A technológia tudatosan irányított folyamat. Természetes elmei annak tárgya, eszközei és terméke, amelyeknél anyag és információ mozgása, változása összetartozik: tudatos, mert ember nélkül a folyamat csak természeti jelenség, irányított, mert egyéni (individuális) vagy közösségi (társadalmi) célt szolgál és folyamat, így, jelző nélkül, mert az eddig evidensnek tekintett természeti folyamatok mellett társadalmi folyamatokra is értelmezhető. Lényege energia- és információközlés.

Levezethető ebből, hogy a technológiának három oldala van: anyag-, és információtechnológiai, valamint strukturáló technológiai. Az első kettő fejlődése széles körben nyilvánvaló, viszont hangsúlyozni kell a strukturáló oldal növekvő jelentőségét. Egyre összetettebb eljárásokkal - szelektíven differenciálódó igények kielégítésére - mind magasabb szellemi hozzáadott értékű termékeket gyártunk, használunk.

Az információs társadalom a hálózatok világát hozza, amely alapvetően megváltoztatja a termelés és társadalom működési módját, térbeli realizálódásának lehetőségeit és e lehetőségek kihasználását is. A domináns vállalati formát általában már nem az állandó székhely és az állandó munkatársak fogják jellemezni. Az üzleti tevékenység inkább a hálózatok, és egy közös értékteremtő folyamat által összeköttetésben lévő személyek vagy specializált vállalatok különböző székhelyeken végzett, sokrétű részteljesítményeinek összekapcsolásából áll - akár új ipari és felsőoktatási kutatási kooperációk formájában is. Az infrastrukturális szolgáltatások tekintetében jelentősen zárul az olló a kis és nagy települések között. A technológiai előrejelzések azt valószínűsítik, hogy a lakáson belüli komfort függetlenné válik annak városi vagy vidéki helyétől. Az intelligens város koncepció, amely röviden információtechnológián alapuló integrált szolgáltatási rendszert jelent, a közösségi élet minden fő területére kiterjed.

* * *

Köznapi nyelven szólva, a világ összezsugorodott. Annak, hogy ez bekövetkezett, nyilvánvalóan számos oka van, de vitathatatlan, hogy alapja az a gyors és az országok határain már régen túllépő technológiai fejlődés, amelynek évtizedek óta tanúi, részesei vagyunk. Nem vitatva a várható társadalmi mozgások szempontjából a technológia táján vizsgáló Római Klub megfogalmazását: "A történelem folyamán a technológiai haladás mindig meghatározta a társadalom fejlődését is" [1], mi a fejlődést vizsgálva mégis inkább a szoros kölcsönhatásra helyezzük a hangsúlyt. Ez a fejlődés pedig folytatódik. Milyen irányban? Az a véleményünk, hogy érdemes a jövőt a technológia oldaláról is vallatóra fogni, mert a gazdaság, a társadalom működésének majdani alapjai és ebből a jövő, de ami még fontosabb, a mai kor kihívásai és lehetőségei tárulhatnak elénk.

Azt, hogy mi is a technológia, sokan, különböző oldalról és az általánosítás különböző szintjén meghatározták már. Néhány jellegzetes nézet felidézése a történeti kereten túl az emberi tevékenység e fontos területének összetettségét is érzékelteteti:

S. Lem. "Summa technologiae" c. munkájában [2] úgy fogalmaz, hogy a technológiák a társadalom által kitűzött célok megvalósításának a tudomány állása és a társadalmi hatékonyság által meghatározott módjai. A tudomány és gyakorlat tehát egyre szorosabb kapcsolatba kerül egymással. A technológiák múltbéli empirikus időszakának sajátosságait nem abban látta, hogy hiányzott az elméleti munka, hanem abban, hogy az másodlagos szerepet játszott. Előbb hozták létre a gőzgépet, mint ahogyan a termodinamika kifejlődött, és előbb alkották a hidakat, mint a szilárdsági számítások alapjául szolgáló elméletet. Sőt, Lem alig fél évszázada még úgy vélte, "az elmélet ma még nagyon is a technológiai gyakorlat uszályában vonszolódik, s az ember konstruktőri tevékenysége sok mindenben az evolúció által használt 'próbák és hibák' módszerre emlékeztet". A módszerek természetesen egyre finomabbak, a tudományosan megalapozott modellezés a mérnöki tervezés technológiáját egyre szilárdabb alapokra helyezi [3]. Finch szerint "a természettudomány ... és tervezés apránként közeledtek egymáshoz....Ez a kölcsönösen előnyös kapcsolat, amelyet évszázadokon keresztül hátráltatott a korai görög gondolkodás hosszú, meghatározó befolyása, a XVIII. századtól végre valahára kiteljesedett" [4].

A tudomány és technológia közeledése tehát régtől fogva tart, és egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a technológia fejlődésének történeti távlatú elemzései ismétlődően a mérnöki tervezésre, vagyis az egyik legrégibb információtechnológiai tevékenységre utalnak. Magának a szoftvernek, mint az információtechnológia jellegzetes termékének, egyszersmind hordozójának előállítása, azaz tervezése is a technológia fejlődésének szerves részévé vált már [5].

A technológiák rendszerezésénél a tudományhoz való viszony az egyik leglényegesebb elem. E mellett a napi gyakorlatban számos praktikus csoportosítási szemponttal is találkozhatunk. A műszaki nyelvben a technológiát pl. sokféle jelzővel összekapcsolva is használják. Ilyenek a gyártástechnológia, a kémiai technológia, a mechanikai technológia, anyagtechnológia stb. A technológiához tartozó jelzők hol iparágra (gépipari technológia), hol folyamatra vagy eljárásra (forgácsolástechnológia), hol anyagra (textiltechnológia) utalnak.

Jelenleg fontosabb számunkra az a csoportosítási lehetőség, amely a technológiák különböző viszonylatai révén adódik. Jelentős munkák sora bizonyítja, hogy a legelterjedtebb módszer a fentiek mellett

1. az innováció felől vizsgálni a technológiákat,
2. a vállalat szemszögéből elemezni ezeket és
3. maguknak a technológiáknak a belső sajátosságai szerint osztályozni azokat.

Induljunk el először az innováció felől! Az egyik legismertebb osztályozást Freeman dolgozta ki [6], aki négy kategóriát különített el: fokozatos innovációk, radikális innovációk, a technológiai rendszerek változásai és a műszaki-gazdasági paradigmák változásai (technológiai forradalmak). A műszaki-gazdasági paradigma fogalma még nem is olyan régi, Carlotta Perez vezette be 1985-ben [7]. Számos más megközelítés közül, mint pl. az "architekturális technológiák" elkülönítése [8], itt csak Cooper és Kleinschmidt hét kategóriás osztályozását említjük [9]:

1. Igazi innovációk - a világ számára teljesen új termék, új piacot hoz létre.
2. Teljesen új termék, amelynek azonban már van piaca.
3. A vállalat számára új termék, amely újat nyújt a piacon lévő termékekhez képest.
4. Új termékcsalád a vállalatnál, amely hasonló termékekkel versenyez a piacon.
5. Egy új cikk a vállalat meglévő termékcsaládja mellett, amelyet a meglévő piacon értékesítenek.
6. Egy jelentős változtatás a vállalat valamelyik meglévő termékén.
7. Kis mértékű módosítás a vállalat valamelyik meglévő termékén.

Noha itt termékek osztályozásáról van szó, a termék és technológia egyre szorosabb összekapcsolódása következtében ez technológiai szintek elkülönítését is jelenti. Korábban ezt úgy mondtuk, hogy vannak az egész gazdaságot átalakító újítások, mint amilyen pl. a gőzgép feltalálása volt, aztán iparágakat megváltoztatók stb.

