Rózsás Péter- Zsidai Tamás: Az információs társadalom finanszírozása

Az információs társadalom pénzügyi-gazdasági hátterének elemzését vállalva bevallhatjuk, hogy közgazdászokként elkötelezettek vagyunk a talán mindenki más számára egyedi tartalommal bíró "információs társadalom" -ként nevesített társadalmi-gazdasági összefüggésrendszerhez, és fontosnak tarjuk, hogy kézzelfogható közgazdasági érvrendszerre építve mutassuk be a meghatározó folyamatokat.

A hétköznapok világában általában konkrét fejlesztési elképzelések, "projektek" mentén kerül reflektorfénybe a finanszírozás, mint a megvalósítás legfőbb akadálya. Az alábbiakban mégsem arra koncentrálunk, hogy finanszírozási technikákat, megtérülési modelleket, helyi és nemzetközi forrástérképet kínáljunk az érdeklődő olvasónak. Véleményünk szerint a konkrét projektek iránt elkötelezett, sokszor talán - jó értelemben véve - megszállott emberek nálunk sokkal jobban tudják, hogy milyen tényleges és kapcsolati tőke használható fel a siker érdekében.

Jelen tanulmány keretében fontosabbnak tartjuk a folyamat modell szintű vizsgálatát, a standard közgazdasági eszköztár segítségével. Gondolatmenetünk olyan egyszerű kérdések megválaszolására épül, mint: milyen gazdasági tények bizonyítják, hogy dinamikus az informatika térnyerése; milyen természetes piaci és nem piaci mechanizmusok adják a folyamat fundamentális hátterét? Az elméleti okfejtés lezárásaként pedig magyarországi példákon szemléltetjük az információs társadalom fejlődési folyamatát, illetve a folyamat pénzügyi-gazdasági hátterét.

Természetesen már előre is mentegetődznünk kell, hiszen a terület óriási kiterjedtségemiatt nem is vállalkozhattunk a téma vázlatos bemutatásánál többre.

Rövid fél évszázad alatt a számítógépek - a mikroprocesszoroknak köszönhetően - táskaméretűvé csökkentek és bevonultak a fejlett társadalmak legszélesebb rétegeinek mindennapjaiba. Létrejött egy külön tudományág, az informatika, amely a számítógépekkel és a számítógépek kínálta lehetőségekkel foglalkozik. Ma már ez a tudományág is kezd részekre tagozódni ( gazdasági informatika, távközlési informatika, műszaki informatika stb.). A világgazdasági fejlődés motorja az informatika lett. Történelmi összefüggésben kijelenthető, hogy a számítógép feltalálása a kerék, vagy a gőzgép feltalálásával mérhető össze. Ennek alapján nyugodtan nevezhetjük korunkat az informatikai forradalom korának. Az informatika alapvetően megváltoztatta a gazdasági, termelési folyamatokat és folyamatosan alakítja át a társadalmat is.

Már a bevezető első részéből is jól érzékelhető, hogy a téma óriási. Naponta újságcikkek és tudományos publicisztikák tucatjai foglalkoznak a számítógépek kínálta lehetőségekkel. Szinte minden napra jut valami újdonság a számítógépek világában: új hardverek és szoftverek, új alkalmazási lehetőségek. A fejlődés üteme lélegzetelállító, különösen a PC-k és a hozzájuk kapcsolódó szoftverek területén, ahol átlagosan három év alatt a legkorszerűbb megoldások is elavulttá válnak. Ma már alig van olyan területe a gazdasági életnek, amely mentes lenne a számítógépek világától. Így a társadalom produktív többsége nap mint nap találkozik a számítógépekkel. ( Igaz a nagy többség csak mint felhasználó találkozik vele.) Ebből következően az informatikai alapismeretek ma már az általános műveltség részét képezi.

Az informatikához épp azért mert, az általános műveltség részévé vált, manapság szinte mindenki ért. A naponta megjelenő cikkek és publicisztikák közül csak nagyon kevés tartalmaz eredeti gondolatot, új meglátást. Aki egy keveset is fogalakozott már az informatikával számtalan közhelyekkel telezsúfolt cikkel találkozhatott. Kevés az olyan dolgozat, amely hagyományos tudományos eszközökkel próbálkozik egy tétel igazolására vagy megcáfolására. Ezeknek a közhelyeknek a kiszűrése, illetve a megbízható statisztikák és adatbázisok felkutatása volt talán a legfontosabb feladat a munkánk során. / Itt szeretnénk külön köszönetet mondani Varga Csaba úrnak, ebben nyújtott segítségéért. /

A téma szakértőinek nagy száma, az irodalmat elárasztó információ- és közhelyáradat, valamint a szakmai féltékenységből fakadó elzárkózás maga után vonja a téma misztifikálódását. Internet, világháló, e-mail, informatika olyan kifejezések, amelyekről azok is halottak már, akik még életükben nem kapcsoltak be számítógépet. Számukra, de azok számára is akik csak felhasználói ismeretekkel rendelkeznek a számítógépekről megfoghatatlan, és misztikus az egész informatikai szép új világ. Mint minden történelmi korszakváltáskor, most is megjelentek a félelmek, a baljóslatú jövendölések, illetve a veszélyeket lekicsinylő, azokat jelentéktelennek vélő próféták. Kiegyensúlyozott, tudományos értékű, de a közvélemény számára is megfogható szakmunkával csak ritkán lehet találkozni. Úgy tűnik a szakma képviselőinek nem igazán érdeke az, hogy széles rétegek számára váljon elérhetővé az informatika világának megismerése.

