Dr. Szász Ilma

A láthatatlan világok és lényeik rendszerei vallásos világképekben

 Összefoglalás

A kabbala és Bingeni Hildegard túlvilágképét hasonlítottuk össze a—hindu guruizmust, az Iszlám Egyistenhitet., a buddhista Nirvánát és a keresztény Szeretet-központúságot integráló—szikh vallás Mestereinek világképével.  A leírásokban is kifejtett szikh élményanyag és bingeni Hildegard látomásainak hasonlósága alapul szolgálhat egy keresztény kabbalista túlvilágkép megelevenítéséhez.

KEZDETBEN, héberül: Beresith, görögül: En arkhe, latinul: In principio, magyar értelmezésben pedig: kezdetkor, a kezdetek előtt, az Idő kezdetekor, az őseredetben ill. alapelvszerűen teremtette Isten a Világot—ezzel a mély értelmű kifejezéssel kezdődik a Szentírás. Ha a nagy vallások misztikus irodalmát is figyelembe vesszük, akkor a Teremtő Isten előtt/fölött az Abszolútumot, a Végtelent és Semmit, a Személy- és Időfölötti minőséget is figyelembe kell vennünk, mégpedig úgy, mint az Univerzum igazi ,végső forrását. S valahogy így próbálhatjuk meg  a lehetetlent, a keletkezés rejtélyét az örökké kíváncsi elme számára megfogalmazni: Az Abszolútum, az örökkévaló Lét statikus, önmagába fordul, önmaga tudatában van, mintegy önmagát kontemplálja, és telve van a Minden potencialitásával. Pleroma, Teljesség, Teli Üresség.  Természete az, hogy időnként bizonyos sajátságokat, törvényszerűségeket kiáraszt magából, megnyilvánul. Ilyenkor teljességét visszavonja, tudata Teremtővé, Istenné válik, s a visszahúzódásakor keletkezett ürességbe minőségeket áraszt ki, lényekként és Kozmoszként.  Eredetileg minden kiáramlott/teremtett lény figyelme kiterjedt Istenre és a Világra egyaránt. A Világ további teremtésében minden lény részt vett, és—mint a gyermek Jézus—növekedett kedvességben és bölcsességben. De egy részüket tapasztalataik elbűvölték, csak a teremtett minőségekre koncentráltak, Istentől elfordultak, Isten—mai kifejezéssel—tudatalattivá vált számukra. Megtörtént a bukás, az egyéni akarat előtérbe állítása, az egységes tudat elvesztése.  E lények környezete alacsonyabb világokká alakult, s e lények azokat népesíthették be. Mi emberek is egy, az anyag által erősen leszűkített tudatú világba sodródtunk bele. De az emberiség nagy vallásai mind bemutatnak, ábrázolnak  az ember számára egy struktúrát, az egyre finomabb világok rendszerét, amin keresztül ide kerültünk, s  ami visszavezető útként szolgálhat kiinduló állapotunkhoz.

Egy ilyen visszavezető útként használható világkép példájaként tekintsük meg a zsidó misztika, a kabbala szefirot/=szféra, fokozat/ rendszerét az un. életfa ábrázolásban.

A különböző szférák/fokozatok jól egyeztethetőek Naprendszerünk bolygóprincípiumaival; ezek megélése és meghaladása révén érhető el az Eredet állapota.

A szefirotok magyar neveit és a hozzájuk kapcsolható bolygóprincípiumokat az alábbiakban tekinthetjük meg:

