Dr. Koncz Gábor

Kulturális hozomány: mit kínál Magyarország az Európai Uniónak?

Az európai polgár naponta találkozhat a magyar kultúra üzeneteivel, még akkor is, ha ki sem mozdul lakóhelyéről. Magyar találmány a gyufa, a C-vitamin, a golyóstoll, a film, a porlasztó, a floppy… A médiában sincs nap magyar eredetű zene nélkül… Kötetek tölthetők meg a magyar találmányokkal; a szentek, képzőművészek, zenészek, táncosok, írók, filmesek, fotósok, tudósok és csodabogarak neveivel. Ám a sokszínűség szivárványa felelősségre int; válaszolni kell a kérdésekre: mit üzen a múlt; melyek a jellemző produktumok, és hogyan lehet Magyarország eu-tópia, tehát kívánatos, jó hely az EU-ban?

Üzenő múlt

Aligha felejtette el, és nehezen bocsátotta meg a művelt Nyugat, hogy a IX-X. század fordulóján, a Kárpát-medencébe érkezett (Attila rettegett emlékű - „Isten ostora”- hun király rokonságát is vállaló) nomád magyarok, pusztító hadjáratokban kalandozták be Európát. Nem mentség, hogy a feudális széttagoltság küzdelmeiben a fejedelmek és királyok egymás ellen kérték is és használták is a harci segítséget. A nyugati államszervezésben éppen a magyar kalandozások ellenhatásaként erősödtek fel a központosító törekvések. A magyar államalapítás óta eltelt ezer év tragédiákkal terhes történelme miatt, ám egyáltalán nem rezignáltan énekeljük aHimnuszban, hogy „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”. Bár népdalaink, irodalmunk jó része bánatos, mégsem bús nép a magyar: kultúrájával nemcsak magmaradt, de perspektivikus, alkotó, unióra kész. Ennek kultúrtörténetét vázolom, dióhéjban, a nagy történelmi sorsfordulók dátumai közé szorítva.

896-1241. Alig száz évvel az Árpád fejedelem vezette, 896 körüli honfoglalás után, már Géza fejedelem uralkodása idején (972-997) elkezdődött a nyugati lovagok beáramlása, a kereszténység terjedése. Az integrációs készséget I. Szent István királytól (997-1038) örököltük.  1000-ben, a II. Sylvester római pápa által küldött koronával, nyugati keresztény királlyá koronázták. Ekkor kezdődött közép-európai történelmünk. E tény máig meghatározó jelentőségét, az1990-es rendszerváltáskor, egy Franciaországban dolgozó, lengyel társadalomtudós – K. Pomion – tömören így fogalmazott meg: „Mindabból, ami az európai kontinens keleti felének kulturális arculatát a hosszú időtartamban kialakította… a görög (ortodox) kereszténységet a latin (katolikus vagy protestáns) kereszténységtől elválasztó határvonal a legfontosabb… nem ismerünk egyetlen népet sem, amely a kereszténység eredetileg választott változatáról áttért volna a másikra… Legelőször is a vallás különbözteti meg Közép-Európát Kelet-Európától, és csatolja Nyugat-Európához, hiszen a hitközösség az alapja az európai identitásnak”.

1002-ben alapították, a (ma is élő kultúrájú) pannonhalmi apátságot. I. Szent István uralkodása alatt nyolc püspökséget és két érsekséget alapított. Minden tíz falut egy templom építésére kötelezett. Megalkotta az államszervezet alapjait. Határozottan leverte a pogány lázadókat. Letelepítette, (állattenyésztésre, földművelésre, kézműiparra szoktatta) a magyarságot. Pontosabban: megszervezte egy vegyes etnikumú népesség hazáját. Mert a nyugati kereszténységhez való integrálódás; a feudális államszervezet, a területi beosztás, a nyugati termelési kultúra meghonosítása egy többnyelvű országban történt. Csaknem egy évezreden át a magyar kultúra jellemzője az etnikai, nyelvi, életmódbeli sokszínűség. Ezzel együtt a külső hatások adaptív (tehát alkotó, innovatív, fejlesztő) befogadása.

A Kárpát-medence eltűnt népek (kelták, dákok, trákok, szarmaták, jazigok, gótok, gepidák, kabarok, kazárok) emlékeit őrizte. A honfoglaláskor a Dunántúlon a Római Birodalom, keleten a hun, az avar és a szláv uralom fizikai maradványain szlávok (szlavón, szlovén-karantán, morva, fehér horvát, bolgár, ruszin), avarok, besenyők éltek.I. Szent István király a fiához írt Institutiones Morum- ban, a kormányzási elvek megfogalmazásában, arra figyelmeztet, hogy „gyönge az egynyelvű ország”, tehát a jövevényeket vendégként, szívesen kell fogadni. Mint vendégek, hospesek, bajorok, szászok, vallonok, flamandok települtek be az országba. Később folymatosan áramlottak be nyugatról a különböző német csoportok, jöttek a kunok, jászok; délről (a XV. Századtól egyre erősebb oszmán nyomásra) a szerbek, horvátok. A századok során jelentős volt kelet felől a cigány és a román, különböző irányokból a zsidó bevándorlás.

A Kereszténység történetében István volt az első, szentté avatott király, és ő volt az első magyar szent.

Egész későbbi történelmünket, kultúránkat meghatározta a római szertartású vallással együtt választott latin betűs ábécé; a Cluny-val, Chartres-sal, Passauval való kapcsolat; a keresztes hadak átvonulása és a hadjáratok szervezésében való részvétel; a szerzetesrendek, többek között az ír szerzetesek beáramlása. (Franciaországban 1120-ban alapított premontrei rend már 1130-ban; a Citeauxban 1098-ban alapított ciszterciták már 1142-ben megjelentek nálunk; ma is számos, XII-XIII. századi templom, kolostor maradványait vagy felújított épületeit látogathatják a turisták.)

Trónviszályok, házasodások, hódítások nyomán, 1089-től Horvátország (majd sok-sok változással, időlegesen Dalmácia egy-egy része is) a Magyar Királyság részévé vált. Így a Bizánctól függő szerbekkel szemben a horvátok is a nyugati kultúrkörhöz kapcsolódtak. Délen is elkülönült a cirill és a latin betűs kultúra. Az 1920-as trianoni döntésig tartósan egyben lévő, úgynevezett történelmi Magyarország földrajzi keleti és déli határvonala a gótika, a reneszánsz, a felvilágosodás, a polgári átalakulás, a piacgazdaság, a civil mozgalmak (tehát a nyugati kultúra) határa is volt. A magyar uralkodók dinasztikus házasságokkal, a kolostorok és egyházmegyék támogatásával széleskörű európai kapcsolatokra tettek szert. A tömeges kulturális érintkezés (nyugat felé) leginkább a német nyelvterülettel történt.

Magyarország a XII-XIII. század fordulójára természeti kincsekben, élelmiszerekben gazdag, a nyugati magas kultúrát adaptáló, méretében és lélekszámában is számottevő európai hatalommá vált. Egy P. kezdőbetűs, Anonymusként emlegetett, Franciaországban tanult magyar pap, Gesta Hungarorum címmel megírta a honfoglalás történetét. Elkezdődött a gótika terjedése. Nyomai vannak a zenei élet kialakulásának. Fejlődött a kereskedelem. Az 1222-es Aranybulla kodifikálta a király ás a nemesség kapcsolatát, szabályozta a közigazgatást. Julianus domonkos-rendi magyar szerzetes, 1235-ben elindult a Volga vidékére, hogy megkeresse a magyarok őshazáját, ahol félévezred után is megértették magyar nyelvét. És ekkor történt az első nagy tragédia: figyelmeztetése ellenére, az Ázsián átsöprő mongol támadás váratlanul és felkészületlenül érte az éppen megszilárdult magyar államot. Az invázió csaknem teljesen elpusztította ezt a virágzó kultúrát; kiirtotta a népesség kétharmadát, pusztasággá rombolta az egész országot. Tetézte a romlást, hogy kapva az alkalmon, Frigyes osztrák herceg elzálogosította a nyugati magyar megyéket. Külföldi krónikásoktól is tudjuk, hogy virágzó városok helyén üszkök és csonthalmazok voltak, s úgy vélték, hogy „Magyarországot háromszáz évi fönnállás után megsemmisítették a tatárok”. Az erdőkbe, nádasokba menekült lakosság szívósságával és IV. Béla király (1235-1270) rendkívüli szervező erejével felépítették az országot. Száz év alatt ismét Európa egyik leggazdagabb királyságává fejlődtünk.  