Mint a bevezetőben is megemlítettük, a számítógép és így az informatika "története" mintegy ötven évre tekinthet vissza, azonban a tömeges felhasználás korszakáról csak a kilencvenes évek óta beszélhetünk. Ez nem könnyíti meg a tisztánlátást, hiszen ez az idő igazából nagyon kevés hosszabb tendenciák felismeréséhez, értékeléséhez.

Távmunka, Távoktatás, E-kereskedelem, E-közigazgatás, E-ügyintézés, E-levelezés, Telemedicina, Telebanking, stb.

Tartalomszolgáltás: valamennyi olyan szolgáltatás, amelyet az egyes szolgáltatók a számítógépes hálózatokon keresztül juttatnak el a szolgáltatásokat igénybe vevőkhöz.

Információs társadalom végpontjai: Minden olyan hely, ahol technikailag biztosítva van a lehetőség a különböző hálózati szolgáltatások elérésére.

Az információs társadalom fejlődési folyamatának kibontakozását az infomációtechnológia és az oktatási rendszerek dinamikus fejlődése alapozta meg. A rendkívüli expanziót az egyre nagyobb tömegben rendelkezésre álló képzett humánerőforrás és az új technológiák térnyerése mellett az informatikai és kommunikációtechnológiai (ICT) szektor jövedelmezősége, tőkekoncentrációs képessége biztosította. Az ICT ágazatok piaci szereplői által kibocsátott termékek és szolgáltatások - elsősorban a jóléti államokban - fizetőképes keresletre találtak és találnak.

A hagyományosan legfontosabb termelési tényezők: a (képzett) munkaerő és a (globális) tőke tömegesen áramlanak az informatikai iparba. Az IT-alapú termékek és szolgáltatások térnyerése dinamikusan folytatódik: általánossá válik a fejlett kommunikációs illetve számítástechnikai technológiák, a lokális és nemzetközi adatátviteli hálózatok használata, a vállalati hatékonyság alapfeltételévé lép elő az integrált vállalati és globális információrendszerek használata.

Az informatika beköltözik a háztartásokba: az adatátviteli és számítástechnikai eszközök használata az egyén és kisközösség szintjén is mindennapivá válik.

A fejlődési folyamat átalakítja az állami és önkormányzati szervezetek működési rendszerét: a szervezetközi kommunikáció és információáramlás új dimenziókat nyer. Mindez kihat az állam-egyén viszonyára: az információáramlás felgyorsul és egyre inkább kétirányúvá válik, lehetővé téve az egyének mind szervesebb bevonását a különböző szintű közösségek döntési folyamataiba. Kijelenthetjük, hogy az információs társadalom kiteljesedése közelebb viszi a modern társadalmakat a közvetlen demokrácia ideáljához.

Az információs társadalom kialakulása az egyének számára magasabb életminőséget, szabadabb, tudásalapú tevékenykedés lehetőségét jelenti. Az elérhető magasabb életminőség alapja a képzett munkaerő magasabb jövedelemtermelő képessége. A megújuló oktatási-képzési rendszerek globális tudást és kapcsolatrendszert nyújtanak. A globalizálódó munkaerőpiacon természetessé és kifizetődővé válik az életen át tartó önképzés, az egészséges életmód. Mindezt természetesen drága, de - remélhetően - egyre szélesebb rétegek által megfizethető szolgáltató rendszerek támogatják az oktatás, az egészségügyi szolgáltatások legszélesebb területein.

A piaci szereplők számára az információs társadalom hatása - a szervezet és az IT viszonyának függvényében - az IT megoldásokat támogató funkcióként használók számára hatékonyság-növekedést, a termelési tényezők átsrtukturálódását jelenti, míg az IT piacon közvetlenül - termelőként, szolgáltatóként - megjelenő társaságok számára az előbbieken túl primer üzleti lehetőségeket is eredményez.

Az állami és önkormányzati szervezetek számára a folyamat lehetőségeket kínál a szervezeti rendszer hatékonyságának és hatásosságának növelésére az IT megoldások fokozott használatával, illetve új kapcsolati formák kialakítására mind az állam-piaci szervezetek, mind az állam-egyén viszonylatában.

Az új kor vívmányait hasznosító társadalmak pedig az elidegenedés, a társadalmi újraelosztás igazságosságának új problémáival néznek szembe. Az ICT-piac körvonalazódó monopolisztikus jellege anyagi és emberi oldalról egyaránt felveti a kiszolgáltatottság kérdését a gazdálkodó szervezetek és emberi közösségek legszélesebb rétegeinek tekintetében.