I. Korona

Plútó

 II. Bölcsesség

Neptun

III. Intelligencia

Uránusz

IV. Kegyelem

Jupiter

V. Erő

Mars

VI. Gyönyörűség

Nap

VII. Győzelem

Vénusz

VIII. Tükrözés

Merkúr

IX. Alapzat

Hold

X. Királyság

Föld

Számozatlan /vagy tizenegyedik/ szefirotként tartják számon a rejtett Daath/Tudás/ szféráját, amelynek nyílása a felső hármas csoport/triád/ alatt helyezkedik el, és ami a Szaturnusz nehéz, sorsszerű princípiuma felfelé vezető útként való felismerését jelzi.  A keresztény kabbala lényeges többlete, hogy—Krisztus mennybemenetelére utalva—e szefirot felső nyílását jeleníti meg a felső triád közepén, az Istenfiú aranyos trónjaként, az igazi szellemi Napként. Így a felső triád a keresztény Szentháromság megjelenítőjévé válik. A Korona szefirot képviseli az Atyát, a „mennybement” Tudás szefirotja a Fiút, a Bölcsesség szefirot a Szentlélek befogadó, az Intelligencia szefirot a Szentlélek kiáradó, teremtő aspektusát.

Más kultúrákban is előszeretettel alkalmazzák Naprendszerünk bolygóprincípiumait a visszaút lépcsőfokaiként. Egy ilyen érdekes, jól kidolgozott rendszer a hinduizmus-buddhizmus-Iszlám-kereszténység alaptanításait ötvöző szikh túlvilágkép. /A 16. sz.-ban  létrehozott szikh vallás egy nagy ökuméne kiinduló alapjaként is tekinthető/.  Túlvilágképükben a Hold és Vénusz / az ezoterikus irodalom alsó asztrál világa/ nem válik szét, bár több néven  is szerepel.  A legmagasabb világok Forgó Fényörvénye /Bhanwar Guphája/ az igazi, spirituális Napnak feleltethető meg.

A szikh Sant Mat /Szent Ösvény/ Mesterei meditációikban * nap mint nap keresztülhaladnak ezeken a világokon és tanítványaikat is fokozatosan átvezetik azokon. Az emberi lélek közös szimbólumnyelvén kifejezett élményeiket nyugati tanítványaik az ezoterikus irodalom nyelvhasználatával /lelki=asztrál, szellemi =kauzál,lelki közegben megjelenő szellemi=mentál/ továbbítják  a következő összegzésben:

Meditációs módszerük: fény és hangjóga. Fénylő képeiket, mint a csillagos égbolt, - a viharaitól megtisztuló erődrendszer – a halhatatlanság tava hattyúkkal vagy a Forgó Fényörvény, amelyet paloták és kertek szegélyeznek – megtaláljuk élményeiknek a továbbiakban következő bővebb leírásában.

A hangélmények hierarchiája így jellemezhető: „Először a tücsök szól,  Majd a vihar zaja, tengermorajlás, és különféle dobok, És gongok és harangok. Majd hegedű csendül, S aztán finom nádsíp, Legvégül pedig megszólal a szitár.”

Az asztrál világ megtapasztalása

Az asztrál szint pokoli és purgatóriumi régiói nagy részét a Mesterek a vezetett kereső elől áldóan eltakarják, így a kereső leginkább egy fénylő égitestekkel telehintett nagy űrt lát . Jó, ha felismeri, hogy három ösvény van. A baloldali vezet az alacsonyabb rendű okkult rishik/bölcsek/, jógik, sziddhák/mágusok/ birodalmába, akik az idő rabságában maradnak és az embereket is a reinkarnáció birodalmában akarják visszatartani. /Innen hatnak, irányítanak számos ezoterikus iskola szellemi vezetői/.  Jobboldalt más magasrendű világok felé vezet bejárat, de a végső cél elérésére legközvetlenebbül a középső út ajánlható.   A tanítvány ebben a tartományban az „árnyéknélküli fény” szép alakjaival találkozik, akik haladásában vissza is tarthatják. Ezek az asztrál mennyországok /v.ö.boldog lelkek hona, elíziumi mezők, Ábrahám kebele/. Az előrehaladott jógik is itt tartózkodnak.