1241-1526. A vérveszteséget a mongolok elől menekült kunok befogadásával, németek betelepítéssel pótolták. Hatalmas építkezések kezdődtek. A kolostorokon, templomokon kívül udvarházak, hegyen épült várak, megerősített várkastélyok sokaságát emelték. Újraéledt az egyházi, történelmi irodalom. A honfoglaló Árpád ház kihalásával (1301) fellángoltak a trónviszályok. Keletről, nyugatról és délről egyaránt erősödött a trónt ill. befolyást követelő, nagyhatalmi érdek- érvényesítés. Átmenetileg a francia-nápolyi Anjouk szerezték meg a királyi trónt. A zavaros utódlási harcok, terjeszkedések és visszavonulások évtizedei után, máig ható üzenete van a közép-európai uralkodók visegrádi találkozóinak. Ezek során a kereskedelmi útvonalak szabályozását, a gazdasági kapcsolatokat és a török terjeszkedés elleni összefogást szorgalmazták. Az ország I. Nagy Lajos (1342-1382) király uralkodása alatt vált földrajzilag a legnagyobbá. Egy ideig lengyel-magyar perszonálunió is gazdagította a kapcsolatokat. Ekkortól datálódik a kissé fellengzősnek tűnő, ám a későbbi tragédiák miatt érthető büszkeséget sugárzó megállapítás: „Magyarország határait négy tenger mosta” (Balti-, Fekete-, Adriai-, Tirrén.) Nagy Lajos időszaka a virágzó feudalizmus, a lovagvilág fénykora volt. Az 1358-as Képes Krónika; ma a prágai vár udvarán látható Szent György szobor (Kolozsvári Márton és György alkotása), az 1367-ben alapított Pécsi, majd az 1395-ben létrehozott Óbudai Egyetem; a fellendült építkezések azt illusztrálják, hogy a vérveszteség után kultúrával sikerült talpra állni. Zsigmond (1368-1437) uralkodása alatt (akit 1420-ban cseh királlyá, 1433-ban német-római császárrá koronáztak) Magyarország Európa egyik meghatározó hatalmává vált. 1430 körül keletkezett az első magyar nyelvű Biblia; fellendült a festészet, a szobrászat. Ám ismét közeledett az újabb rémisztő veszély: 1435-ban az oszmán hódítás összeroppantotta a Kelet-Római Birodalmat, a törökök megjelentek Magyarország déli határainál. Bár Hunyadi János és hős katonái 1456-ban, Nádorfehérvárnál (Belgrád) aratott győzelmükkel jó néhány évtizedre megállították az oszmán (török) hódítást, a XV. századtól a török és Habsburg terjeszkedés szorításában élt az ország.

Bár kevesen tudják, ekkor váltunk igazán európa-hírűvé: a nádorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa a déli harangozást. („Ne kérdezd hát kiért szól a harang, érted szól” – írta nem rólunk ugyan Hemingway; ám Európában miattunk szól…) Jellemző a virágzó kulturális kapcsolatokra, hogy 1457-ben ötszáz fős lovagi küldöttség ment Toursba, a szombathelyi (a római Sabaria) születésű Szent Márton (I. század közepe) sírjához tisztelegni. A köznemesi származású, törökverő jeles hadvezér fia, a magyar történelem egyik legnagyobb királya, Hunyadi (Corvin) Mátyás (1458-1490) volt, akinek idején nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is kiteljesedett a reneszánsz. A csodálatos királyi, főúri várkastélyok (pl. Visegrád, Vajdahunyadvára Erdélyben), a templomok, kápolnák, kolostorok mellett a legmaradandóbb kulturális alkotások a Corvinák; a kor tudományosságát felölelő, több mint ezer, illusztrált kódex; amelyekből ma hazánkban negyvenöt csodálható meg. A Vatikán után, Európában a második legnagyobb könyvtár Magyarországon volt. (A Corvin név a Hunyadi címer hollójától, a corvustól származik.) Fellendült a történetírás, a csillagászat. A magyar Janus Pannoniust (1434-1472) a középkor legnagyobb latin nyelven író költői között tartják számon. Bár Mátyás halála (1490) után is terjedt a reneszánsz, épültek a polgár házak, ismertek M. S. mester (csak a monogramot tudjuk) késő gótikus remekmívű festményei; burjánzott a humanista levelezés, virágzott a kereskedelem – ám visszhangzott Dante sora a Paradicsom 19. énekéből: „Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már…” Hagyta: 1514-ben, az eredetileg keresztes hadjáratra szervezett tömegek, Dózsa György által vezetett parasztháborúját kegyetlenül leverték. A feudális széttagoltságban, 1526-ban Mohácsnál elvéreztünk a török támadástól.

1526-1711. Már Buda is török kézre került 1541-ben. Az ország három részre szakadt. A 150 éves török hódoltság „középen” (az Alföld, a Tisza vidéke, a Dunántúl keleti része, valamint Szlavónia, a Bácska, a Szerémség) 1686-ig, Buda visszafoglalásáig tartott. Magyarország és Horvátország nyugati részei, a Felvidék (a mai Szlovákia) mint Magyar Királyság Habsburg befolyás alá került. A Tiszántúl és Erdély (ma Románia északi és nyugati része) a töröknek adózó, de belül független Erdélyi Fejedelemség lett. (A török hódoltság alatti pusztulásban nem vigasz, de színfolt, hogy míg Nyugaton versengtek az uralkodók abban, hogy nem mosdottak, Budán közfürdők voltak. Ma is használhatók a török fürdők, megcsodálhatók a minaretek és türbék (sírkápolnák). Ám más kulturális hatása a 150 évi hódoltságnak nem maradt. Egyetlen falu sem tért át a mohamedán hitre. Nyoma sem volt valamiféle törökösödésnek.) Az országot lelkileg, szellemileg, nyelvében egyben tartotta a gyorsan terjedő reformáció hatása; a népnek adott, magyar nyelvű, Károli Gáspár által fordított (1590) Biblia; a könyvnyomtatás terjedése; a peregrináció, tehát a külföldet járt diákok haza térése és itthoni áldozatos kulturális munkája.

A reformáció iskola kultúrája, a kiépülő kollégiumok (Sárospatak, Pápa, Debrecen), az Erdélyi Fejedelemség építészeti remekművei, a zsoltáros könyvek, majd az ellenreformáció barokk szellemi kultúrája együtt mentette meg a szétszaggatott országot. 1650-től –54-ig Sárospatakon tanított és írta nemzetközi hatású pedagógiai műveit a cseh-morva Comenius. A XVI. század közepétől a XVIII. század közepéig az iskolai színjátszás; a XVI-XVII. században az énekes vándor költők terjesztették a kultúrát. Bakfark Bálint (1506-1576) zeneszerző a lantjáték virtuóz mestere volt; Új Orpheusz-ként ünnepelték Európa szerte. Tinódi Lantos Sebestyén (1510-1556) históriás énekei népzenei gyökerekből táplálkoztak, szövegben és zenében máig élőek. A Németországban tanult és tanított, zsoltáríró Szenci Molnár Albert Psalterium Hungaricum könyvét 1607-ben Herbornban adták ki, a támogató hesseni gróf az ő hatására tanult meg magyarul. Zsoltároskönyve a francia-hugenotta dallamvilágot hozta Magyarországra. A XVII. század elején jelentős volt a magyarok iránti nyugati érdeklődés, könyvek tucatjai jelentek meg. Egy 1688-as német kottagyűjteményben 21 magyar táncleírást közöltek. A magyar-horvát Zrínyi Miklós költeményei és harcászati munkái nyugaton is ismertek voltak. Erdélyben Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége idején (XVII. század első fele) virágzott az építészeti, szobrászati, festészeti, zenei kultúra. GyulafehérváronMonteverdi operát adtak elő. A fejedelmi udvar nyugat-európai szintű és fényességű volt. Az ellenreformáció kiemelkedő személyisége, a grazi egyetemen is tanító, későbbi esztergomi érdek, Pázmány Péter (1570-1937) tudós teológus 1635-ben, Nagyszombatban egyetemet alapított.

Eközben, a török hódoltságban és ennek peremén, folyt az irtózatos élet-halál harc. Például Eger várát Dobó István, 1552-ben, százszoros túlerővel szemben védte. (Erről szól Gárdonyi Géza sok nyelvre lefordított, híres regénye, az Egri csillagok.) Európa rettegett, imádkozott, ám Buda 1686-os felszabadításáig nem segített. „Két pogány közt, egy hazáért”, a török és a Habsburg elnyomás ellen küzdött a nép és a szellem.  Thököly Imre 1678-ban kezdte el a  Habsburg ház ellenes kuruc mozgalmat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem, 1703-1711 között, a köznemességre és jobbágyságra támaszkodó szabadságharcával, nemcsak az 1526. előtti független magyar államot kívánta helyre állítani, de az európai újra rendezésre is kísérletet tett. „A nagymajtényi síkon letörött a zászló”– a szabadságharc elbukott, Rákóczin a nyugati hatalmak nem segítettek. Végül is a másik pogánynál, a töröknél talált menedéket. Kevés vigasz, hogy a Rákóczi indulót szerte Európában énekelték. Később, Liszt Ferenc (1811-1886) ésHector Berlioz hangszerelésében vált az európai kultúra részévé.

A középkori magyar államiság 1526-os összeomlása és az 1711-es Rákóczi szabadságharc bukása közötti, közel 200 év alatt, a Kárpát-medence hadszíntér volt. A korábban 80 %-os magyar többségű etnikai szerkezet teljesen átalakult. A török ellenes harcokban a XVI. század eleji, 3,2 millió főre becsült magyarság a XVII. század végére 1,5 millióra csökkent; az  1 millió körüli nem magyar népesség  a Kárpát-medencében 1,6 millióra nőtt.

