coca-Colát.
– Lehetséges ez? - kérdeztük naivan.
– Ezeket a hűsítőket mi importáljuk Tamil Naduból, a szomszéd tagállamból. A vendégek igénylik, magyarázta az egyik pincér.
A tagállam radikális csoportjainak közösségi tudata és az üzleti élet korrupciója egymás mellett ténykedik. Szemléltetésként megemlítem, hogy a strandsétány vendéglőiben csak kivételes étteremben szabad alkoholtartalmú italokat felszolgálni. Ennek ellenére bort és sört mindenhol lehet kapni; teáskannában felszolgálva vagy az asztal alá helyezett boros üvegekben.
Így próbálják a vendéglősök félrevezetni a civil ruhás rendőröket, akik folyamatosan ellenőrzik a szabályok betartását. Természetesen a hatalom ”kifutófiúi” ismerik ezeket a csalásokat, amelyek felett vendéglőnként egy pár száz rúpiáért szívesen szemet hunynak. Egy esti ellenőrző séta komoly jövedelmet jelenthet.
„A kommunisták víziói kormány szinten szépnek és becsületesnek tűnnek, de középszinten és a bizalmas kapcsolatokban ők is korruptok”, magyarázta informátorom Tayapal, az indiai hadsereg volt sportoktatója.
Természetesen a korrupciós játékban résztvevők hátrányos karmát kapnak, ha hinduk. A következő életükben kapják majd meg megérdemelt büntetésüket.
Hosszú távon Kerala mégis nyert azon, hogy a külföldi tőke elállt a nemesítő iparágak befektetéseitől. A gyárkémények nem piszkolják a levegőt. Gyárkémények nincsenek. A tagállamnak sikerült elkerülnie azokat a káros hatásokat, amiket a feldogozó ipar okozhatott volna.
A keralaiak általában osztják Vandana Shiva kritikus felfogását a nagy ipari országok könyörtelen globalizációs buzgalmáról. Ázsiában sokan idéznek híres könyvéből a „Protect or Plunder?” - ból (szabadalom, etika és újgyarmatosítás), ahol Vandana kipellengérezi a nyugati tudományt.
Vandana Shivas nézetei így foglalhatók össze: A nyugati tudomány tönkretette a világmindenséget. A szakrális nyomokat tudósaik eltávolították. A nyugati ember világa lélektelen. Az embert és a természetet megfosztották az élet valódi értelmétől.
A sors iróniája az, hogy Vandana Shiva és Kerala az elmúlt években a kritizált nyugati tudománytól kapta a legnagyobb segítséget és támogatást. A kvantfizikára épülő tisztább innovációknak és találmányoknak hála, megalapozódott a kétélű információs- és tudástársadalom. Íly módon lett az info- és az IT-társadalom egyszerre nagy bitang és megtapsolt hős is a keralaiak feltünő előmenetelében az elmúlt 17 évben.
Az IT-technológia professzionális oktatása és az ebből származó tudásszint a tagállamban magas fokot ért el. A multinacionális IT-cégek számára szükséges és hasznos foglalkoztatni a tagállam nagy tudású és ügyes IT-alkotóit, akik ráadásul még stratégiai szempontból is ideális geografikus gócpontban munkálkodnak.
Kerala a középpont, az arab félsziget gazdag olajhatalmai és az ázsiai tigrisek közelében. Itt jön létre az egyik Technopark a másik után. Ausztrália és Új-Zéland reszketve várja, hogy mikor kerül rájuk a sor.
India egy elütő és dinamikus világ, a televíziós csatornák keralai tartózkodásunk öt napján krikett mérkőzéseket közvetítettek Ausztrália és Új-Zéland, India és Pakisztán között. Az angol arisztokraták kedvenc sportja a déli földtekén hihetetlenül népszerű. Senkit se érdekel a szerb-magyar vízilabda összecsapás vagy a cseh-svéd jégkorong rangadó.
Kipling újra igazolódott: OH, East is East, and West is West, and never the twain shall meet vagyis dél és észak soha se tud találkozni egymással. Habár ez az állítás nem mindenben igaz. Mert GLOBÀLIS az érdeklődés az IT-fejlődés iránt. Az IT-fejlesztésben találkozik Keralában dél és észak.
A nemzetközi piacon a trivandrumi egyetem állandóan növekedő Technoparkjával főszerepet játszik. Jelenleg is előnyt élvez a világhírű régi IT-úttörő Bangloreval szemben, amelynek árait drágának kezdik vélni. Az új befektetők többsége ezért Trivandrumot helyezik előnybe.
Egy magyar vagy svéd vállalat Trivandrumban szerződtethet egy magas képzettségű computer operatort 150-300 forintos órabérért és ez a piacnak megfelelő és szakszervezetileg jóváhagyott fizetés.
A keralai IT-boom drámai változást idézhet elő abban a befektetési klímában, amely az ipari érában jéghideg. Kerala csupán a tizenharmadik helyen állt a 25 tagállam között folyó invesztáló versenyben. Most már az elsők közé. Ez még a varkalai strandsétányon is észlelhető. Majdnem minden vendéglő cégtáblája olyan aktuális kínálatot hirdet, mint az Internet- és e-mail-szolgálatot, olcsó külföldi -, belföldi - és helyi telefonkapcsolatokat a csésze kávé mellé. Továbbá a cukrászdák legtöbbje könyvtárral is csalogatja a vevőt. Nálunk olvashatják a legismertebb angol - és malayalam nyelvű könyveket! Vannak eladó címek is.
A keralai ember legtöbbjének a mobiltelefon összeforrott testrésze. Hihetetlen gyorsasággal intéznek el mindent. A vevőszolgálati szektorban legtöbben a számítógép bürokratikus folyamatát elkerülik. A kérelmeket Nokián vagy Sony Ericsonon továbbítják.
Amikor egy több napos hajókirándulást rendeltünk meg a híres keralai csatornákra, amelyek egy édesvizű tavat és a lebilincselő szigetvilágot kötnek össze, akkor az utazási iroda koordinátorának csak egy pár telefonbeszélgetésre volt szüksége és percek alatt mindent elrendezett.
Felhívta a VIPIN lakóbárka kapitányát, aki tudomására hozta, hogy bárkája már a következő nap rendelkezésünkre áll. Utána felhívta a taxisofőrt, aki elvállalta a három órás utat az északi Alleppy kikötőbe az ott ránk váró lakóbárkához. A koordinátor már írta is a számlát. Eközben felhívta ott a bárka szakácsa: az új vendégek halat vagy csirkét kívánnak ebédelni és vacsorázni?
A hajóút teljes folyamata alatt a három rendezőtag (a koordinátor, a sofőr és a kapitány), mobilkapcsolatban voltak egymással. Az időpontokat kifogástalanul betartották. Késés nélkül folyt le az egész út megcáfolva azt a rosszindulatú hírt, amelyet India pontatlanságáról terjesztenek. Legalábbis ez a keralai út mást mond.
Keralában a legtöbben megpróbálják követni Gandhi és Vandana Shiva szellemét; kombináld az újat a régivel! A Holnapnak mindig gyökerezni kell a Tegnapban. Ezt követeli az élet egyensúlya.
Nem számítógépen, hanem kézzel töltötték ki a számlákat és a jegyeket. A szállodánk szobájának 72 tv csatornája ellenére a szobaajtónkat régimódi lakattal és kulccsal zártuk. A szálló nem tartotta szükségesnek a datorizált kártyanyitót. A villamos - és elektronikus panelt egy gombnyomással meg tudtuk indítani – kívülről!
A következő keralai levelem a turizmust fogja mérlegelni: Tud-e Kerala konkurálni Thaifölddel és Malajziával?”
Indiai levél 4.
Ez a lakóbárka a Holnap és a Tegnap tökéletes kombinációja!
Egy meglepő keverék, amely Kerala-t szinte egyedülállóvá teszi a turizmusban. De az ilyen típusú meglepetésekre India többi tagállama is képes. Hiszen mindenhol követik azt a receptet, melyet a haza atyja, Gandhi irt: A JÖVÖNEK MINDIG ERÖS ÉS MÉLY GYÖKEREKKEL KELL ÁLLNIA A LOKÁLIS MULTBAN! És ezt a receptet a haza jelenlegi anyja Vandana Shiva is a legnagyobb intenzitással propagálja.
Habár minden egyes ázsiai ország megpróbálja követni ezt az utasítást, de nem olyan következetesen, mint általában India és különösen Kerala. Itt nem majmolják kritika nélkül a modernitásokat és a nyugati trendeket. Itt minden újdonság először egy indiai, illetve egy hindu jóváhagyó pecsétet követel. A hinduizmus több mint vallás, mindenek előtt egy életstílus, amely idestova 5000 éve uralja ezt a világrészt. És egy ilyen hagyományt nem lehet cserben hagyni új divathisztériákért. Még a tudományosan dokumentált innovációknak is bizonyítani kell tarthatóságukat és muszáj alkalmazkodniuk a környezethez.
Ezért kell ezt a lakóbárkát tanulmányozni. Ez egy, a sok száz lakóbárka közül, amely méltóságos könnyedséggel cirkál a Kerala 1500 kilométer hosszú édesvizű hálózatában. A hálózat, amely folyókat, tavakat és csatornákat köt össze A Hátvizek (The Backwaters) néven lett híres, miután párhuzamosan terjeszkedik a tagállam csalogató homokos és lenyűgöző sziklás tengerpartja mögött.
A lakóbárka elődje egy klasszikus rizshajó volt és természetesen rizst szállított a termékeny rizsföldekről, melyeket még ma is a Hátvizek édesvizű hálózata öntöz. Azonban a gyors teherautók kiváltották a lassú rizshajókat az elmúlt harminc évben. Így a vízhálózat rizstermelői új, alkotó gondolatra lettek kényszerítve. Íme az eredmény!