A mentálvilág megtapasztalása

Az előző régiókon áthaladva a tanítvány előtt hirtelen egy fénylő égitest felrobbanhat és ő beléphet egy kanyargó alagútba, a Bankanalba/v.ö. tű foka /. Morajló bolygóközi ösvény ez amelyen meghallható az OM hang. Az utazó egy magas bástyákkal és tornyocskákkal ellátott, erődszerű építményekkel teletűzdelt vidéket észlel, ami az emberi sorsok tárháza. Először felhős, viharos a tájék, de idővel a múltbeli karmák majdnem semmivé égnek és a tanítvány feljebb emelkedhet. A tájat egy vörös Nap fényében karmazsinszínűen látja, majd együttesen megpillanthatja a Három Gyönyörűség /test, lélek, szellem, a három ősminőség: anyag, energia, tudat, a három szent hegy: Meru,Sumeru, Kailash/ legmagasabb csúcsait. Ez az Egyetemes Tudat síkja. Innen még egyszer kell újraszületni.

A  szupramentális/= a magasabb asztrálminőségbe burkolt kauzális minőség/ világának megtapasztalása

Amikor a kereső karmái jelentős részétől megtisztult e birodalomban, átléphet a 10. Kapun, a szellemi látás kapuján, a Nap-régión, ami igen intenzív holdfényhez hasonlóan jelenik meg  Itt megfürödhet a halhatatlanság /Amritsar/ tavában. Innen már nem kell reinkarnálódnia sem és látja Mestere sugárzó fényalakját, közvetlen irányításban részesül.  Más tiszta lelkekkel /hattyúkkal/ van együtt, és szüntelenül hallja a „megpendítetlen” Határtalan Zenét /Anahat Shabd/. De ezután még át kell szelnie a Nagy Sötét Űrt, hogy a nagy időkorszakok rabságából megszabaduljon /vagyis jelentős idődimenzió-váltáson kell átesnie/. Ezen a nagy próbán Mestere segíti át.

A kauzál világ megtapasztalása

Az Űrből kiemelkedve öt hatalmas régiót lát meg Forgó Fényörvényként a négy alapszínben és fehérben pompázva /v.ö. mandalák/. Kétoldalt ragyogó szépségű kozmikus szigeteket /v.ö. édeni kert/ és sugárzó, gyöngyökkel, drágakövekkel díszített palotákat /v.ö.Mennyei Jeruzsálem/ pillant meg. A birodalmat egy hatalmas szellemi úr, az „ÉN VAGYOK”/ANAHU/ kormányozza. Az égi fuvola zenéje hangzik és feltárul mintegy nyolcvanezer világegyetem és világok tízmilliói.

Az isteni világ megtapasztalása

A legtisztább lények/hattyuk/ elvezetik a megtisztult emberi szellemet szitár/citera/ hangjai mellett a Szeretet Urának boldogító színelátására. Az Úr a szellemet átöleli és megtapasztaltatja vele a Sat Purush /= Igazi Szellem, Legfőbb személy/ minőségét.  Amikor jónak látja, belemeríti a Láthatatlan, Megnevezhetetlen, Felmérhetetlen Lét-Tudat és Szeretetóceánba, ami emberi szavakkal nem írható le. A misztikus így szól: ”Micsoda dicsőség! Semmi sincs, ami közvetíthetné az ottaniakat. Reménytelen a próbálkozásom!”

Igen érdekes, hogy a nagy keresztény látnok, bingeni Hildegard látomásaiban a szikh világképhez igen hasonló szerkezet rajzolódik ki.  „Misztikus test” c. látomásából /l. 1.kép/, amely a kollektív emberi pszichét nagy, kék alakként ábrázolja, s a szellemi eredetű minőségeket pedig aranyló formákként, leolvashatjuk a Hold-Vénusz régiók összemosódását. A Hold félköríve az alak nyakánál helyezkedik el, míg a vénuszi minőség szeretetteljes védő hatásként ez alá ereszkedik, és kétoldalt kiterjesztett védő karként-kézként jelenik meg.