1711-1849. A török hódoltság másfél évszázada után, a Rákóczi szabadságharc leverését követően, a periféria megcsappant magyarsága a belső, termékeny területek felé áramlott és ezzel felerősödött a Kárpát-medence szívó hatása. Megindult a nagyarányú német, szlovák betelepítés és a román bevándorlás. Magyarország ismét soknemzetiségű országgá vált. A török hódítás pusztításait felülmúlta a Buda felszabadításában és a Rákóczi szabadságharc leverésében részt vett császári csapatok rombolása. A bécsi Neoacquvistica Commissio a földbirtokokat az osztrák hadseregszállítóknak, üzletembereknek, udvaroncoknak adta. Kiszélesedett az ország gyarmatosítása.

Az 1722-es Pragmatica Sanctio deklarálta a Habsburg dinasztia Magyarországra vonatkozó örökös jogát. A Hansburg adminisztráció az országot ipar nélküli, nyersanyagot és élelmiszert termelő területként szervezte meg. Ám a viszonylagos béke a XVIII. század három nagy tettét eredményezte. Az ország lakossága 1712 és 1785 között 4 millióról 7 millióra szaporodott. Tömegével épültek a barokk templomok, középületek, kórházak, kaszárnyák, iskolák, kastélyok, kúriák. A számtalan útszéli kereszt, falusi templomi oltárkép, vidéki főúri és nemesi könyvtár is dokumentálja az élni akarást. Burjánzani kezdett a magyar kultúra. Közismert az Esterházyak zenei, képzőművészeti mecénási tevékenysége. Fertődön játszott Haydn; Pozsonyban Pergolesi operákat adtak elő.Eszterházy Pál nádor Harmonia Celestis címen, 1711-ben 55 saját zeneművét adta ki. (Ez a címe a késői utód, a ma európa-szerte híres Eszterházy Péter író nagy sikerű, több nyelvre lefordított, történelmi jellegű regényének.) A magyar zenei élet produktuma a verbunkos. Az 1777-es Ratio Educationis oktatási reform előírta a természettudományok oktatását. A XVIII. század elején, Bessenyei György és mások közvetítésével beáramlott a magyar kultúrába a francia felvilágosodás. Folyóiratok indultak. A német, francia és olasz közvetítésű magyar irodalmi gondolkodás, a magyar zene egyre inkább ismertté vált nyugaton is. Érdekesség, hogy magyar mintájú huszárezredek alakultak több európai országban. Ma is van Franciaországban magyar eredetű, Bercsényi Huszár Ejtőernyős (!) Ezred.  

 A XVIII. századvég felvilágosodása, a francia forradalom szellemi hatása mellett, a legfontosabb kulturális tett a magyar nyelvújítás. A XIX. század első felét a reformkor, majd  a kapitalizálódás szellemi és szervezési elindítása jellemzete. A 15 milliós ország majdani fővárosa, Budapest, Európa leggyorsabban növekvő városa volt: 1810-ben 60 ezer, 1848-ban 150 ezer lakossal. 1802-ben létrejött a Bibliotheca Hungarica, a mai Széchényi (Nemzeti) Könyvtár alapja, Széchényi Ferenc (1745-1820) magángyűjteményéből. 1837-ben megnyílt a Pesti Magyar (Nemzeti) Színház; 1846-ban a Nemzeti Múzeum. Szaporodtak a könyvkiadók; terjedt a folyóirat kultúra, s mint majd a következő fejezet keretében jelzem, hatalmas lendületet vett, (a világ tudományosságára is ható), természettudományi kutatás, és a mérnöki munka. Mindennek a legjelentősebb szellemi atyja Gróf Széchenyi István (1791-1860), Kossuth szavai szerint „a legnagyobb magyar” volt. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, megépítette a Dunán a mai Budapest egyik díszét, a Lánchidat (erről is szól a mai Hídember című film). Megszervezte a korszerű lótenyésztést. A Fekete Tengerig hajózhatóvá tette a Al-Dunát (Vaskapu). Elindította az egyesületek szervezését (fürdő-, vívó-, labdaház és evezős-, lövő…). Vásárhelyi Pállal  (1795-1846) megszervezte a Tisza szabályozását, a Balatonon a gőzhajózást. Nagyhatású gazdasági műveket írt. Lángoló elméjű reformer, gondolkodó, szervező volt; a modern kori, polgárosodó- kapitalizálódó magyar fejlődés atyja.

A kor másik lángelméje, Kossuth Lajos (1802-1894)a magyar szellemiség alternatíváját, a politikai-forradalmi magatartását testesítette meg. Az 1848-as polgári forradalom után, a Köztársaság Kormányzójaként vezette a Habsburg-ellenes szabadságharcot, amely 1849-ben elbukott. Az osztrák és orosz seregek leverték a magyarokat. Kossuth európai és amerikai ünnepléseken dicsőséget szerzett, de segítséget nem kapott, s végül Thököly Imre, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc sorsára jutva a töröknél kapott menedéket.

1849-1920. A kegyetlen megtorlást szívósan heverte ki az ország. Ismét az élni tudás: a reform és forradalom házasságából, kínban született gyermek, a polgári Magyarország, megállíthatatlanul fejlődésnek indult. Deák Ferenc műve, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés megteremtette az 1920-ig működött, Osztrák Magyar Monarchia alapjait. Kiépült egy soknemzetiségű, természeti kincsekben, munkaerőben, szellemiekben rendkívül gazdag; az európai és a világ tudományos, műszaki, irodalmi, filozófiai, képzőművészeti életére jelentősen ható, azt formáló birodalom. A millenniumra (1896) felépült egy modern ország: utak, hidak, rakpartok, alagutak, vasutak, gyárak sokasága jött létre. Hatalmas építkezésekkel ekkor kapta mai arcát és formáját Budapest és számos város. Az építkezésekben testet öltött lendület a világgazdaság történetében is szinte páratlan teljesítményt produkált. Ám az államszervezet nem tudta lefojtani a társadalmi feszültségek robbantó erejét, a nemzetiségek államalkotó törekvéseit. Minden gazdasági és szellemi bőség ellenére, a Monarchia szervezetileg képtelen volt ellenállni a nyugatibb törekvések diplomáciai, szervezési, katonai erejének. Az I. világháború (1914-1918) győztesei megsemmisítették az Osztrák Magyar Monarchiát és ezzel az ezer éves történelmi (Nagy) Magyarországot.

Az újabb magyar tragédia, (paradox módon) a világ fejlődésének igen csak sokat adott. A XX. század elején, a Kárpát-medencéből történt, közel 3 milliós, döntően magyar etnikumú kivándorlás (fizikai és szellemi munkával) jelentősen hozzájárult pl. az amerikai kontinens fejlődéséhez. A magyar állami szétomlás teremtette meg a közép-kelet-európai új államok technikai, gazdasági, tudományos alapjait.

1920-1944/45. Az I. világháború poklából hazavánszorgó katonák a 133 napig élt, kommunista kísérlet, a Tanácsköztársaság Vöröshadseregébe sodródtak. Nem sikerült a proletár diktatúra elveire épülő, ám a baloldali szellemiségű értelmiség és a munkásság egy része által is támogatott szocialista kísérlet. Nem sikerült az ország megvédése a kívülről bevonuló, mohó győztesektől. Budapest volt az egyetlen főváros, ahova a győztesek parádézva bevonultak. Magyarország volt a legkegyetlenebbül büntetett vesztes. Az országot az 1920-as, Trianoni döntéssel széttépték. Nem számítottak a wilsoni önrendelkezési elvek; az etnikai vagy természetföldrajzi határ. A pillanatnyi politikai és a gazdasági érdekek vezérelték a döntéseket. Kellettek a vasútvonalak, bányák, gyárak, termőföldek. Nehéz a mai fiataloknak megmagyarázni, hogy még Ausztria is kapott belőlünk; hogy még ma is van olyan magyar falu, ahol az utca közepén (!) húzódik a szlovák-ukrán határ (Selmec); hogy városokat vágtak ketté (Komárom, Sátoraljaújhely). Gazdaságföldrajzi egységek darabolódtak szét. Színmagyar területek lakói kerültek kisebbségi sorsba; teljes jogfosztottsággal. Egy nép harmada vált hazátlanná a saját földjén. A Magyar Királyság 282 ezer négyzetkilométer területének csak egyharmada, 93 ezer négyzetkilométer; a 18 millió lakosból csak 7,8 millió maradt meg az új Magyarországon. A megmaradt gazdasági értékek csupán: a szántóföld 38,6; a legelő 26, a szőlő 62,5; az erdő 11,9; az arany, só 0; a vasérc 16,9; a vasutak 37,9 és a közutak 35,5 %-a. Érthető és máig ható a trauma. A diktátum elvszerűtlen (illetve csak politikai-gazdasági „elvű” és nem etnikai-kulturális-természetrajzi szempontú): a következmény kegyetlen, jogfosztó, megalázó volt. Ám ismét a kultúra: a határon túli magyar területeken a fizikai irtások ellenére is megerősödtek a kisebbségi kultúrák. A környező államokban élő kb. 3 millió magyar csökkenő létszámmal ugyan, de ma is a többségi kultúrák alkotó társa; Magyarország és az új államok közötti közvetítő kapocs.