A sajátságos rizshajót átalakították egy látványos lakóbárkává a turisták részére. Most már az idegen vendégek is csodálhatják és élvezhetik a vízhálózat fantasztikus természetvilágát; a zöld rizsföldeket, a pompás pálmaerdőket, a tropikus kerteket, az elbűvölő falvakat a kis szigeteken és házakat a keskeny partsávokon.
A bárka fémburkolatú alsó teste kapott egy lokális, népies stílusban tervezett „felsőépítményt”, ellátva nádtetővel és bambuszfalakkal. Ezek ízlésesen kötelekkel vannak összetartva, melyek a kókuszdió héjának tartós rostjaiból készültek.
A bárkának a hátsó felében van egy modern konyha. Középen két légkondicionált luxuskabin, illetve két szállodaszintű szoba, elkülönített zuhanyozóval és vécével. Ezenkívül a bárka kormányzó fedélzetén van egy elegáns szalon, ebédlőasztallal kombinálva. A nyugszékek természetesen fejedelmi kényelemmel csalogatnak.
A bárka orra a kapitány területe, aki a kormánykereket kezeli, de néha felváltja őt úgy a gépmester, mint a bárka szakácsa. Legalább is az M/S VIPIN-en, melyet mi béreltünk, így történt.
Hangtalanul siklottunk el idillikus házak mellett, beágyazva törökrózsás és más tropikus virágokba. A házak teraszos lépcsőzete a vízbe merült, itt ruhát mostak a nők, míg körülöttük a gyerekek nevetgélve és felénk integetve lubickoltak a vízben.
Mindezt földszinti ülőhelyről néztük, közelről tanulmányoztuk a Hátvizek különleges szigetvilágát. Több száz ház fogad ma már vendégeket. Egyre többen választják a családias ottlakást.
Vacsora előtt kikötöttünk egy kis szigetnél, ahol a bárka szakácsa Manjumon V. S. Manjubhavan lakik feleségével és szüleivel. A szigeten van egy újonnan épült ház, a család rizsföldje mellett, amely jelenleg bérbe van adva.
„Ma már vannak kis gépek, melyek jól és gyorsan aratják a rizst, de az aratás mégis eltart 25 nehéz napot”, magyarázta a szakács. „Manapság azonban kevesen strapálják magukat három aratással egy évben. Korábban az apám és én is rizstermelők voltunk, de mindketten új utat választottunk, mint a szigetvilág legtöbb lakosa. Az apám halász lett, én a turizmusban dolgozom, míg a feleségem, aki most az első gyerekünket várja, kistérségi gazdaságtant tanul a közeli főiskolán.”
A Hátvizek népe egyensúlyban próbálja tartani a globalizáció hatását a kistérségi gazdasággal, Vandana Shivas előírása szerint. Példa erre a rizs, - melyet az ebédhez és a vacsorához szolgált fel a szakácsunk -, a kibérelt rizsföldről jött. A bérlő ugyanis bizonyos részösszeget természetben fizet. A halakat az apja fogta, a hűsítő kókusztejet a házi kert pálmafái adják.
Ennyit a kistérségi „ellenállásról”. A házban már a globalizáció uralkodik telefonnal, 72 tv csatornával és DVD felszereléssel.
„Most számítógépet szeretnénk vásárolni Internettel. A lakosság többsége a Hátvizeken már kapcsolódik a hálózathoz. A feleségem távtanulással akarja folytatni képzését, így felváltva tudják anyámmal nevelni a gyermekünket”, mondta az angolul jól beszélő szakácsunk..
A lakóbárka közös tulajdon? Úgy értem, hogy a kapitányé, a gépmesteré és a tied?
„Sajnos nem! Egy lakóbárka körülbelül 3500 angol fontba (ca. 1,4 millió forintba) kerül”, válaszolta a szakács. „Ez hatalmas összeg számunkra. Képtelenek vagyunk megtakarítani ennyi pénzt. Gondolkozzon egy kicsit, hiszen egy átlagfizetés nem több mint 5-6 000 rúpia egy hónapban” (csupán 30 000 forint).
Talán egy programozó az IT-szektorban, aki tízszer többet keres, meg tudna venni egy lakóbárkát. A programozó fizetése viszont már jelentős összeg Keralaban, ahol egy csésze teáért 5 rúpiát kell fizetni egy egyszerű kiszolgálóban. Tehát a lakóbárka tulajdonosa egy jómódú üzletember.
Más szóval, Manjumon számára szinte lehetetlen az „osztályugrás”. Bankkölcsön? Elképzelhetetlen biztosíték nélkül. A rizsföld és ház az apja nevére van és az öreg nem akar jótállni és kockáztatni a nyugdíjas életét a fia spekuláló befektetéséért.
Ezért elégedetlen a kommunista párt CPI (M) munkájával Keralaban India híres írónője Arundhati Roy, aki regényével „Az Apró Dolgok Istene” (1998.) elbűvölte a nemzetközi közönséget. Szerinte nem harcol a párt eléggé az osztálykülönbségek ellen. Ö, többek között így ír:
„A marxisták csak a jelenlegi társadalmi rendszer keretein belül működnek és csak látszólagosan hívják ki párbajra az uralkodó osztályokat.”
Roy elutasítja a marxisták reformpolitikáját, többek között a párt viszonylag radikális földreformját is. Pedig mások szerint, ez a reform radikálisan megváltoztatta és jobbá tette a szegény parasztok és zsellérek életét. Például a szakácsunk életét is.
Az osztályharc helyett a baloldal a békés demokratikus utat választja. Az elmúlt évben a koalíciós pártok kidolgoztak egy alternatív stratégiát, amely direkt-, illetve egyenesdemokráciával fogja megjavítani Kerala gazdasági és szociális helyzetét. A stratégia „Peoples Campaign”, a „Nép kampány” nevet kapta, mert a terveket alulról dolgozták ki.
A decentralizáló reform magja mindazok az eszközök, melyeket korábban tagállami szinten irányítottak, most kistérségi szinten lesznek kezelve, illetve a panchayat-ok (= helyi tanácsok) kezeiben összpontosítják a beruházó pénz felhasználását. A tagállam invesztáló költségvetés 40 százalékát átírták a kistérségi panchayatokra, pedig a párt centralista vezetői tudják, hogy a kistérségi tanácsok tagjai sok helyen a politikai ellenzékhez tartoznak. De remélik, hogy a konstruktív dialógusok helyes döntéseket fognak hozni, legalábbis az új tervek (hidak, kisebb gyárak, korházak, iskolák, utak és új ültetvények) alulról ezt indikálják. Sok faluban a tervek már megvalósultak.
A munka így néz ki:
Először elemzik a falu struktúráját. Ezután következik a szükséges terv kidolgozása a falu szintjén, amelyet később az egész kistérségre, majd végül a tartományra is kibővítenek. Habár a döntést a tanács politikai vezetői hozzák, de magát a terveket nyílt gyűléseken tárgyalják meg az érdeklődők. Több, mint három millió ember vett eddig részt az ilyen nyilvános összejöveteleken Keralaban.
A tagállam intézményei újsághirdetéseken keresztül kerestek olyan önkéntes nyugdíjasokat, akik valamilyen formában részt akarnak venni különböző tervek megvalósításában. Eddig több mint 5 000 nyugdíjas jelentkezett önkéntes munkára és vállalt hetente egy fizetés nélküli napot. Ezt a szolidáris hozzáállást Per J. Andersson, a svéd Vagabond című újság főszerkesztője, így jellemezte: Kerala lehet, hogy materiális jólétből kiindulva szegény, de viszont gazdag a szolidáris, emberi attitűdben.
Tartományi szinten folyamatosan rendeznek találkozókat önkéntes aktivistákkal, akik tapasztalatukkal képesek megvalósítani a közös terveket. Ez könnyen bizonyítható, ha valaki megfordul Trivandrumban és bemegy a neves Indian Coffee House-ba. Itt egy nagy cégtábla hirdeti, hogy „A kávéház tagja az indiai kávémunkások szövetkezeti közösségének”. 28 ilyen munkástulajdonban lévő kávéház működik Keralaban.
Kávéültetvényről indultak és kávéházat nyitottak! Ez egy imponáló, hosszú és pénzt követelő, nemesítő folyamat. És ez nem is akármilyen nemesítés.
A szövetkezet spirálformájú kávéháza egy építészeti attrakció, a főváros kedvenc találkozóhelye. Ez bizonyítja, hogy a helyi - és a kistérségi -, illetve az alulról indított kezdeményezések versenyezni tudnak a felülről irányított globális üzleti kihívásokkal, mint például az amerikai Starbucks Coffee. (Budapesten is terveznek ilyet nyitni…)
Kerala reméli, hogy több ilyen közös kezdeményezést, - mint a lakóbárkák A Hátvizeken és az Indian Coffee House - tudnak majd a jövőben felmutatni. Sőt! A keralaiak meggyőződése az is, hogy ezek a lokális kezdeményezések globális -, illetve glokális sikerekké válhatnak. Nem tartják lehetetlenek egy Indian Coffee House megnyitását Budapesten vagy New Yorkban…
Apropó, osztálykülönbségek. Keralaban is él egy jómódú középosztály, amely a tagállam lakosságának 40 százalékát teszi ki. Vagyis körülbelül 10 millió emberről van szó, akik gyönyörű villákban laknak (városon, falun kívül), körülvéve pálmafákkal – néha veszélyesen közel a dzsungelhez, amely gondolatunkat egyenesen a kipplingi Dzsungelkönyv két főszereplőjéhez Balu medvéhez és Bagira párduchoz vezeti. Természetesen a villák a hindu mesék architektúráját képviselik. Még az itteni középosztály se akarja a nyugati “osztálytársaikat” kopírozni.