A vállalat oldaláról közelítve a technológiákhoz Ford pl. háromféle technológiát nevez meg [10]: megkülönbözető technológiát, amely a versenytársakétól eltér, alaptechnológiát, amelyre a vállalat támaszkodik és a külső technológiákat. Természetesen Freeman előbbiekben említett kategóriái [6] a vállalat szempontjából is értelmezhetők. A technológiai érettség fázisainak Little-féle osztályozása szintén figyelmet érdemel [11]. Ezek a fázisok az u.n. szigmoid ("S") görbe mentén helyezkednek el: embrionális, növekedési, érett és öregedő fázisokat találunk, amelyek megítéléséhez több féle indikátort is felhasználhatunk, pl. termelékenységi mutatók, a lehetséges új alkalmazások köre, műszaki előfeltételek stb.

Nyilvánvaló, hogy ez az megközelítés sem maguknak a technológiáknak a tulajdonságait vizsgálja, itt versenyképesség a döntő szempont. Viszont, amint Kantrow megfogalmazta [12], "van a technológiáknak egy olyan belső logikája, amit egyszerűen muszáj figyelembe venni...". Ez az a fajta osztályozás, amikor a "természete szerint csoportosítjuk a bestiát".

Prohászka J. a technológiával mint anyagtechnológiával foglalkozva mutatja be azt a szoros kapcsolatot, amely az anyagtudomány és anyagtechnológia között kialakult. Szerinte "a technológia a természet nyersanyagainak, valamint a féltermékeknek emberi fogyasztásra vagy felhasználásra alkalmassá vagy alkalmasabbá tételére szolgáló eljárások tudománya és gyakorlata"[13]. Más oldalról fontos Stefán M. megközelítése is: "Az anyagtudomány-anyagtechnológia természetes találkozóhely a természettudományos és műszaki szakemberek részére. Az alapkutatástól az alkalmazott kutatásig, fejlesztésig, eljárások kidolgozásáig és gyakorlati bevezetéséig összekapcsolja őket az anyagok szerkezetének - tulajdonságainak - funkciójának - teljesítményének láncolata" [14].

Ezt az anyagtechnológiát Prohászka három további eljáráscsoportra osztja: tulajdonságváltoztató, alakváltoztató és az ezeket kiegészítő technológiai műveletekre (szállítás, mérés, ellenőrzés, szerelés stb.). Ebből is kitűnik, hogy az anyagtechnológia korunkra új diszciplínájává vált, amelynek révén céljainkat komplex módon közelíthetjük meg, és a technológia táján vizsgálódva azt kell tapasztalnunk, hogy a komplexitás olyan kulcsszó, amely korunk és a belátható jövő technológiájára egyre inkább jellemző. Az eljárások integráltságának mértéke az élet minden területén nő.

A Budapesti Műszaki Egyetem gépgyártástechnológia tankönyve [15] is tükrözi ezt a felfogást: "A technológia az emberiség egyik nagy átfogó kultúrkincse". Viszont a technológia fogalmánál szűkebb szakmai gondolatkörben fogalmaz: "A technológia kifejezést mi az angolszász nyelvhasználatban szokásosnál szűkebben értelmezzük. A termékek - legyenek azok objektumok vagy rendszerek, tárgyiasultak vagy szellemiek - készítésének, gyártásának tudományát, technikáját és gyakorlatát értjük technológián."

Az információ szakemberei is hol általánosan, hol szoros szakmai körben fogalmaznak. Ismét csak a Budapesti Műszaki Egyetemre tekintve, a Folyamatszabályozási Tanszék szerint a technológia [16]: "A társadalom által

Előszeretettel kapcsolnak ehhez szakmai definíciókat, pl. a szoftverekre vonatkozóan: a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása számítógépes programok és az azokhoz kapcsolódó dokumentáció tervezése és elkészítése; ez a dokumentáció a programok, fejlesztéséhez, működtetéséhez és karbantartásához szükséges (Boehm, 1976). Vagy: az a műszaki és vezetési tudományág, amely a szoftvertermékek olyan módszeres előállításával és karbantartásával foglalkozik, amely termékeket határidőn és becsült költséghatáron belül fejlesztenek ki, illetve alakítanak át (IEEE⁸, 1983, lásd mindkettőt [5]-ben).

A technológiák belső sajátosságainak vizsgálatánál rendszeresen vissza-visszatérő téma az összetettség. Singh [17] a komplex technológiák három tulajdonságát emeli ki.:

• rendszerszerűek, mert számos alkatrészből, részegységből állnak;
• ezek között többszörös kölcsönhatás érvényesül, és
• nem lebonthatók teljesítménycsökkenés nélkül.

Az ilyen technológiák radikális fejlesztése a komplexitásból következően nehezebb, hiszen a különböző részegységek fejlesztése és előállítása többnyire nem ugyanazon szellemi és technikai bázison, általában nem egy helyen történik, így jelentős kooperációs feladatok jelentkezhetnek. Tyre és Orlikowski [18], ezért a komplexitást arról az oldalról vizsgálja, hogy az összetettség milyen nehézségeket jelent azoknak az embereknek, akik változtatni kívánnak rajta. Nyilvánvalóan csoportmunkára van szükség, amelynek jelentősége a komplexitással együtt nő.

Kash és Rycroft [19] másik oldalról közelíti a kérdést. Szerintük "a komplex technológiák gazdasági sikere a fokozatos innovációból adódik". Abból is következik ez, hogy a több összetevő többféle lehetőséget nyújt a továbbfejlesztésre.

Ez a komplexitás megtalálható Saehney infrastrukturális technológia kategóriájánál is. Ezek "talán legjellemzőbb sajátossága az a viszonyrendszer, amely hálózattá szervezi az alkotóelemeit... Az infrastrukturális technológiák esetében az összeköttetések, vagy az elemek közötti viszonyrendszer sokkal fontosabb, mint maguk az alkotóelemek. Ezt a viszonyrendszert nagy mértékben befolyásolják társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők. ...az infrastrukturális technológiák hálózati struktúrái a társadalom szocio-kultúrális miliőjének megfelelően növekszenek" [20].

A komplex technológiák tehát szükségképpen túlterjeszkednek a szigorúan vett technikai világon. Fleck [21] egyenesen úgy határozza meg az általa konfigurációs technológiának nevezett kategóriát, hogy az technológiai és nem technológiai komponensek összekapcsolása, amelyek így kielégítik az adott lokális igényeket. A konfigurációk felépítéséhez szükséges "az olyan felhasználók részvétele a különböző szinteken, akik ismerik a helyi adottságokat".

A Cambridge Enciklopédia technológiára vonatkozó szócikkét itt csak részben idézzük [22]: "...Köznapi szóhasználatban: szerszámok, gépek, anyagok, eljárások és erőforrások felhasználása a munka egyszerűbbé tételére. Az ókorban jelentette mindazt, amivel az ember környezetét alakítani tudta. A modern értelmezés szerint az ember sajátos biológiai-társadalmi képessége, amely lehetővé teszi, hogy ne (csak) biológiailag alkalmazkodjon a változó környezeti feltételekhez, hanem aktívan alakítsa a környezetet a saját céljai szerint. A technika akkor kezdődött, amikor az ember nem csak készített, hanem fejlesztett is eszközöket..." (kiemelések a szerzőtől).

Ez a megfogalmazás a technikát és technológiát összevontan, mondhatni egyenértékűként kezeli. A magyar szóhasználat általában így tesz, a technológiát kettős értelemben használja, részben a termelési folyamatok és eszközök összességére, részben pedig a technológiai tudományok rövid megjelölésére. Vannak, akik tiltakoznak ez ellen. Benko, G. [23] szerint az, hogy sok ember számára szinonima a technika és a technológia, eltorzítja ezeket a fogalmakat, és ez számtalan félreértés forrása. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy a technika-technológia merev fenti elválasztása is leszűkít: csak az iparra gondol!