Napjaink közelmúltjáról van szó, gyorsul a történelem, rövidül az összefoglalás. Jellemző neveket és alkotásokat nem említek, ezekre jelzésszerűen a következő fejezetekben kerül sor. Nem szép, ám érthető, hogy ekkora csapás után a magyar lélek és a politika egyaránt a revízióban bízott. A kultúrfölény ideológiájával, útkeresésekkel araszoltunk majd sodródtunk és rohantunk a német orientáció felé. A bécsi döntésekkel visszakapott területek miatt is erősödött a központi hatalmak iránti elkötelezettség. A tragikus döntések: a zsidótörvények, a II. világháborúba való tényleges belépés és részvétel; a kiugrási kísérletek kudarcai; az 1944-es náci megszállás hosszú időre megpecsételték az ország sorsát. A nyugati hatalmaknak se szándéka, se érdeke, se ereje nem volt arra, hogy segítsék e tragikus útról letérni akaró; gyengén, ám mégis csak létezett magyar törekvéseket. Teherán, Jalta, Podzdam, Párizs: a világot újra felosztó nagy döntéseknél átengedték Magyarországot a szovjet érdekszférának. A zsidótörvények miatt a háború előtt és alatt emigrációba kényszerült zsidók és baloldali üldözöttek; a Holocaust 600 ezer magyarországi zsidó áldozata; a halottak és megnyomorítottak milliói; az újra elvesztett területek; a porig rombolt ország máig megszenvedett veszteség. Felfoghatatlanul nagy ár egy zsákutcás, neobarokk politikáért és egy ködbe veszett (Nagy Magyarország) álomért.

1945-1956-1990. Újra megtanultunk élni. A fejünkben, a szervezetekben őrzött kultúrával; szorgalommal, leleményességgel átvészeltük a szocializmust is. Ám ehhez ismét a hősök teremtették meg az alapot: az 1956-os forradalom mártírjai rázták meg először a szovjet birodalmat és nyitottak utat a magyar reform-szocialista fejlődés számára. Ismét sokat adtunk a világnak: példát, figyelmeztetést, egy nagy repedést a monolitnak vélt birodalmon. És ismét szellemi erőt, szaktudást, fizikai munkát: a menekültek, majd a disszidensek százezrei nem terhet, hanem erőforrást jelentettek Amerikának, Európának és Ausztráliának. A világ 15 milliós becsült magyarságából ma 10 millió él itthon; 3 millió a környező országokban és 2 milliónyi a diaszpóra. Ötszáz év telt el 1456 és 1956 között. Aztán már csak egy emberöltőnyi idő kellett 1989-ig, a vasfüggöny lebontásáig. Két tragikus és egy örömteli dátum, amikor a magyarok világhírűvé váltak. Minden törekvésünk az, hogy több ilyen siker ne kelljen és ne legyen.

Egy szlovák származású, magát magyar hazafinak tartó tudós, Csaplovics János, 1829-ben, németül írt könyvében olvasható: „Magyarország: Európa kicsiben.” Valóban: sok nemzetiség küzdelmes együtt élése, kultúrák találkozása a Kárpát-medence. A külső támadások miatti tragédiákon – 1241 tatárok; 1526 törökök; 1711 Habsburgok; 1849 Habsburgok és oroszok, 1920 Trianon; 1944-45 németek és szovjetek; 1956 szovjetek – átfénylik a multikulturális hatás;a befogadó, adaptáló, innovatív képesség; az anyanyelvre épülő nemzeti kultúra kohéziós ereje. Azt üzeni a magyar múlt, hogy a rendszerek és emberek elpusztíthatók, ám a szellem és szorgalom teremtő ereje újból és újból épít.

A hungaricumok és a magyar szellem jellemző nagyságainak, produktumainak felvillantása előtt két fontos lelki-magatartási jellemzőt említek. Az egyik a termelésben, a mindennapi életben való találékonyság. Ez a szocializmus idején nemcsak a megélhetés igazi forrása, de a rendszert lebontó eszköz is volt. Ilyenek voltak a nagy gyárak, szövetkezetek mellett a vállalkozási kultúrát újjáteremtő háztáji gazdaságok; a családi önellátás; a barkácsoló készség;  a civil szerveződések; a „rejtett tanterv”: tehát a sorok közötti üzenet és olvasás; az áthallásos beszéd; az allegóriák használata stb. A másik lelki-kulturális jellemző a kínok közt is erőt adó humor, amellyel tartottuk magunkban a lelket és kijátszottuk a hatalmat. Íme a szocialista korra jellemző vicc: Sétál egy népművelő, kulturális szervező egy majommal az utcán. Szembe jön a rendőr: - Hát maga mit csinál itt?! – ordít rá. – Sétálok ezzel a majommal az utcán. – Hogy-hogy sétál a majommal az utcán?! Azonnal vigye az állatkertbe! Másnap … ismét sétál a majommal az utcán. Szembe jön a rendőr: – Hát maga mit csinál itt?! – Sétálok a majommal az utcán… – Hogy-hogy sétál a majommal az utcán? Hát nem megmondtam, hogy vigye az állatkertbe? – Jó-jó; tegnap elvittem az állatkertbe, ma meg moziba megyünk…

A külföldi turisták azt mondták, hogy mi voltunk a szocializmus legvidámabb barakkja; a német-német találkozók színhelye; a nyugati társadalomtudományi, irodalmi, képzőművészeti kultúra kelet felé közvetítője… Híd voltunk, amelyen persze nem csak egy irányú volt a közlekedés. Mert az emigráció hatalmas szellemi kincset vitt Nyugatra! Szorgos magyar kezek és innovatív elmék is építették a nyugati kultúrát. Az 1956-os magyar hősök áldozata, az 1989-es határnyitók vállalása, a kialkudott forradalom a Kelet és Nyugat végzetes konfliktusától mentette meg a világot. Persze, nagy volt a csalódottság: ahogyan 1241-ben, 1526-ban, 1945-ben vagy 1956-ban hiába vártuk a nyugati katonai segítséget, úgy most is csak reménykedtünk az ölelésben. Nem jött Marshall segély, de jött a vad-kapitalizmus. A lényeg persze a jövő: végül is bealkudtuk magunkat oda, ahova tartozunk. S ahogyan a korábbi nyugati és északi periféria (Írország, Spanyolország, Portugália, Svédország, Finnország) piac bővítő hatása meglendítette a centrum fejlődését, úgy Közép-Európa integrálódása is piacbővítő, innovatív hatású és a kelet felőli népvándorlást tompító erejű lehet.  

Szivárvány

Német pedantéria és sör. Spanyol dallamosság és bikaviadal. Olasz lezserség és pizza. Francia elegancia és sajt. Angol hidegvér és nyírott pázsit. Osztrák zene és knédli. Skót takarékosság és szoknya. Ír kocsmai hangulat és barna sör… Lehetne még sorolni, és nyilvánvalóan a magyarokról is vannak nemzetközileg ismert klisék és sztereotípiák. Egy átfogó, magyarországi szociológiai vizsgálat alapján (Kapitány) áttekintem a leggyakoribb önjellemzéseket. Majd a művészetek és tudományok ágai szerint felvillantom, hogy mi minden volt és van a hozomány-kosárban.

Magyarság-szimbólumok. Azt, hogy a tipikus magyar ember testes – izmos - zömök; sötét hajú; átlagos magasságú; a férfi bajuszos; a nő hosszú hajú (és csinos), nos, ítélje meg az ide látogató EU polgár. Ez a szociológiai magyar büszke a magyarságára és önmaga szerint (a jellemző említésének gyakorisági sorrendjében) barátságos, rokonszenves, okos, békeszerető, inkább hangos  mint csendes, céltudatos. (Csak jelzésként: a megkérdezettek szerint az osztrák ember jellemzőinek sorrendje: eredményes, céltudatos, modern, békeszerető, okos…)

Az ételek említésének gyakorisági sorrendje: gulyás, halászlé, töltött káposzta, paprikás csirke, paprikás krumpli, disznótoros, bableves, túrós csusza… Jó étvágyat! Tegyük hozzá, hogy ne feledjék el megkóstolni az Újházy tyúklevest, a Jókai bablevest, a lángolva tálalt Gundel palacsintát, az alföldi-, bakonyi-, jóasszony módra készült ételeket; a réteseket… Vegyük észre, hogy a magyarosnak tartott ételek zöme lédús és paprikás jellegű. A világ „sütő” és „főző” konyhái közül a magyar az utóbbihoz tartozik. A sült libamáj, a nyárson sült rablóhús, a sült liba (persze vöröskáposztával), az utóbbi időben terjedő pulyka pecsenye – mint csodás kivételek erősítik a szabályt.

