Ábra
Korunkra az jellemző, hogy a reinkarnáció ill. a feltámadás hívei harcos csatarendbe állnak fel egymással szemben és farkasszemet nézve, vagy szócsatában utasítják el egymás nézőpontját. Mert ugye:vagy-vagy.! Jómagam—előre elárulom—arra szeretnék kilyukadni, hogy mindkét továbbviteli forma létezhet, de a reinkarnáció az emberi szellem egyes karaktervonásaira/”karmikus csíráira”/ vonatkozik, míg a feltámadás lehetősége más szempontot vizsgál: az emberi lélek egyetlen és megismételhetetlen személyiségének túlvilági sorsát.
E feltételezés megerősítéséhez szükséges áttekinteni az összes, irodalomban fellelhető meghatározásokat és elképzeléseket a továbblétezés problémakörében. Ezzel kezdem hát jelen munkámat, majd leírom bingeni Hildegard látomásainak—hitem szerint sugallatok segítségével történt—értelmezését, amiről az a meggyőződésem alakult ki, hogy a jelenlegi korszak túlvilági történéseit jó megközelítésben magyarázza. . Lássuk hát először a fogalmakat:
Preexisztencia: bármely lét-tudat központ létezése, mielőtt testet öltene
Ujratestetöltés, ujraszületés/angolul:reembodiment, rebirth/: valamely lét-tudat centrum testetöltése, akár a látható, akár a láthatatlan világban, akár a földön, akár a másvilágon
Reinkarnáció/a hús-test ujrafelöltése/: általában emberi lét-tudat központ ujraszületése fizikai testben
Feltámadás:emberi lét-tudat központ felemelkedése a szellemi régióba és továbbélése szellemi testben
Palingenesis/ujralétesülés/: bármilyen lét-tudat centrum ujralétesülése s a j á t szintjén,
beleértve pl. a tölgyfa makkjából kinövő tölgyfát
Transzmigráció: bármilyen lét-tudat centrum átlépése m á s m i l y e n , magasabb vagy alacsonyabb minőségbe
Reinzoonáció:ujralétesülés állatban
Reinvegetalizáció: ujralétesülés növényben
Reinmetalizáció: ujratestesülés ásványban
Metempsychosis/lélekvándorlás/: ugyanannak a léleknek a megjelenése „új köpenyben”, „új burokban”
A pontosabb értelmezéshez az emberi személyiséget összetevőire kell bontanunk, pl. így:
Isteni
Szellemi
Lelki
Testi minőségekre.
/Ezek hordozóit csak megközelítőleg tudjuk jellemezni: az isteni én hordozója az alig anyagi legfinomabb éter, a szellemi én hordozója félanyagi energia, a lelki én hordozói a finomanyagi—szubatomikus?—minőségek, a testi én hordozója a durva , fizikai anyag/.
A fizikai testet jól el tudjuk képzelni, de a többi minőséget igencsak nehezen. Ezért , mielőtt a részletekbe bocsájtkoznék, bemutatom bingeni Hildegard egy látomását: A Vashegy felhőit. /Itt a Vashegy a föld, a felhői ennek purgatóriumi részei./ A kép jobboldalán látható az emberi lélek. Baloldalán ennek durvább asztrál-éteri burka, ami a felhőkkel az emberi aurákkal van kapcsolatban. A finomabb lélek már „kibujt”, megszabadult a durvább tokjától. Érzelmeit áthatja a kép tetején látható magasabb, szellemi minőség fénye, értelme még –szintén az emberi aurák zónájában—hol alszik, hol ébren van. Módjában van feljebb emelkedni a szellemi minőség felé és éberségét fokozni. A megtisztulási folyamat végén a lélek értelmi része önként átadja magát a szellemi minőségnek, és a megtisztult érzelmi rész felemelkedve, egyesül a szellemmel. Az isteni minőség formafeletti, s így nem látható.
Ábra
Ezekután próbáljuk áttekinteni, különböző tanítások milyen lehetőségeket vetettek fel ez összetevők:a lélek és durvább asztrál-éteri burka, valamint a szellem számára.
Az emberiség koraibb korszakaiban valószínűleg léteztek olyan túlvilági lehetőségek, amelyeket szellemi tanítók az alábbi módokon határoztak meg:
Ez a fogalom jelölte az olyan ősi, tiszta emberi minőségnek a feltételezett további sorsát,akinek lelke olyan tiszta volt, hogy tartósan kötve maradhatott az isteni és szellemi énhez és csak a testiesebb asztrál-éteri burok vált le róla. A túlvilágon, az ottani lassúbb változásoknak megfelelően hosszabb időtartam alatt bizonyos változásokon esett át, majd ujabb asztrál-éteri burkot képezett és felöltött egy másik testet.