1. kép

Hildegard tojásalakú Univerzum látomásában /ld. 2. kép/ teljes bolygórendszerünket felfedezhetjük.  Középen van a Föld, purgatórium jellegű felhőrétegeivel.  Fölötte a két piros félkör a két hajnal-alkony csillag, a Merkur és Vénusz, köztük fehér vonal jelzi a Hold kontúrját. A csillagos égbolt felső felében van Naprendszerünk Napja, az igazi szellemi régió kapuja, ami azonban az egész rendszerben csak Holdnak imponál.  E fölött két piros csillag jelzi a Mars-Jupiter régiót. Majd a Szaturnusz minőségét a pokoli, „bakacsinfekete” nagy sötét űr jeleníti meg. Tüzei hatására csoportosan tisztuló lelkek fehér kupacai bukkannak elő.  Az Univerzum Tojásának külső és belső arany sziromszegélye a romlatlan menny szellemi és isteni részét mutatja. Külső, szellemi részében egy csillag /Uránusz/, belső, isteni részében egy hatalmas piros csillag, az igazi Szellemi Nap látható két piros csillag kíséretében. /Ezek a Neptunnak és Plutónak feleltethetők meg---mégpedig egy 12. században érkező látomásban!/. A kódexkép felső szegélyén látható repedés a megnyilvánulatlan világ végtelenségébe átvezető nyílás.


2. kép

A fenti  látomásban a szikh világképhez igen hasonló: a csillagokkal teletűzdelt ég, a karmazsinpiros Merkúr , a Holdszerű Nap, a Nagy Fekete Űr, valamint a romlatlan mennyben világító igazi Szellemi Nap  Hildegardnak egy sorozat- látomásában megjelenik  a fal-bástya és erődrendszer képe is.  Ezek az építmények kövekből és tükörszerűen tiszta  falakból tevődnek össze, és Hildegard maga írja magyarázataiban , hogy előbbi: az emberek egyéni tudata /egyes képeken emberalakokat is berajzoltat az egyes kőkuckókba/,  az utóbbi pedig  a tükröző tudat, én egyetemes tudatnak nevezném.  Egyet e látomássorból, „A megváltás falai és bástyái” címűt 3. képünkön mutatjuk be.


3. kép

A kísérőszövegből megtudhatjuk, hogy a kép bal alsó felén látható, szívhez hasonló fej az egyéni és egyetemes tudat határán: a „féltőn szerető Isten”, a Törvény Ura. „Északra”, ami Hildegardnál azt jelenti, hogy a  b ű n ö k  f e l  é  néz, haragvó arccal  Hatalmas szárnyaival rá-rácsap az építményre, de nem olyan erővel, mint ami hatalmából kitelnék. Az Ó-testamentum haragvó-büntető Istene ez, a Törvény, az ok-okozatiság Ura. De középen fent megjelenik a Kegyelem Ura is, a testet öltött Fiúisten.   Szintén az egyéni és kollektív tudat határán ül, de őmaga is beépül az egyes ember tudatminőségébe. Ugyanakkor nagy tanítást ad: rámutat és írásokat sugall az egyetemes tudat magasra emelkedő bástyájáról. Szemközt pedig épülnek az egyéni tudatok bástyái, amelyben az egyes emberek feljebb és feljebb emelkednek. Így jelenik meg a karma erődrendszere egy keresztény misztikuslátomásában.

Igen bíztató, hogy Hildegard más látomásaiban a Napunktól Az Istenfiú mennyei trónjáig a Nagy Sötét Űrön  „Aranyalagút” , „Aranyátjáró” vezet át Krisztus megtisztult követőt számára.  Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a megváltott hívő nem kell megtapasztalja a finomanyagi világ rettenetes erejű pokol.

Más, hindu-buddhista rendszerek az ősbolygók, ill. a csakrák hetes rendszerének megfelelő „létrát” állítanak elénk, de sokkal részletezőbb világképek is vannak. /Pl. a buddhista 31 sík rendszere l. Dhammananda Maha Thera:What buddhists believe.www.budsas.org , David Pratt:Heaven and Hell. Ourworld.compuserve.com/

Minden nagy hagyomány tud a szemmel nem látható világok angyali-démoni lakóiról is. Bingeni Hildegard egy igen didaktikus, részletes látomásán tanulmányozhatjuk a keresztény misztikus Dionysios Areopagites rendszerét, s összehasonlításképpen egy hasonlóan tagolt, de kevésbé részletes hindu elképzelést is láthatunk / l. 4, 5 kép/.