Mind ezeket is mérlegelve hajlunk rá, hogy a felsorolt jellemzéseket és meghatározásokat mind igaznak fogadjuk el, és nagy a késztetés arra, hogy a szakmai specifikumokat tiszteletben tartva a következő általános megfogalmazásban gondolkodjunk:

Ez utóbbi kissé részletesebb kifejtést igényel. A technológiát csaknem általánosan természeti folyamatokra értelmezik, beleértve most már az információkkal kapcsolatos műveleteket (létrehozás, tárolás, kezelés, átalakítás, továbbítás), és általában a tervező tevékenységet. Viszont nem hagyhatók ki a technológia értelmezéséből az olyan fogalmak sem, mint gazdasági műveletek, irodatechnika, pénzügyi technikák, stb. Egyre nagyobb teret nyernek tehát az ember által teremtett u.n. mesterséges világban, vagy másként fogalmazva a technológiák természeti, technikai és társadalmi környezetben és közösségi struktúrában céltudatosan irányított folyamatok. Az információs társadalomban az olyan tevékenység, mint a közösségek szakigazgatásával kapcsolatos eljárások, az olyan komplex aktivitás, mint pl. a munkanélküliség kezelése, szintén a technológiák körébe sorolható.

A technológia lényege: energia- és információközlés!

• Erőt fejtünk ki, hogy alakuljon, hőt, hogy átalakuljon a technológia tárgya, villamos energiát, hogy a számítástechnikai eszköz működjön stb.
• Információt közlünk, hogy milyen alakú, milyen tartalmú, ill. szerkezetű legyen.

Aligha vitatható, hogy a fejlődés az energiaalapú technológiáktól az információalapú technológiák felé tart. Érdemes tehát a technológia természetét e szerint is megkülönböztethetővé tenni. Három osztályt különítünk el[24]:

• Anyagtechnológia, amelynek alapvető jellegzetessége a téma által megnevezett folyamat vagy dolog anyag mivolta.
• Strukturáló technológia a dolgok és folyamatok szerkezetének célszerű megváltoztatására irányul.
• Információtechnológia, amelynek tipikus tárgya az információ, adat, stb., jellegzetes terméke pedig a szoftver.

Az egységes értelmezés az anyagtechnológia esetében nem kérdéses, és vagy két évtizede az információtechnológia elkülönítése is kézenfekvő már. Csiráiban - amint arra már utalás történt - régtől létezik. Az információtechnológia körébe sorolhatók mindazok a műveletek, amelyek az ismeretek észlelésével, érzékelésével, mérésével, tárolásával, átalakításával, továbbításával, feldolgozásával, stb. kapcsolatosak. Ebben az értelemben az információtechnológia egyszersmind anyagtechnológia is, hiszen fizikai megvalósítása anyagi folyamatok révén, energia-felhasználással képzelhető csak el.

A strukturáló technológiával kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy egyre összetettebb tárgyak vesznek körül bennünket, és egyre bonyolultabbak azok az eszközök is, amelyekkel ezeket elkészítjük. Az összetett tárgyak, eszközök szerkezetét, struktúráját gondosan megtervezett és végrehajtott, gyakran nagy mértékben strukturált gyártási folyamatokkal állítják elő. Egyébként mindig is voltak olyan eljárások, amelyekkel alkotóelemekből összetett termékeket állítottak elő. Akár egy ruha megvarrására, egy szivattyú összeszerelésére, akár a rádióban lévő transzformátorra, vagy magára a rádióra gondolunk, felfedezhetünk egy sor olyan műveletet, amely joggal sorolható egy külön osztályba, amelyet strukturáló technológia megjelöléssel illettünk.

A strukturáló technológiával kapcsolatban is vissza kell nyúlnunk az anyagtechnológiákhoz. Voltaképpen ezek alkalmazása során is mindig valamilyen strukturális változás következik be. Példaként hadd említsük a rejtélyes damaszkuszi acélt, amelyet olyan érzékletesen jellemez Walter Scott Talizmán c. írásában. Könnyű, szívós és éles volt a szaracénok kardja a nehézkes európai fegyverekhez képest, az acél titka gyakorlatilag korunkig rejtély maradt. A Stanford Egyetemen a modern fémfizika és anyagtechnológia bevetésével sikerült csak reprodukálni az eljárást, amelynek lényege, hogy az alapjában véve kezdetleges rideg vasat (amelyet Indiából "importáltak") gondosan végrehajtott technológiai lépésekkel olyan belső szerkezetűvé alakították, hogy az ilyen kedvező tulajdonságokkal rendelkezzen [26].

A strukturálódás, mint folyamat más szempontból is figyelmet érdemel. A különféle tevékenységeket - gyártást, kommunikációt, stb. - térben, időben tervezik, szervezik és hajtják végre. Az egymást követő, vagy éppen egyidejű akciók megvalósítása, a köztük szükséges helyzet- vagy állapotváltozás, az időben és térben egymásra épülő műveletek hierarchiája gyakran az anyagtudománytól elkülönülő diszciplínákra támaszkodik.

Tény, hogy szoros kapcsolat fedezhető fel az információtechnológia és a strukturáló ill. anyagtechnológia között, hiszen az anyagi dolgok és folyamatok megkívánt struktúrájának létrehozása a rendszer információtartalmának növelését jelenti.

A strukturáló technológia azokra a folyamatokra is értelmezhető, amelyeket az információkkal és információkon hajtanak végre. Itt most csak utalunk rá, hogy a céltudatos emberi tevékenységhez kapcsolódó anyagi folyamatok során nemcsak dolgok, hanem információk is keletkeznek, másrészt az anyagi folyamat energia és információ átadás révén megy végbe.

A "strukturáló" jelző megjelent már egyes technológiák konkrét megjelölésénél is. Gyulai J. [27] a félvezető technológiáknál az egyes réteg-emeletek kialakításához alkalmazott egyik műveletcsoportot laterális strukturáló technológiaként megnevezve tárgyalja. A mély tudományos megalapozással kifejlesztett teljes technológiai sor számítógépen modellezhető, és tervezhető már, amely az anyag- és információtechnológiák összekapcsolódásának is példája.

Mindez azt mutatja, hogy nem három különböző dologról, hanem az általánosan értelmezett technológia három különböző oldaláról van itt szó, amelyek megkülönböztetése adott esetben a folyamatok jobb megértését segítheti. A fejlődési tendenciák pedig egyre markánsabban mutatnak abba az irányba, hogy az alkalmazott - tehát a fejlődés által lehetővé vált és a gazdaság, társadalom által igényelt - technológiák strukturálódása, komplex jellege erősödik.

Érdemes figyelemmel lenni arra az előzőekben már érintett tényre is, hogy a technológiáknak jól érzékelhető hierarchiája van. Vannak olyan korszakos (generikus) technológiák, amelyek egyszerre több ágazatra, esetleg az egész társadalom életére kihatnak, mint a gőzgép-meghajtás régen és az információtechnológia most. Ez utóbbi ugrásszerű fejlődéséhez a számítógépek ki- és továbbfejlesztésén keresztül vezetett az út, amelyeknek sokak szerint meghatározó elemei a logikai áramkörök. Gyulai J. imént idézett cikkében vagy húszféle anyagalakító technológia alkalmazására utal, amelyek fejlesztése mind önálló fizikai/kémiai tudományterületi kutatásként indult, és amelyekre a továbbfejlesztés még ma is vissza-visszanyúl. A technológiák hierarchiája csak látszólag egydimenziós, hiszen az egyik területen elért részeredmény egy másik területen fontossá válva annak fejlődését lényegesen gyorsítja.

Ez már átvezet a technológiák fejlődésének jellegzetességeihez, amelyek közül néhányat a következőkben tekintünk át. Természetesen a teljesség igénye nélkül, nem törekedve a technológia komplex feltárására, csak arra vállalkozunk, hogy egyes, a társadalom egyes technológiai lehetőségeire, illetve kihívásaira rávilágítsunk.

Egy technológia valamilyen paraméterrel jellemzett teljesítőképességének időbeli növekedése tehát - jellegét tekintve - a már említett szigmoid (S') görbével jól leírható, amint az 1. ábrán látható. A technológiai fejlődés valójában - a dolog természetéből következően - szakaszos, a mind jobb teljesítőképességű változatok sorozatosan követik egymást. Kezdetben ennek - az itt műszakilag nem konkretizálható teljesítőképességnek - lassúbb, de aztán felgyorsult szakaszai következnek, vagyis sűrűben jelennek meg a mind jobb változatok. A növelési lehetőségek viszont, amint arra már utalás történt, természetszerűleg korlátosak, tehát a fejlődés üteme csökken, a tartalékok az adott technológiai úton kimerülnek.