Az információgazdaság behatárolása, a piaci folyamatok standardizált, egzakt és objektív mérése még gyermekcipőben jár. A folyamatok érzékeltetésére leginkább használható és szakmailag kielégítően pontos nemzetközi meghatározással bíró - azonban az információs gazdaság teljes egészét messze le nem fedő - kategóriaként az ICT (információs és kommunikációs technológia) és IT szektor használható. A nemzetközi szakértői megállapodás szerint az ICT szektorba tartozik mindazon ágazat, amely az alábbi kritériumok bármelyikét kielégíti:

Az európai részesedést 90 százalékban lefedő nyugat-európai ICT-piac a nemzetközi szakértői elemzések szerint folyamatos növekedési tendenciát mutat. 1998-ban a növekedési ütem mintegy 9 % volt, amelynek révén a teljes ICT-piac értéke elérte a 392 milliárd ecu-t. Az elkövetkezendő két évben várható 8 százalék körüli további növekedés 1999-re mintegy 424 milliárd, 2000-re mintegy 456 milliárd ecu értékűre növeli az európai ICT piacot, mintegy 5 százalék körüli GDP-arányos részesedés mellett. Az ICT szektoron belül az információtechnológia növekedési üteme 1999-ben várhatóan mintegy 9,7 százalékos szint körül alakul, ami jelzi azt az általános szakmai álláspontot, miszerint az ICT szektoron belül az információtechnológia szereplők részaránya tovább növekszik a telekommunikációs ágazatok terhére.

Az európai tendenciákra jellemző, hogy az információtechnológiai és telekommunikációs piac mintegy 70 százaléka négy ország nevéhez fűződik: Nagy- Británia, Olaszország Franciaország, Németország, illetve hogy a kelet-európai országok részesedése a teljes európai ICT-piacból mindössze 10 százalék.

Az információs társadalom kiépülésének folyamatában jelenleg az extenzív fejlesztési szakaszban vagyunk. Természetes tehát, hogy a nagy üzletet jelenleg az eszközökkel történő ellátás jelenti. Mindez nem jelent mást, mint, hogy az intenzív szakaszban már az eszközök, az infrastruktúra minél jobb kihasználtsága lesz a cél. A hangsúly mindinkább a biztonságos és magas színvonalú működésre helyeződik át, mivel az emberek egy általuk mindennaphasznált eszköz legfontosabb tulajdonságának a megbízhatóságát tartják.

Az információs társadalom technológiai megközelítését meghaladó, kiterjesztett értelmezésekor olyan - bizonyos szempontokból egymástól többé-kevésbé elválasztható - részrendszerek együttműködéséről beszélünk, mint "tudásipar", "információtechnológiai és kommunikációs ipar", "jóléti szolgáltató rendszerek" stb.

Ezen egyre inkább elterjedő kifejezések misztifikációja elkerülendő, hiszen az egyes részrendszerek valójában hagyományos funkciókat töltenek be. Az olyan hagyományos össztársadalmi funkció például, mint a széles tömegeket szolgáló képzési rendszer, vagy a vállalati működést adattárolással és az adattárakra épített információ-előállítással támogató rendszer nem generikusan új fogalom. Az információs társadalom kibontakozása a társadalom és a gazdaság legkülönbözőbb területein nem új funkciók megjelenését, hanem a hagyományos funkciók új eszközrendszerrel támogatott, minden korábbinál hatékonyabb és kiterjedtségét tekintve globálisnak tekinthető megvalósulását jelenti.

Az információs társadalom velejárójaként új funkcionális részrendszerek megjelenése helyett sokkal inkább beszélhetünk az értékrendszer átalakulásáról, ami az információtechnológiai, illetve egyéb ún. tudásintenzív ágazatok szerepének globális felértékelődését, illetve a támogató képzési és jóléti szolgáltató rendszerek kiteljesedését jelenti. Az új húzóágazatok felértékelődése egyaránt tetten érhető a tőzsdei parketten, a képzett fiatalok pályaválasztási tendenciáiban, a nemzetközi szervezetek regionális programjaiban.

Az értékrendszer átalakulása szükségszerűen tükröződik a legkülönbözőbb szintű. A korlátos erőforrások elosztásának döntési mechanizmusa természetesen rendkívül széles skálán mozog: máshogy hozza meg döntését egy új gépkocsi vásárlásáról a családi közösség és sajátos eljárás keretében dönt egy igazgatótanács például a vállalati központi oktatási rendszer felállításáról

Az információs társadalom hatása az említett forráselosztási rendszerekre rendkívül kiterjedt: méret, szervezőelv és földrajzi elhelyezkedésre való tekintet nélkül jelentősen megváltoztatja a források elosztásának rendszerét. A folyamat globális, és a társadalmat teljes mélységében átható jellege azt eredményezi, hogy - egyéb hatásai mellett - erőteljes finanszírozási igényeket gerjeszt a társadalom és gazdaság minden szintjén: a háztartásoktól kezdve a kisebb vállalkozásokon keresztül a több földrészen tevékenykedő multinacionális vállalatokig. A szinte beláthatatlan kiterjedésű terület fő mozgatórugóit úgy szemléltethetjük, ha sorra vesszük a társadalmi-gazdasági élet jellemző gazdálkodó szerveződéseit, és felvázoljuk az adott szerveződés-típusra jellemző azon erőforrásallokációs tendenciákat, amelyek beláthatóan az információs társadalom fejlődési folyamata által alakulnak ki.