De a szegények, akik nem kiütöttek Keralaban (tehát nem hevernek az utcai járdákon), szintén tradicionális házakban élnek. Természetesen primitívebb körülmények között, mint a gazdagok. Kis házikóik fala és padlózata préselt tehéntrágyából készültek, a háztető keresztkötéses pálmalevelekkel van befedve.
Számukra a legfontosabb az esősévszak elviselése. Utána már minden könnyebb. Hiszen a napos évszak kellemes és majdnem gondtalan. Amikor a buszunkkal a tehéntrágyás házak mellett hajtottunk el, láttuk, ahogy a férfiak nagy nyugalommal álldogáltak a házaik előtt és beszélgettek a szomszédokkal.
A nők, függetlenül a hátterüktől, szegények vagy gazdagok, mindig szép és színes szárit viselnek. Még akkor is, ha piacon bevásárolnak vagy vízért mennek a kúthoz. A nyugati divat ugyan részben betört a nagyobb városokba, de nagyon nehezen tudja meghódítani a keralai nők szívét. A tradíció nem engedi meghódítani a szívüket?
Személyesen én az előbbi feltevésre voksolok. A felszabadult női politikusok a televízióban továbbra is tartják a hindu stílust. Még a divatot követő hetilapok is, melyek a liberális középosztály felé fordulnak, átalakítják a nyugati útmutatást úgy, hogy ezeket egy hinduista touch-al erősítik meg. Ráadásul a keresztény és a muszlim nők is úgy néznek ki, mint a hindu nők.
Nagy meglepetésünkre nem üldöztek bennünket az utcai eladók, hogy ránk erőszakolják a nyugati márkák rossz másolatait: órákat, táskákat, ingeket, szoknyákat stb. Itt csakis háziipari különlegességet kínáltak mindenhol és ez különösen izgalmassá tette a bevásárlást. Vásároltunk házi szövésű szöveteket, hímezve és kicifrázva gyönggyel és színes üveg díszitőkkel. Ezekből a kelmékből mesés díszpárnákat, díszterítőket és dísztakarókat lehet varázsolni.
Nem szabad elfelejteni, hogy az indiai háziipar majdnem csődbe vitte Nagy-Britannia gazdaságát az 1700-as évek elején, de pár döntő találmány megmentette a szigetországot a katasztrófától és megfordította a nem éppen kedvező szelet. Természetesen utalok a mechanikus vetélőre (1733.) és a mechanikus fonógépre (1738.). Végül a kicsi indiai manufaktúrák nem bírták a konkurenciát a britek gyors és olcsó ipargyártmányaival és India reménytelenül lemaradt a vetélkedésben. De most India újra a pályán van. A vásárlók újra igénylik a valódi, hamisítatlan kézimunkás szöveteket és elutasítják a nyugati ipar fantáziátlan szériagyártásait szintetikus anyagokból.
Apropó ruhák! Az egyszerűen varrt gyapotruhák nem kerülnek többe, mint 600-1500 forintba Keralaban. A feleségemet a szárin kívül elbűvölte a sok testhezálló blúz (choli) és nagy sálakt (dupatta). De vásárolt puffadt nadrágot (salwar) és feszes lábszárú nadrágot (churidhar) is. És a színes, kézzel hímzett táskák is csalogatták…
Engem a férfit, inkább a Neru-galléros ing (kurta) érdekelt. De igézően hatott rám a keralai férfiak szoknya-rövidnadrágos kombinációja (dhoti). Ez egy nagy lepedő, amelyből hosszú szoknyát lehet csinálni, de különböző hajtásokkal, rövidnadrágra is lehet változtatni – derékszíj vagy nadrágtartó nélkül. A dhoti a 20 éven felüli férfiak domináló ruhadarabja, ám a kamaszok már farmerben járnak. Ez talán az egyetlen eltérés a hindu vonaltól.
Néha azonban ezek a csodálatra méltó, lokális törekvések túl messzire mennek, és ez árt a turizmusnak. Különösen akkor, ha az ember rendel egy olasz szalámis pizzát, és amikor megkóstolja szalámi helyett curryt ízlel. Vagy ha például latolgatjuk a három csillagos szállószobánk berendezését. Sehol nem lehet a ruhákat felakasztani. A szekrényben nincs se ruhafogas, se vállfa. A fürdőszobában sem lehet ruhaakasztót vagy szöget találni a törülközők és a fürdőruhák részére. Miért?
Azért mert a keralai emberek csak olyan ruhákat használnak, amelyek nem követelnek ruhafogast és vállfát. A szárit, a cholist, a duppattast és dhotist összehajtva rakják a szekrény polcaira vagy az ülő párnák mellé a szőnyegre vagy a padlóra. Hiszen az itteni családok szinte a padlón ülve élik le az életüket, és egyes szállók elvárják az idegen vendégektől, hogy ők is ezekhez a helyi szokásokhoz alkalmazkodjanak.
Számunkra ez nehéz volt. Így a zakómat felakasztottam a függönyrúdra. Ezzel egy rossz szót sem akarok mondani az ötcsillagos szállodákról. Ott nemzetközi a szint és természetesen van ruhaakasztó, vállfa a szobákban…
A strandkultúra gyerekcipőben jár, nyugati szemmel nézve. A varkali strandokon csak napernyőt lehet bérelni, semmi mást nem, sem nyugágyat, sem széket stb. A sportok, mint a kenu, a kajak, a vitorlázás, a búvárkodás, a röplabda a távollétükkel tüntettek. Még vízisídeszkákat se lehetett bérelni – pedig a hullámok néha toronymagassággal csalogattak. Az édesvizű zuhanyozó hiányát a strandon muszáj elfogadni a jelenlegi vízhiányos helyzetben. Indiában spórolni kell az édesvízzel.
Nos, a nyugati sportélet fizikai hiányosságait kompenzálták a karalaiak magas szintű mentális aktivitásokkal a strandon. A varkalai sziklasétányon jóga és meditáló kurzusokra lehetett feliratkozni. Ezenkívül ayurveda kezelést kínáltak, többek között a szállodánkban is. Az utóbbi egy holisztikus egészségápolás (nem betegség-gyógyítás) összekötve diétás étkezéssel és masszírozással. Ennek a tradíciónak Kerala a központja.
Ezek az ősrégi spirituális források mélyen hatnak a nyugati turistákra. Azok, akik Keralat választják, szívesen lemondanak azokról a tartalmatlan sportaktivitásokról, amelyek sokszor a versengéssel tönkreteszik a spirituális harmóniát.
A következő indiai levelem témája: ”Miként hatott és ma hogyan hat az indiai kultúra a nyugati életre?”. Kövesd gondolatmenetemet!
Indiai levél 5.
India és a Kerala IT-sikereit már 2400 évvel ezelőtt megalapozták.
Erre a történelmi tényre emlékeztet minden reggel az ébresztőóra. Csörög,
félálmosan nézed az óra számlapját. Igen ott van a kismutató a 7-es és 8-as
indiai szám között…
A 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 számjegyek ugyanis Indiából származnak, ott agyalták ki őket úgy 400 évvel Krisztus születése előtt. Az indiai számjegyeket később a perzsák és az arabok is megkedvelték. A középkori Európában az arabok révén lettek ismertek. Ezért tartják úgy Magyarországon, mint az egész nyugati világban, hogy számjegyeink az arabok találmánya. Ami természetesen hamis! Az arabok csak közvetítettek.
A Védákat tanulmányozók azt is tudják, hogy a hindu kultúra virágkorában – 300-500 évvel Krisztus születése után - indiai matematikusok vezették be a tízes számrendszert is.
Ezt a matematikai örökséget ápolták az indiaiak, különösen a keralaiak az elmúlt 1500 évben.
A sakk is Indiából ered, ahol a játék elődje - Shatranj illetve Chaturanga - már 600 évvel Krisztus születése után népszerű volt. Nem véletlen, hogy az indiai Wiswarathan Anand sakkvilágbajnok lett 2007-ben. Anand megtörte az oroszok hosszú hegemóniáját ebben az intelligens játékban, amely matematikai rokonsággal dicsekszik.
Ezzel megszegem a korábbi ígéretemet, mégpedig azt, hogy a leveleimben nem általánosságokat írok Indiáról, hanem csak Keralával foglalkozom. Sajnos az általánosítást nehéz elkerülni. Én is beleestem a csapdába…
Az indiai tánc pedagógiai segédeszközei matematikai beütésekkel vannak színezve. Az indiai gyerekek számos olyan játékkal szórakoznak, melynek matematikai gyökerei vannak.
Többen azt állítják, hogy az indiai gyerekek számára nem jelent gondot a kettes vagy bináris számrendszer, vagyis ha a nulla és az egy segítségével oldják meg a matematikai feladatokat. A modern számítógépekben - gyakorlatilag bármely olyan elektronikus eszközben, amely valamilyen számítást végez - pedig a bináris rendszert használják.
Az indiai gyerekek „digitális fejjel születnek”, mondják viccesen az Amerikai Egyesült Államokban. Az amerikai űrkutatás központjában, a NASA-ban, a kutatók és a technikusok 36%-a indiai születésű. Nem csoda, hiszen Indiában évente 400 000 diplomás mérnököt képeznek ki, közülük 150 000-et az információs szektor részére.
Az indiaiak nem csak matematikai és tudományos képességeikkel keltenek pozitív benyomást az amerikai környezetre. Fellépésük megnyugtató, és lelki egyensúlyuk átsegíti őket a nehéz, stresszes helyzeteken. Amíg az amerikai munkatársak a pszichológusaik díványára fekszenek, addig az indiaiak lótuszüléssel, stilizált jóga pózokkal, mély lélegzésekkel és meditációval orvosolják magukat.