A lélekvándorlás folyamata az emberi mentál-asztrál- és étertestek általános durvulása révén egyre kivételesebb lett. A mentál-asztrál-étertest komplexum képtelenné vált az isteni, és szellemi énhez való kötődésre, így lassan bomlásnak indult. Amikor a legbonyolultabb strukturával rendelkező, az emberi minőséget meghatározó mentáltest felbomlott, az asztrál, -és étertest az állat és növényvilágban folytathatta létezését. A mentál-, asztrál és étertestek teljes szétbomlása után a megmaradt szellemi én központjából indítottak másik némileg eltérő/ inkarnációt. A szellemi minta kialakította a neki megfelelő lelket és asztráltesti burkot, és ennek megfelelő testet öltött.
A kegyelmi korszak beindulásával, Krisztus lelket megváltó műve révén, a túlvilág átrendeződött; kialakult a lélek számára egy purgatóriumi, tisztulási-emelkedési lehetőség. Krisztus alászállt a poklokra és onnan kiemelkedve, feltámadva és felszállva a mennyekbe felfelé hajtó-vonzó erőket léptetett életbe , s egy meggyorsult lelki fejlődést tett lehetővé. Így a lélek ettől kezdve a sorsszerű /karmikus/ erőkön kívűl kegyelmi erőket is igénybe vehetett. A purgatóriumban-- mintegy földi élettartamának megfelelő idő alatt -- legdurvább asztrál-éter burkától megválhatott és tovább tisztulva felemelkedhetett és egyesülhetett szellemével. Ennek elősegítésére a párhuzamos reinkarnáció lehetőségét is életbe léptették.
A kegyelmi korszakra jellemző reinkarnációs folyamat, amelynek során még a lélek asztrálvilágbeli élete folyamán a szellemi központból uj fizikai inkarnációt indítanak el , tehát az előző, testenkívüli és az uj testetöltött lélek párhuzamosan léteznek.Az előző lélek helyet foglalhat az újonnan testetöltött , hozzá igen hasonló ember aurájában, és éter-asztrál burka onnan tudati impulzusokat kap, amelyek a gyorsabb földi változásoknak megfelelően fejlődését gyorsíthatják.
Váradi Tibor a Krisztus előtti és Krisztus utáni túlvilági lehetőségek között a következő főbb különbségeket sorolja fel:
A megelőző időszakban ha a s z e l l e m nem tudott visszatérni a tiszta szellemvilágba, hanem még asztrál közegben maradt, alá volt vetve a kötelező reinkarnációnak. A Krisztus utáni időszakban az asztrálsík magasabb szintjeiről nem kötelező—de szabadon választható—a reinkarnáció.
A megelőző időszakban a l é l e k az asztrálsíkon nem fejlődhetett. Krisztus óta—részben a párhuzamos reinkarnációnak, részben a krisztusi szellemiség vonzó-emelő hatásának köszönhetően—tisztulhat, fejlődhet.
A megelőző időszakban a l é l e k tudatossága tompa, álomszerű volt, Krisztus óta megtarthatja, vagy visszanyerheti éber tudatosságát.
A megelőző időszakban –száz évek múltával—mindig bekövetkezett az asztrálsíkon a l él e k szétoszlása, a „második halál”. Krisztus óta a lélek ezt /egy emberi életnek megfelelő időtartam alatt/ elkerülheti és megtisztult lelki minőségei szellemével összekapcsolódhatnak. Ez a feltámadás. /Ha viszont erre nem képes, a felgyorsult folyamatoknak köszönhetően hamarabb esik a „második halál” áldozatául/.
A reinkarnációval kapcsolatos különböző vallási és filozófiai felfogásokat szépen áttekinti a kíváló francia vallástudós, C.J. Duncan—elektronikusan is hozzáférhető-- könyve : a Critical Examination of the Belief in a Life After Death. The Doctrine of Reincarnation. A rendelkezésre álló elméletek együttesen azt a felfogást tükrözik, hogy egész Világmindenségünk minden síkja szövevényesen összefonódott. S bármely pontján lévő, bizonyos hatósugarú lét-tudat minőség különböző szintek összekapcsolódásából áll. Ezek szétválhatnak és továbvándorolhatnak saját szintjük áramlatában, vagy esetleg alacsonyabb szinten is, de az ellenkező folyamat is lehetséges, emelkedhetnek és tovább is integrálódhatnak. A lét-tudat egyre több mindent világíthat át maga körül és egyre több mindent tekinthet önazonosnak.. A határ a teljes Valóság maga. És akkor minden egyes lényt a végső Egy létesülésének, inkarnációjának, és reinkarnációjának tekinthetünk.