Az információs társadalom piaci szereplőinek magatartását vizsgálva érdemes külön-külön megvizsgálni a meghatározó jelentőségű ICT-szektor kínálati oldalán működő, és az ICT-szektor kibocsátását jelentős mértékben felvevő, szintén profitorientált vállalatokat.

Az információs társadalom meghatározó piaci szereplői, az ICT piac kibocsátó vállalatai, amelyek a társadalom széles rétegei és a gazdasági szereplők által használt standard és egyedi információtechnológiai megoldások előállítói, kibocsátói. Ezen szektor képviselő rendelkeznek azon erőforráskombinácókkal, innovatív újításokkal, módszerekkel amelyek lehetővé teszik a rendkívül erőforrásigényes kibocsátó kapacitások létrehozását, működtetését és továbbfejlesztését.

Mindez fontos jelzés mindazok számára, akik az információs társadalom jelentőségét felismerve, sok szempontból hasznos projekteket és programokat tűzön-vízen át képviselve gyakran megfeledkeznek erről: bizony a mégoly impozáns elképzelések jelentős része is elbukik a gazdaságossági kritériumokon. (Megjegyezzük, hogy a civilszféra szerveződései karöltve az állami és nemzetközösségi támogató szervezetekkel okos kooperatív megoldásokat találhatnak a profitorientált társaságokkal való együttműködéshez!)

Az információs társadalom fejlődési folyamatának korábbiakban is említett egyik alapvető rendezőelve a piaci mechanizmusok meghatározó jelentősége. Ezen szervezőelv az újratermelési folyamat jövedelemtermelő képességén keresztül, illetve természetes tőkepiaci eszközökkel biztosítja az információtechnológia piaci szereplői számára szükséges tőkekoncentrációt. A kitüntetett piaci szegmenseken tevékenykedő vállalatok a piaci átlagot meghaladó megtérülési mutatóik, illetve hosszú távú növekedési kilátásaik révén erős tőkevonzó képességgel rendelkeznek.

Mindezek mellet az információs társadalom fejlődési folyamatának elősegítésére mind gyakrabban mutatnak hajlandóságot a vállalatok, akár közvetlen gazdasági racionalitás hiányában. Ezen szerepvállalások mozgatórugója és formája rendkívül változatos. Tipikus formák például a monopolisztikus vagy meghatározó piaci szereplők és az állami szféra közös akciói az infrastruktúra-fejlesztés területén, az élenjáró technológiákat alkalmazó társaságok részéről az oktatási intézmények részére nyújtott támogatás. Az ilyen együttműködések alapja lehet akár a vállalati filozófia is, a vállalati image építése, a hosszú távú stratégiai érdekek szolgálata a kormányzati intézményrendszerrel való lojális együttműködés formájában, vagy például a jövő döntéshozóinak elérése már az oktatási rendszer keretei között.

Az ICT termékek és szolgáltatások piacának keresleti oldalán olyan tipikus vállalati fejlesztésekhez, beruházásokhoz kapcsolódó finanszírozási döntések húzódnak meg, mint például egy integrált vállalati információrendszer kiépítése, vállalati intranet hálózat kialakítása, elosztott telephelyeken működő szervezetek virtuális vállalati környezetének felállítása, külső és belső oktató-képző rendszerek kiépítésében és használatában való tartós és kiterjedt részvétel.

Számos nemzetközi szakértői véleményhez csatlakozva megengedjük magunknak azt az állítást, miszerint az ebbe a kategóriába sorolható döntések alapvető mozgatórugója ugyan a hatékonyság és piaci szükségszerűség, azonban a döntések gazdasági racionalitásának egzakt módszerekkel történő alátámasztása a vállalati pénzügyek és menedzsment ingoványos területe. Nehéz a gyakorlati döntésekhez olyan használható modellt találni, amely például a vállalati információs rendszerekre fordított kiadások és a később tapasztalható teljesítménynövekmény között egyértelmű transzformációs formulát állít fel. Ezen döntéseket sokszor a működési nehézségek kényszerítik ki, mintegy szükségszerűségként. Nem elhanyagolható azonban a kibocsátók által generált globális marketing nyomás és a divat, az általános trendek automatikus követésének gyakorlata.