Gyakori, hogy a fejlesztés során olyan jelentős újítást vezetnek be, amely a fejlődés új dimenzióját nyitja meg. Ezt a lehetőséget az 1. ábrán az S'' görbe jelzi, amely természetesen szintén egy szakaszos fejlődés kisimítása. Egészében vizsgálva a folyamatokat, az S' és S'' egy S burkológörbével egészíthető ki, amely már egy általánosabb trendet mutat. Konkrét területen vizsgálódva aztán az leginkább az állapítható meg, hogy ez az S' ill. S'' görbe maga is burkolója olyan résztrendek karakterisztikáinak, amelyek az illető technológia fejlődését kísérik. Ezekre úgy kell tekintenünk, hogy egy adott termék-termékcsoportnál van egy (néhány) alaptechnológia, amelyen belül vagy hozzá kapcsolódóan alkalmaznak fontos, az egyes részletekre vonatkozó technológiákat. Ezeken belül, ill. mellett hasonlóan elhatárolhatók résztechnológiák stb., vagyis a technológiák már említett egyfajta hierarchiája látszik itt.

E hierarchia - talán túlzottnak is tűnő - hangsúlyozását az indokolja, hogy a várható fejlődés előre jelezhetősége nagy mértékben függ attól, hogy a vizsgált technológia a generikus, alap-, fontos, rész-... lépcsőzetben hol helyezkedik el. Freeman már idézett kategóriáinak [6] pl. ez a fejlődési modell úgy felel meg, hogy a kis lépcsők az egymást váltó fokozatos technológia-fejlesztésnek felelnek meg (Kash és Rycroft felfogásával összhangban [19], hiszen szerszámanyag fejlesztésben tipikusan komplex technológiáról van szó), az S"-vel jelölt új görbe a radikális innovációt jelzi, a technológiai rendszer változásának szükségességére pedig az egész burkológörbe ellaposodása utal.

A technológiai fejlődés itt felvázolt sémájára szolgáljon például egy olyan elemzés, amely már "kifutott". 1969-ben készült a 2. ábra első változata (a felső diagram), amely a szerszámanyagok fejlődési trendjeit foglalta össze [28]. Minden vonal egy jellegzetes szerszámanyag-családot képvisel, teljesítőképességüket pedig az elkopásukig végigforgácsolt hosszúság(út) jellemzi. Hagyományos technológiáról lévén szó, ez a fejlődés klasszikusnak nevezhető módjára lehet példa.

Az 1 jelű anyagnál az ötvözött szerszámacélok teljesítőképességének fejlődése látható. A kezdeti, viszonylag lassú növekedés után, amely azért már akkor jelentősen túlhaladta a ötvözetlen szerszámacélokét, gyorsan fejlődött, míg lehetőségeinek fokozatos kimerülésével a fejlődés üteme mérséklődni kezdett, és szinte meg is állt. Természetesen 1920 óta is születtek jelentős eredmények az ötvözött acélok területén, főleg minőségi (homogenitás stb.) tekintetben, de mondhatni, csak "családon belül". Ugrásszerű fejlődést az u.n. gyorsacélok hoztak (2), amelyeknél ez a történet aztán megismétlődött. A 80'-as évek elején a kemény bevonatok eredményeztek még egy ugrást a teljesítőképességben, de ez a trend lényegén azért már nem változtatott. Mindez megfigyelhető később az u.n. keményfémeknél (3,3a) is, és kimerülőben vannak már a kerámia szerszámanyagok (4) kopásállósági tartalékai is (a törésérzékenység területén még nem, de ez most kívül esik a vizsgálat körén). Ami itt a legfontosabb, hogy már 1969-ben meg lehetett rajzolni az S burkológörbét, amely azt jelezte, hogy az egész szerszámanyag-sorozat fejlődési trendje is lelassul, ezért a fejlesztés irányát meg kellett változtatni.

2. ábra. A gépgyártás szerszámanyagainak fejlődése [29].

A prognózis, amely folyamatos és ugrásszerű (evolúciós és revolúciós) fejlődés váltakozásának elemzésén alapult, kiállta az idő próbáját. Legújabb változatát mutatja a 2. ábra [29], ahol a növekedés ütemének változása szembeötlő. (Megjegyzés: a növekedés ütemének mértéke itt a növekedési sebességnek a már elért színvonal egységére vetített értéke, azaz 1/L´ dL/dt. Egyszerű számítással igazolható, hogy amikor a növekedés ütemének ez a jellemzője állandó, maga a vizsgált mennyiség exponenciálisan növekszik, amely a 2. ábrán, amely fél-logaritmus léptékű, egyszerű lineáris függvényként mutatkozna. Ez az S burkológörbére az 1910-1940 közti időszakban érvényes.)

Az, hogy egy konkrét feltételrendszerben a fejlődésnek határa van, nem csak a kitüntetett műszaki paraméter korlátozottságából következik, hanem esetleg egyéb körülményekből is. Egy határon túl felléphetnek olyan mellékhatások, amelyek a további fejlesztést megkérdőjelezik.

Természetesen a forgácsolástechnológia is megtalálta új fejlődési útját: az u.n. gépi főidő csökkentése után évtizedek óta a többi műveleti időelem (cserék stb.) csökkentésével, műveletek egyidejűvé, azaz párhuzamosság tételével stb., amelynek mind meghatározó eleme volt az iparban elterjedő és ott specifikusan továbbfejlődő információtechnológia. A konkrétan már megvalósult fejlesztések közül csak a számítógéppel integrált gyártás (Computer Integrated Manufacturing: CÍM) említjük meg, amely a gyártóberendezéseket, informatikai rendszereket és irányítási know-how-t magas szinten egyesíti magában. Az integrációnak a CIM-ekben három iránya van: az egymás után következő gyártási fázisok egyesítése ("időrendi" metszet), a különböző gyártási szintek integrációja (közvetlenül a gyártás, aztán a munkahely, majd az autonóm termelőegység és a vállalatirányítási szint: "szervezeti" piramis), végül az egymás mellett működő vállalati funkciók integrációja (termelésszervezés, gyártásirányítás, minőségbiztosítás, műszaki fejlesztés...)[30]. Ezekben a gyártórendszerekben tanulási képességük révén technológiai tudás halmozódik fel. Igazi műszaki-gazdasági paradigmaváltás ez, a Freeman-féle kategorizálás legmagasabb lépcsőjének felel meg, jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: a tömegtermelés korából nyitás az egyedi, kis szériás, specifikus. igényeket kielégítő termelés felé - az egyre több szellemi hozzáadott értéket realizáló komplex technológiák révén.

Tételesen is megfogalmazható, hogy az anyagtechnológiai lehetőségek maximális kihasználása és megtöbbszörözése az információtechnológia révén válik lehetségessé, komplex rendszerek létrehozásával. Ezek is a strukturáló technológiák körébe tartoznak.

Közhelynek számít, de tény hogy napjainkra a folyamatok, így a technológiai fejlődés, kiváltképp az információtechnológiák körében igen felgyorsult. Gyakran idézik az u. n. "Moore-törvény"-t, amely az egy chipben elhelyezett tranzisztorok számának növekedését még a '70-es években jellemezte úgy, hogy az évente megkétszereződik. Itt a Gyulai J. által közölt változatot használtuk fel (3. ábra). Az ábra alá megrajzoltuk a már említett növekedési mutató értékét a különböző chip változatoknál.

Egyszerű számításból adódik, hogy az eredeti Moore "törvény" növekedési mutatója @ 0,7. A különböző változatok mind lassúbb fejlődést mutatnak, és - egy kivétellel - csökkenő tendenciájúak. Az 1. ábrán bemutatott sémával az itt látható úgy kapcsolódik, hogy egy-egy fejlődési lépcsőt jelzik az egyes pontok, és a mikroprocesszornál mintha már mérséklődne a trend. A határok tehát itt sem a végtelenben húzódnak.