„Bort iszik a magyar”, tartja a közmondás. A XIX. századi, a folyó-szabályozás előtti időszakra is utalva; amikor az egészséges ivóvíz hiányában valóban nemzeti ital volt a híg bor. A világhírű, s alighanem „a” magyar hungaricum a sűrű, édes, tokaji aszú bor. E gasztronómiai különlegesség az Unesco Világörökségek listáján is jegyzett, Tokaj-Hegyalja különleges klímáján termelt szőlők, a botritisz nevű érlelő nemes penész és a többszáz éves termelési-kezelési szaktudás eredménye: „Vinum rexum, rex vinórium”. Az utazók feljegyzéseiben, a történeti elemzésekben és a világ szépirodalmában a legtöbbet emlegetett magyar vonatkozás; Tolsztoj Első Péter című regényében fejezetenként előfordul. Történelmileg e bor volt (a Németországba és Itáliába hajdan lábon hajtott szürke marha és az acélos, nagy tápértékű búza mellett) a legfontosabb és legismertebb export cikk. Noha egyre több sört is iszunk és gyártunk, hungaricum a barack és körte pálinka, no és a Zwack Unicum. Vannak jó ásványvizek és ajánlom a különösen zamatos barack-, alma-, szőlő italokat… Érdemes megkóstolni a magyar pezsgőket, különösen Budafokon, a látványnak is különös pincerendszerben. (No és a Budai Várban, a Fortuna Vendéglő pincéjében: gasztronómiai játék a saját pezsgő készítése; amivel majd évek múltán, visszajőve, meg lehet kínálni a családot. A Magyar Kultúra Alapítvány épületében van a Magyar Borok Háza; a világon egyedülálló látványosság: az ország összes, 22 borvidékének mintegy 700 féle palackozott bora megkóstolható és megvásárolható itt…)

A mai magyar viselet praktikus, nemzetközi. Vannak divatáramlatok, törekvések arra, hogy a női ruházatban megjelenjen a népviseleti motívum, ill. a történelmi filmekből ismert, hajdani magyar arisztokrata, illetve nemesi viselet. A turistáknak szánt bemutatókon elengedhetetlenül megjelenik a történelmi (tömegével a XX. század elején még viselt) bő szárú gatya, a suba-guba, a csizma sarkantyúval, huszármente, hímzett ing, cifraszűr, az Attila nevű díszruha, az árvalányhajas kalap. Vidéken, az idősebb nők elmaradhatatlan viselete a fejkendő, férfiaknál a kalap.

Ahogyan Ausztriában álmunkban is megjelenik az erkélyeket díszítő, burjánzó, futó muskátli, nálunk szimbólumként vezetnek: a rózsa, búzavirág, muskátli, pipacs, tulipán (mint a nőiesség népi jelképe; a ládákra, szekrényekre festve is igen gyakori volt), szegfű, gyöngyvirág, napraforgó, nefelejcs, margaréta, rozmaring. Az élelmiszer növények rangsorát a lángolóan piros (erős vagy édes-nemes) paprika vezeti; követi a nemzeti érzelmekkel is mitikussá emelt búza, amelyet a magyar nyelvben életnek is neveznek; a hagyma, kukorica, napraforgó. Az élelmek közül az irodalomban, a dalkincsben is legtöbbször a búzakenyér és a szőlő fordul elő. „Lesz még szőlő, lesz még lágy-kenyér” éneklik bíztatóan, Kálmán Imre világszerte ismert operettjében, a Csárdáskirálynőben. És itt előre szaladunk (a művészetekről később lesz szó): a tipikus népi tánc a csárdás; a bálok tánca a palotás. Persze táncoljuk a médián keresztül megismert „táncőrületeket” (pl.: lambada); volt twist korszak; mostanában rajongunk az ír táncért; ám a klasszikusok: a keringő, a tangó és a Közép-Európában osztrák hatásra kialakult polka egyveleg.

Hogyan tudták a honfoglalók és közvetlen utódaik oly pontosan megtalálni a gázlókat; eltalálni a kereszteződések; várak, kastélyok, templomok, temetők, csűrök, kazlak helyét? Magasról, áttekintve nézték a világot: lóháton jártak. Nem véletlen, hogy a magyarság szimbólumok állatsorrendje ma is: ló, szürke szarvasmarha, puli-vizsla-kuvasz-komondor kutyacsapat, gólya (figyelem: Hollandiából olykor gólyanéző turistabuszok jönnek az Alföldre), fecske, rackajuh, pacsirta. (A népi zenés, különösen a cigányzenés mulatások elengedhetetlen produkciója a prímás végtelenségig felfelé kacskaringózó dallamú, pacsirtát utánzó hegedűszólója). Totem madár a valóságban nem létező turul; a magyar eredet monda ős madara. Totem a (csoda)szarvas, a hun-magyar rokonság mitológiájából; a sólyom, mint Mátyás udvarának kedvenc vadászmadara; a csaknem kiveszett holló. A „magyar táj, magyar ecsettel” tartalmú festmények színfoltjai a daru és a kócsag.

Az, hogy „lovas nép a magyar”, a II. világháború után elhalványult, a gépesítés, az automobilizmus terjedésével. A szocialista korban nem nézték jó szemmel a lovas magyarkodást. Az 1990-es évektől ismét fellendült a lovas-sport és a lovas tömegsport is. Nemcsak a csikós bemutatók kedveltek, de a nagy tudást és figyelmet igénylő tereplovaglás, lovas íjászat is terjed. Kétségtelen, hogy a sportok szeretetében a futball vezet. A megkérdezettek magyarság szimbólumnak tekintik az úszást, vízilabdát, fogathajtást, öttusát, vívást. És persze a Polgár lányok tehetsége, no meg a széleskörű elterjedtség miatt a sakk is dobogós sport. No és a kártya! A tv korszak előtt a legfőbb szórakozás volt; van magyar kártya; elegáns a tarokk; a römi és a bridzs ma is közösségszervező játék.

Vannak olyan hungaricumok, amelyek az EU tárgyalások során is megkapták a védettséget. Ilyen pl.: a Tokaji aszú, a libamáj, a Pick szalámi, az őrölt paprika, a kisüsti pálinka, a mákos guba, a halasi csipke. S vannak olyan emlékek –mint pl. az említett Corvinák – és márkák, amelyeket szerte a világon Magyarországgal azonosítanak: a buszokat gyártó Ikarus; a mozdonyairól híres Ganz; a herendi-, a Zsolnay- (Pécs), a hollóházi porcelán; a szalmafonatokból készült dísztárgyak; a kalocsai hímzések; az elektronikai Videoton és Tungsram gyárak; a Chinoin Gyógyszergyár. S aligha van tájékozott európai, aki ne ismerné a mérnöki-, esztétikai- és játéktudást szintetizáló Rubik kockát; a gyógyító Béres cseppeket…

Mi ugyan nagyon is magyar hangszernek tartjuk a hegedűt; valódi hungaricum azonban a citera, tekerőlant, duda, doromb, tárogató, kanásztülök. A vidéki lakodalmak, mulatságok kedvelt hangszere a harmonika (kisebb társaságokban a szájharmonika), esti tűz mellett a furulya; felvonulásoknál, fesztiválokon a rezes banda. A templomokban vannak csodás orgonák és igen elterjedtek a templomi koncertek. Híresek voltak (és ma is azok) a harangöntők, harangok, a déli harangszó, a harangjátékok – és átmenet a csendes elmélkedéshez, ábrándozáshoz: a levélmandolin.

Különösen gazdag a Kárpát-medence népművészete. Reprezentatív gyűjtemények (Néprajzi Múzeum, Budapest; Pásztormúzeum, Hortobágy; Skanzen, Szentendre) mellett sok faluban helytörténeti gyűjtemény, a városokban regionális múzeum mutatja be kincseit. A számtalan fesztiválon, vásáron kínálják az árusok a hazavihető portékát. A tárgyi népművészet mellett a szokásokat a falunapok, seregszemlék, fesztiválok tartják életben. Hungaricumnak tartjuk a táncházmozgalmat. Az 1970-es években fiatal népzenészek, népművelők szervezték meg (az erdélyi tradicionális, házi táncmulatságok rituáléjának modernizálásával) a budapesti táncházakat. Ezekben szakemberek tanították a népi táncokat. Az esteken költők, versmondók szerepeltek; kapcsolatok alakultak, szerelmek szövődtek. A társadalom visszavételének, a kulturális civil szerveződések kezdeményezésének, a határon túli magyarság felfedezésének meghatározóan fontos színterei voltak – és ma is azok – a táncházak.

Jellemző volt és vidéken ma is jellemző a kaláka munka; különösen a házépítés során egymás munkával való segítése. Ez összekapcsolódik az esténkénti közös étkezéssel, zenével, tánccal. A hajdani tollfosztások, rongytépések, kukoricahántások, szövések (mint közösségi munkák és ugyanakkor szórakozások) emlékét folytatják a disznóvágások és az étkeket, italokat, rigmusokat, táncokat jellegzetesen felvonultató lakodalmak. …És a temetések rituáléjában is van magyar jelleg: egyes vidékeken a sírt közösségi munkával ássák és temetik be. Különlegesség a szatmárcsekei kopjafás temető; a balatonfelvidéki szív alakú köves fejfás temető. Népi műalkotások a kálváriák; és nagypénteken nem harangoznak (kereplővel kerepelnek), mert a harangok elrepülnek Rómába…

A történelem számon tartja mindazt, ami Európában először Magyarországon volt. Sok közül ilyen történelmi különlegesség a vallási türelem deklarálása Erdélyben, Bethlen Gábor fejedelem uralkodása (1613-1630) idején. Egyedi az is, hogy hercegprímási funkció csak nálunk volt; III. Károly magyar király (VI. Károly német-római császár) 1715-ben a mindenkori esztergomi érseknek adományozta „a római szent birodalmi herceg” címet (a nemesi, főnemesi címek 1945-ös eltörlése óta nem használják).