4. kép


5. kép

Hildegard látomásán kívülről kezdve őrangyalainkat a Hold és Vénusz angyalait láthatjuk /az utóbbiakat Vénusz tükre jelöli/, majd a Merkur kék és a Nap aranyszínű emberi alakjait /az emberi lelket és szellemet/.  A Mars régióban a fej fölött /a 8. csakrában/ megjelenő Szentlélekláng összekapcsol két lényt, a Jupiter régióban kettős sisakréteg jelzi egy még magasabb minőség aktiválódását és hatásukra további személyes  integrációs folyamatot vehetünk észre. A nagy űr sötétlő kéksége után az egyre integráltabb trónkerekek, kerubok és szeráfok elnevezésű angyali karok boldog körtáncát látjuk a központi Abszolutum üres fénye körül.  A szeráfok már a szeretet olyan fokán vannak, hogy személyes tudatuk megtartása mellett mindennel egyek.   A hindu képen az isteni minőséget Krisna és Radha központi tánca, a szellemi minőséget a piros táncolók, a lelki minőséget a zöld táncolók, a fizikai minőséget a fekete, körből négyszöget alakító álló alakok jelképezik./ Minden vallás láthatatlan világainak különböző lényeiről jó áttekintést kaphatunk  Angels  and demons címen a cyberspacei.com/jesusi/iunlight weblapon/.

Bemutatott ábrázolásainkban bizonyos térbeli rendezőelv szerepelt: lent és fent, kint és bent. Ennek a szemléletnek a megmerevedett formája a háromrészes /”tripartite”/ világkép, vagyis az ég, a föld és a föld gyomrába süllyesztett pokol elképzelése.  A misztikusabb szemlélet nem így tekint a világokra, hanem érzékeli, hogy a láthatatlan minőségek át-meg-áthatják két szemünkkel látható világunkat.  A merev nézőpont feloldása céljából a kabbala nemcsak az 1. ábránkon bemutatott életfa-szerű ábrázolást alkalmazza szféráinak feltüntetésére, hanem körkörös ábrázolásokat is alkotott. Ebből is többfélét: egyrészt koncentrikus köröket, úgyis, hogy a legfelső, úgyis, hogy a legalsó minőség van legbelül, s a többi héjszerűen borul rá, másrészt úgy, hogy az egyes szférák gyöngyszerűen fűződnek fel egy körben, úgy hogy a legalsó és a legfelső minőség találkozzék egymással.  /”A pokolból ablakok nyílnak a mennyre!”/

Amennyiben a fentebb ismertetett világképeket a tudományos és filozófiai világképekkel is össze akarjuk vetni, akkor bele kell helyeznünk őket más gondolatrendszerekbe is, vagy át kell hassuk őket azokkal, hogy érzékeljük: világunk nem egyszempontú sémákból áll, hanem túlcsorduló gazdagságú kölcsönhatásokból, amelyeket a tanítások csak didaktikus okokból egyszerűsítenek le. Elménk meghökkentése céljából ezért végezetül felsoroljuk a ma „közkézen forgó” világfelfogásokat.

Irodalom

 

L. Schaya: Az ember és az Abszolutum a kabbala szerint. Articus,Budapest, 2002

G. Arnsby Jones: A lélek útja a Sant mat  tanítása szerint   in   Ajaib Singh: A szeretet üzenete. Sant Bani, Budapest, 1992

I.Szász: Az Élő Fény Árnyéka.  Kőröspatak, Budapest, 1997

Bingeni Szent Hildegard élete középkori szerzetesek leírásából.  Ursus Libri, Budapest, 2004. Nyomdában.