3. ábra. A chipek integráltsági fokának növekedése az u.n. "Moore-törvény" szeint [27].

(Jelölések: DRAM=dinamikus, véletelnhozzáférésű memória; m P=mikroprocesszo; ASIC=Application Specific Integrated Circuit )

A technológiák hierarchiáját látva az a megállapítás kínálkozik, hogy a nehézségek a résztechnológiáktól az összetett eljárások felé haladva növekednek. Tény, hogy részfolyamatok kifejlesztése is egyre gyakrabban mély tudományos alapokra támaszkodik, mégis igaznak látszik egy olyan megállapítás, hogy a technológiák magasabb szintjei, pl. a generikus technológiák általában egészen új tudományos eredményeken jönnek létre. Az ilyen áttörések pedig megjósolhatatlanok, ill. csak nagy hibaszázalékkal prognosztizálhatók. Ezen a területen találkozhatunk leginkább az u.n. "hosszú távú optimizmus"-sal, amely a megismétlődő prognózisokban újra és újra megjósol egy technológiát, csak a remélt megvalósulása csúszik folyamatosan későbbi időre, mint pl. a fúziós reaktor esetében. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az iparágakat radikálisan átalakító technológiai változások is, amelyeknél Grove az általa elnevezett 10x faktorról, azaz egy új tendencia ugrásszerű megerősödéséről és ennek nagyságrendi hatásairól beszél [31].

Technológiai előrejelzések olvasásakor ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni.

Az USA-ban széles körű felmérés alapján egy tanulmányt készítettek ("Projekt 2025") arról, milyen a technológiai előrejelzéseknek társadalmi presztizse [32]. Az áttanulmányozott prognózisokat 54 szakterületi csoportba sorolták, és így megállapítható volt, hogy az egyes szakterületek között lényeges mennyiségi és minőségi különbségek vannak. A 4 kiemelkedő terület: az űrkutatás, információtechnológia, robotika és gyártástechnológia mellett a leggyengébb 6 terület: közgazdaság, társadalomtudomány, fizika, matematika, biológia, geológia. Megfigyelhető, hogy a más szakterületek fejlődését gyakran elemző közgazdászok a saját tudományterületük várható fejlődésével szinte egyáltalán nem foglalkoznak. Az energia területével kapcsolatban általános az a vélemény, hogy ott lényeges fejlődésnek kell bekövetkeznie, érdekes módon többnyire mégis abból indulnak ki, hogy a saját szakterületükre majd csak lesz elegendő energia. A legérdekesebb előrejelzések nem annyira az adott szakterületek szakembereitől származtak, hanem olyan kívülállóktól, akik a saját szakterületük szemszögéből néznek más területekre, ill. akik a tudománytól a technológiáig áttekintve igyekeznek elgondolkodni a várható változásokon. Az elmúlt 25 év előrejelzései között 5 szakterület van, amelynek fejlődésére a leginkább számítottak: információ, genetika, anyagok, energia és környezet. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezek prioritása a továbbiakban is megmarad.

Egy másik tapasztalat, amelyre szintén érdemes a jövőre tekintettel figyelni, az a jelenség, amelyet "hosszú távú optimizmus" megjelöléssel említenek: egyes témákban 25 éve ugyanannak a megvalósulását a következő időszak távlatában újra meg újra prognosztizálják, csak éppen egyszer sem váltak valóra. A tudományos megismerés vártnál bonyolultabb problémáira jellemző példa a fúziós energia, amelynek bevezetését 25 év óta mindig 50 év multára teszik. Társadalmi-gazdasági okai lehetnek viszont annak, hogy a Japán kormány megrendelésére legutóbb készült két nagy technológiai jövőtanulmány [33, 34] a környezetvédelmi technológiák fejlődése szempontjából legalább is ellentmondásos képet mutat: az előző vizsgálat óta eltelt 5 év után megismételt technológiai előrejelzések egyértelmű késést prognosztizálnak. Sajnos.

A technológiai fejlődés és annak hatása a nagy nemzetközi szervezetek és országok vezetőinek érdeklődését mér régen felkeltetette. Japánról az imént történt már említés. Németországban ezt a kormányzat szintjére emelték: a Bundestag mellett 25 éve létrehoztak egy technológiai hatáselemzéssel (Technology Assesment, szokásosan TA) foglalkozó hivatalt (Technikfolgenabschätzung: TAB). A TAB tanulmányokkal, elemzésekkel segíti a parlamenti bizottságok, sőt esetenként a plenáris ülés munkáját. A múlt évben volt Bonnban az a jubileumi konferencia, amelyen az eddigieket értékelve a további feladatokról vitatkoztak [35]. A konferencián a technológiai fejlődés hatásainak széles körét tekintették át, a résztvevőkre érzékelhetően mély hatást gyakorolt az előadók szakmai igényessége, amint a politika, a társadalom, a gazdaság, az etika, a környezet, az oktatás, valamint a kutatás szempontjából elemezték a technológiai hatásokat.

Októberben Brüsszelben tartotta legutóbbi ülését az European Parlamentary Technology Assesment Network (EPTA), amelyen áttekintették közös ügyeiket. Az EPTA jelenlegi tagjai: Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és az Európai Parlament (Science and Technological Options Assesment (STOA-Program). EPTA-megfigyelők: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság és Svájc [36].

Tudjuk, a jövő kideríthetetlen. Mégis, magasan képzett szakemberek ezrei jól felszerelt intézményekben világszerte kutatják ezt az előre megismerhetetlen technológiai jövőt.

Melyek azok a megatrendek, amelyek az elkövetkező évtizedekben meghatározzák a földi élet gazdasági, társadalmi, politikai és szociális feltételeit, így nagy hatást fognak gyakorolni a tudományra és a technológiára is? A német közoktatási, kutatási, és technológiai miniszter (BMBF) kormánybizottságot (!) hozott létre a tudomány, gazdaság és a médiumok prominens képviselőiből, a Fraunhofer Renszertechnikai és Innovációs Kutatóintézet bevonásával, és egy széles körű vizsgálatot végeztetett a jövő fontos innovációs irányainak feltárására.

A tudomány és a technika területéről több mint 2000 szakember mondott véleményt arról, hogy milyen megatrendeket tart lehetségesnek, illetve milyeneket nem - s ha már igen, akkor feltehetően mikor válnak azok jelentőssé. A trendek a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődést érintik. Vannak bizakodó, de pesszimisztikus feltevések is. Néhány trend tekintetében egyetértenek a kutatók, mások esetében különböznek a vélemények.

1.táblázat

A megatrendek (az egyetértés csökkenő rendjében)³⁷

Megjegyzés: Érdemes kiemelni a felsorolásból néhányat, pl. a globalizálódással, a nemzetállami gazdaságpolitikával és az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos véleményeket. Ezeket nagyobb számok emelik ki a "Helyesel" oszlopban.

Az itt felsorolt nagy léptékű innovációk közül érdemes a leginkább az információs társadalomhoz kapcsolódókat kissé részletezni is. Kezdjük az infrastruktúrával!

A multimédiás hálózati rendszerek összekapcsolódása a jövő kihívásainak megoldására a kreativitás új lehetőségeit szabadítja fel. Hisz a multimédiás alkalmazásban a kameraállványok is hamarosan a személyi számítógépek standard felszereléséhez fognak tartozni. A jogilag kötelező tranzakciók biztos lebonyolítását az egyértelmű személyazonosítás és az adatbiztonság érdekében az adathálózatok technikai-organizációs megoldások révén lehetővé teszik. Ez azonban azt is jelenti, hogy sok áru kiválasztása és megvásárlása a virtuális valóságnak és multimédiának köszönhetően PC-n is lehetséges, és az elszállítás vagy elvitel a nyitvatartási időtől függetlenül is bekövetkezhet. A hálózatokban való kereskedés is széles körben el fog terjedni azáltal, hogy elektronikus elszámolási- és pénzrendszereket alkalmaznak.