Az érthetőség kedvéért egy utazási iroda példáján mutatjuk be röviden mire is gondolunk. Ha egy utazási iroda az ügyfélkörét bővíteni, szolgáltatásait jobban elérhetővé kívánja tenni, mérlegelnie kell, hogy egy új iroda megnyitása, vagy az interneten történő megjelenése, éri-e meg jobban. Az Internet láz jegyében előbb-utóbb valamennyi utazási iroda meg fog jelenni a hálón és több- kevesebb szolgáltatást fog kínálni. Abban az esetben - és ez rövid időn belül be is fog következni, mert a verseny kikényszeríti, - ha valamennyi utazási iroda elérhető már a Neten, a versenyelőny abból fog származni, hogy jók és pontosak a szolgáltatásai, gyorsan reagálnak a megrendelők igényeire, és olcsók maradnak. Az irodák fenntartását azonban ebben az esetben sem nélkülözhető hiszen kell legalább egy iroda, ahol az utakat megszervezik, ahol kiadják a repülőjegyeket, vagy ahol fogadják az utasok reklamációit.

Különös jelentősége van a kormányzati szerepvállalásnak a kevésbé tehetős országok és régiók esetében, hiszen ezeken a területeken a jövő generációi számára jórészt az egyetlen lehetőséget az oktatási rendszer kínálja a később elengedhetetlen A helyi és országos szintű közösségeknek egyaránt jellemzője az erőforrások korlátossága és az ehhez kapcsolódó erős konfliktusokkal járó érdekegyeztetés, illetve az állandó nyomás a korszerű technológiák, oktatási, egészségügyi rendszerek széles körű bevezetésére, finanszírozására. Nyilvánvaló, hogy olyan tipikus területeken például mint a kormányzati informatikai rendszerek kiépítése és működtetése, az állami iskolarendszerek informatikai infrastruktúrájának kialakítása és folyamatos finanszírozása, az egészségügyi informatikai rendszerek stb. területe elengedhetetlen a kiterjedt és tartós állami - közösségi - szerepvállalás. Márpedig ezen területek fejlesztése és működtetése rendkívüli pénzügyi-finanszírozási igényeket támaszt. Természetesen az eltérő gazdasági potenciál miatt jelentős különbségeket tapasztalhatunk az egyes országok fejlesztései terén.

A központi források korlátossága miatt a kormányzati - és helyi önkormányzati - szervek jól definiált prioritások mentén hajthatják végre fejlesztési programjaikat. Tipikus prioritási sorrend például a központi kormányzati informatikai rendszer fejlesztése, az akadémiai hálózat informatikai hálózat informatikai kultúra megszerzésére. Jellemző, hogy az információs társadalom egyéb kiszolgáló alrendszerei - például az egészségügyi és rekreációs intézmények - alacsonyabb prioritással bírnak. A jól megválasztott programokkal a szegényebb országok is világszínvonalú részrendszereket állíthatnak fel.

Az információs társadalom fejlődési folyamatának egyrészt alapvető jellemzője a globalitás, másrészt az eltérő adottságokkal, gazdasági potenciállal rendelkező országok és régiók differenciált fejlődése. A nemzetközi közösségek különös felelőssége az érdemi szerepvállalás az információs társadalom kialakításában. A nemzetközi közösségek ajánlások, fejlesztési irányelvek és standardok közös meghatározása, célzott fejlesztési programok és források definiálása révén fontos szerepet töltenek be. A világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű európai együttműködési rendszer által megfogalmazott ún. "Keretprogram" szemléletesen jeleníti meg a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségeket.

A Keretprogram meghatározza az EU közös tudományos és technológiai kutatásainak prioritásait, és ezekhez konkrét finanszírozási forrásokat definiál. A finanszírozás forrása az Unió költségvetése. A Keretprogramok egyaránt szolgálják a tagországok közötti fejlődésbeli különbségek csökkentését, és az Unió nemzetközi versenyképességének fokozását - elsősorban az USA-val és Japánnal szemben -.

Az Ötödik Keretprogram hét speciális programból áll, s ezek között nevesítve szerepel a " Felhasználóbarát Információs Társadalom".

A PC-ék megjelenése és a háztartásokban történő villámgyors terjedése megmutatta, hogy az emberek mennyire fogékonyak az újra, az életüket és munkájukat megkönnyítő változásokra. A fejlesztő mérnökök ma már a miniatürizált chipeknek köszönhetően a háztartások teljes számítógépesítését tervezik, ami iránt a lakossági érdeklődés elég jelentősnek mondható. De és ez különösen igaz Magyarországra meg kell különböztetni a társadalom gazdagabb rétegeit, akik kifejezetten luxusfogyasztást képviselik, illetve a társadalom szegényebbik felét, akik nehezebben engedhetik meg a drága újdonságok beszerzését. A közvélekedéssel ellentétben ugyanis, amely szerint a számítógépek árai rohamosan csökkenek, megállapítható, hogy az éppen elérhető korszerűnek mondható gépek árai tartósan 1000 dollár körül mozognak. A tömegesen értékesített PC-ék fejlettsége csak mostanában éri el azt a színvonalat, amely szükséges a magas színvonalú szolgáltatások nyújtására, illetve azok igénybe vételére.