Útitársaink egy része azért utazott Varkalába, hogy tapasztalt jogik vezetésével jóga tanfolyamokon vegyen részt. A parti sétányon bőségesen akadtak különböző szintű tanfolyamok. A résztvevők általában a virágos kertek gyepén vagy a homokos strandon gyakorolnak. A nyugatról érkezett ”hátizsákosok” (backpackers) többsége itt próbál jógával és meditációval ”megújulni”.
A nyugati ifjúság kíváncsisága az indiai misztika iránt különösen felcsigázódott 1967-ben, amikor a híres Beatles-fiúk felkeresték a bölcs Maharishi Mahesh jogi gurut, hogy megtanulják tőle a transzcendentális meditációt. A Beatlest sok más nyugati híresség követte. Meglátogatták Maharishi nyitott kolostorát, azaz ashramját, és lándzsát törtek az indiai misztika segítségével megvalósítható és az emberiség számára megújhodást jelentő ”kor-váltás” mellett.
Az hosszúnyakú indiai lant, az úgy nevezett szitra (szitár) a ”Norwegian Wood” című Beatles dalban a Flower Power mozgalom, illetve a hippi-idők szimbolikus kezdetét jelentette. (Ezek csúcspontjai a Hair musical (1968.) és a Woodstock-fesztivál (1969.) voltak.)
A nyugati ifjúság végleg szakított a szülői diktatúrával, és elkezdte élni saját életét. A nyugati ifjúsági kultúrát, mentálisan és kommersziálisan az indiai guruk alakították ki.
Jelenleg megközelítőleg 300 millióra tehető a jóga-gyakorlók száma. Maharishi tanainak - a lét tudománya és az élet művészete, azaz a Transzcendentális Meditáció™ - több mint 100 országban van hű követője. A Maharishi uszálya körül ténykedő indiai guruknak a misztikus veda-irásokkal és a kvantumfizikai misztikákkal sikerült ”megtéríteni” a „nyugatot”.
Egy „új szövetség” alakult ki a hinduizmus keleti bölcsei és a kvantumfizika nyugati előfutárai között. A hit és a tudomány közötti vitatott hálózat szálka a nyugat radikális értelmiség szemében, mely nem győzi lekicsinylő „zavaros New Age törekvők”gúnynévvel diszkreditálni az „új szövetséget”. A hindu-kvantum hálózat elutasítja a gúnyos megbélyegzést, és ellenérvekkel küzd az igazságáért.
A nyugati országok kizárólag saját magukat vádolhatják. Egy szekularizált világot alkottak, mely egyoldalúan behódolt a materialista és a kommersziális érdekeknek. Nem tud értelmet és lelki ”táplálékot” szolgáltatni a fiatalságnak. Az élet értelmét kereső fiatalok sokkal inkább vonzódnak a misztikus -, mint a logikus magyarázatokhoz.
Ahogy a Nyugat szorosabb kapcsolatot teremt a Kelettel, úgy nyer egyre inkább teret ez a ”logikátlan” tudatosság. Ezt az új tudatállapotot foglalta össze Beda Griffith, a Keralában működő szerzetes, a Kelet és Nyugat házassága című könyvében.
„A tudományos materializmus, mely a tizenkilencedik századot uralta, kezd letűnni. A spirituális bölcsesség új korszaka van megszületőben. Ennek a nyugati tudomány is egyengette az útját. Az a ”tudományos” világkép - mely Szókratész kora óta úgy tekintette a világot, mint egy térben és időben kiterjedő objektív valóságot, és amelyet objektíve megfigyelhet egy elkülönült emberi megfigyelő - a tudomány „csapása” következtében omlott össze. Az abszolút térben és időben mozgó szilárd testek newtoni univerzuma átadta helyét a relativitás és a kvantumfizika látásmódjának.”
A mikró- és makrokozmosz nem követi a newtoni fizikát.
A kvantumfizika vezéregyéniségei – köztük Albert Einstein, Niels Bohr, Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger és David Bohm – a következő tényekre mutattak rá:
A fizikai univerzum valójában nem egy fizikai tünemény. A szilárd anyag tulajdonképpen egy nemesített formájú gáz (vagyis “üresség”), mely inkább hasonlít egy intelligens információra vagy tudatra, mint az anyagra. S ez megegyezik a korai Véda-írások állításával, mely szerint a fizikai valóság csak egy illúzió, illetve maya, ahogy ezt szanszkritul mondják.
A kvantumfizikusok arra is rávilágítottak, hogy a mikrorészecskék összefüggenek egymással, vagyis függenek a nagy egésztől ezzel igazolva a holisztikus nézetet, melyet a Véda-írásokon kívül még a tibeti buddhizmus is állít. Ezért Nyugatot - Vandana Shivával az élen - sokan vádolják Indiában:
“A nyugati kutatók és tudósok nagy többsége teljesen elhanyagolta a globális holisztikus nézetet az ipari kor sikeres fejlődésében. Nem vállaltak felelősséget a találmányaik katasztrofális mellékhatásaiért, többek között a szénhidrogének – vagy széndioxid káros hatásának tulajdonítható betegségekért. Ennek a következménye az, hogy a globális felmelegedés miatt a föld ”hajótörés” előtt áll. Igaz, hogy ”öt perccel tizenkettő előtt” felébredtek a nyugati tudósok és politikusok, de ugyanakkor szemérmetlenül támadják a fejlődő Indiát. Környezetpusztításban ugyanolyan bűnösnek tekintik az indiaiakat, mint a nyugati ipar felelőtlen képviselőit. Ami alaptalan és felháborító vád.”
Per J. Andersson, a Vagabond nevű magazin főszerkesztője és Svédország legjobban informált indiai szakértője, nyomós tényekkel cáfolja a nyugat félrevezető propagandáját:
„A sok gépkocsi, az energiafogyasztás és a középosztály meggazdagodása drámai ütemben megváltoztatta India életét. Ettől függetlenül az indiai szén-hidrát (CO2) kibocsátás személyenként nem haladja meg a 0,9 tonnát évente, ami egy negyedrésze a világ átlaglakosának, illetve alig egy huszadrésze az átlag-amerikainak.
Az indiai lakosság hozzájárulása a globális felmelegedéshez minimális, ha összehasonlítjuk az Èszak-Amerika és Európa nagyipari CO2 kibocsátással. India, mely 17 százalékát teszi ki a világ lakosságának, csak 5,4 százalékkal járul hozzá a totális „melegházi” klímához. 2050-re, amikor India gazdasága a számítások szerint, Kína után a második helyet foglalja majd el, habár megnöveli a kibocsátást, de ez akkor sem haladja meg a világátlag 9,4 százalékát.
Erre a relatív szerény CO2 kibocsátásra egyszerű a magyarázat. A 300-400 milliós középosztály mellett él még körülbelül 700 millió indiai, akik nagyon ritkán vagy sohase vezetnek gépkocsit és motorkerékpárt. És nem fogyasztanak energiát hűtőszekrénnyel és légkondicionálóval. Még a középosztály se használ (pedig lenne módja rá) mosogatógépet, mosógépet és porszívót. Náluk a háztartási alkalmazottak mosogatnak, mosnak és sepregetnek – kézzel, mint régen. (Látogatásunk alkalmával volt alkalmunk tapasztalni a szállodánkban.)
Indiában továbbra is a kefe, a seprű és a törlőruha uralkodik.
Mindezek mellett India azon kevés ország közé tartozik, melynek a kormánya külön minisztert nevezett ki az alternatív energiaforrások fejlesztésére. India jelenleg a világ negyedik legnagyobb napenergia termelője, és a világon talán legsikeresebben itt használják fel a szélerőt. A fejlődés gyors ritmusára jellemző, hogy 2006-ban 35 százalékkal nőtt a szélerő kihasználása. Az indiai szélenergiával foglakozó vállalatok egyre több dán és német szélenergia céget vásárolnak fel.”
Keralában úgy takarékoskodnak, hogy az áramszolgáltatás minden délután egy pár órát szünetel. A kórházak és a turista szállok kivételével melyek saját akkumulátor-telepekkel működnek.
A hinduk többsége nem eszik húst. A lakosság nagy része vegetáriánus, ami energiatakarékos életmódot jelent. Útmutatók egy olyan életstílushoz, amely védi és ápolja a kapcsolatokat az ember, az állat és a természet között. Keralában nagyszerűen fűszerezett jóízű vegetáriánus ételeket fogyasztottunk. Ezeket a hetedik indiai levelemben mutatom be.
Itt említem meg, hogy a szárnyas állatok tenyésztésén kívül Indiában mindeddig nem foglalkoztak sem ipari vágóhídi termeléssel, sem pedig húsexporttal. Ma pedig - a hinduk szégyenére - húst is exportálnak. Hallottam egy újonnan alakult (kisebb) üzleti csoportról, mely a nyugati “húsevő”szokásokat honosítja meg.
Lehet, hogy én egy eltúlzott, idillikus képet festek általánosságban Indiáról, valamint Keraláról. Talán többet kellene írni a szegényekről és a lakosság azon részéről, mely egyoldalúan csakis az üzlettel foglalkozik, és Mammon istent élteti. Hiszen az indiai a világ egyik legügyesebb üzletembere.
Hogy is van ez? Ezek az indiaiak és keralaiak fütyülnek a Véda-írásokra. A gondolataik kizárólag három szó körül forognak: Vásárlás, eladás és alkudás!
Ezekkel a kemény szavakkal fordultam Tayapahoz, hű társalgó társamhoz és informátoromhoz.