A multimédiás hálózatok nemcsak a kereskedelemben és a fogyasztásban nyitnak új lehetőségeket, hanem komputer-szimulációk segítségével a hatósági döntéshozatalban is (hivatalok, önkormányzatok stb.) aktív állampolgári részvételt tesznek lehetővé, pl. építkezési alternatíváknál. Az egész építési folyamat egy (tele)információs hálózatban, valamennyi résztvevő bevonásával bonyolódik le. Az időjárás jelentés is mindig megbízhatóbbá válik, és mindennapi döntéseinket, hogy hogyan öltözzünk, hogy vigyünk-e magunkkal esernyőt, a multimédia alátámasztja, mert a meteorológiai bázisparaméterek (hőmérséklet, nedvességtartalom) levezetéséhez műholdadatokat integrálnak az időjárás előrejelzési modellekbe. A hálózati multimédiarendszerek 2002 és 2007 között várhatók.

A jövő generációjának olyan internetje jön létre, amely rendkívül megbízható, és amely az információk átvitelére valós időben képes, így a telefonszolgálat és a mozgó képek átvitele is lehetséges. A magánháztartások többsége ezért az elektronikus postát veszi igénybe. A sűrűn lakott területeken a háztartások fejlett, széles sávú átvitelt biztosító kábelezése az ehhez szükséges infrastruktúrát teremti meg (mindent együttvéve 2003 és 2009 között).

A foglalkozásoktól is függő mobilitás-szükséglet az otthoni munkahelyek gyarapodásával 20%-kal redukálódik. A teleworking és a videó-konferenciák révén az üzleti közlekedés érzékelhetően mérséklődni fog. Az egyes szállítási folyamatok "anyagtalanításával" (pl. a teherforgalom racionalizálása és összpontosítása, "teleszolgáltatások" a magánháztartások ellátásának klasszikus értelemben vett funkcióira) sikerülhet a gazdasági fejlődés és a közlekedésfejlesztés szétkapcsolása, tehát a további gazdasági növekedés a közlekedés növekedése nélkül is elérhető.

Az információs társadalomban megvalósuló innováció lényegesen eltér a korábbi időkben kialakult viszonyoktól. Annak érdekében, hogy anyag- ill. információtechnológia megoszlását a K+F és a realizálás oldaláról is világosan látni lehessen, megvizsgáltuk a nemzetközi technológiai trendek alapján, hogy milyen arányok vannak kialakulóban az anyag- és információtechnológia között [38].

5. ábra. Az anyag- és információ-technológiai innovációk várható megoszlása [38].

A már idézett német elemzés szerint, amelyet más vizsgálatok is alátámasztanak, az információtechnológiai fejlesztések súlya egyre nő. A 5. ábra az összes vizsgálatba vont technológia megoszlását mutatja, még pedig a kutatás-fejlesztés és a realizálás (gyakorlati alkalmazás és elterjesztés) fázisát is megkülönböztetve.

Fontos számunkra, hogy a gyártástechnológiai előrejelzések összességében a fejlesztési eredmények realizálására irányuló projektek 45%-os részarányukkal kiugróan vezetnek. Látható, hogy szakértői vélemények szerint az anyagtechnológiáknál is a realizálás fog dominálni. Ezekben az arányokban a kutatás-fejlesztés relatív felértékelődését kell látni, hiszen közismert, hogy a realizálás nagyságrenddel nagyobb erőforrásokat igényel a kutatás-fejlesztésnél.

Míg a gyártásban mindenekelőtt a munkaerő további megtakarítása áll a középpontban, addig az igazgatási- és szolgáltatási tevékenységek az információ- és kommunikációtechnika által inkább minőségileg változnak. Az internet és az intranet használatával (E-mail, www, konferenciabeszélgetések), a multimédiás kommunikáció fejlődésével ugyanis általánosan elterjed az irodai munka otthoni elvégzése, leszámítva a megbeszéléseket és tárgyalásokat. Ennek technikai feltételei a széles sávú átvitelt biztosító kábelezés, a jövő generációjának internetje, amely rendkívül biztonságos, és az információk átvitelére valós időben képes, így a telefonszolgálat és a mozgó képek átvitele is lehetséges. A térben egymástól elkülönített dolgozók virtuális közelsége, ill. a jelenlét érzése megteremthető egy kommunikációs rendszer által, amelyben egész falfelületeket használnak monitorként. Különösen a fordítói és a titkársági munkakörökben várható a munkahelyek megszűnése, ha a felhasználó és a berendezés közti ember-gép kapcsolatban az automatikus nyelv- és beszédfelismerés, mint általános adatbeviteli lehetőség és az automatikus tolmácsoló berendezések használata széles körben elterjed.

A telekommunikáció segítségével így az irodákban foglalkoztatottak 30%-a a hét öt napjából két napon otthon dolgozhat. A távmunka 2005 és 2012 körül várható, de nem mindenki számára, illetve nem minden nap.

A követelményekkel kezdve, azok bizony nőnek. A verseny a jövő században élesedni fog. A termelékenység nő, amely nem biztos, hogy lényegesen rövidebb munkaidővel párosul majd, akkor pedig a munkahelyek száma csökken (illetve egyre gyakrabban feladatra szóló szerződések lépnek a foglalkoztatási szerződések helyébe). A nemzetközi gazdasági verseny hatásáról akkor még nem is szóltunk.

Arra kell tehát számítani, hogy magasan képzett munkaerő-kínálatra lesz szükség. Ennek hiánya már most is látszik, és itt igazán hosszú távú trendről van szó. Az alacsony szakértelmet igénylő munkahelyek száma csökkenni fog, a jól és még jobban képzettekre lesz szükség.

A technológiai fejlődés munkahelyi hatása - leginkább a komplexitás növekedése következtében - egyértelműen pozitívnak ígérkezik. Érdekesebb, összetettebb lesz a munka, egyre több lesz benne a szellemi tartalom. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az olajos munkaruháról el lehet felejtkezni, hiszen az üzemfenntartás soha nem lesz steril munka. A karbantartók továbbra is "küzdeni" fognak az anyaggal, de egyre mélyebb szakmai tudás birtokában tehetik majd csak ezt.

Mint tendenciát, minden esetre azt látni kell azt a folyamatot is, amelynek során az ember termelésben betöltött szerepe változik. Ha igaz az az állítás, hogy a szerszámkészítés emelte ki az embert az állatvilágból, akkor ez utóbbi pedig éppen abban az irányban hat, hogy kiszorítsa az embert az értékteremtő folyamatból, mert egyre nagyobb mértékben válik feleslegessé, azaz gazdaságosa kiválthatóvá (lásd a szakértői rendszereket, automatizált termelési rendszereket, amelyekben mesterséges intelligenciájuk révén egyre több tudás halmozódik fel stb.).

Biztosíthatja-e az információ- és kommunikációs technika a régi és új munkahelyeket? Ennek lehetősége a képzési rendszerben rejlik, amely az információ- és kommunikációtechnika által mélyreható változásokon megy át. Mivel a jövőben a munkavállalók többsége számára a továbbképzés a telekommunikáció (telematikával támogatott továbbképzés) révén teljesen a munkaidőbe integrálódik, a képzés színvonala a változó követelményekkel folyamatosan lépést tart. Elvileg még 10 év sem kell, és a távoktató rendszereknek köszönhetően lehetővé válik a lakosság otthonaiban történő képzése, továbbképzése. Továbbá az oktatás sokszorosan is egyéni "kvalifikációs csomagokat", nemcsak szakzáróvizsgákat eredményez, amely a munkába lépést is megkönnyíti. Ezek az új lehetőségek a képzés idejét és költségeit csökkentik, és olyan új, magasan kvalifikált munkaerő kínálatot biztosítanak, amely a jövő munkaerőpiacán jól megállja helyét. Az információ- és kommunikációs rendszer adta lehetőségekkel élve, és azokat gazdaságos és hatékony képzési rendszerbe integrálva kell megragadni a képzés ezen új lehetőségeit.