Jelen keretek között nincs lehetőségem arra, hogy bingeni Hildegard túlvilágra vonatkozó jelentős látomásait/A Vashegy felhői mellett, az Aranyalagutat, az Angyali karokat, a Lélek két útját, A misztikus testet, az Eredendő áldást/ részleteiben ismertessem, ezekre csak irodalmi utalást adok, magyarnyelvű ismertetőjük már nyomdában van. Ehelyett veszem magamnak a bátorságot , hogy leírjam, e képekre milyen összefoglaló értelmezést kaptam.
Az őseredetből kilép egy megnyilvánulás, egy isteni eredetű rezgés, ami maga köré vonz energiákat. A „sors”/karma/ urainak” nevezett szellemi lények ezt egyéniséggé formálják. Ez az egyéni szellem a finomanyagi világból rá jellemző asztráltestet formál ki, majd ennek megfelelő fizikai testben inkarnálódik. A lények eredendő teremtésekor maga az isteni rezgés alakította ki a szellemi vonásokat. Jelenleg az előző életek által kialakított szellemi karaktervonásokból alakítanak ujabb kombinációkat a „sors/karma/ urai”.
A halál után felviszik a l e l ke t a fénybe, a szellemi régióba. Ott alkalma nyílik a szellemével való egyesülésre, a feltámadásra. Ha ez nem sikerül, akkor a lélek lebeg egy ideig a földi szférában, majd elalszik és az emberi kollektív tudattalanba kerül. Itt durvább asztrál-éteri burka az emberi aurákból kap tudati impulzusokat, párhuzamos inkarnáció esetén elsősorban a saját ujabb testetöltésének aurájából. S z e l l e m é n e k
kísérnie, figyelnie kell őt a tükröző tudat /a Hold-princípium régiójából/. Idővel fel kell ébresztenie és alkotó módon tanítania kell a lelket, nemcsak magyarázás, hanem élményszintű tapasztaltatás révén is. El kell érni azt a fokot, amikor a lélek meg akar szabadulni durva asztrál-éteri burkától és kilép abból. Ekkor mentalitása még el-el alszik, érzelmeit azonban már uralja a szellem világossága. Teljes felébredésekor a lelket felviszik a romlatlan menny határára, és annak angyalai/a trónusok, a „vének”/ határozzák meg, hogy melyik asztrál régióban kell tovább tisztulnia. El kell érnie azt a fokot,amikor már nem akar szellemétől különváltan létezni. Ha ez megtörténik, akkor a megtisztult lélek a kegyelmi erők igénybevételével felemelkedik szelleme régiójába, és vele egyesülve feltámad. /A feltámadásra képtelen lélek idővel teljes egészében szétoszlik és csak elemei sodródnak be ujabb létformákba/. A feltámadás után következik a mennybemenetel, belépés a sugárzó fény,a Nap-minőség régiójába. Magasabb régiókban integratív folyamatok játszódnak le /duálja szellemével, előző életei szellemeivel/, majd egy aranyalaguton keresztül feljuthat a romlatban mennybe. Itt integrálódik, először mindazok szellemeivel, akikkel valaha is kapcsolatba került, majd Mesterekkel és a Krisztussal is azonosulni képes. Ezt követheti az isteni én megélése és a visszatérés az őseredetbe. A szentekben már itt a földön létrejöhet a feltámadás, a megtisztult lélek és szellem egyesülése. A gonosz lelkek viszont pokoli régiókba szállnak le, ahol a kínok hatására ébren maradnak és el is pusztulhatnak. Ha sokszoros testetöltésután sem következik be a feltámadás folyamata,akkor idővel a szellemi központ is elemeire bomlik s ez a személyi minőség többé nem jelenik meg. Az Ószövetségben és az Iszlámban jelentkező „világvégi feltámadási folyamat” azokra a lelkekre vonatkozott, akik nem voltak képesek a túlvilágon felébredni , és sajátságaik csak világunknak egy ciklusvégi nagy felmérésekor kerültek megítélésre, hogy megelevenítsék,vagy megszüntessék azokat. A tisztulás jelenlegi lehetősége a túlvilágon természetesen nemcsak a keresztény vallás követőire vonatkozik,hiszen Krisztus a k o l l e k t í v emberi tudattalan pokoli régiójába szállt le és alakított ki innen feljárót a mennyekig, de a más vallások követői más vezetőkkel és esetleg más élményekkel, látomásokkal találkoznak a túlvilágon.
A fenti magyarázat nyilván a ma emberének felfogási szintjére redukálja a valódi, elménk számára egészében át nem látható, fel nem fogható folyamatokat. De „miheztartás” végett szükségünk van ilyen perspektívákra, bíztatásként is, figyelmeztetésként is. Legalábbis mindazoknak, akik enélkül nem törekednek arra, hogy tiszta és jó életet éljenek vagy akiknek nagyon fontos, hogy értelmük is elfogadható ismeretekhez jusson..