A szimbólumkört illik a Szent Koronával zárni, amely az ország történelmében nem csupán koronázási ékszer vagy a nemzeti címer eleme, hanem a magyarság állami létének szimbolikus megtestesítője volt. Az is hungaricum, hogy volt Szent Korona Tan, amely nem a korona, mint műalkotás leírása (vagy mint féltve őrzött tárgy története), hanem a korona korábbi alkotmányos értelmezése.

Múzsák. A Kárpát-medencében eltűnt népekre is utalva, az anyanyelv megtartása, megújítása az írásbeli magyar nyelvi kultúra kiteljesítése; az ehhez szervesen kapcsolódó, jellegzetesen magyar zene- és táncművészetet az egyik legnagyobb kulturális teljesítményünk. Azért, mert a hadakozások mellett és mögött ez volt a megmaradás energiahordozója. Ezzel mint eszközzel és lélektani tartalommal menekültünk meg a nyugati vagy keleti beolvadástól. És azért az egyik, mert a többi: a tudományok, a művészetek, és a találékony szorgalom.  

Kis nép, nagy irodalom. Ám néhány szerencsés kivételtől és napjaink európai fordítási, érdeklődési fellendülésétől eltekintve jórészt a nyelv kalodájába zárva. A külső világ hatásának adaptálásában fél évezrede a magyar nyelvújítók és nyelvteremtők meghatározóan fontosak voltak. Legnagyobbjaik: a Bibliát teljes egészében lefordító Károli Gáspár (1530-1591) református lelkész és Kazinczy Ferenc (1759-1831) költő, irodalmár, irodalmi szervező. Fazekas Mihály (1766-1828) költő, botanikus, a természettudományos magyar nyelv megteremtője. A XIX. század legnagyobb költői Vörösmarty Mihály, Arany János és Petőfi Sándor. A századforduló nagy nyelvművészei Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád és sokan mások. Akiknél feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a nyelvi kultúra nyelvújítás melletti másik pillére: a más nyelvekről történő fordítás. Babits szerint a legmagyarabb irodalmi műfaj a műfordítás. Nemcsak a teljes Shakespeare, de a keleti és nyugati világirodalom legjava olvasható magyarul, ide értve a közép- és kelet-európai, a távolkeleti irodalmakat is. Itt jegyzem meg, hogy a világ egyik leghíresebb szótárát, a tibeti-angol szótárt Körösi Csoma Sándor magyar tudós készítette, a XIX. században.

A romantika korának legnagyobb, legtermékenyebb és máig legolvasottabb írója Jókai Mór volt. A századfordulón a magyar történelem, társadalom nagyobb kérdéseit Móricz Zsigmond jelenítette meg novelláiban, regényeiben. A modernitás elindítója, a keleti szellemi örökség és A Nyugat gondolatvilágának ötvözője, a modern magyar irodalom kútfője a költő Ady Endre volt. Ő a társadalmi küzdelmek, a vallás és a szerelem külső és belső gyötrelmeit világirodalmi szinten szenvedte meg költészetben. A XX. század első felének (a belő démonok által legyőzött) egyik legnagyobb költője József Attila volt, akinek verseiben a szerelem és ugyanakkor a munkásosztály küzdelmeinek témája egyaránt dominált. A másik kiemelkedően nagy, a szó legszorosabb értelmében költői hangú költőt, Radnóti Miklóst, a külső démonok pusztították el. A nácikkal együttműködő magyar nyilasok tömegsírba lőtték; véletlen, hogy a feltáráskor kabátzsebéből a kéziratköteg eljutott az utókorhoz. A társadalmi, nemzeti és individuális tragédiák, megpróbáltatások átélésén és megjelenítésén vált kifelé is egyre elismertebbé a magyar irodalom. A XX. század derekán NémethLászló a drámában, a regényben (pl. Iszony című, számos nyelvre lefordított műve Nyugaton is ismert és elismert) és az esszében egyaránt nagyot alkotott. A kelet-európai népek sorsközösségét és egymásra utaltságát hirdette és vállalta; ám ezzel párhuzamosan a nyugati irodalmat és kultúrát hozta be a magyar szellemi életbe.  A költészet mellett más műfajokban is kiemelkedő alkotó Illyés Gyula (a két világháború között és a szocialista korban is) a belső szellemi megbékélés egyensúlyozó szorgalmazója és ezzel együtt a francia kultúrával való kapcsolatok szervezője volt. A határainkon túli magyar irodalom kiemelkedő személyisége a drámaíró Sütő András, aki Erdélyben (Románia) alkot.

A XX. századi magyar irodalmi művek közül több európai best-sellerré vált. Zilahy Lajos regényeit ma is olvassák Nyugaton (A halálos tavasz – ból világhírű film is készült). Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című regénye nemcsak nálunk, hanem számos országban közismert ifjúsági olvasmány. Molnár Ferenc színműveit hajdan világszerte játszották; a „Pál utcai fiúk” című regénye több nyelven ajánlott irodalom. Nagy társadalmi regényeket alkotott Déry Tibor, ám kisregényei váltak a világ számos országában ismertté. Pl. a Niki, amely egy kutya története; vagy a Makk Károly által rendezett híres film alapjául szolgáló Szerelem, amely az 1956-os forradalom utáni nyomasztó világban is élő emberség lírai megjelenítése. Ma Nyugaton (az USA-ban alkotott, emigráns nagy magyar író), Márai Sándor művei kedveltek; pl. A gyertyák csonkig égnek számos elismerő méltatást is kapott. Az élő magyar irodalom külföldön legismertebb, számos díjjal elismert, gyakran szereplő alkotói Konrád György, Nádas Péter, Eszterházy Péter. Mellettük számos más író néhány, vagy több regénye, novellája aratott sok országban közönségsikert. (Pl. Szabó Magda, Jókai Anna).

1901, az első irodalmi Nobel-díj kiosztása óta, a magyar irodalmi (és irodalom szerető) közéletben amolyan társas-lélektani játék folyt: melyik magyar író érdemelte volna meg… Hatalmas elismerés, hogy a 2002. évi irodalmi Nobel-díjat Kertész Imre kapta, kiemelkedően jelentős életművén belül döntően a Sorstalanság című regényéért.

Amikor a filmművészet száz éves volt, 1994-ben megkérdezték Francois Mitterrand francia elnököt, hogy mit jelent számára a film. Azt válaszolta: „egy lány repült egy körhintán és nevetett”. Ez Fábry Zoltán magyar rendező, Körhinta című filmje volt; Törőcsik Marival és Sós Imrével a főszerepekben; akik számos más filmben is európai sikert arattak. Tony Curtis, aki az USA-ban él, egy interjúban azt mondta, hogy „a gyökereink határozzák meg, mivé leszünk e földön”; s a magyar gulyásnak és az egri bikavér bornak köszönheti az életét; mert emigráns magyar apja és magyar anyja New York egy magyar vendéglőjében találkoztak… A filmművészet és filmgyártás világtörténete magyar alkotók, feltalálók sokaságával fonódik össze. Hollywoodban az első stúdiók alapítói, a némafilm nagy sztárjai, az első producerek magyarok voltak. A William Fox által alapított Fox Film Corporation forgatta az első hangos westernfilmet. Joe Pasternak producer kiemelkedő szerepet játszott nagy sztárok és később világhírűvé vált magyar rendezők és színészek felfedezésében. Adolf Zukor producer az 1910-es években az USA filmiparának legjelentősebb személyisége volt. Lugosi Béla színész az 1920-as évek végén a Drakula szereppel vált világhírűvé. Korda Sándor rendező, producer (VIII. Henrik magánélete; Lady Hamilton) London Film Ltd. cége az angol és kontinentális filmgyártást Hollywood kihívójává tette. Testvérei, Korda Vince díszlettervező és Korda Zoltán rendező (Elefántfiú; A dzsungel könyve) szintén világhírűvé váltak. Kertész Mihályt a világ egyik legtermészetesebb rendezőjének tartják (Robin Hood, Hét tenger ördöge, Casablanca). Radványi Géza (Valahol Európában) és Szőts István (Emberek a havason) magyar témákkal kerültek a világ élvonalába.

Korunk filmművészetének meghatározó és megkerülhetetlen személyisége Jancsó Miklós.  A rendező, forgatókönyvíró Szabó István Mephistó című filmje 1982-ben Oscar díjat kapott; több nagy film után most a Napfény íze alkotásával újra a nemzetközi érdeklődés és közönségsiker élvonalában van. (Számos elismerés mellett, legutóbb, 2003-ban „A Művészetek és Irodalom Tiszti Fokozata kitüntetést kapta meg Franciaországban.)

Tarr Béla kísérletező filmjei (pl. a Werkmeister harmóniák), Illés György, Zsigmond Vilmos, Ragályi Elemér, Sára Sándor operatőri munkássága szerte a világon ismert. Valóban egy vaskos lexikont tölt meg a magyar filmesek és alkotásaik felsorolása.