Az interneten való keresés és információáradat, valamint a nemzetközi könyvtárakkal és adatbankokkal szakmai és egyéni célokból végzett kommunikáció középtávon már a kommunikációs összeköttetések 50%-át teszi ki. A virtuális világegyetemek és főiskolák, amelyek sok helyen a lakosság otthoni képzését és továbbképzését teszik lehetővé, széles körben terjednek. Már vannak olyan többközpontú multimédia háttér-információs rendszerek, amelyek a hálózatokon keresztül a leggyakoribb világnyelveken elérhetők. Ugyanez érvényes a tudományos információkra is. Minden tárgyban általánosan alkalmazzák a multimédiás szótárakat, amelyekben betűk beírásával képpel és hanggal alátámasztott válaszokat kaphatunk.

Mint arra már utalás történt, a munkavállalók többsége számára a továbbképzés teljesen a munkaidőbe integrálódik. A vállalatok saját tudás- és tapasztalatmenedzsment felett rendelkeznek, amelyekhez a dolgozók könnyen érthető struktúrák szerint férhetnek hozzá, és a különféle tudás és tapasztalati elemeket ezekben új ismeretekké kombinálhatják. A közép- és időskorosztály szakmai fejlesztési tervében általános tudásfelfrissítő- és tréningrendszereket vezetnek be, amelyek keretében az érintettek új szakmai ismereteket és technikai qualifikációkat szerezhetnek Ezért a művelődéskutatásban tartalmilag és hierarchikus rendjükben is meghatározott általános követelmények helyett ez a képzés sokszorosan is individuális "qualifikációs csomagokat" eredményez. Ezeknek a víziónak a megvalósulására 2006 és 2014 között számíthatunk.

McRae [39] mutatott rá arra a nagy távolságra, amely a szupergyorsnak kikiáltott korunk képzete és az életmód tényleges változása között van. Valóban, ha visszatekintünk az elmúlt 30 évre, akkor leginkább azok a konfort-növelő tartós fogyasztási cikkek jutnak eszünkbe, amelyek az 1960-as évek szűk kiváltságosai köréből mára elég széles rétegek mindennapi eszközeivé váltak. Hasonlóan alakult pl. az utazás is, gondoljunk a tömeges túrizmusra, még repülővel is.

Úgy látszik, a következő egy-két évtizedben még mindig valami hasonlót lehet majd elmondani, magasabb fokon, szélesebb körben. Ez innen döntően gazdasági és szociológiai kérdés már. Ami technológia az előbbieken túl az otthonainkba jöhet, az a különböző vezérlési, automatizálási, biztonsági rendszerek, eszközök stb. Olyan sokaknak adós még az élet a világban egy kényelmes, polgári lakással, hogy kár olyan technikai kuriózumokkal foglalkozni, amely majd az 2025. év kiváltságosait körülveszi.

Mégis, biztosak lehetünk abban, hogy a következő egy-másfél évtized az életmód gyökeres átalakulását hozza, pontosabban kell, hogy hozza magával. Az iménti értékelés helytállóságát az anyagi folyamatok körében továbbra is elfogadva, az információhoz és a kapcsolódó infrastruktúrájához való viszony teljesen új helyzetet fog eredményezni, amely követelmény és eredmény is egyszerre.

A mértékadó külföldi technológiai trend-tanulmányok a különböző előrejelzések fontosságát több szempont szerint is vizsgálják. Így az idézett új német vizsgálatnál a szakértők az új ismeretek szerzése, a gazdasági jelentőség, a társadalmi fejlődés, az ökológiai problémák megoldása, valamint a munka és foglalkoztatás szerinti fontosságot külön-külön is mérlegelték - és természetesen lényegtelennek is minősíthették a szóban forgó témát. A különböző szempontok szerinti minősítések %-os arányait a gyártástechnológiában a 6. ábra foglalja össze. Megállapítható, hogy a fontosság megítélésénél a gazdaság a technológiák mindhárom kategóriájában magasan vezet, a többi szempont lényegesen kisebb súlyt kapott.

Érdekes és fontos az információtechnológiáknak a foglalkoztatás szempontjából kedvező hatása. Várhatóan ezzel párhuzamosan alakul a technológiák fejlődésének és a társadalmi fejlődés kapcsolata. Az ökológia szempontjából a technológiai fejlődés prognosztizált hatása nem igazán biztató. Az éppenséggel érthető, hogy az információtechnológia irányában haladva az ökológiai kérdések jelentősége a technológiai prognózisoknak ezen a tükrén keresztül csökkenni látszik, bár éppen ezek a technológiák szolgáltatnak nélkülözhetetlen eszközöket pl. a globális tendenciák ellenőrzéséhez, új környezetbarát gyártási kultúra kialakításához. Az ismeretszerzés, mint a fontosság egy lényeges szempontja, az itt forrásul használt német tanulmányban érdekes módon háttérbe szorult. Az új országos japán technológiai jövő-elemzés az új ismeretek megszerzésére nagyobb súlyt helyez [34].

Az előrejelzések fontosságának pontosításán túl, a német tanulmány a szükséges intézkedések tekintetében is lényeges megkülönböztetéseket tesz. Ezek közül a 10. ábrában a jobb képzés, a nemzetközi együttműködés és a projektek anyagi támogatásának azt a súlyozását mutatjuk be, ahogyan az a gyártástechnológiai témáknál összegezhető.

Látható, hogy az információtechnológiák képzés-éhsége itt is megnyilvánul. Érthető a nemzetközi együttműködés megítélése, és fontos jelzés számunkra a támogatási igény karakterisztikája. Azt tükrözik ezek a számok, hogy az információtechnológiai fejlesztések pénzigénye lényegesen kisebb, mint az anyagtechnológiáké, amely összecseng azzal a gyakorlati tapasztalattal, amelyet a hazai fejlesztő helyeken láthatunk.

Végezetül a gyártástechnológiai fejlődés következményeivel kapcsolatban a 8. ábra foglal össze néhány jellemző adatot. A német tanulmány ezt is több szempontból vizsgálta, de itt csak a társadalmi és ökológiai oldalt mutatjuk be. Látható, hogy az ökológia tekintetében a tanulmány következetes, ezt a területet nem csak a fontosság, hanem a következmények oldaláról is alacsonyan pontozza. Ez utóbbi minden esetre optimista szemléletet tükröz. A szociális, kulturális-társadalmi következményeknél biztatóbb a kép a strukturáló, főleg pedig az információtechnológiáknál. Érdekes, hogy míg a fontosság megítélésénél ez utóbbi szempont az 50% alatt maradt (6. ábra), addig a következményeknél az információtechnológia súlyozása egészen 88%-ig megy fel.

Végezetül foglalkozzunk még a globális információs társadalom néhány regionális kérdésével. A makro és mikro szint közötti széles sávban sok féle vizsgálódás lehetséges. Ezek közül az egyik legfontosabb a település, amely a személyes és közösségi élet fő színtere.

Már ma is áll az épületek nagyobbik fele, amelyben a jövő század második negyedének emberei lakni fognak. A nagyvárosok üzemeltetésében viszont (leginkább) új, nagy hatékonyságú technológiák terjednek el. A nemzetközi technológiai prognózisok a nagyvárosi kép gyökeres megváltozását sugallják. Óriási infrastrukturális beruházásokat tételeznek fel, amelyek során új, nagy teljesítményű automatikus földalatti teherszállító rendszerek épülnek, föld alatti városok, 1000 m-es toronyépületek mozgójárdákkal stb. Ezek Magyarországon aligha kerülnek napirendre, 30-40 évig szinte biztosan nem. Amire ezzel összefüggésben mégis gondolni lehet nálunk is, az esetleg Budapest egy új városnegyede, mondjuk 2030 táján, amilyen pl. Párizsban a Defense nevű városrész. Nagyobb realitása van azoknak a technológiai prognózisoknak, amelyek a környezet és energia, valamint az egészségesebb életmód körébe tartoznak. Tényleg számíthatunk arra, hogy elektromos energiával, hidrogénnel, esetleg alkohollal működő, csendesebb autóbuszok fognak az utcán közlekedni. Hatékony hulladékgyűjtés, válogatás, feldolgozás és újrahasznosítás valósul meg; a zöld területek aránya növekszik, "erdős városok" koncepciója alakul ki és kezd realizálódni.