Tapaya nem fogadta el az elméletemet:
„Meglehet, hogy a nyugatihoz hasonló, kommersziális életünk felületes benyomást kelt. Csakhogy ezt a felületesnek tűnő életstílust felborítják a mindennapok szokásai, melyeket a nagy családi körökben tilos cserbenhagyni. Ezeket egyre több kiscsalád követi, pedig ott már nem olyan szigorú a ”felügyelet”. De mindig akad valaki, aki figyelmeztet, illetve emlékeztet azokra a ”szentségekre”, melyekre kötelező tekintettel lenni. Tehát nem lehet csak úgy fütyörészni!”
Nyugaton ma semmi sem szent. Elnéző mosollyal tekintünk a szokást megtartókra, habár a növekvő klímaveszély éppen az okos tradíciók ápolására kényszeríti a nagy többséget. A környezetvédelmi aktivisták elfogadják a hinduizmus azon alapgondolatait, melyek „harcba szállnak” minden egyes teremtett részecske szentsége mellett. Például:
Mindezek a szentségek számunkra idegenek. A szekularizált nyugaton majdhogynem érdemnek tekintik a tabuk szétzúzását. Újabban a Nyugat is rászorult – igaz nem vallási, hanem tudományos szempontból – arra, hogy tekintettel legyen a környezet „kulcstényezőire”: a napra, a levegőre, a vízre, a növényekre és az állatokra. Szent vagy nem szent, tilos a természet kirablása!
Keralában még előbbre léptek, és egyre többen beszélnek a Zöld jogáról.
A figyelmet a környezetre irányító Zöld jóga a természetből merít ihletet, és a tudatos ökologikus választást, valamint az ökologikus életstílust támogatja. Alapelve “ahimsa” („az erőszakmentesség” és „a másik megsértésének az elutasítása”) már 5000 évvel ezelőtt tisztelettel viseltetett az élettel és a természettel szemben.
A Zöld jóga történelmileg az állat- és a növényvilággal szoros kapcsolatban alakult ki. A különböző ypgapózzusok is erre utalnak az elnevezésükkel. (Póznév a hegy, a fa, a sáska a varjú stb.) Emlékeztetnek arra, hogy az állatok és a természet ihleti ezt a jogát.
Az egészségünk a tiszta levegőtől, a tiszta víztől és a tiszta eledeltől függ. Földünk egyre kevésbé képes ezekre a tiszta erőkre, az öko-rendszerünk veszélyben van. A „környezetellenes” ruházkodás és a növénypermetezés révén inkább vagyunk részesei a problémának, mint a megoldásának. Azáltal, hogy tartós kapcsolatot teremtünk a természettel, a Zöld jóga segít egyensúlyban élni nem csak saját magunkkal, hanem a környezetünkkel is.
Keralából származik az Ayurveda (= „az élet tudománya”) néven világszerte ismert hagyományos egészségtudomány is. Ősrégi egészségápolás, melynek az a célja, hogy megtalálja testben és lélekben a harmóniát. Elsősorban és mindenkor az embert helyezi előtérbe - összefüggésben a világmindenséggel.
Ayurveda az ember egészségét kezeli, nem a betegséget próbálja meggyógyítani, mint ahogy azt a nyugati orvostudomány teszi. Ayurveda - magától értetődő módon - az „egyénre szabott” táplálkozási rendtől kezdve a kötelező növényolajos masszírozásig mindenre kiterjed. Egy teljes és alapos masszázs-kúra legalább három hetet vesz igénybe, de a rövidebb kúrák is eredményesek.
Az Ayurveda varkalai központja a szállodánkban (Krishnatheeram) volt. A feleségemmel egy olyan masszázskúrát választottunk, amely mozgásba hozza a vérkeringést, a lélegzést és a kiválasztást. A masszőr hagyományos növényolajakkal kent be, és hosszan tartó ”betakaró” gyúrással megszabadította testünket a fölösleges nedvektől. Közvetlenül a gyúrás után ”részegen” dülöngtünk, de kis idő múlva testünkön és lelkünkön átáramló harmóniát éreztünk. Néhány órán keresztül átéltük azt, hogy milyen érzés is „az ép testben ép lélek”.
A következő levelem témája ”Az ember és az állat harmonikus élete Keralában”.
Indiai levél 6.
Kerala a nőiesség. Hétköznapjait a békesség, a
gyengédség, az érzékenység jellemzi.
A dhotin-jukkal játszadozó
szárihoz hasonló szoknyás szakállas férfiak alátámasztják ezt az összképet.
Aljukat egyszer hosszan leeresztik (lásd a képet), máskor meg rövid
szoknyácskává – praktikus lábszárnélküli rövidnadrággá - változtatják.
Ez a viselet ugyan egész Indiában általános, de a hagyományosan matriarchális Keralában egyértelműbb itt, ahol a lányok öröklési joga ősidőktől uralkodott.
A patriarchátus az utóbbi évezredben Keralában is átvette hatalmát, de a nők hagyományos befolyása maradandónak tűnik. A nők merész és színes szárikreációikkal gazdagítják az életet. A keralai divat nemet mond a nyugati fekete-szürke színezeteknek, amelyek gyakran temetkezési menetre emlékeztetnek. A keralai nők változatos színeikkel még a kopott piacokat is virágzó paradicsommá varázsolják (lásd a képet). De a respektált keralai nők a politikai és üzleti életben is vezető szereppel rendelkeznek. A nők óvják és védik a nyugalmat és figyelmeztetnek a veszélyekre.
Varkalában teljes biztonságban éreztük magunkat. Nem féltünk. Rémisztő vagy ellenségesen viselkedővel nem találkoztunk. Inkább védtek és pártfogoltak minket. Szemeik kapcsolatot kerestek, amikor válaszként a szemünk visszacsillant, arcuk széles és felszabadult mosollyal felelt és udvariasan megkérdezték angolul:
„Hello! What´s your
name? Can I help you?” (Vagyis: mi a neved és miben segíthetek?)
Ilyen természetesen indult be a társalgás. Hatvanöt országban jártam, de ilyen
nyitott, előzékeny és szívélyes emberekkel, mint Keralában nem találkoztam. Itt
ápolják a hindu őskultúrát, a férfias erősséget és nőies intuíciót, a
bölcsesség és a jóakarat harmóniáját.
Ahimsa, válaszolják a keralaiak. Az Ahimsa már 5000 éve érvényes. Békés hozzáállásunkat a zsidók, a keresztények, a moszlimok, az arabok, a portugálok, a hollandok és a britek szüntelenül próbára tették. De mi minden vallással és néppel egyezséget kötöttünk. Mondhatnánk, lefegyvereztük őket.
A szanszkrit Ahimsa - az erőszak elkerülése - a hinduizmus legfontosabb erkölcsi alapelve, amely megtiltja minden élő teremtmény megsebzését vagy megölését. Ez az alapelv Keralában körülbelül 600 évvel Krisztus előtt honosodott meg, amely sok keralait feleskette a vegetarianizmusra. De az erőszak elutasításának gyökerei sokkal mélyebbek. Az 5000 éves jóga is az élet és a természet tiszteletén alapszik. A jóga a vegetarianizmusnál sokkal korábban terjedt el Keralában.
Az erőszak nélküli ellenállás nem Mahatma Gandhi találmánya. Az ő békés háborúja ősi hagyománnyal bír, csak a Nyugat párosítja Gandhi nevével, avval a fegyvernélküli harccal, amely a brit gyarmatosítókat visszavonulásra kényszerítette.
Illúziónkat összezúzhatná az a történelmi tapasztalat, hogy Gandhi gyilkosa hindunacionalista volt. A gyilkos nem fogadta el Gandhi politikáját, a hinduk és a moszlimok közös országban való békés egymás melletti élését.
Ez egy rendhagyó gyilkosság volt, amely csak erősíti a szabályt, magyarázzák a keralai hinduk, akik a hétköznapi életben híven követik Gandhi tanácsait, bár azt is tudják, hogy a többi tagállamban a kivétel gyakran győz. 1984-ben megölték a miniszterelnöknőt Indira Gandhit és 1991-ben a fiát, a szintén miniszterelnök Rajiv Gandhit.
De Verkala a türelem városa! Az erőszak, amely a nyugati üdülőhelyeken elijeszti a turistákat ismeretlenek a varkalai sziklasétányon és mellékutcáin. Kötekedő részegekkel sehol sem találkoztunk. A hinduk és a moszlimok szeszesitalt nem fogyasztanak. De megtörtént, hogy egy közeli halászfalu felé sétáló barátunknak kábítószert próbáltak árulni.
Néhány nap után a sétányon már mindenki ismert minket és odatartozóként kezeltek. A potenciális vásárlókból kedves társak lettünk. És ha üzleteltek, akkor csak ritkán rátartian. Ha a vevő bírt egy parányi tájékozottság szülte empátiával, megérthette, hogy az üzletelésre rá vannak kényszerítve, mert az üzlet (butik, kávézó és vendéglő) nincs a tulajdonukban és alacsony provízióból és borravalóból élnek. De az a melegség és kedvesség, amit a kommerszhez hozzá tettek minden nyereségre és vesztességre utalható hátsó gondolatot elfelejtetett.
A keralaiak számára az Ahimsa nem csupán a fizikai és testi erőszak elutasítását jelenti, de az empatikus és szeretetteljes lelkület ápolását is. Kedvenc pincérünk, Kalai, a Krishnatheerams kertvendéglőjében úgy gondoskodott rólunk és aggódott értünk, mint egy kotlós tyúk. Hová megyünk, mikor térünk vissza? Jó tanácsokkal látott el bennünket.
Az Ahmisára felesküdtek különös belső erővel rendelkeznek. Ne hidd, hogy az erőszak elutasítói gyávák és pipogyák! Sőt, az igazság ennek a fordítottja! Ők nem szégyenlősek, nem szemérmesek. Fellépésük imponálóan gerinces. Nekik könnyű a kísértéseknek és csábításoknak ellentmondani – például nem megkóstolni egy jól pácolt pecsenyét vagy nem visszaütni a sértő támadónak!! Ahimsa-hivök azt is mondják: „Az vagy, amit étkezel!”