A híres magyar filmszínészek tucatjait is listázhatnánk (pl. Gábor Zsazsa, Karády Katalin), ám még a legszűkebb illusztrációból sem maradhat ki Balázs Béla, a XX. század első felének film teoretikusa; s „egyébként” Bartók Béla több zeneművének szöveg írója. Dramaturg, kritikus, esztéta; a modern és posztmodern ötvözője, „A hetedik művészet” teoretikusa Bíró Yvette.

A XX. század első felében élt Mihály Dénes a hangosfilm szabadalmaztatója; Okolicsányi Ferenc a televíziózás úttörője; Tihanyi Kálmán a televíziózás, képátvitel feltalálója; Goldmark Péter Károly a mikrobarázdás hanglemez megalkotója; a színes televíziózás elindítója.

A művészet származásának és hatásának nemzetköziségét jól illusztrálja az, hogy Albrecht Dürer (1471-1528) nagyapja magyarországi ötvös mester volt és grafikai munkássága jelentősen hatott a magyar oltárkép festészetre, ám a valóban magyar származású és sajátosan magyar kultúrájú képzőművészek sokasága is jelentősen gazdagította a világot. A XIX. század közepétől a XX. század első negyedéig Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar, Hollósy Simon voltak a nemzetközileg is elismert, kiemelkedő magyar festők. Majd sokak mellett, Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Vajda Lajos, Kondor Béla, Victor Vasarely írták be nevüket az egyetemes művészettörténet arany könyvébe. André Kertész, a Brassaï-ként ismert Halász Gyula, Robert Capa a fotóművészet nagyjai; Zsolnay Vilmos a magyar kerámiát tette híress. Az építészek közül Pollack Mihály (Nemzeti Múzeum), Ybl Miklós (Operaház), Feszl Frigyes (Pesti Vigadó), Steidl Imre (Parlament), Kós Károly (népművészeti ihletésű épületek), Makovecz Imre (organikus építészet) és mások a Magyarországon megvalósult épületek kiemelkedő tervezői. Breuer Marcell a modern építészet úttörője, a csőbútorok és a párizsi Unesco-székház tervezője; Pierre Varga többek között a Lourdes-i zarándok templom, a bonni Egyetemi Könyvtár megalkotója…

Ez a kis ország valójában a zeneművészetben nagyhatalom. A XIX. században, a német Brahms által komponált „Magyar táncok” ciklus villantotta fel a világ számára, hogy micsoda zenei kincseket rejthet ez az ország. A verbunkos és a csárdás mellett először Liszt Ferenc (1811-1886), Hubay Jenő (1858-1937), Wiener Leó (1885-1960); majd Kodály Zoltán (1882-1967), Bartók Béla (1881-1945) tették a magyar komolyzenét világhírűvé. Valahol a világon naponta felcsendül Kálmán Imre (1882-1953) operettjeinek (pl. Csárdáskirálynő) egy-egy dallama. A mai, modern, komolyzenei világ nagyjai közé tartozik a négy György: Ligeti, Kurtág, Cziffra, Solti. A világot járó híres zongorista-karmester Kocsis Zoltán, zongorista Ránki György és karmester Fischer Iván. Ausztrália egyik leghíresebb karmestere, Tommy Ticho is magyarszármazású; s minden más zenei műfajban is az élvonalban vagyunk.  Az operaéneklés, kórusművészet, a balettművészet, táncművészet, a modern tánc szólistái és csoportjai a hazai színpadokon kívül a világ számos pontján, naponta hallatják és láttatják a magyar szellemiség világához való kapcsolódást. Bozsik Yvette táncművész 2003-ban Párizsban dolgozik és ugyanazt az elismerést kapta, mint az említett Szabó István.) Napjainkban is jelentős a társastánc, a népi tánc és az erre alapozott, a turisták által különösen kedvelt színpadi táncművészet. A magyar jazz és más könnyűzenei produktumok is megjelennek a világ médiájában és színpadain, ám elsősorban Közép-Kelet-Európában kedveltebbek, mint például az „István a király” rockopera példázza.             

A tudományok történetéből kiragyogó magyar nevek közül feltétlenül említendő a XVIII-XIX. századi apa és fiú, Bolyai Farkas és Bolyai János, akik a matematikában, a nem euklideszi geometria megalkotásával nyitottak új fejezetet. Ugyancsak a matematikában Farkas Gyula (1847-1930) a lineáris programozás elméletében, Vályi Gyula (1855-1913) a komplex függvénytanban, Kőnig Dénes (1884-1944) a gráfelméletben, Fejér Lipót (1880-1959) a függvénytanban, Pólya György (1887-1985) a problémamegoldásban alkotott világhírűen nagyot. A XX. század legnagyobb matematikai gondolkodója Neumann János (1903-1957) volt, aki a Nobel díjas fizikus Weiner Jenővel (1902-1995), a fizikus Szilárd Leóval (1895-1964) és a napokban elhunyt ugyancsak fizikus Teller Edével együtt az atomkutatás legnagyobbjai voltak a tudománytörténetben. A Nobel díjas Gábor Dénes a halográfiát fedezte fel, Hevesy György és Oláh György (többek között az ólommentes benzin feltalálója) a kémiában vált világhírűvé. A 2. számú mellékletben valamennyi, magyar származású Nobel-díjast felsorolom, ám a tudományok és technika történetében kiemelkedően nagyot alkotó magyarok áttekintése köteteket töltene meg. Csak érdekességként említem, hogy a biztonságos gyufát Irinyi János találta fel a XIX. században. A mélyhűtés és az űrhajósok étele Szathmáry Lajos, USA-ban élt magyar szakács szabadalma… és azt beszélik, hogy szerte a világon, a naponta milliószor használt „halló”-zás is magyar eredetű. Amikor a telefonközpontot feltaláló Puskás Tivadart (1844-1893) a kipróbáláskor, az USA-ban felhívta Edison, a magyar „hallom-hallom!” felkiáltásból lett a halló…

A társadalomtudományok terén, a XX. században a gazdasági elemző Polányi Károly; a Kelet-kutató Germanus Gyula; az iszlám szakértő Goldzicher Ignác; a művészet filozófus-szociológus Hauser Arnold; az esztéta-filozófus Lukács György; a közgazdász Balogh Tamás, Scitovsky Tibor, Káldor Miklós, Balassa Béla, Ludwig von Bertalanffy a Noel díjas Harsányi János; az irodalmár-politológus Fejtő Ferenc vált (persze: mások mellett) Európa ill. szélesebb horizontokon ismertté. Nevek sorolása nélkül, ám feltétlenül meg kell említeni, hogy a szocializmuson belüli gazdasági és társadalmi reformokat előkészítő, kidolgozó magyar közgazdászok, filozófusok, szociológusok, politológusok Európa és a világ számára is nagyot alkottak. A magyar modellel (amelyből – úgy hírlik – a mai kínai fejlesztők is merítettek…) megteremtették a békés átmenet módszereit és mechanizmusát. Számos nemzetközi hírű politikus, így pl. az USA-ban Tom Lantos, George Pataki; és bankár, mint pl. Soros György, Lámfalussy József, André Kosztolányi is magyar származású.

És persze játszunk is: Rubik Ernő világhírű bűvös kockája (=Rubik cube), a magyar sportolók olykor kielemelkedő teljesítményei (a fociban legenda volt Puskás); napjainkban az evezősök lapátoltak aranyakat…) is közvetítik törekvéseinket és csalogatják a személyesen ismerkedni vágyókat.     

Magyar Eu-tópiák

Mi hát a kulturális hozomány? A soknemzetiségű, multikulturális együttélés megszenvedett történelmi tapasztalata. A tudományra, kultúrára alapozott megújulási képesség. A tudományok, művészetek kincsestára. A mai szellemi, szervezési alkotó képesség. A befektetési, termelési, piaci lehetőségek. A turisztikai vonzerők.

Úgy tudjuk, hogy a nyugatról jövő turisták a magyar táj jellemzőjének a síkságokat tartják (a Kisalföld és a Nagy Alföld); gémeskúttal, délibábbal, legelő csordákkal, vágtató ménesekkel. Jellemzőek a fűzfás vízpartok, térségünk legnagyobb tava, a Balaton. Nos, a mi önképünk ettől némileg eltér. Mi hegyekben is álmodunk. Hiszen 1920-ig, a történelmi Magyarországhoz tartozott a Tátra és a Fátra (ma Szlovákia); Erdély vadregényes hegyei, a Kárpátok (ma Románia). A címerben a hármas halom a Mátra, Tátra, Fátra. „A négy folyó” szimbólum a Duna-Tisza-Dráva-Száva. Jellegzetes fáink az akác, tölgy, alma, bükk, szomorfűz, nyár. A méltóságteljesség, nagyság, erő, idő képzeteit a tölgy testesíti meg. „Aki ad magára”, ha teheti, diófát ültet az unokáknak. Gyümölcsfából a legtöbb a szilva; a legnagyobb gazdasági hozamú az alma. Hívogat, integet a táj, tessék hát elindulni; barátságosak, vendégszeretők vagyunk. No meg „lakva ismeri meg az ember egymást” tartja a magyar közmondás. A magyar konyha remekei, kastélyszállók, kastélyok, várak, vadászatok, lovaglás, zene, fesztiválok várják az EU polgártársakat. Amint a kötet turisztikai fejezetéből is kitűnik: különösen ajánljuk a világörökségeket, nemzeti parkokat, gyógyfürdőket.