Infrastrukturális szolgáltatások tekintetében jelentősen csökken az olló a kis és nagy települések között. A technológiai előrejelzések azt valószínűsítik, hogy a lakáson belüli komfort függetlenné válik annak városi vagy vidéki helyétől. A közösségi lét igényei tekintetében pedig arra lehet számítani, hogy a világ több helyén már ma is létező (pl. San Diego-ban 2 Mrd dolláros) u.n. Intelligens Város projektek nálunk is elterjednek, és vidéken, kis településen is megvalósulnak. Az intelligens város koncepció röviden információtechnológián alapuló integrált szolgáltatási rendszert jelent, amely a közösségi élet minden fő területére kiterjed: a közigazgatás sok szektorára, közlekedési szolgáltatásokra, egészségügyre, kereskedelem és bank ügyekre, távtanulásra és -oktatásra, könyvtári, illetve egyéb információs szolgáltatásokra, távmunkára és a közösségi élet legkülönfélébb személyes, kis- és nagycsoportos formáira. Ezért a kommunikációs és informatikai infrastruktúrával szembeni követelmények sokrétűek. Egyaránt meg kell felelnie a személyes kommunikáció, az adat (információ)-lekérdezés, a üzleti tranzakció lebonyolítás és az üzenetszórás (broadcasting) igényeinek. A felhasználói oldalon az interfész egyenlőre főleg személyi számítógép, a későbbiekben azonban már minden bizonnyal nagy felbontású lapos képernyő lesz. Természetes, hogy egy ilyen magas fokú integrált infrastruktúra a városokban fejlődik ki, de a kommunikációs technológiák rohamos fejlődése révén egyre több kis település is be fog kapcsolódni a hálózatba. Valószínűleg ez lesz az a terület, ahol az életminőség a mai átlagos színvonalhoz a legnagyobb változást hozza. Szó szerint "hozza", mert a globális információs társadalom lehetőségei és kihívásai mind ezen alapozódnak.

1. Mikroelektronika és társadalom: áldás vagy átok. Jelentés a Római Klub számára. Szerk. G. Fridrichs, A. Schaff. Budapest, 1984. Statisztikai Kiadó p. 26.
2. Lem, S.: Summa technolgiae. Budapest, Kossuth Kiadó 1972. p. 367.
3. Kollár L.: Műszaki tudomány - mérnöki tervezés. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998.
4. Finch, J. K.: Engineering and Western Civilization. McGraw-Hill, 1951.
5. Shaw, M.: Prospect for an Engineering Discipline of Software. Technical Report of the Carnegie Mellon University, CMU/SEI-90-TR-20.
6. Freeman, C.: Induced innvation, diffusion of onnovations and business cycles. In Techmology and Social Process. Edinburgh University Press, 1988. p. 84-110.
7. Perez C.: Microelectronics, long-waves and world structural change. World development 1985. 13 (3), p. 441-463.
8. Henderson, R., Clark, T. Architectural innovation: the reconfiguration of existing product technologies and failure of established firm. Administrative Science Quarterly 35 (1990), p. 9-30.
9. Cooper, R., Kleinscgmidt, E.: Major new products: what distinguishes the winners in the chemical industry. The Journal of Product Innovation Management 10. (2) 1993. p. 90-111.
10. Ford, D.: Develop your technology strategy. Long Range Planning 21 (5) 1988. p. 85-95.
11. Little, A. D.: The Strtegic Management of Technology. European Management Forum in Davos, Cambridge, Mass. 1981.
12. Kantrow, A.: The strategy-technology connection. The Management of Technological Innovation. Harward Business Review Reprint Department, Boston 1983. p. 3-9.
13. Prohászka J.: Anyagtudomány, anyagtechnológia, anyagtulajdonságok. A szilárdtestkutatás újabb eredményei. 9. Anyagtudomány és gyakorlat. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. p. 49-78.
14. Stefán M.: Gazdasági fejlődésünk és az anyagtudomány. Magyar Tudomány 1981. No. 2. p. 84-92.
15. Horváth M., Markos S.: Gépgyártástechnológia. Egyetemi Kiadó, Budapest, 1995.
16. Kondorosi K., Lászlo Z., Szirmay-Kalos L.: Objektum orientált szoftver fejlesztés. ComputerBooks, Budapest, 1997.
17. Singh, K.: The concept and implications of technological complexy for organisations. Procedings of teh Academy of MANAGEMENT Meeting. Scool of Business, Michiga 1993.
18. Tyre, M., Orlikowski, W.: Windows of opportunity: temporal patterns of technological adaptation in organisations. Organization Science 5 (1) 1994. p. 98-118.
19. Kash, D., Ricroft, R. : Two streams of technological innovation: implications for policy. Science and Public Policy 20 (1) 1993. p. 27-36.
20. Saehney, H. The public telephone network: stages in infrastructure development. Telecommunications polisy 1992. September/Oktober p.538-552.
21. Fleck, J.: The development of information integration: beyond CÍM? Edinburgh PICT Working Paper No. 9., RCSS, The University of Edinburgh 1988.
22. Magyar változat: Mecenas Kiadó, 1992. Budapest.
23. Benko, G.: Technológiai parkok és technopoliszok földrajza. MTA regionális Kutatás Központja, Budapest 1992.
24. Molina, A. H.: Understanding the role of the technical in the buid-up of sociotechnical constituences. Technovation 19 (1999) p. 1-29.
25. Pálmai Z.: Lehetőségek és módszerek a technológia fejlesztésére. Kutatás-Fejlesztés (OKDK, Budapest) Vol. 25. Új folyam 3. 1985. No. 1. p. 5-14.
26. Sherby, O. D., J. Wadsworth: Damaszkusz acélok. Tudomány (a Scientific American magyar kiadása) 1985. No. 2. október p. 94-99.
27. Gyulai J.: Anyagtudományi és mikro-nanotechnológiai fejlődés. Magyar Tudomány. 1998. No. 2. p. 141-154.
28. Pálmai Z.: Gépgyártástechnológia 1969. No. 7. p. 303-310.
29. Pálmai Z., Dévényi M., Szőnyi G.: Szerszámanyagok. Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1991.
30. Erdélyi F., Hajdú Gy. És Tóth T.: A gépipari gyártás automatizálása. Gyártástechnológia, Vol. XXX. 1990. No. 10. p. 451-470.
31. Grove, A. S.: Csak a paranoidok maradnak fenn. Magyarul Bagolyvár Könyvkiadó, 1998.
32. Coates, J. F., Mahaffie, J. B., Hines, A.:Technological forecasting: 1970-93. Technological Forecasting and Social Change Vol. 47. 1994. No. 1. p. 23-33.
33. TECHNOLOGY FORECAST SURVEY. Future Technology in Japan. National Institute of Science and Technology Policy. (NISTEP Report No. 25.) 1992.
34. The Sixth Technology Forecast Survey. Future Technology in Japan Torward The Year 2025. National Institute of Science and Technology Policy. (NISTEP Report No. 52.) 1997.
35. Tagung 25 Jahre Technikfolgenabschätzung in Deutschland. Bonn 17-18. Juli 1998.
36. Technologie und Ethik - EPTA-konferenz in Brüssel TAB Brief (Büro für Technikfolgen-Abschätzung beim Deutschen Bundestag, Bonn)m1998. Dez. Nr. 15. p. 28-29.
37. DELPHY'98 Umfrage. Studie zur Globalen Entwicklung von Wissenschaft und Technik. Fraunhofer-Institut für Systemtechnik und Innovationsforschung 1998.
38. Pálmai Z.: Kitekintés az ipari technológiák jövőjébe. Gyártástechnológiai trendek. Ipari Szemle 1999. No. 1.
39. McRae, H.: A világ 2020-ban. AduPrint Budapest, 1996.