Más szóval, nem eszel húst, mert nem ölsz állatot. Az állatokkal való bánásmód nyomán ítélnek meg az emberek.
Húsz kutyának voltunk gazdái Varkalában. A sétány barna, rókára hasonlító kutyái nem voltak gazdátlanok és szélnek eresztettek. A kutyák a sétány üzleteihez és vendéglőihez tartoznak, a vendégekkel egyenrangúan megbecsültek. A kutyák a sétányon otthon érzik magukat. Sehonnan se zavarják el őket. A szakácsokkal és pincérekkel bizalmas viszonyban állnak, akik folyamatosan etetik őket. Egy kutya a futkározás közben néha lefékez egy csábító asztal mellett. Nem koldul, inkább simogatásra vágyik.
A Funky Art Café-nál született kiskutyuskák a nem felszolgáló személyzetnél ölből ölbe vándorolnak.
A kutyák a sétányon, egy vendéglő előtt alusszák át a meleg éjszakákat. Csak késő reggel zavarják meg őket. Mi turisták hindumódra udvariasan kikerültük az utunkat elzáró kutyákat.
A kutyák iránti respektus a félvad majmokhoz vezet, akikkel Kerala egyik védett parkjában találkoztunk. Banánt koldultak. Megszokták ugyanis, hogy a turisták banánnal etetik őket. A parasztok békében hagyják a majmokat, pedig sok kárt tesznek az ültetvényeken, de hát mit tehetnek. Indiában félmillió szentként kezelt majom él.
Az elefántok is szentek és ehhez méltóan kezelik őket.
Megcsodáltuk a reggeli fürdőszertartást egy tóban, amely egy termálvizes wellness
- kezeléssel is versenyezhetne.
Az öt tonna súlyú és három méter magas hímóriás felséges nyugalommal terült el
a tó sekély vízében és elégedetten hortyogott, élvezve, ahogy a két ápoló
sikálja a bőrét a rostos kókuszdió héjjal. Az óriás elefánt félig elmerülve a
vízben, élvezte a mosdatást. Az ormányát ki-kidugta, mint egy tengeralattjáró a
periszkópját, hogy levegő-szükségletét kielégítse. Az ápolok szenvedélymentesen
társalogtak az elefánttal, mely értelmes partnernek tűnt, tudta mikor kell
megfordulni vagy felállni. Az ember és az állat közötti tökéletes kommunikációnak
lehettünk szemtanúi. A gigantikus állat néha ellenkezett, de az ápolók sose
vesztették el türelmüket:
A konfliktus erkölcsi győztese az, aki kerüli az erőszakot. Minden élőlénynek meg kell kapni a teljes élet jogát. Senkit se szabad megsérteni, megsebezni vagy megölni”
Keralában – sajnos - ezt a szent vezérelvet nem mindenki tartja be. A szekularizált hinduk marhahúst is esznek. A keralai bélszín felvagdalva, kókusztejben főzve, erős paprikával és hagymával fűszerezve még a magyarnak is csípős étel.
Az üzletelő férfiak a keralai bélszínt külföldi vendégeiknek szánva rendelik, amely a nők körében ellenérzést vált ki. Maneka Gandhi tiltakozik: „Ne tegyünk különbséget állati és emberi jogok között!”
Maneka Sanjey, Gandhi özvegye, Indira menye. Őszinte,
bátor politikus, világnézetét ökologikus szellem és az állatok egyenjogúsága
jellemzi. Az általa vezetett szervezet szigorúan ellenőrzi a fájdalmas és
értelmetlen állat kísérleteket. 1987. és 1990. között környezetvédelmi
miniszter volt és nyugtalanító kérdésekkel támadta Nyugatot és Indiát:
Milyen formában károsítják a gazdag országok a szegény világrészt húsfogyasztásukkal?
Mire fog vezetni, ha a szegény országok másolni kezdik a gazdag országok
tékozló étkezési szokásait?
A felelőtlen fejlődés utolérte Manekát és a másik nagy környezeti aktivistát Vandana Shivát. Kérdéseik és kampányuk fokozattan aktuálisak lettek. Indiának szükséges a mezőgazdasági iparral szembeállni. Az alábbi érvekkel leplezték le Indiát:
India fokozatosan átveszi a nyugati életstílust, húsfogyasztása növekszik. De nem csak a hazai fogyasztás, hanem 1975. óta az indiai húsexport is. Ma húszszor több húst exportálunk, mint 33 évvel ezelőtt. S az export mögött egy tudatos politikai döntés rejtőzik. 1991. óta állami szubvenciókkal támogatjuk a nagyipari vágóhidakat, a növekvő export ugyanis a cél, 1996. óta több mint 30 000 új vágóhidat létesítettek az országban. India elárulja a ”nem-erőszak” erkölcsi alapelvét és kétszínű magatartást tamúsít.
„A legtöbb indiai számára ez rossz üzlet”, állítja Maneka Gandhi. „A vágási támogatáson kívül az állattenyésztés hihetetlenül drága, továbbá nehezen gyógyítható sebeket okoz a környezetben; földeróziót, sok helyen vízhiányt, mely elsősorban a szegény földművelőket sújt.” Érvelését Maneka így folytatja:
„Egy világ, amely azt hiszi, hogy mindenről mindent tud, tanulnia kellene a más és a régi kultúráktól. Tanulni kellene például a hinduizmustól, hogy kell kezelni az állatokat, mint egyéneket és miként lehet tartós földművelést kultiválni. Jelenleg sajnos ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk: ma Nyugat-Európa és az USA diktálja az uralkodó erkölcsi felfogást, a fejlődés őket követi. Sajnos Indiában is!”
Természetesen naiv álomnak tűnik, hogy a föld lakossága a vegetáriánusságra idomulna át. Ezt Maneka Gandhi is elismeri. De a kérdésfeltevésében elgondolkoztató logika rejlik; ha kevesebb húst fogyasztunk annál több éhes ember lakhat jól. Ha ezt kombináljuk a legjobb biotechnikai innovációkkal és növeljük a termelést, akkor egy elérhető és megfelelő stratégiával tudnánk dolgozni és a föld növekvő lakosságát el tudnánk látni élelmiszerrel.
„Nekünk egy békés hadsereget kell képezni az állatok védelméért. Ez egy erőszaknélküli háború lesz”, deklarálja Maneka Gandhi és felszólít mindenkit Európában, hogy szemmel tartsuk a nyugati gyógyszeripart és próbáljuk megakadályozni, hogy ne költöztessék kutatásaikat olyan országokba, mint India, Banglades és Kína. Indiában van a legtöbb állatkínzó kísérlet és ez mind nyugati rendelésre történik, megrendítő laboratóriumi körülmények között.
Maneka Gandhi és Vandana Shiva buzdítja a családi otthonokért és a gyerekek neveléséért felelős keralai nőket:
Hassatok fiú gyermekeitekre! Ti tudjátok legjobban befolyásolni őket. Csak vegetáriánus ételeket főzzetek és fékezzétek meg az agresszív magatartást.
Következő levelemben a „Keralai konyháról” írok, amely a világ legízletesebb vegetáriánus ételeit teszi a turisták asztalára.
Indiai levél 7.
Keralában termelik India nagyra értékelt fűszereinek jó részét.
Az erősen fűszerezett ételek az indiai gasztronómia velejárója. A jól párolt és egzotikusan fűszerezett vegetáriánus ételek népszerűsége rendkívüli nagy. Hazatértünk után feleségemmel, elragadtatással meséltünk a nagyszerű vegetáriánus fogásokról. A húsevő svédek válasza egybecsengett: Sok salátát és zöldséget ettetek, mint a nyulak.
Tiltakoztunk. És a varkalai ételekre visszagondolva, Svédországban fedeztük fel, hogy friss salátát vagy főtlen zöldséget nem is láttunk. A keralai vegetáriánus ételek serpenyőn vagy öntöttvas-fazékban készült meleg finomságok. A nagy melegben kerülik a hinduk a hideg ételeket és a hideg italokat. A melegben a meleg segít!
Különösen Keralában követik híven az Ayurvedát, a több ezer éves egészségtant. Az Ayurveda szerint az egyén öt alapvető elemből tevődik össze, az éterből, a levegőből, a tűzből, a vízből és a földből.
A tűz és a víz fogja össze és alkotja a pitta dosha-t Ez a folyamat képezi az anyagcserét. Például így alakul át a testben az élelmiszer, lefolyó tápanyaggá.
A víz és a föld összeköti és képzi a kapha dosha-t is, amely a növekedésért és védekezésért felel. Védi például az agyat, a gerincet és a szöveteket.
Az éter és a levegő egyesülése alkotja a vata dosha-t, amely a mozgás alapját képezi, vagyis az idegek, a vérkeringés, a lélegzés és a váladékok vezető ereje.
A doshok egymás közötti kapcsolatai váltakozóak, vagyis
személyes tulajdonságokhoz kötődnek. Az egészséges élet az étkezésben egyéni
”doshához” való alkalmazkodást követel. A dosha szerinti étkezés az Ayurveda
legfontosabb része. A nem kiegyensúlyozott táplálkozás miatt az ember hosszú időn
át olyan életstílust erőltet magára, amely ellenkezik teste összetételével.
A helytelen étkezés mérges anyagokat halmoz fel a testben, amelyen a
megtisztulási folyamat, a pancha krama segít.
A nyugati orvostudományban ez a bölcsesség szinte ismeretlen, mert az orvosok elsősorban a már bekövetkezett betegségek gyógyításával foglalkoznak. Ayurveda ezzel szemben a betegség elkerülésére összpontosít.