EU-tópiát ajánlunk. A görög nyelvben ugyanis az utópia szónak két gyökere van. Az egyik az au-tópia, a lehetetlen hely. A másik az eu-tópia, a kívánatos, jó hely. EU-tópia, tehát vonzó, jó hely akarunk lenni az EU-ban. Azt is hangsúlyozva, hogy számunkra az Unióba való bekerülés számunkra különösen fontos nemzeti esemény: 84 év után, a légiesedő határokkal, az emberek-, eszmék-, tőke szabad áramlásával összekapcsolódik a szétszaggatott magyar nemzet. A mostani bővítéssel a szlovéniai, ausztriai, szlovákiai, nyugat-európai magyarok; az innen nyugatra űzött svábok és zsidók otthonról haza érnek; senki nem lesz hazátlan az országában. Jelképe ennek az összekapcsolódásnak a 2001-ben újjáépített Mária-Valéria híd, amely a magyarországi Esztergomot kapcsolja össze, a szemközti magyar várossal, a szlovákiai Párkánnyal. És útja lesz ennek a tervezett autópálya, amely Erdély magyar városain át köti majd össze Budapestet Bukaresttel, hogy ezen az úton Románia (majd Bulgária) is az EU közösségébe érjen.

Függelék

1.) A magyar teljesítmények lexikális jellegű, válogatott irodalma.

2.) Magyar származású Nobel-díjasok

 LÉNÁRD FÜLÖP - Philipp E. A. von Lenard
(1862. június 7., Pozsony - 1947. május 20., Messelhausen)
1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott "a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida)". Németországban élt.

BÁRÁNY RÓBERT - Robert Bárány
(1876. április 22., Bécs - 1936. április 8., Uppsala)
A fiziológiai vagy orvostudományi, 1914. évi Nobel-díjat 1915-ben kapta "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért". Svédországban élt.

ZSIGMONDY RICHÁRD - Richard A. Zsigmondy
(1865. április 1., Bécs - 1929. szeptember 23., Göttingen)
Az 1925. évi kémiai Nobel-díjat 1926-ban kapta "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek". Németországban élt.

SZENT-GYÖRGYI ALBERT - Albert von Szent-Györgyi
(1893. szeptember 16., Budapest - 1986. október 22., Woods Hole)
1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában". 1928-1945 között a szegedi tudományegyetem professzora volt, 1947-től az Egyesült Államokban élt.

HEVESY GYÖRGY - George de Hevesy
(1885. augusztus 1., Budapest - 1966. július 05., Freiburg im Breisgau)
Az 1943. évi kémiai Nobel-díjat 1944-ban kapta "a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért". Németországban, Dániában és Svédországban élt.

BÉKÉSY GYÖRGY - Georg von Békésy
(1899. június 3., Budapest - 1972. június 13., Honolulu)
1961-ben fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat kapott "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért". Az Egyesült Államokban élt.

WIGNER JENŐ - Eugene P. Wigner
(1902. november 17., Budapest - 1995. január 1., Princeton)
A fizikai Nobel-díjat 1963-ban kapta "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért". Az Egyesült Államokban élt.

GÁBOR DÉNES - Dennis Gabor
(1900. június 5., Budapest - 1979. február 9., London
1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott "a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért". Nagy-Britanniában élt.

POLÁNYI JÁNOS - John C. Polanyi
(1929. január 23., Berlin-
1986-ban kémiai Nobel-díjat kapott - megosztva - "az elemi kémiai folyamatok dinamikája terén végzett kutatásokért". Kanadában él.

ELIE WIESEL
(1928 -
Az 1986. évi Nobel-békedíj kitüntetettje, aki „egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára.” 1989-ben, Tel Avivban könyv jelent meg azokról, akikre Magyarországon és Izraelben egyaránt kultúrájuk gazdagítójaként tekintenek.

 OLÁH GYÖRGY - George A. Olah
(1927. május 22., Budapest -
1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott "a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért". Az Egyesült Államokban él.

HARSÁNYI JÁNOS - John C. Harsanyi
(1920. május 29., Budapest - 2000. augusztus 9., Berkeley)
1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott - megosztva - a játékelmélet területén alkalmazott úttörő elemzéseiért. Társai elméleti munkájára építve mutatta meg, hogyan lehet elemezni a hiányos információval rendelkező játékokat, és ezzel megteremtette az alapokat az "információ közgazdaságtanának" kutatásához. Az Egyesült Államokban élt.

KERTÉSZ IMRE
(1929. november 9, Budapest). 2002-ben irodalmi Nobel-díjat kapott az 1960-1973 között írt Sorstalanság című regényéért, mely auschwitzi és buchenwaldi élményein alapul. Tizennégy évesen deportálták Németországba. Hazatérése után újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. Azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Különösen nagy sikerei vannak német nyelvterületen. Magyarországon él.

3.) Jelentősebb magyarországi fesztiválok

• Mohácsi Busójárás: Mohács, február vége-március eleje

• Budapesti Tavaszi Fesztivál: Budapest, március közepe-március vége

• Hollókői Húsvéti Fesztivál: Hollókő, április vége

• Tánc-Világ-Fesztivál: Budapest, április vége

• karikatúra Művészeti Fesztivál: Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány, május

• Pünkösdi Fesztivál: Hévíz, június

• Gyulai Várszínház Összművészeti Fesztivál: június vége-augusztus eleje

• Művészetek Völgye: Kapolcs, július vége-augusztus eleje

• Zene és Fényfesztivál: Miskolctapolca, július vége

• Sziget Fesztivál: Budapest, július-augusztus

• Királyi Szakácsok Nyomdokán: Nagyszakácsi, augusztus

• Sajóvölgyi Nemzetközi Folklórfesztivál: Kazincbarcika, augusztus

• Lovassportok Viadala: Sóskút, augusztus

• Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál: Ráckeve, Tököl, Százhalombatta, augusztus

• Debreceni Virágkarnevál és Karneváli Hét: Debrecen, augusztus

• Mesterségek Ünnepe: Budapest, augusztus

• Hévízi Országos Borfesztivál: Hévíz, augusztus

• Mohácsi Sörfesztivál: Mohács, augusztus

• Zempléni Művészeti Napok: Zemplén megye, augusztus

• Térségi Művészeti Fesztivál: Pannonhalma, augusztus

• Mohácsi Szüreti és Borfesztivál: Mohács, szeptember

• Művészeti Olimpia: Békéscsaba, szeptember

• Borfesztivál: Budapest, szeptember

• Kárpát-medencei Napok: Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány, szeptember

• Magyar Világ, Régiók Találkozása a Budapesti Nemzetközi Vásár keretében: Budapest, szeptember

• Budapesti Őszi Fesztivál: Budapest, október közepe-november eleje

• Csabai Kolbászfesztivál: Békéscsaba, október vége

4.) Idegenforgalmi, kulturális linkgyűjtemény

Kormányzati Portál: www.ekormanyzat.hu

• Államrendszer

• Történelem

• Ország- és társadalomismeret

• Kultúra

• Gazdaság

• Külpolitika

• Turizmus:

  • Közlekedés

  • Nevezetességek

  • Gyógyturizmus

  • Lovasturizmus

  • Golf

  • Vadászat

  • Túrázás

  • Vízi túrázás

  • Kerékpározás

  • Sízés

• Híres magyarok

• Sport

Fesztivál Szövetség: www.fesztival.hu

• Fesztiválok

• Programok

Kulturális és idegenforgalmi portál: www.kulturinfo.hu

• Programajánló

• Hírek

• Jegyrendelés

• Galériák, kiállítótermek

• Múzeumok

• Szálláshelyek

• Éttermek, kávézók stb.

Képzőművészeti események: www.ikon.hungary.com

Hangversenyek: www.hangverseny.hu

 Galériák, képtárak: www.galeria.lap.hu

 Múzeumok: www.muzeum.lap.hu

 KultúrPont Iroda: www.kulturpont.hu

Magyar Művelődési Intézet: http://www.mmi.hu

Magyar Turizmus Rt.: www.hungarytourism.hu

• Nyugat-Dunántúl régió: www.nyugatdunantuliregio.hu

• Közép-Dunántúl régió: www.kdregio.hu

• Balaton régió: www.bis.hu

• Dél-Dunántúl régió: www.deldunantul.hu

• Dél-Alföld régió: www.pusztaregion.hu

• Észak-Magyarország régió: www.nordtur.hu

• Tisza-tó régió: www.tizsa-to-info.hu

• Észak-Alföld régió: www.eszakalfoldi.hu

Magyar Kultúra Alapítvány: www.mka.hu

1014 Budapest, Szentháromság tér 6.
Tel: (36-1) 355-0122
Fax: (36-1) 375-1886
Email: mka@mail.datanet.hu

Megjelent In: Ágh Attila (szerk.)[2004]: Magyar hozomány.
Magyarország az EU-csatlakozás küszöbén. Bp., BM Kiadó, 195-217. old.
Megjelent rövidítve In: Zempléni Múzsa, 2004. nyár, 5-13. old.