A családok egyrészt felismerik a folyamat jellemzőit és igyekeznek - akár lehetőségeiket is meghaladó terheket vállalva - alkalmazkodni, másrészt óriási pénzügyi eszközök által mozgatott globális marketing-nyomás hatása alá kerülve a racionalitást meghaladó mértékben és módon válnak az IT-ipar termékeinek és szolgáltatásainak fogyasztójává.

Az információs társadalom globális és a társadalom minden részletét átható jellege természetesen szükségszerűvé teszi annak végiggondolását is, hogy milyen tipikus anyagi hatásokkal számolhatnak a háztartások. Természetesen a gyakorlatban ez nem a háztartások szintjén elhatározott olyan stratégiák mentén valósul meg, mint hogy: "holnaptól többet költünk az informatikára", hanem az egyes háztartások és időszakok tekintetében szinte észrevehetetlen, de tendenciáit és tömegszerűségét tekintve jól körülhatárolható folyamatok keretében.

Az egyes háztartások esetében alapvető kérdés a háztartás anyagi potenciája. A leginkább elszegényedett, illetve alulmaradt társadalmak és rétegek problémahalmazát itt nem tárgyalva azt mondhatjuk, hogy az információtechnológiai alkalmazások szükségszerűen érintik a háztartások döntő többségét. Az anyagilag jobb pozícióban lévő háztartások számára természetes lehet először a mobil kommunikációs eszközök és személyi számítógépek beszerzése, majd az internetes hozzáférés biztosítása, ISDN előfizetés, a home banking, az elektronikus áruházak használata, a különböző előfizetéses hálózati szolgáltatások - vagyonvédelem, on-line tőzsdei hírek - stb. használata.

A folyamatból szükségszerűen nem maradhatnak ki a kevésbé tehetősek sem. Ennek oka egyrészt az általános fogyasztói trendek és a marketinghatások törvényszerű érvényre jutása, másrészt a fejlődési folyamat szükségszerűségeinek felismerése.

Strukturális szempontból vizsgálva két oldalát érdemes vizsgálnia kiépülési folyamatnak: az országos és helyi hálózatok kiépítését, valamint a tartalomszolgáltatások kiépülését.

Az országos hálózatot tekintve Magyarországon több országos hálózat is üzemel egymás mellett, illetve folyamatosan épülnek az egyre nagyobb adatátvitelt biztosító kapacitások. A MATÁV nyilvános hálózata, és az akadémiai környezet saját rendszere mellett új szereplők megjelenésével valódi piaci verseny kezd kibontakozni az adatátvitel területén. A nyilvános hálózatokon kívül röviden ki kell térni kormányzati és vállalati hálózatokra is. Ezek fontosságát mutatja a PANTEL megalakulása is, amely jelenleg a Matáv legkomolyabb potenciális versenytársának tűnik és amely alapvetően a MÁV és a MOL vállalti hálózatára szerveződött. A hasonló vállalati hálózatok illetve a kormányzati hálózatok részben nyilvánossá tétele is verseny fokozódását fogja eredményezni

A helyi hálózatok kiépülése már sokszínűbb képet mutat. Az országos szolgáltatókon kívül, a helyi telefontársaságok, a helyi kábeltelevíziók is fontos szerepet játszhatnak a végpontok kiépítésében. Szerepük annál is inkább jelentősebb lehet, mivel a távközlési törvény előírja, hogy két év múlva, valamennyi kábeltelevíziós hálózatnak alkalmasnak kell lennie a kétirányú adatátvitelre. Ennek hatása valószínűleg tovább fogja fokozni a versenyhelyzetet a távközlési piacon, mivel megkezdődött a helyi kábeltelevíziós társaságok felvásárlása külföldi befektetők révén. Márpedig így könnyen kialakulhat egy alternatív országos hálózat, nagy lakossági előfizetői körrel, ami komoly versenytársa lehet a Matávnak. Ezt a veszélyt érzékelhette a Matáv, amikor a tavalyi év folyamán kísérletképpen helyi kábeltévés szolgáltatások nyújtását indította el.

A tartalomszolgáltatásokat vizsgálva a szolgáltatást nyújtók szempontjából három nagyobb kört különböztethetünk meg:

Magyarországon a kereskedelmi célú tartalomszolgáltatás beindítására több kísérletet találhat a világhálón bolyongó szörfölő. A hagyományosnak mondható kereskedelmi cikkek pl.: könyvkereskedések, számítástechnikai cikkek mellett, már Inter-Európa Bank is kínál szolgáltatásokat az interneten. Az emberekből azonban egyenlőre hiányzik a bizalom az internet irányában, ezért csak kevesen merik megadni kártyaszámukat, így csak többnyire szolgáltatásukat tudják a vállalkozók kínálni, a klasszikus távkereskedelemhez szükséges fizetés-technológia megoldása egyenlőre Magyarországon nem tud megvalósulni.