A szanszkrit Ayurveda szó az ”élet tudományát” vallja. Az egészségtant, a test
és a lélek erős összefonódását.
Kerala jól komponált ételei az Ayurveda alapelvei szerint készülnek. A fűszereket
(miután a hollandok megnyitották a ”fűszertat”) az aranynál is magasabbra
értékelték.
A keralai konyha fontos része a "fűszeres-doboz". A fűszerek változatos színei és mámorító aromái a legegyszerűbb ételt is fenséges lakomává emelheti. Továbbá a legtöbb fűszer terápiás tulajdonságokkal bír.
Az Ayurveda évszázadok óta dicsőíti a fűszereket, csoda-növényeknek tartja. Az Ayurveda „doktora” az új étrendhez a javasolt gyógynövény mellé különböző fűszereket is ajánl. Az étrend alapelve az, hogy tartalmazza mind a hat ízt (édes, savanyú, sós, keserű, csípős és fanyar), amelyet csak fűszerek tudnak biztosítani.
Az Ayurvédikus konyhaművészetben
a kurkuma mindenütt megtalálható. Segíti a máj méregtelenítését,
serkenti az emésztést, erősíti az immunitást és finomítja az arcszínt. Az Ayurveda
a kurkumát melegítő fűszerként ajánlja, amely erősíti a keserű, csípős és
fanyar ízeket.
Amerikai kutatók szerint a kurkuma gátolja a melanómás sejtszaporodást. A bőrrákos
sejteket a kurkuma önpusztításra kényszerít a laboratóriumi tesztek szerint.
Az Ayurveda szerint a kömény hűtő növény. Segíti az emésztést és a mérgektől megtisztítják a szervezetet. Használati módja többrétű; magként vagy őrölve, nyersen vagy szárazon pirítva. A nyers őrlés után fakóbarna színű lesz, de olajban való pirítással nemesíthető. A szárazon pirított őrölt kömény sötétbarna színű. A pirítási eljárások a fűszer illatát és aromáját még jobban kihangsúlyozzák.
Az ánizs szintén lehűtő fűszer. Az Ayurveda szerint különösen az emésztés javítására alkalmas. Keralában - étkezés után - gyakran rágnak ánizsmagot. A magoknak édes ízük van, de őrölt formában, szószokban is jól felhasználhatóak.
Ezzel a három kiválasztott fűszernövénnyel illusztráltuk az Ayurvedikus konyha fűszer-dzsungeljét.
A tagállam vegetáriánus konyhája a klímaveszély időszakában aranyszimatot érez.
Értékrendszerük ilyen nagyszabású növekedésére természetesen a jainiek nem is gondolhattak, amikor az 500-as években szakítottak a hinduista közösséggel, mert egy elmélkedőbb és spirituálisabb életre vágytak. Felesküdtek a vegetáriánus étkezésre, az Ahimsa hitre, minden élőlény tiszteletére. A jelenlegi, egyre tudatosabb környezetvédelemben számuk egyre nő, mind Indiában, mind az egész világon.
Ennek a sikernek az inspirálói nem kis részben Kerala vegetáriánus szakácsai, akik serpenyőn sütött és erősen fűszerezett fogásaikkal bűvészkednek. Még a megszállott húsevők is elismerik a keralai ételek fejedelmi színvonalát.
Keralában a szaftos készítményeket rizzsel vagy chapatikenyérrel és a jobb kezük ujjainak segítségével fogyasztják el. A nyugati evőeszközöket kigúnyolják: „Késsel és villával enni olyan, mint szerelmünknek tolmácson keresztül kedveskedni.” Az alábbiakban ismerkedjünk meg néhány vegetáriánus étellel:
A champinyon, mint alapanyag és a Khombi Tarkari a magyar paprikás krumplihoz hasonló népszerűségnek örvend.
Hozzávalók (4 személyre): 1 kiskanál egész köménymag, 3 nagykanál olaj (olívaolaj előnyben), 2 közepes nagyságú felvágott sárga hagyma, 1 nagykanál felvágott friss gyömbér, 1-2 gerezd felvágott fokhagyma, 2 zöld kipréselt chilipaprika, 1 fűszermérték kurkuma, 100 g megtisztított champinyon, ízlés szerint só, 1 kiskanál kicsavart citrom, friss koriander (körítésnek).
Forró serpenyőben szárazon megpirítjuk a köménymagokat, 15-20 másodpercet keverjük. A pirított magokat a serpenyőből egy mozsárba öntjük és összezúzzuk. A pirítás adja azt a különleges ízt, amelyet az étel lényegét adja. Keralában a legtöbb fűszert így pirítják.
A serpenyő forró olajában pirítsuk barnára a hagymát, vigyázva, hogy meg ne égessük. Hozzátesszük a gyömbért, a fokhagymát, chili paprikát és egy pár percig tovább pirítjuk.
Hozzátesszük a kurkumát, a champinyont és a sót. Körülbelül 15 percet pirítjuk, míg a champinyont nedvétől megszabadult és elbarnásodott lesz.
A meleget mérsékeljük és a serpenyőbe köményt és a citromlét keverünk. Pár percig bugyogtatjuk, míg a champinyon fel nem szívja a citromlét. Friss koriandert hintsünk rá. Szolgáljuk fel melegen vagy langyosan, rizs körettel.
Pakora a keralaiak sült kolbásza vagy hamburgere. Fast food. Általában előételként szolgálják fel, de utcai kioszkokban is árulják.
A Pakora egy indiai és pakisztáni étel, amely hasonlít az európai rántott zöldségekhez. Általában előételként vagy köretként fogyasztják, de kiváló önmagában is uzsonnára vagy tízórai nassolásra is.
Hozzávalók (4 személyre):1 nagy burgonya, 1 kis karfiol, 1 kis kaliforniai piros paprika, 1 közepes hagyma, 2 káposzta levél vagy 5 spenót levél, 165 gramm csicseriborsó liszt, 3 evőkanál liszt (kihagyható), 2 teáskanál Garam masala, 1 teáskanál szódabikarbóna, 2 teáskanál őrölt coriander, 1 teáskanál chili por, 375 ml víz, fél bögre kukorica, 1 evőkanál citromlé, 2 olaj
Ha a fenti zöldségekből valamelyik hiányozna – nem probléma. Legyünk kreatívak, és használjuk fel azokat a zöldségeket, amik kéznél vannak, vagy helyettesítsük más alapanyagokkal, mint pl. répa, bab, borsó, brokkoli, cukkíni stb.
Főzzük meg a burgonyát sós vízben, majd hámozzuk meg, és törjük össze. Vágjuk fel a zöldségeket apró darabokra. Keverjük össze a liszteket, garam masalát, chili port, szódabikarbónát egy nagy tálban. Majd adjuk hozzá a vizet és citromlevet – keverjük el alaposan. Keverjük bele a zöldség darabokat. Kb. 2cm-es forró olajba szaggassunk egy evőkanállal szabálytalan gombócformákat. Süssük át mindkét oldalon aranyszínűre, majd tegyük a kisütött darabokat egy papírtörölközőre, hogy felszívja alaposan a zsiradékot.
Tipp: hidegen sajtolt -, vagy kókusz olajat használjunk – ezek egészségesebbek, mint az átlagos növényolajak vagy a margarin. Tálalható hidegen és melegen is – chili szósszal, raitával vagy mangó chutneyval.
S végül egy isteni ital illetve hűsítő:
Hozzávalók (2 személyre): Egy marék cseresznye, 1,5 dl natúr joghurt, 1,5 dl jéghideg víz, 2 ek. citromlé, ízlés szerint só
A fentieket jól összeturmixoljuk és kapunk egy hűsítő, nem édes italt, ami Keralából származik és nagyon finom. Eredetileg mangóval van, de amúgy is lehet más gyümölccsel próbálkozni. De mangóval az igazi.
Indiában találjuk a legjobb ízű mangót, a gyümölcsök koronázatlan királyát. Különösen az ország déli részeiben termelnek száznál több mangófajtát, amelyek minősége több órás professzionális vita tárgya. Keralában a szezon elején fontos beszédtéma. Mi, szezon előtti látogatók sajnos csak az ananász ízű lassít ihattuk. Az ananász csak egy kis herceg Kerala gyümölcs-dzsungeljében.
Luxusgondjaink voltak, amikor az emberiség nagy részének még a tiszta víz megszerzése is hatalmas probléma. Így élünk mi, turisták.
A következő levelemben arról fogok beszámolni, hogy mit lát, és mit nem lát a turista Keralában.
Indiai levél 8.
A híres keralai írónő Arundhati Roy összes könyvét el kellett olvasnom, hogy ellenőrizzem keralai megfigyeléseim igazságait. Eszembe jutott egy régi vicc, amely illusztrálja nehézségeimet: indiai írásaimból hiányoznak a tapasztalatok, a gyökerek:
Kohn haldoklik és az ágya előtt megjelenő Szent Péter így szól: - Rossz se voltál, jó se. Választhatsz a mennyország és pokol között. Megmutatom mind a két helyet. És Kohn gyors látogatást tett a mennyben és a pokolban is.
A mennyországban minden szép volt és a rend uralkodott. Az angyalok szakrális zenét játszottak hárfán és kedvesen mosolyogtak, de Kohn a hangulatot unalmasnak ítélte.
A pokol viszont izgalmasnak és szórakoztatónak tűnt. Olyan volt, mint egy éjszakai mulató. Cigány- és rockzenét játszottak, a nők kihívó estélyi ruhákban táncoltak a férfiakkal. Pezsgőt ittak.