Sok figyelemre méltó kísérlet is megfigyelhető azonban a piacon. Megjelentek azok a piaci alapon szerveződő tartalomszolgáltatók, akik komoly tőkeberuházásokkal nyújtanak ingyenes szolgáltatásokat. Erre jó példa a Magyar Netlap, az Origó vagy az Internettó. Ezek a szolgáltatások rendkívül jó hatással vannak a hazai internetes kultúra terjesztésére, mivel rendszeresen karbantartott, igényes oldalaikkal az embereket rá szoktatják az internet rendszeres használatára. Hosszabb távú üzleti sikerességük azonban kétséges addig, amíg bevételként csak az oldalaik reklámcélú értékesítéséből befolyó pénzekre számíthatnak.

Az államigazgatás területén még jelentős lemaradások tapasztalhatók. A fő probléma abból fakad, hogy az egyes államigazgatási szervezetek külön-külön fejlesztik szolgáltatásaikat, anélkül, hogy valamiféle koordinációt lehetne érzékelni a különböző tárcák és főhatóságok között. Ezt jól mutatja, hogy jelenleg 4-5 párhuzamos országos államigazgatási hálózat kiépítése van folyamatban. Miközben az egyablakos ügyintézés kiépítése egyhelyben toporog. A SULINET program sikere megmutatta, hogy egy országos irányítású koordinált programra milyen igény van. A Gazdasági Minisztérium, illetve jogelődjei által elkezdett forrásfigyelő rendszer szolgáltatásaira nagy igény lenne, de a karbantartása és az oldalak frissítése még hagy kívánni valót maga után. Az állami adatbázisok kereskedelmi célú értékesítésére jó példa a KSH, ahol csak a legfontosabb adatok érhető el ingyenesen, a részletesebb adatokhoz csak az előfizetők számára elérhető.

Az egyablakos ügyintézés első próbáját a vállalkozási ügyintézés körében próbálták meg bevezetni. Azonban a gazdasági kamarák szerepének ellentétes megítélése miatt kérdéses hogyan fog ez a gyakorlatban megvalósulni. Valószínűleg hasznosabb lenne, ha először nem a gazdasági ügyintézés keretében kerülne bevezetésre az egyablakos ügyintézés. A helyi önkormányzatokra építve, a helyi ügyek intézésében megvalósítva az egyablakos rendszert valószínűleg jobb eredményeket lehetne elérni és kihatásait tekintve is több állampolgárt késztetne arra, hogy bekapcsolódjanak az internet világába.

Az egyablakos ügyintézés kiemelkedően fontos szegmense az informatikai társadalomnak, mert ez által egyszerűsödik az állam és polgára közti kapcsolattartás. Az állam tehát nemcsak a hagyományos gazdaságpolitikai eszközökkel / állami támogatások nyújtása, adókedvezmények / tud hozzájárulni az újfajta társadalmi rend kialakulásához, hanem a saját feladatainak és szolgáltatásainak interneten történő meghonosításával. Az állam intenzív fejlesztései ezen a területen nagyon jelentős multiplikátor hatással bírnak. Erre jó példa az IIF program, amely összhatását tekintve messze túlmutat az akadémiai szférán. A következőkben röviden összefoglaljuk a program legfontosabb jellemzőit..

A nemzetközi tendenciáknak megfelelően Magyarországon is az akadémiai szféra volt az úttörő a - nem katonai célú - hálózatok, illetve a hálózati szolgáltatások kidolgozásában, használatában.

Magyarországon idejében felismerték, hogy a korlátos erőforrások leghatékonyabb felhasználása az oktatási rendszerre koncentrálva érhető el. Az oktatási rendszer magas színvonalú informatikai kultúrája egyrészt biztosítja azt a képzettségi szintet, amely elengedhetetlen a legmodernebb eszközök és alkalmazások használatához, másrészt fizetőképes keresletet gerjeszt az IT-piac kibocsátói számára. Az oktatási rendszerből kikerülő fiatalok mind munkahelyükön, mind otthonukban természetes módon igénylik az IT-eszközök használatát.

Az alábbiakban vázlatosan bemutatjuk, hogy hogyan bontakozott ki, a nemzetközi mércével is rendkívül sikeres ún IIF Program, amely Magyarország kutatási, fejlesztési felsőoktatási, könyvtári és közgyűjteményi közösségének informatikai fejlesztésére jött létre 1986-ban. A program 1986-tól Információs Infrastruktúra Fejlesztési (IIF) Program, majd Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program néven futott, és fut jelenleg is.

A program kezdeti időszakának különlegességét az akkori magyarországi viszonyok adják: az ország még a "létező szocializmus" keretei között monolitikus politikai rendszerrel működött. Akkoriban Magyarország infrastrukturális fejlesztésének akadályát képezte a hanyatló gazdaság mellett az élenjáró nyugati technológiák importját szabályozó COCOM-lista is. A kedvezőtlen körülmények közepette mégis sikerült világszínvonalú, átütő erejű fejlesztést végrehajtani, ami elsősorban a magas színvonalú akadémiai környezetnek, a közreműködő személyek innovatív és odaadó tevékenységének volt köszönhető, illetve annak, hogy a döntési pozícióban lévő személyek és szervezetek felismerték a nemzetközi tendenciák követésének szükségességét.

A programot a Magyar Tudományos Akadémia az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal karöltve indította, s az Országos Kutatási Alap bevonásával, majd a Művelődési és Közoktatási Minisztérium , a Felsőoktatási Fejlesztési Alap, a Népjólét Minisztérium bekapcsolódásával a szellemi és anyagi erőforrások rendkívül széles körű és tartós koncentrációját sikerült kialakítani. (Az intézményi kör a rendszerváltozás időszakában folyamatos átalakulás alatt volt.)

Az infrastruktúrafejlesztésnek köszönhetően kialakultak az adatkommunikációs kapcsolatok műszaki és szervezeti feltételei a nemzetközi akadémiai információs hálózatokkal való közvetlen információcseréhez (követve a nemzetközi szabványokat X.25, XXX, UUCP)

A program érdekessége, hogy a csomagkapcsolt hálózat kapcsolóközpontját a COCOM lista tiltása miatt magyar fejlesztésből oldották meg, s ez képezte alapját a magyarországi távközlési szolgáltató első nyilvános x.25-ös csomagkapcsolt szolgáltatásának.

Az adatátviteli infrastruktúra fejlesztése mellett nagy hangsúlyt fektettek a tartalomfejlesztésre, s rövid idő alatt mintegy 100 magyar adatbázis vált elérhetővé.

Az NIIF közösség intézményei megalakították a HUNGARNET Egyesületet, amely a magyarországi kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények, közgyűjtemények számítógép-hálózati szervezete és mint jogi személy a nemzetközi szervezetek résztvevője, a DANTE (Delivery of Advanced Networking Technology to Europe) egyetlen közép-kelet európai alapító tagja. Az NIIF Program fejlesztette ki és tartja fenn a HBONE (Hungarian Backbone) országos gerinchálózatot, amely a HUNGARNET-tagintézményeket országos gerinchálózattal összekapcsolja, illetve biztosítja számukra a nemzetközi kapcsolódást, a teljes körű Internet hozzáférést. A HBONE fejlesztése 1993-ban kezdődött, és bővítése folyamatosan tart. Az NNIF vezető testületei által meghatározott intézményi kör térítésmentesen, a többi intézmény az üzemeltetési költségekhez való hozzájárulás ellenében kapcsolódhat a rendszerhez.

Az expanzív fejlesztésnek köszönhetően az Internet host-ok (végpontok) száma 2 év alatt 1994-re 0-ról 5000-re, a felhasználói kör nagysága 20-30000-re emelkedett. Az elérhető szolgáltatások ekkor már valóban kiterjedt: az elektronikus üzenetkezelésen, az adatállomány-átvitelen, a távoli bejelentkezésen kívül megjelentek a levelezési listák, 1994-től pedig a gopher, majd a www szolgáltatások is. A magyar és nemzetközi levelezőrendszerek kompatibilissé váltak, s a tudományos műhelyek magas színvonalú eszközrendszerre építve alakítottak ki helyi - főleg UNIX-alapú - helyi hálózatokat.

A program finanszírozási oldalát a közreműködő és támogató kormányzati intézmények, országos szervezetek, önkormányzatok, illetve külső - alapítványi, nemzetközi - hozzájárulása képezte és képezi. Az 1996-97-ben például mintegy 600 millió Ft-os éves ráfordítás megtérülése közvetett. Nem számszerűsíthető annak a lehetőségnek az értéke, hogy az akadémiai környezet mintegy 50, 100 vagy 300 ezer fős közössége jut a hálózati hozzáféréshez.

A tapasztalatok szerint a program ráfordításainak ideális szerkezete a belföldi kapcsolat és adatátvitel, a külföldi kapcsolat és adatátvitel folyó költségei, illetve a fejlesztési és egyéb ráfordítások 1/3-1/3-1/3 arányú megoszlása.

A program finanszírozása 1998-ra gyakorlatilag ellehetetlenült. A korábban is szűkös források ebben az időszakban már nem tették lehetővé, hogy a program kövesse a nyugat-európai és amerikai technológiai ugrást, amely a TEN-34 projekt keretében 1997-től 34, 1998-tól 155, majd 1999-től 622 Mbps sebességű gerinchálózatot irányzott elő. A program irányítói három finanszírozási alternatíva kidolgozásával állították a döntéshozókat válaszút elé: a nemzetközi szinttől való teljes lemaradás elkerülését biztosító minimálterv, a "lassú követés" kompromisszumos terve, és a felzárkózást jelentő "kedvező terv" formájában.

	Minimálterv	Követés terve	Felzárkózási terv
1998	1100	1300	1500
1999	1300	1500	1700
2000	1400	1700	2000

Az ország gazdasági teherbíró képességének korlátait mutatja, hogy a 250-300 ezer fős felhasználói számot tekintve még a legkedvezőbb alternatíva is pusztán havi 600 Ft ráfordítást jelent egy felhasználóra vetítve.

Az intézmények 10 százalékos hozzájárulása, és a további 300 millió Ft fejlesztési támogatás az elkövetkezendő években biztosítja a nyugat-európai középszint elérését, illetve megtartását.