Kohn rövid látogatása a pokolt tette megnyerővé. De halála pillanatában már
jöttek érte az ördögök és bedobták a pokol üstjébe, ahol forrt a víz és vasvillákkal
szurkálták őt. Kohn őrjöngött a fájdalomtól. Szent Péter kíváncsian mustrálta a
szenvedő öregurat a pokol kapujában. Kohn rágalmazóan kiabált Szent Péter felé:
- Félrevezettél! Nem ezt mutattad nekem!
Szent Péter: - Igaz! De akkor turista voltál!
S Roy könyvei “Az Apró Dolgok Istene”, “Az író nem számolja a szavazatokat” és
“A végtelen igazság matematikája” rávilágítanak a bennszülött és a turista
közötti különbségre, a mérhetetlen távolságra egy Keralában otthonos írónő és
egy messziről jött két hetet tartózkodó turista között. De ez nem azt jelenti,
hogy Arundhati Roy írásai cáfolják az eddig írtakat!
Általános megfigyeléseim helytállóak és a felszínt jól illusztrálom. Például
azt, hogy Kerala nem egy tipikus indiai tagállam. Interjú könyvében “Az Író nem
számolja a szavazatokat” ezt mondja David Barsamin újságírónak:”Amikor először
tettem látogatást Észak-Indiában egy idegen országban éreztem magam. Egész más volt,
mint Kerala. Pedig Kerala is egy komplikált társadalom. Haladó is, de
ugyanakkor szűk látókörű és korlátolt.”
Így igaz! A haladást, mint turista, nehézség nélkül fedeztem fel. A korlátoltság a takaró alá bújik, hallgat a mély. Ott lakik az Apró Dolgok Istene, melyet csak Roy és társai képesek felfedezni.
Elégedetten konstatáltam, hogy Keralában a vallások és az ideológiák békében élnek egymással. A keresztények, a hinduk, a moszlimok, a szélsőségesek, a demokraták és a marxisták ápolják a dialógust. Roy ezt el is elismeri:
”Mindenki hatást gyakorol egymásra és ebből valami új születik. Ez vonatkozik a különböző vérmentes összecsapásokra, például a hindu jobboldali extermisták (RSS) vagy a kommunista pártok között, mert tagállamunk megszabadult a kaszti okokból való gyilkosságoktól, melyek más tagállamokban, például Biharban és Uttar Pradeshben a hétköznapi élethez tartoznak.”
Öntudatlanul éreztem én is, de az én helyzetemből nehéz belátni a takaró alá, a csendben játszódók mögé. Roy viszont képes a mélységet felszínre hozni: ”A szír keresztények – India legősibb és leghitbuzgóbb keresztényei – is tekintettel vannak, és számításba veszik a kasztokat. A kommunista pártokban is megfigyelhető, hogy a legtöbb pártvezető a magas kasztokhoz tartozik. A választás előtt szigorúan előkelő kasztokból származókat jelölnek. Így erősítik a kommunisták a kasztrendszert, amikor hatalomra törekszenek a polgári demokráciában.”
Roy “Az Apró Dolgok Istenében”, arra is rámutat, hogy a kommunisták könnyebben tudják táborukba a keresztényeket toborozni, mint a hindukat:
Kerala lakosságának 21 százaléka szíriai keresztény és magukat a száz bramin (= magas kasztú képzett tudós) a leszármozottjai tartják, akiket Tamás apostol térített meg keleti utazása folytán, közvetlenül Jézus feltámadása után.
Strukturális szempontból ez a kicsit rudimentalis teória a marxizmussal rokon. Válaszd Marxot az Isten helyett, a polgárosztályt az ördög helyett, az osztálynélküli társadalmat a mennyország helyett, a pártot a templom helyett! A struktúra és az irány hasonló. Akadályfutás, a jutalmat a célban osztják ki. A hinduizmus átfogóbb és meggyőzőbb szellemi átképzést követel! A fenti teóriában történelmi ellentmondás van. A szíriai keresztények Keralában ősi időktől fogva gazdag földbirtokos és feudális osztályt képviseltek és érdekeik már a kezdet kezdetén összeütköztek a kommunisták politikájával, amely kollektivizálni akarta a földtulajdont.
A keresztény Roy regénye, egy izolált, majdnem hindumentes keresztény környezetben játszódik.
A legtöbb kritikus, Roy regényét lenyűgöző indiai történetnek tartja anélkül, hogy tudná, ez a keresztény közösség csak Keralában tud létezni, Indiában sehol máshol. A keresztények úgy élnek, mint a magyarok Székelyföldön, ahol alig van kapcsolatuk a románokkal.
Keralában a keresztények szerepe kettős, ha nem hármas.
Chacko, a családi dráma főszereplője, egy keresztény nagybácsi, a helyi konzervgyár igazgatója, aki nem akarja, hogy az alkalmazottak főnök úrnak szólítsák, hanem elvtársnak. Chacko meggyőződéses kommunista, aki jól együttműködik a szakszervezettel. Nem párttag, ”de hűen, jóban és rosszban, kitart a párt mellett”, Roy könyvében Chacko nagy példaképe a brahmin E.M. S. Namboodripad elvtárs, aki a marxizmus csodált vezető egyénisége volt Keralában.
Ennyit Chackonak a kettős szerepéről! Több mint valószínű, hogy Chacko keresztény, opportunista és simulékonyan alkalmazkodó jellemtelenségének máshol is van háttere.
Chacko és a család összes tagja igazi anglofil. A rovarkutató anyai nagyapa a briteknek beteges seggnyalója volt. Chacko ”elvtárs” is úgy viselkedett, mint egy igazi brit gyarmatosító, egy bennszülött új gyarmatosító, aki szívesebben beszélt angolul, mint malayalamul, a keralai tagállam nyelvén. Viselkedését nem nevezhetjük mindennapinak. A poros falusi utcákon fellengzően kocsikázott elegáns Plymouth-jában…
Mutatós jól vasalt brit külső és kaotikus belső jellemezte Chacko és családjának életét. Erős keresztény és anglofil beütésekkel fűszerezve hindu szokásokkal, amelyek kifelé befolyásolhatták a család jó hírnevét.
Nem hivatalosan, de betartották a kasztrendszer szabályait. Ez kimutatkozott, amikor egy szerelmes kapcsolat megtudódott; a család magasabb kasztú, de elvált leánya Ammu beleszeretett egy kaszton kívüli férfibe, Veluthába. Ammut, aki szégyent hozott a családra, házi őrizetre ítélte a rokonság.
A család szigorúan követte a hindu szokásokat és az erkölcsi normákat minden kifelé látszódóban. Különösen a női családtagok esetében, akik keményített elegáns szárit viseltek, amely Roy szerint túlszárnyalja a nyugati divat összes kreációit.
Házon belül, a négy fal mögött a család követte a keresztény és a nyugati értékrendet. Az angol és amerikai iskolák szolgáltatták az otthoni viselkedési szabályokat. A keresztény, nyugati és hindu kultúrák összekeveredtek és szinte mindig a hinduizmus volt a vesztes.
Roy az interjú könyvben:”Életem első felében a tradíciók könyörtelen gödrei elkerüléséért küzdöttem és a falunkból való menekülésről álmodtam, hogy elkerüljem egy tipikus hindu férfivel való házasságot és a gyermek szüléseket. De amikor megismertem a modernitás életstílusának vulgaritását, újra nemet kellett mondanom és most az ellentétes pólus közötti feszített kötélen járok.”
Ázsiában sokan nemet mondanak a nyugati modernitásnak, amelyeket nem tartanak Ázsia kibírhatatlan szokásai alternatívájának. Roy kételkedik a globalizáció nyugati verziójában is.
A Nyugat és a kereszténység Keralában a lelkiismerettel egyezkedik. Mit mond Roy?
“A kasztnélküliek, a dalitok csöbörből vödörbe kerültek, amikor néhány éve megkeresztelkedtek Keralában. A magas kasztú keresztények nem akartak a páriákkal egy templomban imádkozni. Ezért az egyház egy külön templomot épített a dalitoknak, sőt dalit papok hirdették az Igét és dalit püspököt is kaptak. A kikeresztelkedés nem mondható ellentmondást nélkülözőnek. A keresztény közösség büszke volt arra, hogy páriákból lelkészeket képeztek ki. Az egyház büszkesége a dalitok csalódottságával találkozott.”
A turisták ezekről semmit se tudnak. Ezek “Az Apró Dolgok Istenéhez” tartoznak, szerepük döntő a mindennapi életben. A turisták csak a hivatalos propagandát hallják, vagyis, hogy a páriák ma már templomba is járhatnak. Sőt még a hindu templomokba is. A hinduk is alkalmazkodnak, legalábbis Keralában.
A reformok se kikötés nélküliek. A keresztényeknél se, a hinduknál se.
Még a jógát és Gandhi ”nem erőszak”- elve se ellentmondás nélküli. Roy fent említett könyvében a dalit Veluthát egy fehér kislány megerőszakolásával gyanúsítják. A rendőrök a kihallgatáskor halálra kínozzák. Velutha ártatlansága már másnap kitudódott, de a magas kaszthoz tartozó brutális rendőröket senki nem vonta felelősségre.
A hindu a ”nem erőszak” és az ”életszentség” üres jelszavává vált.
Hol az igazság? Arundhati Roy Keraláról írt pesszimista regényében, vagy a turista Markos Imi optimista útirajzában?
A keralai kormány természetesen engem tart hiteles tanúnak. Arundhati Royt viszont bíróság elé állították, ugyanis avval a váddal jelentették fel az írónőt, hogy “Az Apró Dolgok Istene” Kerala becsületét sérti. hogy aláássa az általános erkölcsöt. Néhány éve a cochini bíróság elé állították, de a tárgyalást elnapolták, mert a bíró nem akart ezzel a kényes üggyel foglalkozni. Az ügy pihen. A vád fennáll. Royt el se ítélték, fel se mentették… De ezek csak apró dolgok!
